Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

Gyermekmozaik, Máté-passió A fesztivál Az elmúlt hét végén (szep­tember 5-tol b-ig) nagy éraeic- lódés mellett tartottam meg a Madách Imre Muvelóuesi Házban a 111. nemzetközi audiovizuális fesztivált. Ma­gyarországon hívül Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia és öarawak küldött szmes, han­gosított diasorozatokat. A bí­rálóbizottság három este a közönséggel együtt nézte meg a vetítéseket és vasárnap dél­előtt a következő ereaményt hirdette ki: a nagydíjként szolgáló trófeát első ízben magyar szerző kapta: Polgárdi Zoltán (Győr) Gyermekmozaik című sorozatával. A két első díjat külföldi szerzők kapták, Arnold Samuel (Ausztria) No­vember, és Jakub Nősek (Csehszlovákia) Sirató ének című sorozatáért. A két má­sodik díj ismét magyar szer­zőké lett: Chochol Károly (Budapest) Máté-passió és Koós Pál (Salgótarján) Bol­gártenger című anyaga érde­melte ki. Az utóbbi időben — tulaj­donképpen már az elmúlt évi II. fesztivál óta — többen is hangoztatták, hogy ennek a fesztiválnak kevés a létjogo­sultsága, előbb-utóbb be fog fulladni, a közönséget az ilyes­mi nem érdekli és így tovább. Ezek a néha gáncsoskodásig jutó ellenérzések nem akadá­lyozták meg a Dunakanyar Fotoklub lelkes tagjait, és az őket támogató városi vezető­ket a munkában. Lehet, hogyha a gáncsoskodás he­lyett több segítséget kapnak, a fesztivál még sikeresebb lett volna, így azonban csak azt mondhatjuk el, hogy szíveseb­ben láttunk volna valamivel több hazai sorozatot. Ettől élt htve megállapíthatjuk — és ez annak a bírálóbizottság­nak az egybehangzó megálla­pítása, amelynek tagjai is­merték az elmúlt évek anya­gát is —, hogy a fesztivál színvonala emelkedett. Amíg az előző években csak egy-két auditive is megkomponált so­rozatot láttunk, addig az idén több ilyen jellegű, különböző stílusú sorozatnak örülhet­tünk. Elsőként említeném Chochol Károly „Máté-pas- sió”-ját — noha csak máso­dik díjat kapott. Chochol Bach művének egy-egy rész­letét emelte ki, s jó érzékkel fogta fel annak dinamikus harmóniáját, a vokális, és instrumentális tételek közti feszültséget. Ennek megfele­lően változtatta képanyagát, mely egyrészt az esztergomi Keresztény Múzeum műkin­cseit mutatta be színes diapo- zitívokon, másrészt fekete-fe­hér Dürer-metszeteket váltott az előbbi színes képekkel. En­nek a sorozatnak legnagyobb érdeme a vizuális anyagban felismerhető zenei hangvételű kompozíció. Sajnálatos vi­szont, hogy a képanyag túl­ságosan is híven követte a zenei anyagot, mintha a zene nyelvét akarta volna képi nyelvre fordítani. Ezzel az anyagnak kissé ismeretterjesz­tő jellege lett, Bach muzsikája pedig programzenévé vált. Hasonlított Chochol művé­hez Sámuel „November”-e Wagner Gyászindulójára, az­zal a különbséggel, hogy Sa­muel feszültséget tudott te­remteni az elementárisán le­verő hangulatú Wagner-zene és a képanyag között. Ezt a hibát elkerülte Nősek „Sirató ének”-e, bár a szenti- mentalizmus veszélye köze­lebbről fenyegette. Zsidóteme­tőt mutatott be, fegyelmezett, szép stílusban. Azonban szí­vesebben hallottunk volna a harmonikán interpretált zene helyett valamilyen eredeti jid­dis népi éneket. A sok, kisebb igényű útirajzsorozat mellett néhány szép képi megoldásá­val emelkedett ki Koós „Bul­gária” című munkája. A fesztivál kiemelkedő mű­ve volt Polgárdi Zoltán „Gyermekmozaik”-ja. Szép, lí­rai hangvételű színdramatur­giát alkalmazott, különösen a gyermek világát jelentő csend­életek fényképezésében. Az életképek és a csendéletek visszatérő motívumként vál­tották egymást, de az ismét­lődő motívumok a lokál és valőr színek árnyalataiban nemcsak időbeliségükkel kel­tették fel a figyelmet, hanem fordulatos hangulatváltozá­sukkal is. Auditív anyaga is fi­gyelemreméltó. Szemben a többi sorozattal, képeit nem zenére komponálta, de a be­szélt nyelvet sem alkalmazta, mint Samuel és mások. Időn­ként — néhány másodpercre — egy altatódal motívumai tűntek fel csupán azért, hogy hangulatilag elmélyítsék, ha­tározottá tegyék azt, amit a csecsemő hangja felidézett — az irritáló ordítástól a meg- nyugvó szuszogásig. Szép élményt nyújtott a két versenyen kívül bemutatott sorozat is. Kocsis Iván két- vásznas vetítése a műfaj új technikai lehetőségeit kutatta. A különböző méretű és más . térben elhelyezett vásznakon kis és nagy képek váltogat­ták egymást eltérő ritmusban. A sorozatok térbeli kompozí­ciójával új elemet lehet meg­honosítani, és erre a lehető­ségre érdemes nagyobb fi­gyelmet fordítani. Sikert ara­tott Händel B-dúr szonátájá­ra komponált „Impressziók” is. (B. Müller Magda.) Végül meg kell említeni, hogy a fesztivál nemcsak esz­tétikai élményt nyújtott: az audiovizuláis előadástechni­ka is sok hasznos módszert tanulhat belőle olyan időszak­ban, amikor az ismereterjesz­tés új utak keresésére kény­szerül a televíziós ismeretter­jesztés versenye miatt. Arra is utalhatnánk, hogy a színes diavetítések, a színek nyújtotta elemi esztétikai él­mény segítségével a sokat megrótt közönségízlés fejlesz­tésében is jelentős szerepet játszhatnak. Bauer György Az IZZÓ-ban olvastuk Az Egyesült Izzó váci kép­csőgyárában 77 több gyerme­kes dolgozónak 250 forintos vásárlási utalványt ajándé­kozott a szakszervezeti bi­zottság. Augusztus 11-én teljesítet­te éves „forinttervét” az üveg­gyár. Ezután már terven felül biztosítják az izzólám­pa gyártásához a ballonokat. ★ A következő napokban kerül sor a termelési tanács­kozásokra, amelyeken a mun­kaverseny tapasztalatait és további feladatait vitatják meg. Szó esik itt az üzemi cernokrácia több kérdéséről is. ■>V A költözködés megpróbálta­tást jelentett az üvegdara­boló üzem munkásainak. So- _:an elmentek innen. A most nagyrészt új munkásokból ál­ló kollektíva reméli, hogy sikerül elérniük az előirány­zó napi háromezer kilo­grammos tervet. ★ Most tartják a biztonsági vizsgákat a képcsőgyárban. A t telek között szerepelnek a legújabb munkásvédelmi in­tézkedések is. A munkavé­delmi őrség tagjai remélik, hogy a vizsgák eredménye­ként javul a képcsőgyár munkásvédelmi helyzete. Ha teljes nevét írnám ki, akkor sem ismernének rá job­ban azok, akik gyerekkorától ismerték, mint ha csak ezzel a névvel illetem: Pityus. A vá­ciak ragasztották rá e nevet a mindig vidám, bolondos, de nem egészen tökéletes fejű, zömök, hajós járású fiatalem­berre. A napokban találkoztam ve­le, amint három gyerekszéket cipelt a piac felé, melyet ma­ga készített’műveként büszkén hordozott. Felgyűlt bennem egy ’ emlékezetes történet, amely­nek főhőse ő volt: Pityus. Egy zubbony — egy nadrág — egy bakancs — egy sapka... nemigen volt nagy válogatási lehetősége a szegény újoncnak még akkor, amikor őt is bevo­nultatták. A mai fegyveres tes­tületek klubját akkor kislakta­nyának hívták. Ide vonult be Pityus, és kerékpáros újonc lett, pedig se a magassága, sem a szellemi teljessége nem ütöt­te meg a mércét. De akkor már ez alig számított valamit. Megalakulnak ű szabálysértési bizottságok Október 1-én lép életbe az új Szabálysértési kódex. Ez­után jelentősen megnövek­szik a tanácsok szabálysér­tési előadóinak munkája. Hogy a megnövekedett fel­adatoknak eleget tudjanak tenni, tanfolyamon vettek részt. Kormányrendelet írja elő, hogy a községekben is hoz­zanak létre szabálysértési bi­zottságokat. Ezeknek a szer­vezése és a tagok megválasz­tása már folyik. A tagoknak a járási tanács igazgatási osztálya tart tájékoztatót — szeptember végéig. ílgyeletcs orvos Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye­letet: Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Fenyves István, szerdán: dr. Papp Miklós, csütörtökön: dr. Gulyás Zol­tán, pénteken: dr. Okolicsá- nyi János, szombaton és va­sárnap: dr. Gulyás Zoltán. A beosztásban hét közben változás történhet A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1968. SZEPTEMBER 15., VASÁRNAP ÍGY ünnepelünk Alakuló ülés — ötven Csütörtökön délután ülése­zett a városi népművelési bi­zottság intéző bizottsága. Ezen a tanácskozáson már végleges formát kaptak az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztár­saság közelgő 50. évfordulójá­nak helyi műsortervei. A rendezvények legfőbb irányítója a váci em.lékbizott- ság lesz. Ennék elnöke Búzás Istvánné, a városi pártbizott­ság vb-titkára. Tagjai: Lukács Ferenc (városi tanács), Pálmai László (KISZ-bizottság), Bor­bély János (népfront bizottság) és dr. Rózsa Lajos (TIT). A program októberben kezdődik és 1969. április 4-ig tart. Az idei események középpont­jában a november 23-i törté­nelmi emlékülés áll. A Ma­dách Imre Művelődési Házban a KMP megalakulásának fái évszázados fordulóján ünnepi beszéd hangzik eL Ezt köve­tően a Vox Humana kórus, a Füredi Mihály munkáskó­rus és két irodalmi színpa­dunk ad műsort. A városi múzeum kiállítást rendez, bemutatva a polgári demokratikus forradalom kitö­résének és a Magyar Tanács­köztársaság kikiáltásának he­lyi vonatkozású dokumentu­mait. Helytörténeti adatok alapján felkutatták a Burgundia utca 14. számú házat, ahol ötven évvel ezelőtt meg­alakult a kommunista párt első helyi szervezete. esztendeje Az épületet emléktáblával je­lölik meg. A KISZ meghirdeti — közö­sen a városi tanács művelődé­si osztályával — a váci diák­napok kulturális versenyét. A döntőre jövő tavasszal kerül majd a sor. Az úttörők elbe­szélgetnek veteránjainkkal, a forradalmi nagy idők tanúival. A Váci Napló is részt kér az évfordulóból. Hiteles forrá­sok alapján folyamatosan ismertetjük majd az 1918. évi októberi eseményeket. Megemlékezünk a KMP váci alapító tagjairól. Bemutatjuk munkásságukat a párt meg­alakításáért, a Tanácsiköztársa­ság győzelméért folytatott harcb'an. (P. r.) A TÓPARTON ... a vácrátóti botanikus kertben. (Cserny felvétele.) Agyútölteléknek alkalmas volt így is. Ragyogó október végi nap szórta melegét a városra, a lo­csolókocsi nyomán sötét fényt kapott az új keramitos főút. A kislaktanya kapuján hangos trombitaszóval karikázott ki a kerékpáros század, élén va­Kapunk elől néztem őket. Egyenletesen, szépen tapostak, csak a közepe táján ingadozott, cikcakkozott az egyik legény, hatalmas germán vas sisakjá­ban úgy festett, mint mondani szokás: majom a köszörűkö- vön. A büszke ármádiára soha el Pityus kítóan fehér zsávolyában egy hetyke kis hadnaggyal. Büsz­kén peaáloztak, a kürtös da­gadó orcával fújta a kürtöt: ta- té-tatatá-tatatá... Régi szokás szerint kinyíltak az ablakok, gyerekek rohantak a járdán a századdal versenyt, és a kapu előtt bámészkodók látták elvonulni a felmálhá- zott, sisakos, többségében újoncokból álló alakulatot. nem feledhető csúfság leselke­dett. Az alsóvárosi iskola előtt következett be a tragédia. Az imbolygó és egyensúlyt alig- alig tartó kerékpáros a csúszós keramiton egy pillanat alatt keresztbefordulva elesett. A váratlan esemény miatt az utána következő sorok már nem tudtak megállni, és bár fékeiket berántották, lassú hul­lámzással egymásra estek, míg a távolabbiak a csúszós kera­Jótett helyébe... Szeptember 10-én a révát­kelő kompon az egyik révész talált egy jól kitömött fekete aktatáskát. Fölhozta az irodá­ba és három tanú előtt leltár­ba vettük a tartalmát. Kide­rült, hogy tizenkilencezer fo­rint van benne és rengeteg irat. Nem telt el még 15 perc sem, már robogtak is érte egy ragyogó Moszkviccsal. Munkatársunk hiánytalanul átadta a megtalált, megőrzött értékes táskát, majd fölsietett a kompra, a munkájához. Köz­ben benyúlt a zsebébe és ott talált egy húszast. (Amit, úgy látszik, borravalóként tettek oda.) A tulajdonosok, akik eléggé arrogánsán viselkedtek, elhaj­tottak. Munkatársunk nem borravalót, csupán egy — kö- szönömöt várt volna, de azt — joggal. A táska a kosdi Űj Élet Tsz egyik alkalmazottjának tulaj­dona volt. B. J.-né révpénztáros Harmincnyolc évig állta a szavát „Amíg tanító leszek, Püspökszilágyon logok tanítani ” Az elmúlt hét csütörtökjének délutánján a püspökszilágyi tanácsházán meghitt családias légkörben búcsúztatták — nyug­díjba vonulása alkalmából — Ágoston József iskolai igazga­tót, aki három generációt tanított a községben, közel 40 éves munkássága alatt. A tanítványok megköszönték fáradhatatlan munkáját, önzetlenségét. Itt köszöntötték Mata Mihályt, aki Ágoston József utódjaként lett a községi iskola igazgatója. A fiatal tanító diplomáján még friss volt az írás, remé­nyekkel volt tele. 1930 augusz­tusában Püspökszilágy több jelentkező közül Ágoston Jó­zsefet választotta községi taní­tónak. A fiatal tanítót a szó legszorosabb értelmében vál- lukra emelték, és oly szeretet­tel vették körül, hogy megvá­miton szintén hasukon végez­ték. A helyzet olyan nevettető volt, hogy mai napig is döcö­gök rajta. A század eleje har­sány kürtszó mellett haladt to­vább, míg a vége morgás, rö­högés és éktelen csörömpölés közepette kászálódott rendbe. Ahogy a rakás lassan kiguban- colódott, utolsóként, nyakába billent sisakkal, bokára csú­szott lábszártekercsekkel a ka­rambol okozója, Pityus is fel- emelkedett ... Másnap apró lovak patái do­boltak az utcán. Hátukon gép­puskarészekkel, ‘hevedereslá­dákkal kocogtak a gyakorlótér felé. Az egyik öszvér kantár­szárát Pityus markolta. Hogy itt mi bajt csinálhatott? Ki tudja, de három hét múlva va­laki hátulról megkocogtatta a vállamat: — Nincs egy szál gyufája? Hogy csinálta, nem tudom. Kimaradt a háborúból. S még róla mondják, hogy kevés az esze! Bár nekem lett volna annyi... (harmos) lasztásakor kijelentette: „Amíg tanító leszek, Püspök­szilágyon fogok tanítani.” Akkor szavát adta, és meg is tartotta. Harmincnyolc évig volt a község tanítója felesé­gével együtt, aki ugyancsak itt tanította a falu gyermeke:: az ábécére és az egyszeregyre. A várostól, vasútállomástól távoleső kis községben, a pet­róleumlámpák gyér világa mellett gyújtották meg a tudás gyertyáját, tanították az 1930- as évek elemistáit és azóta azoknak gyermekeit, unokáit. Megszerették a falut és a fa­lu is őket. Nemcsak az iskolá­sok tanítói voltak, hanem a község lakóié mind. Színdara­bokat tanítottak be, Ágoston József énekkart szervezett, ve­zette a kultúrházat és megsze­rette a könyvtárat. Mint a jó gazda- a magot. hintette a tudást, és várta az aratást. Megérte: tanítványa! közül orvosok, mérnökök, ta­nárok, becsületes munkások kerültek ki, akik megállják helyüket az életben. Harmincnyolc éves munkás­ságát, emberségét, köszöntik és nyugdíjba vonulásához — feleségével együtt — jó egész­séget és sok-sok örömteli hosszú évet kíván a község va­lamennyi lakója, akik tiszte­lettel és köszönettel emlékez­hetnek tanítójukra és az ő em­berségére. (kovácsné)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents