Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-07 / 210. szám

fs/Círtg]) 1968. SZEPTEMBER 7„ SZOMBAT A külpolitika ABC-jéből A sajtó mint hatalmi eszköz Napóleon, a franciák császára •ellen 1814-ben négy nagyhata­lom szövetkezett. A császárnak ez idő tájt számoltak be arról, liogy egy újonnan megalakult es gyorsan népszerűvé vált új­ság, a Rheinischer Merkur »le­vesen támadja őt és a franciák ellen mozgósítja a német népet. Napóleon keserűen jegyezte meg: Ez a lap társa a négy nagyhatalomnak, ez az ötödik nagyhatalom. Azóta szokták emlegetni, hogy a „sajtó nagyhatalom”. Ez a „nagyhatalom” azonban korántsem magától való, öncélú valami, a modern sajtó kifejlő­désekor az uralkodó osztályok gyorsan felismerték, milyen je­lentős eszköz kerül az újságok­kal (később a rádióval, nap­jainkban pedig a televízióval) a kezükbe, hatalmuk fenntartá­sára. A burzsoá demokráciák­ban, persze, sokszor szónokol­nak a sajtó állítólagos szabad­ságáról, a valóság azonban az, hogy a tőkés országokban po­litikai, adminisztratív és gazda­sági beavatkozá&sal nagyon is szoros, merev korlátok közé szorítják ezt a „szabadságot'*, és szilárd hatalmi eszközként használják fel a sajtót: az új­ságokat, a rádiót, a televíziót. Minden nagy tőkés pártnak van saját sajtója, a kapitalista országokban a kormány szi­gorú ellenőrzése és irányítása alatt áll a rádió és a televízió. E szabály alól csak kevés ki­vétel van, ami lényegében nem is mond ellent a törvényszerű­ségnek, amely a kapitalista vend sajátja. Ha Franciaország­ban a gaulleistáknak nincs is nagy példányszámú napilapjuk, a rádiót és a televíziót annál következetesebben használják fel propagandáinkban. (Emléke­zetes, hogy milyen nagyarányú tisztogatást hajtottak végre a május-júniusi válság után a pá­rizsi rádióban es televízión an.) Nem jelent kivételt, hogy Ame­rikában „független” magántár­saságok kezeoen vannak a rá­dió- és televízióállomások: állí­tólagos szabadságuk csak arra terjed ki, hogy árnyalati kü­lönbséget tegyenek a köztársa­sági vagy a demokrata párt ja­vára, amelyek közül pedig — tudjuk —- az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Le- liet-e sajtószabadságnak nevezni az olyan állapotot, amely az Amerikai Kommunista Párt elől kíméletlenül elzárja a lehetősé­get, hogy hallathassa hangját a nagy amerikai lapokban, rá­diókban, televíziókban. Sok tőkés országban elkoboz­zák, betiltják, üldözik a kom­munista párt sajtóját. A nem­zetközi osztályharc mai állása mellett megengedhették-e a szo­cialista országok népei, kormá­nyai maguknak azt a „luxust”, hogy megtűrjék a szocialista rend elleni támadásokat a sajtóban, megengedjék a szocialista orszá­gok közössége elleni uszítást a rádióban, a televízióban? A csehszlovákiai események intő példával szolgálnak, hogyan csúszliatik ki a sajtó, mint ha­talmi eszköz, a szocialista állam kezéből, és mekkora károkat tud ezzel okozni az ország ha­tárain belül és kívül. A véle­ménynyilvánítás szabadságának ürügyén odáig mentek el egyes csehszlovák toliforgatók, hogy a Szovjetunióval való szövetség és a Varsói Szerződés ellen lází- tottak, hogy meggyaiázzák Ju- Iius Fucik, a mártír író emlé­két — a Gestapo ügynökének nevezve őt — és így tovább. A csehszlovákiai néphatalom megerősödése, megszilárdulása együtt kellett hogy járjon a sajtónak, mint hatalmi eszköz­nek a kézhezvételével. Anarchista vezér a luxusszállóban Daniel Cohn-Bendit, aki a májusi franciaországi esemé­nyek idején az anarchista di­ákmozgalom egyik legfőbb ve­zetője volt, a Carrarában most tartott nemzetközi anarchista kongresszus után Szardínia szigetére utazott üdülni. A magát a burzsoá társadalom ádáz ellenségének feltüntető fiatalember a sziget egyik leg­drágább luxusszállójában bé­relt szobát. Szirénavijjogás Londonban Szerdán, a háborús időket idézve ismét felvijjogtak a szirénák Londonban. Ezúttal azonban nem légiriadót jelez­tek, csak hozzá akarták szok­tatni a lakosságot hangjuk­hoz, amely esetleges árvízve­szély idején fogja majd jelez­ni, hogy bizonyos kerületek­ben ki kell üríteni a házakat. Szakértők véleménye szerint árvízveszély húsz évben egy­szer fordulhat elő Londonban. CSAK RÖVIDEN... ALGÍR ButefSika beszéde sabb segítséget nyújtson a felszabadítási mozgalomnak. Rámutatott arra is, hogy az imperializmus mind, heveseb­ben támad az afrikai országok ellen, de Afrika elszántan küzd azért, hogy kiszakítsa magát mindenfajta függőség­ből, kiszabadítsa magát bár­miféle kényszer alól, hogy a maga urává váljon. Új független állam Afrikában Swaziföld Pénteken függetlenné vált az utolsó brit afrikai gyarmat, Swaziföld is. II. Erzsébet ki­rálynő képviseletében Lo;d Thomson, a nemzetközösségi! ügyek minisztere nyújtotta át | BRAZZAVILLE Alfred Raul százados az államfő A SZOVJETUNIÓBAN va­sárnap ünnepük a páncélos csapatok napját. CEAUSESCU románt párt­főtitkár fogadta Drew Pear- sont, a neves amerikai új­ságírót. A BIAFRAI VEZETŐK be­ismerték, hogy a kormány­csapatok behatoltak Aba vá­rosába. KIESINGER nyugatnémet kancellár megkezdte tárgya­lásait Ankarában. BEFEJEZTE MUNKÁJÁT a brit szakszervezetek 100. ju­bileumi kongresszusa, Black- poolban. DUVALIER haiti diktátor megkegyelmezett a kémke­désért halálra ítélt angol állampolgárnak, David Knox- nak. HATVANHÉT ORSZÁG 550 delegátusának jelenlétében megnyílt Limában az In­terparlamentáris Unió 50. közgyűlése. HOUSTONBAN csütörtökön végrehajtották a világ 40. szívátültetését. 1971-tó.í víkendhosszabbítás az USÁ-ban Az USA-ban George Wa­shington születésnapját, a Memorial Day-1, a fronthar­cosok ünnepét és Amerika felfedezését 1971-től kezdve hétfői napon fogják ünnepel­ni, hogy hosszabb legyen a víkend. Kalifornia Szodoma és Gomorra sorsára jut ? Egy amerikai szektának szí-, lárd meggyőződése, hogy Kali­forniát még 1970 előtt íöldren- j gés fogja elpusztítani. A szekta háromszáz tagja, akik elköl­töztek az állam területéről, úgy tartja, hogy Kaliforniát bűneiért — „marijuana, hip­pik, LSD, paráznaság és általá­nos vallástalanság” — az isten Szodoma és Gomorra sorsára fogja juttatni. Alfred Raul százados csü­törtökön este a brazzaville-i rádióban bejelentette, hogy ő látja el az államfői teen­dőket. A Raul kinevezéséről szó­ló határozatot a nemzeti ta­nács azután fogadta el, hogy a Brazzaville-Kongó Köztár­saság elnöke, Alfonz Mas- semba-Debat nyugdíjaztatá­sát kérte. Rádiónyilatkozatában Alfred Raul közölte, hogy kormá nya baráti kapcsolatokat óhajt fenntartani a vilá; összes országával. Raul nyi latikozott a kormány összeté teléről is, megjegyezve, hogy ő fogja a hadügyminiszter tisztét betölteni. Az előző kabinetből csak Poignet hadnagy hiányzik, aki korábban a hadügyminiszté rium élén állt. MILANO LONOON Napok, kontra évek Az 1963-as nagy vasútrablás két tettese augusztus 17-én sikertelen szökési kísérletet tett, amiért elvesztette azt a 180 napot, amellyel 30 éves börtönbüntetése megrövidült volna. Ezen felül 56 napra szi­gorított cellába helyezték őket. Aki elvesztette mind az öt érzékét... Egy 28 éves süket és vak olasz lány letette a tanári vizs gát, és diplomát szerzett. Pinucciama Manenti 18 hónapos korában agyhártyagyulladás következtében mind az öt érzé két elvesztette. Szülei menhelyre adták. A kislány hamarosan visszanyerte tapintását, majd nyolcéves korában magához vette egy nyugdíjas tanárnő, és kétéves türelmes munkával megtanította beszélni. A kislány tehetséget mutatott a nyel vek iránt, megtanult franciául és angolul, majd tanári vizs gát tett. A művezető j—------------------------r — nevet I Nem, nem | — focizni--------------------------------------------------myr neiT1 fogok. Rég volt, amikor hódol­tam ennek a szenvedélynek. Aztán csapodár a természe­tem, úgy mondják, otthagytam a birkózás kedvéért. — Pista bácsi! Pista bácsi! Széttárja a kezét, mennie kell. S már szalad a félig kész, ma még csatatérnek tűnő ki­kötő hosszában a dömper felé. Csúszik a kavicsos homok, hullámhegy, hullámvölgy há­tán. De gyorsabban odaér — jó háromszáz méterre —, mint ahogy ezt leírom. Ha nem az imént mondta volna, hogy 68 éves, a járása után 35-nek se gondolnám. Huszadik éve művezető az öreg Drajkó István — mondja Papp János főépítésvezető. — És még legalább tíz évig az leszek, ha ki nem dobtok. Kacsint. Nagy durrogással, dü­börgéssel ér mellénk a döm­per. Onnan kiabál le hozzánk. A fiatal sofőr kontrázik. — Ne higgyenek az öreg­nek! Szerénykedik! Farag ma­gából, ahol tud. Másokra csak nevet, vigasztal, felvidít min­denkit, de magára morog. — Nem úgy van az, fiam. Talán kérkedjek, mikor nincs is mivel? Én már csak elva- gyogatok itt, bár, ami igaz, az igaz, még tartom magam. De itt vagytok ti, fiataloK. Játék a munka is ebben a korban, meg az egész élet is. Tudom, hogy van az. Még azt is nehe­zen fogtam föl, mikor elvittek katonának, a tizennégyes há­borúba. A tojáshéj még a fe­nekemen volt és a legnagyobb gond, ami gyötört, hogy nem leszek pék, mint az apám, hiá­ba kényszerít. Mást akartam, de mit, azt nem tudtam. Meg­oldották helyettem a kérdést, csak ezt éreztem a mundérban. Kiadják parancsba, mit csi­náljak, és gondolkozni se kell — legalább egy darabig — az otthoni dolgokon, meg hogy mit akarok kezdeni a sorsom­mal. Hanem aztán egy-kettőre leegyszerűsödött a kérdés: meghalni, vagy élni. Erre csak egy felelet van: megszöktem. Tizenhét évesen a vakvilágba, toronyiránt. Három nap múlva már azt seim bántam volna, ha elfognak. Mint ahogy el is fog­tak az olaszok. De nem mele­gedtem meg náluk, onnan is megszöktem. Csak egyet tud­tam, haza kell érni. Ez már ti­zenkilencben volt, januárban, csikorgó hidegben. nappal | Nem mertem | mutat­---------------------------------- kozni. É jszaka gyalogoltam. Majd egy hónapig. Itthon, sok évvel később megnéztem a térképet: 350 kilométert. Akkor nem éreztem a fáradtságot, betegsé­get, csak a hideget meg az éh­séget. Tarlórépán éltem és ví­zen. Éjjel értem Vácra. Nem volt maradásom Pesten egy percig sem. Apám nem akart beengedni, mikor bekiabál­tam, visszaordította: kísérte­tekkel ő nem társalog, pusz­tuljak onnan. Aztán, persze, volt nagy öröm. Kiderült, hogy egy volt katonapajtásom nem­rég halálhíremet hozta. Három napig aludtam egyfolytában, aztán még egy hónapig bete­geskedtem. Akkor jött ki raj­tam a nagy fáradtság, És ak­kor gondolkoztam el először azon, hogy mi is történt. A Radiátorgyárban helyez­kedtem el, de nem sokkal az­után kitört a sztrájk. Később azért nem tudtam sehol mun­kát kapni, mert rámsütötték, hogy én szerveztem. — Magára sütötték! ? — szól közbe az egyik idősebb mun­kás —, mert most már sokan hallgatjuk Pista bácsi elbeszé­lését, zárkózott ember, a köz­vetlensége ellenére, magáról nemigen beszélt soha. — De hisz mindenki tudja, hogy az úgy volt igaz! Látja — nevet a fiatal dömpervezető —, mondtam, hogy mindig faragja magát! — Jól van, jól! Mit szájaitok, ütitek az orrotokat mindenbe! Egyszóval, ismertek, nem vet­tek föl sehova, mint rendbontó elemet. De a családot csak el kellett tartani, három testvé­rem kicsi volt, apám meghalt. Mehettem a műszaki tudásom­mal kapálni a váci gazdákhoz. Aztán Jugoszlávia, ott végre sikerült a szakmámban elhe­lyezkedni, az ottani radiátor- és kazángyárban. Feleséget is onnan választottam. Minden­áron haza akartam hozni, itt akartam élni. — Hazajöttünk, de élni... hát az nehezen ment. így lett belőlem 1933-ban sekrestyés. Csúfoltak, ugrattak a régi is­merősök, hogy te hétpróbás gazember, isten ostora, most ájtatoskodsz?! :-----------------: ugrattak. Én I Hiába I csak azt tudtam,------------------- lakást kapok és r endes fizetést. De nem sokáig tartott a nyugodt élet. Meg­halt a fiam a háborúban, jött az értesítés, „hősi halált”, az­tán rám is sor került. A nyír­egyházi páncélosokkal voltam, de az már nekem is sok volt, idegösszeroppanással leszerel­tek. Ezt nagyon komolyan mond­ja, aztán kirobban belőle a ne­vetés. — Hát persze, hogy be­vették, mikor úgy rángatóztam, mint egy nyavalytörős. In­kább ezt csinálom egy hétig, míg vizsgálnak, mint a hábo­rút! 45 után kerültem a folyam­szabályozásához mint kőműves. Három hétig kubikoltam, aztán a főnökünk azt mondta: „Nem vagy te buta ember, Pista, ta­nulj!” Személyesen hozott ne­kem könyveket, velem olva­sott, tanított. Neki köszönhe­tem, hogy nem sokkal ezután már művezető lettem, s vagyok ma is. Mert akkor láttam már, hogy elég volt a csavargóélet­ből. Szép volt, jó volt, addig, amíg nem tudtam semmit, csak mentem a fejem után, és soha nem éreztem a veszélyt meg a felelősséget. De akkor megvál­tozott valami. Nyugton marad­tam, dolgoztam csendesen, ahogy illik. — Felelősségről beszélt az előbb. Mire gondolt? A mun­kájára ? — Hogyne! Arra is. Nézzen csak körül, mi készül itt! Egy év múlva olyan park, virágos­kert lesz itt a kikötő egész hosszában, hogy rá sem is­mernek. Jön, megy a nagy komp; büszkék lehelnek a vá ciak majd az idegenforgal mukra, amiért tettek is vala­mit. A bábáskodás a szülésnél pedig nemcsak öröm, hanem gond is. Aztán az élet bajjal jár, akárhogy is nézzük. A fe­leségem ... nagybeteg. Vidám, barna szeme a szo­morúság ráncai mögé húzódik elfátyolosodva, fájdalom és tűnődés tükröződik benne. — Nem tudják meggyógyítani. Ö szegény már így él, félig bénán. De — csillan fel a szeme, nemrég vettem neki egy televíziót. Azóta jobban kibékült a világgal, nincs olyan egyedül. Megérte a pénzt. Hová is tenném? Ma­gamnak csak könyvet • veszek néha, egyéb nem kell. Megint hívják, sietve megy újra. — Kétezerötszázat kap át­lagban, a prémiummal együtt. De többet érdemelne. Anyagi­lag és erkölcsileg is. Nem mintha nem érezné jól magát nálunk; hisz érzi a szerete­ted a megbecsülést. Mégis mindig úgy érezzük; tarto­zunk neki. Három fiatal ener­giája van benne. Még én is tanulok tőle, pedig őszül a fe­jem — mondja Pista bácsi után nézve az építésvezető. A szél megfogja az ingét, bele­kapaszkodik a hajába. — Tanítja is a fiatalokat. Azok meg istenítik. Türelem­mel van irántuk. Egyik nap, munka végeztével odajön hoz­zám a legfiatalabb és azt mondja: nemsokára én leszek minden titkok tudója Pista bácsi mellett. Még várunk ra egy dara­‘ ' ----------- big, de a kockás ingű hát messzebb hajladozik. — Na, ha beleme- legedatt, a jóistentől sern hagyja magát zavartatni, most már nincs megállása es­téig! Varga Vera II. Sobhuza királynak a füg­getlenséget formálisan is dek­laráló okmányokat. Swaziföld államformája ki­rályság. Függetlenné válása a 300 éves angol uralom végét jelenti az afrikai kontinensen. Az ország Afrika második leg­kisebb állama. Lakóinak szá­ma mindössze 400 000. Fekvé­se kontinentális, északról, nyu­gatról és délről a Dél-afrikai Köztársasággal, kelet felől a portugál uralom alatt levő Mocambique-kel határos. KŐMŰVES, VASBETONSZERELŐ, BURKOLÓ. ASZTALOS, FESTŐ, TETŐFEDŐ. BÁDOGOS. PARKETTÁS, V1Z-, FŰTÉSSZERELŐ, VILLANYSZERELŐ, ÉPÜLETLAKATOS SZAK- és SEGÉDMUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT. GÉPKOCSIRAKODÓKAT, TEHERGÉPKOCSI- VEZETŐKET, RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁSOKAT, AUTÓSZERELŐKET. KŐMŰVESEK MELLÉ SEGÉDMUNKÁSOKAT (16. évet betöltött fiúkat is) AZONNAL FEL VESZÜNK Vidékieknek munkásszállást adunk. JELENTKEZNI LEHET: Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás Kis# munkaügyi osztályán. ká ÜlÜIt ít‘fß4>s ißII* hitvlttkciól Televízió vásárlásnál CSAK 10% ELŐLEGET KELL FIZETNIE! Az Afrikai Egységszervezet külügyminisztereinek algíri konferenciáján Buteflika algé­riai külügyminiszter ismertet­te az értekezlet napirendjét. Az afrikai külügyminiszterek eszerint három nagyobb prob­lémakört vitatnak meg, neve­zetesen : O az afrikai politika és de­kolonizáció kérdéseit; O az afrikai államok együtt­működését; O a közigazgatással, pénz­ügyekkel és intézmények­kel kapcsolatos problémát. — Afrika tartozik magának azzal — jelentette ki —, hogy egyre jelentősebb és hatható-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents