Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-27 / 200. szám

x. Évfolyam, 200. szäm i968. augusztus 27., kedd Segít a „zöld futószalag" Teherautók a lóvásártéren Tízéves a vecsési AKÖV — Vasárnapi szálííiás 25 százalékkal olcsóbban Hajnalban, útrakészen Ügy nyújtózkodik, ágasko­dik az ég felé Üllőn, az Ilona út mentén ez az 50 köbméte­res víztorony a hosszúra nyúlt istállók között, mintha csilla­got akarna lopni, csendes, holdvilágos éjszakákon. Igaz, nem csorgat vizet a mélyen fúrt kútból, néhány nap még, s megindul a motor, aztán megtelnek a fényes, zománcos önitatók is. A két istállóban 180 fényes, tiszta szőrű tehén kérődzik, jóíllakottan, a fehér­köpenyes gondozók fejeshez készülnek, sziszeg már a kompresszor, a hosszú gumi­csöveken át nemsokára áram- lani, folyni kezd a habos tej, az öblös kannák felé. És nem is kevés! A fejési átlag ugyanis 14 liter tej. Ebben a kiszámíthatatlan, kedvezőtlen időben nem sok tsz dicsekedhet ilyen eredménnyel. Gondos előrelátással megte­remtette az üllői Kossuth Tsz szakvezetése a „zöld futósza­lagot”, amely minden időben bőven fedezte az állomány fe­hérjékben gazdag zöldtakar- mányszükségletét Lapunk hasábjain gyakran jelennek meg a vendéglátóipar létesítményeit tárgyaló, legin­kább elmarasztaló írások. Ál­talánosan ismert dolog, hogy a meglevő helyiségek az igények növekedésével kinőtték kere­teiket. Gyakori panasz, hogy néhány helyen a mostoha kö­rülményekhez igazodik a ven­dégek hangulata is. A Róna Vendéglátó Vállalat Monoron székelő területi igaz­gatója előtt sem ismeretlenek a problémák. Kíséretében lá­togattunk el néhány vendég­látóipari egységbe, hogy a helyszínen mérhessük fel a helyzetet, főleg, ami a jövőt illeti. P Vigadó Étterem Stílusosan kifejezve azt mondhatnánk, hogy a könyö­künkön jön ki, annyit beszél­tünk és írtunk róla, s szinte kizárólag elmarasztaló kriti­kát. Az igazgató nem vitatja, a panaszok túlnyomó többsége jogos, de mégsem lennénk va- lósághűek, ha csak a negatív jelenségekre hívnánk fel a fi­gyelmet. Beszélnünk kell a vezetők és a dolgozók „hangu­latszelídítő” erőfeszítéseiről is s az ezt alátámasztó tervekről. Kétségtelen, hogy a terem befogadóképessége kicsi, idő­szerűvé vált a berendezés kor­szerűsítése, a vendéglátóhely hangulatosabbá tétele. A Monor és Vidéke hasáb­jain megjelent egy olvasói le­vél, amely hathatósabb rend­szabályokat sürgetett a része­ges duhajokkal szemben. A Vi­gadóban már megkezdődött az úgynevezett szűrő akció, lehe­tőségeikhez mérten erélyesen lépnek fel a duhajkodókkal. Persze, ez nem megy az egyik napról a másikra. Nehezíti ' a helyzetet az, hogy a Vigadó tart a legtovább nyitva, az egyéb helyekről a záróra miatt kiszorult, nemritkán pityókás emberek itt .folytatják a szó­rakozást. A közétkeztetés vonatkozá­sában megtudtuk, hogy beve­zették a vasárnapi előfizeté­ses étkeztetési rendszert. Az elvitt ételeknél húsz százalék kedvezményt adnak. Hangulat Eszpresszó Ez is kinőtte már a váro­siasodó község igényeit Saj­nos, az épület kedvezőtlen el­helyezéséből ered, hogy bőví­tésre, a „börtönablakok” üveg­fallal történő felváltására hincs lehetőség. Úgyszintén te­Télen sem éhezik ebben a tsz-ben a jámbor tekintetű jószág. 25 vagon csupalevél, gyorsan szárított lucerna már kazlakban van, biztosított a 20 ezer 400 mázsa lédús takar­mány, s abrakban sem lesz hiány, hiszen a 6 ezer 800 má­zsás mennyiség jó része a te­heneknek jut. Mindezt Monostori László, a tsz fiatal állattenyésztője mondotta el, akitől megtudtuk még, hogy a kukoricaszárra is féltő gonddal vigyáznak, s a törés után azonnal kúpokba rakják. Felaprózva, répaszelettel keverve ízletes tömegta- karmány lesz. A fejőstehenek mellett 40 előhasi üsző bő takarmányo­zásáról is gondoskodni kell. A karámban pedig 90 darab nö­vendékállat futkároz. 300 da­rabos állománnyal 1970-re az üllői Kossuth a helyzeti adott­ságánál fogva is a járás egyik legnagyobb tejtermelő szövet­kezete lesz. Az idén elkészül a legkor­szerűbb itatásos borjúnevelő, aztán a szakemberek a har­rasz, kerthelyiség kialakítása még a rendelkezésre álló anyagi fedezet ellenére is csak szép illúzió maradhat. Viszont van egy merész, mondhatnánk „mesés” elképzelés. A tervek szerint, ha felépül az új busz- váróterem és mellette a Fé­szek utóda, akkor a jelenlegi Fészek vendéglő helyisége is a presszó birtokába kerül. Ko­moly, fővárosi szintű bár lesz itt, a presszó jelleget véglege­sen megszüntetik, az ajtóban portás áll majd, a korszerű mellékhelyiség pedig az épü­let egyik szárnyában kap he­lyet. Megváltozik a belső ki­képzés is, a rejtett fényt adó világítótestek felszerelését a falat körülvevő jelenlegi mű­anyag burkolat eltávolítása és a kövezet kicserélése követi. A bár a tervek szerint 4—5 éven belül megnyílik. A vállalatvezetés komoly szándéka, hogy Monorhoz kös­se a szórakozni vágyó közön­séget. Tudják és érzik a hiá­nyosságokat, ez azonban ön­magában kevés, cselekedni is akarnak. Hogy a vendégek hozzászokjanak a „nagyvárosi fényekhez”, kísérletképpen, előreláthatólag már jövőre meghívnak, esetleg szerződtet­nek néhány fővárosi éjszakai mulatóhelyen fellépő énekest vagy énekesnőt. Egyelőre még a Vigadóba. Mindez azonban elsősorban a vendégek hozzá­állásától függ. P Fészek Étterem Mint említettük, a sorsa már megpecsételődött. Az üzlet jól megy, jól képviseli a vállalat érdekeit. Igaz, húszéves ven­déglátóipari múlttal rendelke­ző szakember irányítja, már hat éve vezeti a Fészket is, Szepesi Dezsőné. Az idén kap­ta meg a belkereskedelem ki­váló dolgozója címet. 39-es italbolt Ez tipikus kocsma. A be­csületes, rendes, néhány percre betérő vendégen kívül itt ta­nyázik a többi szórakozóhely­ről kiszorult részeg is. B. L. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Romeo a csatatéren; Maglód: A kőszívű ember fiai I—II.; Mende: Fantomas a Scot­land Yard ellen; Monor: Hét ka­tona meg egy lány; Pilis: Foly­tassa cowboy; Üllő: Becsületbeli ügy; Vecsés: Riporterek gyöngye. madik 100 férőhelyes tehénis­tálló építését kezdik meg. Ennek a tsz-nek a nö­vénytermesztés mellett a tejtermelés lesz a fő pro­filja. Az állomány házi törzskönyv­vezetése már ezt a célt szol­gálja. összegyűjtik, feljegyzik az egyedek értékmérő tulaj­donságaira vonatkozó pontos adatokat. Az adatok birtoká­ban a hivatalos állami törzs­könyvezés már könnyebben megy majd. Ezt a tsz szakve­zetői az egyik legsürgősebb feladatnak tekintik. Büszkén újságolja a fiatal állattenyésztő, hogy ezekben az istállókban az állomány az utolsó darabig tbc-mentes. A néhány pozitív egyed messze, a község szélén, a zsoróka- hegyi istállóban van. Magas színvonalú, belterje- sebb termelés nem valósítható meg fejlett állattartás, tenyész­tés nélkül. Üllőn már ezen az úton járnak. K. S. Felét az 5-ös hozta A tápiósülyi fogyasztási szö­vetkezet kiskereskedelmi üzemága az első félévben 3 millió forint forgalmat bo­nyolított le. Ehhez a szép teljesítményhez az 5-ös ve­gyesbolt egymaga 1,5 millió forinttal járult hozzá. Em­lítésre méltó, hogy a bolt ke­belében 17 ezer forint költ­séggel nemrég létesítettek egy korszerű zöldséges pa­vilont. Egy kicsit a Vidám Park, egy kicsit a régmúlt vásárok han­gulatát idézte fel az esti fény­ben tündöklő monori piactér. A magasba szálló nyikorgó ha­jóhinta, a halványvörösen elő­tűnő arcok látványa akár a „békebeli mutatványos fény­kor” hangulatát is kelthette volna. A zene azofiban úi, har­sogó, lázas lüktetésű beatzene volt. Először is ez vonzotta a fiatalokat, aztán kedvet kaptak és a hintán magasba lendül­tek. — Felhívjuk kedves vendé­geink figyelmét, hogy dalos üzeneteikkel itt jelentkezhet­nek, nálunk a stúdióban. Van még néhány dal Miska bácsi lemezesládájában. Csak tessék, tessék! Két fiú külön mutatványt mutatott be a hintán, jó né­hányszor átlendültek hajóik­kal a „tengelyen túli vizekre”. De Miska bácsi, vagyis tel­jes nevén Moravcsik Mihály, érces férfihangon tompította a lendületet. Túl van jóval az ötvenen, mégis energikus, fiatalos moz­dulatokkal magyaráz. — Egy majdnem végzetessé vált véletlen miatt lettem mu­tatványos. A felszabadulás előtt, s még azután is néhány évig az akkor közismert, vi­lághírű Szabó-akrobatacsoport tagja voltam. Bejártuk csak­nem a fél világot. Egyik fel­lépésemkor hirtelen elsötétült előttem a nézőtér. Hónapokig súlyos belső zúzódásokkal fe­küdtem a kórházban. Akroba­taként már nem folytathattam, viszont a cirkusz, a mutatvá­nyosok színes, romantikus vi­lágától sem tudtam szabadul­ni. Egy ismerősöm ajánlatára 1953-ban így lettem hajóhin- tás. Az egész ország területére szól az engedélyem, de merem állítani, hogy az utóbbi időben sehol sem arattam ilyen sikert, mint itt, Monoron. A fiúk es­téről estére itt vannak és egy­re többen. — ön szerint van-e jövője Tőrzsgárda a Monori Kenyérgyárban Amikor 30 fok körül ta- • nyázott a hőmérő hidegfényű | higanyszála, itt bent, a ke- j mencék mellett bizony 50 fok is volt. De ebben az ősziesen borongó időben is eléri a 40 fokot, igaz a kemencékben szinte állandóan izzik a koksz, hiszen a monori sütő­üzem két műszakban 100 mázsa jó minőségű kenyeret készít naponta. Ez azt mutatja, hogy az itt sütött kenyér minősége lényegesen megjavult. Egyre többen vannak azok, akik nem Pesten vásárolják meg a kenyeret, hanem itthon. Jó lisztből a kenyér még jobb, nincs is panasz a pándi és a pilisi malom lisztjeinek minőségére. Persze a monori sütőüzem dolgozói sem mai gyerekek a szakmában, Petries Sándor és Bokros András vetők ma­holnap jubilálnak, közel 20 éve, hogy kezükbe vették a hosszú nyelű sütőlapátot. Ha úgy egymás mellé raknák azt a kenyérmennyiséget, amit ezen idő alatt kisütöttek, át le­hetne vele kötni a földet, Szolnoki István és Bán Sándor is sok cipőtalpat koptatott el itt, 18—19 éves üzemi múlt áll mögöttük. De a sütőüzem legtöbb dolgozó­ja is túl van már az első X-en, amelyet itt töltöttek. Komoly törzsgárdájuk van már. — Akad még panasz a ke­nyérre, tudjuk jól — tájé­koztat Zubor Gergelyné he­lyettes vezető —, de mégis azt mondhatom, hogy a ná­lunk készült kenyér minő­sége nemsokára eléri a házi kenyér minőségét. Kedvező helyzetet teremtett, hogy üzembe helyezték a kor­szerű péceli sütödét, így oda már nem szállítunk. Na­gyon nagy terhelést jelen­tett ellátni eddig őket, a monori járás közel nyolcvan üzlete mellett. Most már, s a jövő­ben reméljük méginkább haj­nalban kiérnek a teherau­tók a községekbe a friss ke­nyérrel. k. s. Ebből van, ami nagyon kell! (lakás), van, ami jóval kevés­bé (anyós) és van, ami nem kell (gyerek). A válásokokat nagyjából felsoroltam ezzel. Mert miért is válnak el a fia­talok? — Vidéki lány vagyok, Pest­re jöttem fel dolgozni. A kon­zervgyárban kaptam munkát, aztán egy kisebb szövetkezet­hez mentem át. Ott ismerked­tem meg a férjemmel. Fél évig jártunk együtt, aztán elvett feleségül. Vecsésre költöztünk az anyjáékhoz. Jómódú szülei voltak, én meg nem vittem semmit. A szemembe nem vágták ezt soha, de hallottam a hátam mögött mondani, j „gazdagabb lányt is elvehet- t tél volna, fiam”. Aztán az I örökös csipkelődések, „ezt nem I Vecsésen, a Vöröshadsereg útja 136. szám alatt 10 éve nyitotta meg irodáját a TEFU Vállalat, mai nevén az AKÖV vecsési kirendeltsége. Telefon 110, ezen a számon lehet na­ponta reggeltől estig kocsit igényelni. Az iroda vasárnap zárva van, de a kocsipark teljes kapacitással ekkor is dolgozik. Érdekes, hogy bár Budapes­ten több ezer gépkocsi áll mindenféle szállításra rendel­kezésre, a budapesti üzemek szívesen adnak megbízást a vecsésieknek. Ragaszkodnak a vecsési kirendeltséghez. S mindez megbízható munká­juk eredménye. A vecsési volt lóvásártéren van a telephelyük, a garázs mellett javítóműhely is mű­ködik. Kora reggel van, katonás rendben, startra készen áll 19 darab 6 tonnás teherautó, és egy 10 mázsa teherbírású tehertaxi. Eligazításra vár 20 kocsi, húsz ember és a műhely személyzete. Két szocialista így szoktuk, kislányom, lehet, hogy nálatok így szokás, de amíg a mi házunkban vagy­tok, addig úgy csináld, ahogy má”. És ehhez hasonlók. Ki­borultam. A férjem is egyre elviselhetetlenebb lett. Csak később tudtam meg, hogy a szülei közölték vele, amíg ve­lem él, nem számíthat sem­mire. Hát ilyen is van, a XX. században. — Három évig éltünk együtt a férjemmel egy nyomorult kis albérleti szobában. Beteg lettem, nem tudtam dolgozni. Nem mentünk semmire. A szülők nem segíthettek, mert mindketten árvák vagyunk. Most erről kellett lemondani, aztán másról. Valahogy bele­fáradtunk. Elfogyott a szere­lem. Pedig Laci jó fiú volt. De brigád 10—10 emberrel. A Petőfi brigád vezetője Szita Elemér, a Steinmetz kapitány brigádot Balogh István veze­ti, mindketten a szocialista brigád cím elnyeréséért küz­denek. S ha figyelembe vesz- szük, hogy a brigádtagok kö­zött olyan emberek vanna mint Bánfy Imre vagy Molnár Demeter, akik már háromszo­rosan a kiváló dolgozó cím « tulajdonosai, nem kétséges a további sikerek elérése sem. Erőskezű ember kell egy ilyen komoly vállalat vezeté­séhez — gondoljuk, mikor az eligazításra várva beszélge­tünk a gépkocsik vezetőivel. Néhány perc és megérkezik az erőskezű vezető, egy ked­ves, mosolygós, piros arcú, kék szemű fiatalasszony. Maár Lajosné. Hét éve vezeti a kirendeltséget. Jó munká­jáért elnyerte a kiváló dol­gozó címet De még annál is többet, beosztottjai tiszteletét és megbecsülését. Fekete Józsefné belefáradtunk. Lehet, hegy ko­rán. — Mi nem gondoltunk há­zasságra. Legalábbis akkor még nem. Jó volt egymással, jó volt táncolni, moziba men­ni, sétálni, de élettársnak? Jött a gyerek. Kcsőn kaptunk észbe. Hozzámentem. Mert így kellett. Ez a szokás, vagy nem tudom, minek nevezzem. Aztán előjött minden. A kap­csolatunk gyengesége. Nem szerette a gyereket, sőt kifeje­zetten utálta, „ezért kellett fel­áldoznom magam”, mondogat­ta. Engem sem szeretett. így nem lehet »élni. Nekem se, de főleg a gyereknek nem. Szere­tet kell körülötte, még ha apr nélkül is kapja ezt a szerete tét. Elváltunk. Szalontai Attila (Folytatjuk) Bár nyílik Monoron A részegeket kitessékelik — Régi Fészek, új Fészek A HINTÁSEMBER Akrobataként kezdte - A céllövölde kényelmesebb ennek a vándorló, szórakozta­tó iparnak? — Távolabbi vidékeken, ahol elég kevés még a modern igé­nyeknek megfelelő szórakozá­si lehetőség, még mindig vonz- zuk a közönséget. Nem mer­ném határozottan állítani, hogy kihalóban van a mutat­ványosszakma. De hogy kedve­zőtlen, kiábrándító jelek már mutatkoznak, az biztos. Nem is elsősorban a közönség ré­széről, hanem inkább a miénk­ről. A karbantartási, a szállí­tási és egyéb kiadások a bevé­tel jelentős részét felemésztik. Bevallom, a hajóhinta sem olyan üzlet ma már, mint akár tíz évvel ezelőtt is volt. Fel­hagyok vele. Jövőre céllövöldés leszek. Az könnyebb, kényel­mesebb. S az nem fog elavul­ni addig, amíg élek. (baky) Csoportkép a javítóműhely előtt Hat boldog ember A napokban a tápiósülyi TÜZÉP előtt kerékpároz­tam el, s ahogy jobban körülnéz­tem, alig akartam hinni a szemem­nek. A telep dol­gozói — mind a hatan — ott áll­tak frissen, üdén az udvarban. Máskor a rájuk rakódott szénpor­tól nem lehetett rájuk ismerni, olyapok voltak, mint az ördögök. Most szinte lehúz­tak a kerékpárról, magukkal vittek. — Elkészült a zuhanyozó! — új­ságolta boldogan útközben Ivicsics Pál brigádvezető. Büszkén vezet­tek be a kis für­dőszobába és meg­eresztették a csa­pokat. Mindkét zuhanyozóból meghitten duru­zsolva csörgött a jó meleg víz. Ivi­csics Pál megkez­dett mondókáját a következő szavak­kal fejezte be: — Most már nem csípi egész napon át a mész- por a szemünket, mert kirakása után alaposan le­mosdunk. Van úgy, hogy kétszer is megmosdunk napjában. Azon­ban mégiscsak az esti fürdés esik a legjobban. (k. 1.) HOLTODIGLAN - HOLTOMIGLAN (3.) Lakás anyós gyerek

Next

/
Thumbnails
Contents