Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-03 / 181. szám
A PE S T M E G Y E I H í R L A P KÜ L Ö N.K I A D A S A r; .. Modern nomád élet - szelídített romantika X. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT Gondolatok a gimnáziumi Ivrvtvaő oktatásról Több mint egy hónapja becsukódtak az iskolakapuk, a diákok a jól vagy kevésbé jól megérdemelt vakációjukat élvezik. Ez az idő nemcsak az iskolák festésének-takarításá- nak, fizikai megújulásának ideje, hanem erőgyűjtés az iskolavezetőségek és pedagógusok számára: milyen tanulságokat vonhatnak le az elmúlt évből: hogyan tehetnék eredményesebbé munkájukat a, jövőben? Az 1967/68-as tanévben a monori József Attila Gimnázium levelező tagozatára 286 £5 iratkozott te. Számuk beszámolóról beszámolóra csökkent, s végül 208-an jutottak el az év végi vizsgákig. A ferihegyi kihelyezett tagozatot is beleértve, négy osztály érettségizett. Az I—II—III. osztályokban 118-an vizsgáztak. S most jön a meglepő számadat: a 118-ból 45-en megbuktak (16 százalék), közülük 17-en osztályismétlésre. A magas bukási százalék nem dicsekvésre méltó dolog, nem hízelgő egy iskolára nézve sem. Mi sem tennénk közre, ha a nappali tagozaton nem lenne minimális a bukási arány, hat százalék, amely megyei viszonylatban is kiemelkedően jó, másrészt ha nem kellene széles körű tanulságot levonni iskolának, növendékeknek, munkahelyeknek egyaránt. Mi okozza a levelező hallgatók elszomorító vizsgaeredményét? Ha magukat a hallgatókat kérdezzük meg, nagy többségük ezt válaszolja: Évről évre nehezebb a vizsga, magasabbak a követelmények, viszont a vizsgákra való felkészülés lehetőségei semmit sem javultak (tanulmányi szabadság, családi körülmények stb.). Hallgatóinknak sokban igazuk van. A tanulmányi színvonal szinte évről évre emelkedik, a vizsgabizottságok a tudásszintet kétségkívül szigorúbban bírálják.el, mint évekkel ezelőtt. Ez nem egy-két iskola lezdeményezése, ez felsőbb hatóságok utasítása, sőt társadalmi szükségszerűség. Ma már a hallgatók többségét á fiatalok teszik ki, akiknek meglett volna a módjuk a mi társadalmi rendszerünkben, hogy három-négy-öt évvel ezelőtt, az általános iskola után, a gimnázium nappali tagozatát válasszák. Tanuljon csak szakmát a gyerek, vagy menjen el pénzt keresni, az érettségit, ha kell neki, majd megszerzi levelezőn — volt az álláspont sok családban. Ez önmagában véve nem lenne baj, hiszen rendelkezés biztosítja az iparitanuló-iskola elvégzése után a különbözeti vizsga lehetőségét is. A baj ott van, hogy a fiatalok nagy része nem veszi komolyan az iskolai munkát. A hetenként egyszeri előadásokra rendszertelenül járnak be, a negyedévi beszámolókon megelégszenek a kettessel-hármassal. Márpedig ha kisebb anyagrészből egy-egy beszámoló ép- penhogy csak sikerül, év végén néhány napos vagy éjszakás rohamtanulással az egész évi anyagot képtelenség akár elégségesre is megtanulni. Nem is szólva arról az erkölcstelen álláspontról, hogy „nekem csak a papír kell, tudásra nincs szükségem”. A folyamatos tanulás elhanyagolása, az összefüggések meg nem látása, az összefüggő értelmes előadás sikertelensége, a rendkívül gyenge számolási készség és az olvasottság nagyfokú hiánya a fő okai a i szomorú eredményeknek. | Egyik hallgató, viszonylag idő- * sebb, szinte nevetve vallotta be a vizsgán, hogy eddig életében egy szépirodalmi könyvet sem olvasott végigEgy húsz év körüli fiatalember szomorúan mondta vizsga után: „Csak legalább javítóra buktassanak, ne osztályismétlésre, ezután év közben is tanulni fogok.” A fogadkozás késő volt, négyből kapott elégtelent, osztályt kell ismételnie. Hallgatóink többé-kevésbé jogos panasza, hogy munkahelyük nem tud a kellő időben tanulmányi szabadságot adni. Még Súlyosabb eset, amikor a vállalat egyenesen ellenzi dolgozójának tanulását, és a hetenként egyszeri iskolalátogatás elé is akadályt gördít. (Pedig milyen hasznos a hetenkénti második iskolai délután, a korrepetálási nap is!). A tanulás társadalmi ügy! Ameny- nyiben a vállalat képviselője a tanuló jelentkezési lapját aláírja, kötelezi magát, hogy dolgozója továbbtanulását segíti. Természetesen szó sincs vészharangkongatásról. Az iskola vezetősége bízik, hogy az erősebb figyelmeztetés tanulságul szolgál minden hallgatónak, a társadalmi szerveknek (például a KISZ-nek, mit tesznek a vállalati, hivatali, területi KISZ-alapszervek iskolába járó KISZ-tagjainak segítése érdekében) a munkaadóknak, sőt magának az iskolának is. Dr. Borsányi János, a levelező tagozat ügyvezető tanára Ma délután öt órakor a veteránok megkoszorúzzák bajtársaik síremlékét 1919. augusztus 2-án 52 embert, a Tanácsköztársaság híveit, harcosait, munkásokat, kommunistákat végeztek ki Mo- noron, az agyagbányában. Emlékükre a monori ravatalozó udvarán síremléket állítottak, itt ünnepük meg minden évben, augusztus 3-án a veteránok az évfordulót. A községi, alapsz'ervezet szervezésében ma délután öt órakor megkoszorúzzák a síremléket. Barnára sült, : erős asszonykezek ÖT ÉVE DOLGOZNAK EGYÜTT A sok kerékpár az árnyas fák, bokrok alá húzódik, a kormányokon jó falatokat rejtő szatyrok, kosarak lógnak, friss hazai víz az üvegekben. Nincsenek már nagy, mázas, csörgő cserépkorsók, ebéd táján ott áll Kovacsik Jóska büféskocsija, benne jégbe ágyazva a sör, a Bambi, a szódavíz. A nagy kosárban százízű cukorkák, Minek is kellene hát a sok víz... Persze, megesik, hogy a kocsi sem éri utol a szélsebesen karikázó asszonycsapatot, reggel a csupavirág uborka közül fényes nyelű kapákkal gazt irtanak, a déli órákban rózsaszínű bőrű burgonyát szednek, a késő délután pedig a nyílegyenes paradicsomsorok között találja őket. Ezért kell a kerékpár... — No, ezután amíg a dér feketére nem festi a paradicsombokrokat, addig ez a terület lesz a „tanyánk”, esetleg a szomszédos uborkatáblára megyünk át, ha úgy kívánja a kötelesség — mondja Oláh Imréné, a fáradtságot nem ismerő üllői munkacsapat ízes- beszédű vezetője. — De azután sem maradunk mi kenyér nélkül — toldja meg a szót Szabó Mihályné — ránk vár a cukorrépa, a gyökér, meg a sárgarépa szedése, és ha megtermeltük, becsülettel betakarítottuk, magunknak kell elvermelni. Megőrizni, hogy tapaszra se hiányozzék a piacról. A barnára sült, erős kezek egy percig sem pihennek; telnek a zörgő vedrek, .az út szélén sorakozó ládák, aztán már autóra rakják, mert a konzervgyár is dolgozni, termelni akar. Hogy gyorsabban menjen a munka, nótába kezdenek. S ahol a munka mellé jókedv, meg vidámság szegődik, onnan menekül a fárasztó gond, a bú, meg a bánat is. / Ez a nyár jelentős ünnepe az Oláhné vezette munkacsapatnak. öt éve dolgoznak együtt, sokszor bizony hajnaltól késő estig, úgy, hogy panaszra a.lig-alig nyílik a szájuk. Rangos, hangos névnapokat tartanak, persze a határban, gyűlésekre, ünnepségekre is együtt mennek, s ha valaki hiányzik a munkából, este már futnak, szaladnak a csapattagok: mi történhetett? Így fest közelről az üllői Kossuth Tsz egyik legszorgalmasabb munkacsapata... K. S. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Meissleisth Márta (dr. Tury rendelőjében), Monoron: dr. Huszár Sarolta (egészségház), Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Vecsé- sen: dr. Fodor Etelka tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai. Híres a bényei dinnye. 1966- ban III. díjat nyert dinnyeféléivel a Népfront Tsz. A csányi dinnyéscsalád már hatodik éve termeli mézédes gyümölcsét a bényei határban. Vándorolnak így is — hiszen köztudomású, hogy a dinnye nem szeret egy helyen évekig. Bontják a nyári házikót, aztán megint építenek. Költözés haza, aztán vissza — ez az életük. Sápadt a nap, még délben is; végigcirógatja a földbe vájt ház földes tetejét, az elé épített üvegkalitka ablakait. Az „üvegkalitka” a nyárikonyha, Ludányi Zoltánná a háziasszony, törlőruhával a kezében mentegetőzik: éppen most mosott, nagy a rendetlenség — mondja. Pogácsa sül, a kávéfőző is Totyogni kezd, hamarosan dupla gőzölög az asztalon. Elzárják a tranzisztorost — amiből kettő is van! — s beszélgetünk. Ami először eszembe jut: hiszen ez nyaralás! Modernizált nomád élet, szelídített romantika — de szívesen csinálnám én is egy nyáron át... Megmosolyognak. Nem rossz így élni, valóban, de lennék csak itt tavasszal, amikor a munka dandárja van. Húsz órát is végigdolgoznak egyfolytában, kézzel rakják a trágyát a dinnye fészkébe, s százezer gyepkockát vágnak ki, olyat, ami mindenütt pontosan öt centi. Lelkesedésem kissé alábbhagy — de azért nem szűnik. A legidőseb dinnyés, Farkas Ferenc, a családfő mondja: — Tudja, ha eljön a tavasz, kiürül a falunk. Majdnem mindenki diny- nyés Csányban. Csányból jöttüník, mesterségünk címere... — a dinnye mondja Ludányi Zoltán dinnyésgazda Nálunk a nagyapám kezdte először. Már én is gondoltam arra, hogy abbahagyom, nem vándorlók, de mikor kisüt a nap, kezdődnek az elköltözések — nem bírok egy helyben ülni. Aztán vége a nyárnak, eszembejut, hogy mekkora lehet az udvaron a gaz — és alig várom, hogy újra otthon legyek. Huszonnyolc holdon van dinnye a bényei határban. Van vele dolog éppen elég, dolgozik az egész család, az apa, az Két szoba és majdnem összkomfort — a földbén após, a meny és az anyós, sőt még a legkisebb unoka is, Árpi. Lórit nem érdekli a dolog, imádja a gépeket, gépipari technikumba szeretett volna menni. Egész nap a Zetoron lóg, sze* rel, fúr, farag ... Árpi viszont dinnyés lesz. Olyan szakérte* lemmel kopogtatja már most is a sima héjú gyümölcsöt, mint aki világéletében ezt esi* nálta. A petrezselyemhéjú » legjobb, meg a csíkos görög, a legértékesebb a szentesi fajta Negyven mázsát szedtek le égi nap — s éppen tiz napja annak, hogy először kopogtattál! végig az éretteket. Kígyózi zöld indák között már leszed* ve hevernek a dinnyék. — Hívogatják az embert mint a lány a legényt! —> mondja nevetve Ludányi Zoltán. Hát tényleg. Nem lehel ellenállni a hivogatásnak —* és a kóstolásból alapos lak- mározás lesz. ízes, édes,' zamatos — nem lehet megunni. (k. zs.—p. i.) MA Tanácsülés Üllőn Üllőn ma, kilenc órai kezdettel tanácsülést tartanai. Beszámolnak az általános iskola elmúlt tanévi eredményeiről, az új tanév tárgyi és személyi feltételeiről, a népi ülnökök munkájáról, valamint az 1968 első félévi költségvetési terv végrehajtásáról. SPORT Mérlegen a Vecsési VIZEP csapata AZ EDZŐI MUNKA... PILLANATKÉP A játékos kisfiú Tegnap az úton egy kisfiú jött velem szembe. Hosszú kantáros rövidnadrág lógott rajta és egy viseltes ing. Mosolygós barna szemei voltak. Ugrándozva vágtatott az út porában. Szokott kép — gondoltam —, olyan kisfiú, mint a többi. Aztán egy furcsa jelenetet láttam. A többi kisgyerek félrehúzódott előle, és bolondot mutattak neki. Aztán jött a még furcsább jelenet! A kisfiú egy lovaskocsi mellett baktatott, mintha a kerék ördöngős mechanikája érdekelné. A kocsis pedig erre ráhúzott az ostorával. A kisfiú arrább szaladt, és ijedten fogta a fejét. Ekkor ért mellé egy néni; szepegve köszönt neki „csókolomot”. „Szervusz” — mondta a néni, megsimogatta a fejét és egy almát nyomott a kezébe. A gyerek hálásan nézett fel és elszaladt az ajándékával. sz. j. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Stan és Pan, a nagy nevettetők. Gyömrő: Találkoztam boldog cigányokkal is. Maglód: Edgár és Krisztina. Mende: Hogyan kell egymilliót lopni. Mo- nor: Eltávozott nap. Nyáregyháza: Kalózkapitány újra tengerre száll. Péteri: Auróra cirkáló. Pilis: Kártyavár. Tápiósáp: Senki sem akart meghalni. Űri: Korunk hőse. Üllő: Hamis Izabella. Ve- csés: Mit kezdjek a milliómmal. Bár tavaly bajnokságot nyert a csapat, az edző munkájával nem értettek egyet. Különösen sok panasz volt az edzések rendszertelensége és alacsony szakmai színvonala miatt. Az idén az új ediző, Szotyori Pál igyekezett ezeken változtatni. Azonban még további változtatásokra van szükség. Az edzések színvonala emelkedett ugyan, de nem annyira, hogy elégedettek lehetnénk Vele. Az idén többször mentek ki az ideiglenes pályára, mint tavaly, az egyéni foglalkozások száma is kedvezően megnőtt. Az edzések legfőbb jellemzője azonban továbbra is egy rövid labdás bemelegítő és utána a kiskapuzás. Amit hiányolunk, az a hetenként legalább egyszeri erőnléti, állóképességet és gyorsaságot fejlesztő edzés. Kétségtelen, hogy nehéz dolga van Szotyori edzőnek, hisz a játékosok szinte megszokták, sőt egyik-másik igényli a gyengébb megterhelést. Már egy kisebb futástól is viszolyognak. És itt jutottunk el a lényeghez: ha ilyen, lezserebb felfogásban végzett előkészítő munka, mérsékeltebb egyéni és csapatteljesítmény után is a bajnokság második helyén vagyunk, akkor egy kicsit nagyobb odaadással még szebb napokat is átélhetnénk ... Befejezésül, úgy érezzük, célszerűbb volt többet foglalkozni a hiányosságokkal, mint az erényekkel, hiszen elégedettek soha sem lehetünk. A játékosoktól, az edzőtől, a csapattól csupán egy kicsit kérünk többet, s ha ezzel egyetértenek, no meg a szerencse sem pártol el tőlünk, akkor hisszük, hogy a bajnokság végén örömünket semmi sem felhőzheti be. Szalontai János A tanulás társadalmi ügy! Szedik a dinnyét a, bényei határban
