Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-11 / 213. szám

Befejezés előtt a nyugati övcsatorna Egymillió 400 ezer forint költséggel épül Monoron a nyugati övcsatorna. Az építés a hónap folyamán befejeződik. Ezzel egyidejűleg megkezdik a keleti övcsatorna építését FOGADÓÓRA Szijjártó Lajos, a járási ta­nács vb-elnöke holnap, az ecseri tanácsházán fogadóórát tart délelőtt 9-től 12 óráig. A fogadóórán a lakosság bármilyen jellegű problémá­val felkeresheti. VB-tLÉS lesz ma Gombán, délelőtt 9 órakor, ahol tájékoztató hang­zik el az általános iskolában működő pedagógusok helyze­téről és az új oktatási év bein­dulásáról. Mendén délután 1 órakor kezdődik a vb-ülés. Itt jelen­tést hallanak a tanács, a Haza­fias Népfront és a tömegszer­vezetek kapcsolatáról, vala­mint a balesetelhárítási tanács munkájáról. Tápiósápon, a 2 órakor kez­dődő vb-ülésen a lakosság építőanyag és téli tüzelőellátá­sát tárgyalják. H0N0B»VIDfa X. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1968. SZEPTEMBER 11., SZERDA Pezsgő politikai élet, felelősségteljes munka jellemzi pártszervezeteink tevékenységét MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Hamis Izabella. Monor: A holtak visszajárnak. Tápióstily: Keresztelő. Úri: Találkozás a mi­naretben. Vecsés: A kétarcú gyil­kos. A Politikai Bizottság 1968. május 14-i határozata értelmé­ben 1968. október 1 és novem­ber 16 között kell újjáválaszta­ni a pártalapszervezetek és csúcsszervek vezetőségeit és titkárait. Nem új feladat ez a pártszervezeteink életében, a szervezeti szabályzat értelmé­ben kétévenként kerül rá sor. Az új az, hogy sokkal bo­nyolultabb körülmények között kerül sor a vezető­ségek újjá választására. Belpolitikai téren olyan jelen­tős feladat végrehajtásán dol­goznak pártszervezeteink, mint a IX. kongresszus határozatai­nak végrehajtása, az új gazda­sági mechanizmus gyakorlati megvalósítása. Bonyolultabb lett és fokozódott a nemzetkö­zi osztályharc, erősödött a nemzetközi kommunista moz­ÚTI LEVELEK (4.) A játékszín utóda Ennek a templomnak minden része fából van A havasokban fából építkeznek. Fából készülnek a kicsi hegyi falvak jellegzetes temp­lomai is, melyek csodálatot kelte­nek gyönyörű bel­ső kiképzésükkel, gazdag díszítésük­kel, a mesteri fa­ragásokkal. Kolozsvárt ma is működik a leg­első magyar nyel­vű állandó szín­ház, az egykori játékszín, amely a XVIII. század utolsó éveiben nyitotta meg ka­puit. Azóta több­ször átépítették. Mai modern hom­lokzata jól illik a környék képébe. A kolozsvári Állami Magyar Színház épülete Szöveg: Koblencz Kép: Surman P. galom egységéért folytatott küzdelem. A járási párt-végrehajtóbi­zottság, valamint pártalapszer- vezeteink időben és rendszere­sen foglalkoznak a vezetőségek újjáválasztásával, a választá­sok minél eredményesebb vég­rehajtásával. A járási párt vb elfogadta a vezetőségválasztás politikai és szervezeti programját. Ezek után megvitattuk azt pártszer­vezeteink titkáraival, a járás tömegszervezeteinek vezetőivel és a járási pártbizottság mel­lett működő pártaktivistákkal. Ezt követően minden pártalap- szervezet elkészítette saját programját. Programjukban területük legfontosabb politi­kai és gazdasági feladatait ha­tározták meg. A párt-végrehajtóbizottság és az alapszervezetek többször értékelték a program végre­hajtását. Az értékelés során meg­állapították, hogy a prog­ram végrehajtása jó ütem­ben halad. Minden pártszervezetünk esz­mecserét folytatott az újonnan felvett párttagokkal. A beszél­getés alkalmával az újonnan felvett párttagok magas esz­mei, politikai érettségről tettek tanúbizonyságot. Jogaik, köte­lességeik ismeretében aktív te­vékenységet fejtenek ki a poli­tikai, gazdasági és pártéletben. Fontos feladatnak tartottuk, hogy minden pártcsoport ér­tékelje saját tevékenységét, különösen azt, hogy a pártta­gok hogyan hajtják végre a rájuk bízott pártmegbizatásu- kat. Ezeknek a tanácskozások­nak hozzá kell járulni a veze­tőségek beszámolójának ala­posabb előkészítéséhez. Ez ideig a pártcsoportok 80 szá­zaléka megtartotta üléseit, ahol ez még nem történt meg, ott szeptember 15-ig meg kell azo­kat tartani. A pártdemokrácia továbbfejlesztését, szélesítését jelenti, hogy a vezetőségvá­lasztó taggyűlések előtt egy hónappal minden alapszerve­zetben meg kell választani a tisztségviselőket, a taggyűlést levezető elnököt, a jelölő bi­zottság és a szavazatszedő bi­zottság elnökeit és tagjait. A tisztségviselőkre nagy felelősség hárul. Nekik kell biztosítani a párt­demokrácia betartását, az új vezetőségi tagoknak és titká­roknak — a tagsággal történő tanácskozás alapján — kiválo­gatását, a taggyűléseken törté­nő megválasztását. Külön ki­emelném a jelölő bizottság szerepét és fontosságát. Ak­kor végeznek ezek a bizottsá­gok eredményes munkát, ha a jelölő bizottság tagjai az elkö­vetkezendő egy hónap alatt minden párttaggal elbeszélget­nek, ha ezeken a megbeszélé­seken értékelik a pártszervezet kétéves tevékenységét, a két évvel ezelőtt megválasztott titkár és a vezetőség tagjainak munkáját, valamint saját te­vékenységüket is. Titkárnak és a vezetőségek tagjainak azokat az elvtársa­kat javasoljuk, akik eddig is bebizonyították, hogy jól értik a párt politikáját, és következetes harcot folytatnak annak megváló­mnak ) Asáért. siti A titkárok és vezetőségek ki­választásában jelentős segítsé­get nyújtanak azok a járási aktívák, akik évek óta segítik, és ezért jól ismerik az alap­szervezetek tevékenységét. Fontosnak tartjuk, hogy a je­lölő bizottságok a vezetőség­választó taggyűlésig többször is tanácskozzanak a járás ál­tal megbízott aktívákkal. A vezetőségválasztó taggyű­lés színvonalát jelentősen be­folyásolja a jó beszámolók el­készítése. A beszámolók elké­szítéséhez segítséget nyújt a járási pártbizottságok által ki­adott útmutató, a Központi Bi­zottság PTO vezetőjének cik­ke, amelyet a vasárnapi Nép- szabadság közölt. Ezen túlme­nően ki kell kérni a párttag­ság, a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták, a járási pártbizottságtól kiküldött ak­tívák véleményét és javaslatát. A beszámolókat szeptember 15-ig el kell készíteni. A beszámolók készítése megítélésünk szerint • jó ütemben halad, többségük már elkészült, vagy befejezés élőt áll. Java­soljuk, hogy a beszámolót megvitató vezetőségi ülésre hívják meg a pártcsoportok vezetőit is. Az ilyen széles ala­pon elkészített vezetőségi be­számolók tükrözni fogják az adott terület gazdasági, politi­kai és szervezeti arculatát, a pártszervezet kétéves tevé­kenységét. Helyesen fogják ér­tékelni az elért eredményeket, a meglevő fogyatékosságokat, és meg tudják, szabni a párt- szervezet előtt álló legfonto­sabb feladatokat. Az előkészületek során gon­doskodni kell arról is, hogy a vezetőségválasztó taggyűlése­ken a párttagság teljes egészé­ben megjelenjen, és mondjon véleményt a pártszervezet kétéves munkájáról, tegyen minél több javaslatot a feladatok jobb megoldása érdekében. Ezeken a taggyűléseken biz­tosítani kell a demokratikus légkört és ázt, hogy a pártve­zetőségek titkárai és tagjai a legrátermettebb párttagokból kerüljenek ki. Ez ad kellő biz­tosítékot arra, hogy a/z elkövet­kezendő két évben a pártszer­vezeteink az előttük álló fel­adatokat következetesen végre tudják hajtani. Guba Pál, a járási pártbizottság első titkára A Kossuthban lenne hely Nem járhatnak óvodába — Van ám új pancsolónk! — mondta Gabcsi a monori Dózsa óvoda kapujában dicse­kedve, és tulajdonképpen ezért is mentem be: megnézni Gabi büszkeségének tárgyát. Valóban szép is az udvar, mert nemcsak medencét, hanem nyújtót, kuglipályát, mesesar­kot is készített a szülői mun­kaközösség, s újrafestették a kis kerítéseket. Körülbelül húszezer forint értékű ez a társadalmi munka. Borzsák Endréné és Pásztor Antalné elmondták, hogy soha ilyen megmozdulásnak még nem voltak tanúi. A gépállomás ad­ta a vasat, dolgozói elkészítet­ték a hulladékból a szerkeze­tet. A zsaludeszkát a községi tanács szállította. S hogy mi a legszebb? Az, hogy ha reg­gel hatra • ígérték, már ötre megérkeztek, s ha félnapos munkára vállalkoztak, az egész napot itt töltötték a szü­lők. A szállítások időpontja sosem „csúszott”. Külön kérés — és ml szíve­sen teljesítjük —, hogy sorol­juk fel név szerint azokat, akik a legtöbbet tették: Petro- vics István, Kálmán András, Csernai János, Somodi Sándor, Menyhárt Sándor, Deákfalvi Ernő, Borzsák Farkas. És mi­lyen jó lenne végigmondani a névsort — hiszen annyian vol­tak, ahányan még sosem. A régi óvodások — akik már fel­nőttek, de még nem szülők, azok is itt voltak, mint Vásár­helyi Géza és Pásztor László. Kis kerítéseket készítettek a hinta, a meseház köré, s szí­nesre festették a kopott léce­ket. Sajnos, nem csupán ezt hall­hattuk az óvodában. Ügy lát­szik, a gond még az öröm mel­lett is megveti a lábát. És ez a gond nem is egyszerű. Hu­szonhat óvodás ment el az idén, huszonhat hely maradt tehát ütésén. S ezekre a he­lyekre 47 új gyerek jelentke­zett. Méghozzá mindegyik in­dokoltan: mindkét szülője dol­gozik, a legtöbb helyen nincs nagymama. Hogy mi lesz? Senki sem tudja, összezsúfolni mégsem lehet a kicsiket, s a falak sem tágíthatók. De vala­mit azért megkérdeznénk az illetékesektől: a Kossuth óvo­dában lenne hely egy negye­dik csoport számára — de az idén nem indítanak. A kép­zett óvónőnek is Pesten kellett állást keresnie hiányában. Vajon miért? — bérkeret (k. zs.) SPORT Győzelem ans új pályáin Vecsési VÍZÉP—Bp. Postás 3:1 (2:0) Vecsés, 1800 néző, vezette: Répási. Vecsési támadásokkal kez­dődött a mérkőzés és már a 7. percben a vendégek háló­jába került a labda, Nógrádi 20 méteres szabadrúgása a sorfal és a későn mozduló ka­pus mellett a bal alsó sarok­ba jutott, 1:0. A 10. percben sportszerűtlen jelenet ját­szódott le a pályán, amelynek végén Vándorit és a vendégek egy védőjátékosát Répási já­tékvezető leküldte a pályáról. A 22. percben már másodszor kezdhettek a vendégek. Nóg­rádi szögletrúgása után kava­rodás támadt a vendégek ka­puja előtt, végül Krausz kö­zelről a hálóba talált. 2:0. Alacsony színvonalú, unalmas játék folyt a pályán, a nagy­számú közönség joggal elége­detlenkedett. Szünet után valamit javult a játék színvonala. Az 52. percben Krausz egy nagysze­rű cselsorozat után Nógrá­dihoz játszott, aki mintegy 14 méterről nagy lövést küldött kapura. A labda a lécet érint­ve került a bal felső sarokba. 3:0. Tovább folytatódott a ve­csési fölény. Krausz, majd Makovecz hibázott jó hely­zetben. A 13. percben Krausz lövésénél már verve volt a vendégkapus, de a gólvonalon álló középhátvéd mentett. A 75. percben nagy védelmi hi­bából szépítettek a vendégek: egy ártatlannak látszó ven­dégtámadásnál L eimetter J. kivárt és a rácsapó csatárt már csak fellökni tudta A büntetőt értékesítették. 3:1. Kiegyenlített játékkal ért véget a találkozó. A nagy ér­deklődéssel várt mérkőzés elsősorban a vecsésiek „jóvol­tából” csalódást okozott. A vecsési együttes meglehető­sen mérsékelt, öreguras já­tékkal aratta biztos győzel­mét. A vecsési csapatban a véde­lem legjobbja a javuló for­mát mutató Kalmár volt, Fe­kete is megfelelt. Varga ismét a csapat erőssége volt, bár néha feleslegesen cselezett. A csapat és a mezőny legjobbja a kitűnő labdákat adó és kapura is veszélyes Nógrádi volt. Krausz javuló formá­ban játszott, de kihagyott két óriási helyzetet. Makovecz és Kalász mérsékelt teljesít­ményt nyújtottak. Répási játékvezető kitűnően vezette a találkozót. Szalontai Attila Aranylakodalom Azt mondják a mai fiatal házasokra: úgy élnek, mint a galambok. Hol az egyik repül ki, hol a másik. És mennyit értekezünk, vitázunk, olva­sunk, írunk az elromlott há­zasságokról, keressük a baj okát, orvosságát. Ha azt mondom, aranylako­dalom — képzeletemben máris megjelenik a kép: egymás mel­lett megőszült két öreg, sok- sok unoka, ünnepi asztal, kö­szöntők sora és rengeteg vi­rág. Ritka és kedves jubileum — az emlékeké, az emlékezé­sé. László Jánoséké is ilyen volt. Arany lakodalmat ültek vasárnap Monoron. Nem sokban különbözött a „násznép” az igazi lakodalmak vendégseregétől sem külsőben, sem hangulatban. Csak éppen a pár nem volt ifjú. A „meny­asszony” sem a fátylát igaz­gatta — hanem ősz haját, és szemével az arany tölgyfaleve­lekből összéállított ünnepi csokrot simogatta. ötven év ... ötven évet élni és érni meg egymás mellett bajban, boldogságban — nem kicsiség. László János és fele­sége 1918-ban házasodtak ösz- sze. Az akkor még szálfaegye­nes, ifjú János nyolc évig ud­varolt, s a katonaság után kér­te meg a lánynak a kezét. Az a lakodalom, ha lehet, még szebb volt, mint a mostani. Ha­zajött mind a hat testvér a frontról húguk esküvőjére. — Én csak most, csak ma gondoltam rá először, hogy el­múlt felettünk ötven év. Ed­dig valahogy nem is jutott eszembe ... Sosem veszeked­tünk, soha egyetlen rossz szót nem szóltunk mi egymáshoz ez idő alatt. Pedig sok a baj, a gond egy házasságban, és mindkét félnek kell tűrnie eleget — de az asszonynak többet a férjénél. Az uram 1956-ban leesett a villamosról, koponyaalapi törést ' szenve­dett ... Az én lábam meg ízü­lete«, nem tudok gyalogolni, sokat járkálni — de úgy is, öregesen is, betegesen is — szépen megvagyunk. Húsz éven át voltam vöröskeresztes aktí­va, most már ott is átadtam a helyem a fiataloknak. A he­lyem — és a tanácsaimat is. A három gyerekünk, a három unokánk is itt van most ve­lünk. Nekik is, a többi fiatal­nak is csak azt kívánhatom, legyenek olyan boldogok, mint mi voltunk ötven éven át... — Mert azok voltunk — mondta László néni, s közben itt is, ott is köszöntőre emel­kedtek a poharak: még egyszer ennyi boldogságot kívánva. £s kívánhatunk-e mi ennél töb­bet? (k. zs. — p. i.)

Next

/
Thumbnails
Contents