Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

19«8. SZEPTEMBER 5., CSÜTÖRTÖK reá MEGYEI a * I jj argentin nagykövet ’ Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke szerdán fogadta a Hugo Boatti Ossorio rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Argentin Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Ma kezdődik Vácott, a Madách Imre Mű­velődési Házban a III. nem­zetközi audio-visual fesztivál. Hét külföldi művész is szere­pelteti képeit — köztük egy, a maláj szigeteken található egy­kori brit gyarmat, Sarawak szülötte. A fesztivál szeptem­ber nyolcadikéig tart — ekkor lesz az ünnepélyes eredmény- hirdetés, majd a díjazott mű­vek bemutatója. Komárom megyei vendégek Kedden a Komárom me­gyei Tanács héttagú delegá­ciója érkezett Pest megyé­be Steiner Tibornak, a Ko­márom megyei Tanács vb- elnökhelyettesének vezetésé­vel. A delegáció öt napon át a megye népművelési munká­ját vizsgálja és tanulmá­nyozza. * Szövődé a tsz-ben Tápiószecső alig 50 kilomé­terre fekszik á fővárostól. A községből naponta kétezer em­ber utazik budapesti munka­helyére. A helyi Egyetértés Tsz-nek már régóta gondja a nők egész évi foglalkoztatása. Elhatározták, hogy textiles se­gédüzemet létesítenek. Felke­resték az Újpesti Szövőgyárat és bérmunkában vállalták a fél­kész szövetek gyártását, amely­re 5 éves szerződést kötöttek. A tsz saját erőből új szövő­csarnokot, fonalraktárt épített, valamint átalakított épületbe helyezte az előkészítő üzem­részt. A gépeket az újpesti gyár bocsátotta a tsz rendelke­zésére. Jelenleg 160 nőt fog­lalkoztatnak az új segédüzem­ben és tervük szerint év vé­géig 200-ra emelik a létszámot. A foglalkoztatottaknak egész évi jövedelmet, a tsz-nek pe­dig jövőre már kétmillió forint hasznot jelent az újszerű léte­sítmény. Egy álmodozó emlékére-------------------- meghalsz, | „Ha iszol I ha nem, ak­______________ kor is, hát m iért nem 'iszol?" Borissza embernek aranyigazság, ne­kem csak üzleti reklámnak tűnt, a vendéglők, kocsmák falát itt-ott még díszítő fel­irat. De amióta egy aranyló, fáradt nyári délután a nyárs­apáti szőlők között megis- ^merkedtem Gergely bátyám­ig*nal, a méz színű borok sze­relmesével, megváltozott a vé­leményem. — A hangulat adja az élet szép óráit, és a borban han­gulat van — mondta. Ak­tor még 72 éves volt. Inas termete egyenes, mint a lé­nia. Ez a gőgös parasztfajta adta a Vak Bottyánokat, a Szánthó Kovács Jánosokat, a nép vigaszára, az urak ha­ragjára. Gergely bátyám gőgös volt paraszti / voltára, büszke tudására, de szerény bölcses­ségére. Ö volt az utolsó a környéken, aki kívül ma­radt a tsz-en. Pedig hitte annak igazát, de a belépés az más. ö már olyan magá­nak élő farkas természet volt egész életében. öregségére sem változott. Mikor erről faggattam, komolyan vála­szolt : — Apámnak se, meg a nagyapámnak se volt föld­je, az 6 földéhségük ben­nem gyülemlett össze. Sze­rettem volna egyszer jól­. lakni... A Kavicsbánya Vállalat hatvani bányájában (tel.: Hatvan, 19 — 56) A K AVI ŐSTERMELÉS ÜZEMSZERŰEN p MEGKEZDŐDÖTT. AZ ÜZEM TERMELVÉNYEIT: a 0 — 3 mm mosott, osztályozott homokot és a 0 — 30 mm osztályozott betonkavicsot telepi kiszolgálással, felrakás nélkül 22 Ft/m’-cs. közúti járműre történő felrakással 28 Ft/m3-es egységáron értékesíti. ANYAGKIADÁS: hétköznap (szombaton is) 6-tól 19 óráig. A MEGRENDELÉSEKET AZ ÜZEMBEN. VAGY KÖZPONTUNKBAN (Budapest V.. Molnár u. 53. tel.: 181—313) VESSZÜK FEL. Kisebb tételű, azonnal elszállítani kívánt mennyiség közvetlenül az üzemnél is megrendelhető. KAVICSBÁNYA VALLALAT-------------------- tősgyökeres | Nem volt | nyársapáti,--------------------- hanem a Kunságból került ide, 46 év­vel ezelőtt. A szolgabírói ön­kény űzte el szűkebb ha­zájából. Értett a földhöz, de a szőlő varázsa itt ütötte szíven. Élete nyugtalan, ő maga reális volt, mint a föld. Mesélte egyszer, azért szereti a szőlőmunkát, mert közben gondolatai szabadon kószálhatnak. Nagy gondolatok gyötör­ték: az élet értelmét keres­te. Már jócskán előrehalad­hatott a kutatásban, mikor ígérte, ha kész lesz, meg­ossza titkát velem. Addig is mérsékletre intett. — Azt vegyed észre, ami van és jó, oszt annak örül­jél — mondogatta volt, ami­kor keserű szitkokat szór­tam a világra. — Nézd öcsém, a tél is cu­dar, de utána minden esz­tendőben megjön a tavasz. Neki volt igaza...----------------------------J szerte I Két fia, lánya | az or­----------------------------. szág­b an. Alázatos, csendes beszé­dű felesége régen el,porladt már. Ö pedig itt • élte ma­gányos életét, szűrte a bort, pompás aranyos őszben, és sok asszonyt szeretett az ájult tüzű nyárban, a bukócsil­lagos éjben. De az arca az utóbbi időben már beesett. A vénség feszesre húzta kiálló pofacsontjain a bőrt. Egy­szer tavaszlesre ment a sző­lőbe. Kicsalogatta a tél végi bágyadt napsütés. Megmoz­dult az ősi paraszti ösz­tön, mirigyeiben érezte a tél közeli halálát. Botra támasz­kodott, de nem szükségből, mert a bot nála a méltóság és nem a vénség jele volt. A nap kilesett egy kicsit, aztán ismét arca elé vonta a ron­gyolt szélű, új havat Ígérő felhőket. De ő csak a napot látta. Amikor először kú­szott végig a mezőn a jeges szél, akkor markolta meg szívét a görcs. Más a földre rogyott volna, de ő állva maradt és káromkodott. így talált rá a csősz, aki hazáig támogatta. Másnap bement a faluba, táviratozott, hogy jöjjek. Mire megérkeztem, már ha­lott volt. Mereven feküdt az ágyon, szeme — nem volt aki lefogja — megtörtén bá­mult a világba. Borzongva álltam a nagyszerű hulla mellett. Arcára mérges vo­nás fagyott, még a halállal is pörölt, mert korán jött érte. Nem fejezte be mun­káját. Elment, magába zárta a titkot, elfelejtette megosz­tani velem. Dideregve ácsorogtam a hi­deg szélben. Az úton feltűn­tek a halottvivők. Szomo­rúan botorkáltam a kis ál­lomás felé, rövidesen jön a vonatom, az élet nem állt meg, csak én lettem szegé­nyebb. Mikor a kanyarban feltűnt a kis vasút, akkor szögelték le az elárvult ház ajtaját. A napokban Csemő környé­kén jár­va, elvetődtem a kis teme­tőbe, ahol rábukkantam a földbe süppedt zöld fejfájú, elhanyagolt sírhantra, öt év­vel ezelőtt temették, azóta senki nem volt a sírjánál. Gergely bátyám, bölcs ba­rátom, az emlékezés e sze­rény csokrát porladó tested fölé helyezem. Karácsonyi István r r A VEZETOSEGVALASZTAS ELŐTT LEJÁR A MANDÁTUM A PÁRTÉLET fontos ese­ményére készülődnek a kom­munisták. A szervezeti sza­bályzatnak megfelelően az alapszervezetek taggyűlése kétévenként vezetőséget és tit­kárt választ a pártmunka irá­nyítására, az ügyek intézésére. Ennek megfelelően az idén ok­tóber 1 és november 16 kö­zött lesznek az újjáválasztá- sok. Számtalanszor meggyőződ­hettünk már róla, hogy a párt munkája, vezetése kihat az egész ország létére és fejlődé­sére, s ugyanígy egy-egy ki­sebb közösség, legyen az gyár, vállalat, intézmény vagy tsz, számára sem közömbös, az adott helyen hogyan működik majd a „motor”, a pártszerve­zet, kinek szavazott bizalmat a párttagság. Olyan emberek-e ezek, akik megingathatatlanok politikai meggyőződésükben, az igazságkeresésben, kérlelhetet­lenek a hibák, a visszásságok elleni harcban? Olyan ember rek-e az új alapszervezeti ve­zetők, akik a maguk területén, ahol a párt politikája megvaló­sul, növelni tudják a munkás- osztály, a dolgozók társada­lomformáló erejét, nevelő ha­tását, megtesznek mindent, hogy megvalósuljanak nagy­szerű céljaink, újabb sikereket érjünk el a szocializmus építé­sében, amit úgy is lehet meg­fogalmazni: szívükön viselik-e az egyének, a családok boldo­gulását, a haza felvirágzását? S mert ez így van, érthető, ha a párton kívüli dolgozók is nagy figyelemmel kísérik a pártszervezetek küszöbönálló vezetőségválasztását. LÉNYEGÉBEN VÁLTOZAT­LAN marad a választás rend­szere. Ezúttal is a vezetőség­választást megelőző taggyűlé­sen, akárcsak két évvel ezelőtt, legalább egy hónappal a vá­lasztás időpontja előtt, tehát már a legközelebbi napokban, hetekben, meg kell választani a jelölő bizottságot, annak el­nökét, továbbá (ez az újítás) a szavazatszedő bizottságot és a taggyűlést levezető elnököt is. Bizonyos, hogy a párttagság helyesléssel fogadja a vezető­ségválasztás további javítását, a formális elemektől való meg­szabadítást. Azoknak, akik megbízást kapnak a vezetőség­választás lebonyolítására, ilyenformán elegendő idejük lesz arra, hogy alaposan, jól megismerjék feladataikat. A jelölő bizottság például ugyan­úgy, mint két évvel ezelőtt, ta­nácskozhat lehetőleg a párt­szervezet minden tagjával, hogy megismerje véleményü­ket a tisztségekre szóba jöhető elvtársakról. Ezt a véleményt a jelölésnél természetesen egy­bevetik az értékeléssel, amely a pártbizottságban, a felsőbb szerveknél alakult ki az alap­szervezetek, a csúcsvezetősé­gek titkárainak és vezetőségi tagjainak a lejáró ciklusban végzett tevékenységéről, haté­konyságáról, eredményeiről vagy éppenséggel javításra szoruló vonásairól. JELENLEG már minden alapszervezetben egyre több­ször szóba kerül a beszélgeté­seken, kiket is válasszon meg a párttagság? A törekvés az, ahogyan ezt már fentebb emlí­tettük, hogy az új pártvezető­ségekben olyan kommunisták foglaljanak helyet, akik értik, vallják és érvényesíteni tudják a párt politikáját, a helyi kö­vetelményeknek, rátermettsé­güknél fogva, megfelelnek, te­kintéllyel és vezetői készséggel rendelkeznek, s így eredmé­nyesen együtt dolgozhatnak az adott kollektívával. Titkárok, vezetőségi tagok legfőbb „aján­lólevele”, ha a tagság úgy látja, azért érdemlik meg a bizalmat, mert eleven kapcsolatban áll­nak az élettel, munkahelyük örömeivel és gondjaival, isme­rik az embérek gondolatvilá­gát, érzéseit, s a párt politiká­jának végrehajtására fel tud­ják sorakoztatni, a párton kí­vülieket is. Az elmúlt eszten­dőkben tapasztalhattuk, hogy ennek minden lehetősége megvan. A magyar dolgozók megértették, hogy a nép egy­sége, a párttagok és a párton- kívüliek nekigyürkőzése, ösz- sziefogása a feladatok megol­dására — közös nemzeti ér­dek. AZ ALAPSZERVEZETI VE­ZETŐSÉGEK, amelyek man­dátuma most lejár, nagy több­ségükben hasznos, sikerekben gazdag időszakra tekinthetnek vissza. A mindennapi élet pezsgésében akadt munka elég, akár a hazai körülmé­nyek alakulását, akár a nem­zetközi helyzetből adódó fel- világosító, propaganda felada­tokat tekintjük. Az alapszer­vezeti pártvezetőségek tagjai a munkás hétköznapokon a politikai, a gazdasági, a kultu­rális front egy-egy őrhelyén álltak, s olyan tapasztalato­kat szereztek, amelyek kincset érnek, pótolhatatlanok, s ame­lyeket a következő szakaszban sem lehet nélkülözni. Nyil­vánvaló, hogy a pipróbált, helytállt, tudásban, tapaszta­latban, vezetői erényekben, s önismeretben megerősödött kommunisták, ha ezt beosztá­suk, életkoruk, egészségi álla­potuk, vagy más személyes ügyük megengedi, ott lesznek az újjáválasztott vezetőségek­ben is. Bár a pártszervezete­ket senki sem sürgeti, min­denáron személyi cserére, a választásokon lehetőség nyílik arra is, hogy előtérbe kerülje­nek olyan kommunisták is, akik friss szemmel, friss len­dülettel, jó képességekkel, és a „legmaibb” tapasztalatok­kal, növelhetik az alapszerve­zeti vezetőségek szerepét, hozzájárulhatnak a régi és új pártvezetőségi tagok szeren­csés ötvöződéséhez. MOST MÁR utolsó szakaszá­ba lép az alapszervezeti vá­lasztások előkészítése, majd ezt/követően a választások le­bonyolítása. A jelenlegi idő­szakot ugyan sok torlódó esemény, a munkásmozgalom kérdései iránt megnyilvánult fokozott érdeklődés jellemzi, a kommunisták és a párton kívüliek eközben is nagyfokú érdeklődéssel tekintenek a pártalapszervezetek vezető­ségének beszámoltatása és új- jáválasztása elé. örvendetes tény ez, mert a választás min­dig növeli a párttagság tevé­kenységét, aktivitását, lendü­letet ad a pártvezetés mun­kájának megjavításához, a magyar dolgozók előtt álló feladatok megoldásához, vég­ső fokon tehát ahhoz, hogy pártunk szava, országiunk te­kintélye még számottevőbb legyen. Vető József Hintók hajnala A Szenttamási Állami Gaz­daság hintógyártó üzem­részt rendezett be. A haj­dan. közkedvelt fogatos jár­művek iránt ugyanis meg­nőtt az érdeklődés: tavaly már 25 kecses alakú, köny- nyű egy- és kétfogatos hin- tót gyártottak, ez évben pe­dig legalább 50 hagyomá­nyos kivitelű jármű készül el. Zömmel a tsz-ek, az ál­lami gazdaságok és a köz­ségi tanácsok rendelték. A fokozott igényt indokolja, hogy a hintókat a mezőgazdá­szok olyan időszakban is használhatják, amikor a ta­lajviszonyok szinte lehetet­lenné teszik a gépjárművek közlekedését. Csóbei Béla köszöntése SZÜLETÉSNAPI BESZÉLGETÉS A 85 ESZTENDŐS MŰVÉSSZEL Régen járt már annyi ven­dég Szentendrén az Ady Endre úti házban, mint ezekben a napokban, órákban. Barátok, pályatársak, ismerősök és is­meretlenek adják egymásnak a nagykapu kilincsét, hogy nyolcvanötödik születésnapja alkalmából köszöntsék a Mes­tert, gratuláljanak legújabb kitüntetéséhez, erőt, egészsé­get, még további sikeres alko­tómunkát kívánjanak neki, a magyar festőtársadalom nagy öregjének. Béla bácsi újra és újra meg­hatódik a népes vendégsereg láttán. Restelkedik, hogy ün­nepük őt, hogy virággal kö­szönti a megye párt- és álla­mi szervei nevében dr. Csicsay Iván, a megyei tanács-vb el­nökhelyettese, a város nevé­ben Balogh János, a városi pártbizottság titkára és Pala Károlyné, a városi tanács-vb elnökhelyettese, országgyűlési képviselő. Közben pereg a filmfelvevő, már készíti a mikrofonját a rádió riportere és kerékpárján ki tudja há­nyadszor jön a postás, újabb táviratokat, leveleket hozva. Az őszre készülő kertben festőállvány, félig kész olaj­képek a kertről, a tájról. A televízió munkatársai kissé szomorúan visszahúzódnak, egy ideig megint abbamarad a készülő film, persze, jó előre került az amerikai közönség elé. Ezen a tárlaton tíz tájképe idézte Szentendre sajátos han­gulatát és mindössze kettő másik kedvenc tartózkodási helyét, a párizsi Montpar- nasse-t. A többi kiállított kép: csendélet, portré, akt. — Nekem a francia művé­szet, a francia festők barátsá­ga, társasága és tanítása na­gyon sokat jelentett és jelent ma is... — összegezi a fran­ciaországi évek tanulságát a vendégek körében. — Érthető tehát, ha csak tehetem, késő ősztől kora tavaszig Párizsban dolgozom. De a tavasz, a nyár, az őszelő mindig Szentendréé, ahol éppen negyedszázada te­lepedtem meg. A párizsi hó­napok alatt általában öt-hat kép születik. Az igazi „munka­helyf” Szentendre. Képeim ja­va, húsz-huszonöt itt fogalma­zódik meg a vásznakon. Otthonának Szentendrét vallja. Két hét múlva, a szent­endrei kulturális napok kere­tében megnyíló tárlaton há­rom Czóbel-képpel találkoz­hatnak majd a nézők. De szí­vesen egyezik bele abba is, hogy novemberben, ugyancsak Szentendrén nyíló megyei kép­zőművészeti kiállításon is részt vegyen. — Amíg az ember dolgozik — szabadkozik szerényen ar­ra a kérdésre, hogy nem érzi-e még a tovatűnt évek súlyát —, nem tud megöregedni... Fiatalnak vallja magát nyolcvanöt évesen is. És a ki­mondott önvallomásnál beszéd desebben árulkodik erről újra és újra megújuló, gazdag mű­vészete. Prukner Pál számoltak ezzel, így van ez már az ünnepnapokon. Ülünk a világos, emeleti műteremben, amelyben ma egyetlen készülő vagy már el­készült kép sem látható. A művész készült a vendégekre, még jókor átvitte képeit a szomszédos szobába s kulcsra zárta ajtaját. Nem szereti, ha idő előtt meglátják műveit. — A jövő esztendő elején újabb kiállításom nyílik Pá­rizsban, a Galerie Valtat-ban. Most arra készülök. Huszonöt­harminc képet szeretnék kiál­lítani, elsősorban a legújabba­kat — jegyzi meg derűsen, mi­közben rágyújt elmaradhatat­lan pipájára. Hatvanöt esztendős művészi pályája során huszonöt önálló kiállítása volt. Ezek közül tíz Párizsban — a francia főváros érlelte művésszé a századfor­duló első éveiben, ahol kez­detben a Julian-iskolát láto­gatta és már az első évben dí­jat nyert aktrajzával —, há­rom-három Budapesten és Berlinben, kettő-kettő Genf- ben, Genovában és Chicagó­ban, egy-egy pedig Velencé­ben, Amszterdamban és New Yorkban kerül megrendezés­re. Második chicagói kiállítá­sa az idén, április végén zá­rult. Az International Galle- ries-ben harmincnyolc olajké­pe, öt akvarellje és hat rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents