Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

2 K^CiHap 1968. AUGUSZTUS 11., VASÁRNAP Dél-Vietnam FELROBBANTOn AMERIKAI PARANCSNOKSÁG A dél-vietnami hazafias erők pénteken Saigon közvetlen környé­kén és Hűé közelében áll­tak harcban az ameri­kaiakkal és a dél-vietnami kormány- csapatokkal. A VNA egy tegnapi jelen­tése — amelyet rádión hall­gattak le Tokióban — arról számolt be, hogy a dél­vietnami szabadságharcosok augusztus 3-án éjjel heves tüzérségi támadást intéztek Hoi An, Quang Nam tarto­mány székhelye ellen, s egy lövedékük felrobban­totta a helyi amerikai pa­rancsnok szállását. A pa­rancsnok törzskarának 30 tagja meghalt. Augusztus első napjaiban a hazafiak ugyanebben a tarto­mányban, Dai Loc körzetében amerikai táborok ellen inté­zett támadások során meg­semmisítettek 147 ellenséges katonát, lelőttek három heli­koptert. H®imi reagálás az NDK-javaslatokra NEM STIMMEL Hol volt az amerikaiak titkos raktára Franciaországban? Sehogyan sem stimmel a leltár a Franciaországból ki­vont haderőknél. Elmer B. Staats amerikai tábornok most nyilvánosságra hozott ellenőri jelentése szerint a Franciaországból kivont amerikai egységek leltárá­ból 107 millió dollár ér­tékű fegyverzet és felsze­relés hiányzott. Hosszas kutatás után ebből 32 millió dollár értékű leltári tárgyat megtaláltak, de a tá­bornok szerint legalább öt évre lesz szükség, amíg a még hiányzó 75 millió dolláros ér­ték nyomára bukkannak. A londoni kiállitás szenzációja: Rövidesen első útjára indul a TU—144-es Bonnban megkezdték az NDK népi kamarája által pénteken hozott határozatok­nak, valamint Walter Ulbricht és Winzer külügyminiszter be­szédének tanulmányozását. Első hivatalos állásfoglalásá­ban egy kormányszóvivő ki­jelentette, Ulbricht beszéde „új nüanszokat” tartalmaz. Az NSZK hajlandó tárgyalni az NDK-val, de „nem fogadhat el feltételeket” — fűzte hoz­zá. Az óvatos és a régi bonni álláspontot megismétlő nyi­latkozat persze nem mérvadó, minthogy sem a kancellár, sem a külügyminiszter nincs \ Bonnban. A nyugatnémet kor- I mány konkrét állásfoglalása tehát csak későbbre várható. Jellemző azonban, hogy a Berlinben pénteken elhang­zott beszédek milyen külön­böző reagálást keltettek kü­lönböző politikai körökben. Werner Marx CDU-képviselő, a szélső jobbszárny egyik szó­szólója „elfogadhatatlan maxi­mális követeléseknek” nevez­te az NDK javaslatait. Gen­scher, az FDP helyettes elnö­ke viszont kijelentette, azonnal fel kell hatalmazni Carstenst, a kancellári hivatal államtit­kárát, hogy vegye fel az érintkezést az NDK kormá­nyával. A mangó - formaiinban Formaimban teszik el a jö­vendő nemzedékek számára azt a tál mangót, amit Mao Ce- tung küldött figyelme jeléül a pekingi . Csinghua egyete­men működő munkás-paraszt- katona brigádnak. Az ötlet hosszas tanácskozás után a pekingi népi nyomda dolgo­zóinak agyában született meg. Sokan felkerekedtek, hogy formaiint kérjenek valamelyik múzeumtól. A mangó minden más ese­ményt hátté»be szorít a sajtó hasábjain: -Pekingben, Sang­hajban, Tiencsinben és más nagyvárosokban gyűléseket szerveztek a Mao Ce-tung legújabb utasításait híven tel­jesítő propagandabrigád sze­rencséjének megünneplésére. A SZOVJETUNIÓ állandó ENSZ-képviselete szóbeli jegyzéket intézett ,U Thant főtitkárhoz, s ebben hangsú­lyozta: a Szovjetunió ma­radéktalanul alkalmazza a rhodesiai fasiszta rendszer ellen a Biztonsági Tanács­ban elhatározott' szankció­kat. A TU—144-es szuperszoni­kus utasszállító repülőgép, amelynek kicsinyített, kivi­lágított és mozgatható mása a londoni szovjét ipari és kereskedelmi kiállítás egyik szenzációja, még az év vége előtt el­indul első útjára. Az angol fővárosban vendé­geskedő szovjet repülőgép- szakemberek elmondták: A TU—144-es mintapéldánya, jelenleg a Moszkva melletti Zsukovszkij TU-gyár telepé­nek konstrukciós csarnoká­ban van, s most végzik a táv­közlési berendezések próbáit. „Ügy tervezzük, hogy még ebben az évben útjára bo­csátjuk, talán a Concorde-ot is megelőzve” — jelentette ki az egyik szovjet mérnök. A szovjet szakemberek nem titkolták saját nehézségei­ket sem, s mint közölték, gondjaik adódtak a le- vegőelszívó-nyílás szer­kezetével és a repülő­gépváz borításának hű­tésével kapcsolatban, ám ezeket sikerült megol­dani. A döntő bizonyítékot azon­ban csak a próbarepülés szol­gáltatja majd. A szovjet kiállítás egyéb­ként máris átütő siker. A látogatottság napról napra nő. A vendégkönyvben szá­mos elismerő bejegyzés lálható. Ugyanilyen, de ellenkező irányú meglepetés érte az el­lenőrzést végző tábornokot a gyógyszerkészleteknél. A ki­mutatások szerint a kiürítés­kor . 194 millió dollár értékű gyógyszerkészletük volt a Franciaországban állomásozó amerikai egységeknek. A leltár bizonysága sze­rint azonban a csapatok 400 millió dollár értékű gyógyszert vittek maguk­kal az új állomáshelyükre. Staats tábornok végül közli, hogy nem találják az ameri­kai légierő egyik titkos raktá­rát, ahpl 175 000 dollár értékű repülőtámaszpont-felszerelés és 340 000 liter fagyásgátló fo­lyadék volt. A raktár hollétét olyannyira titokban tartották, hogy ma már senki sem em­lékszik rá: hol lehet, csak annyit tudnak róla, hogy va­lahol Európában. CSAK RÖVIDEN... JAPÁN első szívátülteté- ses betege, Nobuo Miyazaki a műtétet követő harmadik nap még nem tért eszmé­letre, de az orvosok által kiadott közlés szerint gyor­sabban javult az állapota, mint várták. LONDONBAN eladásra bo­csátják az 1946-ban elhunyt Gertrude Stein amerikai író­nőnek, a párizsi művészvi­lág egykori vezéralakjának, korai Picasso-alkotásokból álló, szinte felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét. VÉRES DIÁKTÜNTETÉ­SEKKEL súlyosbodott pén­teken az uruguayi belpoliti­kai válság, amelyet szerdán Pereira Reverbelnek, az ál­lami elektromos társaság ve­zérigazgatójának rejtélyes el­rablása robbantott ki. Mi­közben továbbra is rendőrök ezrei és helikopteres katonai egységek nyomoznak az em­berrablást végrehajtó Tupa- maro szervezet tagjai után, az egyetemi diákság az ut­cára vonult, hogy tiltakoz­zon a főiskolákon végrehaj­tott razzia ellen. ta­Visszakaphatja-e aktképeit? Fogas és pikáns perben kellett a napokban dönte­nie a bécsi belvá­rosi bíróságnak: visszaigényelhe­ti-e egy hölgy a róla készített „&ki- képeket lovagjá­tól, miután barát­ságuk felbomlóit? A pereskedő asz- szony egy válópe­re kapcsán ügyvé­det fogadott, aki­hez nemsokára az ügyfél kapcsolatá­nál sokkal szbro- sabb szálak fűz­ték. Idővel azon­ban ezek megsza­kadtak. a barátság felbomlott, a hölgy hiába kérte vissza azt a vagy 40 aktképet, ame­lyet exlovagja a szebb napokban készített róla. A férfi vonakodott, mondván, hogy a a fotókat régen megsemmisítette. A hitetlen exba- rátnő a bíróság­hoz fordult, amely azonban kérelmét elutasította. Az indoklás szerint nyilvánvaló, hogy az ügyvéd nem akarta terjeszteni az intim felvéte­leket. A képek egyébként az amatőr fotós tu­lajdonát képező nyersanyagra ké­szültek, így a film kiadására nincs jogalap. Az ügyvéd kegyelem­döfése a bíróság előtt a felperes­nek: „A hölgy korát tekintve, a képek kereske­delmi értékesíté­sére amúgy sem lett• volna lehető­ség ...” Befejeződtek a csehszlovák^j&is$©szi«*v pártközi (Folytatás az 1. oldalról.) vák Kommunista Párt Köz­ponti- Bizottsága és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­ge Központi Bizottsága kül­döttségeinek tárgyalásai. A tárgyalásokról közös közle­ményt adnak ki. A szombat délutáni megbe­szélések után Tito elnök saj­tóértekezletet tartott, amelyen válaszolt a csehszlovák és a jugoszláv újságírók kérdé­seire. Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke szombaton — a tár­gyalások szünetében — a prá­gai várban fogadta azoknak a volt partizánoknak a kül­döttségét, akik a második vi­lágháború idején Tito pa­rancsnoksága alatt a jugo­szláv nép oldalán harcoltak a náci megszállók ellen. Fogadta továbbá a cenkovi vasgyár küldöttségét, ahol Tito az első világháború előtt egy ideig dolgozott. Johnson—Nixon találkozó (Folytatás az 1. oldalról.) löltségét. Elsők között bizto­sította támogatásáról Pierre Salinger, John Kennedy egy­kori sajtótitkára, aki Robert Kennedy választási kampá­nyának egyik fő szervezője volt. egyen indultak, így a kubai Carjaval, akinek a foglalko­zása ugyanaz volt, mint az athéni győztesnek. Ö is sokat gyalogolt, futott, mint általá­ban a vidéki postaküldöncök. Óriási hőségben, a kísérő autók kavarta porfelhőben in­dultak el a résztvevők. Egy amerikai versenyző már a ti­zenötödik kilométernél felad­ta, egy másik pedig annyira rosszul lett, hogy az orvosok vették kezelésbe. Azután ku­tyák támadták meg a futókat, akik kénytelenek voltak né­hány percre elhagyni a pá­lyát. (Folytatjuk) Küldöncből vízszállító (X.) 2558 esztendővel ezelőtt a görögök legyőzték a sokszoros túlerőben levő perzsa hadse­reget. A csata színhelyéről, Marathonból egy katona fut­va vitte a hírt Athénba. — Vigadjatok, mert mi is vigadunk — csak ennyit tu­dott mondani, amikor a város első házához ért és a kime­rültségtől holtan összeesett. A névtelen katona emlékezetére rendezik az olimpiákon a ma­ratoni futóversenyt. Coubertin javaslatára a gö­rögök már az első ötkarikás versenyen a programba állí­tották. 1896-ban a rendező or­szág atlétái egyetlen számban sem tudták megszerezni az el­sőséget. A görögök éppen ezért mindenáron győzni sze­rettek volna a maratoni fu­tásban, hogy valamiképpen kárpótolják magukat. Egész Athén megmozdult, hogy lel­kesítse a hazai versenyzőket. — Ha görög lesz a győztes — mondotta George Averoff, az ország egyik leggazdagabb embere —, akkor feleségül adom hozzá a lányomat, egy­millió drachma hozománnyal. — Ha honfitársam lesz az első, akkor nálam élete vé- jéig ingyen ebédelhet — aján­lotta egy vendéglős. — Nálam a győztes ingyen ka rja a ruhákat, amíg csak akarja — ígérte egy szabó­mester. Nemzeti ügyet csináltak a görögök abból, hogy ebben a számban hazai atléta fusson be elsőnek a célba. Izgalmu­kat csak növelte, hogy a 25 induló közül csak négy volt külföldi, a mezőny többi tag­ja mind Hellasznak akart di­csőséget szerezni. Igaz, hogy rajthoz állt az ausztrál Flack, aki már előzőleg megnyerte a 800 és az 1500 méteres síkfu­tást, a francia Lermusiaux, az amerikai Blake és a magyar Kellner 'Gyula is. öle ugyan­csak kiváló képességgel ren­delkeztek. Athén izgatottan várta a küzdelem alakulását. Eleinte a külföldiek vezettek, először a francia futó állt az élre. Spyros Louis, akitől a görögök a legtöbbet várták, óvatosan kezdett, mert úgy ismerte a pályát, mint a tenyerét. Tud­ta, hogy a végén a legnehe­zebb a terep. A külföldiek rosszul osztot­ták be erejüket, előbb az amerikai atléta esett össze, majd a francia fulladt ki. A legtovább az ausztrál Flack bírta, ő 37 kilométerig veze­tett, ott azonban lehevert a földre és nem tudott tovább Eutni. Ekkor a görögök vet­ték át a vezetést és csak a magyar Kellner tudott velük úgy, ahogy lépést tartani. Százezer ember ujjongott Athén márványstadionjában, amikor a görög Spyros Louis győztesen futott a célba. Öt két honfitársa követte, mig negyedikként Kellner ért be. Hamarosan azonban nagy bot­rány tört ki. Kiderült, hogy a harmadik görög a táv egy ré­szét kényelmesen, kocsin tet­te meg. A görög trónörökös magához, hívatta a futót. — Igaz, hogy útközben ko­csira ült? — kérdezte. — Igaz — válaszolta Volo- kas, akit kizártak a küzde­lemből, és így a harmadik helyre Kellner Gyula került. Spyros Louis, az első olim­pia maratoni futásának a győztese nem kaphatta meg az előzőleg megígért legna­gyobb jutalmat: George Ave­roff lányát és az egymillió drachma hozományt. A vidéki postaküldönc ugyanis nős volt. Rengeteg ér­tékes, más ajándékot viszont kapott, később pedig enge­délyt adtak neki, hogy szülő­falujából, Marusiból kőkor­sókban vizet szállíthasson Athénba. A görög fővárosnak akkoriban ugyanis ihatatlan, rossz vize volt. Spyros meggazdagodott ezen az üzleten. 1904-ben, a St. Lous-i olim­pián is sok izgalmat okozott a maratoni futás. Harminc­Az argentin Delfo Cabrera, a londoni olimpia maratoni futóversenyének győztese. I McGovern áprilisban, a sze­nátusban elmondott beszédé­ben a vietnami háborút az Egyesült Államok „ legtragiku­sabb diplomáciai és erkölcsi kudarcának” nevezte. Követel­te a bombázások megszünteté­sét. Állást foglalt egy széles alapokon nyugvó dél-vietnami koalíciós kormány megalakítá­sa mellett. A dél-vietnami kommunistákról így nyilatko­zott: „jelentős szerepük kell, legyen bármilyen ideiglenes kormányban”. Miközben a demokrata pár­ton belül tovább élesedik a harc az elnökjelöltségért, Johnson elnök texasi birtokán szombaton Richard Nixonnal, a republikánusok jelöltjével tárgyalt. Az elnök meghívta Nixont és alelnökjelöltjét, Spiro Agnew kormányzót, hogy tájékoztassa őket a viet­nami helyzetről és a párizsi tárgyalásokról. A megbeszélé­sen részt vett Rusk külügymi­niszter, Helms, a CIA vezető­je és Vance, a párizsi tárgyalá­sokon részvevő amerikai kül­döttség helyettes vezetője is. Washingtonban McCarthy szenátor nyilatkozatban szólította fel Johnsont, hogy halassza el az augusztus 15-re és 16-ra tervezett amerikai rakéta- kísérleteket. A Kennedy-fokról ezeken a napokon bocsátanak fel Posei­don és Minuteman—3 típusú interkontinentális rakétákat, amelyeket nukleáris robbanó­fejjel is fel lehet szerelni. McCarthy' hangsúlyozta, hogy a rakétakísérletek elhalasztá­sa egyáltalán nem okozna kárt az amerikai nemzetbiz­tonságnak, annál inkább veszélyezteti a küszöbön- álló amerikai—szovjet tár­gyalások sikerét. McCarthy ismét csak a viet­nami háborúról beszélt. Sür­gette a háború befejezését, hangoztatta, hogy a demokrata párt elnökjelölő kongresszusá­nak mindenképpen programjá­ba kell iktatnia egy dél-viet­nami koalíciós kormány meg­alakítását.

Next

/
Thumbnails
Contents