Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-06 / 183. szám

1968. AUGUSZTUS 6., KEDD *\^Űriap ' Miért írunk? Még mindig írunk. És min­dig újra eszembe jut, hogy minek. Az az érzésem, azok, akiknek szól az írás, elolvas­sák, azután legyintenek egyet és minden megy tovább. Hány hírt, közleményt adtunk le például a fagyíaitmérgezések- rői?! Lassan nem múlik el nap, hogy ne olvashatnánk hasábjainkon a gondatlanság­ról, a nemtörődömségről, a felelőtlenségről. Megírjuk a cikket, szokásból elolvassák még azok is, akiknek szól és ha arra téved az újságíró, ugyanazt megírja mégegyszer. S kezdődik az egész élőiről. Pedig téves az a gondolat, hogy az újságírók a különösen igényes emberek, akik min­dent észrevcsznek és szóvá- tesznek. Minden rendes embert felbőszítenek a súlyos és a ke­vésbé súlyos következmények­kel járó hanyagságok. Csak nem mindenki szól, főképpen nem mindenki vesz kezébe tol­lat és így marad „magánügy”. Szombaton történt éppen: a tahi híd melletti Vörös-kő- étteremben ült le kicsiny tár­saságunk élvezni a Dunaka­nyar szépségét. A nyitott eszp­resszóban senki, az étterem­ben rajtunk kívül hárman ül­tek. A csinos, fekete kiszolgáló kisasszony gyorsan, készsége­sen szolgált fel. De amit ki­hozott! — három csupapiszok pohár, a sütemény mellett szalvéta, amelyet nemhogy használni, de megfogni sincs kedve a vendégnek. Ha sta­tisztikus lennék, így fogalmaz­nék: mind a három pohár piszkos volt — vagyis száz százalék! Ha humorista len­nék, afölött humorizálnék: a nagy forgalom miatt nem volt idő . . . Ha ellenőr lennék, szi­gorúan felelősségre vonnám azokat, akik közömbösségből terjesztik a betegséget. Sajnos, csak újságíró va­gyok. így csupán a tényeket közlöm: piszkos volt három pohár, és a szalvéta. Kevesen voltak az étteremben, semmi nem menti a gondatlanságot. Mondom, csak újságíró va­gyok, ezért most is megírtam a történteket, mint ahogy meg írtam tavaly azzal a kommen­tárral: ha nem is elsőosztályú egy üzem, attól még törőd­hetne a higiéniával. (sági) VÁGTÁBAN. Ingázik a tsz-elnök Reggel negyed, vagy legké­sőbb fél hatkor, amikor für­gén, belép az érdi Búzakalász Tsz irodájába, senki sem mondaná Dékány István el­nökre, hogy 49 éves. Mire azonban a nap nyugodni ké­szül, már idősebbnek látszik a koránál. — Hogyne — ismeri el, csak hozzáfűzi mindjárt — két tsz minden gondja nehezedik rám és éppen elég lenne egyét is viselni ilyen aszályos esztendőben. Ez a tizenötödik esztende­je az érdi Búzakalász elnöki székében. Ritka hosszú idő. Később beszélek néhány tag­gal, azok megadják a magya­rázatát: tíz éve rentábilis a gazdaság. A kereset ennek megfelelően jó, évről évre nö­vekszik, ahogy a tsz is fejlő­dik. — Szépen beszél velünk és törődik minden egyes ember­rel —, mondja róla egy nagy- bajuszú idős ember. Egy asz- szony pedig elárulja; nem örültek, csak nehezen nyu­godtak bele, hogy a szomszéd százhalombattai tsz tagsága, a Rákóczié is elnöknek válasz­totta. Attól tartottak, nem lesz elég ideje, kevesebbet foglalkozik eztán az érdi tsz-szel. — Most már látjuk, egy­formán törődik mind a kettő­vel. Április óta vezeti a százha­lombattai tsz-t is. Földjei az érdivel összeérnek, a két iro­da sincs nagyon messze egy­mástól, autóval tíz perc sem kell, odaér. Hallom mindenkitől, mon­dom neki, hogy nagyon vi­gyáz, pontosan felosztja ma­gát a két tsz között. — Ez igaz, fél nap itt, fél nap ott — nevet. — Annyit jelent ez, hogy egész nap in­gázom. Munkanapjáról beszélge­tünk. Fél öt előtt már talpon van. Fél vagy egy egész óra aláírás, megbeszélés követke­zik, van kivel, más tsz-embe- rek sem alusszák át a reggelt, Aztán a százhalombattai iro­dába megy, de gyakran fordít a dolgon és ott kezdi, ha úgy kívánja a munka. — Napi másfél, két órát íróasztal mellett töltök. Ha többet kellene, belebeteged­nék. Minél hamarább felkel tehát a székről és elin­dul, ki a földekre. Hetenként kétszer megnéz minden da­rabka szántót, bejárja a két tsz tanyáit. — Nálunk a kollektív veze­tés már régen érvényesül, odaát most kezdenek bele­szokni. Hiába, negyedévnél alig hosszabb idő alatt úgy látszik, még nem szokta meg, hogy két tsz elnöke. Igenám, de fél óra múlva Százhalombattán meg ezt hallom tőle: — Nekünk nyolcvan hold kertészetünk van, nekik két­száz hold gyümölcsösük. Ezúttal a Rákóczi a „ne­künk”, a Búzakalász meg a „nekik”. Vagyis mind a két tsz „mienk” már. Kéthetenként vezetőségi ülést tart mind a két helyen és hetenként a szakvezetőkkel külön-külön. Tagja a járási pártbizottságnak, a községi pártbizottság vb-nek, a köz­ségi tanácsnak, a tsz területi szövetség elnökségének. Ha­vonta legalább negyvennyolc- ötven órát ülésezik. Nem sok ez? — Kommunista vagyok és i ahová mennem kell, ott igyek­szem megállni a helyem. Ezek az ülések különben sem üres szóíecsérlésből állnak. Most már a Rákóczi vezetőségi ülé­sén is meg merik mondani az emberek a véleményüket. A munkanapja 13 óránál inkább hosszabb, mint rövidebb. Este, ha haza­kerül, harap valamit, egy-két szót vált az asszonnyal, gye­rekkel, aztán be az ágyba, mire az óra tízet üt, már al­szik. — Nincs olvasás, tv-nézés, pihenni kell. Majd télen, ak­kor esténként jut mindenre Idő. Tavasszal aztán akár­mennyire szeretem, megint búcsút mondok a tv-nek, rá sem nézek. Bár már csak ta­vasz lenne! Érden háromszáz marha áll az istállóban, ezidén fel akar­nak nevelni 60 ezer pecsenye­csibét, meghizlalni 140 szarvas- marhát. Százhalombattán 32 marha és 450 sertés hizlalása a terv, van 140 szarvasmarha, 400 birka, ötezer tojótyúk és évente tízezer csibe. Ennyi i jószág átteleltetése még csa­padékdús esztendőben is nagy gond. — Mi különben csak a hiz­laláshoz vesszük igénybe a szokásos akcióabrakot. Ha minden jól megy, a kormány által nagy áldozattal importált abrakból talán egy szemet sem. Valamennyi tartalékunk akad még tavalyról. De nagy a szálastakarmány-hiány is, és még kérdéses, mennyit pótol a másodvetés. Egy húszholdas darabon a silókukoricánk ki sem kelt például. Öntözés és tárcsázás után bevetettük napraforgóval. Most aztán itt- ott a kukorica is kihajt. A többi másodvetésünk viszony­lag jót ígér. A tagok háztáji állataira is gondolunk, jutta­tunk abrakot, zöld takarmányt, szénát és alomszalmát is ne­kik, amennyit csak tudunk. — Mik a két tsz jövő ter­vei? — Terveink ugyan vannak, de minek beszélnénk most róla, amikor másra nem is gondolhat az ember, csak az ajtó előtt álló nehéz télre. Hogy az állatokat, ha beosz­tással is adagoljuk a táplálé­kot, mindenképpen átteleltes­sük, ez a ma legnagyobb gondja. Szokoly Endre Megyénk a magyar lóte­nyésztés egyik fellegvára, három bástyája pedig Alag, Gödöllő és Apajpuszta. A magyar fedezőmén, ára 160— 180 ezer forint — kemény­valutában fizetve; a vásá­rolni akarók sorbaállnak ér­te. A szakemberek pedig pa­naszkodnak: lóellenes szem­lélet uralkodik szerte e ha­zában. A ló a földművelés gé­pesítése miatt fokozatosan kiszorul a mezőgazdasági életből. Lovat viszont csak tőlünk akar venni a világ. A vételi kedvet pedig csak részben tudjuk kielégíteni. Alngon a diplomáciai testület tag­jainak és a lósportot ked­velő külföldieknek kedvenc találkozóhelyén, reggeltől es­tig pattog Stipsics István edző francia, német és an­gol vezényszava, ötvenforin- tos órabérért lovat és ok­tatást adnak. A vendég­könyv tanúsítja, hogy a ki­tűnő magyar lovak, valamint az edző oktatói módszere az idén 34 olyan külföldit csá­bított vissza, aki egyszer már járt nálunk. Signorina Liesotti Monti négy évvel ezelőtt kapta itt az első lo­vaglóleckét, ma hivatásos olasz lovastisztekkel méri össze tudását. Azóta évente visszatér egy hónapra, hogy stílusát — az alagi stílust — gyakorolja. A telepszéli régi házat 350 ezer forintos költséggel idén kezdték átépíteni, hogy legyen végre a telepnek klub­helyisége, öltözője, zuhanyo­zója és vendégszobája; mert eddig ez sem volt. Legutóbb a revizori vizsgá­lat megállapította: az ötven- forintos óradíj ráfizetéses. Lehet. De ha a revizor te­kintetét a vállalati könyvek­ből kicsit feljebb emelné, látná, hogy a külföldinek, aki itt akar lovagolni, elő­ször vízumot kell váltani, aztán szobát bérelni egy szállodában, sót valami táp­lálékról is gondoskodnia kell. Nemcsak vállalati, hanem népgazdasági érdek is van. Az edző botra támaszkod­va áll, eddig háromszor tört a lába és most negyedszer, de ez combnyaktörés. öt­venkét éves. i FELVESZÜNK budapesti telephelyünkre gyakorlat nélküli segédvezetőket Katonaságtól leszerelt, autójavító szakmabeliek előnyben. A gyakorlat megszerzése után jó kereseti lehetőség. Gyakorlott gépkocsivezetőket éi rakodómunkásokat Vidékiek részére munkásszállást és utazási költségtérítést adunk. JELENTKEZÉS: ÉPÍTŐIPARI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT 1. SZ. ÜZEMEGYSÉGE (1 ÉPFU) Budapest XIII., Rozsnyai utca 6. (Forgalmi Osztály) — Szeretni kell a lovat — mondja, s szeme egyszerre si­mogatja végig a terepen lé­pegető, trappoló, vágtázó ne­mes állatokat. — Aki ebbe a szakmába egyszer bele­szagolt, élete végéig rabja marad. A mellettünk álló két kis srác nagy okosan bólogat. Ök már beleszagoltak. Rabok lesznek életük végéig. Révész Karcsi 13 éves kis­fiú, mindennap kijár ide Du­nakesziről, tiszteletünkre nyeregbe pattan és bemutat­ja tudományát. — Elégedett vagy magad­dal? — kérdem. — iMajd csak akkor, ha én is a ... a ... „lö stíl dö Alag” szerint ülöm meg a lovat. Csak akkor. .. Gödöllőn az Agrártudományi Egyetem, lószakköreiben, a jövendő ag­rármérnökei, a lónevelés minden titkát ellesik és Sza­bados Gyula lovardavezető irányításával készülnek a ha­gyományos gödöllői lovasver­senyre. Az idei futtatáson a magyar öttusakereten kívül két külföldi egyesüllet, a brnói lovasklub és a nyitrai mezőgazdasági főiskola csa­pata is részt vett. — A cél nem a pályadíj megszerzése —, mondja Sza­bados Gyula — hanem meg­szerettetni a hallgatókkal a lovakat. Azt kutatjuk, hogy a modern mezőgazdaság melyik területén lehet még ma is gazdaságosan használni. Itt mindössze húsz ló van, heti kétszeri foglalkozáson találkoznak az egyetemisták velük, és ez mégis elég ember és ló barátságához. A megye déli szélén Apajjpuszián, a Kiskunsági Állami Gazda­ság lótenyészetének Fülöp Sándor a vezetője. Kitűnő szakember, Európa-szerte is­mert sportlovas, ö az ország legfiatalabb ménesigazgatója, diplomáját három évvel ez­előtt kapta. Feleségével a nyeregben ismerkedett meg: együtt jártak edzésre. Lóba­rátság, szerelem, házasság. Kisfiúk másfél éves korában ült először nyeregben. Ezen a pusztán tenyésztik a Furioso—North Star nemzet­ségű lovakat. Egy nyugatné­met versenyistálló-tulajdo­nos a négyhónapos fedezési időszakra 260 ezer forintért szerette volna kölcsön venni a Furioso II-t, a nagy múltú fedező mént. Volt esze, de a pusztaiak nem kötöttek üzle­tet. Itthoni fedeztetés után egy csikója 150 ezer forintot ér. Fülöp Sándor tette ismertté öt éve a négyes fogatot. A német derbyn két aranyérmet nyert a maga hajtotta fogat­tal. — Eredményeim titka — mondja szerényen — a jó ütemérzék, és ami a legfon­tosabb; ismerem lovaim gon­dolatát. (Mert van a lónak gondolata.) Szeretni kell a lo­vat, altkor soha nem csaló­dunk benne. — Neveljük, versenyképes­sé tesszük a lovakat, s hátu­kon más szerzi a babérokat — meséli kicsit szomorúan Pét- rík Béla. — Hiába no... ez a lovászfiú sorsa. — Az a csikó, amely nem felel meg a tenyésztési' igé­nyeknek — csatlakozik mel­lém Harmatit József nyugdí­jas csikós —, megy a vágó­hídra. A lósors is kegyetlen. Kanmath Józsi bácsi már nyugdíjas, de minden nap itt van. Eddig a lovak között élt, most sem létezhet nélkülük. — Szeretem a lovakat — mélázik csendesen — nyugta­lan vagyok, ha msm latQm őket. Majd megnyugszom ... a föld alatt... Az egyik ló karjához dör­zsöli a fejét. A gazdaság lovai nemcsak A csikós versenypályán, hanem mozi­vásznon is jól szerepelnek, sok sikeres magyar és külföl­di film névtelen lósztárja le­gelészik körülöttünk. A puszta csendjét a kariká­sok durrogása zavarja meg. Hajtják a ménest. A lovak idegesen horkantanak, topor- zékolnak, nem értik az ege-5 szét: miért zavarják a békés legelészés idejét? Ha tudnák hogy mindezt a fotoriporter kérte, bizonyára belebámul­nának a lencsébe, hiszen a;: emberek is így teszik. Szöveg: Karácsonyi—Kőbányai Foto: Gárdus Katalin ÖREG BÚTORAIT újjávarázsoljuk, javítjuk ócsAjv Mindenféle KÁDÁRMUNKÁT HORDÓK, KÁDAK javítását dabasi (Gyón) részlegünkben végezzül DABASI JÁRÁSI JAVÍTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ KTSZ DABAS (Gyón) III., Kossuth L. u. 4. Telefon: 202 •» Négyéves feltáró és restauráló mun­TT*99 ' „ui var ka után vasárnap nyílt meg a kis- " nánai vár a történetét bemutató ki­állítással berendezve. A XV. században épült várat az Aba nemzetség és leszármazottai birtokolták: a Kom- polthi, Tari és az Országh család. Később az Egri csilla­gok című regényből ismert Móré László kezébe került, aki rablólovagvárrá züllesztette. Képünkön a vár gótikus templomának megmaradt tornya. (MTI Foto)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents