Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

Hogy kenyér legyen az asztalunkon LÁTOGATÁS A MONORI KENYÉRGYÁRBAN Hogy mi indított bennünket ennek a riportnak az elkészí­tésére? Talán az, hogy reggel szembetalálkoztunk a kenyér­szállító autóval. Talán az, hogy itt van augusztus 20, amely az új lisztből sütött piros-barna új kenyér ünnepe is. Tény az, hogy egyszerűen ott találtuk magunkat a monori kenyér­gyár kellős közepén. Liszt szállongott a levegőben, da­gadt a tészta, szorgoskodtak a hófehér köpenyes-sapkás mun­kások. Bozóki Károly, a telepvezető igazított el bennünket a polc- labirintusban, s miután kiné- zelődtük magunkat, az irodá­ban kérdeztük meg: hát, hogy is készül az a nagyüzemi ke­nyér? Ügy, mint annak idején a falusi kenyérsütéseknél — csak kevesebb emberi erővel, mert itt a dagasztást, az ada­golást is automata végzi — nem fáradt csuklók. A kemence háromszáznyolc­van fokos, amikor bevetik a kétkilósra adagolt kenyeret, ötven, ötvenöt percen belül a kenyér megjárja a kétszázöt­ven fokos kemencét is, s mi­után „megmosdatták”, pirosán, ropogósán kerül a szállítóko­Hortobágyi Gyuláné kenyérré formázza a tésztát dolgoznak azért, hogy kenye­rünk legyen. — Jobban össze kellene egyeztetni a bolti nyitásokat, mert bizony szállítási nehézsé­geink vannak — mondja Bo­zóki Károly. S megtudjuk azt is, hogy sokszor bizony alaptalanul szidják őket: „ragad a kenyér”, „nem elég ropogós”, „nem elég gépek, sokszor hosszú órás ácsorgást kell behozniuk „gőz­erővel”. Tavaly a húszas üzem szo­cialista munkaversenyt nyert. Nem tudta senki rajtuk kívül. Csendben, maguk között ünne­peltek. De ünnepeltük őket mi is —, amikor mit sem sejtve, talán éppen akkor mondtuk a monori kenyérre, hogy milyen finom. Szöveg: K. Zs., toló: P. I. Varga Imre és Katona István kemencébe vetik a kenyeret.... csikra, s onnan á családok asz­talára. Üllőre, Gombára, Kávára, Bényére, Monorra viszi a négy kocsi nélkülözhetetlen terhét. Egy műszakban, negyven-öt- ven mázsa kenyeret sütnek a pékek, összesen huszonnégyen tetszetős”, Pedig, nemcsak tő­lük függ a minőség, a rossz liszttel ők sem művelhetnek csodát. Igaz, mostanában egyetlen ilyen panaszt sem hallottunk. S ha áramszünet van — mint előző nap — leáll az egész üzem, nem működnek a ... hogy aztán már pirosra sülve kerüljön ki ugyanonnan Vb-ülesek Vb-ülést tartanak szerdán délután 2 órakor Ecseren, ahol beszámolnak az 1967/68. évi koordinációs munkaterv végrehajtásáról és javaslatot tesznek az 1969. évi munka­terv összeállítására. Beszá­molnak még az fmsz felvásár­lásáról, az állam felé tör­ténő értékesítésről. Péteriben, a 4 órakor kez­dődő vb-ülésen a művelő­dési otthon tevékenységéről hangzik el jelentés. Pilisen 2 órakor ülésezik a vb. Napirendjén az iskolare­form célkitűzéseinek meg­valósítása iskoláinkban és a cigány lakosság helyzete sze­repel. Tápiósülyben 2 órakor tart­ják a vb-ülést. Itt megtár­gyalják a kenyérgabona- és a szerződéses terv teljesíté­sét, a kenyérgabona tárolá­sát és a tsz-demokrácia érvényesülését. Beszámolnak még az intézmények ellen­őrzéséről. Üllőn, a 2 órakor kezdődő vb-ülésen beszámoló hang­zik el az állandó bizottsá­gok tevékenységéről, munká­juk segítéséről, valamint a helyi postahivatal szerepé­ről a község társadalmi és politikai életében. A monori, a vecsési és a gyömrői végrehajtó bizottság is szerdán tartja meg ülését. HÍREK — öt és fél millió péksü­teményt sütöttek a járás pékségei az év első felében. — 310 holdon gazdálkodik a csévharaszti Egyetértés Ter­melőszövetkezet. A tsz tag­jainak száma 80 fő. Öregfiúk-meccs, sakkverseny Otthonra talált a „vándorló“ klub Alig néhány hónapos a mo­nori Vasas Nyugdíjas Klub, máris híre van, mégpedig jó híre van. Kellemes, csalá­dias légkörben hamisítatlan klubélet folyik itt. Az aszta­loknál csillogó sörösüvegek előtt kártyázgató, dominózga- tó emberek, a sarokban döntő ütközetre emelkedik a dákó. Gulyás Balázs gazdasági fe­lelős lelkes szavaiból kiérző- dik a klub sorsa iránt érzett felelősség, a nemhiába való fáradozás öröme. Ahogy gon­dolatban visszalapozunk egy kicsit a klub történetébe, ki­derül, hogy a kezdet itt is ne­héz volt. 1962-ben, amikor megalakult a vasas nyugdíjas szakszerve­zeti csoport, két évig állandó helyiség hiányában a községi tanács egyik irodájából a má­sikba vándoroltak. 1964-ben a Szakszervezetek Megyei Taná­csa biztosított egy állandó he­lyiséget, azonban a növekvő létszám és a magasabb igé­nyek újabb vándorlásra kész­tették őket. Ezúttal az akkor kihasználatlanul álló, a terü­leti KISZ-szervezet által bé­relt . épületbe költöztek, amely mind ez ideig végleges „harc- álláspontjuk” lett. Később felvetődött a merész ötlet: büfét kellene nyitni, ek­kor már kedvező kapcsolat alakult ki a budapesti rádió- és villamossági alkatrészeket gyártó vállalattal és_ így az idei év elején az ő támogatá­sukkal megkezdődtek az át­alakítási munkálatok. Megélénkült a klubélet, klubvacsorák, tudományos is­meretterjesztő előadások kö­vették egymást. Amikor a tervekről kérdem, Gulyás Balázs 60 évét megha­zudtoló fiatalos lobogással be­szél. A büfé jövedelmének hozzáadásával egy nyári kert­helyiség kialakítását tervezik, öregfiúk labdarúgó-mérkőzés, sakkverseny, autó-motorveze- tői tanfolyam szerepel a prog­ramban. B. L. X. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 19.. HÉTFŐ Az volt a hőskor Segített az állam — Ma már húszmillió — Jubilál a gombai tsz Járásunk egyik legrégebbi termelőszövetkezete a gombai Üj Élet Tsz. Az idén ősszel ün­nepli 20. születésnapját. Nem volt könnyű alapító ta­got találni, hiszen régen volt 1948. Szluka Mihállyal beszél­gettünk el a kezdetről, az el­múlt évek eseményeiről. Hogy is kezdődött? — Tulajdonképpen 1949 őszén alakultunk — kezdi Szluka Mihály az emlékezést. Csaknem egy teljes évvel később, mintsem hogy ki­kerekedne a húsz év, mégis húszévesnek mond­hatjuk magunkat, hiszen kísérletek, magánkezde­ményezések már korábban is voltak, voltak, akik éreztették, formálták a termelőszövetke­zet megalakításának gondola­tát. Afféle, néhány emberből összeállt nagy brigád volt ez, mondhatnám „ősközösség”. Méltán lehet ezt a kezdeti idő­szakot a tsz hőskorának ne­vezni. 1949 őszén már nem várhat­tak tovább, az idő, az igények sürgettek. Központi helyiség kellett, megindult hivatalosan is a szervezés, hathatós propagandát fejtettek ki. Ezekben a napokban „száll­ták meg” az akkor még a Má- riássy Mihály képviselő tulaj­donában levő úri rezidenciát, véglegesen birtokukba vették az uradalmi földeket. Harmincán voltak mindösz- sze, ipari munkások, három­négy Jtjoldas szegényparasztok, nincstelen, volt cselédek. Lel­kesedésük, kitartásuk azonban törhetetlen volt, átcsapott az ellenségeskedők, a kishitűek emelte gátakon. A helyi párttagok (köztük Szluka Mihály is, mint a tsz első párttitkára) egész nap, sokszor éjfélig is járták a há­zakat, beszéltek, érveltek az emberek előtt. Az állam hi­tellel, az akkori gyömrői, majd később a monori gépállomás gépekkel segítette a kis közös­séget. Még abban az évben, az őszi munkálatokkal egy- időben megkezdődött a ta­gosítás is. A faluban egyidejűleg más téren is pezsdülésnek indult az élet. Néhány elvtárssal lét­rehozták a helyi tanácsot, megszervezték az első földmű- vesszövetkezetet. Ha elgondol­juk, hogy mindössze csak egy hordó petróleummal — s hogy • • Önvallomás rj osszú éveken át gyűjtöt- tl tűk a pénzt. Nem túlzás, ha azt mondom, fogunkhoz vertük a garast. Tíz év alatt összejött annyi, hogy elkezd­hettük a kis családi ház építé­sét. Félig volt kész az épület, amikor a baj megtörtént. Az egyik este azzal jött ha­za a férjem, hogy van valakije, „felmondja a házasságot”. Gondolhatják, mit éreztem. Évről évre a régi ruháimat alakítottam át. Egyszer azt kérdezte, miből vettem a sö­tétkék kiskosztümöt? Abban esküdtem, de ö már nem em­lékezett rá ... Tudja, mit mondott nekem? Hogy olyan az élete, mint egy hosszú út, amelynek nem le­het a végére érni. Gyenge vol­tam, sírógörcsöt kaptam. Oko­sabbnak kellett volna lennem, hiszen együtt kezdtük. Ha a férjemnek börtön volt a há­zasság, akkor a rácsát maga segítette felhúzni. Azt akarta, hogy felezzünk el mindent, adjuk el o félig kész házat is, és osztozzunk az árán. Azt mondtam, én nem válók. Ugye, nem érti? Annak a nőnek a férjemtől gyereke lett. Így hát hiába tiltakoz­tam: felbontották a házassá­got. Nekünk nem volt gyere­künk, mindig azzal odáztam el, szedjük össze magunkat, ruházkodjunk. Amikor elértük a célunkat, azt mondtuk: most már jogunk van szórakozni is. De’ otthon is kellett, mindig vágytunk egy saját lakásra, fürdőszobára, kényelemre. Megint elkezdtünk gyűjteni. Akkoriban másodszor voltam nőgyógyásznál, még nem akar­tunk gyereket. Azt gondoltam, én jól csi­nálom, s a férjemnek sem volt ellenvetése. Csendes, halk sza­vú ember volt — nem tudom másként mondani — de most már tudom, belül külön éle­tet élt. Még most is hallom, ahogy azt mondja: az élete egy hosz- szú út. Hát most letért erről az útról. ■ Házat építenek, azt mondják két szoba, fürdőszo­bást, OTP-kölcsönnel. Érti most már, miért írtam (azt a levelet? Azt akarom, 'hogy szépítés nélkül megírják, amit elmondtam. Szépítés nél­kül, — hogy minél világosabb legyen a tanulsága. (ő) ma már 25 ezer literes gáz­olajtartályuk van, szépen le­mérhető a fejlődés. — Kitűnő eredményt hozott a tsz első esztendeje — mond­ja büszkén Szluka Mihály. — A megvásárolt állatállomány is szépen fejlődött. Akkor he­lyezték magasabb funkcióba Méhes Lajost, az első elnököt is. 1952-ben egy évig én lettem az elnök. Emlékszem, mindent megperzselő, aszályos eszten­dő sújtott bennünket. Gaboná­ból közepes termést arattunk, kukoricánk szinte teljesen ki­égett. ‘ I Nehéz esztendő volt, de nem keseredtünk el. — Aztán elkerültem a tsz- től, az idén jöttem vissza újra. Jobb ez, mint a bejárás. Meg­találja az ember itt is a szá­mítását. Poprádi Ferenc, a jelenlegi elnök csupán hét éve vezeti a termelőszövetkezetet. Ö a je­lenről beszél. — Az igények sosem elégít­hetők ki — mondja —, a jó­nál mindig jobbat akarnak az emberek és ez a természetes. A jelenről már egyszerűbb be­szélni. Az idén „profiltisztítás” volt nálunk. Ez annyit jelent, hogy csupán baromfival, szarvasmarhával, kenyérgabo­nával, szőlővel és takarmány­nyal foglalkozunk. Tavaly harrpincmillió volt a termelési értékünk, körülbelül három és fél ezer holdon gazdálkodunk. A legnagyobb jövedelmet a baromfi hozza. 1963-ban kezd­tünk ezzel foglalkozni. Két kiló húsz deka takarmánnyal állítunk elő egy kiló baromfit — ötven nap alatt. Ez az ele­jén még nyolcvan nap volt.., — A kisebb változásokból alakul az egységes egész, az új. Ilyen „kis változás” az is, hogy amikor idekerültem, , négy­millió forint volt az áruérté­kesítésünk, ma húszmillió. Víztárolót csináltunk, három­száz holdat öntözünk vele, el­sősorban. ezért létesítettük, de „paradicsom” lett a horgá­szoknak is. Aztán telepítet­tünk százhatvan hold szőlőt, megépült a Borbarlang, ahol értékesítjük a bortermést. An­nak idején két erőgéppel kezd­tük, ma már 22 van. A gabo­nánk az idén gyönge volt ugyan, de a kukoricán sokat segített az eső. Húsz mázsa májusi morzsoltat terveztünk, ez meg is lesz Hát ennyi dió­héjban. Persze, tennivaló akad még bőven . .. Befejezzük a beszélgetést, az elnök siet, valahol újfajta húscsirkékről hallott, megnézi, fel kell frissíteni az állományt. Koblencz — Baky Ülést tartott a járási tanács végrehajtó bizottsága Pénteken délelőtt ülést tartott a járási tanács végrehajtó bizottsága. Szijjártó Lajos, a járási tanács elnöke beszámolt a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról, valamint a két ülés között tett fontosabb intézkedésekről. Jelentés hangzott el a házi brigádok első félévi működésé­ről és a járás első félévi fejlesztési alapjának teljesítéséről. Vonul az üllői asszonycsapat Gazdag szüret ígérkezik Mindennap 7 órakor asz- szonycsapat vonul a Maglódi úton, a Kossuth Tsz 100 hol­das szőlőjébe. Férfibrigád is dolgozik ott, 13-an vannak. Oszlopokat állítanak, dróthu­zalokat szerelnek, s az asz- szonybrigáddal együtt szorgos- kodnak a szőlőben. A 25 fős női csapat vállalta még a húsz­holdas paradicsomtábla min­den munkáját, sőt, hat hold sárgarépát és két hold zöldség megművelését is. A szorgal­mas munkának két eredmé­nye is van: mert bár a korai fagyok jelentős károkat okoz­tak — mégis háromszorosát várják az előző évi szőlőter­mésnek. A munkálatokat Gö- bölös Mihály elnökhelyettes, Gecsetovszky András és Füles János csapatvezetők irányít­ják. A permetezést és a szőlő­sorok marását gépekkel vég­zik. Kézi erőt csak a kapálás, metszés és hegyelés kíván. A kötözés is teljesen új módszer­rel történik. A sorok között, betonoszlopokon páros drót húzódik, a vesszőket csak ezek közé kell behúzni. Gecsetovszky András' a csa­patvezető elégedett. Egyetlen panasz van: a nagy melegben ritkán kaptak hűsítő italt. Igaz, a meleg már elmúlt, de ha netán mégis visszatérne, reméljük, rátalál a munkások­ra a jégbe hűtött husit szállító tsz-kocsi. (e. m.) MŰSOR MOZIK Ecser, h k: Horgász a pácban. Gomba, k: Légy jó mindhalár g. Gyömrő, h—k: Férjhez adom a ma­mát. Maglód, h—k—sz: Néma sze­relem. Mende, h—k: Gyilkos a túl­világról. Monor, h—k—sz: Tökéle­tes úriember. Nyáregyháza, h: Azok a csodálatos férfiak, k: A Mona Lisa tolvaja. Péteri, h—k: Katonazene. Pilis, h—k: Fűre lépni szabad. Tápiósáp, h: A kőszívű ember fiai I—II. Ünnepnapok. Tápiósüly: h: Küldd az embert fél kettőre, k—sz: Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán. Úri, h: Vad­ölő, k—sz: Hamis Izabella. Üllő, h—k: Kötelék. Vasad, h: Fanto- mas visszatér, k: Többgyerekes agglegény. Vecsás, h—k—sz: Me­lyik úton járjak. Orvoslakás, rendelők Értesülésünk szerint új egészségügyi intézmény létre­hozásáról tárgyalnak Üllőn. A Kistemető utca 1. szám alatti házat az Üllői Községi Tanács a megyei tanács egészségügyi osztályával közösen megvásá­rolja. A tervek szerint itt ki­alakítanak egy orvosi szolgá­lati lakást, két orvosi rendelőt és egy váróhelyiséget. Ügyeletes orvos Gyomron: h—k: dr. Lányi Péter (egészségház), Mono­ton: h—k: dr. Pénzes János (egészségház), Üllőn: h: dr. Konz Lajos, k: dr. Leyrer Lóránd, Vecsésen: h: dr. Pauchly Géza, k: dr. Tury István tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár mind­két ünnepnapon Monoton a főtéri, Vecsésen a János u. 20. szám alatti. i A

Next

/
Thumbnails
Contents