Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-23 / 249. szám

fftAI MECYF.I ihfärlap 1968. OKTÓBER 23., SZERDA Posta Lengyelországból >» Érdemrend — moso lyért Ez az érdemrend nagyon különös. Nem a minden ér­demrendnek kijáró áhítattal és komolysággal beszéljek ró­la, hanem épp ellenkezőleg, mosolyogva. A jókedvet és a mindennap szükséges jóin­dulatot szimbolizálja, mely mindenkinek kell, de a gye­rekeknek különösen. Az ér­demrendet a gyerekek ala­pították és ők ítélik oda a felnőtteknek. Az egész egy Varsó melletti, betegek rehabilitációjával fog­lalkozó szanatóriumban kez­dődött. Wanda Chotcnnszkát, több ismert ifjúsági könyv és rádióelőadás népszerű szerkesztőjét, valamint a te­levízió nagy sikernek örven­dő „Jó éjszakát gyerekek'’ című Jancsi és Juliska me­sealakjainak dialógusíróját meghívták a szanatóriumba, hogy a fiatal páciensek ta­lálkozzanak vele. Miért nincs önnek Mosoly-rendjele? — kérdezte a népszerű írónőt egy fiú, aki súlyos betegsége miatt még nem kelhetett fel az ágyból. Én kitüntetném önt... Levélözön Wanda Chotomszka elme­déi te az esetet a varsói Esti Hírlapnak, a Lengyel Kurír­nak adott nyilatkozatában, és néhány nap múlva a szer­kesztőségbe több gyerek alá­írásával levél érkezett. Az egyik iskola egész osztálya a Ids lábadozó terve mellett szavazott. Ha nincs még ilyen rendjel, csinálni kell! — kar­doskodtak a gyerekek. Ami­kor a Lengyel Kurír és a te­levízió bejelentette a Mo­soly-rendjel megalapítását, mellyel a gyerekek szimbo­likus elismerésüket, szimpá­tiájukat és megbecsülésüket •fejezhetik ki minden gyer- mekbatálaak....-—. . .aHeveiek ólyan mennyiségben érkeztek, mintha bőségszaruból ömle- héttíík'. A gondolatot egyesek helyesléssel, mások forró tá­mogatással fogadták. Az ér­demérem tervezésére a gye­rekek között hirdetett pá­lyázatra 44 ezer mintát küld­tek be. A nemes versenyben a kilencéves Ewa Chrobák győzött. Az ő rajza alapján ké­szítette el Szymon Kobylinszki, a neves grafikus a modellt, s ebből elkészítették a rendjele­ket, amelyeknek egyik ol­dalán egy nevető nap, a má­sik oldalán pedig az érem elnevezése: „Mosoly-rendjcV’ áll. A levélhalmaz javaslatai fe­lett, amely a felnőttek jelölé­sét tartalmazta, és amelyet gyermek- és ifjúsági szerve­zetek, gyermekotthonok, út­törőcsapatok tagjai küldtek, egy különleges rendjel oda­ítélő bizottság döntött, melyet a szerkesztőség azon munka­társaiból állítottak össze, akik az akciót kezdeményezték. Helyet kaptak a bizottság­ban a gyermek- és ifjúsági szervezetek képviselői is. Az elnöki tisztet Ewa Szelöurg- Zarembina, a kiváló írónő és közéleti személyiség vállalta. A bizottság elhatározta, hogy a Mosoly-rendjelet évente kétszer — a tavasz első és a nyár utolsó napján — ünne­pélyes keretek közt osztja ki, — s a rendjel céljaival össz­hangban — derűs, vidám han­gulatban a gyerekek jelenlété­ben nyújtja át a kitüntetet­teknek. « Az első 14 A közelmúltban, ez év szeptemberében hagyták jóvá a Mosoly-rendjel első 14 tu­lajdonosának névsorát. A ki­tüntetettek között van Wiktor Dege, az orvostudományok doktora, az idős világhírű or­topéd orvosprofesszor, akinek a Lengyel Népköztársaság leg­magasabb kitüntetéseit ado­mányozták, akit hazánk és a világ legnevesebb tudomá­nyos társulatainak legkülön­félébb tisztségeivel ruháztak fel. A professzor a nyomoré­kok rehabilitációjának ki­emelkedő specialistája, aki hatalmas tudását és tehetsé­gét a nyomorék gyerekek egészségének és mosolyának visszaszerzésére szentelte. Az általa kidolgozott operációs eljárások lehetővé tették, hogy sok beteg gyerek térjen visz- sza a normális életbe, egész­séges társai közösségébe. A Mosoly-rendjelet minden­napi mosolyért kapta Zofia Stawinska, vagy egyszerűen a nagymama, illetve, ahogy a gyerekek írták, „a legjobb nagymama”, aki mindig kész, hogy ne csak saját unokáiról, de más szomszéd gyerekekről is gondoskodjon, ha édesany­juknak el kell menni ott­honról. Stawinska nagymama jószívű, türelmes, szívélyes. A rendjel „lovagjai” közé fo­gadta a bizottság a fiatalok javaslatára Janus Prima- novszki ezredest és írót, nép­szerű könyvek és a még nép­szerűbb „Négy páncélos és a kutya” c. televíziós sorozat szerzőjét. A szimpatikus pán­célosok és az ügyes kutya, Sá­rik frontkalandjai rögtön megragadták az ifjú olvasók és nézők képzeletét és szfcvét. A kitüntetettek között van Maria Micholikowa, újságíró­nő, a „Krakkói visszhang” c. újság szerkesztőségének mun­katársa. Az újságírónő annak idején egy nagyon szép gon­dolatot karolt fel, nevezetesen azt, hogy a nagy gyárak adó­eggjdféijfsegH.. ...mert tudja, hogy október 1 -töl november 9-ig minden 5 KG HÁZTARTÁSI RONGYÉRT — az ellenértéken felü kapott ajándéksorsjeggyel — NYERHET SKODA autót, külföldi IBUSZ-utazásokat, DELTA LUX televíziókat, 10 000, 1000, 500 és 200 Ft-os vásárlási utalványokat MÉH RONGYGYŰJTŐ HITEK mányozzanak a gyermekottho­nokban élő fiatalok számára szövetkezeti lakás építéséhez szükséges összeget tartalmazó betétkönyvet. Az eredmény: a krakkói gyárak és intézetek több mint 780 takarékbetét­könyvet ajándékoztak az árva gyerekeknek. Tegyük hozzá, hogy ez a gondolat az egész országban hasonló lelkes kö­vetőkre talált. Utánozni: kívánatos A Mosoly-rendjel kitünte­tettjeinek ezen az első jegyzé­kén találhatunk mérnököt, ta­nárt, szövetkezeti elnököt, kultúrházigazgatót. Minden­kiről külön-külön nem írha­tunk, el kell azonban monda­nunk, hogy mindnyájukat egy közös és nagyon szép jellem­vonás egyesíti: tömérdek munkájuk és kötelezettségük, egyéni gondjaik és bajaik közepette, mindenkor találnak időt arra, hogy a gyerekeknek barátságos, mosolygós segít­séget nyújtsanak. Épp ezért azt a rendjelet kapták meg, amelyről Ewa Szelburg-Zarembina azt írta: „Ez nem irigységet ébresztő megkülönböztetés, hanem a legszebb, legnemeslelkűbb utánzásra késztető rendjel.” Számos ötlet esetében gon­dosan figyelmeztetik az em­bereket: utánozni tilos! A Mo­soly-rendjel esetében épp el­lenkezőleg: kívánatos! Teresa Szydlowska Fejlődő háztáji üzemágak A váchartyáni fogyasztási szövetkezet 1967-ben vásárolt fel először nyulat a lakosság­tól. Ekkor még mindössze 240- et egész évben. A kedvező feltételek hatására az idén már megalakult a tenyésztői szakcsoport, amely 1150 nyúl- ra kötött szerződést és ebből 700 darabot már át is adtak exportra. A szövetkezet lege­lővel és a tenyészállomány kedvezményes beszerzésével támogatta a szakcsoportot. Az idei esztendőben lendült fel a kacsatenyésztés is. Két­ezer naposkacsa nevelődik a háztáji portákon, a múlt évi négyszázzal szemben. A szö­vetkezetnél arra számítanak, hogy jövőre az igényelt na­poskacsa mennyisége az idei többszörösére emelkedik. Megkövesedett erdő Észak-Rhodesiában létezik egy megkövesedett erdő. A fák átlagosan fél méter maga­sak. Nyilvánvaló, hogy az er­dő növekedésének kezdeti stádiumában erősen mésztar­talmú víz hatására gyorsan megkövesedett. Sajnos senki sem talált magyarázatot arra, honnét jött ez a víz, amely­nek eredetére ma már semmi sem utal. — Két és fél millió forin­tért tatarozzák jövő nyáron a csömöri iskolákat, s a meg­levő két pedagóguslakás mel­lé harmadikat is építenek. A ,,karmester“ Eltemették dr. Tóth Mádért A magyar zeneművészet nagy halottját, dr. Tóth Aladár Kossuth-díjas zeneesztétát, ze­nekritikust, kedden, ünnepé­lyes gyászpompával búcsúztat­ták a Magyar Állami Opera­házban. A koporsót az előcsar­nokban ravatalozták fel. A gyászszertartáson részt vett Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra és Csanádi György közleke­dés- és postaügyi miniszter. A gyászünnepségen dr. Üj­falussy József Kossuth-díjas, s zenetudományok kandidátusa mondott beszédet. Az operahá­zi gyászünnepség végén a r Operaház zenekara az Istenek alkonyának, Wagner gyászze néjének hangjaival ért véget. A sírnál, a Farkasréti term tőben Mihály András, zeni szerző mondott búcsúbeszéde Ezután az Operaház zenekar i Mozart gyászzenéjét adta elé. A sírt elborították a megemlé­kezés és a tisztelet virágai. .CSAK NÁLUNK” Újdonságok, nyártól szilveszterig PHILIPS — MINOR — GULIVER A Keleti pályaudvar előtt az építkezés miatt elterelt for­galmat óriás dobogóról irányítják. A Centrum Áruházak tegnap felvonultatták a Divatcsar­nokban azokat a termékeiket, amelyeket „Csak nálunk” fel­irattal hoznak forgalomba. Sa­ját tervezésű ruhákból s a csak nekik készített és szállított ter­mékekből táll össze a lista. Rendkívül elegánsak, vál­tozatosak voltak a látott kabátok, kosztümök, kö­töttáruk. Gyakran láttuk a sertésvelúrt díszítőelemként vagy anyag­ként. Bőséges választékot ígér ru­ha-, cipő-, csizmafélékbén, de technikai cikkekben is a Cent­rum. A karácsonyi szezonra egy sor keresett régebbi vagy egészen új cikket kínálnak. így érkezik Philips-, japán zsebrá­dió, a Sokolok, Minorok és Gu- liverek társaságában. Francia, angol, osztrák, olasz import kö­töttáruval is rendelkeznek: Kozmetikai cikkeiket a hazain kívül német, lengyel és cseh különlegességek gazdagítják. Még mindig nem lesz ele­gendő a téli sportszer és a keresettnél kevesebb a kis­bútorféle. Ezzel szemben kárpitosbútor­ból, kétszemélyes rekamiéból már fedezhetik a keresletet. Karácsonyra a gyerekeknek golyóstolltól az új Kozmosz- Glóbusz sípoló elemes mozdo­nyig és az angol Matchbox ré­gi autómodellek újdonságáig lesz miből választani. Amint Tarján István vezér- igazgató tegnapi tájékoztatóján bejelentette, az árak megálla­pításánál arra fognak töreked­ni, hogy az hűségesen tükrözze a kereslet-kínálatot, és hogy a vásárló sohase tapasztal- jcu indokolatlan arányta- • lanságokat. Egyébként a karácsonyi vásár­ra közel ezer kisegítőt, két­százötven pótpénztárt és há­romszáz pótcsomagolót állíta­nak szolgálatba a Centrum Áruházakban. VALLOMÁSOK ÖREGEK NAPKÖZIJÉBEN Józan Lászlóné: Lassan te­lik az idő, ha az ember már nem dolgozik. A férfiak kár­tyáznak, dominóznak, de mi ahhoz nem értünk. Az asszo­nyok csak ülnek, beszélgetnek. Néha hallgatjuk a rádiót, az­tán három óra után hazaindu­lunk. Mostanában ebéd után elmegyek, mert a Lakatos bá­csinak eltört a lába, én viszem neki az ebédet. Ott lakom a Lakatos bácsihoz közel. Özvegy Gulácsi Ambrusné: A hetvennyolcat töltöm kará­csonykor. Nem idevalósi va­gyok; Marosvásárhelyről jöt­tem Nagykőrösre vagy ötven évvel ezelőtt. Senkim sincs. Itt jó a koszt. Minden sorba jön, ahogy rendes háznál szo­kás. Kedden sült tészta van, pénteken főtt. Leves és főze­lék mindig jut bőven. Ilyen APRÓSÁGOK Szórakozott ember. Megy, el- bambul és ‘ fütyörészik. Múlt­kor beteg volt és orvoshoz ment. A váróban egy slágert fújt, mint H&cki Tamás. Meg­jelenik az orvos és félháboro- dottan kérdezi: — Mit gondol, mi ez? Azt hiszi kocsmában’ van? — Nem, nem doktor úr — válaszolja — ez nem a kocsma. Amit maga keres, az a szom­széd házban van. És tovább fütyül... Az egyik kisvárosban léket kapott egy ház teteje. Szép őszi estéken szomorúan esett az eső — pontosan a szoba kö­zepére. A lakók panaszkodtak, majd felháborodott hangon le­velet írtak a Bizottságnak. Né­hány nap múlva megjelent tíz szakember — a Bizottság — szakszerűen nézegették a repe­dést, komolyan bólogattak, majd elmentek. Eltelt egy hét és levelet ho­zott a postás, összefutnak a lakók, izgatottan olvassák a sorokat: „Felülírott H. G. panaszát megvizsgáltuk. Megállapítot­tuk, hogy panasza teljesen jo­gos ...” < * Néhány évvel ezelőtt min­den rejtvényt, ami a közelem­be került megfejtettem. Aztán lassan leszoktam róla, más el­foglaltságaim akadtak. Mostanában gyakran utazom vonaton, s eszembe jutott, hogy az utazás unalmas perceit agyon lehetne csapni. Vettem egy Fülest, s a vonaton neki­álltam az első keresztrejtvény­nek. A körülöttem levők ér­deklődve figyelték, hogyan tel­nek meg a kockák betűkkel. Hirtelen megakadtam. Nem jutott eszembe egy szó. Na­gyon kínosan éreztem magam, mert körben egyre több szem figyelte vívódásomat. Ügy éreztem, percek, alatt kitör a nevetés: nézzétek a hülyét és mi bedőlünk, hogy tud rejt­vényt fejteni! Valamit tenni kellett,- s jött a mentőötlet. Teleírtam az üres kockákat. Igaz, értelmetlen szavak jöt­tek ki, de a körülöttem állók elégedett mosollyal nyugtáz­ták tehetségemet. Büszkén szálltam le a vo­natról ... ★ Esik az eső. Sokan behúzód­nak a kapualjakba, ott beszél­getnek, s megérkezik a mama is a kisfiával, ök kerülnek a középpontba. Valaki észreve­szi, hogy a távolban már tisz­tul az ég és megjegyzi: — Na már nem kell félni Arrafelé szakadozik a felhő. A kis srác felkapja fejét és odaszól a mamának: — Akkor biztosan felhősza kadás van! ■A Másfél hónapja udvarolt eg\ lánynak. Barátai nevettek raj­ta: — Miért mentek ti mindie egy méter távolságra egymás­tól? Pironkodott, de nem tudott válaszolni. Egy hét múlva azonban diadalmas arccal ál­lított be hozzájuk. — Na, fiúk, milyen fej va­gyok? — Mi történt? — Tegnap este sétáltunk és .. — lesütötte a szemét majd folytatta — és .. Meg fogtam a kezét .. Sunyó jól nem lakik senki otthon, mint itt. Valamikor szakácsné voltam, tudom az ízit minden­nek ... Bakonyi Béla: Mi férfiak csak külön vagyunk, nehogy elcsábítsanak az asszonyok. No, nem panaszkodom, hiszen ma is elszaladnék még a nyu- lakkal, ha a szívem bírná ... Özvegy Mezei Andrásné: Nem is tudom, mit csinálnék, ha nem olvashatnék. Mire megöregszik az ember, egye­dül marad, nincs más vigasz­talása. Két lányt neveltem, az egyik tizenhárom éves korá­ban halt meg, a másik gyer­mekágyban, aztán az uram is itthagyott... Szlis Ferencné: Azt hallot­tuk, hogy a kétszázötven fo- j rint, amit a tanácstól kapunk, decemberben visszaesik két­százhuszonötre. Nem sok az a huszonöt forint, de nekünk számít. Csodálkozik, hogy ilyen fiatalon mit keresek itt? Ötvenöt éves vagyok, de nyolcvanszázalékos szívrok­kant. Művirágos a szakmám, a betegségem miatt nem tudok dolgozni. A férjem elha­gyott ... Alkalmi munkákból tengődtem. Nyáron vigyáztam a szomszéd tehenére, télen kaptam érte egy tányér le­vest. Előfordult, hogy beteg voltam, nem mehettem, s ak­kor mindjárt üzentek: Ha most nem jössz Piroska, té­len se gyere a levesért... Itt jól elvagyok egész nap. Csak az a kár, hogy a tv-t nem néz­hetjük, mert a tsz-é Pedig mi nem nyúlnánk hozzá, csak a gondozónő kezelné. Azt mond­ták, rossz, így egyszerűbb . .. Fehér József: Már nyolcvan­kilenc éves vagyok, de még nem szorultam a gyerekeimre. Egy házban lakom a fiammal, de nekem külön szobám van. Nem megyek be hozzájuk, nem értik ők már az ilyen öregembert A két unokám sem néz be hozzám. A fiam még csak-csak. Itt a Hunya­diban kocsis. Nem vagyok ha­ragban velük, a menyem úgy köszön, hogy kezitcsókolom ... (s. i.)

Next

/
Thumbnails
Contents