Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-08 / 185. szám

Kék papír van elég Füzetek, nylonzacskóban A papírboltok kirakataiban már nem a színes képeslapok I és levélmappák foglalják el a ' fő helyeket. Helyettük a szep­temberi tanévkezdet előhírnö­keként ott sorakoznak a füzet- kötegek, dobozos színes ceru­zák, festékek, iskolai kellé­kek. Bár a csúcsforgalom még egy boltban sem kezdődött meg, már megállapítható, hogy a választék és az ellátás sok­kal jobb, mint tavaly, vagy az ezt megelőző években volt. Az előre elkészített füzet­csomagokat nylonzacskóba zárva kaphatja meg minden kisdiák. Bevált, jó szokás a füzetek osztályonkénti csopor­tosítása — a zacskós csoma­golás viszont az eddigieknél is jobb ötlet. Kék csomagoló­papír és címke is van bőven a boltokban. Töltőtollakból, go­lyóstoliból és ceruzákból szep­temberig még bővül a válasz­ték. Tavaly szeptemberben. már gondot okozott a város­ban, hogy hamar elfogytak a rajztáblák. Előreláthatóan most ilyen panaszra sem lesz ok, faáru is megfelelő meoy- nyiségben érkezik. PEST MEGYEI HI'bUP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 8„ CSÜTÖRTÖK it szakember hiányt nemi ismerik Abonyi részleggel bővül a vasipari ktsz A ceglédi Vasipari Elektro­mos Ktsz az elmúlt napokban automatikus vezérlőberende­zést szállított egy Görögor­szágban épülő forgácslapüzem számára. Jövőre kezdik meg a tablettázóigépek gyártását, amire az idei BNV-n kötötték meg a szerződést a külföl­di megrendelőkkel. A belföldi igényeikről Tokaji AZ A BIZONYOS „FEKETE VONAT' Pofon nélkül utaztunk GAJDESZ NAGYON DÜHÖS VOLT — Fapipa! Unikum! Gyer­tek Gajdeszért, már megint kezdi! — Ekkor döbbentem rá, hogy hova kerültem. Péntek délután fél kettő. — Figyelem! A Mátészal­káig közlekedő személyvonat előreláthatólag 15 percet ké­sik — hallatszott a felhívás a ceglédi pályaudvar hangszóró­jából. Húsz percet késett, s még öttel később indult el. A „fekete vonat" a szabad szombatos ingázókat szállítja haza, végig az Alföl­dön, egészen Szabolcsig. Csak meglehetősen erős testi kény­szer hatására sikerült a lép­csőn feljutnom. Nem akarták a peronajtót sem kinyitni, annyian voltak. Láttam a tv- ben, hogy mit és mennyit isz­nak, amíg a Nyugatiban fel- szállnak. Némelyik spirituszra specializálta magát. Az alko­hol aztán megteszi hatását. Sok verekedés, bicskázás í "rtént már ezen a vonaton. Tartottam ettől most is. Gajdesz táskája a kupéban volt, felszálláskor az egyik ba­rátja vitte oda, helyet foglal­ni. Most, hogy megérkezett a büféből (Pesttől Ceglédig a büfében volt), kereste a he­lyét. — Ki küldött téged ide? — így kezdte az egyik belülről. — Engedjetek! — kiáltotta alig érthetően, de nagyon dü­hösen Gajdesz. — Menj a kubikosaidhoz! Ki hívott ide? Azért jöttél, hogy verekedj? De én kiosz­tom ám neked, még ha akár­hány rendőr is van a vonaton! Gajdesz dühös lett. — Te alávaló! Állj ki ve­lem, ha mersz! Már rontott volna be a ku­péba a kiabálás után, de oda­kint ketten lefogták. — Eredj már Gajdesz! Menj a kubikosokhoz — kérlelték azok. Levesznek, édes öregem! Nyolc gyereked van, gondolj azokra is. Kisújszálláson kidobták Gajdesz táskáját a vonatból az ablakon. Állt a vonat, nehéz tolakodás után sikerült az egyiknek lemenni érte. — Levetünk, ha nem nyug­szol meg — kiabálták a le- fogói. — Kiugróm az ablakon, ha nem üthetem agyon ezt a gazembert! — válaszolta. Erős ember volt, már derékig az ablak alumíniumkerete fölé hajolt. — Én 500 forintot fizettem agy pofonért — így az egyik. — Három napig ültem Szol­nokon. Levettek. Megbüntet­tek. A három napomat is le­vonták — így a másik. Ecse- diek vagyunk mindnyájan, tartsunk össze egy kicsit! Ne bántsuk egymást! Fapipa, Unikum, s a rendőrség harca eredmé­nyes volt. Ugyan egyetlen rendőrt sem láttam, de még az italtól elsötétült, felelőtlen, meggondolatlan dulakodók is ott érezték a rend erejét. Ki- böjtöltük az utazást verekedés nélkül. Jó érzés volt, mondha­tom. Szabó Alfréd SPORTEREDMENYEK Abony győzött a területi rangadón! ABONY TSZ SK-ÓCSA 2:1 (2:0) Abony TSZ SK: Tóth — Matkovi'cs, Retkes János, Ret­kes Ferenc, Makai I, Czigler, Vass, Molnár, Gönczöl, Vígh, Makai II. Edző: Gyér Károly. Csere: Makai II helyett Ter- pák. A nagy érdeklődéssel várt területi labdarúgó-mér­kőzésen Abony jobb játékkal, a taktikai utasítások betartá­sával igen megérdemelten nyert. A rangadót nagyobb gólarányban is nyerhették volna. Gól: Gönczöl 2. Jók: Tóth, Gönczöl, Molnár és Czigler. CeglMi Építők női—Főt női 14:5 (9:0) Megyei kézilabda női rangadó Ceglédi Építők: Dávid — Bezzegh, Balogh, Orosz, Kiss Éva, Bálint Szűcs. Csere: Csendes né, Csorba, Deli és Gergelyffi. Edző: Csendes György. Tavasszal Fót nyert 10:7-re. A ceglédi lányok nagyon ké­szültek a visszavágóra, ami sikerült is. A nagy akaratért és küzdeni tudásért, taktikai utasítások betartásáért a csa­pat minden tagját dicséret illeti. A gólokon Orosz, Kiss, Bálint, Balogh, Szűcs osztoz­tak. Jók: Dávid. Bálint, Orosz, Kiss és Balogh. Itt említjük meg, hogy a Ceglédi Építők női csapata szombaton a csehszlovák Su- rányi Vasutas csapatával nemzetközi találkozón vesz részt Nagykőrösön. Vasárnap Cegléden látják őket vendé­gül. Az igen jó képességű csehszlovák lányokkal a ta­lálkozás élvezetes, szép mér­kőzést ígér. Kossuth Kupa tekeverseny eredményei Élénk érdeklődés mellett rendezték meg Cegléden szombaton és vasárnap a Kos­suth Kupa tekeversenyt, me-: lyen hat csapat 48 verseny­zője vett részt. A 8x100-as tarolásban egyéniben az aláb­bi eredmények voltak: 1. Tö- mösvári, Újpesti Dózsa 312, 2. Rónaszéki Lajos, Ceglédi Építők 304, 3. Bauer, Kecske­méti MÁV 297, 4. Raffai, Ceg­lédi Építők 295, 5. Türey Pál Ceglédi Építők 291. 6. Pá­kozdy, Ceglédi Építők 290 fa. Csapatban: 1. Ceglédi Építők 2236 fa, 2. Újpesti Dózsa 2157, 3. Debreceni Vasutas SC 2048, 4. Ceglédi Vasutas SE 1912, 5. Ceglédi Építők „B” 1920, 6. Kecskeméti MÁV 1789 fa. Holnap: vhii'és a városi tanácsnáf Pénteken délelőtt 9 órai kezdettel vb-ülést tart a Ceg­lédi Városi Tanács végrehajtó bizottsága, az első emeleti kis tanácsteremben. Az ülésein be­számoló hangzik el az 1968-as, első félévi költségvetés és a fejlesztési tervek végrehajtá­sáról, majd az Állami Biztosí­tó helyi fiókjának vezetője számol be a városban történő biztosítási tevékenységről. János, a Ktsz elinöke adott tá­jékoztatást. — Eziekben a napokban kezdjük meg a Vásárosnamé- nyi Ládagyár megrendelésére — mintegy 3 millió forint ér­tékben — egy szállítószalag- sor gyártását. Egyelőre kapa­citásunk nem engedi meg több rendelés felvételét. — Nincs mód üzembővítés­re? — Most létesítünk Abony­ban egy 60 munkást fog­lalkoztató üzemet. Nagy segítséget kaptunk a község vezetőitől, akiknek cél­juk, hogy Ahányból minél ke­vesebb ember legyen az eljá­ró dolgozó. — Lesz-e elegendő szak­munkás-utánpótlásuk? — Jelenleg 50 ipari tanulónk van. Szeptember 1-én miég újabb 20 tanulót állítunk munkába. S ha csak egy ré­szük kívánja nálunk folytatni a munkát, évekig nem lesz szakemberhiányunk. — Van-e már kimutatható eredmény a féléves terv tel­jesítéséről? — Százalékban még nem tudnám megmondani, de minden jel arra mutat, hogy túlteljesítettük. Az év végén — hasonlóan az elmúlt évihez — előrelátható­an egyhónapi fizetésnek meg­felelő összeget fizetünk ki dolgozóinknak nyereségrésze­sedés címen. A birkák is pénzt kerestek Jó eredményt értek el a jászkarajenöi Uj Barázda Tsz juhászai ebben az évben: a Gyapjúértékesítő Vállalatnak mintegy 32 mázsa gyapjút ad­tak át birkáikról. A tervet tel­jesítették és a tsz-t így 230 ezer forint bevételhez juttat­ták. MÁV-nyugdíjasok figyelmébe! Augusztus 9-én, pénteken délután fél kettőkor a Vasutas Művelődési Házban előadást tartanak a MÁV-nyugdíjasok részére. Érdeklődőket szívesen látnak. MINTA PAPRIKATÁBLA Aranyérmet kapott a nagykőrösi kiállításon a jászkara- jenői Új Barázda Tsz kertészeti brigádjának paprikája. A termést javában szedik. Foto: Kiss VONATOZÓ VEZETŐK Munkahelyük: a konzervgyár A gimnazista álma teljesül ♦ Ceglédi „különítmény" Ceglédnek számos gyára és nagy ipari üzeme van, mégis a város élelmes dolgozói kö­zül sokan a szomszédos Nagy­kőrösre is átjárnak, hogy ott biztosítsanak maguknak meg­élhetést. Több vezető tisztvi­selő utazik át naponta Kőrös­re, és a Nagykőrösi Konzerv­gyárnak sok ceglédi dolgozója van. Antal Lászióné, a konzerv­gyár munkaügyi osztályveze­tője elmondotta, hogy mint­egy 60 ceglédi férfi és nő dol­gozik különböző beosztások­ban a gyárban. A nyári fősze­zonban számuk megközelíti a százat. Munkájukkal az üzem­vezetők mindenütt igen elégedettek. Felkerestem a gyárban né­hány ceglédit. Az édesüzem­ben több gimnazista fiú dol­gozik. Kostornyi Gézával el­beszélgettem. — Most megyek a második gimnáziumba. Az egész vaká­ciót itt töltöm, 6 forint óra­bért kapok. A keresetből egy magnót szeretnék venni. Azt hiszem, sikerül... Az egyik raktárban Kiséri Dénesné és B. Horváth János- né magas dobozhegybe rakta a paradicsomkonzerveket. Megszólítottam őket. — Lassan 20 éve járok ide — mondotta Kisériné. A fér­jem megrokkant és én vagyok a kereső. Cegléden is többször elhelyezkedhettem volna, de én itt szoktam meg és feletteseim is becsülnek. A laboratóriumban is talál-, tam egy ceglédi kislányt: Hor­váth Enikőt, aki nemrégiben szerezte meg a vegyészmérnö­ki diplomát. — Itt töltöttem a gyakorló­évemet — mondotta. — Na­gyon megszerettem ezt a gyá­rat, s az itteni munkát. Szíve­sen1 jöttem ide. A Nagykőrösi Konzervgyár­ban átlag 3500 munkás dőli gozik. A gyárnak előkészítő telepe van Abonyban és Törteién s emellett a főidényben Ceglé­den, Jászkara jenén, Albertir- sán, Farmoson, Tápiószelén és Püspökladányban is tart fenn kisebb üzemet, ahol zöldba­bot, meggyet, barackot, főző­tököt vagdalnak, hámoznak, magvaznak, ládákat javíta­nak. Mindenütt 20—30 hely­beli dolgozó jut munkaalka­lomhoz — szezonban több is, K. L. Ceglédi úszósikerek A hét végén bonyolították le Szolnokon az 1968. évi te­rületi ifjúsági úszóbajnoksá­got, melyen öt megye 16 egye- j sülebe indította legjobb úszóit. ! A versenyen jelentős ceglé­di siker született. Két bajnoki aranyéremmel, öt második és egy harmadik helyezéssel tér­tek haza a fiatal ceglédi úszók, úgy tűnik, hogy Gáti Károly edző lelkiismeretes, áldozatos munkája a mindjobb eredmé­nyekben realizálódik. Eredmények: 1500 méteres gyors: Bajnok: Csató Miklós 20.56.4 mp. 200 méteres pillan­gó: Bajnok: Csató Miklós 2.43.6 mp. II. helyezett: 100 méteres pillangó: Csató M. 1.11 mp, 200 méteres vegyesúszás: Csa­tó M. 2.41.3 mp. 400 méteres vegyesúszáis: Csató M. 5.46 mp, II. helyezett: 4x100 méterea gyorsváltó: Ungvári, Fekete, Túri, Csató. III. 200 méterea mellúszás: Klementisz Lajos 3.02 mp. IV. 100—200 méteres mellúszás: Ungvári Imre 1.27 —3.06 mp. IV. 200 méteres hátúszás: Tukacs Katalin 3.15 mp. VI. 100—200 méteres mellúszás: Török Tibor 1.27— 3.06 mp. (beck) FEHÉR TANYÁK 1. HOMOK TENGER (A község egyik vezetőjével beszélgettem örömeikről, gond­jaikról. Akkor említette a „nehéz ügyet”. Messziről feltűnő fe­hér tanyák őrzik a határt. Sok ember él arrafelé. Azt szeret­nék, ha ledőlnének az öreg falak és lakói bejönnének a faluba. De szívós ellenállás vet vissza minden próbálkozást. Azért indultam el a hosszú útra, hogy megismerjem azokat az embe­reket, akik ott kint élnek, a fehér tanyákon.) VALAMI JÁRMÜVET akar­tam szerezni, de lebeszéltek róla. Akkora a homok, mond­ták, hogy úgyis elakad benne a kerék. Nekivágtam hát, a felkelő nap nyomán, gyalog. Lassan eltűntek mögöttem a falu házai. Magas fák kísérték az utat. Friss szél futott a ku­koricatáblák között. Másfél órája jövök. A lábam bokáig süpped a homokban. Nehezen haladok. Néhány emberrel ta- találkoztam csupán. Szúrós szemmel nézik az idegent. Er­re ismerik egymást, pedig ki­lométerek választják el egy­mástól a tanyákat. Széles me­zőre ér ki a dűlőút. A túlsó végén sűrű lombok közül pi­ros tető kukucskál. Zöld szi­get a sárga határban. Szűk be­járaton keresztül az udvarra jutok. Nem látok senkit. Puly­kák csapkodnak rikoltozva, jelzik az idegent. Nincs kerí­tés, a portát öreg akácok ve­szik körül. A kukoricásból li­bák lépegetnek elő. A szalma­kazal tövében mázsás disznók röfögnek, az egyik anyakocán sivítozó kismalacok csüggnek. Apró csibék tipegnek a lábam előtt. A kút szélén gyöngytyú­kok sétálgatnak. A vályú kö­rül kacsák. A kutya a küszöb mellett szundít, lustán nyitja fel szemét. Macska ugrik a te­tőről a verandára. Az ólak mögött galambdúc magasodik. A HÁZ ALACSONY, mé­lyen ülő. A friss meszelésen is átüt a nedvesség. Hangosan beköszönök. Sovány asszony bújik elő a sötét szobából. Riadtan néz és kérdezésem nélkül szól. „Az uram itt van, hátul a teheneknél, majd szó­lok neki”. Szalad, talán rosz- szat sejt. Belátok az ajtón. A szoba földes. Kopott bútorok. Nehéz szag csapja meg az or­rom. Csirkék sétálnak be, fel­ugrálnak a padra. Az ember és az állat kapcsolata, együttélése itt természetes. Megjönnek. Az ember hátratolja a kalap­ját, homloka felett virít a fe­hér bőr. Mezítláb van, a sarka repedezett, kemény. Az asz- szony az ajtónak dől. Nem ül le. A tisztelet és — a bizalmat­lanság is az idegennel szem­ben. Félénken néznek. — Hogyan élnek itt? — Hát, megvagyunk. Jól. — Nem kívánkoznak be a faluba? — Nem, minek? Van itt mindenünk. — Mennyi a jövedelmük? — Szépen kapok a tsz-től. Sokat hoz a jószág. Ha bemen­nénk a faluba, ott nem tart­hatnánk ennyit. Igaz. sok do­log is van velük. Meg, drága az eleség. Időnként beme­gyünk a vásárra, eladunk va­lamit, abból fedezzük. — Mégis, nem hiányzik a falu? A villany? — NEKÜNK NEM. Ott sok áz ember. Itt egyedül vagyunk, békében, nyugodtan. Hallgatnak. Mozdulatlan arccal néznek ki a tágas ud­varra. Kohlmayer Aclám (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents