Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-04 / 207. szám

1968. SZEPTEMBER 4., SZERDA r*ai MECril :í iYe fosszák meg őket a repüléstől Az emberiséggel egy idős a vágy: elszakadni a földtől, szállni, repülni, mint a ma­dár. Ez az óhaj azóta való­sággá vált. A dunakeszi reptéren olyan 15—16 éves fiúkkal, lányokkal ismerkedtem meg, akik a villanó szárnyú fecs­ke, vagy a magasban méltó­ságteljesen lebegő sas repü­lését a szakértők szemével figyelik; hiszen amit ők csi­nálnak, hasonló a madarak repüléséhez. A repülőtér fölött hangta­lanul köröz egy vitorlázó gép és lent a földön hét-nyolc másik várja az indítási pa­rancsot. A dunakeszi repülő­téren talált otthont az Ipari Tanulók Repülő Klubja. Ti­zenéves fiúk, lányok csinál­nak mindent; starthelyre tolják a gépet, csörlőt akasz­tanak, zászlójelzésre indíta­nak és repülnek. Fölbúg a csörlő, megfe­szül a drótkötél, a gép már gurul, majd nagy sivítással 40 fokos szögben tör a ma­gasba. A gép kabinjában Sánta Mariann negyedikes gimnazista kislány és mö­götte Dobosi János oktató, a repülőklub titkára. Legszebben Laczkó István szigethalmi, elsőéves ipari ta­nuló válaszolt kérdésemre: miért szeret repülni ? ' — Mert a levegőben meg­változnak az arányok, nagy­nak érzem magam és büsz­ke vagyok arra, .hogy biz­tonságban vagyok a magas­ban. A gép engedelmeskedik akaratomnak. Ez számomra az ember legyőzhetetlenségének talán a legszebb szimbólu­ma. Ez a repülőklub kimon­dottan a munkásfiatalokból .toborozta tagságának zö­mét, s most mégis bizonyta­lan a léte, mert az illetékesek meg akarják vonni tőlük az anyagi támogatást. „Nincs pénz” — ez olyan indok, amivel nehéz vitat­kozni, nyilván nem is lenne igazam, ha belekezdenék. Akiktől a klub léte függ, ha arra is figyelnének, hogy a tagok télen, szabad idejü­ket feláldozva kijárnak a reptérre, hogy eleget tegye­nek a „személyekre lebon­tott” karbantartási és fel­újítási terveknek; talán mégis találnának valami megol­dást, mely szerint a meg­levő kereteket úgy oszta­nák el, íogy valamennyi en­nek a klubnak is jutna. Ezek a kipirult arcú fiúk és lá­nyok nem kívánnak sokat: repülési lehetőséget és leve­gőt. Hiszen a hal sem tud víz nélkül élni... A repülő tábor ideje alatt-•ti***-.- : komoly munka folyik, hi­szen a 30-as létszámú tábor naponta egy személynek öt felszállást biztosít. Reggel hatkor ébresztő, utána reg­geli s ki a reptérre. Megál­lás nélkül dolgoznak ebéd­időig (a Munkaügyi Mi­nisztérium évi 30 ezer fo­rinttal járul hozzá a klub­tagok étkezési költségeihez), s utána délután folytatódik minden. Gépet a starthelyre, aztán indítani és repülni... repülni... Többüktől megkérdeztem, nem fáradnak el estére a fe­szített napi munkában? — Ha ötször annyi munka volna — mondják többen is — az volna a jó, mert eredménye a repülés. — A klub nem feledkezett -meg a kisdiákok repülés iránti érdeklődéséről sem, ezért augusztus 20-án úttö­rőtalálkozót rendeztek; a jövő pilótái tudásukat mutatták be, az úttörők pedig a ma­guk készítette modell jéikkel kápráztatták el az „öreg pi­lótákat”. A klub tagjai nemcsak a reptéren, hanem az iskolapadokban, vagy az esztergagépek mellett is meg­állják helyüket. Ősztől ta­vaszig pedig csak azt vár­ják, hogy ismét hallhassák a szél sivítását, amint a kar­csú gépszárnyak alá csap ... Ne fosszák meg őket a re­pülés lehetőségétől, de má­sokat se, mert ha az ország­ban ötször annyian szeretné­MINDEN FEHÉR, MINDEN TISZTA, ULTRA MOSÓKRÉM A TITKA! F&ko&ott mosóhatús Feszié Ilit ott tér ULTRA MOSÓKRÉM OS 11,30 Ft helyett 10,— Ft 3ÍOSÓPASZTA 11,60 Ft helyett 10,— Ft Gyártja: EGYESÜLT VEGYIMŰVEK nek repülni — ma a tech­nika rohamléptű fejlődésé­nek korszakában — azt az igényt is ki kellene elégíteni, mert nemes vágy, korszerű vágy munkál a magasba vágyó fiatalokban. (karácsonyi) a tsz- elnök? Egy levél és egy személye­sen felkereső panaszos: mind­kettő azonos ügyben. Az üllői termelőszövetkezet elnökére, Varga Pálra panaszkodnak. A levélből: „Ügy szokták mondani az ilyen emberre, hogy fejébe ment a gőz. A tsz-közgyűlés- sel megszavaztatta, hogy ve­gyenek egy személykocsit. A kocsira tart egy sofőrt, azzal jár nappal és este és ugyan­csak nem látja meg a gyalo­gos embert... A legjobb szakembereket elüldözi maga­tartásával, úgy hiszi, hogy a tsz eredményei egyedül az ő dicsőségét jelentik, mintha a szakemberek, a részleg és bri­gádvezetők része semmit sem jelentene ...” A panaszos egy munkaügyi vitában keresett fel. Ezek- .után utaztam ki Üllőre. Barta Péter párttitkár: — Ötödik . éve vagyok a szövetkezet párttitkára. Én már két évvel ezelőtt is je­lentettem Varga Pál magatar­tását a járási pártbizottság­nak. Akkor vizsgálatot is kér­tem. A vizsgálat után engem nem éresítettek az eredmény­ről. A bizottság egyik tagjá­val azonos munkásőregység- nél vagyunk. Egyik gyakorlat szünetében megkérdeztem, hogy mi a vizsgálat eredmé­nye? Akkor az elvtárs azt mondta: „Negatív a tß szá­modra” ... — Azóta is többen jöttek panaszkodni hozzám. Egyik brigádvezetőnk — egyébként országgyűlési képviselő — több ízben kijelentette, hogy nem bírja tovább az elnökkel. Én újra kértem a járási párt- bizottság titkárát, hogy indít­Villám pusztít a málnásokban A mezőgazdaságok egyre, gyakrabban panaszkodnak: el- ] sősorban a dróthuzalon nevelt málnacserjékben, de eseten­ként a szőlősökben is idő előtt sárgulás, levélvörösödés ta­pasztalható. Egyes esetekben még _az is előfordul, hogy cso­portosan száradnak el, halnak el a tövek. A szövettani vizs­gálatok hőhatásszerű változá­sokat mutattak ki, amiből a szakemberek minden kétséget kizáróan megállapították: a pusztulásban végered­ményben a légköri elekt­romosság a ludas. Arról van szó, hogy a tartóosz­lopokra szerelt dróthálózat, mondhatni, egy földeletlen an­tennarendszert képez, amely a talajba vezeti a légköri elekt­ropaosság legnagyobb részét. A sók v|5BmzÉÍf*18pWjíteleií#l' 'ah kalmas a légkör lassú, az em­beri szem által nem is érzékel­hető elektromos kisüléseinek felfogására. Magát a villámlást ilyen értelemben is közvetle­nül kárt okozó természeti je­lenségek közé sorolják. Ugyan­is kiderült: a légi elektromos­ság a szőlő- vagy málnatöve­ken át vezetődik a talajba, in­nen van a pusztulás. A szakemberek szerint a telepeken nincsen tuda­tos földelés, pedig erre most már minden kétséget kizáróan szükség lenne. A dróthuzalokat már egyre több helyen fémes érintkezé­sekkel kötik össze, leföldelik az egész szerkezetet, és ezzel megelőzik a villámkárokat. son vizsgálatot, de nem kap­tam választ. Most már nem sokat tudok tenni... — Taggyűlésen szóltak már neki? — Taggyűlés? El sem jár ... Tegnap is taggyűlésünk volt, délben meg vezetőségi. Egyik­re sem jött el. A járási párt- bizottság munkatársa látta a cukrászdában a sofőrjével, jnár egy kicsit italosán ... — ön szerint a munkaügyi vitában kinek van igaza? — Lestár János, aki önnek panaszkodott, lakatos volt ná­lunk. Eleinte az elnök bará­tai közé tartozott. Aztán egy­szer az elnök — miután a tsz kocsija még nem volt meg, elkérte Lestár személyautó­ját. Lestár nem adta kölcsön, mondván, hogy most csinál­tatta meg. A következő hé­ten az elnök elvette Lestár háztájijának a felét... — Ez törvényes volt? — Ahogy vesszük ... Való­ban annak idején többet mér­tek, mint amit az új rendelet megenged. De a rendeletben van egy záradék, hogy az idén még nem kell visszavenni, csak a következő évben. Nos, Lestár emiatt és az elnök né­hány goromba kirohanásán dühödött meg és elhatározta, hogy új munkahelyet keres ... Lestár János a műhelyfő­nökétől szabadságot kért, aki ezt megadta. Megmondta, hogy a szabadságra azért van szüksége, mert állást keres. Varga Pál elnök ennek elle­nére Lestárt önkényes kilé­pőnek minősítette. A műhely­főnök, az akciót törvényesí­tendő, visszavonta állítását, mely szerint ő engedélyezte a szabadságot. Aztán az egyez­tető bizottság előtt újra az igazat vallotta: elismerte, hogy Lestárt szabadságra en­gedte. Az egyeztető bizottság Lestár János panaszát jogos­nak ismerte el. A műhelyfő­nökről azóta kiürült, hogy -nem megfett»“aér "SS étffijk „felkérésére” már el is ment a szövetkezetből... Több szövetkezeti taggal beszéltem és mindnyájan az elnök goromba magatartását panaszolták! Nyitrai József a szövetkezet egyik legjobb kertésze volt. Felesége pedig — Várga Pál mellett — öt éven át a szövetkezet párt­titkára volt. — Férjem úgy szerette a szövetkezetét, hogy egy ízben azt mondta, inkább öngyilkos lesz, mintsem elhagyja a tsz-t. Ma a Telefongyárba jár be Pestre. Nem bírta to­vább. Az elnököt nem nagyon izgatja, hogy a régi tagok el­mennek, hiszen állandóan jönnek az újak, jelentkező mindig van. Bementem á tsz-irodára. hogy beszéljek Varga Pállal. Elmondtam neki, milyen pa- * nászok miatt jöttem Üllőre és kértem a véleményét. A „vélemény” szó szerint így hangzott: — Mit nyomoz itt maga utánam? Figyelmeztetem, ha ebből az ügyből „harcúr” lesz, arra valaki nagyon „ráfá­zik” ... Ezek csak a szavak, a tó­nust és a hangerőt nem tu­dom visszaadni, de ezek után nem volt kétségem az alap­kérdés felől: vajon goromba, ön telt ember-e Varga Pál? Ősz Ferenc Kalocsai paprikaszüret Gyors ütemben szedik a vi­lághírű kalocsai fűszerpapri­kát. Négy megyére — Bácsra, Pestre, Szolnokra és Baranyá­ra — kiterjedő termőkörzeté­ben naponta több mint 2500 asszony gyűjti az értékes őrle­mény nyersanyagát. Az aszály ellenére a holdankénti átlag el­éri a 35,5 mázsát. Csillagtúra- autú-szépsépverseny A látvány párját ritkítóan impozáns lesz: vagy kétszáz különböző márkájú személy- gépkocsi robog Nagykőrös felé virággal díszítve, grafikákkal ellátva. Randevút adnak egy­másnak azok a szerencsések, akik Pest, Bács, Szolnok me­gyében autót nyertek eddig gépkocsinyeremény betétüké kel. A randevú színhelye nem­csak" Budapest, a 600 éves Nagykőrös városába menet in­nen is, onnan is csatlakoznak csoportok, míg az utolsó a Cif­rakertben társul a felvonulók­hoz. Mindezt szeptember 8-án, vasárnap bonyolítja a Pest megyei OTP. Az érkezőket a városi tanács vezetője fogad­ja, hogy aztán sor kerülhes­sen a vidámabb dolgokra, töb­bek között, megrendezhessék a szépségversenyt: melyik ko­csit dekorálták szebben. A győzteseket jutalom illeti. Aminthogy a résztvevők is számíthatnak újabb szerencsé­re. A tulajdonosok között ki­sorsolnak 1 db ötezer forintos gépkocsinyeremény betétköny­vet és egy sor vásárlási utal­ványt, amelyért gépkocsi fel- szerelési cikkeket vehetnek. Tyúkperektől - a birtokháborításig TANÁCSELNÖK AZ ELÖLJÁRÓSÁGRÓL Ma éppen nincs félfogadás a kistarcsai tanácsházán, így az ebédre fővögető jóféle pör­költ paprikás illatát csak az apparátus tagjai szagolgatják. Meg én, aki váratlan kopog­tattam be az elnök szobá­jába. —... különbség? Hogy mi a különbség? — kérdi vissza Laky László. — Könnyebb lenne, ha arra kellene válaszolnom, miben egyezik a régi és a mostani államigazgatás. — S ha úgy kérdem? — Semmiben... — moso­lyog. — Érezte kint aa étel illatát? Ma együtt ebédelünk. Vagy ... reggel, amikor érke­zem, benyitok a szobákba és köszönök. Üdvözlöm a mun­katársaimat. — Igen. de.!.' — Csak azért nem érti, miért mondom el, mert fiatal, nem szolgált a régi községi elöljáróságokon. Pedig jel­lemző epizódokat kért. S ez — szerintem — jellemző. De jó, kezdjük a szárazabbakkal. Itt ez a tanácsi ügyvitel. Pa­píron: kinek mi a feladata Azelőtt, szubjektiven döntöt­tünk, mit, hogyan tegyünk. Akkor is voltak választott szervek. Az elöljáróság, olyan­szerű volt, mint most a vb, s a képviselőtestület a ta­nácsnak felelt meg. Csak­hogy ... Megáll néhány pillanatra. — Csakhogy? — Az elöljárók legfeljebb mint hatósági tanúk szerepel­tek, a csendőrökkel kimen­tek, hogy azok ne verjék a delikvenst... . Persze azért verhették, ha úgy tetszett... A képviselőtestület pedig egy­ben dönthetett. A pótadót ők szavazták meg. — Semmi másban? — Ugye, hihetetlen? — Furcsa, mindenesetre. — Pedig így volt. A főjegyző intézte a község ügyeit. De hatásköre egy jegyzőségnek ötödeannyi sem volt, mint most a tanácsnak. Valami kevés gyámügy, adó­ügy, a tyúkperek és a bizo­nyítványok kiadása tartozott hozzájuk. Most pedig? Csak ízelítőül: oktatásügy, szociál­politika. népművelés, egész­ségügy, munkaügy, építésügy, közlekedés, ipari szakigazga­tás, mezőgazdaság, élelmezés­ügy ... Folytassam? Bicskén szolgáltam, húszán voltunk. A főjegyző mellett még két diplomás jegyző, aztán jegy­zőgyakornokok, írnokok. Ak­kora község, mint Kistarcsa. Tudja, hányán vagyunk most? Tízen. És az ügyfélforgalom négyszerese annak, ami ott volt. Persze, próbáltak volna mindennel a jegyzőségre menni. Kirúgták őket, ha fe­leslegesen zaklattak. Nem hi­szi? — De hiszem. — A légkör más volt. A jogkör kisebb, de a tekin­tély ... Hát ezért mondtam a közös ebédet példának. Első gyakornok voltam, s a segéd­jegyzővel meg a többivel együtt, érkezés után, bekopog­tunk a főjegyzőhöz: tisztele­tem, Vili bátyám. Összecsap­tuk a bokánkat és meghajol­tunk. Az alispán olyan úr volt, hogy sohasem láthattam, a főszolgabírót gyakrabban Évente volt bejelentett ellen­őrzés. Előtte félórával sorbán- álltunk. a cipő orra a padló vonalánál, és vártunk. Mint valami katonai inspiciálásra. Csak a főjegyzővel fogott ke­zet, előttünk elvonult. Pedig úrnak számítódtunk. Gondol­hatja, hogyan állhatott . meg előtte egy szegényparaszt. Mert még a főjegyző sem állt szóba velük. Legfeljebb, ha adás-vételi szerződést kötöt­tek. Mert ez volt a különjövedelem. Egy községi bizonyítvány 1 pengő 14 fillér, kérelem 4 pengő 64 fillér. Most próbál­nék kérni valakitől zsebpénzt a bizonyítványok kiállításáért — Pedig őket jobban meg­fizették? — A kisembereket ott sem. Harminc-negyven pengőket kaptunk, de a főnököt na­gyon jól tartották. Háromszáz pengő, harminc hold illet­ményföld. egyebek mellett. Sóhajt. — Azért a munkáért. Mi végeztünk mindent. írnokok, gyakornokok. Bíráskodtunk, bizonyítványokat állítottunk ki. persze a pénzt leszámol­tuk a főnöknek ... — Milvenek voltak ezek a tyúkperek? — Tudia. behívattuk a bű­nöst. Palcsi. elszántottad a szomszédod földiét. Fizetsz húsz pengőt és visszaszántod. — Igv tettek ieazságot? — A bolondok házába utal­nának. ha egv birtokháborí­tás végére íev tennék nontot. f>ak azéri mondtam el, hogy fogalma leuven . .. ... ma éppen nincs félfoga­dás a kistarcsai tanácsházán. (Szántó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents