Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-31 / 204. szám

40—50 millió éves masztodoncsont Gyomron Mint lapunkban már meg­írtuk, május 4-én Gyomron, egy artézi kút fúrásakor 120 méter mélyről felszínre került egy ritka csontlelet. A homok­kőbe ágyazott ősállatcsontot a helyi szakemberek 40 millió évesre becsülték. A leletet felküldték Buda­pestre, a Földtani Intézetbe. Ott őslénytankutatók egy cso­portja megállapította, hogy a lelet valóban körülbelül 40— 50 millió éves, a földtörténeti középkorban élt masztodon ne­vű ősállat combcsontjának egy része, amelyet szaknyel­ven femur trajektoriumnak neveznek. A lelet a gyömrői falumú­zeumba került. Koltai Gyula • • Ügyeletes orvos Gyömrőn: dr. Halmai Gé­za, Monoron: dr. Balogh József, üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Nagy Lajos tart ügyeletet vasár­nap. — Ügyeletes gyógyszer- tár Monoron a főtéri, Vecsé­sen a János utcai. Vízvezeték az óvodában Szeptember folyamán be­vezetik a tápiósápi óvodába és annak udvarára a vízve­zetéket. Több mint 60 ezer forintot fordítanak a közsé­gi költségvetésből erre a cél­ra. HONOMIDfn Extraszelet és kókuszfagyi X. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT Jóváhagyják? Október 1-től 44 órás munkahét a Kefegyárban Kis kerekasztal-konferen- ciának is beillett volna az a beszélgetés, amelyet munka­társunk folytatott a Monori Kefegyár vezetőivel. Először a termelésről esett szó. Az üzem vezetői elmondták, mintegy 50 féle kefét gyárta­nak. Legkeresettebbek a sú­roló-, a mosó- és a körömke­fék. Gyártanak még orvosi körkefét, padlókefét és textil­seprűt, többek között. Sajnos, az utóbbi időben a kereslet­ben visszaesés mutatkozik. Az elmúlt években az or­szágos hírű gyár nyers­anyaghiánnyal küzdött. Most, hogy csökkent a keres­let a kefék iránt, így meg­szűnt a nyersanyaghiány is. A kérdés ezek után magától vetődik fel, hogyan lehetséges az, hogy a Monori Kefegyár az eredménytervét mégis túl­teljesítette? i Ez lényegében két fő ténye­zőre vezethető vissza. Olcsóbb a nyersanyag ára, és a mű­szaki fejlesztés az újabb ház­Tsi-párttitkárok értekezlete Tegnap délelőtt Monoron, á járási pártbizottság nagy­termében értekezletet tartot­tak a termelőszövetkezetek párttitkárai részére. Szó esett az új gazdaságii mechaniz­mus első félévi tapasztalatai­ról, megbeszélték az őszi mezőgazdasági munkák hely­zetét és a további feladato­kat, valamint a takarmány- ellátást. Ötven ember helyett Szélesítik az egyre forgalmasabb Ócsai utat Ötvenlóerős is van ez a gépmonstrum, amely úgy vágja, szeli, túrja a kövesút szélén a kőkeményre tapo­sott útpadkát, mintha a fer­dén elhelyezett fényes acél­lemez ott, a gép aljának közepén friss szántásban jár­na. De kell is ide erő, mert olyan itt a föld, mint a be­ton. A 30 centi vastagsá­got egyszerre szeli, túrja, tolja maga előtt ez a gép­óriás. Azelőtt útkaparók, út­törők végezték ezt a mun­kát, csákányozták, lapátol­ták vissza a kikopott kövek közé, aztán néhány nap múl­va a gyorsan szaladó au­tók meg a szélúrfi vissza- hordta újra az út szélére. Ebben az időben - legfel­jebb nagyobb volt a por ezen az útszakaszon... A beszélgetés Üllő és Öcsa között, a kövesút mentén fo­lyik, ahol az egyre forgal­masabb út szélesítését vég­zik a megyei Ütfenntartó Vállalat gépegységei. A felmagasodott útpadka eltávolítása után a víz a bi­tumennel befedett úttestről akadálytalanul folyhat az út­menti árokba. Nem lesz ez­után a köveket kiáztató tócsa, tocsogó ezen. az út­szakaszon. A gép napi teljesítménye egy kilométer, ötszáz mé­ter az út egyik oldalán oda, ugyanannyi vissza az út másik oldalán. Alig pár nap és elérik az 5-ös szá­mú főútvonalat. Ehhez a munkához az­előtt legalább 50 ember meg­feszített munkája kellett, közben szikrázott a csá­kány, tört a lapát, sajgott, hólyagosodott a tenyér... Az egyhelyre túrt földet a hosszú nyakú markoló a gyors mozgású dömperekbe emeli, s amikor az arany­hasú nap búcsúzni kezd, asz­tallap egyenes az út, s tisz­ta, mint a gondos háziasz- szony portája, mert az egy­séghez tartozó apró termetű gép cirok motollája kétszer- háromszor végig is sepri, hogy még göröngy se ma­radjon ... Ahogy mondják: így kí­vánja ezt a becsület. K. S. tartási cikkek gyártására irá­nyul. Krupánszki László főköny­velő szerint a gyár jelenleg olyan helyzetben van, hogy — az önköltségvizsgálat megálla­pítása szerint — a negyedik negyedévben egyes keféknél árengedményt tud adni. így nagyobb lesz a piac igénye. Ügy véljük, ez logikus, joggal számítanak erre. A kefegyár a negyedik ne­gyedévre az „unisep” kefe­seprűre nem kapott megrende­lést, ezért a gyártásával leáll­tak. A műanyagszálas seprű pedig kissé merev, nem tud versenyképes társa lenni a ci­rokseprűnek. Ez egyben fi­gyelmeztető a gyártmányfej­lesztőknek, olyan cikkekkel kell je­lentkezni, amelyek jobbak az eddigieknél. Tudják ezt. A rövid termelési tájékoz­tató után a gyár vezetői beje­lentették, hogy október 1-től bevezetik a 44 órás munkahe­tet, ha a felettes szervek eh­hez hozzájárulnak. A gyár vezetői a párt, a szakszerve­zet és a tömegszervezetek kép­viselőivel még a nyár folya­mán megbeszélték a tenniva­lókat. A bizalmiak elbeszél­gettek a dolgozókkal és a ta­pasztalatok azt mutatják, meg­van a megfelelő alap a rövi­dített munkahét bevezetésére. Ez azt jelenti, hogy egy évben 26 szabad szombat jut minden dolgozónak. Előreláthatóan ez nyolc-kilenc százalékos munkabérkiesést jelent a gyárnak. A termelés, az árukínálat azonban nem csökkenhet. Hogyan tudják ezt megvalósítani? A szellemi munkát végző adminisztratív dolgozók mun­kabeosztását racionálisan át­szervezik. A bér- és munka­ügyi osztály például a dolgo­zók ügyes-bajos problémáival csak előre meghatározott na­pokon, kijelölt időpontban foglalkozik. A munkaidő-csökkenés na­gyobb gondot jelent a teljesít­ményben dolgozóknáL Ezen % téren a termelés- kiesést gépek automatizá­lásával, az improduktív idők csökkentésével, mű­szakilag jobban megala­pozott normákkal és tech­nológiával egyenlítik ki. Ezek megoldása, a dolgozókkal való megértetése — mindenki ügye. Különösen az üzemi párt- és szakszervezeti veze­tőkre hárul sok feladat. A 44 órás munkahét bevezetése — mint ahogy a gyár vezetői vé­gezetül elmondották — a dol­gozók teljes megértésével ta­lálkozik, találkozna. <ő) Az Üllőn eddig ismeretlen extra­szelet különlege­sen jó minőségét hamar felismerte a cukrászda törzs- közönsége, hát fo­gyasztják is, viszik is, alig győzi szál­lítani a lőrinci cukrászati terme­lőüzem. Immáron ugyanis két hó­napja, hogy Lő- rincről kapja az áruk minőségére különösen kényes üllői cukrászda a süteményféléket. A megszokott ha­gyományos áruk mellett most már ott sorakoznak a finomabbnál fino­mabb budapesti különlegességek is. Negyvenféle, száz színt mutató sütemény, torta kínálja magát a hosszúranyúlt hű­tőpult csilogó üve­ge mögött. És, ahogy látjuk —, nem is sokáig! Másnaponként pontosan ér­kezik a cukrászipari vállalat, megrakott, puharugós gépko­csija, amelyről nem hiányzik többek között, a nagyon ked­velt minicsúcs, a jóízű rétes és a lakodalmak, névnapok szí­Még egy utolsó szünidei fagyi — Berta Lajosné üzletvezető adja vés, galambos tortacsodájá sem. Ha már a cukrászdánál tar­tunk, essen néhány szó a má­zsás mennyiségben fogyó, ki­váló minőségű fagylaltokról is: Közöttük jelenleg a kókuszos fagyi a sztár. K. S. Idegeneknek belépni tilos! f LÁTOGATÁS A MONORI POSTÁN Valljuk be őszintén, kezűn- | két a szívünkre téve: a posta dolgozóinak munkájára csak akko*r figyelünk fel, ha vala­mi rendellenesség van. Tekint­ve azonban, hogy a magyar posta megbízhatósága, pontos­sága világhírű, tekintve, hogy panasz csak nagyon elvétve fordul elő, alig gondolunk rá­juk. Ha emlegetjük is őket, az amolyan igazi emlegetés, ha nem érkezik meg a távirat, ha késik a levél, de ez is ritkán van. A telefon? Na, az igen! A telefonpanaszok alól Monor sem kivétel, nem ritka, hogy percekig tartjuk a kezünkben a kagylót anélkül, hogy a várt kedves hang megszólalna: tes­sék, központ! Mi nem panaszok nyomán gondoltunk — és indultunk — a postára. Az újságírói kíván­csiság léptette át velünk azt a küszöböt, amelynek ajtaján jól olvashatóan ki van írva: IDE­GENEKNEK BELÉPNI TI­LOS! ★ Hétköznap reggel van. Mi már a tizenöt, húsz kilométer hallatán is elfáradunk, pedig az elosztó helyiségében tevé­kenykedő kézbesítők hajnal óta ennyit tettek meg fejen­ként a hírlapokkal. Hogy a ASSZONYSORSOK Két asszony. Gyakran látom őket, ott mennek el előttem. Az egyik erősen megviselt külsejű, pergamen arcú, a másik szép, kedves mosolyú. Mind a kettőnek három gyermeke van, férjük Budapesten dolgozik, mindketten jó szakmunkások. Családi életük azonban közel sem egyforma. Hogy miért? Korsó sörök Még látszanak rajta a fiatal­ság nyomai, nem lehet több 35 évesnél. Az egyik monori üzemben dolgozik, ezerhárom­száz forintot keres. Ebből azon­ban csak hat-hétszáz forint ke­rül haza, a többi az italboltba vándorol. Utánanéztem a dolognak. A Kossuth Lajos úti talponálló­ban, a „seriffkocsmában’’ törzsvendég. Azt mondja, po­ros, szennyes levegőjű mun­kahelyen dolgozik, azt le kell öblíteni. Az igaz, de nem kor­só sörökkel. (Ezt a „seriffkocsmát’’ nem ártana megszüntetni!! Gondo­lom, hiába teszek két felkiáltó­jelet, az illetékesek nemigen figyelnek fel rá. őnekik a be­vétel a fontos.) Ezt az asszonyt három gye­rek várja éhesen. Férje késő este tér haza, BELSPED-es, ilyenkor elszabadul a pokol. Aztán kibékülnek — az ágy­ban. Mert a férje szereti őt — mondja az asszony. Mit lehet ehhez szólni? Nap mint nap látom a gyerekeket. Elnyűtt ruházatban vannak, s maszatos kis arcuk nem jólla­kottságról tanúskodik. Neve­lés? Az utca, igen, az utcane­vei meg az, amit natúr színben látnak szüleiktől. Apuka annak örülni szokott Ezt a példát is szándékosan választottam. Nem akarok sen­kit sem megtéveszteni azzal, hogy a mérleg nyelvét precí­zen kiegyensúlyozom. Az élet­ben vannak ilyen és olyan ese­tek. A tipikus — ezt azt hi­szem nem kell külön hangsú­lyozni — ez utóbbi. Ahol be­csületesen dolgoznak, józanul élnek, különösen ha ketten ke­resnek, takarékos beosztással kiegyensúlyozott életmódot le­het megvalósítani. Szép, fekete asszony! Lás- szik rajta, hogy 'ad magára, közel van a negyvenhez. Jól öltözik, de nem hivalkodóan, s jól öltözteti gyermekeit is. A kislány is fekete, olyan 14 év körüli. Azt mondja a „min­dent látó” szomszédom: „Hogy lehet az, hogy ezen a gyerme­ken majdnem mindennap más és más ruha van!” Megmondom. Ügy, hogy jó­zanul gazdálkodnak a jövedel­mükkel, nem snasszoznak. A családnak élnek. Ketten keresnek, a férj mű­szerész, elég jó a jövedelme. Hát olyan csodálatos dolog az, hogy a kislánya ízléses, színes kötényruhákat, mintás blúzo­kat, a kisfiún pedig fekete lakkcipőt és pántos nadrágocs- kát lehet látni? Ezek a gyere­kek nem éhesek, de hogy tel­jes legyen a kép, tudom, kijár nekik a nyakleves, .ha rászo­rulnak. • A napokban hallottam, amint az asszony azt mondja: „Ve­gyél apunak egy doboz ciga­rettát, annak örülni szokott.” ★ Két asszonysors, két család sorsa. Az elsőnél az alapfelté­tele sincs biztosítva a normá­lis házaséletnek, a gyermekne­velésnek, a második bizonyít­ja, hogy lehet szép és boldog házaséletet megtervezni és él­ni. Hörömpo Jeno I *riss híreket frissen olvashas­sák az olvasók... Sebtében bekapott néhány falat, s indulnak újra az út­nak a levelekkel, pénzekkel, nyugdíjakkal. ★ Az üvegablakok mögött. Öt ablak, egy pénzfelvétel, -kifi­zetés, egy hírlap-, egy rádió-, tv-díjak, két értékcikk-árusí­tás. Fürge kezek, megállás nél­kül, egyenletes zsivaj kívülről. Éber figyelem, kedvesség... Kinn tömeg, az üvegablakok előtt. Szellemileg, idegileg ne­héz munka. Na meg fizikailag is. ★ A távírószoba. Távírógépek, telefon. A kisebb községekből telefonon érkezik be a távirat szövege Monorra, innen gépe­ken továbbítják. Most csendes délelőtt van, még beszélgetés­re is jut idő. S mi a téma? Mi is lehetne. Hetekig, hónapokig emlegetik előtte és utána a népszerű névnapokat, ünnepe­ket. Nem látszanak olyankor ki a papírszalaghalomból, le­vegőhöz is alig jutnak. Ak­kor is ketten vannak, mint most. Számlálhatatlan ezrekre fut olyankor a* dísztáviratok száma. Most? Csendes napok vannak. Átlag 400—500 a napi „adag”. ★ A telefonközpont. Hiába a szakszerű magyarázat, bevall­juk őszintén, napokig tartana, míg megértenénk a gépek me­chanizmusát. Apró kis színes lámpácskák villannak pillana­tonként, egyszerre három­négy. Mi azt sem tudnánk, ho­va kapkodjunk, a telefonos­kisasszonyok gyors, de határo­zott, tudatos, nyugodt moz­dulatokkal kapcsolják össze az egymás szavára oly türelmet­lenül kíváncsi telefonálókat. Hatan váltják egymást. A munkaidejük heti negyvenkét óra. Nem töltöttünk sok időt ott, de leírhatjuk: mi mégsem iri­gyeljük őket. Nincs ünnepjük. Éjszaka is ügyelet van. Szilveszterkor mindenki pi- tyókásan búcsúztatja az 6-, köszönti az új évet, a telefon­központban akkor van a leg­nagyobb éjszakai forgalom. Beleizzadnak. Néha elmosolyodnak. Mert pityókásak a telefonálók. És kedvesek. Sokan őket is kö­szöntik. ★ A helyi, monori telefonbe­szélgetések tavaly óta huszon­hat százalékkal emelkedtek. Naponta ezer-ezeregyszáz be­szélgetést kapcsolnak. Reggel nyolc óra után van a csúcs- forgalom. Mindig többen ké­rik a kapcsolást, mint ahány helyi és távolsági beszélgetés mehet... Kinőtte már a monori tele­fonközpont magát. Ötvennégy márciusában helyezték üzem­be. Akkor Monoron százhúsz előfizető volt, ma háromszá­zon felül van a számuk. A távoli tervek nagyszabású fejlődést ígérnek a hetvenes évek elejére. Három járás, a nagykátai, a dabasi és termé­szetesen a monori automata telefonközpontja létesül Mo­noron. Várják már a postai dolgozók. És a telefonálók. Ak­kor aztán megszűnik a perce­kig tartó várakozás a helyi be­szélgetésekre. A távolságiakra pedig a fél-, az egyórás, a ne­tán előforduló hosszabb időről nem is beszélve... Akkor úgy lesz, hogy a például Nagyká- tával, Dabassal vagy éppen Üllővel beszélni akaró mono­ri telefonáló csak egyszerűen felveszi a kagylót, és tárcsáz­za az ottani számot. Akkor aztán még a telefon­panaszok kapcsán sem jut sen­kinek sem eszébe a postások munkája. (d. g.) MAI MŰSOR MOZIK Gomba: A dzsungel macskáj;;. Gyömrő: Hamis Izabella. Mag­lód: Becsületbeli ügy. Mendei Vadölő. Monor: Egy bürokrata halálára. Nyáregyháza: Elrabolt expresszvonat. Péteri: Bosszú­állók. Pilis: Horgász a pácban. Tápiósáp: Hosszú az út Gibraltá­rig. Űri: Vörös rózsák Angeliká­nak. Üllő: Keserű méz. Vecsés: Amyak a Notre Dame filett. Nők hordják a férfipuló vereket Tegnapelőtt. szállítottak a monori ruházati kisáruháznak, elsősorban pamut- és kötött­árut. Érdemes megemlíteni, mert valószínűleg mindenkit érdekel: nagyon olcsók a pu­lóverek. Olcsók a kötött férfid pulóverek is — amit bízvást felvehetnek, sőt a tapasztala­tok szerint fel is veszik a nők is. Barna, zöld, fekete, „spric­cel” — mindenféle színben so­rakoznak végig a pult hosszú­ságában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents