Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-01 / 179. szám
wsr HE GYEI 1968. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK MUNKÁBAN A TV Foto: Gábor NYÁRI EMLEK Gödöllői turisták Lengyelországban Saját üdülőjében, Niesulicé- ben látta vendégül a lengyel- országi „Lumel” Mérőműszergyár gödöllői testvérvállalatának harminc dolgozóját. A kristálytiszta tó partján, nagyszerű fenyvesben, kis faházakban kaptunk szállást. Az üdülőtelep vezetője a híres magyar vendégszeretetet is túlszárnyaló lelkesedéssel, kifogyhatatlan ötletekkel szépítette napjainkat. Motorcsónak, kajak, magyaros ételek, gumipáma állt rendelkezésünkre. A Keleti-tengerhez, Dorlowó és Kolobrizeg kikötőkhöz ezer kilométert utaztunk a gyár autóbuszán. Gyönyörködhet-, tünk a tengeri vihar hatalmas halászhajókat sajkaként dobáló hullámaiban. A mezőgazdász figyeli és észreveszi ebben a környezetben is, hogy szépek a kapásnövények, hogy dúsan terem a búza és a szántóföldi művelésre is alkalmas sík területeken milyen sok az erdő Igen praktikus megoldás az emeletes személyszállító vasúti kocsi. Nálunk is hasznos lenne csúcsforgalmak idején. A MÁV figyelmébe ajánlom az ötletet. Nehezen váltunk meg a kellemes környezettől, búcsúzóul magyaros halászlét főztünk a tábortűz mellett a kedves vendéglátóknak. Reméljük, hasonlóan szép emlékekkel térnek haza a „Lumel” dolgozói is a gödöllői gyár balatonalmádi üdülőjéből. Mayer Béla Új alkotmányt kapnak a fogyasztási szövetkezetek Noha a SZÖVOSZ múlt évi hatodik kongresszusa az új gazdaságpolitikai igényeknek megfelelően igyekezte körvonalazni a szövetkezeti tevékenységet, az irányelvek végrehajtása sok tekintetben az alapszabályokba ütközik. Az OFT legutóbbi ülésén ezért látott napvilágot ez a határozat: a fogyasztási szövetkezeteknek meg kell alkotniuk új alapszabályaikat. Mégpedig külön-külön. Egyedileg. Tehát a sajátos körülményeikhez és tevékenységi feltételeikhez alkalmazva. Mint köztudott, a jelenlegi szövetkezeti „alkotmány”-t felülről készen kapva, csak elfogadták annakidején. Az elképzelés: hogy a majdani „alkotmány” a közakarat kifejezője lesz. A tagságot ténylegesen is a szövetkezet gazdájává teszik. Kifejezésre juttatják a különböző típusú tevékenységi ágak sajátos érdekeit. Vonatkozik ez az áru- beszerzésre és a választék bővítésére, a vendéglátásra, az ipari és a szolgáltató tevékenységre, a termeltetésre és a felvásárlásra egyaránt. Az eddiginél jobban érvényre kell jutnia a tagság anyagi érdekeltségének is. Nagyok tehát az igények a készülő alapszabály rendszerrel szemben. Megalkotásához az egész tagság szellemi energiájára szükség lesz. Az idő még elegendő. A szövetkezeti igazgatóságok, a Választott vezetőtestületek az előkészítés munkáit december végéig fejezik be. Augusztus 10-ig az igazgatóságok és a felügyelőbizottságok együttes ülésén tanácskoznak az új alapszabályokról. Szeptember 10-ig a helyi választott szervekkel és társadalmi szervezetekkel vitatják meg a szükséges módosításokat. Ezt követően elkészítik az alapszabály-tervezetet, amelyet októberben terjesztenek a tagság elé. Végül a decemberi rendkívüli küldöttgyűlés hagyja jóvá az új „alkotmány”-t, amelyet természetesen törvényességi felülvizsgálásra a megyei tanácshoz is beküldőnek. KÖNYVESPOLC Tanulmányok a katonai nevelés köréből (2. kötet) E tanulmánysorozat első kötetét a Zrínyi Katonai Kiadó a múlt évben bocsátotta közre, azzal a célkitűzéssel, hogy egy-egy tanulmánykötet részben terjesztője legyen a kiképző-nevelő munka területén szerzett jó tapasztalatoknak, részben pedig foglalja össze a sok tekintetben még egymástól elszigetelten folyó kutatómunkát. VADÁSZNAPTAR A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatót bocsátott ki a vadászati idényekről és egyéni vadászatról. Eszerint golyóra érett szarvasbikára szeptember 1-től október 31-ig, selejt szarvasbikára szeptember 1-től január 31-ig, szarvastehénre és borjúra szeptember 1-től február 20-ig, szarvasünőre augusztus 1-től február 20-ig, dámbikára október 1-től december 31-ig, dámtehénre, ünőre, borjúra október 1-től január 31-ig lehet vadászni. Az őzsuta és -gida vadászati idénye szeptember 1-től február 20-ig, a mezei nyúlé október 15-től január 31-ig, a fácánkakasé október 1-től január 31-ig tart. Fogolyra október 1 és 31 között négy vasárnap szabad vadászni. A szabályozás kiterjed egyéb szárnyasvadakra is. A kártékony vadfajokat, amelyekre egész évben szabad vadászni, a most megjelent közlemény a nyesttel, a nyuszttal és a verébbel is kiegészíti. A kötet három, egymástól elkülöníthető — de egymással mégis összefüggő — területről közöl tanulmányokat. A témák változatosak, „civilek” számára is érdekesek. A vezetés témakörében a parancs helyes értelmezéséről, a munkaidő észszerű felhasználásáról, a tiszti hivatástudat kialakításáról olvashatunk tanulmányokat. A beosztottak megismerése összefoglaló cím alatt igen figyelemre.méltó^., értekezést közöl a kötet a katonaszociológia feladatairól, szerepéről, fokozódó jelentőségéről. A kiképzés-nevelés témakörében — a többi között — az új rendszerű politikai oktatás tanulságairól, a katonai nevelés módszereinek korszerű értelmezéséről találhatunk alapos tanulmányokat. Ismertetést kapunk a programozott oktatás. alapelveiről is és annak katonai felhasználási lehetőségeiről. A felsoroltakon túlmenően, hasznos ismereteket szerezhetünk a parancsra vagy a honvédelmi nevelés időszerű kérdéseire vonatkozó írásokból is. Cs. Gy. FEKETE ISTVÁN: Szivar temetése S zivar barna volt és kutya. Olyan féldaxli-fél- foxi, nem rövid és nem hosz- szúszőrű és mindent tudott, amit egy városi kutyának tudnia illik. Tudott szolgálni, elhozta a gazdája papucsát, a vendégeket szaguk szerint rangsorolta és csak éppen hogy nem beszélt velük. Tudta, hogy asszonya lusta sétáltatni, ez okból nyöszörögni kell, hogy a szegény kis kutyának is vannak „emberi” dolgai, melyek néha halaszthatatlanok. Gazdái gyermektelenek voltak és Szivar töltötte be az űrt, amiben pár gyerek szépen elfért volna. Szivar családtag lett. Bizonyos időben tért nyugovóra, bizonyos időben ébredt és megkövetelte, hogy ilyenkor mindenki ébren legyen. Ha a háziak lustálkodtak, Szivar erélyesen ugatott, amit gazdái ébresztésnek véltek, holott csak a reggelit követelte. — Szivar a legjobb vekker — mondta gazdája és csodálatos történeteket mesélt kutyájáról a hivatalban kollégáinak, akik unták már Szivart gazdájával együtt, mert nem tudták, hogy minden ember költő egy kicsit, még ha számvevő is .., Közben eljárt az idő. Szivar tízéves lett, majd tizenegy, ami kutyasorban már majdnem aggastyánt jelent, és egy napon nem hagyta ott kosarát, és nem vett tudomást az állatorvosról se, aki pedig körülrajongta a beteget, sőt — biztonság okáért — az asz- szonykát is. Aztán orvosságot írt, melyet Szivar utálatosnak és feleslegesnek minősített, mert bölcsen tudta — amit a háziak elfelejtettek már —, hogy a földi időnek és a sonkacsülköknek immáron befellegzett. Kinyújtózkodott és' azt már nem is hallotta, amikor asszonya sírva telefonált urának, hogy Szivar élete el- füstölgött, azaz a fűbe harapott, ami azonban nem teljesen helyes kifejezés, mert Szivar csak akkor harapott a fűbe, amikor emésztése nem volt rendben. A gyász rászakadt a lakásra. Az asszony csendesen járt, amint egy halcttasháznál illik és suttogva beszélte meg urával, hogy az elhunytnak miként adják meg a végtisztességet. Mert a szemeteskocsi ellen — nagyon érthetően — minden gondolatuk tiltakozott. A városban azonban nem gondoltak a halandó kutyusokra és az aszfaltot mégse lehetett felszaggatni, hogy Szivar „földi maradványai” valahol a közelben pihenjenek. A gyászolók gondolataikat követve eljutottak kis telkükhöz, a közeli hegyen. Igen! Ott puha a föld, ott csend van, egy-két fenyő, egyszóval minden, amire Szivar emlékének még szüksége lehet. Ez az elhatározás kicsit meg is nyugtatta őket. Azután a néhai Szivar díszes zsákocskába került. Másnap — vasárnap volt éppen — a zsákocskát egy öreg hátizsákba süllyesztették és elindultak szótlanul, mint az már ilyenkor illik. A férfi vitte a hátizsákot és benne a Szivart. E gyébként ragyogó, szép nap volt, de ők erről nem vettek tudomást. A vonatban ember ember hátán. A vidám tömegben senki sem törődött velük, mert senki sem sejthette, hogy az óvatosan földrecsúsztatott hátizsákban Szivar utazik. Ö rültek, amikor kiszállhattak és ismét egyedül lehettek. A hátizsákot nagy sietséggel kellett kirángatni a többi utas cókmókja közül. A vonat elzakatolt, a reggeli párában egy varjú károgott és ez nagyon illett a hangulathoz. — Emlékszel, amikor hazahoztad? — suttogott az asz- szony. — Akkor is ebben a hátizsákban __ A férfi csak bólintott. Odaérve, a hátizsákot gyengéden letette telkük puha mohájára. Azután bement a szerszámos bódéba, ásóval jött vissza, s az egyik fenyő alatt ásni kezdte a sírt. Később az asszony is ásott, majd fenyőgallyakkal kibélelték Szivar kriptáját és a férfi végül azt mondta: — Add ide ... Az asszony keze reszketve bogozta a hátizsák zsinórját, széthúzta a száját, hátrahőkölt és arca eltorzult. — Béla ... — No?! Béla odament és ő is belenézett a hátizsákba értelmetlenül és sápadtan, mert a hátizsákban volt: egy kis — egészen kicsi — sonka, egy üveg szilvórium, egy zacskó tepertős pogácsa, puha kenyér, kemény tojás és szardínia ... de Szivar nem volt sehol. Siet- tükben a hátizsákot elcserélték, Szivar pedig tovább utazott azzal a feltett szándékkal, hogy ezen a napon még nagyobb meglepetésekkel szolgál egy hasonló hátizsák jóhiszemű gazdájának. A nap azonban tovább sütött, a férfi megszagolta a sonkát. — Kitűnő... Aztán a szilvóriumot: — Csodálatos! — és gyanakodva körülnézett. — De vigyük be a házba, mert erre sokan járnak és végeredményben azt a Szivar se kívánhatja, hogy állva üljük meg halotti torát... E kút hű mása...“ 99 Fiatal szerelmespárok, öreg házastársak sétálnak csendesen, kéz a kézben a fák lombjai alatt. Zene szűrődik ki a Casinóból, a nagyszállóból. A holdfényt kedvelők tovább haladnak — meghittebb, halkabb zugot keresnek, összebújva mennek a halastó felé, a zenélő kútig — ott pihennek meg a hosszú séta után. Sokan állva maradnak — egymás vállát átkarolva gyönyörködnek a kis kupolában, melyet karcsú oszlopok emelnek magasba, később felmennek a lépcsőkön az oszlopok övezte, kör alakú „kúthoz”, hogy jobban élvezhessék, ha megszólal a zene. Lehet hogy a figyelmesebb je még a feliratot is észreveszi: „E kút hű mása Bodor Péter székely ezermester 1820-ban Marosvásárhelyen épített és 1911-ben lebontott kútjának.” ★ Nemes György városi szenátor volt Marosvásárhelyen. Szerette a különös dolgokat, még jobban, ha magáénak is vallhatta őket. Bodor Péter ezermester mindent vállalt, amihez ügyesség kellett. Meg is csinálta elsőrendűen. Ezért a városban irigyelték. Valaki közülük rábeszélte — hamisítson bankót, azt úgysem tudna... Ügyes szerkezettel gyártotta a pénzt: a hozzá belépő ember léptei kapcsolták be a nyomdagépet — így akarta másra terelni a felelősséget. Természetesen, amikor felfedték a hamisítást, őt tartották ott a városi börtönben. A marosvásárhelyi vár közelében bő vizű forrás buzgott. Nemes György e köré 1803-ban piramis alakú foglalást építtetett. Bodor sokszor látta a kutat, de csak a börtönben jutott eszébe, hogy az segítheti hozzá a mihamarabbi kiszabaduláshoz. Nem volt rest, felajánlotta gyorsan Nemes Györgynek: világraszóló zenés kúttá egészíti ki a piramis-foglalást. A városi szenátorra hatott a csábító ajánlat: szabadlábra helyezte, tisztes keresethez juttatta az ezermestert. ★ És 1821-ben megszólalt a legendás hírű zenélő kút. Azaz a belészerelt Bodor-féle orgona. Ezrek és ezrek csodálták hangját, míg aztán 1836-ban egy hatalmas erejű szélvihar tönkre nem tette. Alkatrészei ebek har- mincadjára kerültek, a kutat szétrombolták, s a székely ezermester távol a világtól, nélkülözések közepette halt meg. ★ Az I. világháború után gazdasági csőd fenyegetett, az arisztokrácia külföldi kölcsönökből megépítette a lillafüredi kastélyt és megkezdődtek a főúri dáridók. Egy ilyen mulatság alkalmával Páll Andor mérnök megtalálta az 1820-as terveket Teleki Domokos kastélyában. Jankó Gyula, tanár-barátja rögtön javasolta, építsék meg a terv figyelembevételével újra a zenélő kutat. Hogy hol? A Margitsziget északi részén. 1936- ban kis ünnepség keretében adták át az új látványosságot. Pénzdarab bedobásával lehetett működésbe hozni a szerkezetet. A hangot egy hangzófésűs tűhengeres alkatrész adta, melyet villanymotor hajtott. Ezt mikrofon vette fel és erősítőn át hangszórók szólaltatták meg a XIX. század magyar dallamkincseiből ösz- szeválogatott zenét. ★ A II. világháború pusztításait a kút is megsínylette. A felszabadulás után Pfannl Egon építész vezetésével helyreállították. A Budapesti Óragyár vállalta, felszereli magnetofonnal, hogy zenéjét újra élvezhessék a látogatók. De ez sokáig csak terv maradt. Nemrég zenélni kezdett a kút. B. Tamás Ervin Virágcsokor 14 színben Filmnyowóház nyitás előtt PASZTELL A DIVAT Hölgyeim, ez a téma mindenekelőtt önöket érdekli! Gondolom, nem érdektelen, ha elmondjuk milyen ruhaanyagot rendelnek az európai és amerikai, sőt ausztráliai kontinens kereskedői az ottani asszonyok, lányok, mai divatjához. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat siet segítségünkre s ad pontos tájékoztatást. — Bevezetőnek ennyit: háromszázharminc-háromszáznegyven féle nyomott, szövött mintás lenárufélét készítettünk az esztendő első felében. A rendkívül imponáló számmal a mintagyártó üzem helyettes vezetője, Kovács Ferenc szolgál. Az ő dolguk, hogy kis tételekben, különleges kívánságokhoz alkalmazkodva készítsék el a mintát. — Fáradozásunk 70 százalékából lesz áru. — S mit kérnek? — Mindenekelőtt nyomott, nehezebb lenárut. A divat most a kis és nagy csokrok elhelyezése a szöveten. Mindig „teleszínes”, tehát színes hátterű-alapú kombinációról van szó. Nem a kemény, hanem a pasztell színek a jellemzőek, árnyalati kontrasztokkal. Gyakori a 12—14 színes rendelés. — Az élénk színek? — Kitűnően érvényesülnek a nyugágyanyagoknál. Ezek az élénk kék-piros textíliák olyan sikert arattak, hogy betörtünk vele például a kanadai piacra. Partnerünk Amerika, Ausztrália, Anglia, Svájc, Olaszország. Az érdeklődés pedig egyre fokozódó. — Hogyan győzik ennyi színnel? — Csak úgy, hogy elkövetkező hetekben üzembe állítjuk a második, 14 színt adó filmnyomó berendezésünket. Külön épületszárny készüi t, ahová két ilyen berendezés, anyagmosó, gőzölő és szárító apparátus kerül. így már annyi méteráru készülhet, hogy bőségesebben jut a színes nyomott árukból a hazai piacra. — Mikortól? — Augusztus közepén, vacv végén indulhat az új üzem. ősszel már érezhető lesz a hatása; a mi csinos asszonyaink, lányaink jobban megtalálják majd a nekik illőt, a kedvükre valót. SZOMBATHELY 1925 esztendő... Az augusztus 25-én megrendezésre kerülő Savária történelmi karnevál jelmezes próbái megkezdődtek. A rendezőség az idén mintegy 40 000 látogatóval számol. A karneválon csaknem 4000 korhű jelmezbe öltözött szombathelyi lakos eleveníti fel a Claudiut császár által 1925 évvel ezelőtt várossá avatott Savaria, illet' ve Szombathely múltját.
