Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-08 / 185. szám
FEST UK,YU 'ZJÚritm 1968. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK KÖNYVESPOLC SÓLYOM JÓZSEF—SZABÓ LÁSZLÓ: Az utolsó kísérlet „MAGÁHOZ TÉRT, lassan visszanyerte önuralmát. A következő kocsi közeledtekor már a szeme se rebbent. Pedig e pillanatban mindketten joggal a villamosszék árnyékában érezhették volna magukat. Két fiatal fiú hajtott hazafelé egy táncestről. Jókedvűen suhantak, amikor a reflektor- fényben feltűnt az országút szélén baktató két alak. Bőrönd volt a kezükben. Amerikában nem szoktak bőröndöt cipelni elhagyott országutakon. Az idegeneknek kalapjuk sem volt. Amerikában a férfiak kalapot viselnek. Ballonkabát volt rajtuk. Amerikában télen, hóesésben télikabátot hordanak. Gimpelék azonnal gyanúsak lettek. Elhajtottak mellettük, de később, kerülő úton visszafordultak és zseblámpa segítségével követték a hóban a nyomukat egészen a tengerpartig. Megtudták, amit akartak: az idegenek valamilyen furcsa módon a tenger felöl érkeztek. A LEGKÖZELEBBI RENDŐRŐRSÖN izgatottan jelentették felfedezésüket. Egy kövér őrmester, az inspekciós, látszólag belement a játékba: — Szóval, kémekre bukkantatok, fiúk? — Igen, minden bizonnyal kémek lesznek! — Nagyon jó. Es azt is tudjátok, hogy a vízből jöttek ki? — Egész bizonyosan! Talán tengeralattjáróval érkeztek ... — Náci tengeralattjáró Frenchmann-Bayban? Hát hülyének néztek ti engem?! — Miért nem hisz nekünk? — Ilyen vicceket a barátaitokkal csináljatok nem a rendőrséggel. Es most indulás haza, mert mérges leszek. Alud- játok ki magatokat, hogy holnap pihentek legyetek a számtanórán. A FIÜK dühösen csapták be az ajtót, s elhatározták, hogy nem hagyják annyiban a dolgot. A helyi FBI kirendeltségéhez kopogtattak be. Az ügyeletes tiszt először be sem akarta engedni őket, de amikor a legkonokabb elutasításra sem tágítottak, kelletlenül lejegyezte bejelentésüket.” A KÉT FÉRFI, aki 1944 telén Florida partjain bolyong az éjszakában, nem más, mint Erich Gimpel, német náci ügynök, és segítőtársa, Willam Curti Colepough, amerikai csavargó. A német tengeralattjáró, amely a legnagyobb titokban partra csempészte őket, már messze jár. Gimpelék pedig a lelepleződés veszélye miatt csak igen óvatosan haladhatnak kitűzött céljuk felé: az Egyesült Államokban élő ügynöktársak segítségével a vesztésre álló háború utolsó pillanatában ellopják az amerikaiak által már kikísérletezett „csodafegyver”, az atombomba leírását. Erre a feladatra a háború huszonnegyedik órájában valóban csak megszállott náci vállalkozhat. Erich Gimpel azonban nemcsak jó náci és tökéletes német, de szenvedélyes hírszerző is: senkix nem alkalmasabb nála a feladat elvégzésére. Minden lépését gondosan mérlegelve készíti el tervét, amely valóban sikerre is vezet. Nem rajta, azaz nem elsősorban rajta, hanem a körülményeken múlik, hogy mégis lebukik és az FBI fogságába kerül. GIMPEL UGYANIS HIVATÁSOS KÉM és nem érző, gondolkodó ember. A háborúban a legsötétebb erők oldalán harcol és nem veszi észre, hogy körülötte a népek millióit a nácizmus rémtetteinek hatására mélységes felháborodás kerítette hatalmába, s az igazság és a becsület erői mind a német fasizmus elfojtására szövetkeztek; így hát elég egy vigyázatlanul elejtett szó. egyetlep mozdulat és ő máris fennakad a „körülmények” hálójában. Szabó László és Sólyom József könyve azonban nem csupán Gimpel amerikai küldetésének történetével ismerteti meg az olvasót, hanem a náci kém egész életpályáját is bemutatja. A történet a harmincas években indul: Gimpel egy dél-amerikai német cég képviselőjeként kezdi karrierjét, de hamarosan az Abwehr ügynöke lesz. Jó ideig Peruban működik, majd komoly kiképzésben részesül, megtanítják mindarra, amit egy hivatásos náci kémnek tudnia kell. Gátlástalansága és hidegvére miatt hamarosan felfigyelnek rá, s komoly terrorakciókat hajtatnak végre vele. Balszerencséjére, több jelentős manőverét félbe kell szakítania, mert a szovjet hírszerzés tudomást szerez a készülő műveletekről, és értesíti a szövetséges haderőket, amelyek ellen az akció irányulna. Gimpel azonban mindenképpen ki akar tűnni, érdemeket akar szerezni. Ezért egyre növeli felkészültségét, többszörösen is bebizonyítja náci érzelmeit, s így végül is cseppet sem meglepő, hogy az utolsó játszmában éppen őrá esik a hitlerista hírszerzés vezetőinek választása. AZ „UTOLSÓ KÍSÉRLET” igen érdekes, s tanulságos história az amerikai fasizálódás szempontjából is. Hiszen Gim- pelt, akinek esete olyan nagy port vert fel Amerikában a háború végén, s aki többszörösen megérett a villamosszékre —, végül nem végzik ki, sőt börtönbüntetése egy részének letöltése után szabadon bocsátják. Miután visszatér Európába, természetesen első dolga az, hogy elővegye az általa mikrofilmre fényképezett és egy svájci bank széfjében őrzött atombomba-gyártási leírást és átnyújtsa azt a nyugatnémet állam illetékeseinek. Ha tehát valaki ma Nyugat- Németországban járva egy elegáns, dúsgazdag úrral találkozik, aki Erich Gimpelnek nevezi magát, ne csodálkozzék. Valóban az utolsó náci kém áll előtte, az, aki Hitler parancsára ellopta az atomtitkot ... Horváth Gabriella MONOR Készülődés a tanévre FÜZETCSOMAGOK FÉLÁRON - NINCS HIÁNYCIKK A PAPÍRBOLTBAN Azt ugyan nem tudnánk határozottan állítani, hogy a diákok kivétel nélkül óriási ambícióval készülnek az új tanévre —, de a monori papír- és írószerbolt annál inkább! Ahogy Babinszky Imréné, a bolt vezetője elmondotta, már túl vannak a készülődésen, már jó ideje áll a vásár. Az idén szerencséjük van a diákoknak, az előző évekhez képest majdnem féláron vehetik meg a füzetcsomagokat. A tanszerek többségének lecsökkent az ára, például a 3,20-as füzet most 2 forintba kerül, olcsóbbak az Írónők, a körzők és a tollak is. Az eddigiek azt mutatják, hogy a legfrissebb vásárlók a VÁC Ija tali segédiiíemek a termelőszövetkezetekben A Váci Járási Tanács végrehajtó bizottsága múlt heti ülésén újabb termelőszövetkezetek számára engedélyezte különböző segédüzemek létesítését. Az acsai Aranykalász sóder termelésére kapott engedélyt, a csomádi Zöld Mező asztalos- és fafeldolgozó üzemet nyit, melyben a környék lakossága számára is dolgozik. A csővári Virágzó Tsz lakatosüzemet állít fel, elsősorban saját gépei javítására, de bérmunkát is elvállal. A fóti Vörösmarty Tsz egyszerre három üzemet indít: fémöntő, fémnyomó és fémcsiszoló üzemet. Az őrszentmiklósi Egyesült Barátság Tsz a lakatosüzemét bővíti ki vas- és fém- esztergályos-részleggel. A sző- di Haladás Tsz — a kapott engedélyeknek megfelelően — kovács-, lakatos-, vas- és fémesztergályos, valamint fémnyomó üzemeket saját és a lakosság ilyen irányú szükségleteinek kielégítésére. A járási tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának előzetes vizsgálata szerint a kért segédüzemek működésének előfeltételeit a termelőszövetkezetek biztosították, s minden remény megvan arra, hogy gazdaságosan működjenek. hetedik és nyolcadik osztályosok, már ezer füzetcsomagot vittek el. Nagy a legifjabbak, az elsősök érdeklődése is, 200 új iskolás vásárolt meg minden szükséges „kelléket” az elmúlt hetekben, napokban. Egyenletes a forgalom. S ez nemcsak a papírbolt eladóinak kedvező, hanem a szülőknek, gyerekeknek is. Kevesebb a sorbanállással haszontalanul eltöltött idő, s nem lesz tolakodás a hónap utolsó napjaiban sem. Tavaly augusztusban 230 ezer forint értékben vásároltak itt tanszereket, idén 250 ezerre számítanak. Igaz, hogy az árak csökkentek, viszont az üzletben most már tréningruhát is árusítanak, tornacipőt, minden méretben, tornadresz- szeket, sőt „divatos” iskolatáskákat is. Elvégre nem mindegy, hogy milyen táskába kerülnek szeptember elsején az újonnan csomagolt füzetek! A csomagolással sem lesz baj, kék papír, címke van elég. Semmi sem hiányziík, csak a spirálfüzetek ... Komámasszony hol a... vas? Egyszercsak nincs tovább. All az épület léiig készen, a (alak, vakolatlanul, és tető nélkül. Mert a tetőszerkezet szereléséhez szükséges vasat sehol nem tudja Deszerezni a ráckevei Aranykalász Tsz. ígéretet kapnak bőségesen, anyagot nem. Határidőt a szállításra senki sem mer vállalni. Már Dunaújvárosban és a Ferrogló- busnál is érdeklődtek, eredmény nélkül. Pedig nagyon várják a helyiek az új ABC áruház elkészültét. A hárommilliós beruházás sokak vásárlási gondján enyhít majd. Az eredeti átadási határidő december 31. Kérdés, mennyivel tolódik cl az anyaghiány miatt? A tsz építőbrigádja készenlétben áll, a pénzt biztosítja a MÉSZÖV. Jó lenne, ha minél hamarabb megoldódna ez a probléma, és a tágas, 600 négyzetméter alapterületű, minden alapvető cikket, élelmiszert, és iparcikket árusító üzletet átadhatnák a forgalomnak. MOHAN Az új-delhi állatkertben három, kék szemű, fehér bundájú tigris született. Ilyen tigris igen ritka, a világon jelenleg 23 példány van belőlük: 18 Indiában, 3 Floridában, egy-egy pedig Washingtonban és a bristoli állatkertben. Valamennyi a középindiai híres Mohan nevű fehér tigris leszármazottja. Mohan már öreg és beteg, de most is gondosan ápolják. Rodin-mű vásárlása esemény számba megy még olyan nemzetközi hírű gyűjteménynél is, mint a Szépművészeti Múzeum. Néhány napja itt, a modern szoborosztály állandó kiállításán új szerzeményként csodálhatják meg a látogatók Auguste Rodin — képről talán mindenki által ismert — „A csók” című szoborkompozícióját. Egyike ez a mester fő műveinek. 1886-ban formálta meg Rodin, s egy bronzöntővel — BarbeCSOK dienne mesterrel — 25 példányt készíttetett belőle. Ezek egyikét sikerült most megvásárolnia a Szép- művészeti Múzeumnak. Budapesti műgyűjtő jóvoltából jutottak hozzá. Jól sejteti a szerzemény értékét, hogy annak az egyik pár-darabja ez év tavaszán 13 500 fontért talált gazdára Londonban egy aukción. „A csók” bronz változatai 70 centiméter nagyságúak. Müvét egyébként Rodin annak idején „felnagyította” 190 centiméter méretűre, így márványba faragtatta, és a közönség osztatlan tetszését elnyerve mutatta be a párizsi szalon 1898-as kiállításán. Márványpéldány egyébként négy készült. Négy neves mester faragta ezeket, s jelenleg négy helyen őrzik — a párizsi Musée Rodinben, a londoni Taté Gal- leryben, valamint Koppenhágában és Philadelphiában. CEGLED Több kenyér fogy nyáron Barnát csak „ízelítőnek" — Zsemle helyett töltött kifli — Friss a kenyér? — kérdezgetjük reggel, délután a boltokban. — A válasz mindig megnyugtató: a nap bármely időszakában van elegendő friss, ropogós kenyér. Köztudomású, hogy kenyérszerető ország vagyunk. Hogy Cegléd lakói mennyi kenyeret fogyasztanak el naponta, arról Szabó Ferenc, a sütőipari vállalat főkönyvelője tájékoztatott. — A város sütödéi, beleértve a magánsütödéket is, naponta 130 mázsa kenyeret szállítanak az üzletekbe. Azonban ez az átlag megoszlik; júniustól szeptemberig, a mezőgazdasági munkák nagy hajrájában nagyobb a fogyasztás. — A fehér vagy barna kenyeret veszik szívesebben? — Egy idő óta alaposan csökkent a barna kenyér fogyasztása, s ha ez továbbra is tart, a sütödéknek csak „ízelítőül” kell majd barna kenyeret készíteniük. — Kevesebb lett a kifli- és zsemlefogyasztók száma is. Ezt csak azzal tudjuk megmagyarázni, hogy az utóbbi időben többféle árut tudunk gyártani. Különösen nagy népszerűségnek örvendenek a töltött kiflik, s a különféle krémes áruk. Szóljunk-e Esztikének? A fodrásznál rendezett botránnyal — úgy látszik — betelt a pohár. Esztike még reggel jelentkezett a fodrászatban, hogy tizenegyre jön, mondják meg Zoli úrnak. Igenis — mondta a vonal túlsó végén a manikűröslány —, tizenegyre, Zoli úrhoz, Dévai nagyságos- asszony. Zoli úr, aki a város női fodrászatának sztárja volt, tizenegy tizenötkor munkába vett egy fejet, s amikor fél tizenkettőkor Esztike megjött, sajnálkozva intett, hogy most már várnia kell. Esztike, aki már eleve mérges volt azért, mert negyedórát toporgott a strand előtt, a kocsira várva, s a sofőrrel is ösz- szeveszett, most összegyűlt mérgét egyszeriben kiöntötte. Zoli urat linknek, a manikűröslányt mamlasznak nevezte, s kijelentette, hogy rövidesen a város szélén, a legócskább borbélyüzletben fogják találni magukat, mert odavalók, s nem ide, ebbe az egyetlen valamire való üzletbe. A manikűröslány sírva- fakadt, de Zoli úr, aki máskülönben respektálta Esztikét, mint a város legnagyobb üzemét igazgató Dévai elvtárs feleségét, most, ki tudja, honnét merített bátorsággal, megmakacsolta magát. Kijelentette, hogy Dévai nagyságosasszony egy felfúvalkodott pulyka, aki már régóta az egész üzletnek az agyára megy, s örülni fognak, ha ezentúl nem itt. hanem a fővárosban készíttet frizurát, ami pedig az ő áthelyezését illeti, hát arra befizet. Mindezt halálos nyugalommal mondta el, úgy, hogy közben egy pillanatra sem állt meg a keze, hanem nagyon is szakszerűen dolgozott a székben ülő fejen. \ fodrászüzletben történteknek természetesen folytatása lett, mert Esztike elégtételt, Zoli úr pedig igazságot követelt, s a dolog végül is — most már sokan másokat is érintve — a városi pártbizottságon kötött ki. Az előadó, akinek a városi titkár, aki új ember volt itt, mindössze fél esztendeje került ide, kiadta az ügyet, először nem akart hinni a fülének. Mi köze neki ahhoz, hogy a fodrászüzletben összeveszett két ember? A titkár azonban csak mosolygott, s azt mondta: többről van itt szó, öregem. Többről? Miről? Amikor azután végigolvasta a paksamétát — Esztike panaszát a városi tanács ipari csoportjánál, a szövetkezet elnökének levelét, amiben Zoli úr, azaz Tóth Zoltán áthelyezését, majd annak megsemmisítését közölte, Tóth Zoltán fodrászsegéd följegyzését a Kisipari Szövetkezetek Országos Központjához, a központból kiszállt ügyintéző által fölvett jegyzőkönyvet, Esztike újabb panaszos levelét, most már a megyei tanács egyik elnökhelyettesének címezve, a megyétől kiszállt előadó följegyzését, az ennek alapján írt elnökhelyettesi levelet, majd Dévai levelét a megyei pártbizottsághoz, miszerint hajsza folyik ellene, s végül a megyei pártbizottság egyik titkárának levelét, hogy tegyenek most már pontot az ügy végére — úgy érezte, nagyobb kutyaszorítóba nem is kerülhetett volna. Mert azon, amit Esztike csinált, különösebben nem kell csodálkozni. Fölvitte az isten a dolgát — az isten? —, sütkérezik a férje fényében, s általában minden két-három hónapban produkált valamit. Utalta mindenki — ő is —, de hát a férjére való tekintettel... Kisvárosban nem úgy van ez, mint másutt. Itt az eldobott kő nem okvetlenül annak a fején koppan, akit megcéloztak vele, jó hát vigyázni, egyáltalán, fölemeljék-e azt a követ? Másnap újból végigolvasta a paksamétát, s bár már tegnap sem volt kétsége, hogy kinek az oldalán is áll az igazság, most rendíthetetlen volt hitében. Szólni kell Esztikének, azaz le kell ülni vele. Azonban: mi köze neki, s pontosabban, nekik Esztikéhez? Nem dolgozik, nem tagja a pártnak, egyetlen funkciója van: Dévai Kálmán felesége. Tehát milyen alapon beszéljen vele? Nem játszhat népnevelősdit: kedves asz- szonyom, a mi szocialista viszonyaink közepette ... Marad Dévai. Kimenni hozzá, s azt mondani: édes öregem, ismerjük egymást több mint húsz éve, te igazgató lettél, én a pártbizottságra kerültem, de hát egy nyelvet beszéltünk akkor is, most miért ne értenénk meg egymást? Persze, azért nem ilyen egyszerű ez. Esztike Dévai második felesége, jó tizenöt év van közöttük, s ahogyan ez lenni szokott, az idősebb férfiak sok mindent elnéznek fiatal feleségüknek. Különben is, Dévai levelet írt a megyének, hajszát emlegetve, mindezt nem más, Esztike ügye miatt. Ha erre képes volt, akkor szót érthet vele? Dévai eléggé megváltozott Esztike mellett, míg korábban semmi baj nem volt, most a gyárban, a párttitkárral elég sokat veszekednek... A titkár! Vele kellene beszélni, hogy... de hiszen a titkár meg hozzájuk jár, hogy Dévai elvtárs türelmetlen, goromba az emberekkel, sorozatosan mellőzi a pártszervezetet fontos döntéseknél... Várjunk csak: most Esztikéről vagy Dévairól van szó? *7égeredményben hol kezdődik, s * hol végződik ez? Mi az ok, s mi az okozat? Esztike hisztit csap a fodrászüzletben, de pechje van, mert az a fiatal gyerek fütyül az egészre, tavaly országos versenyen lett első, tíz perc alatt húsz helyet talál a fővárosban is... Esztike fenyeget, a fiű pulykát emleget. A városi tanács hasraesik Esztike levele előtt, a szövetkezeti elnök szintúgy, nem is vizsgálják, úgy volt-e minden, ahogy Esztike levelében szerepel? A fiút áthelyezik, ír az országos' központba, onnét kijönnek, az elnök megretten, hamar visszateszi a Zoli gyereket a régi üzletbe... Azután az elnökhelyetteshez a levél... Dévai méltatlankodó sorai .. hol van már itt Esztike és a fiú összeröffenése? Itt már „személyem ellen indított hajszáról” van szó, cégjelzéses papíron, pecséttel... ! Dévai fontos ember? Fontos ember, hiszen a legnagyobb gyárat vezeti a városban. Mégis, nincs benne annyi értelem meg szemérem, hogy rövidebbre fogja az asz- szonyát? Ö is látta: az asszony a gyár kocsijával jár a piacra, a strandra, mindenhová. Miért kell ez? Persze, neki is csak most jut ez eszébe. Amikor egy ilyen semmiség körül kicsapódik mindai, ami eddig csak gyűlt, gyűlt. Semmiség? végeredményben az és mégsem az. A fiú kétségtelenül szemtelen volt, amikor pulykának nevezte Dévai- nét, de hát nyilván volt mit nyelni tőle éveken át; különben is, csak felet. Kezdeni Esztike kezdte. Miért kell ekkora ügyet csinálni abból, hogy nem azonnal ülhet be a székbe? Miért hiszi Esztike, hogy neki ez is, meg az is jár? Miért gondolja, hogy egy Dévainé más ember, mint egy Nagyné, meg Ko- vácsné, s a többiek? M egfájdult a feje, s csak ettől eszmélt rá. hogy nem ebédelt. Megnézte az óráját: három múlt öt perccel. Lehetetlen. Tizenegykor jött meg az értekezletről, azóta vacakol ezzel a papírhalommal? Most már nem is kap ebédet. Mindegy. De hát mi legyen ezzel az üggyel? Hogyan lehet pontot tenni a végére? Pont-e az. hogy szólni fog Esztikének? Vagy Esztike, ha rákiáltanának, már abból sem értene ...? Mészáros Oílő á
