Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-16 / 243. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖN KIADÁS A XII. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM 1968. OKTÓBER 16., SZERDA Másodszor is megelőzte versenytársát a MÁV—AKÖV komplexbrigád Hová gurul a kis kocsi? Elsők szeretnének lenni Szombaton délelőtt az állo- májil kultúrváróterem nem leckéjüket tanuló diákokkal, újságjaikat olvasó felnőttekkel népesült be, hanem vasutasokkal és az AKÖV alkalmazottaival. Az idei első félév eredményeit értékelte a MÁV— AKÖV szállítási komplexbrigád. Ezen a helyen az idén másodszor volt ilyen ünnepélyes összejövetel. A tavasszal az elmúlt esztendő kiemelkedően jó eredményét méltatták, most pedig a semmivel sem rosszabb idei munkát. Bölcső János kereskedelmi főnökhelyettes megnyitó szavai után a MÁV-Főigazgatóság osztályvezető-helyettese üdvözölte az első helyezést elért ceglédi brigádot. Elmondotta, hogy munkája eredményeként a kezelt teherkocsik száma 8,1 százalékkal volt magasabb a tervezettnél és Cegléden — országos vonatkozásban is — feltűnően kevés a felesleges kocsiállásidő, így nem csoda, hogy az összes versenytárs közül az itteni brigád érte el a legtöbb pontot á verseny folyamán. Ma már egyre több versenytársa van a MÁV-nak és az AKÖV-nek, hiszen sok vállalat. vásárol tehergépkocsikat, és- fuvarozást yállalnak a tsz- ek, hz állami gazdaságok is. Azért kell jobbat, olcsóbbat nyújtani a szállíttatóknak, hogy továbbra is igényt tartsanak a MÁV és az AKÖV szolgálataira. Időben kell felkészülni a téli forgalomra. A cukorrépaszállítás, a gabonaszállítmányok sok munkát adnak a komplexbrigádnak. Kerülni kell a balesetveszélyt, óvni a társadalmi tulajdont, még nagyobb felelősséget vállalni a szállított árukért. Földeáki Ferenc, az 1-es AKÖV osztályvezetője, szintén a kibontakozott jó irányú versengést méltatta. Elmondotta, hogy a vasút jó feltételeket biztosít az AKÖV-nek, és ilyen segítséggel megvan a biztosíték arra, hogy az erősödő versenyben is megállja helyét a brigád. Tovább javulnak a technikai feltételek, gépesítik a rakodást, így ez a nehéz fizikai munka lényegesen háttérbe szorul. A MÁV és az AKÖV kiküldötte, a jó munka elismeréseként, oklevéllel jutalmazta meg a brigádot, majd Szabó István, az Autóközlekedési Tröszt küldötte beszélt a komplexbrigád-mozgalomról. Az ünnepélyes brigádgyűlésen részt vett és felszólalt dr. Lakatos József városi tanács- titkár, aki a városi pártbizottság és a városi tanács üdvözletét tolmácsolta. Kifejtette, hogy mindenki büszke lehet az elért eredményre és jó lenne, ha ezek a sikerek áí- landósulnának. Reznák Imre 48 éves alkalmi munkás, ceglédi lakos, már számos esetben adott munkát a bíróságoknak. — A Ceglédi Járásbíróság 1950-ben izgatás miatt egyévi börtönre, 1954- ben társadalmi tulajdon elleni sikkasztás és közveszélyes munkakerülés miatt kétévi börtönre, 1955-ben ismét köz- veszélyes munkakerülés miatt egy év kéthónapi börtönre, 1958-ban társadalmi tulajdon elleni sikkasztás miatt kétévi börtönre, az Esztergomi Járás- bíróság 1961-ben közveszélyes munkakerülés miatt másfél évi börtönre, végül a Ceglédi Járásbíróság 1964-ben sikkasztás miatt hathónapi szabadság- vesztésre és 400 forint pénz- büntetésre ítélte. Reznák Imre, aki italozó életmódot folytat, 1967 tavaszán, mint napszámos, egy ismerőse szőlőjébe került. A tulajdonos rábízta a kunyhó kulcsát, így szabad bejárata volt a kunyhóba, ahol különféle Baromfik, batáriéban A nyársapáti Aranyhomok Tsz vezetősége határozatot hozott a baromfitenyésztés és tojástermelés javítására. Elhatározta, hogy a VI. számú baromfiházában rátér a baté- riás — ketreces — szárnyas- tartásra, mivel ez a módszer sokkal gazdaságosabb a mélyalmos tartásnál. Mázolok a tsz-ben Jó híre van az abonyi József Attila Tsz építőbrigádjának. A munkájában következetes, pontos. Most, hogy a tsz-ben kevesebb a tennivalója, úgy határozott, hogy a tsz tagsága és a község lakossága igényeit igyekszik kielégíteni. Szobafestést és mázolást vállal. Az érdeklődőknek Győri László építésvezető ad felvilágosítást a tsz központi irodájában. Tavasszal természetesen ismét a rájuk háruló, tsz-en belüli feladatokat látják el elsősorban az építőbrigád tagjai. ingóságok, permetezőszerek voltak. — Ezekből Reznák 10 kiló permetezőszert és a szőlőkötözéshez való háncsot elvitte, majd borért, szalonnáért elcserélte. Júniusban Cegléden, az egyik italbolt elől egy kerékpárt emelt el. Nála ezt a nyomozás során meg is találták. Ugyancsak ez év júniusában a földművesszövetkezeti áruház kirakatát kővel betörte, és 14 inget eltulajdonított. Betörte a Ceglédi Szikvízgyártó Üzem utcai ablakát is és 10 szódásüveget vitt magával. — Végül még egy kerékpárt lopott a Béke Étterem elől. Reznák valamennyi bűntettét ittas állapotban követte el, és beismerte. A bíróság visszaesőként elkövetett, társadalmi tulajdont károsító lopásban és visszaesőként elkövetett sikkasztásban találta bűnösnek, kétévi szabadságvesztésre ítéHe' '^s négy évre a közügyektől eltiltotta. Kimondotta, hogy a büntetést szigorított börtönben kell végrehajtani, és Reznák Imre feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet nem jogerős. Kézilabda Négy- vagy kétkerekű kis kocsik gurulnak néhány napja a MÉH-telep felé. Rajtuk jókora szállítmányok: öreg új- ságkötegek, összegyűjtött hullámpapírok, csomagolópapírosok, csupa olyasmi, amire tulajdonképpen már senkinek sincs szüksége — kivéve papíriparunkat, amely újra felhasználja az összegyülemlett hulladékot. A papírgyűjtés már szinte hagyomány az általános iskolások körében. Most is ők ku- nyerálják házról házra járva a fölöslegesnek minősített papírhalmokat. Szívesen adják nekik, hisz egyrészt megszabadulnak a háztáji lom egy részétől úgy, hogy egy lépést sem kell emiatt tenniük, másrészt pedig kedvtelve hallgatják az udvarias érdeklődést, kunyerálást. Legtöbbször ők is kérdezősködnek: — Aztán minek nektek az a sok papír? Persze, csokit akartok venni a pénzen ... A válasz ilyenkor tagadó. Nem, eszük ágában sincs ilyesmi! Kiránduláshoz, őrsi felszerelés gyarapításához kell az a pénz, amit a gyűjteményért kapnak. No, és az sem mindegy, hogy melyik iskola mennyit gyűjt. Nagy a lelkesedés: mindenki első szerein, lenni — vagy legalábbis egy az elsők között. Színházba járó diákok Lelkes, ünneplőbe öltözött társaság a ceglédi vasútállomáson. Nem ritka látvány ez mostanában, főleg a délutáni. Pest felé igyekvő vonatok indulása előtt. A társaság szinte kivétel nélkül diákokból áll, elvétve akad köztük kísérő szülő, aki szabad idejét a fiatalokéval egyeztetve a csoporttal indul. Színházba mennek: a Nemzetibe, a Madáchba, a Tháliába, a Katona József Színházba. Kicsit szórakozni, kicsit tanulni — hisz a színdarab, amit megnéznek, rendszerint .,tananyagba vágó”. A hasznos szé- I pet örömmel fedezik fel és ha kell, vonatoznak is miatta. Valamit, valamiért — hiszen megéri! Tatarozzák a tanácsházát A. vúroshú&íM hrÓK iíiújju CSERE-BERE FOGADOM... Lopott, betört, ivott ALLVANYERDÖ és a járókelők testi épségének megóvását célzó nádszövetfüggöny veszi körül a városháza jelentős részét. Sokan megállnak egy- egy percre, felnéznek az ismerős épületre, és találgatják, milyen munka folyik a magasban. A kérdésre egyszerű és rövid a válasz: a tanácsháza iltalános tatarozása, felújítása több éves program keretében immár évek óta folyik. A tető bádogrészeit már kicserélték. A cserépfedés is elavult, ezért az elmúlt évben az épület palafedést kapott, felújították, korszerűsítették a nllamossági berendezéseket, vlost a külső homlokzat tatarozása s az eredeti tervek sze- inti restaurálása van soron. Aprólékos gonddal, a városképi jellegű épülethez méltón régzik ezt a munkát. Az épü- et földszintjén elhelyezett űzetek egyforma ajtókat, kirakatokat kapnak, és a feliratokat is ennek megfelelően úgy .készítik, hogy azok az épület ;zép összhangját ne zavarják. — HÁNY ÉVES ez az épü- et, ki tervezte, meddig építették. hol volt és milyen volt a ■égi városháza? A régi városháza is a jelen- egi helyén állott. Földszintes, nyeregtetős. sokablakos, fehérre meszelt épület volt, de a múlt szazad vége felé (1885) annyira elavult, hogy „sok .költséggel járó javításokat és maiakításokat kívánt volna”. „Általánosan elismert szükség - állapította meg az egykori helyi lap —, a jelenlegi városházának, mint rozzant, elavult 3 a célnak meg nem felelő épületnek újból való felépítése. Ilyen városháza egy 25 ezer lakosú városban már az igényeket ki nem elégítheti, mert eltekintve külsejének dísztelen voltától, hivatalos szobáinak setétsége s részben egészségtelen volta, a tanácsterem elégtelensége már eddig is sok panaszra és bosszúságra adott okot.” GUBODY FERENC polgármestersége idején, 1889. augusztus 23. napjára összehívott közgyűlés 99 szavattal 25 ellenében elfogadta az új városháza építésének gondolatát. Országos pályázatot hirdettek, amelyre 1890. február 12-ig összesen 15 pályamű érkezett be. Ezeket műegyetemi tanárokból összeállított zsűrivel bí- ráltatták el. A pályaterveket Cegléden is kiállították, és a nagyközönség is véleményt nyilváníthatott. Az első díjat, 800 forintot, Balázs Ernő budapesti építész nyerte el. Ennek ellenére nem az ő terve került kivitelezésre. Anyagi megfontolásoktól vezéreltetve a tanács az „Alföldnek” jeligéjű pályamunkát vásárolta meg. A tervet Márkus Ágoston és Ily- lyés Gyula budapesti építészek készítették. Az építkezés költségvetése 127 500 forint végösz- szeget mutatott. 1890 októberében a hivatalok a régi városházáról kiköltöztek. Egy részük az ezredesi lakban, más részük pedig a Kiss Gyula-féle házban (ma Puskin utca 8. szám) talált ideiglenes helyet. Ez utóbbi ház 1800 körül épült, sajnos, 1954-ben a felismerhetetlensé- gig átalakították. A műemlék jellegű épületből csak a nagykapu külső része maradt meg. 1891. március 23-án kezdték meg a földmunkát a lebontott régi épület helyén, és az alapkőletétel nagy ünnepélyességgel május 6-án zajlott le. Elhelyezték az építkezés előzményeinek rövid összefoglalását, azonfelül különböző névsorokat, hogy ti. kik voltak a város elöljárói, tanácsnokai, tanítói, jeles egyéniségei, továbbá pénzdarabokat, a helyi lapok egy-egy példányát stb., ahogy azt régi tradíció szerint tenni szokták. AZ ÉPÍTKEZÉS jó ütemben haladt. Alig telt el másfél esztendő, a hatalmas épülettömb elkészült, 1893. február 2-án már ,meg is tarthatták a nagy tanácsteremben az első ünnepélyes közgyűlést. Ez azért is nevezetes, mert ezen a gyűlésen határozta el a képviselő- testület, hogy főgimnáziumot állít fel Cegléden, és erre felhasználja Dobos János városi mérnök 75 000 forintos adományát. Az épület tehát ebben az évben 75 éves. Az alapos tatarozás, az általános felújítás nagyon ráfért az „új”, mégis öreg városházára, amelyről legalább annyit illik tudni, hogy eklektikus stílusban épült. Főhomlokzata felől egyemeletes és középrizaliios, kettős középri- zalittal, legömbölyített, kis kupolával fedett, kiemelt sarkokkal. A TANÄCSHÄZA hivatali helyiségei zsúfoltak, túlterheltek, mert a tanácsi apparátus mellett számos más szerv is ebben az épületben talált évekkel ezelőtt otthonra. Hogy a városgazdálkodási vállalat, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, a sütőipar mikor költözhet egy korszerű irodaházba, még nem tudjuk. Ezelőtt negyven évvel is komoly gondot okozott, hogy a tanácsháza zsúfoltságát hogyan lehetne megszüntetni. Komoly formában tárgyaltak annak idején arról, hogy új városházát kellene építeni. A tervből azonban nem lett semmi, a belső szárnyra emeletet húztak, és ezzel — akkor — némileg javultak az állapotok. Sz. I. Foto: Gárdos Színes cer A vártnál nagyobb győzelem Vasárnap a Ceglédi Építők női kézilabdacsapata Abony- ban vendégszerepeit, ahol nagyon fontos két pontot szerzett, és ezzel gyakorlatilag már megszerezte a bajnoki címet. Ezt csak akkor veszthetné el, ha a Ceglédi ITSK elleni „városi rangadón” nagyarányú vereséget szenvedne. Ceglédi Építők—Abonyi KSK 13:5 Cegléd: Deli — Bezzeg, Szűcs, Bálint, Kiss, Orosz. Szalisznyó. Csere: Dávid — Csendesné, Balogh Gergelyfi. Az első percek gól nélkül teltek el. Ezután a ceglédiek ragadták magukhoz a játék irányítását, 3:C-ra elhúztak. Az ekkor lőtt abonyi gólra újabb néggyel válaszoltak a vendégek, a hazaiak csak ezután tudtak újabb gólt elérni. Félidőben a 9:2 arányú vezetés az Építők jobb és gólratörőbb játékát igazolta. Az első félidei jó teljesítmény után valami hasonlóra vártunk a másodikban is, de ez nem következett be. A ceglédiek is gyengébben játszottak, de az abonyiak, mint az egész találkozón, most is enerváltan, elgondolás nélkül dobálták a labdát. Végeredményben az Építők nem várt, biztos 13:5 arányú győzelmet aratott. Nagyarányú győzelmét nem is annyira játékával érte el, hanem „segítették” ebben a hazaiak, akik gyenge napot fogtak ki. A gólokat Bálint, Szűcs, Orosz, Kiss, Balogh és Szalisznyó szerezték. (—reán) A lány futott a kertbe, a szőlő közé. Arca piros volt. A fiú nagy léptekkel iramodott a nyomába. A kerítésnél érte utol. A lány megtorpant, kacagott, amikor a fiú átkarolta győztesen, erősen. — Megvagy! — De alig értél utol! A ke- I rítés az oka. Mindennek az az oka! Vékony kis almafa állt mellettük, ágai közt egy szem mosolygó gömböcske. Az első termése. — Leszedem neked! — Lelkesedett a fiú és már nyúlt is a gyümölcsért. — Ne bántsd! Miért tépted le? — kedvetlenedett el a lány. — Biztosan sajnálja a fa. Ez volt az első termése. Lehajtott fejjel sétáltak a ház felé. A szobában a falak megdézsmálták a vénasszonyok nyara melegét, kellemes volt az idő. — Magnózzunk — kunye- rált a lány. — Legyen. Foglalj helyet. Mit tegyek fel? A mi számainkat? A kedvenceket, vagy az egészen újakat? — ügy is tudod: a ceruzás tekercset! A Színes ceruzákat. Ültek a szoba közepén, a szőnyegen. Felcsendült a dallam. A lány becsukta a szemét. — Emlékszel? A balatoni tábor... A fesztivál műsorát néztük a tv-ben ... mellém ültél. A Színes ceruzákat hallottuk. Azóta velem vagy. így kezdődött... Te, játsszunk mi is színes ceruzákkal, színekkel! — Jó, játsszunk. Mondj egy szírit. — Emlékeink színes ceruzái ... Az első legyen — a i piros — Igen, nagyon helyes voltál. Farmernadrág, feszes pulóver, a nyakadban piros fátyolkendő. Sétálni hívtalak és jöttél. Kék — Az ég, a víz, a hangulatunk! Szikrázott• a napfény és kristály volt minden vízcsepp. Napoztunk. Gyöngycseppek pihentek a válladon. Zöld — A mező! Kirándultunk, felsikoltották, amikor a kis gyík a bokádon átfutott. Susogott a fű — finom, zöld takaró. Sárga — Ne haragudj, de nevelnem kell, olyan kedves, mulatságos mézeskalács-házikó volt a kis falusi házatok. Sárgára meszelték. A kapuig kísért édesanyád, mikor eljöttünk. Fekete — Nem igaz! Az éjszaka is kék volt, sötétkék, aranycsillagokkal! Fekete emlékem nincs! Nem akarom! Nem! — Te buta, buta! Gyere, táncoljunk! Forgasd vissza a szalagot. Most jó. „Nézd, milyen az ég, ibolyakék — ilyen az ég”... Kohlmayer Adám
