Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-06 / 209. szám

1968. SZEPTEMBER 6., PÉNTEK rmat jf serei Postások, újságírók találkozója A Budapest vidéki Posta- igazgatóság baráti eszmecse­rére hívta meg mára több megyei lap vezetőjét, illetve munkatársait. A találkozó so­rán szóba kerül a lap terjesz­tése, a postások munkája* s az is, hogyan lehet a jövőben még barátibbá és szorosabbá tenni az együttműködést. A meghívottakat Nagy Béláné, a Budapest vidéki Postaigaz­gatóság vezetője fogadja. Levélszekrények ': ötvenezer levélszekrényt készít ebben az évben a Ta­mási Vegyesipari Ktsz. Az új lakóházakba kerülő legújabb típusok falba süllyeszthetek. A győri házgyár által rendelt levélszekrényeket „felcsen- getős” kivitelben gyártják. Ezek főleg a házfelügyelő nél­küli társásházakban célsze­rűek. KMiriap 3 20 milliós árukészlet A ceglédi áruházban most is csúcsforgalom van. A még hiányzó iskolaszereiket vásár rolják a diákok, a hűvösebb Közkincs, és mégsem az... Néprajzi fehér foltok - Öt népből egy megye „A Pest megyei Tanács művelődésügyi állandó bi­zottsága elhatározta: fel­térképezi a megye népmű­vészeti hagyományait, be­gyűjti és rendszerezi a már meglevő anyagot. Kiad­ványt szerkeszt és kidol­gozza a megye néprajzi és népművészeti kutatómun­kájának több éves tervét”. (Napi hír) Nagyon nehéz a dolgunk *— mondja dr. Ikvai Nándor, Pest megye jelenleg egyetlen hiva­tásos néprajzkutatója. — A megye körülbelül hatvan nép­rajzbarátot számlál, ebből ak­tív gyűjtő csupán tizenöt. Ne­kem is nagy az elfoglaltságom, a ceglédi múzeum vezetése mellett nem sok időm jut ezeknek a feladatoknak a megoldására. A Pest megyei Tanács 1952 óta rendszeresen meghirdeti a népművészeti és nyelvjárási gyűjtőpályázatot — két kate­góriában, felnőttek és iskolá­sok részére. Az így kapott anyag mintegy húszezer gé­pelt oldalt foglal magában, s ugyanennyire tehető a már meglevő gyűjtés. Nagy az anyag, de ez nincs feldolgozva, rendsze­rezve. Az is megtörténhet, hogy két néprajzbarát egy és ugyan­azon témát dolgoz fel, ami rá­adásul az irattárban is meg­van. Rengeteg felesleges mun­kát szüntetünk meg, amikor — valószínűleg az év végén — megjelentetjük a bibliográfiát, mely útmutatója lehet a to­vábbi gyűjtéseknek. Benne lesz, hogy melyik területről, milyen tárgy, hol található — feltérképezve a megye eddig feltárt népkincseit. Vannak fehér foltok. A ku­tatás terén legelmaradottabb a dabasi járás. 'Pest megye déli részén hiányos még a hímző-, építőkultúra anyagunk. Kevés a mese és a népdal. Hiába a negyvenezer ol­dal, van feltárni való elég. A . rpegyében öt népcsoport él; a palócok, a kiskunok, a já­szok, a dunántúli népcsopor-" tok és a svábok. Szokásaik, ruháik, művészetiik az évszá­zadok alatt keveredtek a ma-1 gyaurokéval, kialakítva egy: sa­játos formát és színösszeállí­tást. * Ezt kutatják, gyűjtik, rend­szerezik most újult erővel a múzeumok dolgozói. Munká­juk eredményeként színes, érdekes ismeretter­jesztő könyvet is kiadnak a jövő évben. A megyei hímző szakköröknek nem kell más megyéhez for­dulni mintáért, motívumért, s az érdeklődő „laikusok” is unalom nélkül végigböngész­hetik a hímzéses borítású könyvet. B. Tamás Ervin napokhoz illő ruhaneműt vesz­nek a felnőttek. Sorban állnak a műszaki cikkekért, mások pedig az illatszerek között vá­logatnak. Kereken húszmillió forint értékű óriási árukészlet várja a vevőket. Ebből csupán az őszi idény cikkek értéke meghalad­ja az ötmilliót. Rövidesen szőnyegkiállítást rendeznek, ötvenféle szőnyeget mutatnak be az érdeklődőknek. Ajándéknak — Háztartási Napló Vácott és Cegléden a házi­asszonyok egy része naponta ügyes kis könyvet forgat. Elő­veszik, beírják .kiadásaikat, el­olvassák a jó tanácsokat és a recepteket. A szép kiállítású, színes képekkel díszített köny­vecskét az OTP adta ki és a két városban a takarékossági ankét részvevői kaptak belőle. A Háztartási Napló terjesz­tésébe most a nőtanácsok is bekapcsolódnak, összejövete­leiken ajándékul nyújtják át a megjelenteknek. Longobáfd harcos Vétesszőllősön Ismét értékes lelet került napvilágra Véríesszöliőson, néhány száz méterre a világ­hírűvé vált félmillió éves elő­ember tányahelyétől. Házala­pozás közben emberi csont­maradványokat hozott fel­színre az ásó. A régészek megállapították, hogy a szá­raz, löszös, homokos réteg két méter mélységben egy longo- bárd harcos 1400 éves csont­vázát őrizte meg épségben. Gödöllőn Ifjúsági kulturális fórum A KISZ Pest megyei Bizott­sága és a Pest megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya ren­dezésében szeptember 9—10-én Gödöllőn kerül sor a megyei if­júsági kulturális fórum ta­nácskozásaira. A kétnapos ta­nácskozást, melyet az Agrártu­dományi Egyetem épületében rendeznek, Fodor László, a KISZ Pest megyei Bizottságá­nak első titkára nyitja meg. Ezt követően Maróthy László, a KISZ Pest megyei Bizottsá­gának titkára tart előadást az ifjúság szabad idejének helyes felhasználásáról, annak eddigi tapasztalatairól. A tanácskozás első napjának délutánján kü­lönböző szekcióülésekre kerül sor, melyek keretében a mű­kedvelő művészeti mozgalom, a klub- és szakköri mozgalom, a bejáró fiatalok művelődési helyzete, valamint a könyvtá­rak és a KISZ-szervezetek együttműködése szerepel napi­renden. A tanácskozás második nap­ján Borbély Tibor, a megyei tanács vb művelődésügyi osz­tályának helyettes vezetője tart előadást a további felada­tokról. Előadását hozzászólás és vita követi. A kétnapos ta­lálkozót Fodor László zárszava fejezi be. Több az olasz és holland turista A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének nemzetközi osztálya és idegenforgalmi szakosztálya ülésén Vécsey György szakosztályelnök be­számolt a nemzetközi szerve­zet idén Írországban megtar­tott közgyűléséről. Utána Ta­más György, az Országos Ide­genforgalmi Tanács titkára is­mertette az ez évi idegenfor­galmi idény eddigi eredmé­nyeit. Érdekes megemlíteni, hogy ezen a nyáron a hazánk­ba látogató külföldiek közül az olaszok és a hollandok szá­ma jelentősen nagyobb volt az előző évekénél. Technikusok klubja A nyughatatlanság, a meg­levőnél többet és jobbat akaró elégedetlenség mindig tiszteletre méltó. Különösen akkor, ha lényegében semmi­féle önös szándék nem páro­sul vele, hacsak az nem, hogy többet tudni, nagyobb ismere­tek birtokában lenni jó érzés. Fiatal technikusokkal beszél­gettem Vácott, a Gyapjúmosó- és Szövőgyár gyáregységében, s ők említették klubjukat, amelynek tizenöt tagja van jelenleg," s működésének ve­zérlője a szakmai továbbkép­zés. A klub létrehozója lénye­gében a hiányérzet volt. Az, hogy ugyan elvégezték a tech­nikumot, de a gyárba érkező gépek — a végfonók — gyors iramban devalválják a megle­vő tudást, illetve, hogy a ter­melési feltételek egyre bonyo­lultabbak lesznek, tehát nem elég azt tudni, amit tegnap még elegendő volt. Így verbu­válódott a klub tagsága — a KISZ-szervezet égisze alatt —, így fogalmazódtak meg azok a tervek, melyek osztat­lan helyeslésre találtak. (Ku­tatóintézeti tudományos mun­katársak meghívása egy-egy előadásra, tapasztalatcserék sth.) Mégis, bujkál ezekben a fiatal emberekben némi elé­gedetlenség, amint egyikük, Gönczöl Lajos főművezető megfogalmazta, a saját fejük után mennek csak. Arra értik ezt, hogy általában nem elég szervezett és átfogó a műsza­kiak továbbképzése, hogy a néhány esztendővel ezelőtt még rendszeresen megtartott gyapjúipari tapasztalatcserék megszűntek, s lényegében kinek-kinek saját belátásán múlik, hogy az iskolai bizo­nyítványhoz még hozzárak- ja-e a friss tudást? A gyár KISZ-szervezetének titkára, Fehér László említet­te a beszélgetéskor: lényegé­ben megoldatlan a műszaki „középhadsereg”, azaz a tech­nikusok szakmai lépéstartásá­nak biztosítása. Igaz, vannak, akik a technikum után egye-" temre mennek, de — s ez a többség — akik nem így tesz­nek, azokkal mi legyen? Az önképzés nem lebecsülendő, de hát pusztán arra hagyat­kozni nem lehet. A gond ti- pikusságát igazolja, hogy egy másik gyárban, a Vörös Csil­lag Traktorgyár gödöllői gyáregységében ugyancsak foglalkoztatják a továbbkép­zés lehetőségei a fiatal mű­szakiakat, s ott is jó terveket kovácsolnak, ugyancsak a KISZ-szervezet égisze alatt. A megye szocialista ipará­ban a műszakiak száma ma már meghaladja a hétezret, Hátha... Legendák nyomában Tizenhét éves volt, amikor elvesztette édesanyját. Apja félt a magánytól, másodszor is megnősült. Mostohájával nem egyezett, menekült otthonról; az első kérőnek igent mon­dott; B. L.-né lett. Az ura ivott. Sokat. Gyakran verte. Szíjjal.1'Másfél éves gyermekét másfél éve eltemette. A válás után Pesten keresett menedé­ket. Munkája nehéz, építkezé­sen dolgozik. A női szállás zá­tony, ahol megfeneklett élete hajója. Sokszor térdel a Mária-szo- bor előtt, valahol vigaszt kell keresnie. Nemrég múlt 24 éves... ★ A legényke arca szeplős, ha­ja vörösen villan a délelőtti napfényben. Bal szeme az orr­tőhöz tapad: kancsal. Édesany­ja egyszerűen öltözött vidéki asszony, szorosan fogja a fiúcs­ka kezét. — Majd a Szűz Mária segít. Meglásd segít... — mondogat­ja. Cegléd mellől utaztak fel Budapestre, hogy elzarándo­koljanak a máriaremetei kegy­templomhoz. — Orvosnál volt már a fiá­val? — kérdem. — Nem tud az segíteni... — És itt ki tud? — A Szűz Mária... — mondja. Idős bácsi kopottas ruhában. Szemén sötét szemüveg, kezé­ben. fehér bot. Mellette töpörö­dött nénike tipeg, a felesége. A bácsi lassan forgatja a fe­jét. Furcsa, merev tekintete, mintha keresne valamit. Va­lamit, ami a színes, látható világhoz kapcsolná. Hiába — kezében fehér botot szorongat. — A zöldhályog miatt va­kult meg a lelkem — magya­rázza a néni — a zöldhályog miatt... A néni nyugdíjából élnek, amit a 37 évi váci postái- szol­gálat után kap. Fiatal házasok voltak, amikor a férfi látása romlani kezdett. Találomra vásárolt szemüvegekkel kísér­leteztek, és • amikor orvoshoz fordultak, már késő volt. — És most? — faggatom a nénit. — A Szűz Mária még segít­het. Itt már sok csoda tör­tént ... ★ Vajon az orvostudomány hol tart a különféle szembetegsé­gek gyógyítása terén? — kér­deztem dr. Nónay Tibor pro­fesszort, a II. számú Szemészeti Klinika igazgató főorvosát. — A szemtengelyferdülés, népszerű nevén a kancsalság rendszerint a gyerekkorban kezdődik. Régebben szépség­hibának tekintették, gyógyí­tásával alig törődtek. Ma en­nek a betegségnek formai ré­sze operatív úton bármikor megszüntethető, de ha a beteg későn fordul orvoshoz, a kö­vetkezmény: a tompalátás már nem gyógyítható. — És a hályog? — A legsúlyosabb szembe­tegségek egyike a zöldhályog, a glaukoma. Előrehaladott ál­lapotban nem gyógyítható, de ha idejében kezdik el az or­vosi kezelést, a gyógyítás lehe­tőségei megsokszorozódnak... Méltóságos harangzúgás hömpölyög a fák felett. A fa­sor végén magasodik a temp­lomtorony. Bent fehér botra görnyedt öregek és fiatalok. Tébláboló nénikék. Gyerekek szüleikkel. Az oltárnál felfalé száll a fehér tömjén füst. A ministráns csengetésére térd­re borulnak a hívek és várják a csodát, hiszen arról sok le­genda szól. ★ A XVIII. század elején a Magyarországra települő svá­bokkal Torbágy községbe ér­kezett Thalweiser Katalin, aki magával hozta a svájci Maria Einsiedeln kegykép másolatát. Katalin a képet a vadregényes erdő egyik fájára akasztotta és naponta többedmagával ide­járt imádkozni. A század végére pedig meg­született a legenda. Egy Forst Márné nevezetű budai vak asszony a remetei Mária-kép előtt nyerte vissza szeme világát. Hálából a kép fölé fakápolnát építtetett. A „csoda” híre hamar szárnyra kelt és a zarándokok százai keresték fel a kis fakápolnát. A nagy forgalom miatt a szá­zad végére elkészült az új, neogót stílusú kegytemplom. A legenda tovább terebélye­sedett. Fanny Drake nevű angol hölgy 1911-ben gépkocsi-bal­eset következtében megvakult. A legenda szerint a remetei Máriától kért és kapott segít­séget: ismét látott. A legutolsó „csoda” 1936-ban történt: egy világháborús sérült bérfii em­ber itt nyerte vissza mozgás­készségét. A legenda széles folyammá duzzadt. A kegyhely a vakok, a betegek, az elesettek Mek­kája lett. A hívek adományait — a márvány hálatáblákat — a templom külső és belső lá­bazatába falazták be, bizonyí­tandó, a hely „csodás” erejét. ★ A legenda összesen három „csodás” gyógyulást tart nyil­ván, á"z orvostudomány há­nyat? — Az elmúlt két évtizedben — mondja Nónay professzor — az optikai és operáló mű­szerek sokat fejlődtek. Ma már mikroszkopikus finomsá­gú tűkkel és varróanyagokkal rendelkezünk, tehát tizedmil- liméter pontossággal tudunk operálni. A II. számú klinikán évente mntegy 3000—3200 si­keres nagy műtétet hajtunk végre. De a vakság elleni küz­delem csak akkor lehet igazán eredményes, ha a betegek ide­jében keresik fel az orvost. A szembetegségeken, mint a töb­bieken is, csak a tudomány és nem a babona segíthet! ★ A templom bejáratánál gé­pelt szövegű táblácska lóg. „A kegytemplom külső lá­bazatában 3160 márvány hála- tábla van befalazva. Ezzel a rendelkezésre álló hely betelt. Arra kérjük a zarándokokat, hogy a jövőben ezért ne hoz­zanak több hálatáblát, mert nincs hova tenni... akik úgy érzik, hogy nagyobb köszönni- valójuk van a remetei Szűz­anya felé: adjanak ezer forin­tot a kegytemplom restaurálá­sára és akkor ráakaszthatnak egy márványtáblát a szentély, vagy a kereszthajó falára ...” Megkérdeztem két kőfaragó mestert az árakra vonatko­zóan. — A szokásos 17,5x10 centi- méteres márványtábla ára — mondja Busa István (Német­völgyi út 118.) 60 forint. Az aranyozott betűk darabonként 10,—, a feketék, pedig 4,— fo­rintba kerülnek. — A hálatábla ára 60—70 forint, válaszol a kérdésre Feldhoff er József (Hegyalja út 180.) — a betűk ára pedig a kiviteltől függően 10,— ille­tőleg 4,— forint. ★ A gyertyafényben ragyogó oltárnál a mise utolsó aktusai zajlanak. A hívek térdre bo­rulva, tekintetüket a- magasba függesztve várják a csodát. A templom harangja zúg, betölti a teret, összekapaszko­dott fehér botos férfiak és nők tapogatóznak a templom kijá­rata felé. (karácsonyi) s többségük technikus. Orszá­gosan több, mint 123 ezerre rúg a műszákiak létszáma, s ezek kétharmada ugyancsak technikus. Azaz nem akármi­lyen gondról van szó, hanem — lényegében — arról: sike- rül-e továbbfejleszteni az is­kolai képzés adta alapokat, sikerül-e alkotó sereggé tenni e műszakiak nagy . többségét, vagy .éppen fordítva, csupán rutinmunkát végző becsületes tisztviselőkké válnak? Kitérőnek tűnhet: dolgozik lkladon, az Ipari Műszergyár­ban egy ember — Giczey György —, aki „csak” techni­kus. Neve és munkája azon­ban közismert a gyárban, mert rendkívüli alkotókészség van benne, méltó vitapartnere a legképzettebb mérnököknek is, s olyan műszaki megoldások származnak tőle, melyek bo­nyolultsága kutatóintézetben dolgozó tudományos munka­társakat is próbára tenne. Pe­dig — ismétlem — „csak” technikus. Éppen ezért a macs­kakörmök közé tett csak-ért említettem a dolgot. Ugyanis: a technikusok továbbképzésé­nek húszadrangú ügyként való kezelése, s általában a techni­kusok megbecsülése, a velük való törődés eredendően ide vezethető vissza. Csak techni­kusok — hangzik a vélemény, holott, mint minden általánosí­tás esetében, igazságtalanság így beszélni róluk. Mert igaz, vannak olyan technikusok, akik a papírért, s nem másért végezték el a technikumot, de az is igaz, hogy többségük nem ilyen. Lenne bennük haj­landóság és kedv a továbbta­nulásra, a szakmai elmélyü­lésre, de ehhez ösztönzés is, meg körülmények is kellené­nek. Éppen ez, az ösztönzés, a kellő feltételek megteremtése hiányzik a gyárak többségé­ben, s ezért, hogy a maguk szakállára kívánnak összehoz­ni valamit, a legnyughatatla­nabbak. Van ebben rengeteg pozitívum is, s csak dicsérni lehet, hogy az ifjúsági szövet­ség támogatja a kezdeménye­zéseket. A technikusok klubja, vagy más elnevezés alatt ki­alakult " közösségek azonban kénytelenek sokféle negatí­vummal is szembenézni, ép­pen az öntevékenység miatt. Mert sokkal nehezebben tud­nak jó előadókat biztosítani, mintha a gyár hivatalból in­tézné ezt; sokkal kevesebb tá­mogatást és megértést élvez­nek így, mintha gyári ügy, hivatali ügy is lenne tovább­képzésük; túl sok esetlegesség­gel kényszerülnek számolni, mintha alapos tematikai terv határozná meg, mivel és mi­kor foglalkozzanak. A gyapjúmosóbeli fiatal technikusok kezdeménye­zését éppúgy dicsérni lehet, mint a másutt megnyilvánuló öntevékenységet. Támogatni kell terveik megvalósulását, segíteni önzetlen fáradozásai­kat. Ugyanakkor észre kell venni, hogy törekvéseik kiin­dulópontja a hiányérzet, annak fölismerése, hogy ha maguk nem, hát akkor senki nem tö­rődik azzal, élő, mindig gya­rapodó tudás lesz-e az iskolá­ban elsajátított anyag, vagy végzettséget tanúsító papír marad csupán belőle. Érde­mes, szükséges is fölfigyelni erre. Az iparban dolgozók had­serege ugyanis nehezen ha­ladhat, ha a „középhadtest” meg-megreked, s pusztán saját belátásán múlik, hogy lép-e, vagy pihenőt tart. Mészáros Ottó Ajánlatot kérünk egy árokásó gépre a típus és az állag megjelölésével. SAJÓMENTI VÍZMŰVEK ANYAG- ÉS ÁRUFORGALMI OSZTÁLY • Kazincbarcika, tel.: 160 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents