Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

Holnap: délibábé Októbertől: dzsesszestek A Róna Vendéglátó Vállalat­nál elmondották tudósítóink­nak, hogy Garay Attilát, a rá­dióból és televízióból közis­mert dzsesszzongoristát, aki külföldi útjáról visszatért, mű­vészeti vezetőként alkalmaz­zák. A vállalat így szeretné a jö­vőben színvonalasabbá tenni műsoros rendezvényeit. A ze­nekarok instruálása mellett időnként a dzsesszművész is fellép. Bemutatkozó játékára holnap délután öt és hat óra között kerül sor a Délibáb cukrászdában. A tervek szerint kétheten­ként vagy havonta rendeznek egy-egy dzsesszestet a Kossuth Étteremben, neves vendégmű­vészek fellépésével. Az első műsoros estre október végén kerül sor. A vállalat vezetői remélik, hogy még a főváros­ból is lesznek látogatói újsze­rű rendezvényeiknek. Szurkolóankét Vasárnap délelőtt 10 óra­kor 'a vasutas művelődési házban (volt MEDOSZ) a ceg­lédi labdarúgódrukkerek ré­szére ankétot tart a járási testnevelési sporttanács. Az ankéton többek között szó lesz a helyi labdarúgócsa­patok helyzetéről. Előadó: Veres János szakosztályve­zető és Szigeti Ferenc edző. Minden labdarúgó-szurkolót várnak. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 208. SZÁM 1968. SZEPTEMBER 5., CSÜTÖRTÖK A FŰSZERT NYILATKOZOTT „Naprakészek" a raktárak Az elmúlt napokban ugrás­szerűen emelkedett a só, rizs és cukor iránti kereslet. A nagykereskedelmi vállalatok raktárai állták a hirtelen megindult vásárlási lázat: országszerte zökkenőmentes volt az ellátás. Ha egy-egy üzletben pillanatnyilag ki is ürültek a polcok, azon pár óra múlva ismét ott sora- hoztak a sós, lisztes, rizses zacskók. A fent említett áruknál a vásárlási láz nem kerülte el városunkat sem. Igaz, hogy — különösen a sónál — itt is volt egy-két óra kiesés —, de a FŰSZERT Vállalat rak­tárai győzték az utánpót­lást. ■— Ezekben a napokban je­lentős mennyiséget Vásárol­tak cukorból, sóból és rizsből — mondotta Solti László, a FŰSZERT Vállalat árufor­galmi osztályának vezetője. — Azonban ez nem haladta meg a rak­tári készletünk mennyi­ségét, s így ezekből az árukból minden igényt ki tudtunk elégíteni. Megnyugtatásul közölhetem, hogy még ennek ellenére sem ürültek ki raktáraink. Annál kevésbé, mert számolnunk kell a szüreti munkák ide­je alatt a nagyobb forgalom­ra. Augusztustól október ele­jéig ugyanis ezekből a cik­kekből a szokásosnál na­gyobb szokott lenni a ke­reslet. Megrendelésünket en­A társadalombiztosítónál a munka duplájára nőtt, az ügyintézés fele időre csökkent Cegléd és Nagykőrös váro­sok, a ceglédi járás, és az ide­kapcsolt tápiósági községek társadalombiztosítási ügyeit az Országos Társadalombiztosító Intézet ceglédi kirendeltsége intézi. A kirendeltségnek Pó­lyák György az igazgatója, aki a sokoldalú; nagy munkát negyven dolgozóval látja el. A kirendeltségnél megkér­tük Kovács Gyulát, a nyugdíj­csoport vezetőjét, hogy nyilat­kozzon az 54 000 dolgozó tár­sadalombiztosítási ügyeit in­téző szervezet munkálkodásá­ról Napfogyatkozás m. VÄLYOGD ARABOK, por mindenütt. A kis ház hátsó vége kidőlt! A vizes fal nem bírta tovább, megroppant a dereka és elvágódott. Né­hány cserép is lehullott. Laci odarohaiit és kezével kaparta el a törmeléket. Arca fehér volt még a rémülettől, hom­lokán vízcseppek gyöngyöz­tek. Lihegett, a fájdalomtól égett a körme. A nagymama kétségbeesetten jajgatott. — Jaj istenem! Mi lesz ve­lünk! Ilyen nagy csapás! Laci nyugtatgatta, meg­fogta a kezét. — Ne sírjon, nyugodjon meg! Majd én megcsinálom. Téglákkal rakták be a tá­tongó nyílást, kívülről szál-* mát meg kukoricaszárat tá­masztottak hozzá. Este holtfáradtan bújt Laci az ágyba. Még a vacsora sem kellett. Füléig húzta a taka­rót. Nehezen aludt el. A csend lassan elringatta. Mi­lyen puha az ágy ... Meleg... Olyan jó..., És a kis házi­kóból fehér, gyors szárnyú madár röppent fel és elin­dult a felhőkkel szárnyalva messzi útra. országokon, ten­gereken át. Laci szeme le­csukódott, arca kipirult. Megsimogatta, kézen fogta az álom. Sokszor járt már erre, is­merős minden. Most újra itt van. Kanada, Delhi. Tör­pének érzi magát az óriási házak között. Nem ért sem­mit a nagy hangzavarból. Szalad végig az utcákon, már látja a rácsos kaput. Ott laknak a szülei. Büszke rájuk. Az apja hajógyáros. Az anyja színésznő. Lenyom­ja a nehéz kilincset. Gyö­nyörű kastély, előtte virá­gok a kertben. Ragyog a nap. Nyílik az ajtó és kilép az édesanyja. Fut felé, nyújtja a kezét, ott van! Magához szorítja erősen. Érzi, amint vékony, puha ujjaival meg­simogatja a fejét. — ITT VAGYOK, ÉDES­ANYÁM! — Vártalak már, kisfiam! Azután megjelenik az apja is. Mosolyog és int felé. — Gyere csak! Láttad már? A garázshoz vezeti. Nagy, piros autó áll előttük. Be­ülnek. Már a széles sztrá­dán robognak. Csodálatos a táj. — Kapaszkodj, fiam! — mondja az apja nevetve. A sebességmutató száz kö­rül jár. Százhúsz. Száznegy­ven. — Most vigyázz! Kanyarhoz érnek. Az egyik oldalon magas sziklafal, a másikon mély szakadék. Ha­sítják a levegőt. Fordul a kormány. Alattuk a ködös mélység. Laci megrémül. Fel­kiált Jaj! Jaj! — Na, mi az gyermekem? A nagymama szelid hang­jára ébred. Vigyázva beta­karja. Elmúltak a téli napok. Me­legebb lett az idő, a kertek­ben már a tavasz sétált. Nyo­mában rügyek fakadtak a fá­kon, madarak röpködtek a házak felett. Laci alaposan megizzadt. Már két órája ás. A nagy­mamának készíti elő a ker­tet, veteményezésre. Kezét feltörte a kemény szerszám- nyél. Kicsit leül pihenni. A pádon van az újság. Felemeli, átlapozza. A tv-műsort min­dig elolvassa. Néha átmegy Annáékhoz, itt laknak az ut­cában. Mi lesz ma este? ELÁLL A LÉLEGZETE. Igaz ez? Megdörzsöli a sze­mét. Igaz! Nagyokat dob­ban a szíve. Kohlmayer Adám (Folytatjuk) — A társadalombiztosítás szociális feladatainak igyek­szünk eleget tenni — mondot­ta. — Munkakörünk állandóan bővül. Lényeges munkatöbble­tet jelentett számunkra a ter­melőszövetkezetek új nyugdíj- rendszere, mely szerint a 65 évet betöltött férfiak­nak és a 60 évet betöltött nőknek folyósíthatjuk a nyugdíjat. Arra törekszünk, hogy a jogo­sultak a munkaviszony meg­szűnése utón minél kevesebb ideig maradjanak pénz nélkül, és’a korábbi 50—60 nappal szemben ma már 30 nap a nyugdíjügy-elintézési idő átla­ga. — Kirendeltségünk dolgozói a hozzánk forduló biztosítot­takat igyekeznek eligazítani a nyugdíjtörvény labirintusában és segíteni az előírt szolgálati idők kikeresésében. Ha akadá­lyok merülnek fel, az ügyet a szakszervezetek képviselőiből álló társadalombiztosítási bi­zottság elé terjesztjük elinté­zésbe. A tagoknak csak kivételesen bonyolult esetekben kell a bíróság­tól jogorvoslatot kérni. — A tsz-tagok társadalom- biztosítási jogosultságának ki- terjesztése folytán mintegy 50 százalékkal emelkedett a csa­ládi pótlékot megállapító rész­leg munkája. Ennek ellenére most fele idő alatt elintézzük a juttatások folyósítását, mint á régebbi időkben. Az ellenőr­zési csoport inkább segítő­munkát végez, és a dolgozók megelégedésére intézi az ügye­ket, amit bizonyít az, hogy az egész kirendeltség területéről havonta csak 15—20 panasz érkezik azoktól, akiknél nem volt törvényes lehetőség a já­rulék megállapítására. Ezeket az eseteket is gondosan felülvizsgáljuk, hogy van-e valami mód a segítésre. — A bővülő, sok munka új hivatali beosztásokat tfett szük­ségessé és a kirendeltségnek pótépületében biztosítottak he­lyiségeket, de ez csak félmeg­oldás, és a munkában nehéz­ségeket okoz. A társadalom- biztosítási igények bővülése, és ezen feladatoknak a mara­déktalan, jó ellátása szüksé­gessé teszi, hogy a kirendelt­ség kellő elhelyezésének prob­lémáját rövid időn belül, eme­letráépítéssel oldják meg — fejezte be nyilatkozatát a cso­portvezető. K. L. nek figyelembevételével igé­nyeljük a nagykereskedelmi vállalattól. — Üzleteinkben és rak­tárainkban egyéb áruk­kal is „naprakészen” ál­lunk — folytatta tájékoztatását az áruforgalmi osztályvezető. — A vásárlási kampány telje­sem megszűnt, raktáraink fel­töltve (sóból például 17 va­gonnal rendelkezünk) várják a vásárlókat. (csat—) Hétfőn elkezdődött az igazi ceglédi szüret Azok a városi emberek, akiknek nincs módjában ilyenkor, szürettájt a ha­tárt járni, azok is tudják, ha az Állami Pincegazdaság ceglédi pincészete előtt visz el útjuk — hogy megkezdő­dött a szüret! A kapu előtt már ott sorakoznak a mus­tos kocsik; hétfőn reggel kezdetét vette a must fel­vásárlása. Az első nap reggelén Ju­hász János ceglédi szőlős­gazda volt az „első fecske’’, akit ugyan nem fogadtak ünnepélyes keretek között, de mindenképp azt jelzi: elkez­dődött a járás-város szőlő- területén a hagyományos, nó­taszóval kísért igazi ceglédi szüret! VÉRKERINGÉS A napokban csak azért lapoztam fel az Értelmező Szótárat a V betűnél, hogy részletesen megtud­jam, mik a „város” szó pontos ’tartalmi jegyei. Íme: „A falunál nagyobb, zártabb település, amely több­nyire nagy (emeletes) épületekből áll, s rendszerint közművei, közlekedési hálózata, művelődésügyi intéz­ményei is vannak, lakói elsősorban iparral és kereske­delemmel foglalkoznak”. Ez érdekelt elsősorban, a közlekedési hálózat. Vasárnap öt percet késett a vonat, de a Szabad­ság térre induló autóbusz nem várta meg az utasokat. Szigorúan betartották az indulási időt. De nem kese­redtem el. Jólesik az a gondos törődés, amelyet az utóbbi időben tapasztalunk városunk közlekedésének fejlesztéséért. Az üzemek, vállalatok, intézmények vezetői már összegyűjtötték a dolgozók'kívánságait: mikor, merre, hány busz közlekedjen. Hogy ne csak autóbusz „is” legyen, hanem valóságos közlekedési hálózat. Pápa jutott eszembe, ez a 27 ezer lakosú dunántúli kisvá­ros. 10 éve, amikor elbúcsúztunk az alma matertől, a rendszeres helyi járat 1-es vonalán érkeztünk az ál­lomásra. Ha nem is azonnal, de a közlekedés is fejlő­dést hozott a városnak. Most arról olvastam, hogy Pápán a következő ötéves tervben nyolcszáz lakás építését tervezik. Cegléd is sokat fejlődik még. A város minden la­kója biztos ebben. Mégis nagy öröm a rendszeres au tóbusz-járatokról, ipari üzemek bővítéséről, fej­lesztéséről, az új lakásokról hallani, mert az az érzé­sem, hogy az utóbbi évtizedekben egyenlőtlenül fej­lődött városunk. Lehet, hogy nem jól használtuk ki anyagi erőforrásainkat? Tekintsünk vissza néhány évszázadra, mit mutatnak az adatok. 1720-ban a város lakossága alig közelítette meg az ezerháromszázat. 1783-ban 7426 volt/a lakosok szá­ma. És 1870-ben 22 ezer 216. Alig száz év alatt majd­nem 15 ezerrel gyarapodott. És a folytatás? 1933-ban kerek 39 ezret ír a lexikon. 1945-ben, a földosztáskor 37 ezer 965 volt, majd a legújabb kimutatás szerint 37 ezer 198 ember él Cegléden. Szolnokon 1933-ban 32 ezer 593 volt a lakosok száma, most viszont pontosan 59 ezer. E zért esett olyan jól elbeszélgetni az új autóbusz- megállók helyéről, az új autóbuszvonalakról, mert azt hiszem, olyan hatással lesz a város életére, mint egy vérátömlesztés. Várjuk, hogy mielőbb sor kerüljön rá. Szabó Alfréd A mini még tartja magát Ä piactéri ruhaszalon kira­katának mindig sok a szemlé­lője. Ez nem véletlen, mert ez a kirakat tükrözi az évszakok di­vatját. A kirakat mögött Var­ga Károlyné, a szalon „divat- diktátora” ad tanácsot az idei őszi ruhák fazonjáról, színei­ről. — A divatos fazonokat az idén — nagyon szigorúan — a különböző korosztályokhoz kö­tötték a divattervezők. Tehát: CEGLÉDI KÉPESLAP Foto: Szabó A „nincs" listája Tanévkezdés, zökkenőkkel Tankönyv, füzet van, a táska, a vonalzó és a számolókorong hiánycikk Néhány napja különösen nagy a forgalom a papír- és írószerboltokban. Az eddigi tapasztalatokról a boltvezetők­nél érdeklődtünk. — Sajnos, kevés műanyag vonalzót kaptifnk — mondja Bakos Istvánná, a 46-os bolt vezetője. — Az idén is szük­ség lenne az első osztályban számolókorongra, de csak a tavalyi készlet állt rendelke­zésünkre. Az el is fogyott, de újat nem kaptunk. Kevés a füzetborítónk, kevésnek bizo­nyult az iskolatáska-készle­tünk. Sajnos, a pótrendelést nem fogadták el. Alsó tagoza­tos hátitáskákból egy darab sincs. De minden egyéb tan­szerünk van. Nagy a választék töltőtollból, festékből. Eddig 2500 füzetcsomagot adtunk el. Rendszerint ittmaradtunk dél­ben és akkor csomagoltunk. I Ezen a héten megnövekedett a forgalom. Naponta átlagosan 15—16 ezer forintot forgalma­zunk. — Nálunk is elfogyott a ki­csi iskolatáska —* mondja Farkas Józsefné, a Rákóczi úti önkiválasztó bolt vezetője. — Hétszáz darab volt, de ke­vésnek bizonyult. Eddig 3500 füzetcsomagot adtunk el. Mi már június első felében el­készítettük ezeket, számolva az augusztus végi nagy forgalom­ra. Négy alkalmazott áll a vá­sárlók rendelkezésére, a kis táskák kivételével általában minden kívánságot tudunk teljesíteni. Naponta 18—20 ezer forint értékű tanszert vá­sárolnak a diákok. Szabó Alfréd minden korcsoportnak megvan a maga- divatja, s ezt tanácsos is betartani. Például a „kis­mama” ruhát csak harmincon alul viseljék a hölgyek, mivel az csak miniben előnyös vise­let. A színek kiválasztásánál már nagyobb a lehetőség, hi­szen a mai fiatalok szívesen viselik a sötét tónusú anyagok­ból készült ruhákat. Az őszi divatlapok, belföldiek, külföl­diek egyaránt, a „romantikus” szabás vonalát követik, sok­sok hímzéssel, fodorral, zsabó- val. Ez kerülhet a nyakkivá­gásra, ujjszélre, szoknya aljá­ra. Nagy divat a bizsuval, fém­csattal, kerámiagombbal „fel­szerelt” ruha is. Természete­sen csak „mértékkel”. — Hol tart a mini? — Nagyon jól tartja magát, s egyhamar nem is hagyja ma­gát kitörölni a ma divatjából. — S a férfiak? — Nincs ok a panaszra. Gaz­dag fazonválasztékban elégít­hetik ki ízlésigényüket. A di­vatlapokban olasz keskenyfa- zonú, az eddiginél hosszabb zakókkal, karcsúsított formá- júakkal találkozhatnak. Űj- donság: szembe hajtás a zakó hátulján. A pantalló „párhu­zama” dominál az idén is. (cs—i) ÖKÖLVÍVÁS: Ceglédi Vasutas SE- Debreceni VSC 19:1 Mintegy $00 néző előtt ve­zette le Csőke ökölvívóbíró a nagy érdeklődéssel várt ta­lálkozót, melytől lényegesen többet vártak. Erről Dávid Ferenc edző így nyilatkozott: — Tíz pár versenyző lépett szorítóba és ezek közül Szabó, Csizmadia, Fekete, Csurgai, Pákozdy, Zágon voltak a leg­jobbak, akik igen szépen ök­löztek. A debreceniek felnőtt versenyzőket nem hoztak ma­gukkal — bár a megegyezésben ez kikötés volt. Szeptember 15-én a Budapesti Építők jó nevű csapatát látjuk vendé­gül és a kárpótlás nem ma­rad el. — A ceglédiek sok esetben nem okai a tapasztalt hibák­nak, de annál inkább -okolha­tók azok a sportvezetők, akik nem veszik figyelembe a kö­zönség igényét és ennek a ko­moly sportágnak és verseny­zőinek fejlődését nemtörő- dömségükltel veszélyeztetik. (sz.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents