Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-07 / 184. szám
I 1968. AUGUSZTUS 7., SZERDA r»3T «tetei &űrlap 3 AUGUSZTUS 10—11: • • Ötszázan látogatnak Pest megyéből Szegedre Különvonat viszi Pest megyéből szombat reggel Szegedre, az ünnepi játékok városába a biztosítási és önsegélyező csoportok tagjait. Mint Fogarassy János, az Állami Biztosító megyei igazgatóhelyettese bejelentette, az ötszáz termelőszövetkezeti tagnak, ktsz- és intézményi dolgozónak gazdag programot állítottak össze a kétnapos kirándulásra. A részvevők — amellett, hogy megismerkednek Szeged nevezetességeivel — szombat este, a Dóm téren megnézik a János vitéz című dalművet. Vasárnap orgonahangversenyt hallhatnak, múzeumba látogatnak és megtekintik a különböző kiállításokat is. A kirándulás költségeit az önsegélyező csoportok intézőbizottsága viseli. Öntözik a szigetet Akik végrehajtották a végrendeletet „Vagyonomat egy olyan osztálynak akarom juttatni, egy olyan osztályt akarok segíteni, amely a hazának leghűbb eleme és a sors szeszélye folytán mégis legritkábban látja áldozatos, verejtékes munkájának gyümölcsét” — írta a harmincas évek' végén a Ta- hitótfaluból származó Unger István végrendeletében. A sors szerencsés forgandó- sága folytán alaposan meggazdagodott Unger-családnak Szemben az „ellenséggel 7/ Szerte a világon az emberek százezrei a vietnami népirtó háború ellen tüntetnek. Demonstrációk zajlanak Washingtonban, Párizsban, Moszkvában és a világ valamennyi nagy városában, amikor Abonyban a TÜZÉP-te- lep kerítésén megjelenik a kusza* krétával írt szöveg: „Vesszen Vietnam. Éljen az USA.” Majd ugyanezen a kerítésen egy liorogkereszt. Az emberek megdöbbenve nézik. Ez nyílt fasiszta lází- tás, itt nem valami rendszer- ellenes megnyilvánulásról van szó. A felirat tartalmával még a rendszerünkkel nem szimpatizálók sem érthetnek egyet. Vajon ki lehet az, aki felrótta e vérlázító szöveget? A nyomozás hamarosan kiderítette a tettest és mindenki számára meglepő eredményt hozott: A felirat „szerzője” Bálint László 19 éves fiatalember, abonyi lakos, ipari tanuló. Az ember első gondolata: nyilván a családi körülményeiben kell keresni a magyarázatot. Nos: a fiú szülei egyszerű, szegény emberek. Az apa rakodómunkás, világéletében dolgozó ember volt. Soha nem mondhattak magukénak egy talpalatnyi földet sem, a fel- szabadulás előtt az apa és az anya is napszámosként dolgozott. A fiú nyolc általános iskolát végzett, jelenleg a szolnoki 605-ös iparitanuló-intézet diákja, kőművesnek tanul, hamarosan kezében lesz a szakmunkás-bizonyítvány. Munkahelyén KISZ-tag, szorgalmas, rendes gyereknek ismerik. Főnökei semmit nem tudnak esetéről, úgy mondják, hogy soha nem hallottak tőle semmiféle politikai állásfoglalást. Bálinték egy kis házban laknak Abonyban, lakásuk szegényes, de rendes és tiszta.. Bálintné idegesen és kissé ijedten fogad. — Az újságban is benne lesz? — kérdi. — Tessék elhinni, ma sem értem, miért tette. Mi itthon sosem politizálunk. Nem is értünk hozzá. Én egyet tudok, hogy ma is szegények vagyunk, de összehasonlíthatatlanul jobb dolgunk van, mint régen. — Milyen gyerek a Lad? — Nagyon jó... Túl jó. Soha nem jár sehová, nincsenek barátai sem. Az apja még zavarja itthonról, hogy menjen táncolni vagy a barátokhoz. De ez nem megy. Legszívesebben otthon ül. — Mégis mit gondol, miért tette? — Nem tudom. Pontosan emlékszem a napra. Hat órakor elküldtem kenyérért. Már hét előtt itthon volt. közben elment a céllövöldébe. Nem tudom, hogy jutott ideje még firkálni is. Azután másnap reggel megint elment valahová. Hamarosan hazajött és egész nap nagyon ideges volt. Mint később kiderült, akkor már látta a körzeti rendőrt a felirat előtt. Este már be is hivatták az őrsre, majd később minket is ... — Letartóztatták? — Nem, csak kihallgatták, aztán hazaengedték. — Beismerte, hogy ő volt a tettes? — Igen... Nemsokára hazajött a fiú. Félszeg, zavart mosolyú fiatalember, alig mer a szemembe nézni. — Miért tette? A fiú hallgat, majd akadozva: — Nem tudom... Voltam a céllövöldében... Egyet sem találtam, ez nagyon bántott... Valamit tenni akartam ... A magyarázat érthetetlen, úgy érzem valaki szájába adta a szöveget, melyet a rendőrségi kihallgatásán — a jegyzőkönyv tanúsága szerint kerekebben fogalmazva mondott: „így akartam feltűnni”. Hosszú ideig másról beszélek vele. A lányokról, a modern táncokról, a táncdalfesztiválról. A fiú felenged, bátrabban beszél. Aztán „politizálni” kezdünk. — Hol van ez a Vietnam? — Valahol, Amerika körül... — Mit gondol, miért folyik ott a háború? — Az USA meg akarja szerezni Vietnamot és a területet elvenni. — Vietnamnak egy része van? — Kettő. Észak és Dél. — És mi, melyik részt támogatjuk? — A délit... A mama közbeszól: — Na, tetszik látni! Milyen jól tudja. — Majd a fiúhoz: — Beszélj csak nyugodtan, mondd meg az elvtársnak, amit gondolsz! — Miért rajzolt horogkeresztet? — Nem tudom ... — Kiknek a jelvénye a horogkereszt? — A németeknek. — Miféle németeknek? — Hát, a gestapósoknak. — Mi az, hogy Gestapo? — Hát a németek. — Ki volt a horogkeresztesek vezére? — Hitler. — Mit tud róla? — Olyan rövid haja van, bajusza és katonaruhában jár. — Még most is? — Igen. — Mit csinált ez a Hitler? — Háborúzott... — Egyebet nem tud róla? A mama közbeszól: — Honnan tudna? Nem is élt akkor! — Mi a fasizmus? A fiú nem válaszol. Mint- ahogy néma akkor is, amikor azt kérdezem, hogy mi a különbség a kapitalizmus és a szocializmus között. És nem tudja, hogy nálunk milyen rendszer van, nem tudja, hogy milyen párt vezeti az országot. általában semmit nem tud, hacsak azt nem, hogy milyen számokat játszottak a táncdalfesztiválon, azokat ki énekelte és hány pontot kapott érte. Könyvet sosem olvas, legfeljebb az újságban a sportot. Olvastam az ügyészségen az orvosi szakvéleményt. E szerint teljesen normális, bár értelmileg nem túlzottan fejlett személy. A nyolc általánost közepes eredménnyel végezte Abonyban, a szolnoki intézetben is közepes a bizonyítványa. Semmi kétségem nincs afelől, hogy nem tudatos ellenség. De nem tudom megfejtését adni tette rugójának. Érthetetlen ez a fiú, mint ahogy érthetetlen, hogy egy 19 éves fiatalember, aki 1955 és 1963 között járt általános iskolába, jelenleg is tanul, KISZ-tag, hogyan lehet ennyire tájékozatlan. Miféle KISZ-szervezet lehet az, ahol ez senkinek nem tűnik fel? Hogyan kaphatott ez a fiú jó jegyet az általános iskolában történelemből. Lehetséges, az, hogy közöttünk így nőhetnek fel fiatal emberek? A kerítésen levő feliratot nézve, az ember az ellenség tudatos lazítására gyanakszik. Felháborodik és úgy érzi: a legkeményebben kell fellépnie. Aztán amikor szembekerülök ezzel a fiúval, az előbb érzett gyűlölet és megvetés sajnálattá változik. Mert amikor a háborúról kérdem, tulajdonképpen arról sem tud semmit. Látott néhány háborús filmet — irmon ismeri a horogkeresztet is —, de a filmekből nem a háború borzalmát látta, inkább a kalandot, az izgalmat. Persze nem várható el tőle, hogy értse a borzalomnak azt a feneketlen mélységét, amit azok ismernek csak, akik a huszonnégy év előtti szörnyűségeket átélték. De az ilyen mértékű érzéktelenségre azt mondanám, hogy talán terheltséget jelent, ha nem találkoztam volna többször — az ő korosztályában — a háborúnak izgalmas kalandként való felfogásával. Bálint László már nem kiskorú. Meggondolatlan — és mondjuk ki: — ostoba tettéért, bíróság előtt kell felelnie, mert kötelességünk, hogy a fasiszta lázítást megtoroljuk, még akkor is, ha tudatlan embertől származik, aki esetleg csák eszköz volt valaki, vagy valakik kezében. Ugyanis mindenfajta fasiszta eszmék, az ilyen fokú an- tihumanizmus legjobb táptalaja az ostobaság, a tudatlanság. Ez pedig csak motiválja, de nem menti a cselekményt. Nagyon foglalkoztat a kérdés: Lehetséges az, hogy egy ern- | bér, aki 10 éve iskolába jár, egy kommunista ifjúsági szervezet tagja, hogyan állhat ezen a fokon? — Mit szoktak a KlSZ-szer- vezetben csinálni? — Klubestek vannak ... meg ilyesmik. A mama ismét segít: — Ugye, kisfiam, hogy te is a demokrácia híve vagy? A gyerek nagyot bólint és a mama önmagát igazolva diadalmasan néz rám. Ősz Ferenc egyik tagja: István fiatalon meghalt és vagyona jó részét Tahitótfalu községnek adományozta — közölte akkoriban a meglepő hírt a Magyar Újság. A Nemzeti Múzeumot építtető Pollack Mihály leszármazottja kedves idealizmussal szerkesztette meg tes- támentumát, amelyet lapozva Terecsényi Gyula újságíró ilyen szavakkal mártotta pennáját a lelkesültség tintájába: ... „Tehetett volna az örökhagyó másként is! Vagyonából macska-, vagy kutyaszanatóriumot is létesíthetett volna, avagy elaggott kanárik élet- elixírjére szánhatta volna vagyonát, de ő nem így tett”... Valóban, a végrendeletből lelki tisztaság és szerénység csendül ki: ... „deszkakoporsóba fektessenek, kívül az erdőben örök nyugalomra, a legegyszerűbb jelzéssel...” A megboldogult testamentumának legérdekesebb és egyben legkomolyabb részében a mezőgazdasággal foglalkozik: ...„kertté kell varázsolni a szigetet... öntözéses gazdálkodást kell folytatni... az OMGE küldjön ki mérnököket, térképezzék fel a szigetet, egységes öntözési tervet dolgozzanak ki... az egyes gazdaságok kijelölésénél vegyék figyelembe a sokgyermekes családokat.. Unger István így gondolkodott a munkáról, emberségről, falujáról, amelyről a legkevésbé vélekedtek így a paraszti gazdaságok termékeit a háborúra készülő gépezettel felzabáló honatyák. szövetkezetek 221 ezer forintot térítenek. A többit az állam fedezi. & © Míg élt, Unger István szíve azonban nemcsak falujáért, hanem az egész szigetért is dobogott. Lássuk hát, örökségének végrehajtói hogyan sáfárkodtak — ha nem is az ő — de a nép talentumaival. Leányfalun Szaszovszky Ferenc igazgató-főmérnök tartja kezét az öntözési csatornák ütőerein. — Tahitótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor és Kisoroszi községek kerületeit, vagyis az egész sziget területén öntözünk, mintegy ezer holdat — magyarázza az igazgató és mutatja a legújabb „térképet”, amelyen a július 15-ig öntözött terület látható s egy szerény, de nagy erőfeszítést mutató szám: 200 holddal többet öntöztek, mint a szerződött mennyiség. — Elég lett volna vajon Unger István 50 vagy 100 ezer pengős hagyatéka az öntözés kiépítéséhez? — ezt kérdezem Szaszovszky Ferenctől, aki csodálkozással vegyes sajnálkozással mondja: — Csak a berendezések fenntartása, üzemeltetése félmillióba kerül évente. Ebből a Budai Mihállyal, a tahitót- falui szakszövetkezet agronó- musával forgatjuk a sárga újságlapot s közben a déli, sárga napfényben fürdő vidékre, a Duna szelíd karjaiba zárt szigetre gondolunk — amelynek földjein már fehér vízsugarak lövellnek a magasba. — A Dunakanyar Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat jóvoltából négyszáz holdnyi területet öntözhetünk — mondja az agronómus mosolyogva. Bejárjuk a gazdagon termő, a víztől életerőt kapó növényekkel dúsan benőtt részeket és megtudom: csupán a 200 holdas epertábla öntözése 3 millió forint kártól mentette meg gazdaságukat. Szépen zöldell a 100 holdnyi lucerna is, amelynek termése öntözés nélkül a forró szelek martalékává válik. A vízgazdálkodási társulat 300 forintot kér holdanként egy 40 milliméteres mesterséges esőért. Hatalmas fáktól árnyékolt, hűvös épületben dolgozik a Dunakanyar Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat, s az igazgató-főmérnök csendes szobájában merészebb álmokat idéz fel, mint amit Unger István, az Astoria-szálló tulajdonosa valaha is el tudott képzelni. A szentendrei és a budai járásban nagyarányú öntözési tervek készülnek, amelyek megvalósítása esetén 1969- ben 1400, 1970-ben pedig már 2140 katasztrális holdra zuhog majd az életet jelentő csapadék. És bár Szaszovszky Ferenc nem szívesen beszél a jövőről — mint mondja, csak a szigorú realitások embere —, éppen e tulajdonságoknál fogva tudja jól és kellő szívóssággal védeni az öntözés lét j ogosultságát. — Az aszály és a várható, csapadékban szegény esztendők ismét reflektorfénybe hozták az öntözést — mondja örömmel az igazgató, és átadja féltve őrzött táblázatát: 1970- ben 600 hold gyümölcsöt és konyhakertészetet, 1200 holdnyi mezőgazdasági területet, 110 hold rétet és legelőt, s egyéb területeket tudnak öntözni a mesterséges esővel. Hogy mekkora erőfeszítés, szellemi és anyagi kapacitás kell ehhez? ... Lassan, kicsit hajtott fejjel mondja: — Csalt a terveken több mint egy hónapig dolgoztunk. Szekrényéhez megy és becsületszóra kötelezett visszajuttatás fejében mutatja meg tevékenységének iránytűjét, a vékonyka, de annál értékesebb tengerkék füzetet: „Pest megye mezőgazdasági vízgazdálkodásának megjavítása”, az MSZMP Pest megyei Bizottságának határozata. Súlyos milliók kellenek az öntözéshez, az öntözőberendezések gyártásához, beépítéséhez és emberek is, gondolkodó, értő, lelkes emberek. „Óhajom, hogy amilyen önzetlen szeretet vezetett engem elhatározásomban Tahitótfalu földmíves népe iránt — írta a Pollack-unoka végső soraiban — akkor, amikor boldogulásukat, jólétüket akartam előmozdítani, oly szeretettel mtmkálkodjanak tervem megvalósításán” ... A szigettel is ez történik már jó idő óta! Szüts I. Dénes SZOMBATON Megyei szántóverseny Tápiószentmártonban 35 traktoros áll rajthoz Befejeződtek a járási szántóversenyek — s a legjobb traktorosok, szám szerint harmincötén, szombat reggel állnak rajthoz Tápiószentmár- ton határában a Kossuth Termelőszövetkezet birtokán. Az ötödik és immár hagyományos megyei szántóversenyt minden eddiginél színesebbé, érdekesebbé szeretnék tenni a rendezők: a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, a KISZ és az Agrártudományi Egyesület megyei szervezete. Augusztus 9-én, délelőtt kerül sor a tá- piószentmártoni kultúrotthon^ ban az ifjú traktorosok szellemi vetélkedőjére. A fiatal gépvezetők szakmai ismereteiket mérik össze, a legjobbak jutalmat kapnak. A megye különböző vidé-: keit képviselő traktoros versenyzők 9-én érkeznek a ve- télkedő színhelyére és szombat reggel az ünnepi megnyitó után rakétajelre indul el a mintaparcellákon a harmiric-r öt traktor. Délután hirdetik ki a vetélkedő eredményeit. Az első négy helyezettet díjazzák — hűtőszekrény, magnetofon, centrifuga és táskarádió, to- vábbá a KISZ megyei bízottá ságának különdíja szerepel a jutalmak között. A megye legjobb traktorosai részt vesznek a kecskeméti országos szántó-* versenyen is. HitelvisáHási kedvezmény porcelán- és kerámiaárukra Az Üveg- és Porcelán Nagy- kereskedelmii Vállalat OTP hitelkedvezményt nyújt a lakosságnak az ezer forintnál nagyobb értékű háztartási porcelán, kerámia, edény és díszműáruk vásárlásakor. A 20 százalék előleg lefizetése után 12 havi részletre vásárolható cikkeket az országban mintegy háromszáz kiskereskedelmi bolt árusítja. A kereskedelem a tavalyinál 12—15 százalékkal nagyobb árukészlettel és korábbinál lényegesen bővebb választékkal készítette elő a hitelakciót. A hitelkérő levelek a helyi OTP-fiókokban szerezhetők be. * XT» / Augusztus közepén indul a próbaüzem U 1 öfVill* a Fémmunkás Vállalat új székesfehér- J vári gyárában. Az üzem nagy sorozatban állít majd elő alumínium nyílászáró szerkezeteket az építőipar és a külkereskedelem számára.
