Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-30 / 203. szám

fis» MEGYEI ^JCirkm 1968. AUGUSZTUS 30.. PÉNTEK VÁC ■ • • -> Ünnepségsorozat a néphadsereg napján a népfrontbizottság ELNÖKI ÜLÉSE Ülést tartott a Hazafias Népfront Váci Városi Bizott­ságának elnöksége. Borbély János elnök kö­szöntötte a megjelenteket, majd a távollevő titkár he­lyett Angyal József adott tá­jékoztatást a népfront előtt álló feladatokról. Az ünnepna­pok sorában legközelebb a néphadsereg napját ünnepel­jük. Szeptember 28-án, szom­baton a Madách Imre Műve­lődési Házban nagygyűlés lesz. A népfrontbizottság Bíró Bé­la gimnáziumigazgatót kéri fel szónoknak. Másnap a li­geti stadionban folytatják a programot. Honvédek és civi­lek mérik össze ügyességüket, tudásukat labdarúgásban, at­létikában, tréfás versenyek­ben. Aznap este nagyszabású tánczenekari vetélkedő szín­helye lesz a művelődési ház. Az elnökségi ülésen felszó­lalt Arany István, a városi tanács-vb titkára is. öröm­mel számolt be arról, hogy a tanács és a népfront kapcso­lata tartalmas, egyre ered­ményesebb. KÖNYVESPOLC A keszthelyi Festetics-kastélyban MŰVÉSZETI ANATÓMIA! A népszerű „Műemlékeink” sorozat újabb kiadványa A keszthelyi Festetics-kastély, a híres palota történetét, építő­művészeti érdekességeit, vala­mint a kastélyt építő családdal ismerteti meg az olvasót. Festetics Kristóf titkos ka­marás, a hétszemélyes tábla bírája, volt a család nagy va­gyonszerzője. Ö alapította a keszthelyi hitbizományt. A Festeticsek uralma abban a korszakban a lakosság életé­ben súlyos megpróbáltatást je­lentett. De az 1745-ben elkez­dett, s évszázadokon keresztül mjndig tovább épülő kastély ma már a nagy nyilvánosságot szolgálja, és fontos szerepet tölt be kulturális céljaink megvalósításában. A kastély és a család történetét s a pa­lota műkincseit gazdag fotó­anyaggal illusztrálva mutatja be a Corvina Kiadó új kiad­ványa. Az állandóan Jelentkező igény miatt adta ki a Corvina Kiadó, népszerű festőművész tanárunk, Barcsay Jenő Mű­vészeti anatómia című Euró- pa-szerte híres nagy munkáját. Az ismert mester a tárgyhoz illő részletességgel és alapos­sággal vezeti be az olvasót az emberi test anatómiai rejtel­meibe. Aki végigtanulmányoz­za ezt a munkát, észrevétlenül megtanulja a műértő szemé­vel szemlélni az emberi testet, élvezni az arányokban, a for­mákban rejlő sok szépséget. — K — Mamák, mamaszabadságon Igénybe veszik-e a tsz-ben dolgozó asszonyok a gyermek- gondozási segélyt — erre ke­restünk választ a ráckevei já­rás közös gazdaságában. A' ta­pasztalatok megegyeztek: a tsz-tagok átlagos életkora negyven-negyvenöt év, és ezért kevés az olyan fiatal dolgozó nő, aki élhetne az 1967/3. szá­mú kormányrendeletben bizto­sított lehetőséggel. Viszonylag kedvező a helyzet a kiskunlacházi Kiskun Tsz-ben, mert tavaly ősz óta jönnek hozzájuk a fia­talok, és a környék közös gaz­daságaihoz képest élenjárnak a gyermekszaporulatban is. Je­lenleg a száztizenkét asszony­ból négyen vannak mamasza­badságon. Közülük kettőt ke­restünk fel. Molnár Sándorné huszonhat éves fiatalasszony a két gye­rek után vállalkozott a har­madik világra hozatalára. Er­zsiké most öthónapos. 1963-ban költöztek fel Békés megyéből. A férjével együtt először gyár­ban helyezkedett el. Ott nem találták meg a számításukat, CEGLED Múzeumba került a gyorssajtó Pest megye vidéki városai­ban két nyomdavállalat mű­ködik. Az egyik Vácott, a má­sik Cegléden. — Hányán vannak és mit csinálnak? — kérdezem a ceglédi nyomdában. — Jelenleg tizenhatan dol­gozunk — mondotta Barak József nyomdavezető, aki 44 éve dolgozik a szakmában. — Újság és könyv nálunk most nem készül. Munkánk bőven van. Névjegyeket, meghívókat, gyászjelentéseket, plakátokat, de főleg kereskedelmi nyom­tatványokat készítünk. Legna­gyobb megrendelőnk a Május 1. Ruhagyár és a Nagykőrösi Konzervgyár. Felszerelésünk korszerű. A millennium korá­ból való öreg gyorssajtónkat a múlt években múzeumba vit­ték. Szó volt róla, hogy a szö­veges munkákhoz szedőgépet is kapunk, ami már a háború előtt is volt Cegléden, a Sá- rik-nyomdában, de főleg szűk helyiségünk miatt, legalábbis egyelőre, abbamaradt a terv. Azután a nyomda két régi dolgozójával beszélgettünk: Türei István gépmesterrel és Banka Imre szedőkorrektorral, kik 1928 óta dolgoznak a szép szakmában. Hosszú éveket töl­töttek Budapesten és vidéki nyomdákban, de legtöbbet mégis Cegléden dolgoztak. Itt mindig sok volt a nyomdai munka. Napilap ugyan nem volt, de hetilap három-négy is megjelent a városban. K. L. NAGYKOROS Lesz-e elég munka télen is a konzervgyárban? Az aszályos nyárelő joggal foglalkoztatta a Nagykőrösi Konzervgyár dolgozóit: lesz-e elegendő munkájuk a téli hó­napokban ? Az utóbbi hetek azt bizo­nyítják, hogy a termésered­mények biztosítják a téli mun­kát is. Meggyből, őszibarack­ból és néhány más termékből több érkezett a szokottnál. Le­hetőség nyílik ezért a télen fel­dolgozandó félkész termékek készítésére. Az október elejéig tartó sze­zont — ha okosan gazdálkod­nak a meglevő alapanyaggal — arra is felhasználhatják, hogy a raktárakban felgyü­lemlő félkész áru megfelelő munkalehetőséget biztosítson a későbbiekben is. TAMASI ZSÖLLYÉK Több mint tízezer modern, kényelmes zsöllyeszéket gyárt az idén a tamási Vegyesipari Ktsz budapesti és vidéki mozi­üzemi vállalatok megrendelé­sére. A tamási szövetkezet ké­szítette a napokban újra meg­nyíló budapesti Uránia Film­színház több mint nyolcszáz zsöllyeszékét is. A pasztell színű, műbőr ülőpárnás és háttámlás zsöllyékből a moszk­vai Gum Áruház bemutatóter­mét tervező Budapesti Terve­ző Vállalat háromszáz dara­bot rendelt a moszkvai bemu­tatóterem berendezéséhez. a három műszak miatt pedig alig találkozott a család, ezért aztán mindketten beléptek a Kiskun Tsz-be. Azóta már há­zat is vettek. A gyerekekről kérdezem: — Lenézik ám a többi asz- szonyok, akinek két-három gyereke van — mondja —, nem divat itt. Én a kertészet­ben dolgozom, s ott alig van családos asszony. Külön vál­laltam egy darab földet, hi­szen a gyerekek miatt nem mehettem a többiekkel haj­nalban ültetni, csak később. Jól kerestem, hiányzik is most az a pénz. Molnárné ügyes asszony, s ha már itthon van, hozzápótol valamit a jövedelemhez. Ál­latokkal foglalkozik, malacok­ra szerződtek, s a két hold háztájiba is kukoricát vetet­tek. Nagy a család, az igé­nyek nőnek. Látom, a házat éppen most tatarozzák, a kes­keny ablakokat már kicserél­ték nagy, háromszárnyasokra. Gáztűzhely is van a konyhá­ban. — Nem akarunk másoktól lemaradni — magyarázza a fiatalasszony. — Rádiót, tele­víziót is vásároltunk. A kis­fiam az idén lett elsős, az is pénzbe kerül, hiszen az én gyerekem sem alábbvalóbb, mint a többi... Simonék a Somogyi Béla utcában laknak. Itt csupa új ház sorakozik egymás mellett. A házigazda két segítőjével az utolsó simításokat végzi az épületen. Pesten villanyszere­lő, és szabadságot vett ki, hogy mihamarabb befejezzék a munkát. Simonnét ebédfőzés közben találom. A kilencéves Erzsiké dajkálja kilenchónapos öccsét. — Három éve kezdtük az építkezést — mondja az asz- szony. — Előbb a két szoba készült el, aztán a mellékhe­lyiségek, most már a végén va­gyunk. — Építkeznek, és mégis ki­maradt a munkából? — Kénytelen voltam Sanyi- kával itthon maradni, mert nagyon messze van tőlünk a bölcsőde meg az óvoda. Nem mondom, az ötszáz forint jó­val kevesebb, mint a kerese­tem volt, de hát beosztással élünk... Elújságolja, hogy milyen jól járt: átlagfizetésként a tsz-ben ha­vi 1763 forintot mutattak ki, s ezt kapta húsz hétig, össze­rakták, és ebből pucolták be a házat kívülről. A sógornője, aki a Petőfi Tsz tagja, szülé­si szabadság alatt csak kerese­tének nyolcvan százalékát kapta, ö nagyon elégedett a Kiskunnal. — Megkaptam az egy hold háztájit is, a gyerekekre pedig 180 kiló búzafejadagot, a múlt héten hozták ki; sőt még 130 kiló árpát is, amire pedig egy­Barackok A fiú lassan kászálódott fel a lépcsőn. A kalauznő csöngetett, a távolsági busz nekizökkenve megindult. Tizenkét, tizenhárom éves lehetett. A kosarat az ülés alá tette. Mindenki odanézett. A barackok gyö­nyörűek. Az ablakok nyitva voltak. Az utasok arcukat törölgették zsebken­dőjükkel. A fiú kivett egy barackot, ko­mótosan megtörülte rövid nadrágjába, és beleharapott. Reccsent a héj, a jó ízű lé kezére fröccsent. Hátul vesze­kedni kezdett egy házaspár, de nem lehetett érteni, hogy min. A következő megállónál öregecske, hajlott bátú parasztasszony küszködte föl magát. A fiú mellé ült. Bő szoknyá­ját gondosan eligazította. Ünneplő dí­szes volt. A fiú egy darabig a karján végig­húzódó véres karcolás nyomát vizsgál- gatta. Aztán kivett még egy barackot. Jól le kellett hajolnia, hogy elérje. Per­cekig nem egyenesedett föl: váloga­tott. Megrezzent, mikor szomszédja ezer ráncú mosollyal megkérdezte: Ugyan hol terem ez a szép barack? Pislogott, majd elmosolyodott ő is. Válasz helyett kivett még egyet. Zse­béből tiszta kendő került elő, azzal törölte meg, és a néni felé nyújtotta. — Tessék megkóstolni! — Köszönöm aranyos! Finom, jaj de finom! Ették — jóízűen. Nevetve. — Csak itt Bogdányban. Viszem el­adni. — Nagyobb a kosár, mint te! Évődő beszélgetés indult, mások is bekapcsolódtak. A házaspár abbahagy­ta a veszekedést. A férfi előre jött, s mintha csak az apja volna a gyereknek, természetes mozdulattal előhúzta a kosarat, óvatosan kivett néhány sze­met. Szakértő szemmel mustrálgatta, majd visszatette a halom tetejére. — Szépek — mondta, majd ahogy jött, ment. Leült újra a felesége mellé. A fiú már nem merte visszatolni az ülés alá a kosarat, pedig láthatóan za­varta. Útban volt a felszállóknak is, és nem tudta tőle hova tenni a lá­bát. A néninek sem akart hátat fordí­tani. Végül a kalauznő rászólt.- — Szentendre, HÉV-állomás! A sze­relvény már benn állt. Az emberek tülekedtek. Minél előbb a pénztárnál, aztán a HÉV-en lenni! A fiú elsők közt szállt le. Ott ült az ajtónál. Tett egy-két futólépést, tudta, neki nehezebb dolga van a kosárral. A barackok szanaszét gurultak, a le­szállók lába elé. Megszínesedett tűlük a piszkosszürke betonjárda. Csak nézte a kosár fülét: a kezében maradt. Az emberek siettek, ráléptek. Igye­keztek nem a fiúra nézni: aki sután, értetlenül állt, és csak bámulta őket. Néhányan megtorpantak, összecsapták a kezüket. Köztük volt az öregasszony is. — Pedig milyen szép barack volt! — Eladni vittel — Szegény! És már mentek is tovább. Vissza sem pillantottak. Utoljára a házaspár szállt le. A férfi erősen fogta az asszony kezét. — Kicsikém. Mondta az egészen hal­kan, és kereste a fiú könnybelábadl szemét. De csak a hátát láthatta. — Na várj. És már hajolt volna, hogy segítsen összeszedni. — Gyere! Rántotta meg a férfi. Majd összeszedi maga! Úgy kell neki, ha olyan ügyetlen! A forgalmista jelt adott, a pénz­tártól kifutottak az utolsók is, bezá­rultak az ajtók. A kosár félig már tele volt, poros, ütődött barackok egymás hegyén-há- tán. Már az utolsó kocsi sem látszott. A forgalmista visszament az épületbe. Üresen maradt az állomás. A fiú fölegyenesedett. Hatalmasat rúgott a kosárba. Majd zsebredugta a kezét és hosszan kiköpött. Varga Vera általán nem számítottunk. így aztán örülök, hogy itthon ma­rad hatam ... A Kiskun Tsz-ben nincs aka­dálya annak, hogy valaki igénybe vehesse a gyermek- gondozási segélyt, ellenkezőleg Bucsi Imréné párttitkár azzal búcsúzik: — Szívesen vennénk, ha akár húszán is szülnének egy­szerre, mert ez azt jelentené, hogy sok nálunk a fiatal... Soós Ibolya Veszteséges gazdálkodás miatt megszüntetik a Pécsi Ruhaipari Vállalat önállóságát Pécs város tanácsának vég­rehajtó bizottsága — az új gazdaságirányítási rendszer lehetőségeivel élve — határo­zatot hozott a 400 dolgozót foglalkoztató ruhaipari válla­latnak, mint önálló egységnek a megszüntetésére. A veszte­séggel gazdálkodó üzemet ok­tóber elsejétől összevonják a kitűnő eredményekkel dolgo­zó Pécsi Vegyesipari Vállalat­tal. Aszusodás — három héttel korábban Meglepő hír érkezett Tokaj- hegyaljáról: a világhírű szőlő­vidéken megkezdődött az aszu­sodás. Elsősorban a déli fek­vésű táblákon tapasztalható ez a kivételes minőséget biztosí­tó töppedési folyamat. A próbaszüreteken már 14 —17 cukorfokos mustokat szűrtek. Hasonló cukortartalmat a ko­rábbi években csak szeptem­ber közepe táján tapasztaltak, tehát csaknem három héttel előbbre tart a szőlők érése. Egyes helyeken azonban kárt is tett az esős idő­járás. Az erősen páradús levegő miatt újabb permetezés vált szükségessé. A szakemberek véleménye szerint a szőlő éré­se arra mutat, hogy a hagyo­mányos szüretkezdet idejére — Simon-Júdás napjára — zöm­mel már be is fejezik a szü­retét. Madárvonulás Útnak indultak vándormada­raink első csapa­tai. Elsőnek — mint mindig — most is a gólyák keltek légi útra. Csaknem velük együtt kapnak szárnyra a vízi­madarak. Hallgat­nak már a sárga­rigók is, jelezve a szeptemberi útra- készülődést, és nem sokkal utá­nuk elindulnak a kékvércsék és a poszáták is. Jönnek már észak felöl az el­ső nagyobb kacsa­seregek, és szep­tember utóján megérkeznek a vadlibák is, ame­lyeknek további sorsa —, hogy tudniillik itt telel- nek-e, vagy még délebbre költöz­nek — attól függ, vajon nem lepi-e be vastag hóta­karó a téli tájat, amúgy is szűkö­sen terített aszta­lukat. Októberben — amikor az átlagos hőmérséklet álta­lában tíz fokra csökken és eltűn­nek a repülő ro­varok — útrakel­nek a fecskék is. Valamivel tovább maradnak itt a seregélyek, hiszen ők nemcsak szőlő­vel, hanem egyéb bogyókkal is el­lensúlyozni tud­ják a másfajta táplálékok meg­fogyatkozását. A hónap végén az­tán elindulnak a pacsirták, maguk után vonva a rá­juk vadászó tör­pesólymokat. A dél felé irá­nyuló „madártu­rizmus” idénye november első napjaiban fejező­dik be. Ekkor vo­nulnak el az utol­só „tranzit utas" récék, a „magyar madarak” közül pedig a pintyek zárják be a sort. Hogyan lesz az algából halhús? Hogyan lesz az algából és a növényi törmelékekből halhús, vagyis milyen utat tesz meg az egyszerűbb fehérje, amíg ér­tékes állati fehérjévé válik? — ezzel a kérdéssel foglalkozik közös kutatásában dr. Ponyi Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutató Intézetének osztályve­zetője és dr. Rolf Kleine, a Hallei Fiziológiai Kémiai In­tézet munkatársa. A közös kísérletek során megállapították, hogy az al­gákat és a szerves törmeléke­két fogyasztó planktonrákok alakítják ki táplálékukból a fehérjéket, s mintegy készen „tálaljók” a halaknak. A vizs­gálatok szerint az apró lebegő élőlények — népszerű nevükön vízibolhák, valóságos élő fe­hérjegyárakként működnek. A Balatonban például — szak­emberek becslése szerint — a planktonrákok tömege meg­haladja az ezer tonnát, és köz­reműködésük nélkül aligha áll­na rendelkezésünkre az ízletes balatoni fogas, keszeg és ponty. Vegye igénybe az újfajta, rövidített eljárású ÁRUKÖLCSÖN-AKCIÓT! AZONNAL ELVIHETI hitellevélre, az előleg befizetése útán a FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT boltjaiban vásárolt • háztartási elektromos készülékeket, • főző- és fűtőkészülékeket, • vezetékes gáz-, vízmelegítőket, • mezőgazdasági kisgépeket, • szilárdtüzelésű kályhákat, • hordozható és épített cserépkályhákat. Az árukölcsönakciót igénybe vehetik a Nagybudapest és Pest megye területén lakók.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents