Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-13 / 215. szám
Siuff, 3 1968. SZEPTEMBER 13., PENTEK Hazafaláltak A mezőgazdaság szocialista átszervezése után úgy tűnt — a gépesítés felé haladó gazdálkodás fölöslegessé teszi a szekeret, lovat. Beadhatja tehát iparát a bognár, a kovács. E tipikus falusi iparosok nélkül eddig elképzelhetetlen volt a földművelés. Szekér, eke és igavonó jószág nélkül nem lehetett megművelni a földet, vetni és betakarítani a termést. Szekeret pedig az iparosok csináltak, lovat csak a kovács tudott patkolni. Az átszervezéskor — az iparosok egy része belépett a szövetkezetbe, mások kívül- maradtak. Akik beléptek, megpróbáltak beilleszkedni az új helyzetbe. Sok helyütt — ahol előrelátó vezetők voltak —, átvették a szerszámaikat, műhelyt adtak nekik, vagy a sajátjukban dolgozhattak — anyagot, gépet szereztek munkájukhoz. Javították a közös szekereket, ellátták patkóval a lecsökkent lóállományt, fölös idejükben pedig segítettek a tsz-nek az építkezésben. A gyengébb tsz-ek alig bírtak eltartani egy-egy bognárt, kovácsot. Jártak a szekerekkel, míg szét nem hullottak, kettőből-háromból tákoltak egyet. Ilyen helyeken az iparosok más munka után néztek. Közülük egyik-másik bejutott a tsz vezetőségébe, iskolára ment, vagy rájuk bízták a gépjavító műhely vezetését. Szivattyúkat kezeltek, vagy beálltak a gépállomásra. Később a tsz-ek javulása, gyarapodása, a higgadtabb gazdálkodási politika következtében megváltozott a helyzetük. Egyes helyeken megszűnt velük szemben a megkülönböztető magatartás. Az átszervezéskor kinnmaradtak egy idő múlva Tbeadták az iparukat, és elhelyezkedtek a gyárakban, városi üzemekben. Szorgalmuk, szerszámérzékük — átsegítette őket a szokatlan* nagyüzemi nehézségeken. Beilleszkedtek. Az évek során vérbeli munkásokká váltak. Megtetszett nekik a fejlett munkaszervezés, az óriási méretek, a tömeggyártási lehetőség. A szociális ellátottság még csak tetézte elégedettségüket. Közben a tsz-ekben maradottak munkafeltételei is javultak. Gépeket, tiszta, világos műhelyt kaptak. Anyag- ellátásuk megjavult. Több helyen pedig már az utánpótlásról is gondoskodhatnak. Szavukra, véleményükre odafigyel a tsz vezetősége. Igénylik a pontos, megbízható munkájukat, szaktudásukat. Kiszabadultak elszigeteltségükből. Nem egyedül küszködnek, megszabadultak a létbizonytalanságtól és attól a megkülönböztetéstől, mely régen a kizsákmányoló osztály tagjai szájából így hangzott: „ez csak iparos”. A cselédek, magánparasztok pedig a fejükhöz vágták: „köny- nyű nekik, ők az iparosok”. Megszűntek két ellentétes osztály között ingadozni, őrlődni — az egykori szegényosztályba „lesüllyedni” és nagyritkán bekerülni a falusi kizsákmányólók közé. Befogadta őket a- termelőszövetkezeti parasztság és a munkásosztály. Anyagi, társadalmi helyzetük, közérzetük alapján úgy látszik — hazataláltak. A. F. Faházak, alumínium garázsok „Hétvégi faházak” cím áll a Budapest környéki TÜZÉP Vállalat prospektusának borítólapján. A kis füzetben kilenc faház fényképe, tervrajza mutatja: ezek a házak csinosak és kényelmesek. Hogy az érdeklődők „élőben” is láthassák a modelleket, a TÜZÉP bemutató kiállítást nyitott meg tegnap Szentendre — papszigeti bejárójánál. A faházak ízléses berendezése a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat munkáját dicséri. A TÜZÉP tehát már nemcsak tüzelő és építőanyag eladására vállalkozott, árusítani kezdi a könnyen ösz- szeszerelhető víkendházakat is. Ezek egy része ERDÉRT-mo- dell, más része azonban lengyel és szovjet export. A házak 16 négyzetméter alapterülettől 56 négyzetméterig kaphatók. A kiállításon látható az összerakható alumínium garázs is. A TÜZÉP rendezte kiállításon felvilágosító szolgálat is működik, a vevők pedig a házakat nemcsak Budapesten, hanem a vállalat legtöbb Pest megyei telepén is megvásárolhatják. A borcsinálta polgármester Nincs a címben hiba, nem botcsinálta, hanem igenis, borcsinálta. Igaz, némi történelmi fintor is társult hozzá, dehát ez — lévén, hogy 1944-et írtak, s tényleg feje tetején állt a világ — természetes. Egy bizonyos ügy kapcsán azt kezdtem tudakolni, ki is volt Cegléd első elöljárója a fölszabadulást követően. Akkor kaptam az első hallásra furcsának tűnő választ: a hivatalos vagy a nem hivatalos verziót akarja hallani? Persze, hogy a — nem hivatalosat kérdeztem... 1944 őszén nehéz napokat élt át a város. Sokáig állt a front a környéken, a visszavonuló német és magyar csapatok semmit nem kíméltek, s a jószágát vesztő embert az ismeretlentől való félelem is szorongatta. Volt azonban valaki — nem lenne illdomos a nevét szellőztetni —, aki nem sokat törődött a történelem mennydörgésével, vagy ha igen, csak odáig, hogy amíg lehet, hát csússzon le a torkán a homok leve. Iszogatott, iszogatott, s amikor már odahaza kortyra való sem maradt, folytatta másutt. Egyik este igencsak későre sikeredett a búcsúzás, s míg tétova léptekkel lassan hazafelé tartott, alaposan didergette az őszi éjjel hűvöse. Körötte robajlott, csörtetett, morgott, zúgött a világ, káromkodás, szekerek zörgése, autók bugása serkentette volna gyorsabb léptekre, ha — odafigyel. Fázott, s mivel még jókora útja lett volna hazáig, gondolt egyet, s uccu, besurrant a városháza épületébe. Csikorgóit a tort üvegcserép a talpa alatt, meg-megbollott az egymásra hányt bútorokban, levert vakolat, téglatörmelék zörrent léptei nyomán, de leginkább a szél, a huzat sanyargatta. Igaz, az utcán a szemerkélő eső is ellenére volt, de a szél még itt is vele tartott. Keresgélt, botladozott hát a folyosókon, a szobákban, s végül ráakadt a polgármester hivatali rezidenciájára. A város ura nemrég hagyhatta föl hivatalát, mert a bútor, úgy ahogy, még a helyén állt, s csodák csodája, valami véletlen folytán az ablakok üvegszemeinek sem esett baja, épen csillogtak a keretekben. Nem fújt már a szél, a zárt szobában kellemesen melengetett az ital, emberünk hát belehuppant az öblös karosszékbe, s fejét az íróasztalra hajtva, szunyókálni kezdett. Nem hallotta, mi van oda- kinn, miért ropognak a fegyverek, miért halkul egyre a menekülés káotikus zaja; aludt. Egyszerre azonban arra riadt, hogy a vállát rázzák, lámpa világít a szemébe, s ahogy lassan észre tért, fölfogta, kik is állják körül. Sapkájukon a csillag, egyenruhájuk szokat- lansága, no, meg az ismerős beszéd nem hagyott kétséget afelől, itt vannak az oroszok. Ismerős volt a beszéd, mert háromesztendei fogság alatt, az első háborúban, jól megtanulta a nyelvet, s ha felejtett is belőle, most egyszeriben fölfrissült az emlék. Mondta volA vasút „idegrendszere" KÍSÉRLET VÁCON A MÁV Budapesti Igazgatóságának Távközlési Főnökségén működik a vasút „ideg- rendszere” : rádió adó-vevők, távgépírók, telefonok kötik össze a fővárost Európa országainak fővárosaival, hazánk városaival, a nagyobb állomásokkal, egészen a kis bakter- házakig. Két szám tárcsázása után Debrecen, Szombathely, Miskolc, Győr, Pécs, Záhony jelentkezik. Több mint 2100 összeköttetésen keresztül továbbítják innen az utasításokat, Bölcsőde központi fűtéssel A kicsinyekkel való törődést szívügyüknek tekintik Felső- gödön. Az idén a tanács a községfejlesztési alapból 80 ezer forintot szavazott meg, hogy a bölcsődébe központi fűtést szereljenek, mert tisztább és veszélytelenebb a hagyományosnál. Ügy tervezték, hogy az átalakítást az egyhónapos nyári szünetben végeztetik el. A kivitelezést a Váci Járási Tanács építési üzeme vállalta, intézkednek a hálózatban keletkezett zavarok elhárítására. Itt a másodperceknek is nagy a jelentőségük, gyorsan kell megkeresni a hibaforrásokat, azonnal gondoskodni kell kijavíttatásukról. A 2100 állomáshely között nem lehet két óránál több naponta a kiesés. A napi „zavaridő” mértéke határozza meg elsősorban az itt dolgozók munkájának eredményességét.Űj üzemirányító rendszer épült fel, amelyen keresztül az igazgatósághoz tartozó nagyobb gócállomások egyetlen tárcsázással hívhatók s konferenciasze- rűen, egyJdpben több állomás vezetője hallgathatja, „veheti” a központ utasításait. A távközlőszolgálat most az utastájékoztatás korszerűsítésével foglalkozik. A váci vasútállomáson — kísérletképpen — felszerelték az első hangos üzemirányító rendszert is, ez gombnyomásra közli nemcsak az állomás épületéből, -hanem a vasúti síneknél szolgálatot teljesítőktől érkező jelzéseket is. E. M. 1T ' • 1» i „ A szentendrei napokra új Ünnep - uj ruhában Csütörtökön 18 kislány és hat fiú örült a nyersszínű finom puplinblúznak, a mélyzöld terilén szoknyának, illetve nadrágnak. A városi tanács, amely a költséget megszavazta, még művészi, hozzáillő mandzsettagombról is gondoskodott. (Gárdos foto) Képviselőkkel hétköznap augusztus 15-ig. A határidőt azonban — kapacitáshiányra hivatkozva — július végén későbbre tolta. A csórnád i tsz építőbrigádja sietett segítségükre és felajánlotta, hogy •szeptember húszadikáig elvégzi a szükséges átalakítást, szerelést. A megszépült, korszerűsített bölcsőde kielégíti majd az igényeket és negyven kicsinek nyújt otthont, amíg szüleik dolgoznak. Spherigraph Londonban piacra dobták a világ legtökéletesebb írógépét, amelynek neve Spherigraph. Az. új géppel merőlegesen, vízszintesen és körben is lehet írni. A 46 ütőkar cserélhető, úgyhogy 1850 különböző betű és jel leütésére nyílik lehetőség a géppel. Matematikai formulákat is vissza lehet adni vele és idegen nyelvű betűket és jeleket, így például arab, kínai, japán., stb. jeleket és betűket is. na ő, hogy... Dehát először a kezeket kellett szorongatni, azután bólogatni a szép beszédre, amit a jóképű kapitány kivágott, mondván, mégiscsak nagy dolog, .hogy a város így fogadja őket, ott a helyén a polgármester, s még oroszul is tud, hát ez igazán... A kapitány — akinek csapatai harcolva vonultak tovább — nem sokat teketóriázott, hamar papírra került a kinevezés, elmondta még azt is az egyik lábáról a másikra álló embernek, hogy vigyázzon mindenre, mert ő felel majd a parancsnokságnak, akik utánuk, jönnek, s ment is. így köszöntött a reggel emberünkre. A reggellel meg újabb katonák, közlegények, tisztek, akik a papírt, meg a közben kirakott cirillbetűs táblákat tisztelve, a polgármesterrel ezt meg amazt közölték, utasításokat adtak és kértek, követeltek, nevettek s áz asztalt verték .. Valahogy azért eltelt a nap. Mindent megígért, mindennek helyeselt, örömmel nyugtázta az elismeréseket, miszerint nyelvtudása egyenesen hihetetlen ... Másnap azonban már nem elismerésekben, éppen ellenkezőjükben volt része. Amit tegnap ígért, azt most számonkérték, s hát bizony csak a.kezét tárhatta szét... Gyanút fogtak akkor a városparancsnokság tisztjei, s hamar kiderült, hogyan is lett — volt — két napig polgár- mester. Gyors volt a búcsú, nem is bánta, s örömmel szorongatta a hóna alatt a „vég- kielégítésül” kapott üveg vodkát. No, hát ekkor kezdődőt1 csak a hivatalos ve. ó M. O. Az országgyűlési képviselő régi, kedvenc alakja a magyar irodalomnak. Olyannyira, hogy ma is, ha a képviselőkkel találkozik az újságíró, hát istenem; ott játszik a gondolat, hogy „íme, a honatyák”. Holott milyen más emberek, mint amilyenek a régi regények lapjairól vissza-visszajárnak az emlékezetbe... Tulajdonképpen a képviselőség valaha; vagy mondjuk úgy: korábban — jövedelmet jelentő funkció volt . . .‘•Funkció, amely rang-1 gal, tekintéllyel járt, s vajmi kevés, vagy éppen semmi munkával ... Persze, minek hánytorgas- suk a múltat. Legfeljebb any- nyi kívánkozik még ide — ami ugyancsak óhatatlanul eszébe jut az embernek —, hogy a képviselő régen rendszerint a választásokkor szerepelt, s az országgyűlés időszakában. Mondom: többnyire... Mindez csupán annyiban érdekes, hogy most alkalom nyílott a ma képviselőjének megfigyelésre, amikor se országgyűlés, se választás ... Tehát érdekes lehet egy beszámoló a Pest megyei képviselőcsoport egy napjáról, amikor is mintegy 300 kilométert utaztak a megye keleti járásaiban, s gyűjtötték rendre a tapasztalatokat, élményeket. A korábbi újsághírben már szerepelt az esemény, hogy a megyei képviselőcsoport tagjai megtekintették a Cegléd környéki, abonyi s a nagykátai járás szövetkezeti kereskedelmét. Persze, rossz szó: nem a kereskedelmét... Hanem néhány egységet... Azaz: ez az „egység” kifejezés sem jó. Elmentek az üzletekbe, csárdákba, áruházakba... Milyenek ezek? A Baross térről indult az autóbusz, a Szövetkezetek Pest megyei Központjának igazgatósága elől. Még nincs itt mindenki — állapította meg dr. Wild Frigyes, a képviselőcsoport vezetője —, de útközben majd még jönnek. Akkor tehát induljunk! Az előzetes tájékoztatóban Szikszai Sándor, a MÉSZÖV — mondjam így! — elnöke arról beszél, hogy amit látunk majd, az kissé csalóka dolog. Mert... Megnézzük ugyan az új ceglédi szövetkezeti nagyáruházát, de ez amolyan ritkaság. Az ország legnagyobb, s legkorszerűbb szövetkezeti áruháza. Beismeri, nem ez a jellemző. Inkább majd Abonyban, ott az átlagos helyzetről kapnak képet a képviselők... Ez az új ceglédi áruház valóban csodálatos... Mit értünk ez alatt? Minden rosszízű pestiséget mellőzve — mert ami igaz, az igaz: Pest jelenti nálunk a magas összehasonlítási mércét mégis —, szóval annyit mondhat az ember: ez az üzlet „elmenne” a Körúton is ... Néhány adat, amit a helyiek mondanak el a képviselőknek: az üzlet másfél hónapja működik, az árukészlete olykor eléri a 25 millió forintot is, a forgalma pedig — augusztusban nyolcmillió • volt. Ügy tervezik, hogy az első esztendőben 100 miliiósTorgalmat bonyolít le ez az üzlet... Belegondolni is sok: 100 millió forint... Itt nincsenek is panaszok. A képviselők — s közülük főként az asszonyok — mindjárt vásárlókká lesznek... Szép dolgokkal kacérkodó vásárlók ... Kabátokat, bundákat próbálnak... Talán nem baj, ha az újságíró, kifecsegi — dr. Stark Janka, a megyei tbc-gondozó intézet igazgató főorvosa is, s Pála Károlyné, a Szentendrei Városi Tanács elnökhelyettese ... A kérdés: jó? Ugye jó? Igen, nagyon szépek ezek a kabátok ... Aztán még egy kérdés, ezt már inkább egymás között — és soha nagyobb elismerést, ami az áruházát illeti —: „Olykor valóban érdemesebb itt, a megyében vásárolni ...Ki tudja? Talán még nagyobb is a választék, mint Budapesten...” Ismétlem, ezt már nem a képviselők mondják — még ha valójában képviselők is! —, hanem a magafeledkezett vásárlók. Előzőleg Pilisen jártunk az ABC áruházban: s ez. is osztatlan elismerést aratott. Ezúttal is mondjunk el néhány adatot: az építési költségek s a berendezés mintegy kétmillió forintot emésztett fel. De hát mi az, hogy emésztett? A havi forgalom körülbelül egymillió, amit egyébként éppen Pilis község emészt fel... Ha egyáltalán szabad ilyen profánul beszélni a vásárlók őszinte vásárlókedvéről... Cegléden azonban közbejön egy, mondjam így: programon kívüli epizód. Benke Lajosné országgyűlési képviselő meginvitál bennünket — helyesebben szólva — képviselőtársait — a Hámán Kató Általános Iskolába ... Foglalkozását illetően itt igazgató. „Ha már itt jártok — mondta —, nézzétek meg a munkahelyemet!” Ejh, iskola...! Valamennyiünkben csupa nosztalgia. És hogy ez elillan? El! Az igazgató asz- szony, aki matematikus, valakitől megkérdezi: mennyi logaritmus 2? Egyedül dr. Bas- kay Tóth Bertalan professzor vágta rá azonnal a helyes feleletet... Nos, ennyit az iskoláskori nosztalgiáról... Abony... . Itt nem valami fényesek az üzletek. Azért megtalálni mindent. Szolnok tizenegynéhány kilométer, Cegléd majd ennyi — itt nem is lesznek egyhamar világvárosi üzletek. Panasz is kerül: Ribac József, az abonyi szövetkezet igazgatósági elnöke arról beszél, hogy ha ők tornacipőt akarnak most eladni az abonyi iskolásoknak, egyetlen megoldás kínálkozik számukra, hogy még tavasszal biztosítsák az árut. Mert a nagyker most nem ad ... Csakhogy ez eszközlekötés ... Ezenkívül: vannak cikkek, amelyek úgy jutnak el Abonyba, ha a szövetkezet biztosít szállítóeszközt ... Hiánycikk? Igen, akad... A képviselők jegyeznek: talán éppen ebben a pillanatban megfogalmazódott egy interpelláció ... És már megint' egy programon kívüli epizód ... Mert, ha Abonyban vagyunk, kihagyhatnák-e a képviselők, hogy ne kukkantsanak be Győré Sándornak, a helyi Kossuth Tsz elnökének birodalmába... Csak néhány pillanat az egész: a földterületünk négyezer hold — mondja az elnök —, erre 800 számósállat jut, a tagság évi jövedelme tavaly 24 422 forint volt. Akinek valami kérdése van, tessék...! — Mi az, hogy számosállat? — kérdezi az egyik képviselő, aki gépészmérnök. — 500 kilogramm súlyú állat, élősúlyban — magyarázza az elnök. Aztán egy kis séta. — Gratulálok a szövetkezetetekhez— mondja később dr. Baskay Tóth Bertalan, a gödöllői Agrártudományi .Egyetem professzora Győré Sándornak. — Az ilyen kirándulások rendkívül sokat jelentenek — magyarázza közben az egyik képviselő, ahogy már a nagykátai járás felé tartunk, — Ismerkedünk, s ez jó... Mert van a körzet, van a gyár... S az embernek magától mihez jut ideje? Nagyhala alatt, a Tölgyes Csárdában fejeződik be a látogatás: ez is felfedezés, soha ilyen szép, kellemes vidéket, ahol van Kossuth-fa, erdő, lugas, s szőlők ... ! Végül mit lehetne mondani erről az alföldi kereskedelmi életről? Dr. Wild Frigyes, a képviselő- csoport vezetője fogalmazta meg, a többiek nevében: Van jövője ... Dékiss János
