Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-18 / 194. szám
nagykő "A" P É S T <v\ C G V El HÍRLAP különkiadása <§<S>© A mai nap programfa Ma délelőtt 10 órakor az alkotmány ünnepének jegyében nagygyűlésre kerül sor a város főterén. Az ünnepi beszédet Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke tartja, aki a nagygyűlés után ellátogat a konzervgyárba, és részt vesz a fennállásuk 20. évfordulóját ünneplő Dózsa és Szabadság Termelőszövetkezet közös ünnepségén. Este 7 órakor a cifrakerti szabadtéri színpadon fúvószenekari koncertet ad a Nagykőrösi Konzervgyár és a Kassai Gépgyár fúvósegyüttese. A kassaiak most viszonozzák a konzervgyáriak korábbi látogatását. XII. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM 1968. AUG. 18., VASÁRNAP SZÜRETELNEK A PETŐFI TSZ BEN Termőre fordult az új telepítés — Jó reményekkel várjuk a. szüretet. A nagy szárazságot | szőlőink számottevő veszteség nélkül vészelték át. Ezzel a megnyugtató hírrel fogadott bennünket Bojtos István, a Petőfi Termelőszövet- ikezet nyársapáti szőlészetének brigádvezetője. — Ebben az üzemegységben az idén fordul termőre a szőlő, és a jelek szerint a tervezett 21 vagonnal sikerül le- szüretelni a 210 holdas tábláról. A korán érő saszlát, 44 holdról, már napok óta szedjük és szállítjuk a budapesti piacokra. A többi fajtából bort kéA történelmi dokumentum a tanácsteremben A városi tanács végrehajtó bizottságának tanácstermében kifüggesztették azt a dokumentumot, amelynek alapján városunk 600 éves jubileumát ünnepeljük. Ez a dokumentum annak a Nagy Lajos király idejéből való oklevélnek a fényképmásolata, melyet Budapesten az Országos Levéltárban őriznek. A hosszú évszázadokon keresztül sértetlenül megmaradt okmány 26 soros szövegét latin nyelven, apró betűkkel írták, s az alján kék zsinóron hatalmas barna pecsét függ. Ennek közepén egy szerzetes áll, de a felírás nem olvasható. A kifüggesztett dokumentum alatt a következő szöveg áll: „Nagykőröst városnak első ízben egy 1368-ban kiadott oklevél nevezi. Az oklevél szerint a budai káptalan jelenti Lajos királynak, hogy 1368. szeptember 1-én Visegrádon kelt parancsára, György diák a királyné famulusa jelenlétében, László kanonok az óbudai klarisszáknak adományozott birtokok határát megjáratta. Az oklevél részletesen leírja a határjárást és a határjárás sorún említi Kappanhálmától délre azt az erdőt, mely a három mezőváros: a nevezett Cegléd, Kőrös és Kecskemét határában van. — A város 600 éves évfordulója alkalmából fényképeztették: Sziics Zoltán vb-elnök, Reszeli Soós Ambrus vb-titkár.” Egyháztörténeti kiállítás A város jubileuma alkalmából a Szolnoki úti Kálvin teremben a nagykőrösi református egyház történetének kiállítása látható.. A kiállítás nyitvatartási ideje augusztus 18-tól szeptember 1-ig, vasárnaponként 11—13, 15—17 óra között, hétköznap pedig 9—13 óráig. szítunk, mert az ország különböző városaiban létesített borkóstolóinkat mindenütt szívesen keresik fel a vendégek. — Hallottunk valamit a „szánkósszedésről”. Mi ennek a lényege ? — Sok helyütt használják ezt a szedés}, szüreteién módszert. Minden szedő ka.p egy könnyű szánkót, amelyre két ládát tesz — és az egész „szállítmányt” tőkétől tekéig msga- után húzza. A leszedett szőlőt a ládákba helyezi. Ha ezek megteltek, lerakja őket a sor mellé, és másik két ládát tesz a helyükre. A lovasfogatolc azután összeszedik a szőlőt. Egyszerű, kényelmes s gyors megoldásnak mutatkozik ez a szü- retelési módszer. (—f—) Bolgár cigaretták A filteres cigaretták kedvelőinek féltucatnyi, különböző márkájú bolgár cigarettával szolgál a kereskedelem. A Balgis, a BT, a Tresor, a Litoral, a Snagov, a Stewardess 6—10 forintig kapható a Szabadság téri élelmiszerüzletben. Kiss András fotorajza A PÉKEKNÉL Lottósorsolás Zenés irodalmi est Augusztus 23-án, pénteken délelőtt 9 órakor Nagykőrösön sorsolják a lottó 34. játékhetének nyerőszámait. A művelődési ház színháztermében a sorsolás előtt a Videoton együttese, fővárosi művészek felléptével szórakoztatja azokat, akik személyesen kívánnak ottlenni a szerencse születésénél. Ugyanazon a napon, este 7 órakor a színházteremben zenés irodalmi est keretében ismert állami díjas művészek tolmácsolják Arany János legszebb verseit. Pest megyei Tanács, Sütőipari Vállalat 101. számú üzeme. A pékség. Naponta kétszer 12 órás műszakban váltják egymást, a kenyerek hozzáértő mesterei. Nyoicvan-kilencven mázsa kenyér készül naponta, ami hetente több mint félezer mázsát jelent. Széntüzelésű gőzkemencék pirítják a héjat, és az illatozó melegben gyorsan sorakoznak a sütőtepsikben a zsemlék, zsemlecipók, kiflik, zsúrke- nyerek, és a „botocskák”. — Ezt az ötféle péksüteményt gyártjuk jelenleg ... — mondja Kiss Sándor üzemvezető. — Kísérletezünk a mákos buktával, mert nagyon keresett a vásárlóközönség körében ez a termékünk. Heti 50 ezer darab babajkát is készítünk, ami a morzsa alapanyaga. Nemcsak Nagykőröst látjuk el, hanem mi visszük a kocsériaknak a kenyeret és a péksüteményt, ötvenkét üzletben árusítják a termékeinket, ezenkívül a közü- leteket is mi látjuk el pékáruval. Bár napi kapacitásunk — ami a műszaki berendezéseket illeti 80 mázsa, de 120 mázsás termelést is el tudunk végezni. Az idei liszt kicsit gyengébb a tavalyinál, de azért jónak mondható. Sajnos, Pest megyében elég szegény volt a gabonatermés, ezért távolabbról kell hoznunk az alapanyagot. Nagyon vigyázunk, hogy termékeink minőségére, lehetőleg ne legyen panasz. Műszaki berendezéseink megfelelőek, csak a munkaerő-utánpótlással van baj. Ismerünk olyan sütőipari szakmunkást, aki jelenleg például a konzervgyárban dolgozik. Kevesen választják a fiatalok közül is ezt a szakmát. Talán nem érzik elég divatosnak. Kocsérról tanul egy fiatal az élelmi- szeripari szakközépiskolában — aki talán a mi sorainkat fogja majd erősíteni. (ferenci) Úttörőink a Balaton partján Vidám énekszótól volt hangos csütörtökön délelőtt a kecskémét—dunaföldvári országút. Városunk úttörői négy teherautóval utaztak a Balaton felé táborozásra Káló József városi KISZ-titkár vezetésével. A balatonszárszói úttörőtábort már évek óta látogatják a körösi úttörők. Az idei jó szervezést igazolja, hogy délelőtt 3/412-kor, amikor a gépkocsik odaérkeztek, Tóth Imre EMBER, VASVILLÁVAL Ez a történet akár költött is lehetne, pedig nem az. így történt, ahogyan leírom. Abban az évben sűrű volt az ősz. Az ötvenes évek végén, a nagy tsz-szervezés idején, egy akkor megalakult termelőszövetkezetbe kerültem főkönyvelőnek. Azok a hónapok elsősorban a közös vagyon számbavételével, a belépők behozott ingóságainak nyilvántartásával teltek el. A határrész1 valamennyi lakója még a nyár folyamán aláírta a belépési nyilatkozatot. Ö is, aki napbarnított arcával, okos paraszti tekintetével, gondolkodni tudó, de a bizonytalanságtól húzódozó észjárással, közismert volt a környéken. Amikor megjelentek nála az agitálok, minden különösebb töprengés nélkül a belépési nyilatkozatra kanyarította a nevét. Az előző hetek, sok-sok álmatlan éjszakája, gondrágott nappala, már megérlelte benne az elhatározást. Szeptember vége volt, telt, nehéztányérú napraforgók méláztak a kukoricatáblák szélén, és csípősen lepte be arcunkat. homlokunkat a dűlö- utak finom pora, amikor a termelőszövetkezet vezetősége, tanyáról-tanyára járva, leltárba vette és a közös szérűre vitette a szekereket, kocsikat, ekekapákat, boronákat és a lovakat is. Amikor az ő tanyájához értünk, a kevés árnyékú udvar közepén, a gémeskútnál állt. Várt bennünket. Tudta, hogy jövünk. A köszönésünket nem fogadta. Az elnök kérte, hogy sorolja fel azokat a mezőgazdasági eszközöket, amelyeket az alapszabály szerint a közösbe kell hoznia. Elmondta. Azt is elmondta, hogy melyiket, hol — a fészer alatt, az udvar sarkában vagy a góré szélárnyékábn — találjuk meg. — Es a lovak, — mondta az elnök. Fából faragnak olyan arcokat, amilyenné az övé lett erre a megjegyzésre. — A lovakat nem adom. Ennyit mondott, és megindult előttünk az istállóajtó felé, ahol egy görbenyelű, tenyere kérgétől fényesre koptatott vasvilla támaszkodott az ajtófélnek. Szótlanul a kezébe vette, és magállt velünk szemben az ajtóban. Hallgattunk. Ö szólalt meg. — Aki belép az istállóba a lovakért, beleszúrom a vasvillát. Nyers, ösztönöktől rajzolt indulat kérgesedéit az arcára. Két évre rá nagyon csapadékos volt a tavasz. De olyan lett a nyár is. A belvizek — ez a határrész volt a legmélyebben fekvő messze vidéken — a vetéseket még zöld állapotban kilúgozták. Szikesek arrafelé a földek, és a későbbiekben sem nagyon lehetett pótolni a veszteséget. Azon a télen nagyon keveset ért egy-egy munkaegység. Tulajdonképpen nem is osztottunk semmit zárszámadáskor. A tagok évi jövedelmét csak az évközben felvett előlegek jelentették. De volt olyan akinek abból is vissza kellett fizetnie. A tavaszi vetőmagot az iroda melletti raktárban tároltuk. — Osszák ki! Nem akarunk éhendögleni! Azt ígérték, hogy jobb lesz, ha belépünk! Ilyen és még ilyenebb hangok hallatszottak a zárszámadó közgyűlésen. Mindenki kiabált. Néhányan megindultak, a magtárajtó felé. De ott meg kellett állniok. A már nem is egészen fiatal parasztember állt ott, kezében ugyanazzal a görbenyelű, azóta már még jobban megkopott, megfényesedett vasvillával, amellyel két éve bennünket fogadott a tanyaudvaron, az istálló ajtajában. — Aki be akar lépni a mag■ tárajtón, abba beleszúrom a villát. Indulat nélkül mondta, de akik ismerték, látták az arcán, hogy nem tréfál. — Marhák, azt hiszitek, hogyha most mindet széthordjátok, akkor jövőre, vagy azután több lesz? Szinte elnézően beszélt velük, mint ahogy a tapasztalt, sokat tudó felnőtt tanítgatja a gyereket. Néhány héttel ezelőtt találkoztam vele legutóbb. A haja már csaknem fehér, pedig nem a koránöszülő fajtából való. Takarmányt rakodott egy kocsira. Azzal a vasvillával. Ráköszöntem, és láthatóan megörült, hogy találkoztunk. Érdeklődött, hogy mivel foglalkozom mostanában. Mondtam neki, hogy újságirósko- dom. — Az is jó — bólintott rá az öreg. — Csak jól köll csinálni. Karai László városi úttörőtitkár, a körösi turnus táborparancsnoka és dr. Rácz Dezsőné gazdasági vezető már várta a gyerekeket és nevelőiket a ceglédi járási úttörőtáborban. Ágyakkal, pokrócokkal, paplanokkal jól ellátott sátrak biztosítják a gyerekek kényelmét. 128 úttörő és kisdobos foglalkoztatását 14 nevelő segíti. A sokoldalú program így ideálisan biztosítva van. A körösi pajtások táborozásához gépkocsik, ponyvák és egyéb, táborozáshoz szükséges anyagok kölcsönadásával a Nagykőrösi Állami Gazdaság és mind a hat helyi termelő- szövetkezet készségesen hozzájárult. Az első napon délután 2 órakor már fél óra kiadós eső csillapította a kedélyeket, de a vízparti időjárásváltozásra jellemző, hogy két óra múlva már olyan jó idő volt, és remekül sütött a nap, hogy fürödni indulhatott az egész társaság. Este 7-kor a táborparancsnok és az első tábori ügyeletes nevelő, Gregor József vezetésével megtörtént az ünnepélyes, tábornyitó zászlófelvonás, amelyet Velényi András és Szűcs Béla, a Kossuth-is- kola két nyolcadikos úttörője trombitaharsonájával tett ünnepélyesebbé. Az első nap este fél kilenckor takaródéval zárult és megkezdték idei, tíznapos üdülőtáborozásukat a nagykőrösi Arany János, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és II. Rákóczi Ferenc iskola úttörői. Sulyok Zoltán MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Szüzek elrablása. Színes román kalandfilm. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: 23. Világmagazin. Előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Kísérleti kukoricafajták Néhány nappal ezelőtt Cegléden, a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben kukoricatermesztésről értekeztek a szakemberek. Bánhegyesi Sándor, a Hunyadi Tsz főagronómusa tájékoztatott bennünket az ott tapasztaltakról. — A jó terméshez szükséges fajták kiválogatása, a szerves és műtrágyázás újabb kísérletei, valamint a kukoricatermelés agrotechnikája szerepelt az értekezlet napirendjén. A ceglédi termelőszövetkezet kísérletképpen tízfajta kukoricát vetett 22—24 ezres tőszámmal. A tíz fajta közül nyolc martonvásári, kettő pedig jugoszláv kukorica. A szárazság ellenére valamennyi fajta szépen fejlett és gyommentes volt. Az ottani főagronómus véleménye szerint 30 mázsa májusi morzsolt kukoricára számítanak holdanként, amennyiben a továbbiakban is kedvező marad az idő. A martonvásári fajták közül alig tudnánk választani, any- nyira bevált valamennyi. Érdekes, hogy az 590. számú fajta kaccsal, vagy kacstalanítva is ugyanolyan nagy csöveket hozott. Megállapítások szerint ez a kukorica silónak is beválik, mert a leszedett termés után a tőszáron még maradnak gyenge csövek, amelyek nagyszerűen hasznosíthatók takarmányozásra. — f— Luxus (Kertész László karikatúrája)
