Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-19 / 246. szám

1968. OKTOBER 19., SZOMBAT Hicrci Ahol nem főzik meg a kávét A vácnitóti botanikus kertben virágzott a kakaócserje, a datolya és a kávécserje. A termést — csakúgy, mint az elmúlt években — itt nem főzték meg, hanem újabb növényeket szaporítanak belőle. Virágzanak az egyes orchideafajták is. Foto: Gárdos Vízvonal Pomáztól Tahiig A Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat főmérnöké­től, Bendes Gábortól kérdez­zük: — Min dolgoznak most? — Cegléden, a Táncsics Mi­hály utcai lakótelepen ebben az évben kiépítjük a csatorna- hálózatot. A munka költsége: négyszázezer forint. Duna- bogdányban három kutat kez­dünk fúrni, ezek a jövő évben épülő vízmű alapjai. Hálózat­felújító munkára kétmillió fo­rint áll rendelkezésünkre: je­lenleg Jászkarajenőn, Farmo­son és Cegléden dolgozunk. — A tervek? — Húszéves távlatra elké­szült Nagykőrös vízellátási terve. Két alapkútfúrást kezd­tünk meg, melyek kapacitása egyenként 1200 köbméter. A következő évben elkezdjük a vízmű építését, s a hálózat bő­vítését. A beruházási program­ban e2ek szerepelnek 65 mil­lió forintos értékkel. Kidolgo­zás alatt áll a Dunakanyar egységes, regionális vízmüvé­nek tanulmányterve. A Buda­kalász—Pomáz—Szentend­re—Csobánka—Leányfalu— Tahi vonal vízhálózata kapcso­lódik majd össze. A külső há­lózat és a vízmű előzetes kal­kuláció szerinti összege: 55 millió forint. Ahol még nincs belső vízhálózat, a jövő évben kiépítjük. „KOMAKOSÁR“ - BŐSÉGSZARU..? Kis községben fiatainak lenni KISZ-körökben az utóbbi időkben mind gyakrabban emle­getik Csővár nevét. A megkülönböztetett figyelem oka, hogy a két éve alatt tízről ötvenre növekedett a KISZ-tagok száma. Nagy szó ez egy tenyérnyi faluban, ahol összesen nyolcszázan élnek. Az eredmény, a hiba soha nem egy ember érdeme vagy bűne — de nagy része van benne. Amikor két éve Övári Pál neve szóba került, hogy őt válasszák meg KISZ-titkárnak, senkinek nem volt ellenvetése. Mozgékony, éles eszű fiúnak ismerték és bár csak tizennyolc éves, figyeltek szavára. A vá­lasztás szerencsés volt. Jó ér­telemben felpezsdült a falu if­júsága. Ez a friss mozgás az­óta is tart, holott Ö'vári egy éve lesz októberben hogy be­vonult katonának. Helyette Szabó Józsefet bízták meg: vállalja a titkári teendőket. A stafétabotot jó kezekbe adták. A faluból nem sokan repül­tek ki. Az általános iskola el­végzése után mindenkit szíve­sen fogadott a Virágzó Tsz. A lányok közül tizenöten a ker­tészetben, a fiúk főleg szak­munkásként dolgoznak. Ma a faluból nyolcán járnak gimná­ziumba, egy fiú felsőfokú tech­nikumot végez. Rájuk már ke­vésbé számíthatnak, mert más feladatokkal vannak megbízva. Pedig a segítségükre szükség lenne. Mert jó, hogy a fiúk-lá- nyok a faluban maradtak, de magasabb iskolával kevesen rendelkeznek a KISZ-tagok kö­zül. Mindössze két érettségizett fiú tartozik közéjük. Mintha csak éreznék, hogy hol kell a legtöbbet pótolni, a KlSZ-szer- vezet kulturális téren tevé­kenykedik leginkább — a szí­vesen végzett társadalmi mun­ka mellett. Antal Erzsébet, a községi ta­nács kislányos vb-titkára, „kí­vülálló”, A szomszédban lakik, ott KISZ-tag. A csőváriak te­vékenységét mégis jól ismeri. „Kültagként és hivatalból” mindig közöttünk van. Szerin­tem nagy az összetartás a tsz- ben dolgozó tizennyolc évesek között. Tevékenyek, mozgéko­nyak. Szerencséjükre Fodor Kálmán agronómus nemcsak a munkájával törődik, sokféle módon igyekszik tágítani a fia­talok látókörét. Tavaly vállal­ta a Világ térképe előtt című tanfolyam vezetését, amire a tagok háromnegyede rendsze­resen eljárt. S ami még inkább pozitívum: ma már vitáznak is. Csakhogy... A fiúk, igaz hogy érdeklődnek, vitáznak, ám annál visszahúzódóbbak a lányok — mondja Antal Erzsi. — A világért sem nyilváníta­nának véleményt, ha olyasmi­ről esik szó, ami túlnő a ház, a falu határán. Nemcsak Csőváron tapasz­talni ilyet. Ez igaz. Viszont an­nak a kislánynak, akit nem en­gedtek el kirándulásra, mert az udvarlója katonaidejét töl­ti — ez nem vigasz. A népvi­selet lassan csak alkalmi, ün­neplő marad a fiatalok között, a múlt sok megkötöttségét vi­szont nehéz kiirtani. Nem tel­jesen reménytelen a harc, de nehéz. Tíz éve még beletörőd­tek, hogy a szülők beszélik meg a fiatalok sorsát, kinek ki le­gyen a párja. Ez ma már nincs. Viszont ha egy lánynak 20— 22 éves koráig nem kötik be a fejét, kezdi nagyon rosszul érezni magát. Elmarad a fiata­loktól, hiszen „már nem közé­jük való”. Házaspár talán egy van, aki eljár a KISZ-be. Tény, hogy a fiatalasszonynak ugyan­csak megszaporodik a dolga, különösen ha megszületett a trónörökös. Mégsem ez az oka, ha tizenkilenc évesen búcsút mond a közösségnek. Inkább az, hogy a közvélemény szerint már a „szürke kendősök” kö­zött a helye, nem „fickándoz- hat” többé. Holott a csővári KISZ-be nemcsak szórakozni járnak a fiatalok. Illetve: szó­rakoznak, de kulturáltan és hasznosan. Voltak köztük olya­nok, akik nyegléskedtek. Tag­gyűlésen azután figyelmeztet­ték őket, ha így folytatják, könnyen kapun kívül találják magukat. Egy kicsit tiltakoz­tak, aztán észre tértek. Ezen a tájon régi hagyománya van a műkedvelő színjátszásnak. Amióta megépült a kultúrház, az adottság is megvan hozzá. I Április 4-re irodalmi műsorral [ készültek, hétszer szerepeltek a környék falvaiban, és azóta újabb egyfelvonásost tanultak be. Itt aztán megint kiderült va­lami: elég hiányos az irodalmi műveltségük. Magyarán, keve­set olvasnak. A kötelező isko­lai tanulmányokon túl alig- alig tartanak lépést az élő ma­gyar és külföldi irodalommal. Legtöbbet erről a művelődés: ház vezetője tudna mondani, aki egyúttal a könyvtárt is ke­zeli. Szó se róla, van a fiatalok között néhány, aki szorgalmas látogatója, de a többség legfel­jebb egy-egy felkapott, köny- nyűregényt ha elolvas, azt is ritkán. Németh József tanács­elnök, Kálmán Béla iskola- igazgató nemcsak kötelesség­ből s „elvileg” szereti a fiata­lokat. Ök is látják, hogy nem lesz ez így jó. Legutóbb vb- ülés elé vitték a dolgot. A KISZ- és a népfrontvezetők­kel együtt tervezetet dolgoztak ki a könyvbarátmozgalom tá­mogatására. író-olvasó találko­zókat, vitákat rendeznek .majd a télen. Megbíznak egy-egy fia­talt, olvassanak el egy-egy könyvet, s aztán mondjanak véleményt róla. Azt is terve­zik, hogy közösen megnézik a tv valamelyik műsorát, s utána mindenki elmondja: mi ragad­ta meg figyelmét, mit nem ér­tett vagy mit nem helyeselt. Olyan ez a csővári KISZ- szervezet, mint a hirtelen nö­vekedésnek indult gyerek. Kedves, a homloka pattanásos, gyakran nem tud mit kezdeni a kezével-lábával, de értelme nyiladozik, mind többet fogad be a világból. Miközben for­málja önmagát, alakítgatja a maga mikrotársadalmát is. — komáromi — A természet úgy adta: Püs­pökhatvan bújjon a Cserhát lankái közé. Közútja, vasútja is van, mégis, akár rejtvényt böngészne az ember, amikor kedve kerekedik megtalálni. Bátyi József, az Űj Élet nö­vénytermesztési brigádvezető­je történelmet is tud: — „Amikor a török fölégette a falut, a váci püspök 20 ma­gyar, 20 szlovák, 20 sváb csa­ládot telepített ide. Még külön utcáik is voltak.” Szóval így és innen eredt a falu mostani 1600 lakója, ame­lyek közül az asszonyok még mindig hátukon viszik a fonott, négyszögletes kosa­rat. — Nagyon praktikus bevá­sárló, meg ebédvivő a „koma”- kosár — állítja Mészáros Jó­zsef raktáros —, ám a fiatalok már nem hordhatják. A ko­sár tudniillik a sok szoknyán ügyesen fennakadt, s a me­nyecske a farával is segítette a terhet cipelni. Lévén a sok szoknya divatjamúlt viselet, a kosár töri a hátat. — Onnan eredt — mondja Kereskényi Ferenc, a helyi ta­nács adóügyi előadója —, hogy az újszülötteknek abban hord­ták a jó tyúklevest, sült tyú­kot, rántott húsokat. Mert, ké­rem, a kosárban nem borul fel a lábas, míg ellenben a nylon­szatyorban könnyedébben __ A rózsabokros tsz-kert mö­götti úton vontató halad el, rajta férfiakkal, asszonyokkal, akiken még látni a szlávos fejkötőt. — Ezek csak külsőségek — mosolyog Kovács Ákos, a tsz mezőgazdásza. — Téves útra tévedne, aki ezek után ítélné meg a falu életét! Mert a mi gazdaságunk korszerűségben igazából felveszi a versenyt bármelyik megyei tsz-szel. Meleg Dezső főkönyvelő és dr. Kartofil Ákos jogtanácsos kalauzol a virágzó gazdaság­ban. És mennél jobban hala­dok a megismerés mélységei felé, annál értetlenebb szá­momra a tsz eredménye: 1967- ben munkaegységenként 60 fo­rintot fizetett és minden jel szerint 1968-ban is eléri ezt a szép összeget. Hol a titok nyitja? — A tsz 2400 holdjából — magyarázza figyelmesen Ko­vács Ákos mezőgazdász — 1800 hold a szántóterület. A többi rét, erdő, legelő. A szán­tókon a traktor majd orra bu­kik, nehezen művelhető terü­leteink vannak. Mégis, a nö­vénytermesztés, amely gabona­félék és takarmányfélék ter­mesztésére hivatott, kitűnő hozamokat ad. Az állatte­nyésztés (1000 sertésünk, 100 hízómarhánk van, s évi 3000 hektolitert adó tehenészetünk) méltó vetélytársa az előbbi­nek. A szárazkertészet 280 holdja a zöldségtermesztés céljait szolgálja. Gépesítésünk „csupán alapgépesítés”. — Árbevételeinknél a se­gédüzemek csupán 10 százalé­kot képviselnek — mondja mosolyogva a főkönyvelő. — Hogyan lehet akkor eny- nyit fizetni? — kérdezem és a jelenlevők vidáman kuncog­nak: találjam ki, ha tudom. Bátyi József kicsit feljebb pöcköli homlokán kalapját és úgy közli: — Holdanként 180 mázsás cukorrépánk van, s na­gyon jónak ígérkezik a kuko­rica is. Általában jók a hoza­mok. , Igen, de mitől? — kérdez­hetném, de Paskó Ferenc gép­csoportvezető gondolatom elé vág: — Jól munkáljuk meg a földet. Meleg Dezső már közelebb kalauzol: — Nálunk rendkívül alacsonyak a ráfordítások. Múlt évben — ha az élőmun­kát nem vesszük figyelembe — 48 százalékos költségszint­tel termeltünk. A ráfordításo­kat állandóan figyeljük. Első a gazdaságosság! És a tagok munkakedve? A tsz 400 tagjából 120 a nyugdí­jas, tehát 280 embernek kell művelnie a területet. — Szorgalmas, dolgos nép a miénk — jegyzi meg Kereské­nyi János raktáros. — Lám, az útnak is nekifogtak... Az út... Külön téma leírni, hogyan tud egy tsz 3 kilométeres be­kötő utat saját erejéből az er­dőben vágni. De bevágják 3 év alatt s ez nem kevesebb, mint 4 millióba fog kerülni. Galambos tanyáig, amely az állattenyésztés központja, így hidat vernek. — Három éve nem vettünk igénybe termelési hitelt, s a hosszúlejáratú hiteleink évi 600 ezer forintját idén már befizettük. — A főkönyvelő ceruzájával az asztalra kop­pint. — Rentábilis gazdaság­ban nem kell felesleges in- vesztálás. — Hogyan állnak az őszi munkákkal? — érdeklődöm a mezőgazdásztól, mire rögtön kapom a feleletet: 550 hold gabonát elvetettek, s mindösz- sze 150 hold van hátra. Terv szerint halad az őszi mély­szántás is. Az . építőbrigádot hallom emlegetni, felkeresem Major Jánost, aki sorolja: — Nem­sokára készen lesz a 600 fé­rőhelyes sertéshizlalda, épül majd daráló és raktár, répa- szelet-tároló, szénaszárító, no meg hát az út... Húszán vannak, s ráadásul elvégzik a község építési mun­káit is. — A mezőgazdaság hozamát kell emelni! — ezt a célt tűz­te ki elénk Jakus László el­nök — mondja Kovács Ákos. — Amit lehet, mi ki is ho­zunk belőle s nem álmodo­zunk ipari tevékenységről. — A község lakóinak hány százaléka dolgozik a tsz-ben? — kérdezem Kereskényi Fe- renctöl. — Hozzávetőleg 35—40 szá­zaléka. A férfiak többsége MORFONDÍROZOK Úrnak szólítanak Először életemben 13 évvel ezelőtt szólítottak úrnak. Ez volt az az idő, amikor a ne­ves kabarészerzö szerint tíz­millió elvlárs között élesedett az osztályharc. Nos, engem ekkor szólított úrnak egy ma­gas beosztásban levő elvtárs. Igaz, hogy ezután fél órával a kezemben volt a munka­könyvem, melynek bejegyzése a tanúm, hogy nem érdemeim elismerése mellett vált meg tőlem a cégem. Azóta is, ha valaki úrnak szólít, összerezzenek ... Pedig egyre gyakrabban szólítanak úrnak. Igaz, hogy elvtársnak is. Ebben kerestem a rendszert. Vajon ki szólít úrnak és ki elvtársnak. En­gedjék meg, hogy e téren szerzett tapasztalataimról be­számoljak. Észrevettem, hogy ma az elvtárs megszólítás nem any­agira elvi hozzátartozást, mint inkább rangot jelent. Tessék csak megfigyelni, hogy kit hogyan tisztelünk meg. Ha az illető az igazgatónk, vagy netán még attól is feljebb áll a társadalmi ranglétrán, ezt biztos elvtársnak szántjuk. Ezzel is kifejezzük tiszteletün­ket és nagyrabecsülésünket. Én csak ritkán láttam még beosztott könyvelőt, aki a- ve­zérigazgatónak azt mondta volna: Kovács úr. Nem! A ve­zérigazgató Kovács elvtárs. Akkor is, ha pártonkívüli. De ugyanezen beosztott könyvelő a portásnak azt mondta: Kiss úr. A jegesnek is. A tévé­szerelőnek is. Akkor is, ha párttag. Régen túl vagyunk tehát azon az időn, amikor az új­ságíró anekdota szerbit, a tag­gyűlésre belépő tollnokot így fogadta a párttitkár: — Azt szeretném kérdezni, hogy elvtárs-e az elvtárs? Könnyebben elképzelhető, hogy az adoma titkára így szól az egyszeri újságíróhoz: — Aztán párttag-e az úr? Vagy: — Nem pártonkívüli az elv­társ? Persze e témáról sokat cik­keztek már, nem is akartam volna szaporítani a tárgyról írt betűtengert, ha nem olva­som egyik lapunkban a tudó­sítást, mely egy látogatásról számol be. Ebben az áll, hogy X. Y. miniszterhelyettes elv­társ látogatóban járt egy üzemben, ahol megszólította N. N.-t, az egyik részleg mű­vezetőjét. íme: a miniszter- helyettes az elvtárs, a műve­zető csak N. N. Utána se elv­társ, se úr. Pedig lehet, hogy a nevezett miniszterhelyettes még pendelyes gyerek volt, amikor N. N. már leülte az öt év börtönét, mert elvtárs volt. Az élő nyelv érzékenyen reagál a társadalom szellemé­re. Ezért tartottam érdemes­nek e néhány sort, hogy te­gyek valamit az elvtárs szó igaz értelmének visszaállítá- sárp. És most be is fejezem, átadom a cikket a szerkesztő elvtársnak, bízva abban, hogy a nyomdába továbbítja, ahol a szedő urak kiszedik és holnap önök, tisztelt elv­társaim, hölgyeim és uraim, olvashatják... Ősz Ferenc a szomszédos Ikladra jár, ipa­ri munkára — válaszolja. — De amíg korábban sokan jöt­tek a tanácshoz ipari tevé­kenység végzéséhez engedélyt kérni, ma már alig akad ilyen ember. Ha jó kérem a tsz, ak­kor nem megy el a faluból senki. A sokszoknyás asszonyok egy csoportja válaszol még egy, de eddig szemérmesen el­titkolt kérdésre: — Azért jó ez a tsz, mert jól vezetik. Szakmailag, de emberileg is. És bent a gépcsoport irodá­jában, ahová sétánk végén valamennyien összegyűlünk, csak lopva mosolyognak a tsz vezetői. „Lám, az öltözőt, für­dőt, még nem látta a kedves vendég” — felkiáltással beve­zetnek egy olyan szociális lé­tesítménybe, amelyet aligha láthat valóban tsz-ben az em­ber. A faluban épülnek az új há­zak, szaporodnak a tv-anten- nák, s a szobák belsejéből az öreg bútorokkal együtt a dohos szagot is száműzik. Hordják a „menyegző és ko­ma” kosarat még az asszo­nyok, ringatják csípőjüket a sok szoknya alatt, de ez már csak olyan derűs látványos­ság és szokás Püspökhatvan­ban, mint mikor a mennyeze­tig érő könyvespolcra öreg mozsarat is tesznek a városi „népek”. — Vegye még hozzá — kiált fel Mészáros József göm­bölyű kis pocakját az íróasztal fiókjához illesztve — milyen jó lenne, ha az emberek a faluban el is költhetnék a pénzüket. Mert kérem itt a régi 4—5 üzlet helyett csak két bolt van, s gyenge a vá­laszték is. Ügy látszik, a mai „koma­kosárból” azért még mindig hiányzik valami. Szűts I. Dénes Jubileum Komáromban ÉS MÉGIS MOZOG A FŐID Az Állami Déryné Színház ünnepélyes külsőségek között rendezte meg Komáromban a „Mégis mozog a föld” című színmű 175. előadását. A jubi­leumi előadás alkalmából a színtársulat tagjai megkoszo­rúzták Jókai Mór szobrát. A két színházi évadban rendezett 175 előadást több mint 50 ez­ren tekintették meg. KŐMŰVES. VB-SZERELÖ, BURKOLÓ, ASZTALOS, FESTŐ, TETŐFEDŐ, BÁDOGOS, PARKETTÁS, VÍZ-FŰTÉSSZERELŐ, VILLANYSZERELŐ, ÉPÜLETLAKATOS. SZAK- ÉS SEGÉDMUNKASOKAI, KUBIKOSOKAT, GÉPKOCSI RAKODÓKAT, TEHER­GÉPKOCSI VEZETŐKET. DÖMPER VEZETŐKET, RAKTÁRI SEGÉD­MUNKÁSOKAT, AUTÓ­SZERELŐKET, KŐMŰVESEK MELLÉ SEGÉDMUNKASOKAí (16 évet betöltött fiókot is) ÉS KALYHAFÜTÖKET AZONNALI BELÉPÉSSEL FEL VESZÜNK Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Budapest IX.. Viola u. 45. sz alatt o l’rusperitás Kfv/ munkaügyi osztályán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents