Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

A Stylus gyártmányai a Budapesti őszi Vásáron Az utóbbi hetekben nagyon megszaporodott a Stylus Fa­ipari Ktsz kádárrészlegének a munkája. — Főleg sok javítanivaló hordót hoztak és hoznak hoz­zánk a termelőszövetkezetek és a háztáji szőlők gazdái — mondotta Magyar László, a ktsz elnöke. — De új munká­kat is rendelnek. Tegnap szállítottunk például egy ház­táji tsz-gazdának egy szép, 12 hektós új kádat, 2500 forintot kapunk érte. — Többi részlegünkben is élénk lendülettel folyik a munka, főleg külföldi meg­rendelésekre csináljuk a spe­ciális stílbútorokat. — Hónapok óta készülünk a most megnyílt Budapesti őszi Vásárra, ahol új bútor­típusokat, virágtartókat, han- gulatlámpákat és egyéb új­donságokat mutatunk be. — Nagy megrendelésünk van a Martfűi Cipőgyártól fa cipősarok-betétek készíté­sére. K. L. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS XII. ÉVFOLYAM, 211. SZÄM 1968. SZEPTEMBER 8., VASÁRNAP HITEL TSZ-TAGOKNAK Több hűtőszekrényt, motort vásárolnak A fürdőkád még hiánycikk — Több divatos holmi ke.'l A napokban elkészült a vá­ros kereskedelmi ellátottságá­ról szóló jelentés. Megállapí­tották, hogy a mezőgazdasági dolgozók jövedelme megnöve­kedett és így a város üzletei­ben nagyobb volt az áruke­reslet is. Városunk kereske­delmének elmúlt évi árufor­galma meghaladta a 470 mii­Festő a piramis mellett V Nem volt kilincs az ajtón. Csak egy keménypapíron a tu­lajdonos neve. Többszöri ko­pogás után szétnyitottam a kettős külső ajtót. Bent, a do­bozok tetején, az asztal mö­gött vacsorázott az Űr aposto­laival. — Jó napot kívánok! — kö­szöntem be hangosan, hogy megtaláljam a tulajdonost. Hi­szen az ajtón is ott volt: G. Szabó Lajos festőművész. So­vány, beteg ember szólt visz- sza az ágyból: jöjjön beljebb, uram. Mozdulni sem bírtam a szobában. Dobozhegy állta utamat, mindegyiken szöveg: technikai könyvek, művészeti könyvek, cipőkefék. Minden dobozban van. A mennyezetig ér a piramis. Az ajtó mellett egy kis tea tűzhely, rajta több napos edények. Festékek, or- vosságostubusok, képkeretek tömege töri meg a dobozhegyek egyhangú vonalait. Itt-ott egy biciklikerék, egy fűrész, kala­pács, olló. — Hallottam, hogy régen fest már. Néhány szép csendélet érdekelne. Fürgén vette fel a nadrág­ját meg a mellényt, máris ké­szen állt az üzletre. Mutatta képeit, és közben szüntelenül beszélt. — Nagyon beteg vagyok én, kérem. Eddig tizenháromszor volt mellhártyagyulladásom. Egyedül élek itt, nincs, aki se­gítsen rajtam. Pedig feltaláló is vagyok kérem, rengeteg találmányom van. Tessék, mit szól ehhez a képhez? Hatalmas tekercs vászonra pingált virágokat mutat. — Rendelésre csinálom, ké­rem. Olyat festek, amilyet ren­Napfogyatkozás VI. — ANY AM! ÉDESANYÁM! — Fiam! Lacikám! összefonódnak a kezek, ölelő szorításuk mint a tép- hetetlen lánc. Az anya szo­rosan tartja gyermekét. A test, amely egyszer övéből vált ki, újra visszatalált. Hosszú percekig szótlan az ajkuk, aztán megrázkódnak, zokognak. A felszabadult ér­zelem könnyei, mint a gátat áttörő ár, sodornak mindent útjukból. Amikor csitulni látszott a hullám, jött újabb, erősebb. Laci életének legboldo­gabb napjai következtek. So­kat sétáltak az utcán. Szo­rította anyja kezét, büszkén, csillogó szemmel. Megfor­dultak utánuk. Fiatal, szép, szőke asszony. A legújabb amerikai divat szerint öltö­zött — az pedig a múlt századi vonalakat idézte. Hosszú, térden aluli szok­nyát viselt és széles kari­májú kalapot. Fekete kesz­tyű a kezén, a cipő is furcsa rövid, vastag sarokkal. Be­ment az iskolába, járta a hivatalokat. A fia papírjait intézte. Nehezen beszélt már magyarul. „Kér cigaretta? Én fiam viszem el.” Laci még egyszer felkereste osztálytársait. Alig ismerték meg. Meghökkentek és szót­lanul visszaléptek tőle. Ez lenne ő? A kis szipogós, ko­pott kabátú Laci? Most tető- től-talpig új ruhában volt. Lábán fénylő csizma és még a zsebkendője is kintről való. Rágógumit osztott szét a fiúk­nak, nevetve. Tele volt a zse­be. Kis gentleman, gondol­ták, csak tüskés haja állt előre, mint régen. MÜLTAK A NAPOK. Ké­szülődtek. Elbúcsúzott min­denkitől. Legutoljára a nagy­mamától. Végigfutott pillan­tása rajta, azután a ■ kis há­zikón, ahol eddig éltek, ket­ten. Megszorította csontos kezeit és az ölébe borult. Nagymama vékony ajkai né­ha megrándultak, megfogyott erejétől hangja akadozó sut­togás. — Menjél kisfiam! Meglá­tod, boldog ember leszel. Itt úgysem marad semmi. Én is elmegyek. A fiam írt Dá­niából, ha elmész, kivisz hoz­zájuk. Talán lebontják a kis házat, vagy ledől ez már ma­gától is. Mi tartottuk benne a lelket. Menj hát! AZ ÁLLOMÁSON vára­koztak. Laci előtt újra le­pergett eddigi élete és pró­bálta elképzelni jövőjét. Nem látott tisztán. Mintha félhomály fedné az arcokat, tárgyakat. Bizonytalan ilyen­kor minden lépés. Olyan ez, mint a napfogyatkozás. Kohlmayer Ádám (Vége) delnek. 250—300 forint egy ilyen kicsi kép, a ruhagyárban sok vevője akad. Aklgyüjieményt mutat, szívesen másolna róla, ha ren­delnék. Néhány lovas figurát vesz elő, téli-nyári erdei tá­jat — másolatok. Az úrvacso­ra is az. Érzése szerint most jutott volna művészete csúcs­pontjához a virágfestéssel, de most beteg. Az egyik ablak előtt tenyérnyi helyen áll a festőállvány, félig kész orgo­navirágokkal. Egy nap alatt megfest egyet. Már a feltalá­lásról is lemondott. Nemrég még egy száz köbcentis motort akart ötven köbcentisre átala­kítani, de abbahagyta. Csak a festészetnek akart élni. Most hogy megint megbetegedett, részletre is ad képet. — Ügy tudom, negyven ké­pem került külföldre. De már hosszabb ideje nem kell egy sem. Pesten szoktam értékesí­teni. Szanatóriumból szanató­riumba kerültem, de minde­nütt festettem. Sok képemet ellopták. Most nyolcszáz gramm ezüsteszközt adtam el, abból élek. Nagyon sokba ke­rül az orvosság. Pedig Gyula­falvi Szabó Lajos az én ne­vem, festőművész vagyok, ké­rem. Valahol Öcsödön még meg is van a családi kutyabőr, nem néztem utána. Az egész ceglédi határ a mienk volt, most meg így kell élnem. Vékony keretű szemüveget hord és hosszú művészfrizurát. A feltalálásról már lemondott, most már csak fest. Igaz, nem sokat, mert a polcok megtel­tek, nincs hova raktározni. Rokkantsági segélyt kap. Szabó Alfréd Az albertírsai könyvtárban ju. /ijji részleg sok ifjú olvasót fogad, amióta megkezdődött a tanév. Most már lassan a kö­telező olvasmányok kerülnek sorra. Foto: Ottohál Csak mézesmadzag? A Szabadság téri újságospavilont annak idején azért szüntették meg, mert akadályozta a járművezetőket abban, hogy az útkanyamál a jobbra tartó vagy jobbról jövő forgal­mat áttekinthessék. A pavilont ugyanis nagyon a sarokra ál­lították, és az teljesen eltakarta az útkereszteződés forgal­mát. A panasz orvoslásra talált. Megszűnt az újságárulás, de nem szűnt meg a — pavilon. Amikor pár méterrel arrébb fel­állították a modern kis „újságházat”, fellélegeztek a gépjár­művezetők: ezután már csak az jöhet, hogy lebontják a régit. Igaz, mivel ablakait nem takarták újságok és különböző fo­lyóiratok, a költözködés után néhány nappal még át lehetett rajta látni, azóta azonban ezek az ablakok alaposan beporo­sodtak. Következésképp: ott vagyunk, ahonnét elindultunk — mondják a járművezetők, s még azt is gondolhatják, hogy a pavilon részbeni megszüntetése csak mézesmadzag volt a pa­nasz ellen. Ha pedig már a pavilonoknál tartunk, említsük meg a piaciakat is. Mit keres még ott az a régi bódé, amely helyett közvetlen közelében felállították az újat? Ez ugyan nem aka­dályozza a „kilátást”, de csúnya látvány. Vagy- az illetékesek rosszul kalkuláltak, és az új pavilo­nok megvásárlásakor nem gondoltak arra, hogy a régi elszál­lítása is pénzbe kerül? Kár, nagy kár... (cs.) lió forintot. A vásárlóerő nö­vekedése szükségessé tette az áruválaszték bővítését. Ennek érdekében megvaló­sult a többcsatornás árube­szerzés, és megszervezték a -sűrűbb árukiszállításokat is a boltokba. Élelmiszerekből, kü­lönösen az alapvető élelmiszer- árukból volt az eddiginél is jobb az ellátás. Megnövekedett a kereslet a sok új cikkel bővülő tejter­mékek iránt, javult a kenyér és a péksütemények minő­sége. A minőségi tésztafélék­nél a nagyipar méltó ver­senytársra talált a termelő- szövetkezetek segédüzemeinek házi készítményeiben. A kedvezőtlen időjárás miatt káposztafélékből nem volt kielégítő az ellátás, gyü­mölcsből azonban az egyéni termelők és a közös gazdasá­gok 11,8 százalékkal, zöldség­félékből pedig 7,2 százalék­kal többet értékesítettek az elmúH évinél Ruházati vonalon is nőtt az igény. Különösen az új, kor­szerű, divatos ruhaféléket keresik, ezekből azonban az ipar nem tudja folyamatosan kielégí­teni dz üzletek árúigény ét. A tapasztalat, sajnos, azt is mu­tatja, hogy egyszerűbb napi- cikkekből sem mindig kielé­gítő a választék. Mintegy 14,7 százalékkal emelkedett a nagyobb értékű, tartás iparcikkek forgalma a múlt évihez viszonyítva. Amióta a termelőszövetkezeti tagokra is kiterjesztették az áruhitel-akciót, a vegyesipar- cikk-szakboltok hűtőszekrényből, centrifu­gából, motorkerékpárból és bútoráruból rendelnek a szokásosnál jóval töb­bet. Nem mondható ez el a régen hiánycikklistán szereplő für­dőkádról, csőáruról, villamos és egyéb szerelési cikkekről. Ezekből még mindig nincs elegendő. Építőanyagból — különösen az év elején —» nagyobb árukészlettel rendel­kezett a TÜZÉP-telep. (csat—) Fiam, ne is K orán tavasszal, amikor első bizonytalan éne­két kezdte a nyitnikék ma­dár, összetalálkoztam Ger­gő bácsival. — Hogy szol­gál az egészsége, mi újság a szőlőcskében, ki van-e már nyitva? — kérdeztem. — Fiam, ne is kérdezd, az enyhe télben tönkre­mentek a szemek, tízből egy se jó. Az szent igaz, hogy ez évben nem lesz nagy termés. Elmúlt jó két hónap. Nyitásnak, metszésnek vé- gefelé jártak már a szőlő­hegyen. A piac sarkán rám köszönt az én kedves ismerősöm. Mi újság? — kérdeztem újra, és a sző­lőre is célzást tettem. — Fiam, ne is kérdezd — így az öreg, s kalapját a homlokára lökte. — Pár napja végeztünk a met­széssel, a venyigét is ki­takarítottuk, és akkor jött ez a komisz idő, a fagy úgy megmocskolta a sző­lőt, hogy nem lesz itt már termés. A kánikula kellős köze­pén a növényvédő boltban botlottunk egymásba. Az első kérdésem az volt: — Hogy mutat a szőlő? — Fiam, ne is kérdezd, dőlt az én bátyám szájából a panasz. A szörnyű aszály azt is tönkre tette, ami mutatkozott. Szóra sem ér­demes. T alán két héttel ezelőtt a kis tanya előtt mentem el. Bekiáltottam Gergő bácsihoz. Jó napot, jó napot, zsendül-e már a gohér? A régi sóhaj, a régi jaj. Most meg az eső lett a baj. Kirepedt a szőlő, csó­ré már minden. A rotha­dás annyi kárt okozott, hogy nem lesz itt semmi. . Tegnap újra találkoz­tunk. Mi újság Gergő bá­tyám, ez volt az első kér­désem, hát a szőlő hogy fejlődik? — Fiam, megkezdtük a szüretet. Fizet, fizetget. No, de régóta adós is. Köszöntünk, búcsúztunk. — Fiam, szól utánam Gergő bátyám, kölcsön hordókra lenne szüksé­gem, nem tudsz valahol jó állapotban levő nagyobb edényeket? Elképedtem. Ezt nem vártam. Az én kedves is­merősömnek négyszer semmisült meg ebben az évben a termése, s annak ellenére, hogy kamrájában a hordóktól mozdulni is alig lehet, most mégis köl- csönhordók után szalado- zik? Valahogy nem stim­mel ... E gondolatok jártak a fejemben, amikor Gergő bácsi szomszédja fogta meg a karomat. Tőle is a termés után érdeklődtem és elmondtam, hogy mi­lyen beszélgetéseim voltak Gergő bátyámmal. Mosoly­got a piros képű Darányi szomszéd. Hát ilyen ez a Gergő, de ilyenek vagyunk mi mindnyájan, akik sző­lővel bíbelődünk. Sokat aggódunk mert hol a fagy, hol a jég, hol az aszály, hol meg a seregély, aztán a pora, az ezüst penész, szürke rothadás, az őszi derek dézsmálják, tizede­lik a mutatkozó termést. De hála a szorgalmas két kezünknek, mikor eljön az ősz, telik a pince, telik a kamra, sokszor helye is alig akar lenni a termés­nek. Az idén is sokan így járunk. A gondolataim újra meg újra visszatér­nek Gergő bácsihoz. Lá­tom magam előtt felhős homlokát, aggódó beszé­dét, hallom fülembe csen­geni, újra előjönnek a ta­lálkozásaink alkalmával elrészletezett panaszai. Furcsák, különös emberek a szőlősgazdák. Soha nin­csenek megelégedve. Szomorú István FOGADÓÓRA Detrei Sándor járási vb- elnökhelyettes szeptember 10-én délelőtt 8—12-ig foga­dóórát tart a járási tanács hivatali helyiségében. — A Ceglédi Vasipari Elektromos Műszerész Ktsz is részt vesz termékeivel a Budapesti Őszi Vásáron. A kiállított elektromos gépeiket a VI/B pavilonban tekinthe­tik meg az érdeklődők. CEGLÉDI APRÓHIRDETÉSEK Álló és fogyóeszköz leltárfelelős munka­körben gyakorlott, ké­pesített férfi könyvelőt, komoly leinformálha­tó munkaerőt jó fize­téssel azonnal felvesz ipari vállalat ceglédi munkahelyre. Felve­szünk még 2—3 éves gyakorlattal gépírni is tudó munkaügyi be­osztottat. Jelentkezést „Könyvelő 110 406” jeligére kérjük a Ma­gyar Hirdető Ceglédi Kirendeltségéhez. Pos­tafiók 86. Azonnal beköltözhető ház eladó. Szűcstelep baloldala. Illés utca 6/a. számú. Cegléd, Alkotmány ut­ca 5. számú ház, azon­nal beköltözhetően el­adó. Szücstelep. Száras és szemes ta­karmány darálását megkezdtük. Molnár­féle daráló. Széchenyi út. Lovas József. Hirdessen a Ceglédi Hírlapban! Külön bejáratú búto­rozott szoba fürdőszo­ba használattal kiadó. Cím a Ceglédi Nyom­dában. ________________ J ó állapotban levő Pannónia motorkerék­pár eladó. Vitéz utca 12. Az ÉVIG Villamos Kisgépgyára AZONNAL FELVESZ gyakorlattal rendelkező gépipari technikusokat és esz­tergályosokat. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: ÉVIG 3. Cegléd, Külső-Törteit u. 12. Munkaügyi osz­tály. Egy használt 8 hektós kád eladó. Csörgő utca 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents