Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

KAUAI LÁSZLÓ Az ember százszor A vésett kőtáblákat összetörtem. Sárgult kódexek bölcsessége nagyképű aforizmák régelavult igaza érvnek kevés ha önmagával vitázik az ember. A hétköznapok-horzsolta idegekben végigcsapkod a kételkedés szép árama akár a fájdalom de nem lehet magunkkal nem csatázni. A fog századszor megcsikordul százszor lehull az ember ökle százszor menekszik önmagából százszor minden hitet kiköpne százszor százszor százszor feszülne száz keresztre, hogy: nincs további — de egy hajnalon ránevetnek az udvaron a dáliák s kávémérgezte éjszakáit, verejtékét, mocskát kimossák idegéből új nővérei a Fegyelem és a Bizonyosság. Burgonya és hagyma zsákos csomagolásban új Árusítóhely a piacon A MÉK nagykőrösi telepe az utóbbi időben fokozott gondot fordít a helyi fogyasztó közön­ség ellátására. A közelmúltban a fővárosi mintára jelentős újításokat vezettek be. Telepü­kön a válogatott gülbaba burgo­nyát kétkilás hálózacskókba csomagolják és a kereskedé­seiben 8 forintos áron hozzák forgalomba. Ugyanígy a válo­gatott vöröshagymát 1 kilós zsákocskákban 3,90 forintért árusítják. A zacskós burgonyának és hagymának nagy sikere van. A telep dolgozói naponta 25— 30 mázsa árut készítenek el­adásra. Ezenkívül még a MÉK a pia­con új árusító helyet nyitott és a kukorica, árpa és heredara árusítását is bevezette. k. PINCE - FELFELÉ ÓRIÁSTERMOSZ Áll az ország első toronypin­céje. Ellentétes fogalmak — torony és pince — kapcsolód­nak össze Pécs legfurcsább építményénél: az ország első toronypincéjénél. A Mecsek vi­déki Pincegazdaság palackozó- üzemének területén állítctták fel a hatalmas „borsilót’’ s az építők most értek a pince leg­végére, ami hagyományos kö­rülmények között azt jelente­né, hogy a legmélyebben van­nak a földben, ebben az eset­ben viszont azt, hogy a legma­gasabban dolgoznak. A pincegazdaság eredeti­leg hagyományos — föld alatti — pincét szándéko­zott építtetni. Ám, amikor megvizsgálták a helyszínt, kiderült, hogy a ta­lajviszonyok nem alkalmasak pince ásására. Ekkor született meg az ötlet: ha lefelé nem lehet, építkezzenek felfelé. Á toronypince nyolcszög­alakú átmérője 16 méter és magassága 22 méter, a hagyo­mányostól eltérő pincében ter­mészetesen a bortárolás is új­szerű módon történik. Hordók helyett üvegcscm­pével bélelt betonreke­szekbe kerül a bor és ezek — az épület alakjának megfelelően — felülnézetben trapéz formájúak. A toronypin­ce hatemeletes, minden szint­jén tehát nyolc-nyolc „torony­szeletet” tölthetnek majd meg borral. A tartályokba elektro­mos szivattyú nyomja fel a hegy levét. A betonépítményt termoszpalackhoz hasonló mó­don szigetelik és a falait alu­mínium lemezekkel burkolják. A csillogó fémfelület vissza­veri a napsugarakat és így a pince belsejében a legnagyobb forróság idején sem emelkedik a hőmérséklet 15—17 fok fölé. Az óriási „termosz” műszaki átadására 1968. december ál-én kerül sor. XII. ÉVFOLYAM, 247. SZÁM 1968. OKTOBER 20., VASÁRNAP Elkezdték a jövő évi zöldség- és gyümölcsfélék termelésére a szerződések kötését Rövidesen ülfétik a salátát A szövetkezet visszatérítést ad tagjainak egyéb zöldségfélék felvásárlá­sát. A MÉK a szövetkezettől vette át az árut bel- és kül­földi értékesítésre, és közvet­lenül csak a termelőszövetke­zetektől vásárolt. Most mind a MÉK, mind a fogyasztási szövetkezet nagy igyekezettel köti a termelési szerződéseket iro­dáiban és a kijelölt helye­ken. Az új gazdaságirányítási rend­szer a gyárak, vállalatok és ke­reskedelmi szervek között ver­senyt teremtett, amely felélén­kítette a termelési és kereske­delmi tevékenységet. Hogy a versenyben le ne maradjon, minden szerv nagyobb forgal­mat akar biztosítani. Máris nagyon kapós a jö­vő évi körösi saláta, mely­nek palántáit a háziker­tekben s a gazdaságokban október végén és novem­ber elején ültetik el a ter­melők. A MÉK helyi telepe már meg­kezdte a saláta, zöldség és gyümölcsfélék jövő évi terme­lési szerződéseinek kötését. Hasonló szerződések kötéséhez a Nagykőrös és Vidéke Általá­nos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet is hozzáfogott, amely az elmúlt években egye­dül bonyolította le a saláta és Bizományi helyett... Házunkban gyakori vendég a minden ajtón becsöngetó, sokszor másoámagával járó, bőszoknyás, sok beszédű asz- szonyság. Az igen jó üzleti szellemmel, rábeszélő készség­gel megáldott látogatók igen­csak megcsinálják mindenna­pi jó üzletüket. Egy rongysző­nyegért sokszor egész batyut szednek össze. Hogy nem hiá­ba „lépcsőznek”, azt az a han­gos örömrivalgás sejteti, amellyel a bőbeszédű asszonyt fogadja a lépcsőházban vára­kozó üzlettársa, amikor átve­szi tőle a portékával degeszre tömött zsákot. A bátyú nehéz és tartalmas. Már ami az ér­tékeket illeti. Van abban min­den jó: a kacatok alatt zseb­óra, karóra, rézmozsár ... Hiába, ők is haladnak a kor­ral, amit így bizonyítanak: „Drága naccságám, már zseb­rádiót, ezüstneműt, rézdolgo­kat is veszek, vagy cserélek ezért a szép, gyönyörű sző­nyegért...!” Sőt, már olyan ajánlatot is hallottam, hogy a ház előtt váró kordé kinyak- dult, kárpitozott székeket, di­vatjamúlt sezlonokat, kerékpá­rokat is vár. Szóval olyan hol­mit, amit a Bizományi Áruház helyi fiókjában is szívesen át­vennének. Nem szőnyegért és nem potom pénzért. Ha volna ilyen városunk­ban ... VÉNASSZONYOK NYARA Foto: Kiss Külön levelekben is felszólí­tották a termelőket szerződés- kötésekre. A MÉK arra kéri őket, hogy a saláta mellett fokhagymára, egyéb zöldség-, és gyümölcsfélékre is kössenek szerződést. A szövetkezet ha­sonló kérelem mellett, arra hívja fel tagjai figyelmét, hogy a náluk szerződött és át­adott saláta után a tagok, mint eddig minden évben, vásárlási visszatérítést kapnak. Mindkét szerv máris több százezer fej saláta termelteté­sére kötött szerződést. (kopa) Az anyakönyvvezetők és a szabad szombat Belgiumban az anyakönyv­vezetők is ragaszkodnak a sza­bad szombathoz. így aztán a nemzetgyűlés elé egy olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, amely megtiltja a szomba­ti napokon való házasságkö­tést. A konzervatív sajtó igen éles támadást indított a tör­vényjavaslat ellen azzal érvel­ve, hogy a jegyespárok ember- emlékezet óta éppen szomba­ton kötnek legszívesebben há­zasságot. Labdarúgás Bem SE—Nagykőrösi Kinizsi Ma ismét idegenben — Ceg­léden — játszik a Kinizsi lab­darúgó-csapata. Több neves sportember kijelentette: min­dig a soronkövetkező mérkő­zés a legnehezebb. Ez a tétel hatványozottabban áll a Ki­nizsi helyzetében. Az őszi for­duló első fordulójában ne­héz mérkőzés várt a Kinizsi­re Dunakeszin, utána Üjhar- tyánban, hazai pályán Pécel, Vác ellen, majd a múlt vasár­nap a Csepel Autó pályáján, és ma Cegléden is nagy erő­bedobásra lesz szükség. A ta­bellán a helyzet: 2. Nagykőrös 24 47:23 34 8. Bem SE 24 55:41 25 A honvéd védelem közepes­nek mondható, viszont a csa­társor lőtte a megyei osztály­ban a legtöbb gólt. Eddig ti­zenegyszer játszottak hazai es döntetlen volt Váccal és pályán kilencszer nyertek, 2:2- csak egyszer szenvedtek ve­reséget 2:0-ra Üjhartyántól. Hazai pályán imponáló az eredményük: 38:12-es gól­aránnyal tizenkilenc pontot szereztek, teljesítményük 87 százalékos. C enti cím egy szegényes * erdélyi süteményfélének a neve. Arad megyében is et­ték némelyek, de ott pompos- nak nevezték. Dehát kezdjük elölről. Legelőkön, árokpartokon, eidők, parkok gondozatla­nabb, szemetes, trágyás he­lyein él egy növény, a lósós­ka. Hogy miért éppen ló­sóska? Pedig a lóhoz semmi köze. Meg sem eszi a ló. Leg­feljebb onnan eredhet elne­vezése, hogy akkorára is meg­nő, olyan magasra, mint a ló. Olyasfajta megjelölés lehet ez is, mint a lótetű. Ennek a bogárnak nincs semmi köze a lóhoz, még csak nem is te­tű. Legfeljebb nagyjából ha­sonlít a tetűhöz. Így lett ez a bogár lótetű, mert nagy. A lósóska — ha már ló — ^ nem is sóska! Nem sava­nyú, hanem kellemetlenül ke­serű. A szamártövis például már találóbb elnevezés. Tö­vises is és a szamárhoz is kö­ze van. Jobb híján megeszi! Ezért szamár a szamár. De a lósóskát minden legelő ál­lat elkerüli, meg a szamár is. Ügylátszik ehhez már nem elég szamár a szamár. Azonban mint látni fogjuk — akad még egy különlege­sen nagy s~amár, aki meg­eszi (tisztelet a kivételeknek) A pompás — az... ember, s köztük jó­magam is. Ez a szegény lósóska úgy áll itt-ott a legelőkön, mint egy megvetett, lenézett tagja a növényi „társadalomnak". Ősszel a legelőt gondozó em­berek tövestől kiirtják. Ra­kásra hordják egy-egy árok­ba, gödörbe, patakmederbe, hogy pusztuljon. Talán ezért nő mindenütt ilyen nyugal­mas helyeken — száműzetés­ben. lég az hozzá, hogy tavasz- szal gyenge leveleiből igen jóízű „süteményt” lehet készíteni. Aki eszi Erdélyben, nem azért eszi, mert sze­gény. Különös ízéért, „gyógy- hatásáért” fogyasztják. Apám például sohasem tudott be­telni vele. Én sem. Az egész családunkban én egyedül let­tem rabja ennek a „gyom­növénynek”. Igaz, hogy azt mondták az ismerőseink — különösen itt, Nagykőrösön, hogy vagy egyáltalán nincs ízlésünk, vagy ez a „szervünk” ki van ficamodva. A legutóbbi időkben a kon­zervgyár hátamegetti árok­parton fedeztem fel ezt a nö­vényt a tavasz beálltával. Ak­tatáskám jól meggyömöszöl­tem a gyenge leveleivel. — Mit hoztál? — kérdezte akkor még élő feleségem, el­véve kezemből a táskát. — Ö semmi különös ... csak... egy ... kis lósóska. Rámnézett pár pillanatig... szaporán pislogva... Majd egy fintorral az arcán le­dobja táskám a konyhakre- denc mellé a sarokba. Dehát megszoktam. Közel harminc éven át ezen minden tavasszal át kellett esnem kedvenc cse­megémért. Én magam korri­gáltam a pompos nevet pom­pásra! ináig elkészítette felesé­gem, de se ő, se gyere­keim soha belelnem mertek harapni. ígértem a két gye­reknek biciklit, feleségemnek aranykarkötő órát. De öröm­mel lemondtak ajándékaim­ról (nem is volt soha bicikli­jük, se aranykar kötőre nem költöttem a pénzemet). Próbálkoztam barátaimmal. Beosztottjaimra hivatali te­kintélyem súlyával próbáltam A Kinizsi idegenben az ősz­szel igen jól szerepelt. Öt mérkőzésből két győzelemmel, három döntetlennel 5:2-es gól­aránnyal 7 pontot szerzett, teljesítménye 70 százalékos. Idegenben ez nagyon értékes. Reméljük, hogy a mai napon folytatja a körösi csapat jó szereplését. A múlt vasárnap Juhász és Pécsi megsérült, vasárnapra valószínű rendbe jönnek, előreláthatóan a Cse­pel Autó elleni csapat ját­szik. Az ifikre a jó képességű Ceglédi Vasutas ellen nehéz mérkőzés vár. A döntetlen si­ker lenne. P. S. a pompást ráerőszakolni, nép­szerűséget szerezni. Nem si­került. ígértem nekik szabad­ságot, áldomást jutalomkép­pen, ha megesznek egy dara­bot. De hiába! Ha egyik-má­sik elszánt áldozatom bele is harapott... gyorsan vissza­tette a markába és tűzbe dob­ta, nehogy valami háziállat felszedegesse. Ilyen áron nem kellett ' sem szabadság, sem ál­domás. Néha-néha már én is meg­ijedtem. Ilyen szörnyű eledelt eszem én? így ki volnék „fi­camodva”? Nézzük meg közelebbről ezt a pompást. A leszedett gyenge levelek­ből (oly nagyok a levelek, mint a kukorica levele) ki kell szedni az ereket. Durván ösz- szeaprítva napraforgó- vagy tökmagolajban, vagy zsírban meg kell dinsztelni. Párolás közben elmegy a keserű íze és az a vacak növény olyan illatot áraszt, hogy a környe­ző szomszédok bele-beleszima- tolnak a levegőbe. Lángos- tésztát készítenek hozzá. Az egyik lángos széjjelhúzva a tepsi aljára kerül, rákenik jó vastagon a zöld masszát (mi­nél vastagabban, annál jobb). Tetejére újra egy lángostész- ta kerül. Sütőben pirosra süt­ve, kockákra darabolva tálal­juk. Én ilyenkor mást nem ebé­delek. Egy ültömben bekebe­lezem az örökifjúság elixirjét tartalmazó pompás darabo­kat. Kézzel kell enni, nem villával, és a könyékig le­csordogáló zöld levet illik le­nyalogatni — ha nem látja senki. Cgyik évben két darabocska kimaradt. Éppen jött egy öreg vándorember, aki gyak­ran felkeresett bennünket. Éppen ebédidő volt. Kapott egy tányér krumplilevest és markába nyomtam a két pom­pást is. Gondolván, ha én megehetem, egy éhes vándor se válogasson. Még egy forin­tot is ígértem neki, ha visz- szahozza a tányért. Mert se- hogysem akart odabent leül­ni. O jobban szeret a ház előtt nyugodtan elüldögélni. Sokáig nem jelentkezett a tányérral, se a forintért. Mi lehet ezzel az emberrel? Ki­mentem a ház elé és ott ta­láltam az üres tányért, benne a két pompást. Az egyikbe beleharapott. Köszönés nélkül elszelelt az öreg. Mit gondol­hatott ez rólunk? ég évekig laktunk ott, de az öreg még az utcánkat is elkerülte. így szereztem haragost is magamnak az én kedvenc „süteményemmel”. Fehér MOZIMŰSOR CSAI^ADAPA Színes olasz—francia film. Fő­szereplők: Leslie Caron és Nino Manfredi. Korhatár nélkül meg­tekinthető. Kísérőmüsor: Gusztáv és az élet értelme. Előadások kezdete: 3, 5 és fél 8 órakor. MATINÉ Egy kislány iskolába megy. Előadás kezdete: délelőtt 10 óra­kor. Hétfői műsor FEJLÖVÉS Magyar film. Főszereplő: Kovács Kati. Csak 16 éven felüliek szá­mára. Kísérőmüsor: Gusztáv gyen-e pontja. Előadások kezdete:. 5 és fél 8 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents