Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-23 / 197. szám
'PEST.'MEGYEI. HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSAX. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 23., PÉNTEK Csak csávázva Napirenden az őszi vetés A közelmúltban ülést tartott a mendei Lenin Tsz vezetősége. Az őszi vetésekről és a betakarításról tárgyaltak. Csiszár János főmezőgazdász ismertette az őszi vetéstervet, részletesen elmondta, hogy miből mennyit kívánnak vetni, melyik táblába mit. A vetőmag elkészítve, kitisztítva várja a növényvédő állomást, csávázásra. Mert Mendén szó sem lehet arról, hogy csávázatlanul kerüljön a vetőmag a földbe. Az őszi vetés még ebben a hónapban elkezdődik. Elsőnek a lucerna és a bíborhere magja kerül a földbe. A vezetőség szigorúan veszi az időpontok betartását. A hereféléket az őszi takarmánykeverék követi. Határozatot hoztak arra, hogy ezt szakaszosan vetik, így tavasszal nem lesz egyszerre sok és később semmi. Állást foglalt a vezetőség, hogy a burgonya betakarítását meg kell kezdeni. Ez azért fontos most — indokolták a szakemberek —, mert félő, hogy az esőzések megjöttével fellép a burgonyánál az úgynevezett babásodás. Ez azt jelenti, hogy a szépen fejlett gumókon kisebb gumók kezdenek nőni. A burgonyával kapcsolatban természetesen szó esett a várható termés- mennyiségről is, Mendén jó közepesre számítanak. A kiesett szálastakarmány pótlásáról úgy gondoskodnak, hogy kukoricaszárból silót készítenek nagy mennyiségben. A talajerőutánpótlás kérdésében is állást foglalt a vezetőség. A termőtalajnak igen nagy szüksége van trágyára, ezért nemcsak a közös, hanem a háztáji gazdaságokból is ki kell hordani a földekre. (Mj.) Tiszteletdíjas népművelők Kié a nagyobb A népműveléssel foglalkozó, itt-ott felbukkanó vitákban nem sok szó esik a tiszteletdíjas népművelők munkájáról. Érdemes erről szólni, mert az a véleményem, hogy járásunk területén is sokat beszélnek erről, maguk az érintettek is. Miért aktuális ez a téma? Elsősorban azért, mert számuk lényegesen nagyobb mint a függetlenített népművelőké. Nem egyszer hallani a kijelentést: „Ezt egy függetlenítettől megkívánhatják, egy tiszteletdíjastól már kevésbé, vagy egyáltalán nem.” Nézzük a kérdést időrendi- leg. Mióta beszélünk függetlenített népművelőkről. Ha nem tévedek, a hatvanas évek elején alakult ki a hálózatuk. A munkát addig járásunk legnagyobb községeiben is tiszteletdíjas munkatársak látták el. Aki visszaemlékszik ezekre az időkre, el kell ismerje, nem is rosszul. Mit kell helyére tenni ebben a kérdésben? Jelenleg az a helyzet, hogy nem tekintjük teljes értékben egyenrangúnak tiszteletdíjas kollégáinkat, az egyenrangúságot a felelősség szemszögéből vizsgálva. Magam is csaknem tíz esztendeje tevékenykedek népművelőként, s ennek nagyrésze tiszteletdíjas korszaknak tekinthető. Meg kell mondani, hogy annak idején fel sem vetődött bennünk, hogy tisztelet- díjasként kevésbé vagyunk felelősek a ránkbízott terület népműveléséért, kevésbé lenne feladatunk minden tudásunkkal szolgálni az ügyet, mintha ezért egész napos állásban járó dotációt kapnánk. Ma erről kevés szó esik. Érzésem szerint bizonyos mértékig tompult az e munkakörhöz feltétlenül tapadó hivatástudat kihangsúlyozása. Mint minden feladatkör, korunkban bizonyos mértékű változáson megy át a népművelés is. Nem csupán tartalmilag változott természetszerűen az utolsó húsz esztendőben, változtak módszerei is, és természetesen változtak a munkánkkal szemben támasztott követelmények is. Mindezek teljesítése csak hivatás- tudattal képzelhető el. Ezzel párhuzamosan felvetődik a pedagógusfelelősség kérdése is. Ismét csak a helyesen értelmezett, a község egészének fejlődéséért felelősséget érző pedagógusokra gondolok. Nagyon sokan vannak, de nem elegen. Minden községben kellene legyen egy, aki vállalja ezt á bizonyos mértékig hálátlan, de szép feladatkört. Biztos vagyok benne, hogy vannak szép számmal, akik megmosolyogják a felelősség- tudatról írott soraimat. Talán kissé kenetteljesnek is érződik a beléjük passzí- rozott lelkesedésfelkel tés-féle. Mégis beszélni kell erről, mert enélkül a plusz nélkül nem végezhető el a munka. Furuglyás Géza A MŰSZAKI ATADAS MEGTÖRTÉNT Délibáb - délibáb nélkül Állattartók, figyelem! Ahraktakarmány A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 27/1968. számú rendelete értelmében a termel ősz/ö ve tkeze tek tagjai és az egyéni állattartók, ameny- nyiben háztáji, illetve egyéni gazdaságukban tehenet tartanak, s tehenük vagy üszőjük vemhességét állatorvosi vagy mesterséges termékenyítő állomás által kiállított bizonyítvánnyal igazolják, központi készletből 3 mázsa abraktakanmányt kapnak, hatósági áron. Az abraktakarmányt két részletben adják ki a tehén- tartónak. A vemhesség igazolásának alkalmával 2 mázsát, a megszületett borjú marhalevelének bemutatásakor pedig további 1 mázsát kapnak. A takarmányt a lakóhelyhez legközelebbi gabonafelvásárló körzeti üzemétől a pénz befizetése ellenében kapják meg. Mai tanácsülések Bénycn délután 2 órakor tartják a tanácsülést. Napirendén a községben folyó gyógyító, megelőző tevékenység, valamint az anya- és csecsemővédelem helyzete, ezen belül a közegészségügyi és járványügyi helyzet, az 1968. évi tanácstagi beszámolók ütemtervének elfogadása és az 1967. évi beszámolókon tett bejelentések intézkedéséről szóló beszámoló szerepel. Ecseren is ma tartanak tanácsülést. 6 órakor. Itt beszámolnak a-z általános iskola 1967—68. évben végzett oktató- nevelő munkájáról, az 1968— 69. évi oktatási év előkészítéséről, az első félévi községfejlesztési és költségvetési hitelösszegek felszámolásáról és az első félévi adóbevételi tervek teljesítéséről. Maglódon, 9 órakor kezdődő tanácsülésen beszámolnak az élelmiszer- és iparcikkellátásról, a lakosság téli tüzelőjének biztosításáról, az első félévi adó. költségvetés és községfejlesztési alap tervének végrehajtásáról, valamint a népi ülnökök munkájáról. A 8 órakor kezdődő monori tanácsülésen jelentés hangzik él az1 első félévi gazdasági terv teljesítéséről, különös tekintettel a saját bevételek teljesítésére és a saját anyag felhasználására, valamint ideiglenes bizottságot hoznak létre az október havi tanácsülés első napirendjének előkészítésére. Pilisen az 5 órakor kezdődő tanácsülésen beszámolnak a'z első félévi költségvetési és községfejlesztésii alap felhasználásáról, valamint a tisztasági mozgalom eredményéről. Tápiósápon 6 órakor kezdődik a tanácsülés. Itt az építési állandó bizottság tesz jelentést a községben folyó kislakás-építkezésekről és tájékoztatják a hallgatókat a cigány lakosság életkörülményeinek megjavítására kidolgozott intézkedési terv időarányos vég- lenaj fásáról. A vasadi tanácsülésen, amely 2 órakor lesz, beszámolnak a községfejlesztési terv első félévi teljesítéséről, a köz- biztonság helyzetéről. Úriban vfo-ülést tartanak ma, 3 órakor. Napirendjén a községi sportkör munkájának értékelése és további feladatainak megbeszélése szerepel. MAI MŰSOR MOZIK Manor: A felügyelő és a halál. Vecsés: Idegen a házban. Még ebben a hónapban megnyílik a Délibáb-csárda. Félig kész bekötőút hepehupás homoktalaján döcögünk kocsinkkal, kőhajításnyi távolságra talán a 4-es országúitól, Monor és Monori-erdő között, a 'zöldellő síkság peremén. Rövidesen frissen renovált csinos kastélyépület, vöröslő napernyő majálist idéző hangulatos látványa fogad. Körülnézünk. Bent a termekben mész szaga keveredik a festék fojtogató nehéz szagával, félig becsomagolt fel- szerelési tárgyak, munkaeszközök sorakoznak a falak töA borharapó TÁBORI MORZSÁK Hagyománnyá vált, hogy a járási művelődési ház népi táncosai és a művelődési házhoz tartozó aktívák nyáron közös táborozáson vesznek részt Káptalanfüre- den. Az idei nyár bővítette a táborozok csoportját, hiszen a dabasi Kossuth Művelődési Ház vezetői, tánczenekara és néhány aktivistája is részt vett a táborozáson. Én most nem Káp- talanfüred szépségeiről, a lelkivilágunkat teljesen bánatba borító esős augusztusról szeretnék írni, inkább néhány kedves epizódról, amelyek hosszú időre maradandók lesznek számunkra. % ★ Az esős időjárást mégsem lehet szó nélkül hagyni. Juhász Sándor barátom, a dabasi igazgató a több napos kitartó eső után is egyik gyengén napfényes reggelen kilépve sátrából meglepetten kiált fel: — Jé, hát ilyen idő is van a Balaton partján? ★ A dabasiak tánczenekarral jöttek. Tudott dolog, hogy a mai tánczene hangerő nélkül semmit nem ér. Kezdetben nagy gondunk volt, mert rövid volt a drót. Körbejártuk a környéket. Végül Almádiban a nagyon készséges Bauxitku- tató Intézet könyörült meg rajtunk. Egy esős délután volt a bemutatkozás. Óriási sikere volt a hangos zenének. Megtelt az erdő fiatalokkal, de jöttek idősebbek is. Legkedvesebb a szomszéd tábor jelentkezése volt. Egy kedves kolléganő jelent meg mintegy fél óra múlva. — A szomszéd napközis tábor vezetője vagyok. Kedves táborvezető elvtárs, a lányaim kérését hozom, jöjjenek le a fiúk zenélni hozzánk. Le is mentek. Attól kezdve fiaink mindennap máshol játszottak. ★ v Táborunkban so-* kát foglalkoztunk a természetszeretetre való neveléssel. E reszort vezetője Fehér Jóska volt. Minden esztendőben szép számmal táboroznak velünk út- törőkorúak. Második éve járnak Jóskával szarvaslesre az erdőbe. Botokkal felszerelve elkíséri őket egy-két idősebb fiú is. Most is találkoztak szarvassal. Látták a mohacsomót, ahol pihenni szokott. Egy kicsit meg is ijedtek, amikor a szürkületkor utánuk szaladt. Ügy érzem, nem vagyok ünneprontó, ha most őszintén elmondom, hogy a szarvasbőgést Daub- ner Zoli és Bagóczki Sanyi produkálta, a zajt pedig a Jóska által maga mögé dobott kövek okozták. ★ Nagyon tiszteltük a kort. Fodor Péter népművelési felügyelő barátunknak, mi, fiatalabb népművelők kétszer is ágyhoz vittük a reggelit, de még a mosdóvizet is. Mindkét alkalommal nagy szeretettel fogadta. De nem maradhat szó nélkül a tábor gazdasági vezetése és konyhája sem. Bagóczki Sándorné, Fo- risek Józsefné, Sa- sinszki Istvánná és a két, beszerzésben segítő kocsitulajdonos, Falucskai Károly és Pankovics István, nagyon sokat tettek a zökkenőmentes, jó hangulatú együttlé- tért, melynek jövő évi ismétlésére mindannyian számítunk. F. G. vében. Néhány remekbe szabott stüusos ötvösmunka a falon és az asztalon. A hátsó ajtón kilépve, mintha egy kicsit a délibábos Hortobágyon lennénk. A környezet, a betyárcsárdák stílusát utánzó épületek önkéntelenül is a puszta romantikus hangulatát keltik a látogatóban. Hodályszerű félig nyitott fészer — a csárda. Csalogat nyers, durván megmunkált dúcaival, messziről sárgálló nádfedelével. Az ötletes bográcscsillárok alatt szinte már érezni az ízét a jó birkagulyásnak. Távolabb a borharapó nád „csúcsíves” épülete, sajnálatunkra zárt ajtóval. Középen a kerek sza badtéri színpad, a cigányzene- kar leendő rezidenciája. Hogy mi lesz itt majd megfizetve a csillagragyogású pusztai éjszakákon ... A műszaki átadás — miután szakemberek tanulmányozták át az épületet kívül-belül — megtörtént. A monori Kossuth Tsz-é a Délibáb — mert ez a csárda neve —, s úgy tervezik, hogy még ebben a hónapban megnyitják a nagyközönségnek. (b. —k. —p.) Nem ingyen — bérért Raktárt keresnek az úttörők Az az érzésünk, hamarosan véget ér a nyár. Akármilyen „viharos” is volt, kánikulával és — mint tegnapelőtt — reggeli nyolc. fokos hűvössel, mégiscsak nyár volt... Az úttörők is felszedik a sátort, szombaton bezár a járási úttörőtábor a Balaton mellett, Zánkán. Teherautók térülnek, fordulnak, hozzák majd haza a sátort, a sátorfát, a berendezéseket. A vaságyakat, meg ami még egy ilyen tábor tartozéka. A járási úttörőelnökségen is szomorúak. Na nemcsak érzelmi okokból. Nem is szomorúak, nem pontos a kifejezés, gondterheltek, fő a fejük. Ugyanis a táborfelszerelések felének van csak téli helye (lém, a gazdagság is néha milyen gond, a másik fele — úgy néz ki — a szabad ég alatt fogja áthúzni a telet. Eddig hiába kerestek, nem találtak helyet a vaságyaknak, és a többinek, mintegy két és fél teherautónyi felszerelésnek. Nem kellene más, mint egy hatszor hatos vagy egy hatszor nyolcas megfelelő fe-* dett hely, táborozásról lévén szó, használjuk ezt a kifejezést: fedezék. A járási úttörőelnökség tagjai a járás székhelyét járják, így jutottak el szerkesztőségünkbe is. Mondtuk, nem nagyon bízunk ugyan a dologban, de megírjuk, mégis, hátha!? Hátha akad egy szerv, vagy akár egy magános, aki tudná segíteni az úttörőkön. Mert végül is: az úttörőkről van szó, kilenc- száz gyerekről, évenként ki- lencszázról. Mert az idén is ennyien nyaraltak járásunkból. (d. g.) A FIA IS ASZTALOS 60 éve egy községben Az ajtónál találkoztam Brezina Józseffel. Éppen új küszöböt tett a régi helyére. Üj küszöböt az öreg ajtónak. Idősebb emberrel aligha lehet találkozni Vecsésen, Brezina bácsi jövő évben tölti be 90. évét. 1907 óta önálló asztalosmester. 1879-ben született még a régi Pozsony megyében, Is- pácán. Több mint hatvan éve dolgozik egy helyen, egy községben, egy szakmában. Ma már csak iskolai, óvoda: bútorokat, felszerelésekét javítgat, a művelődési otthonban tesz használhatóvá tárgyakat. Elvégre régen tűi van a nyugdíjhatáron. Valamikor sok-sok bútort szállított pesti bútorkereskedőknek. Általában redőnyös irodabútorokat csinált kettesben a fiával, aki jelenleg egy fővárosi üzemben dolgozik, ugyancsak ebben a szakmában. (Régen ismert fuvaros volt Vecsésen Pápai bácsi, ő szállította fel plátós lovas kocsijával a sok bútort a megrendelő cégeknek, Brill Mórnak, Nagy Zsigmondnak és másoknak.) Brezina bácsi munka közben kissé megpihen. Nehezére esik már a munka, de az egészsége még engedi, ked- , ve tartja, s így csinálja. — Azután jól fizettek-e azok a nagykereskedők? — kérdezem. — Hogy jól fizettek? Még olyan is volt, aki alaposan megkárosított. így például Nagy Jenő irodabútor-kereskedő mindig bizományba vette át bútoraimat. Egyszer háromszáz pengő értékűt letagadott. Az pedig nagy pénz volt akkor a dolgozó embernek. 1945 után ő is nekifogott a hábarús károk helyreállításának. Elsősorban a művelődésügyi intézményeknél, padot szögeit, táblát fes-- tett, ajtót javított, hogy meg' induljon az iskolában a tani« tás. (pápay)
