Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
X. ÉVFOLYAM. 229. SZÄM 1968. SZEPTEMBER 29., VASÁRNAP MOSDÓT ÁL HELYETT: Melegvizes fürdő a tsz-ben Házassági segély is jár — Üdülőház Hajdúszoboszlón Egy NEB-vizsgálat tapasztalatai FALUSI REGGEL (Gebora László rajza) Egységes szemlélet kialakításéra van a balesetelhárításban Termelőszövetkezeti biztonsági megbízottak értekezlete Vb-ülések Holnap, szeptember 30-án Vb-ülést tartanak Gyomron, 15 órakor. Napirenden szerepel: az 1967—68. évi iskolai munkatervek végrehajtásának elemzése, valamint beszámoló az intézmények tételes ellenőrzésének tapasztalatairól. Manor on 14 órakor kezdődik a vb-ülés. Itt a KIOSZ beszámolója hangzik el a lakosság szolgáltatási ellátottságáról, valamint a kontárok tevékenységéről és tájékoztatják a résztvevőket az intézmények ellenőrzéséről. HOLNAP FOGADÓÓRA Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács vb-titkára holnap, szeptember 30-án, 8—14 óráig, a járási tanács épületében levő hivatali helyiségében fogadóórát tart. A lakosság felkeresheti a tanácsi szervek hatáskörébe tartozó ügyekben. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Halmai Géza, Monoron: dr. Pálfi Ferenc, Üllőn dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Fekete Károly tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a jőtéri, Vecsésen a János utcai. MŰSOR MOZIK Ecscr: Az ellopott léghajó. Gomba: Diplomaták összeesküvése. Gyömrő: A halálraítélt ártatlan. H.: Esős vasárnap. Maglód: Keserű méz. H.: Ellopott léghajó. Mende: Az ellopott léghajó. H.: Keserű méz. Monor: A kétarcú gyilkos. H.: A magányos villa titka. Nyáregyháza: Vadölő. Péteri: A koppányi aga testamentuma. Pilis: A kulcs. H.: A kétarcú gyilkos. Tápiósáp: Kártyavár. Tápiósüly: Vörös rózsák Angelikának. Úri: Megfagyott villámok. Üllő: Félkegyelmű. H.: Kaland az aran3’parton. Vasad: Viva Maria. Vecsés: Családapa. Matiné: Hetedik kontinens. H.: A holtak visszajárnak. A járási népi ellenőrző bizottság nemrég a járás nyolc termelőszövetkezetében megvizsgálta a szociális-kulturális bizottságok tevékenységét. A tavalyi év és az idei első félév időszakát tekintették át, különös figyelemmel a nyugdíjasok, özvegyek és betegek védelmére. A nyolc termelőszövetkezet közül egyetlenegy, a monori Kossuth Tsz nem vette figyelembe az 1967. évi, úgynevezett III. törvényt, nem választották meg, nem hozták létre a szociális-kulturális bizottságot. A többi tsz-ben működtek ezek, eredménnyel. Igaz, többségükben ötletszerűen, minden írásos dokumentum, — jegyzőkönyv, terv, a javaslatok írásban rögzítése — nélkül, s ez talán kevésbé hatékonnyá tette munkájukat. örvendetes kivétel ez alól a pilisi Üj Élet és a vecsési Zöldmező Tsz. A bizottságok feladatát, hatáskörét mindenütt tartalmazza a tsz alapszabálya és a külön elkészített ügyrend. A pilisi Üj 'Életben a bizottságok létrehozása után az első alakuló közgyűlésen ezen túl a jogtanácsos is ismertette ezeket. A pilisi Hunyadiban és a pilisi Űj Életben a vezetőség felhatalmazást adott a szociális-kulturális bizottságnak- arra, hogy esetenként kétszáz forint segély odaítélésében döntsön. A monori Üj Életben is a bizottság rendelkezik, teljesen önállóan, a havi ezekétszáz forintos segélykerettel. A NEB-vizsgálat megállapította: a bizottságok tagjai mndenütt jói ismerik a szövetkezet tagságát, javaslatuk, döntésük általában ésszerű, indokolt és elfogulatlan. A szociális-kulturális alapból kerül ki tehát az öregek, az arra rászorultak segélye. Ebből kerül ki — természetszerűleg — a kulturális költség, a keret legnagyobb részét azonban a betegségi segély, ismertebb nevén a táppénz viszi el. A tsz-tagság nagy része az idősebb korosztályhoz tartozik, nagyobb mérvű a megbetegedés, ennek következtében igen magas a betegségi segély címén kifizetett összeg. Több mint kilencven százaléka ez a keretnek. A tsz-ek a szociális-kulturális alapra a tagi részesedés évi összegének általában két százalékát tartalékolják. Ez az összeg tavaly július, az új be- tegségisegély-rendelkezés életbelépése óta kevés. Kevés volt tavaly, s kevés lesz — ez már látható — az idén is. Nézzünk egy-két példát. A monori Kossuth Tsz idei szociális-kulturális alapja 139 ezer forint. Fél év alatt ebből felhasználtak 89 ezer forintot, tehát jóval többet, mint a felét. Ebből is 81 ezer forintot táppénzként fizettek ki, 4—4 ezer forint maradt segélyezésre és kulturális kiadásokra. Az üllői Kossuthban — kényszerűségből — még rosszabb a helyzet. A 182 ezer forintos évi alapból fél év alatt elköltötték 139 ezret, ebből 125 ezret táppénzre, 1 ezret segélyre és 13 ezret kulturális kiadásokra. A vizsgált termelőszövetkezetekben általában minden indokoltan kérvényező megkapta a segélyt. (Az erre a célra fordított összeg tehát elégnek látszik.) Egyedül a vecsési Zöldmező Tsz-ben tévedtek akkor, amikor elutasították az egyik tsz-tag há- zasságisegély-kérelmét. Az alapszabály ilyen segélyek fizetésére is módot, lehetőséget ad. Kevésnek látszik a kulturális kiadásokra szánt összeg. Talán ezzel is magyarázható, hogy a tsz-ek kulturális tevékenysége általában kirándulásokra és színházlátogatásokra korlátozódik. A pilisi Űj Élet Tsz ezt külön program szerint végezte. A nyáron a pilisi Hunyadiból öt csoport látogatott le a A z epizódok történhettek volna bárhol. Hogy mégis Monoron történtek, az pusztán az élet játékos kedvének köszönhető. Bokrok között I. A Jósika és Irányi utca sarkán buja dzsungel nőtt szamártövisből, vörösparéjból és az ég tudja, miféle növényekből még. Tény, hogy jókora, s a bujócskázó gyerekeknek kedvenc helye — nem úgy a szemnek és a szépérzéknek — de hát ez újabban majdnem mindenütt másodrendű dologgá vált. A kocsiúton részeg nő imbolyog, lábával az árok felé tapogat, aztán szerencsésen kiköt a bokrok között, elbot- lik egy kóróban, s szelíden lehajtja fejét egy lapulevélre. Ereje nincs, hogy felálljon, fektében nézeget segélyt kérő pillantással jobbra-balra — már amennyire a növényszövevénytől ez lehetséges. Kerékpáros ember áll meg mellette, döbbenten néz, s kiböki: hát maga mit csinál itt? Az asszony nyel, csuklik, megint nyel, majd alig engedelmeskedő nyelve e szavakat formálja: — Egy pillanatra... idejöttem ... virágot szedni. Balatonhoz, a pilisi Üj Életből négy s az üllői Kossuthból egy. A monori Kossuth Tsz nyolcvan főt, köztük nyugdíjasokat Egerbe és környékére vitt kirándulni, a péteri Rákóczi negyven munkása tavaly Csehszlovákiát látogatta meg. Visszatérve a szociális-kulturális alap felhasználásához: szükségesnek látszik, hogy a párt és a kormány a mezőgazdasági dolgozókat — iffy a tsz-tagoko.t — is mielőbb SZTK-ellátás szempontjából azonos szintre emelje az ipari dolgozókéval, s a táppénz kifizetése is az SZTK, ne pedig a tsz-ek által történjen. A szociális-kulturális bizottságok munkája azonban nem merül ki segélyügyekkel, ezt mutatja az elmúlt másfél év tapasztalata is. Ennél a pontnál megint érdemes megállni. Egy-két tsz- ben főleg az új beruházásoknál örvendetes dolgokat lehet látni: a monori Űj Élet Tsz méregraktárt épített, öltözővel és fürdővel, s tervezi, hogy az állattenyésztőknek szintén épít fürdőt és öltözőt. A monori Kossuth Tsz központjában pedig hideg-meleg vizes tisztálkodási lehetőség van. A legtöbb helyen azonban csupán egy mosdótál és egy törülköző áll rendelkezésre. Ezen a téren tehát van még bőven tennivaló. S a tervek szerint a tsz-ek tesznek, ahogy az anyagi lehetőségek engedik. Első és nagy lépés az . is, hogy három tsz, a pilisi Hunyadi, az üllői Kossuth és a sülyi Virágzó, valamint a TÖVÄLL Hajdúszoboszlón üdülőházat épített. Ez a tsz-tagok pihenését, kényelmét szolgálja. Az üdültetést a szociális-kulturális bizottságok intézik majd. A bizottság tagjai meglátogatják a beteg tsz-tagokat, öregeket, s csekély értékű, de kedves ajándékkal kedveskednek nekik. Különösen szervezetten és tudatosan megy ez a pilisi Hunyadiban és Üj Életben, a két monori tsz-ben és a vecsési Zöldmezőben. Ó, nemes emberi lélek! Mert ugye aki a virágot szereti... Bokrok között II. Mennyi bokor van errefelé! Érdekes módon még ott is, ahol egyáltalán nem kellene. Például a Móricz Zsigmond és Petőfi utca sarkán levő ház előtt. Gondolom, a gazdája az ABC-áruház sóhajnyira burjánzó, dús (de milyen dús!) növényzetét irigyelte meg, azért nem irtja. Éjszaka. Vak sötét. Egy tűsarok kopog el a kerítés mellett, ahol valaki „bújócskázik”, s a hangra elődugja fejét: Húúú! Sikoly, a nő megijed (én is), s rohanni kezd. A lámpa alatt megnézi a harisnyáját, óriási szakadás rajta. Erős szárú, levelű bokrok ezek. S még mókáskedvű éjszakai emberek szórakozási igényét is kielégítik ... Szénhordás Amerre járunk, mindenütt szénszállító kocsikkal találkozunk mostanában. A teher lekerül ß nagykapuk elé, s kezdöA napokban tartották a tsz- ekben működő munkavédelmi biztonsági megbízottak értekezletét a járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán. A járási munkavédelmi szakfelügyelő, Szabó Ottó erről a következőket mondotta: — A mindennapos feladatokat, továbbá az októberben történő biztonsági szemlét és az 1969. évi intézkedési tervet beszéltük meg. Ezek a feladatok rendszeresen visszatérő mozzanatai a balesetelhárítási munkának. Amit újnak tartok, az egy egységes és egészséges szemlélet kialakítására dik a családi, kollektív, szorgos munka: a szénbehordás. Három nagyhangú fickó sétál az utcán, s jelentősen ráköszönnek a lapátolókra: „Jó napot, Ambrus bátyám!" Senkit sem ismernek, mindenkit Ambrus bátyámoznak, s roppant jóizűnek találhatják ezt a fajta ízetlenkedést, mert vaskos röhejjel nyugtáznak minden visszaköszönést. A negyedik háznál bajszos öreg rakja a kosarat. Jó móka, gondolják a srácok, itt meg is állnak egy kicsit. „Hát megy a munka, Ambrus bátyám?" — röhög a hangadó zsebre vágott kézzel. Az öreg „veszi a lapot" és így szól: Szervusz, Laci fiam! Hát ha már itt vagy, kapd meg ennek a kosárnak a fülét, mindjárt jobban megy! „Lacit" ugyan Charlie-nak szólították a barátai, így angolosan; de meghökkenve fogja meg a kosár fülét, s cipeli be az udvarra az öreggel, aki ugyancsak elbánt vele — így magyarosan. (koblencz) való törekvés. Ugyanis a segéd-, mellék- és kisegítő üzemi tevékenység nagymértékben megnövekedett a tsz-ek- ben. E tevékenységek biztonságos végzésére különböző rendeletek, óvó rendszabályok intézkednek, azonban azok értelmezésében, végrehajtásában elég sok eltérés mutatkozik. Ezért szükséges az egységes álláspont kialakítása. Ami az egészséges szemléletet illeti, itt arról van szó, hogy a — rosszul értelmezett — gazdasági érdekeknek nem rendelhetők alá a biztonságos és egészséges munkavégzés feltételei. A kettő egymást nem zárja ki, sőt egyenesen feltételezi. Sajnos, ennek ellenkezőjét még tapasztalhatjuk és a biztonsági megbízottak egyik feladata ilyen visszásságok megszüntetése. — Az előbb említett intézkedési terv mit tartalmaz? — Decemberben—januárban készítik el ezeket a megbízottak a tsz-vezetőségek és szakvezetők bevonásával. Magam is kíváncsian várom, hogyan sikerül — első ízben — a távlati feladatok kidolgozása. A szociális ellátottság javítása, öltözők, fürdők bővítése, munkaruha-juttatás, zsúfoltság megszüntetése stb. szerepelnek a tervekben, éves bontásban. Természetesen mindezekhez anyagi feltételeket kell teremteni, vagyis a tsz-ek ütemtervében a megfelelő pénzösszeget biztosítani kell. Mind a biztonsági szemlék lebonyolításához, mind a tervek elkészítéséhez a szükséges segítséget megadjuk. — U — A monori József Attila gimnázium tangazdaságának fogata FUVAROZÁST ÉS SZÁNTÁST VÁLLAL VÉRADÓK 1-ábori kórház képét idézte kedden a járási tanács alagsori helyisége. Az irodákban fehér köpenyes orvosok, ápolónők fogadták, vizsgálták meg az önkéntes „ügyfeleket”. Akik megjelentek, kivételesen nem ügyes-bajos dolgaikkal jöttek, hanem szocialista és embertársi kötelességérzettől áthatva — véradásra. Magam is többször tapasztaltam, s minden véradó, hogy a vérvétel teljesen fájdalommentes, mondhatnám ártalmatlan orvosi beavatkozás. Az „újonc” első félelemérzete már akkor feloldódik, amikor az előtte levő donor szinte frissen, támogatás nélkül lép elő a függöny mögül. Kint, a folyosó ebédlővé átalakított helyiségében, „vérpótló” uzsonna mellett beszéltem olyan veterán véradóval, aki már nyolcadszor nyújtotta karját az orvosok felé. Sohasem valamiféle érdekből, anyagi elismerésért, hanem emberségből. F ent, az emeleten, a járási Vöröskereszt elnökségének irodájában Gajdos Józsefné a hallottakat statisztikusan is ábrázolva, még kedvezőbb képet vetített elém. Megtudtuk, hogy 1963-ban, az első szervezések idején, mindössze 90 liter vér is elég volt ahhoz, hogy országos elsők legyenek. Hogy ma már, 1968-ban, közel 500 liter vérmennyiséggel sem juthatunk az első helyre, az ez esetben is örvendetes fejlődésről tesz tanúbizonyságot. Viszont Pest megye a jelentkezők 72 százalékával továbbra is országosan vezet a többi megyével szemben. A felmérésből kitűnik azonban az is, hogy a jelentkezők túlnyomó többsége a középkorosztályból, negy- ven-ötven év közötti korcsoportból kerül ki. Foglalkozásukat tekintve mezőgazdasági — fizikai munkások, az érteímiségi réteg, nem tudni miért, eléggé tartózkodó álláspontot foglal el. Külön oldalakon lenne érdemes megemlékezni azokról a fejkendős, sokszoknyás falusi, tanyai nénikékről, akik meglepő bátor magatartásukkal sokszor még a többszörös véradóknak Is példát mutatnak. V égezetül pedig említsünk meg néhány fontos adatot, mely a véradás jelentőségét támasztja alá. Egy gombamérgezésben szenvedő beteg megmentéséhez 15 liter vér szükséges! Ritkán előforduló eset, de volt már rá példa, hogy egy szülő anya élete 200 donor által adott vérmennyiség többszöri átömlesztésétől függött. Pest megye egyik kórházában történt, hogy egy előző napi véradó másnap, baleset áldozataként, saját vérét kapta vissza. A budapestiek véradásának túlteljesítésében a járás bejáró dolgozói is részt vesznek. B ogy a járási Vöröskereszt a véradás születésnapján, a nagyobb ünnepek alkalmával milyen fi- g-"''"'"éggel szolgál, azt most nem áruljuk el. Legyen mindnyájunknak kedves meglepetés. Baky László Deregán Gábor Válogatás nélkül L
