Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-19 / 220. szám

P EST M E G Y E H ÍR l,A P KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 220. SZÁM 1968. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK HOGYAN KELL BESZÉDET TARTANI? Megnyílt a járási szónokképző tanfolyam Tegnap délelőtt Monoron, a községi tanács nagy tanácster­mében ünnepélyes külsőségek között megnyílt a járási szó­nokképző tanfolyam. Dr. Zi- mányi Gyula, a járási tanács titkára, mondott rövid meg­nyitó beszédet, majd mindjárt sor került a négy alkalomra tervezett sorozat első előadá­sára. Hetvenegy hallgató, a községi tanácsok elnökei, anyakönyvvezetők, a függetle­nített művelődési otthonok ve­zetői, községi társadalmi aktí­vák előtt tartotta meg dr. Szende Aladár, az Országos Pedagógiai Intézet adjunktusa A szónoki beszéd nyelvi meg­fogalmazása című előadását. Előadása a tanfolyam méltó megnyitója volt, a hallgatók szem- és fültanúi lehettek, ho­gyan kell egy előadást meg­tartani, élvezetesen, színesen, a lényeget érintve. A délutáni gyakorlati fog­lalkozás is hasonló színvona­lon folytatódott, ezt dr. Mon- tágh Imre, a Színművészeti Főiskola beszédtanára vezette. A tanfolyam hallgatói négy alkalommal találkoznak Mono­ron, az utolsó előadásra és gya­korlatra október 9-én kerül sor. Az előadók között fővárosi pszichológusok, népművelési szakemberek szerepelnek. Az elméleti foglalkozást minden héten gyakorlat követi. Az el­méleti foglalkozásokon többek között az állam és az egyház viszonyáról, az ünnepi beszéd hatásáról, pszichológiai köve­telményeiről, a beszédkészség fejlesztésének módjáról hang­zik el előadás. A gyakorlato­kon a hallgatók megismerked­nek a retorikával, a beszéd­technikával, a névadó, a há­zasságkötő és a gyászbeszéd szakmai titkaival. ______________ (d. g.) T ANÁCSTAGI FOGADÓÓRÁK Holnap, szeptember 20-án, 15—17 óráig a gombai tanács- házán Méhész István, 13—16 óráig a vasadi tanácsházán Vtda György, 9—12 áráig a tápiósülyi tanácsházán Híd­végi József és 8—11 óráig a tápiósápi tsz párthelyiségében Aranyos Lajosné járási ta­nácstagok fogadóórát tarta­nak. Mi történt Ahoi még hiánycikkek is kaphatók a Délibábban? MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Kártyavár. Monor: Fiúk a térről. Nyáregyháza: öngyilkos. Úri: Riporterek gyöngye. A tápiósülyi Fő utcában mű­ködő 3-as számú bolt jellege egy hónap alatt alaposan meg­változott. Az üzletből fokoza­tosan kivonták a fűszer- és élelmiszerárut, s mint kitűnik, inkább a tartósabb fogyasztási cikkek árusítására rendezked­nek be. Az áruellátás fővárosi, sőt ha alaposan körülnézünk, talán még annál is jobb! A te­levíziók sorában kapható a Fa­vorit, a Sztár, az Olympia és a különböző Orion-gyártmányok. Úgy hírlik, hogy hamarosan kipróbálhatják a helyszínen is a készülékeket a vásárlók. A másik sarokban pedig íme, nem hiánycikk már a hiány­cikk. Kapható a legmodernebb hordozható cserépkályha, bő­ven van olajkályha is, de ott csillog az olcsó, kedvelt T. 4-es gáztűzhely is. S akinek román gyártmányú gáztűzhelyhez van ízlése és pénze, azt is megve­heti. Hűtőszekrények pedig 50 literestől 150 literesig. Mennyire keresték az embe­rek nyáron a kerítésháló dró­tot! Most van 125 és 150 centi- méteres magasságban, gyen­gébben és erősebben. Egy má­sik újdonság és ritkaság a vil­lany terménydaráló, érdekessé­ge, hogy óránként 60 kiló ter­ményt darál meg. Már megrendelte az üzlet­vezető a keresett Komár, Riga, továbbá a Pannónia és Jáva motorokat. És — talán ezzel kellett volna kezdenünk, hisz itt a szüret — Tápiósülyben kapható az erős, kézműipari boroshordók nagy választéka, 100 literestől kezdve, s nem hiánycikk a szőlőprés és a per­metezőgép sem. (krátky) Mint a lapok már hírül ad­ták, vasárnap este a monori Délibáb-csárdában halálos vé­gű szurkálás történt. Beszá­molónkat holnapi számunk­ban közöljük. SPORT Kimaradt helysetek Maglódi KSK—Biksza SE 3:1 (0:1) Vezette: Bernáth. Edző: Angyal András. Maglód: Bartos, Bencsik, Fitos, Bogyis, P. Nagy, Tabá- nyi, Dohnál, Varga, Remport, Bekő, Hérnék. Csere: P. Nagy helyett Nagy P. (!). ötszáz néző előtt, nagyszerű időben került sor a két csapat találkozójára. De a várt biz­tos hazai győzelem lényege­sen nehezebb körülmények között született meg, mint ahogy az eredmény mutatja. Mindjárt a kezdés után Doh­nál, majd Remport előtt nyílt gólszerzési alkalom, de a ka­pus némi szerencsével mente­ni tudott. A 8. percben egy 20 méteres szabadrúgás a felső lécről visszapattant és a bero­hanó Honvéd-játékos nem hi­bázott, 0:1. Maglód elkesere­detten küzdött a. kiegyenlíté­sért, de semmi sem sikerült a ARANYEREM csatároknak. Remport, Bekő hagyott ki nagy helyzetet, Dohnál pedig a kapufára fe­jelt egy beívelt labdát. A Bik­sza SE védői, Czira kapussal az élen, mindent hárítottak. A második félidő első 25 perce is a maglódi csatársor és a Honvéd-védők küzdelmét hozta. A 27. percben Hernek elfutott a bal szélen, pontos labdáját a berobbanó Dohnál a kimozduló kapus mellett küldte a hálóba, 1:1. A 29. percben Varga Bekő elé ját­szott, aki a tömörülő védők között laposan lőtt a kapu kö­zepébe,^:!. Továbbra is Mag­lód támadott, az ellenfél csak szórványos lefutásokkal ve­szélyeztetett. A 35. percben Bekő, a 16-os vonalán szer­zett meg egy előre küldött labdát, egy csel után a be­futó Remport elé rúgta, aki bombagólt lőtt a jobb felső sarokba, 3:1. A hátralevő időben egy közvetett szabadrúgás okozott némi izgalmat, amit a mag­lódi védelem szögletre hárí­tott. A maglódi csatársor az első félidőben nagyon indiszponál- tan játszott. A gyorsan ka­pott gól megzavarta a csapa­tot és a kihagyott helyzetek arányában nőtt a játékosok idegessége is. Az egyenlítő gól után magára talált a maglódi csapat és megérdemelten ju­tott az értékes két ponthoz. Bekő, Varga, Tabányi és Dohnál nyújtott átlagon felü­li teljesítményt, míg az ellen­féltől Czira kapust és a köz­vetlen védelmet lehet dicsér­ni. Bernáth játékvezető külö­nösebb hiba nélkül vezette a találkozót. K. K. Vasárnap délelőtt Monoron rendezte meg a megyei bir­kózószövetség megyei ellenőrző birkózóversenyét. Abony, Ceg­léd, Dunakeszi, Nagykőrös, a Csepel Autó és a Monori SE bir­kózóinak versenyében egy monori győzelem született. Vass Ta­más átveszi az aranyérmet. P. I. felvétele Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik a tragikus hirtelenséggel elhunyt Mezei István, üllői lakos temetésén megjelentek és részvétükkel bá­natunkat enyhítették. özvegy Mezei Istvánná és családja és idős Mezei István. A lehetőségek nyitja: Protekció? Tudás? Szeptember közepe. Az iskolákban már javában folyik az új tanév, s ez nemcsak a szülőknek, hanem a végzős diákok­nak is nagy gondot okoz. Különösen az érettségi előtt állók számára jelentős ez az év, hiszen jövőre kilépnek az annyit emlegetett, csupa nagybetűs ELET-be. Most úgy kell választa­niuk, dönteniük, hogy ott „kint” ne tehessenek maguknak szemrehányást, ne kelljen önmagukkal szembekerülni. Tudom, hogy számukra elcsépelt és unalmas dolog ismét az útvesztőkről, buktatókról, irreális, meggondolatlan álmokról hallani, mégis — lelkiismeret kérdése — idejében kell hogy fi­gyelmeztessük őket ezekre. Persze, nem száraz, iskolaszagú prédikációkkal, hanem a tényekkel érvelve. Olyan fiúkkal és lányokkal beszélgettem, akik tavaly vagy az idén érettségiztek. Az ő tapasztalataik talán segíthetnek fia­talabb társaiknak a döntésben. K. László: — Én felsőfokú mezőgazdasági technikumba jelentkeztem, de nem volt pro­tekcióm, és enélkül meg sem érdemes próbálni. Az érettsé­gim? Hát az csak két egész há­rom tized lett. Na és? Most trógerolok, az érettségi nulla! T. Mária: — Hármas érett- givel felvettek fodrásztanuló­nak. Ez volt az álmom. Érett­ségi nélkül talán sohasem si­került volna. G. János: tavaly érettségi­zett, akkor nem jelentkezett sehova. Egy évet segédmun­kásként dolgozott. Az idén böl­csészkaron felvételizett, igaz, hogy átirányították levelezőre, de sikerült. Ny. Eszter: — Az idén érett­ségiztem négyesre. Sajnos, csa­ládi körülményeim miatt nem tanulhatok tovább, s egyelőre irodában dolgozom. Számomra sokat jelent az érettségi. Na­gyon szeretem a könyveket, ez­után is szeretnék sokat olvas­ni, s majd egyszer talán én is tanulhatok tovább. Senkinek sem szabad elcsüggedni az első sikertelen próba után. Akarni kell nagyon. K. István: — Nézd, lehet hogy így van, de protekció nél­kül csak az próbálkozzon, aki tényleg „fej”. Én is lemondtam a felsőfokú mezőgazdasági technikumról. Persze, csak két egész öt lett az érettségim, de elhamarkodottan is választot­tam. Megbántam, de már késő. Majd kérések valami mást. És végül nézzük, mit mon­danak azok, akiket mindenki irigyel, a „fejek”. Sz. László: — Kitűnő vol­tam első osztályos korom óta. Az érettségim is kitűnő, de a felvételim mégiscsak másod­szorra sikerült. Rájöttem, hogy a felvételire is éppúgy fel kell készülni, mint az érettségire. Sőt! A középiskolai tananyag kevés is a felvételin. Aki tehe­ti, már gimnazista korában forgassa a választott pálya szakirodalmát. Én orvos sze­retnék lenni. B. Zsuzsa: — A középiskolai osztályzat, az érettségi jegy a felvételin elveszti realitását, mert az iskolai tananyag va­lóban kevés. Nekem négy egész kettes érettségivel elsőre sikerült a felvételim, pedig nem volt protekcióm. Fogcsi­korgatva készültem. B. László: — Nem vagyok „fej”. Harmadszor felvételiz­tem, s most sikerült — protek­Szeptember 12-i számunk­ban közöltünk egy írást „Mi lesz veled, Ezüst Csillag” cím­mel, ami — mit tagadjuk — jól megbolygatta a közvéle­ményt. Egymás után kaptuk a telefonokat, a leveleket, vál­tozó hangnemben és változó hozzászólásokkal. „Megkopott-e már napjaink­ban a monori beatzene rajon­gói fölött csillogó Ezüst Csil­lag zenekar fénye?” — ez volt a kérdés. Hát úgy látszik, mégsem kopott meg — a fel­háborodás mértékéből leg­alábbis erre következtethe­tünk. De lássuk sorban a kér­déseket: valóban a régi szá­mok variálásával szítják fel a hangulatot, s nem frissítik egyáltalán a „készletet”? Bokros Károly, a zenekar szólógitárosa válaszolt: — Er­ről szó sincs! Csak éppen megtévesztő a helyzet, ugyan­is Danes Gyurkát, akire a leg- újab számok épültek, elvitték katonának. Ezt persze mi is megérezzük — de igyekszünk segíteni magunkon. Üj szá­mok nélkül nem is lehetne létezni, valóban a tömény unalomba fulladna a fellépé­sünk. Ezt mi is nagyon jól ' tudjuk. Éppen ezért állandóan „frissítünk”. — S az igaz, hogy nem a zenekarvezető, hanem néhány I „őrjöngő ifjú” irányítja a ze­nekart? ció nélkül. Két évig gyárban dolgoztam, de az irodalomtól sohasem szakadtam el. Aján­lom, aki felvételire készül, ol­vassa az irodalmi folyóirato­kat, kísérje figyelemmel az irodalmi vitákat, legyen jártas a világpolitikában. Fiúk, lányok. Olyanok, mint mindenki más. Az egyik kicsit lázadó, a másik már érett fel­nőtt. Nem egyformák, de sza­vaik, tapasztalataik alapján le­szűrhető a közös tanulság: nem érdemes meggondolatlanul, el­hamarkodottan választani, de elkeseredni sem szabad, ha nem sikerül elsőre „átvinni a lécet”. Szakmáját csak az fog­ja igazán szeretni, aki képes áldozatokat hozni érte. Figyel­meztetőül álljanak még itt Vá­ci Mihály sorai, hogy: „Nem elég akarni, de tenni, tenni kell.” Vereszki János — Nincs zenekarvezetőnk, ez igaz. Nincs, mert mindent közösen hozunk össze, együtt — semmi szükség tehát ilyen­re. Viszont dirigálni sem le­het bennünket. Az, hogy köz­vetlen a kapcsolat köztünk és a hallgatóság között, csak nem bűn?! Elvégre nekik ját­szunk, nem magunknak. S miért legyen egy zenekar idegen — sőt, hogy mást ne mondjak: miért legyen fel­sőbbrendű? Olyanok vagyunk, mint ők — szeretjük a zenét. A különbség csak egy: hogy mi „műveljük” — ők pedig hallgatják. S mi a helyzet a „verseny­társsal”, vagy ha úgy tetszik, a konkurrenciával? Erre már nem a „csillagok” adnak vá­laszt. A Nautilus együttes va­lóban jól játszik. Eddig a bé- nyei kultúrotthonban volt a törzshelyük, ezen a héten azonban már Monoron lesz­nek, itt próbálnak minden szerdán és pénteken. S hogy az „egyhangúság” ellen se le­gyen kifogás: minden harma­dik héten ők játszanak Mo­noron. Tehát: kétszer az" Ezüst Csillag, egyszer a Nau­tilus. Ügy hisszük, ezzel kielégítő választ adtunk azoknak a fia­taloknak, akik „szívügyüknek” tekintik a beatzenét, így „mo­nori viszonylatban” is. (koblencz) Nincs válságban a monori Ezüst Csillag! Kitartó, szorgalmas munkával Az üllői KISZ-esek példája Kevés olyan jól működő KISZ-szervezet van járásunk­ban, mint amilyen Üllőn mű­ködik. Szinte név nélkül, szerényen húzódik meg. A KISZ-klub gazdagon de­korált falán számos fény­kép és ízlésesen megszerkesz­tett tabló közül is előtű­nik, kiemelkedik az az elis­merő oklevél, amelyet a KISZ Központi Bizottsága adomá­nyozott még ez év elején az üllőieknek. Érthető, hogy féltve őrzött, további mun­kához erőt, önbizalmat adó dokumentum ez, az alapszer­vezet minden tagjának jo­gos, kiérdemelt büszkesége. De az is igaz, hogy míg az oklevél felkerülhetett a falra, hosz- szú hónapok vízhólyagot, de­rékfájást eltűrő, kemény, ki­tartó munkájával kellett biz­tosítaniuk, szebbé tenni, át­formálni környezetüket. Sánta György gazdasági felelős mindezeknek még képletesebb érzékeltetésére számadatokkal is szolgál. Tő­le tudtuk meg, hogy az el­múlt évben mintegy 1200 óra társadalmi munkát végeztek, nem, kímélve szabad idejü­ket, a kellemesebb szórako­zásra csábító vasárnap dél­utánokat sem. Központi mun­kahelyük, „fő harcálláspont­juk”, a művelődési otthon területén, a KISZ-klub elő­terében volt. Szorgos mun­kával itt építették fel a sza­badtéri színpad „tégladobo­góját”, lebetonozták a tánc­helyiségnek szánt udvari elő­tér egy részét. „Lecsapolták” az esőzések alkalmával ven­dégmarasztaló sárrá sűrűsö­dött tócsákat, a bejáratok­hoz utakat építettek Ugyanitt, esténként, a napi munka fáradtságát nem érez­ve, vállalták a bálok alatt rájuk bízott „hangúlatszeli- dítő” szolgálat ellátását. Az ő kezük munkáját dicsérik az Üllő belső képét szebbé, hangulatosabbá tevő zöld­övezetek is. Mintegy 550 fa­csemetét ültettek el, amire felügyelnek, s gondozzák ma is. Aki busszal utazik át Ül­lőn, annak tekintetét bizonyá­ra megragadják a megálló környékének üde, zöld szí­nei. Tettek, cselekedtek hát szű- kebb pátriájuk, Üllő szebbétéieléért Az írásunk elején említett legfőbb elismerés mellett mél­tán érdemelték ki a rádiót adományozó Pest megyei KISZ-bizottság elismerését, .s érdemlik meg a helyi párt­szervezet gondoskodó segít­ségét, támogatását. A sok nyilvánosságot érdemlő név közül emeljük ki talán Kiss Dezsőt, Vangel Jánost, Béky Pált és Füles Évát. Hogy ne csak munkájuk­ról, hanem életük más terü­letéről is szóljunk, elsősorban a KISZ-klubban végzett te­vékenységükről kell említést tennünk. A saját maguk íz­lésének és igényének megfe­lelő kulturális programok gyakorlati megvalósításán túl, pezsgő, eleven sportélet fo­lyik itt. Nem ritkák a fei- nőttesen komoly, fiatalosan szenvedélyes hangú politikai viták, előadások sem. Nem­rég érkeztek haza egy ba­latoni körutazás gazdag él­ményeivel, emlékeivel. Jól végzett munka, s az ezt kö­vető megérdemelt pihenés — ez az alapvető elv, ebből in­dulnak ki, így érik el ered­ményeiket. Mindezek után leszűrve tapasztalatainkat, nem túlzás, ha azt állítjuk: a járás más KlSZ-szerveze- tei is példát, módszert ve­hetnek át a üllőiektől. (baky) 1

Next

/
Thumbnails
Contents