Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-19 / 220. szám
P EST M E G Y E H ÍR l,A P KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 220. SZÁM 1968. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK HOGYAN KELL BESZÉDET TARTANI? Megnyílt a járási szónokképző tanfolyam Tegnap délelőtt Monoron, a községi tanács nagy tanácstermében ünnepélyes külsőségek között megnyílt a járási szónokképző tanfolyam. Dr. Zi- mányi Gyula, a járási tanács titkára, mondott rövid megnyitó beszédet, majd mindjárt sor került a négy alkalomra tervezett sorozat első előadására. Hetvenegy hallgató, a községi tanácsok elnökei, anyakönyvvezetők, a függetlenített művelődési otthonok vezetői, községi társadalmi aktívák előtt tartotta meg dr. Szende Aladár, az Országos Pedagógiai Intézet adjunktusa A szónoki beszéd nyelvi megfogalmazása című előadását. Előadása a tanfolyam méltó megnyitója volt, a hallgatók szem- és fültanúi lehettek, hogyan kell egy előadást megtartani, élvezetesen, színesen, a lényeget érintve. A délutáni gyakorlati foglalkozás is hasonló színvonalon folytatódott, ezt dr. Mon- tágh Imre, a Színművészeti Főiskola beszédtanára vezette. A tanfolyam hallgatói négy alkalommal találkoznak Monoron, az utolsó előadásra és gyakorlatra október 9-én kerül sor. Az előadók között fővárosi pszichológusok, népművelési szakemberek szerepelnek. Az elméleti foglalkozást minden héten gyakorlat követi. Az elméleti foglalkozásokon többek között az állam és az egyház viszonyáról, az ünnepi beszéd hatásáról, pszichológiai követelményeiről, a beszédkészség fejlesztésének módjáról hangzik el előadás. A gyakorlatokon a hallgatók megismerkednek a retorikával, a beszédtechnikával, a névadó, a házasságkötő és a gyászbeszéd szakmai titkaival. ______________ (d. g.) T ANÁCSTAGI FOGADÓÓRÁK Holnap, szeptember 20-án, 15—17 óráig a gombai tanács- házán Méhész István, 13—16 óráig a vasadi tanácsházán Vtda György, 9—12 áráig a tápiósülyi tanácsházán Hídvégi József és 8—11 óráig a tápiósápi tsz párthelyiségében Aranyos Lajosné járási tanácstagok fogadóórát tartanak. Mi történt Ahoi még hiánycikkek is kaphatók a Délibábban? MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Kártyavár. Monor: Fiúk a térről. Nyáregyháza: öngyilkos. Úri: Riporterek gyöngye. A tápiósülyi Fő utcában működő 3-as számú bolt jellege egy hónap alatt alaposan megváltozott. Az üzletből fokozatosan kivonták a fűszer- és élelmiszerárut, s mint kitűnik, inkább a tartósabb fogyasztási cikkek árusítására rendezkednek be. Az áruellátás fővárosi, sőt ha alaposan körülnézünk, talán még annál is jobb! A televíziók sorában kapható a Favorit, a Sztár, az Olympia és a különböző Orion-gyártmányok. Úgy hírlik, hogy hamarosan kipróbálhatják a helyszínen is a készülékeket a vásárlók. A másik sarokban pedig íme, nem hiánycikk már a hiánycikk. Kapható a legmodernebb hordozható cserépkályha, bőven van olajkályha is, de ott csillog az olcsó, kedvelt T. 4-es gáztűzhely is. S akinek román gyártmányú gáztűzhelyhez van ízlése és pénze, azt is megveheti. Hűtőszekrények pedig 50 literestől 150 literesig. Mennyire keresték az emberek nyáron a kerítésháló drótot! Most van 125 és 150 centi- méteres magasságban, gyengébben és erősebben. Egy másik újdonság és ritkaság a villany terménydaráló, érdekessége, hogy óránként 60 kiló terményt darál meg. Már megrendelte az üzletvezető a keresett Komár, Riga, továbbá a Pannónia és Jáva motorokat. És — talán ezzel kellett volna kezdenünk, hisz itt a szüret — Tápiósülyben kapható az erős, kézműipari boroshordók nagy választéka, 100 literestől kezdve, s nem hiánycikk a szőlőprés és a permetezőgép sem. (krátky) Mint a lapok már hírül adták, vasárnap este a monori Délibáb-csárdában halálos végű szurkálás történt. Beszámolónkat holnapi számunkban közöljük. SPORT Kimaradt helysetek Maglódi KSK—Biksza SE 3:1 (0:1) Vezette: Bernáth. Edző: Angyal András. Maglód: Bartos, Bencsik, Fitos, Bogyis, P. Nagy, Tabá- nyi, Dohnál, Varga, Remport, Bekő, Hérnék. Csere: P. Nagy helyett Nagy P. (!). ötszáz néző előtt, nagyszerű időben került sor a két csapat találkozójára. De a várt biztos hazai győzelem lényegesen nehezebb körülmények között született meg, mint ahogy az eredmény mutatja. Mindjárt a kezdés után Dohnál, majd Remport előtt nyílt gólszerzési alkalom, de a kapus némi szerencsével menteni tudott. A 8. percben egy 20 méteres szabadrúgás a felső lécről visszapattant és a berohanó Honvéd-játékos nem hibázott, 0:1. Maglód elkeseredetten küzdött a. kiegyenlítésért, de semmi sem sikerült a ARANYEREM csatároknak. Remport, Bekő hagyott ki nagy helyzetet, Dohnál pedig a kapufára fejelt egy beívelt labdát. A Biksza SE védői, Czira kapussal az élen, mindent hárítottak. A második félidő első 25 perce is a maglódi csatársor és a Honvéd-védők küzdelmét hozta. A 27. percben Hernek elfutott a bal szélen, pontos labdáját a berobbanó Dohnál a kimozduló kapus mellett küldte a hálóba, 1:1. A 29. percben Varga Bekő elé játszott, aki a tömörülő védők között laposan lőtt a kapu közepébe,^:!. Továbbra is Maglód támadott, az ellenfél csak szórványos lefutásokkal veszélyeztetett. A 35. percben Bekő, a 16-os vonalán szerzett meg egy előre küldött labdát, egy csel után a befutó Remport elé rúgta, aki bombagólt lőtt a jobb felső sarokba, 3:1. A hátralevő időben egy közvetett szabadrúgás okozott némi izgalmat, amit a maglódi védelem szögletre hárított. A maglódi csatársor az első félidőben nagyon indiszponál- tan játszott. A gyorsan kapott gól megzavarta a csapatot és a kihagyott helyzetek arányában nőtt a játékosok idegessége is. Az egyenlítő gól után magára talált a maglódi csapat és megérdemelten jutott az értékes két ponthoz. Bekő, Varga, Tabányi és Dohnál nyújtott átlagon felüli teljesítményt, míg az ellenféltől Czira kapust és a közvetlen védelmet lehet dicsérni. Bernáth játékvezető különösebb hiba nélkül vezette a találkozót. K. K. Vasárnap délelőtt Monoron rendezte meg a megyei birkózószövetség megyei ellenőrző birkózóversenyét. Abony, Cegléd, Dunakeszi, Nagykőrös, a Csepel Autó és a Monori SE birkózóinak versenyében egy monori győzelem született. Vass Tamás átveszi az aranyérmet. P. I. felvétele Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik a tragikus hirtelenséggel elhunyt Mezei István, üllői lakos temetésén megjelentek és részvétükkel bánatunkat enyhítették. özvegy Mezei Istvánná és családja és idős Mezei István. A lehetőségek nyitja: Protekció? Tudás? Szeptember közepe. Az iskolákban már javában folyik az új tanév, s ez nemcsak a szülőknek, hanem a végzős diákoknak is nagy gondot okoz. Különösen az érettségi előtt állók számára jelentős ez az év, hiszen jövőre kilépnek az annyit emlegetett, csupa nagybetűs ELET-be. Most úgy kell választaniuk, dönteniük, hogy ott „kint” ne tehessenek maguknak szemrehányást, ne kelljen önmagukkal szembekerülni. Tudom, hogy számukra elcsépelt és unalmas dolog ismét az útvesztőkről, buktatókról, irreális, meggondolatlan álmokról hallani, mégis — lelkiismeret kérdése — idejében kell hogy figyelmeztessük őket ezekre. Persze, nem száraz, iskolaszagú prédikációkkal, hanem a tényekkel érvelve. Olyan fiúkkal és lányokkal beszélgettem, akik tavaly vagy az idén érettségiztek. Az ő tapasztalataik talán segíthetnek fiatalabb társaiknak a döntésben. K. László: — Én felsőfokú mezőgazdasági technikumba jelentkeztem, de nem volt protekcióm, és enélkül meg sem érdemes próbálni. Az érettségim? Hát az csak két egész három tized lett. Na és? Most trógerolok, az érettségi nulla! T. Mária: — Hármas érett- givel felvettek fodrásztanulónak. Ez volt az álmom. Érettségi nélkül talán sohasem sikerült volna. G. János: tavaly érettségizett, akkor nem jelentkezett sehova. Egy évet segédmunkásként dolgozott. Az idén bölcsészkaron felvételizett, igaz, hogy átirányították levelezőre, de sikerült. Ny. Eszter: — Az idén érettségiztem négyesre. Sajnos, családi körülményeim miatt nem tanulhatok tovább, s egyelőre irodában dolgozom. Számomra sokat jelent az érettségi. Nagyon szeretem a könyveket, ezután is szeretnék sokat olvasni, s majd egyszer talán én is tanulhatok tovább. Senkinek sem szabad elcsüggedni az első sikertelen próba után. Akarni kell nagyon. K. István: — Nézd, lehet hogy így van, de protekció nélkül csak az próbálkozzon, aki tényleg „fej”. Én is lemondtam a felsőfokú mezőgazdasági technikumról. Persze, csak két egész öt lett az érettségim, de elhamarkodottan is választottam. Megbántam, de már késő. Majd kérések valami mást. És végül nézzük, mit mondanak azok, akiket mindenki irigyel, a „fejek”. Sz. László: — Kitűnő voltam első osztályos korom óta. Az érettségim is kitűnő, de a felvételim mégiscsak másodszorra sikerült. Rájöttem, hogy a felvételire is éppúgy fel kell készülni, mint az érettségire. Sőt! A középiskolai tananyag kevés is a felvételin. Aki teheti, már gimnazista korában forgassa a választott pálya szakirodalmát. Én orvos szeretnék lenni. B. Zsuzsa: — A középiskolai osztályzat, az érettségi jegy a felvételin elveszti realitását, mert az iskolai tananyag valóban kevés. Nekem négy egész kettes érettségivel elsőre sikerült a felvételim, pedig nem volt protekcióm. Fogcsikorgatva készültem. B. László: — Nem vagyok „fej”. Harmadszor felvételiztem, s most sikerült — protekSzeptember 12-i számunkban közöltünk egy írást „Mi lesz veled, Ezüst Csillag” címmel, ami — mit tagadjuk — jól megbolygatta a közvéleményt. Egymás után kaptuk a telefonokat, a leveleket, változó hangnemben és változó hozzászólásokkal. „Megkopott-e már napjainkban a monori beatzene rajongói fölött csillogó Ezüst Csillag zenekar fénye?” — ez volt a kérdés. Hát úgy látszik, mégsem kopott meg — a felháborodás mértékéből legalábbis erre következtethetünk. De lássuk sorban a kérdéseket: valóban a régi számok variálásával szítják fel a hangulatot, s nem frissítik egyáltalán a „készletet”? Bokros Károly, a zenekar szólógitárosa válaszolt: — Erről szó sincs! Csak éppen megtévesztő a helyzet, ugyanis Danes Gyurkát, akire a leg- újab számok épültek, elvitték katonának. Ezt persze mi is megérezzük — de igyekszünk segíteni magunkon. Üj számok nélkül nem is lehetne létezni, valóban a tömény unalomba fulladna a fellépésünk. Ezt mi is nagyon jól ' tudjuk. Éppen ezért állandóan „frissítünk”. — S az igaz, hogy nem a zenekarvezető, hanem néhány I „őrjöngő ifjú” irányítja a zenekart? ció nélkül. Két évig gyárban dolgoztam, de az irodalomtól sohasem szakadtam el. Ajánlom, aki felvételire készül, olvassa az irodalmi folyóiratokat, kísérje figyelemmel az irodalmi vitákat, legyen jártas a világpolitikában. Fiúk, lányok. Olyanok, mint mindenki más. Az egyik kicsit lázadó, a másik már érett felnőtt. Nem egyformák, de szavaik, tapasztalataik alapján leszűrhető a közös tanulság: nem érdemes meggondolatlanul, elhamarkodottan választani, de elkeseredni sem szabad, ha nem sikerül elsőre „átvinni a lécet”. Szakmáját csak az fogja igazán szeretni, aki képes áldozatokat hozni érte. Figyelmeztetőül álljanak még itt Váci Mihály sorai, hogy: „Nem elég akarni, de tenni, tenni kell.” Vereszki János — Nincs zenekarvezetőnk, ez igaz. Nincs, mert mindent közösen hozunk össze, együtt — semmi szükség tehát ilyenre. Viszont dirigálni sem lehet bennünket. Az, hogy közvetlen a kapcsolat köztünk és a hallgatóság között, csak nem bűn?! Elvégre nekik játszunk, nem magunknak. S miért legyen egy zenekar idegen — sőt, hogy mást ne mondjak: miért legyen felsőbbrendű? Olyanok vagyunk, mint ők — szeretjük a zenét. A különbség csak egy: hogy mi „műveljük” — ők pedig hallgatják. S mi a helyzet a „versenytárssal”, vagy ha úgy tetszik, a konkurrenciával? Erre már nem a „csillagok” adnak választ. A Nautilus együttes valóban jól játszik. Eddig a bé- nyei kultúrotthonban volt a törzshelyük, ezen a héten azonban már Monoron lesznek, itt próbálnak minden szerdán és pénteken. S hogy az „egyhangúság” ellen se legyen kifogás: minden harmadik héten ők játszanak Monoron. Tehát: kétszer az" Ezüst Csillag, egyszer a Nautilus. Ügy hisszük, ezzel kielégítő választ adtunk azoknak a fiataloknak, akik „szívügyüknek” tekintik a beatzenét, így „monori viszonylatban” is. (koblencz) Nincs válságban a monori Ezüst Csillag! Kitartó, szorgalmas munkával Az üllői KISZ-esek példája Kevés olyan jól működő KISZ-szervezet van járásunkban, mint amilyen Üllőn működik. Szinte név nélkül, szerényen húzódik meg. A KISZ-klub gazdagon dekorált falán számos fénykép és ízlésesen megszerkesztett tabló közül is előtűnik, kiemelkedik az az elismerő oklevél, amelyet a KISZ Központi Bizottsága adományozott még ez év elején az üllőieknek. Érthető, hogy féltve őrzött, további munkához erőt, önbizalmat adó dokumentum ez, az alapszervezet minden tagjának jogos, kiérdemelt büszkesége. De az is igaz, hogy míg az oklevél felkerülhetett a falra, hosz- szú hónapok vízhólyagot, derékfájást eltűrő, kemény, kitartó munkájával kellett biztosítaniuk, szebbé tenni, átformálni környezetüket. Sánta György gazdasági felelős mindezeknek még képletesebb érzékeltetésére számadatokkal is szolgál. Tőle tudtuk meg, hogy az elmúlt évben mintegy 1200 óra társadalmi munkát végeztek, nem, kímélve szabad idejüket, a kellemesebb szórakozásra csábító vasárnap délutánokat sem. Központi munkahelyük, „fő harcálláspontjuk”, a művelődési otthon területén, a KISZ-klub előterében volt. Szorgos munkával itt építették fel a szabadtéri színpad „tégladobogóját”, lebetonozták a tánchelyiségnek szánt udvari előtér egy részét. „Lecsapolták” az esőzések alkalmával vendégmarasztaló sárrá sűrűsödött tócsákat, a bejáratokhoz utakat építettek Ugyanitt, esténként, a napi munka fáradtságát nem érezve, vállalták a bálok alatt rájuk bízott „hangúlatszeli- dítő” szolgálat ellátását. Az ő kezük munkáját dicsérik az Üllő belső képét szebbé, hangulatosabbá tevő zöldövezetek is. Mintegy 550 facsemetét ültettek el, amire felügyelnek, s gondozzák ma is. Aki busszal utazik át Üllőn, annak tekintetét bizonyára megragadják a megálló környékének üde, zöld színei. Tettek, cselekedtek hát szű- kebb pátriájuk, Üllő szebbétéieléért Az írásunk elején említett legfőbb elismerés mellett méltán érdemelték ki a rádiót adományozó Pest megyei KISZ-bizottság elismerését, .s érdemlik meg a helyi pártszervezet gondoskodó segítségét, támogatását. A sok nyilvánosságot érdemlő név közül emeljük ki talán Kiss Dezsőt, Vangel Jánost, Béky Pált és Füles Évát. Hogy ne csak munkájukról, hanem életük más területéről is szóljunk, elsősorban a KISZ-klubban végzett tevékenységükről kell említést tennünk. A saját maguk ízlésének és igényének megfelelő kulturális programok gyakorlati megvalósításán túl, pezsgő, eleven sportélet folyik itt. Nem ritkák a fei- nőttesen komoly, fiatalosan szenvedélyes hangú politikai viták, előadások sem. Nemrég érkeztek haza egy balatoni körutazás gazdag élményeivel, emlékeivel. Jól végzett munka, s az ezt követő megérdemelt pihenés — ez az alapvető elv, ebből indulnak ki, így érik el eredményeiket. Mindezek után leszűrve tapasztalatainkat, nem túlzás, ha azt állítjuk: a járás más KlSZ-szerveze- tei is példát, módszert vehetnek át a üllőiektől. (baky) 1
