Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
6 Ml i9«>8. AUGUSZTUS 4.. VASÁRNAP MORFONDÍROZOK: Az automata A Nagykőrösi Konzervgyárban láttam egy automatát. Láttam többet is, de ez az egy felejthetetlen számomra. Szegény fotósunk akárhogy igyekezett, nem tudta lefényképezni, mert az automata mellett annyi ember dolgozott, hogy teljesen eltakarták a gépet. A nevezett automata feladata szerint minimális emberi közreműködéssel barackbefőttet lenne hivatott gyártani. Ügyes kis szalagokon kocognak tova az üvegek, melyeket serény asszonyi kezek automatikusan, barackkal tömtek meg. Időnként az üvegek sora megáll, elakad, ilyenkor más asszonyok fürge keze noszogatja a továbbhaladásra. Aztán egy forró fürdőbe viszi a szállítószalag az üvegeket. Itt több kanyart kell az üvegeknek megtenni. A szalag a kanyarig el is viszi az üvegeket, de ott egyenként megtorpannak és az istennek sem mennek tovább. Ezért az ügyes automata tartozékaként, minden kanyarhoz egy embert is rendszeresítettek, aki bekanyarodásra készteti az üvegeket. Négy ilyen kanyarhoz a tervező négy dolgozót szerkesztett az önműködő gép mellé, így aztán az ügyes masina csodálatosan működik. A történelemben visszatekintve a tudomány már sok ilyen automatával örvendeztette meg a világot. Az első, melyről a feljegyzések megemlékeznek, a piramisépítő automata gépsor, Made in Egyiptom. A szakleírás az automatáról a következőt mondja: A nagy kőtömböket két félautomata rabszolga egy harmadik vállára emeli, aki elektromos idegingerekkel vezérelt lábainak segítségével egy pallón a terhet az építményre cipeli, ahol automatikusan összerogy, majd két másik félautomata ostorcsapásoktól vezérelten, a kőtömb alól a bentmaradt alkatrészt kibányássza. A gépsor egyetlen hibájaként a krónikások feljegyezték, hogy az alkatrészeket gyakran kellett idő előtti elhasználódás miatt cserélni, de a gyakori háborúk miatt a cserealkatrész pótlásának folyamatossága mindig biztosított volt. A középkor nagy találmánya volt a táwezérlésű másolóautomata, melyet Rómában vezéreltek és szerte Európában írt. Egyetlen alkatrésze egy úgynevezett másoló barát volt, akit kolostorokban állítottak elő futószalagon. Effy-egy ilyen automata harminc-negyven évig üzemelt és ezalatt több kódexet volt képes lemásolni. A leírások szerint az automata előnye volt, hogy nagyon kevés tintát és alig valamivel több misebort fogyasztott. Az automaták sorában feltétlenül meg kell említeni Karit: hy Frigyes okos automatáját, melyen meg kellett nyomni egy gombot, mire kijött egy másik gomb, amit újra meg lehetett nyomni. Es végül ide kívánkozik a fentebb már ismertetett ügyes barackbeföttkészítő automata is. ősz, Ferenc A csapatot törölték... UJ RENDELKEZÉS a folyók hullámterének felhasználásáról Aj mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az Országos Vízügyi Hivatal elnökének egyetértésével új rendeletben szabályozta a folyők hullámterének felhasználását. Az intézkedések célja, hogy az árvízvédelmi érdekeknek megfelelően a hullámtéren szabadon levonulhasson az árvíz és a jég, s egyúttal e terület mező- gazdasági hasznosításában elkerüljék a gazdaságok a felesleges kockázatot és az árvízkárt. A rendelet előírja, hogy a folyók partvonala és az árvízvédelmi töltés közötti hullámtéren a vízmenti sávot szabadon kell tartani. Erre a területre tilos új erdőt, szőlőt vagy gyümölcsöst telepíteni, s ebből a sávból el kell távolítani a meglevő fákat, bokrokat, szőlőt és gyümölcsöst. A szabadon tartandó sávban csak rét és legelő kialakítását engedélyezhetik, vagy olyan szántóföldi művelőutat, amellyel nem keletkezik káros feliszaposodás. A hullámtér középső sávjában szántóföldi művelésben tartott területeken fokozatosan át kell térni a tavaszi kalászosok és egy nyári kapásnövények termesztésére. A vízügyi igazgatóságok augusztus végéig mindenütt kijelölik a szabadon tartandó területsávot, október végéig pedig az illetékes erdőrendezőség, a járási és a községi tanács, valamint a termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok képviselőivel közös vizsgálatot tartanak. Ekkor határozzák meg pontosan, milyen ütemben kell eltávolítani az árvíz és a jég levonulását akadályozó erdőt, szőlőt és gyümölcsöst. A kitermelést azonban mindenképpen be kell fejezni 1974. december 31-ig. A Magyar Közlöny legutóbbi számában megjelent rendelet a kihirdetéssel lépett hatályba. NÁLUNK NEM RITKASÁG, hogy olykor túlzottan komolyan vesszük a sportot. No, nem mintha hazánkban a kora óvodáskortól a késői aggkorig mindenki sportolna, rpert ép testben, ép lélek ... Nem erről beszélek, hanem arról, hogy válogatott labdarúgóink egy- egy vereséggel olykor kisebb nemzeti gyászt borítanak ránk; s arról, hogy olykor az élet igazán nagy eseményei törpülnek el, esetleg olyan sportteljesítmények mellett, amelyek még a saját műfajukban sem képviselnek különösebben nagy értéket. Sportnemzet vagyunk — szoktuk mondani, s ebbe vegyül egy kis — olykor jogos — büszkeség is... Nincs tehát semmilyen különleges okunk a meglepődésre, hogy újra felkavarta a közvéleményt egy sportügy. Sőt, bizonyára azt is könnyen elfogadja az olvasó, hogy ez a cikk, amely most — ki tudja hanyad- jára — újra felidézi ezt az ügyet, beljebb került a sportrovatból; íme a közéleti témák sorába. Tulajdonképpen a Csepel Autó vízilabdázói körül alakult ki a bonyodalom. Az üzem — a Csepel Autógyár —, amely nyolc esztendőn át a kenyéradója volt ennek az együttesnek, most a tavaszon egyszerre vezérigazgatósági döntést hozott, hogy a jövőben megvonja a korábbi kivételes kedvezményeket a vízolabdázóktól. Ebből következett aztán, hogy megbomlott a csapat egysége, mígnem a Magyar Úszó Szövetség elnöksége nemrég törölte az együttest a bajnokságból. A rövid történet ennyi. Ha azonban boncolgatni kezdjük' a dolgot — hosszabb, s érdekesebb história. Itt van mindjárt: mit jelent például az a kitétel,- hogy - az üzem megvonta sportolóitól a kedvezményeket? Nem túlzás talán a megállapítás, hogy ennek a kérdésnek a vizsgálatánál jutunk el oda, hogy valamivel többnek lássuk ezt az ügyet a vízilabdázók sportbeli problémájánál. NYOLC ESZTENDŐVEL EZELŐTT Galambos Tibornak, a korábbi idők kiváló hátúszóbajnokának jutott eszébe, hogy a Csepel Autógyárnak — ahol ma is főosztályvezetői tisztet tölt be — vízilabdacsapatot szervezzen. Vízi ember, tehát vízi sportot teremtett Mindjárt SZEGED; Megnyílt az őszibarack- és borkiállítás Szegeden szombaton dr. Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára nyitotta meg a VI. országos őszibarack - és borkiállítást. A hagyományos bemutatón 90 tsz, továbbá állami, kísérleti és pince- gazdaság vesz részt kétszáz láda illatos gyümölccsel és 108 fajta borral. Szombaton a délutáni órákig mintegy 16 000 hazai és külföldi vendég' érkezett Szegedre. A menetrend szerinti járatokon kívül 12 belföldi és hat külföldi különautófcusz, valamint két különvonat vitt vendégeket az ünnepi hetek hét végi eseményeire. Hárommillió ruha A Debreceni Nőiruhagyár nemrégiben új üzemrésszel bővült, ahol szalagrendszerben termelnek. Építése 5,5 millió forintba került. Négyszázan dolgoznak itt két műszakban. A gyárban 1968-ban 3 millió ruhát gyártanak, ennek 70 százalékát exportálják. A képen egy campingruha játékosokat toborzott, vagyis megegyezett neves vízilabdázókkal, hogy a szigethalmi gyárba mennek dolgozni, s az üzem sportkörének színeiben szerepelnek majd, mint sportolók. A csapat csakhamar kialakult, s esztendőkön át az élvonalban szerepelt, az idén pedig már annyira ösz- szekovácsolódott, annyira felnőtt az együttes, hogy a szakemberek, szurkolók a bajnokság első helyének esélyesét látták benne az idény kezdete előtt. A munkáról szólva azonban, tudniillik, hogy a játékosok mennyit, s mit dolgoztak a Csepel Autógyárban; nos, ez már nehezebb kérdés... Nehéz volna perdöntő véleményt mondani most így utólag, hogy mit ért az a munka, amit a vízilabdázók a gyárban végeztek. A csapat egyik legjobb játékosa, Rusorán Péter, aki az utóbbi időkben az edzői tisztet is ellátta: így beszélt: — A fiúk, akik a gyárban voltak alkalmazásban, rendszeresen kijártak a munkahelyükre, azt nem lehet mondani, hogy nem. Persze el lelehet képzelni, hogy ez milyen dolog. A gyár Csepelen van, az uszoda a Margitszigeten. Kérem, azon a szinten, ahol már mi is játszunk, tehát az élvonalban, már naponta kétszer kell edzeni a csapatoknak. Ezt így csinálja a legtöbb együttes. Délelőtt rendszerint úsznak a játékosok, délután vízilabdáznak. Most kérdezem én: hogyan lehet Szigethalom és a Margitsziget viszonylatában ezt a napi kétszeri edzést megoldani? Ez amolyan vallomásféle. De van tovább is. — Különben — mondta Rusorán Péter —, a csapatnak nem is minden tagja dolgozik az autógyárban. Többen csali mellékállásban voltak ott. — Mellékállásban? És ők mit dolgoztak a fizetésért? — Vízilabdáztak — válaszolt magától értetődően Rusorán Péter. Azt hiszem, ennyi elég is. Gondolom, kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy ezek a vízilabdázó fiatalemberek inkább sportolók voltak a Csepel Autógyárban, mintsem munkateljesítményeket felmutató dolgozók. Ezek után pedig egyenesen következik a gyár vezetőinek döntése. Nevezetesen: első a termelés, munkabért csak munka fejében fizetnek ki, tehát sportért nem adnak kivételesen nagy munkaidő-kedvezményeket. Vagyis: a munkahelyen mindenki csak dolgozó lehet elsődlegesen és a sport — még ilyen magas szinten is — másodlagos. Kinek-kinek a magánügye, s főképpen a szabad ideje terhére. IDE TARTOZIK, hogy ezt a határozatot az ügy megítélői — olykor még hivatalos emberek is — az üzem új vezér- igazgatójának, Fröschl Gusztávnak tulajdonítják, noha az igazgatóság döntéseként került a nyilvánosságra, amint az a lapokban is olvasható volt. Valójában azonban nem lehet itt személyeket emlegetni, mert sokkal inkább gazdasági életünk változása magyarázza a határozatot. Pontosabban: az új gazdasági mechanizmus. A Csepel Autógyárban is átszervezéseket hajtottak végre a termelékenység fokozása érdekében, s ez a sportolókat sem kerülte — illetve kerülhette — el. Nincs rá ok tehát, hogy a dolognak ezt a részét tovább magyarázgassuk. A gyár vezetősége tavasszal — tehát még a bajnokság megindulása előtt — közölte a vízilabdázókkal, hogy a továbbiakban nagyobb munkateljesítményeket követelnek tőlük, korlátozzák a munkaidő terhére történő eltávozási kedvezményeket, s ekkor a csapat edzője, Szalay Iván mindjárt le is mondott, — elhagyta az egyesületet. Az egyik sportújságnak adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy a vezérigazgatósági döntés rossz hangulatot eredményezett a csapatban, s ilyen körülmények között nem követelheti meg az előzőkhöz hasonló kemény sportmunkát. Különben a csapat tagjai vállalták, hogy a bajnokságot még a Csepel Autó színeiben játsszák végig, ugyanekkor azonban megállapodtak az egyesülettel, hogy — mintegy feltételként — a bajnokság végén kiadják őket, vagyis szabaddá teszik őket, s ahhoz a csapathoz mennek játszani, amelyikhez éppen akarnak. Már Szalay Iván, a Csepel Autótól távozó edző is tartott tele — amint dr. Kuti Lajos, a Magyar Úszó Szövetség főtitkára elmondotta —, hogy a játékosok esetleg a bajnokság során már (különben a saját szempontjukból teljesen érthetően) tárgyalásokat kezdenek más egyesületekkel, ahol a jövőben kívánnak majd sportolni. Éppen ezért nem tartotta valószínűnek, hogy teljes erőbedobással fognak mérkőzni a Csepel Autó színeiben. A VÍZILABDÁZOK a vezérigazgatói döntés után mág fenntartották azt a lehetőséget is, hogy esetleg a Csepel Autónál maradnak, ha a számukra kedvezőtlen döntést időközben a vezérigazgatóság megváltoztatja. A döntés azonban nemhogy megmaradt, hanem időközben a gyárban folytatódó átszervezések során eljutottak odáig, hogy a vízilabdacsapat tagjainak felmondtak. Erre válaszolt pedig a Magyar Úszó Szövetség elnöksége azzal, hogy a Csepel Autót alig valamivel a bajnokság befejezése előtt törölte a küzdelmekben részt vevők sorából. Ugyanis: — A Csepel Autó csapata mélyen a képességei alatt meglehetősen rosszul szerepelt a bajnokságban — mondotta dr. Kuti Lajos, a szövetség főtitkára. — A kedvetlen, érdektelen játékukkal veszélyeztették a bajnokság komolyságát kezdettől fogva, nem beszélve arról, hogy amikpr már a 'munkaviszonyuk is- megszűnt a játékosoknak az autógyárban, nyilvánvalóvá vált, hogy valamilyen más egyesületbe mennek a bajnokság befejezése után, s ezekkel az egyesületekkel már tárgyalnak is. A sport tisztaságát féltettük, mert bekövetkezhet az az eset, hogy ez vagy az játékos, sőt, esetleg többen is, leendő csapatuk ellen, ahogy a sport nyelvén mondani szokás: le- fekszenek... Talajtalanná váltak, a Csepel Autó színei többet nem jelentenek számukra semmit sem, mert miért is jelentene ... Ezért döntöttünk a törlésükről... A főtitkár nem vádolt, nem hivatkozott gyanús esetekre, amelyekről különben vízi berkekben éppen elegét suttognak. Véleménye szerint a sportszerűtlenség lehetőségét zárták ki. Más kérdés, hogy a jelenleg is gyűrűző sportviták során ma olyan' — ehélyt teljesen lényegtelen — dolgokon meditálnak, hogy vajon jól tette-e az úszószövetség elnöke, amikor nem hívta meg a döntésit hozó ülésre az egyesületet, s hogy miért nem fellebbezett a Csepel Autó sportköre a döntés ellen... Sokkal érdekesebb ennél, hogy a Csepel Autó játékosai éppen ebben a pillanatban^ az úszószövetség határozata ellen emelték fel a szavukat. Semmi másért nem tiltakoztak eddig — legalábbis a nyilvánosság beavatásának szándékával —, csak ezért, hogy közvetve, vagy közvetlenül sportszerűtlenséggel vádolják őket. Ebben az ügyben sajtónak szánt feliratot is készítettek. Érdekes, hogy amikor e sorok írója nyilatkozatuk közzététele ügyében tárgyalt az autógyári vízilabdázókkal, sokkal jobbnak tártotta, hogy az egész ügyet megírja, a játékosok részletkérdésekre vonatkozó nyilatkozata helyett, — a legélénkebb tiltakozást váltotta ki részükről. Újabb megbeszélés lehetőségét kérték, hogy közben egyeztetni tudják az álláspontjukat, majd ezt lemondták azzal, hogy jobban szeretnék, ha hagynánk az egész dolgot. MIRŐL VAN ITT SZŐ? Félnék a sportszerűtlenség, továbbá annak a vádjától, hogy munkahelyi fizetésük fejében csak vízilabdáztak. Mert ha ezt valaki esetleg rájuk bizonyítja, hát, sportbeli eltiltással járhat az ügy. Ezzel pedig eljutottunk odáig, hogy kimondhatjuk a végső szentenciát. Nevezetesen: ezek a sportolók bizton számítanak rá, hogy leendő sportkörük legalább olyan jó — vagy megközelítően olyan jó — sportolási feltételeket biztosít majd számukra, mint korábban a Csepel Autógyár. Tehát magas fizetésekkel járó állást, ugyanekkor nagy munkaidő-kedvezményeket. Vagyis olyan helyet, ahol nem annyira a munka, mint inkább a sport a fő dolog. Ennek pedig egyetlen feltétele, hogy mint sportolók szerepelhessenek, illetve semmilyen eltiltás, fegyelmi ne zavarhassa az ügyet. Nem is számítanak rosszul, mert egyelőre nem minden üzem, gyár olyan következetes eddig, mint éppen a Csepel Autógyár. Lépjünk azonban még tovább. Mi történik, ha majd minden üzem, minden munkahely vezetője eljut odáig, hogy a munkabért csak munkateljesítmény fejében, s nem elsősorban sportérdemek mél- tányolása képpen fizeti ki — esetenként... ? Megszűnik, vagy visszaesik a minőségi sport? Nem leszünk sportnemzet? Beszélgetésünk során dr. Kuti Lajos, úszószövetségi főtitkárral eljutottunk odáig, hogy véleménye szerint a vízilabda ugyan nem tartozik azok közé a sportágak közé, amely mellett ne lehetne tisztességes termelő munkát végezni — de kétségtelen dolog: van olyan sportág, amely ezt csaknem teljesen kizárja. Mert tessék csak elképzelni: az úszó — például — csak akkor remélheti, hogy a nemzetközi élvonal tagja lesz, ha olykor napi tízezer métert úszik. Hát mikor, ha emellett meg dolgozik is? Ugyanekkor egyetlen gyár sem hivatott s nem is jogosult, hogy munkabéren — mondjuk — úszókat tartson el... KÖZÉLETÜNKBEN utóbb annyi, meg annyi kényes ügyről beszéltünk már őszintén. Itt az ideje, hogy erről is nyíltan szóljunk: hogyan lehetne a sportolót, aki csak sportol, a sportért honorálni? Miért dugjuk a fejünket a homokba, ha erről a kérdésről szó kerül? Hiszen tudjuk nagyon jól; számos sportoló nem is dolgozhat, mert vagy dolgozik, vagy sportol. Hogy itt a profizmus problémája vetődik fel? Nos, a profizmus nem csupán azt jelenti, hogy a versenyzőt a sportért honorálják, hanem jelenti azt az üzleti világot is, amely hasznot, profitot szed rajta. A mi társadalmi rendszerünk önmagában hordja ez ellen az óvadékot... Amúgy pedig igazán mindegy, hogy minek nevezzük a gyereket... Dékiss János
