Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-05 / 208. szám
19«8. SZEPTEMBER 5., CSÜTÖRTÖK reá MEGYEI a * I jj argentin nagykövet ’ Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán fogadta a Hugo Boatti Ossorio rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Argentin Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Ma kezdődik Vácott, a Madách Imre Művelődési Házban a III. nemzetközi audio-visual fesztivál. Hét külföldi művész is szerepelteti képeit — köztük egy, a maláj szigeteken található egykori brit gyarmat, Sarawak szülötte. A fesztivál szeptember nyolcadikéig tart — ekkor lesz az ünnepélyes eredmény- hirdetés, majd a díjazott művek bemutatója. Komárom megyei vendégek Kedden a Komárom megyei Tanács héttagú delegációja érkezett Pest megyébe Steiner Tibornak, a Komárom megyei Tanács vb- elnökhelyettesének vezetésével. A delegáció öt napon át a megye népművelési munkáját vizsgálja és tanulmányozza. * Szövődé a tsz-ben Tápiószecső alig 50 kilométerre fekszik á fővárostól. A községből naponta kétezer ember utazik budapesti munkahelyére. A helyi Egyetértés Tsz-nek már régóta gondja a nők egész évi foglalkoztatása. Elhatározták, hogy textiles segédüzemet létesítenek. Felkeresték az Újpesti Szövőgyárat és bérmunkában vállalták a félkész szövetek gyártását, amelyre 5 éves szerződést kötöttek. A tsz saját erőből új szövőcsarnokot, fonalraktárt épített, valamint átalakított épületbe helyezte az előkészítő üzemrészt. A gépeket az újpesti gyár bocsátotta a tsz rendelkezésére. Jelenleg 160 nőt foglalkoztatnak az új segédüzemben és tervük szerint év végéig 200-ra emelik a létszámot. A foglalkoztatottaknak egész évi jövedelmet, a tsz-nek pedig jövőre már kétmillió forint hasznot jelent az újszerű létesítmény. Egy álmodozó emlékére-------------------- meghalsz, | „Ha iszol I ha nem, ak______________ kor is, hát m iért nem 'iszol?" Borissza embernek aranyigazság, nekem csak üzleti reklámnak tűnt, a vendéglők, kocsmák falát itt-ott még díszítő felirat. De amióta egy aranyló, fáradt nyári délután a nyársapáti szőlők között megis- ^merkedtem Gergely bátyámig*nal, a méz színű borok szerelmesével, megváltozott a véleményem. — A hangulat adja az élet szép óráit, és a borban hangulat van — mondta. Aktor még 72 éves volt. Inas termete egyenes, mint a lénia. Ez a gőgös parasztfajta adta a Vak Bottyánokat, a Szánthó Kovács Jánosokat, a nép vigaszára, az urak haragjára. Gergely bátyám gőgös volt paraszti / voltára, büszke tudására, de szerény bölcsességére. Ö volt az utolsó a környéken, aki kívül maradt a tsz-en. Pedig hitte annak igazát, de a belépés az más. ö már olyan magának élő farkas természet volt egész életében. öregségére sem változott. Mikor erről faggattam, komolyan válaszolt : — Apámnak se, meg a nagyapámnak se volt földje, az 6 földéhségük bennem gyülemlett össze. Szerettem volna egyszer jól. lakni... A Kavicsbánya Vállalat hatvani bányájában (tel.: Hatvan, 19 — 56) A K AVI ŐSTERMELÉS ÜZEMSZERŰEN p MEGKEZDŐDÖTT. AZ ÜZEM TERMELVÉNYEIT: a 0 — 3 mm mosott, osztályozott homokot és a 0 — 30 mm osztályozott betonkavicsot telepi kiszolgálással, felrakás nélkül 22 Ft/m’-cs. közúti járműre történő felrakással 28 Ft/m3-es egységáron értékesíti. ANYAGKIADÁS: hétköznap (szombaton is) 6-tól 19 óráig. A MEGRENDELÉSEKET AZ ÜZEMBEN. VAGY KÖZPONTUNKBAN (Budapest V.. Molnár u. 53. tel.: 181—313) VESSZÜK FEL. Kisebb tételű, azonnal elszállítani kívánt mennyiség közvetlenül az üzemnél is megrendelhető. KAVICSBÁNYA VALLALAT-------------------- tősgyökeres | Nem volt | nyársapáti,--------------------- hanem a Kunságból került ide, 46 évvel ezelőtt. A szolgabírói önkény űzte el szűkebb hazájából. Értett a földhöz, de a szőlő varázsa itt ütötte szíven. Élete nyugtalan, ő maga reális volt, mint a föld. Mesélte egyszer, azért szereti a szőlőmunkát, mert közben gondolatai szabadon kószálhatnak. Nagy gondolatok gyötörték: az élet értelmét kereste. Már jócskán előrehaladhatott a kutatásban, mikor ígérte, ha kész lesz, megossza titkát velem. Addig is mérsékletre intett. — Azt vegyed észre, ami van és jó, oszt annak örüljél — mondogatta volt, amikor keserű szitkokat szórtam a világra. — Nézd öcsém, a tél is cudar, de utána minden esztendőben megjön a tavasz. Neki volt igaza...----------------------------J szerte I Két fia, lánya | az or----------------------------. szágb an. Alázatos, csendes beszédű felesége régen el,porladt már. Ö pedig itt • élte magányos életét, szűrte a bort, pompás aranyos őszben, és sok asszonyt szeretett az ájult tüzű nyárban, a bukócsillagos éjben. De az arca az utóbbi időben már beesett. A vénség feszesre húzta kiálló pofacsontjain a bőrt. Egyszer tavaszlesre ment a szőlőbe. Kicsalogatta a tél végi bágyadt napsütés. Megmozdult az ősi paraszti ösztön, mirigyeiben érezte a tél közeli halálát. Botra támaszkodott, de nem szükségből, mert a bot nála a méltóság és nem a vénség jele volt. A nap kilesett egy kicsit, aztán ismét arca elé vonta a rongyolt szélű, új havat Ígérő felhőket. De ő csak a napot látta. Amikor először kúszott végig a mezőn a jeges szél, akkor markolta meg szívét a görcs. Más a földre rogyott volna, de ő állva maradt és káromkodott. így talált rá a csősz, aki hazáig támogatta. Másnap bement a faluba, táviratozott, hogy jöjjek. Mire megérkeztem, már halott volt. Mereven feküdt az ágyon, szeme — nem volt aki lefogja — megtörtén bámult a világba. Borzongva álltam a nagyszerű hulla mellett. Arcára mérges vonás fagyott, még a halállal is pörölt, mert korán jött érte. Nem fejezte be munkáját. Elment, magába zárta a titkot, elfelejtette megosztani velem. Dideregve ácsorogtam a hideg szélben. Az úton feltűntek a halottvivők. Szomorúan botorkáltam a kis állomás felé, rövidesen jön a vonatom, az élet nem állt meg, csak én lettem szegényebb. Mikor a kanyarban feltűnt a kis vasút, akkor szögelték le az elárvult ház ajtaját. A napokban Csemő környékén járva, elvetődtem a kis temetőbe, ahol rábukkantam a földbe süppedt zöld fejfájú, elhanyagolt sírhantra, öt évvel ezelőtt temették, azóta senki nem volt a sírjánál. Gergely bátyám, bölcs barátom, az emlékezés e szerény csokrát porladó tested fölé helyezem. Karácsonyi István r r A VEZETOSEGVALASZTAS ELŐTT LEJÁR A MANDÁTUM A PÁRTÉLET fontos eseményére készülődnek a kommunisták. A szervezeti szabályzatnak megfelelően az alapszervezetek taggyűlése kétévenként vezetőséget és titkárt választ a pártmunka irányítására, az ügyek intézésére. Ennek megfelelően az idén október 1 és november 16 között lesznek az újjáválasztá- sok. Számtalanszor meggyőződhettünk már róla, hogy a párt munkája, vezetése kihat az egész ország létére és fejlődésére, s ugyanígy egy-egy kisebb közösség, legyen az gyár, vállalat, intézmény vagy tsz, számára sem közömbös, az adott helyen hogyan működik majd a „motor”, a pártszervezet, kinek szavazott bizalmat a párttagság. Olyan emberek-e ezek, akik megingathatatlanok politikai meggyőződésükben, az igazságkeresésben, kérlelhetetlenek a hibák, a visszásságok elleni harcban? Olyan ember rek-e az új alapszervezeti vezetők, akik a maguk területén, ahol a párt politikája megvalósul, növelni tudják a munkás- osztály, a dolgozók társadalomformáló erejét, nevelő hatását, megtesznek mindent, hogy megvalósuljanak nagyszerű céljaink, újabb sikereket érjünk el a szocializmus építésében, amit úgy is lehet megfogalmazni: szívükön viselik-e az egyének, a családok boldogulását, a haza felvirágzását? S mert ez így van, érthető, ha a párton kívüli dolgozók is nagy figyelemmel kísérik a pártszervezetek küszöbönálló vezetőségválasztását. LÉNYEGÉBEN VÁLTOZATLAN marad a választás rendszere. Ezúttal is a vezetőségválasztást megelőző taggyűlésen, akárcsak két évvel ezelőtt, legalább egy hónappal a választás időpontja előtt, tehát már a legközelebbi napokban, hetekben, meg kell választani a jelölő bizottságot, annak elnökét, továbbá (ez az újítás) a szavazatszedő bizottságot és a taggyűlést levezető elnököt is. Bizonyos, hogy a párttagság helyesléssel fogadja a vezetőségválasztás további javítását, a formális elemektől való megszabadítást. Azoknak, akik megbízást kapnak a vezetőségválasztás lebonyolítására, ilyenformán elegendő idejük lesz arra, hogy alaposan, jól megismerjék feladataikat. A jelölő bizottság például ugyanúgy, mint két évvel ezelőtt, tanácskozhat lehetőleg a pártszervezet minden tagjával, hogy megismerje véleményüket a tisztségekre szóba jöhető elvtársakról. Ezt a véleményt a jelölésnél természetesen egybevetik az értékeléssel, amely a pártbizottságban, a felsőbb szerveknél alakult ki az alapszervezetek, a csúcsvezetőségek titkárainak és vezetőségi tagjainak a lejáró ciklusban végzett tevékenységéről, hatékonyságáról, eredményeiről vagy éppenséggel javításra szoruló vonásairól. JELENLEG már minden alapszervezetben egyre többször szóba kerül a beszélgetéseken, kiket is válasszon meg a párttagság? A törekvés az, ahogyan ezt már fentebb említettük, hogy az új pártvezetőségekben olyan kommunisták foglaljanak helyet, akik értik, vallják és érvényesíteni tudják a párt politikáját, a helyi követelményeknek, rátermettségüknél fogva, megfelelnek, tekintéllyel és vezetői készséggel rendelkeznek, s így eredményesen együtt dolgozhatnak az adott kollektívával. Titkárok, vezetőségi tagok legfőbb „ajánlólevele”, ha a tagság úgy látja, azért érdemlik meg a bizalmat, mert eleven kapcsolatban állnak az élettel, munkahelyük örömeivel és gondjaival, ismerik az embérek gondolatvilágát, érzéseit, s a párt politikájának végrehajtására fel tudják sorakoztatni, a párton kívülieket is. Az elmúlt esztendőkben tapasztalhattuk, hogy ennek minden lehetősége megvan. A magyar dolgozók megértették, hogy a nép egysége, a párttagok és a párton- kívüliek nekigyürkőzése, ösz- sziefogása a feladatok megoldására — közös nemzeti érdek. AZ ALAPSZERVEZETI VEZETŐSÉGEK, amelyek mandátuma most lejár, nagy többségükben hasznos, sikerekben gazdag időszakra tekinthetnek vissza. A mindennapi élet pezsgésében akadt munka elég, akár a hazai körülmények alakulását, akár a nemzetközi helyzetből adódó fel- világosító, propaganda feladatokat tekintjük. Az alapszervezeti pártvezetőségek tagjai a munkás hétköznapokon a politikai, a gazdasági, a kulturális front egy-egy őrhelyén álltak, s olyan tapasztalatokat szereztek, amelyek kincset érnek, pótolhatatlanok, s amelyeket a következő szakaszban sem lehet nélkülözni. Nyilvánvaló, hogy a pipróbált, helytállt, tudásban, tapasztalatban, vezetői erényekben, s önismeretben megerősödött kommunisták, ha ezt beosztásuk, életkoruk, egészségi állapotuk, vagy más személyes ügyük megengedi, ott lesznek az újjáválasztott vezetőségekben is. Bár a pártszervezeteket senki sem sürgeti, mindenáron személyi cserére, a választásokon lehetőség nyílik arra is, hogy előtérbe kerüljenek olyan kommunisták is, akik friss szemmel, friss lendülettel, jó képességekkel, és a „legmaibb” tapasztalatokkal, növelhetik az alapszervezeti vezetőségek szerepét, hozzájárulhatnak a régi és új pártvezetőségi tagok szerencsés ötvöződéséhez. MOST MÁR utolsó szakaszába lép az alapszervezeti választások előkészítése, majd ezt/követően a választások lebonyolítása. A jelenlegi időszakot ugyan sok torlódó esemény, a munkásmozgalom kérdései iránt megnyilvánult fokozott érdeklődés jellemzi, a kommunisták és a párton kívüliek eközben is nagyfokú érdeklődéssel tekintenek a pártalapszervezetek vezetőségének beszámoltatása és új- jáválasztása elé. örvendetes tény ez, mert a választás mindig növeli a párttagság tevékenységét, aktivitását, lendületet ad a pártvezetés munkájának megjavításához, a magyar dolgozók előtt álló feladatok megoldásához, végső fokon tehát ahhoz, hogy pártunk szava, országiunk tekintélye még számottevőbb legyen. Vető József Hintók hajnala A Szenttamási Állami Gazdaság hintógyártó üzemrészt rendezett be. A hajdan. közkedvelt fogatos járművek iránt ugyanis megnőtt az érdeklődés: tavaly már 25 kecses alakú, köny- nyű egy- és kétfogatos hin- tót gyártottak, ez évben pedig legalább 50 hagyományos kivitelű jármű készül el. Zömmel a tsz-ek, az állami gazdaságok és a községi tanácsok rendelték. A fokozott igényt indokolja, hogy a hintókat a mezőgazdászok olyan időszakban is használhatják, amikor a talajviszonyok szinte lehetetlenné teszik a gépjárművek közlekedését. Csóbei Béla köszöntése SZÜLETÉSNAPI BESZÉLGETÉS A 85 ESZTENDŐS MŰVÉSSZEL Régen járt már annyi vendég Szentendrén az Ady Endre úti házban, mint ezekben a napokban, órákban. Barátok, pályatársak, ismerősök és ismeretlenek adják egymásnak a nagykapu kilincsét, hogy nyolcvanötödik születésnapja alkalmából köszöntsék a Mestert, gratuláljanak legújabb kitüntetéséhez, erőt, egészséget, még további sikeres alkotómunkát kívánjanak neki, a magyar festőtársadalom nagy öregjének. Béla bácsi újra és újra meghatódik a népes vendégsereg láttán. Restelkedik, hogy ünnepük őt, hogy virággal köszönti a megye párt- és állami szervei nevében dr. Csicsay Iván, a megyei tanács-vb elnökhelyettese, a város nevében Balogh János, a városi pártbizottság titkára és Pala Károlyné, a városi tanács-vb elnökhelyettese, országgyűlési képviselő. Közben pereg a filmfelvevő, már készíti a mikrofonját a rádió riportere és kerékpárján ki tudja hányadszor jön a postás, újabb táviratokat, leveleket hozva. Az őszre készülő kertben festőállvány, félig kész olajképek a kertről, a tájról. A televízió munkatársai kissé szomorúan visszahúzódnak, egy ideig megint abbamarad a készülő film, persze, jó előre került az amerikai közönség elé. Ezen a tárlaton tíz tájképe idézte Szentendre sajátos hangulatát és mindössze kettő másik kedvenc tartózkodási helyét, a párizsi Montpar- nasse-t. A többi kiállított kép: csendélet, portré, akt. — Nekem a francia művészet, a francia festők barátsága, társasága és tanítása nagyon sokat jelentett és jelent ma is... — összegezi a franciaországi évek tanulságát a vendégek körében. — Érthető tehát, ha csak tehetem, késő ősztől kora tavaszig Párizsban dolgozom. De a tavasz, a nyár, az őszelő mindig Szentendréé, ahol éppen negyedszázada telepedtem meg. A párizsi hónapok alatt általában öt-hat kép születik. Az igazi „munkahelyf” Szentendre. Képeim java, húsz-huszonöt itt fogalmazódik meg a vásznakon. Otthonának Szentendrét vallja. Két hét múlva, a szentendrei kulturális napok keretében megnyíló tárlaton három Czóbel-képpel találkozhatnak majd a nézők. De szívesen egyezik bele abba is, hogy novemberben, ugyancsak Szentendrén nyíló megyei képzőművészeti kiállításon is részt vegyen. — Amíg az ember dolgozik — szabadkozik szerényen arra a kérdésre, hogy nem érzi-e még a tovatűnt évek súlyát —, nem tud megöregedni... Fiatalnak vallja magát nyolcvanöt évesen is. És a kimondott önvallomásnál beszéd desebben árulkodik erről újra és újra megújuló, gazdag művészete. Prukner Pál számoltak ezzel, így van ez már az ünnepnapokon. Ülünk a világos, emeleti műteremben, amelyben ma egyetlen készülő vagy már elkészült kép sem látható. A művész készült a vendégekre, még jókor átvitte képeit a szomszédos szobába s kulcsra zárta ajtaját. Nem szereti, ha idő előtt meglátják műveit. — A jövő esztendő elején újabb kiállításom nyílik Párizsban, a Galerie Valtat-ban. Most arra készülök. Huszonötharminc képet szeretnék kiállítani, elsősorban a legújabbakat — jegyzi meg derűsen, miközben rágyújt elmaradhatatlan pipájára. Hatvanöt esztendős művészi pályája során huszonöt önálló kiállítása volt. Ezek közül tíz Párizsban — a francia főváros érlelte művésszé a századforduló első éveiben, ahol kezdetben a Julian-iskolát látogatta és már az első évben díjat nyert aktrajzával —, három-három Budapesten és Berlinben, kettő-kettő Genf- ben, Genovában és Chicagóban, egy-egy pedig Velencében, Amszterdamban és New Yorkban kerül megrendezésre. Második chicagói kiállítása az idén, április végén zárult. Az International Galle- ries-ben harmincnyolc olajképe, öt akvarellje és hat rajza