Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
VÁC I UAPLÖ ..............................'■ iiÉiiiirifiiMi" TiIfii’n >Tr ■ mwmkmmiwnmm..... ^ — — , _ 1 - ||_|-| ~ | II | A PEST MEGYEI Hl R l A P KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 188. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 11.. VASÁRNAP Msért kevés az a járási tanácsüléseken? Országgyűlési képviselők és megyei tanácstagok munkaértekezlete a HNF járási bizottságán FOTÓMŰVÉSZET Áz Álfa-csoport kiállítása Gyanútlanul Szervusz öcsém, facsiga. Így köszöntem volna rá, ha látom őt ott ülni fenn a kerítés tetején, kicsit konokon, kicsit megsértve, önkéntes száműzetésben. A vastag mackónadrágot a mama adta rá biztosan, mert az mindent kibír, az utcák és terek focimeccseit is, mindent. Puha és meleg, igen, biztosan az, hiszen a ritka tüskéjű szöges drót sérti szúr rajta keresztül ... Ott ül fönn, láthatóan mérges gondban. Talán azon töri a fejét, hogy a figyelmeztetést, az apró sérelmet hogyan adhatná vissza. Nem jut eszébe, honnan is juthatna, hogy a kucorgó testével a szöges drót felett, a vasbeton oszlop és a fémpánt, az arra sétálókban egészen más gondolatokat ébreszt. Nem tudja, nem is éri fel ésszel — tízéves ha lehet — és jól van így .7. És jó, hogy nem érti ezeket a sorokat: „... a szöges dróttal bekerített láger, barakk oly lebegő, felszívja az estet — Rabságunk kereteit elereszti a lassú tekintet és csak az ész, csak az ész az tudja a drót feszülését .. Jó, hogy nem érti még Radnóti Hetedik Eclógájának lassú sodrású, bús szavait. Bányász—Tomck Ügyeletes orvos Holnaptól kezdve a Köztársaság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügyeletet: Hétfőn.: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szerdán: dr. Kovács Pál, csütörtökön: dr. Bucsek Tibor, pénteken: dr. Afra Tamás, szombaton: dr. Kreiner Lenke, vasárnap és hétfőn: dr. Áfra Tamás. A beosztásban hét közben változás történhet. A legutóbbi tanácsválasztások óta közel két év telt el. Félidőnél tart hát a tanácsi ciklus. Az elmúlt időszak tapasztalatainak megbeszélésére hívta össze járásunk ország- gyűlési képviselőit és megyei tanácstagjait a Hazafias Népfront járási bizottsága. Darvast Pálné és Kalmár János, járásunk országgyűlési képviselői, dr. Monori Balázsáé, Monostori István, Gebora László megyei tanácstagok és számos járási tanácstag jött el csütörtök délután a tömegszervezetek székházába, hogy elmondják, mit tartanak helyesnek a választókerületükben végzett munkában és mi az, amire több gondot kellene fordítani. Darvasi Pálné elsőként a megyei tanácstagokkal való kapcsolatról beszélt. Elmondotta, hogy a ciklus elején ez a kapcsolat nagyon jó volt. Azóta azonban ritkán találkoznak. Ezért fordulhat elő, hogy egyazon panaszt az országgyűlési képviselőnek és a megyei tanácstagnak is elmondanak a választók, és azt párhuzamosan kezdik elintézni, olykor ugyanazon a fórumon. Ezért ő nagyon fontosnak tartaná, hogy legalább félévenként találkozzanak, hogy ott megbeszéljék a tennivalókat. Ehhez kapcsolódva Kalmár János képviselő saját gyakorlatát hozta fel a jó kapcsolat példájaként. Mindig Pogány Miklós megyei tanácstaggal közösen tartják a fogadóórájukat. Helyben eldöntik, hogy a panaszos problémáját azonnal el tudják-e intézni a községben, vagy később, a megyei tanácstag intézi-e, vagy az országgyűlési képviselő. Mint elmondotta, eddig három ízben járt el minisztereknél, és mind a háromszor megoldódott a probléma. Az a tapasztalat, hogy sok helyen az országgyűlési képviselőket „kijáró emberként” kezelik. Elmondották, a helyes gyakorlat az, ha az országgyűlési képviselő nem apró-cseprő dolgokkal tölti el az idejét, hanem azokban az ügyekben kér orvoslást, amelyek magasabb fóryjnokon akadnak el. Mert ma*is előfordul, hogy a községekben az emberek a maguk számára fontos, de társadalmilag mégis jelentéktelen dolgokban kérik képviselők, vagy a megyei tanácstagok segítségét, olyan dolgokban, amelyeket a községben is el lehet intézni. Ezért A város közepén néhány évvel ezelőtt nyílt meg az Építők kertmozija. Nyáron, a nagy melegben, szabad levegőn, fák árnyékában szórakozhattak a mozilátogatók. A kertmozi megnyitását sokan örömmel vették, az építők vezetősége nem sajnálta a pénzt és fáradságot a mozi berendezéséhez. Mégis — rövid működése után — csendben átadta a helyét az enyészetnek. Pillanatnyilag helyén gaz burjánzik, deszkák, ládák, berendezési tárgyak tarka rendetlenségben várják, hogy az eső és a napfény végre tönkretegye őket. jc, ha a fogadóórán jelen van a községi tanács va- j lamclyik választott vezetője is. Dr. Kovács Ferenc, a Hazafias Népfront járási elnöke a tanácsok felelősségéről szólt. Mint mondotta, a járási tanács vezetői szerint a járási tanácsülésen kevés a tanácstagi interpelláció. Feltette a kérdést, vajon nem azért van-e ez, mert a tanácstagok elégedetlenek a kérdésükre kapott válaszokkal? Néha úgy tűnik, mintha egy község lakóinak nem közös kívánságát, hanem egy ember panaszát hallgatnák az illetékesek. És így is adnak választ, pedig a tanácstag mindenütt választóit képviseli, a tanácsüléseken is. Ezután magatol adódik a kérdés: 1. Miért szűnt meg a kert- mozi? 2. Ha nem volt kifizetődő, vagy más okok miatt nem használható, miért nem hasznosítja a kerthelyiséget az Építők kultúr otthonának vezetősége? 3. Ha az építők nem tudnak vele mit kezdeni, miért nem alakít ki hangulatos kerthelyiséget a Vendéglátóipari Vállalat, hiszen az épületet jelenleg is ők használják. Gados Jánosné VÁC — Budapest és Debrecen mellett — a harmadik olyan városunk, ahol rendszeressé váltak a fotókiállítások, és mindamellett e kiállításoknak változatos, de mindig sajátos arculatuk van. Amikor egyéni kiállítást rendeznek, akkor jóformán csak a szerző „felelős” azért, hogy a kiállításnak egységes hatása legyen. Csoportos kiállításoknál ezt már nehezebb elérni. Egy másodbemutató után — Műhely 67, melyről e hasábokon kisebb vita is zajlott — most a váci Dunakanyar Fotoklub öt tagja, Alfa-csoport néven önálló, csoportos kiállítást rendezett. A csoport első és legfőbb érdeméül azt kell felhoznunk, hogy sikerült elkerülniük azt a mindig jelentkező veszélyt, hogy kiállításuk ne csupán öt szerző egymás mellé rakott képanyaga legyen, hanem olyan szervezett egész, ahol a stílus egysége, a mondanivaló hasonlósága lephetett meg. Ezt ritkán sikerül elérni és a magyar fotográfia története elég kevés eredményes megvalósulást ismer. Ez okozta az első meglepetést: a kiállítók — Döbrössy Pál, Horváth Tibor, Kocsis Iván, Néninger Géza és Tahin Gyula — munkáikból olyan képeket válogattak, melyek stílusban, felfogásban, alkotói magatartásban rokonok egymással. A FOTOGRÁFIA előtt a valóságos életfolyamatok kimeríthetetlen tárháza $11, és a fotográfusnak mindenki másnál könnyebb ezekkel szembenézni és impresszióit közölni. Ez azonban csak mechanikus másolás marad. Aki ennél többet akar — és a közönség figyelmét csak az ilyen szándékok érdemlik meg — annak kegyetlen szigorúsággal kell válogatnia. Az értéket pedig sohasem az jelenti, hogy mit választ ki, hanem az, hogy a kiválasztott életanyagot milyen esztétikai szinten közli a nézővel. Az Alfa-csoport kiállításán túlnyomórészt természeti csendéleteket láttunk. Ez a nézőnek egy kicsit szokatlan: hiszen a képes folyóiratokban és albumokban többnyire portrékat, életképeket lát és óhatatlanul kialakul az a képzete, hogy ez a fotográfia. Pedig a csendéletek világa á fotográfia területe — a természeti csendélet — még inkább az. Tahin Gyula ezen a területen lassan iskolát alkot. Évről évre újabb megoldásokkal jelentkezik, alakítja, formálja stílusát, melyre leginkább a tárgyak meleg lírájú. aszkéti- kusan fegyelmezett szeretete jellemző. Görcs című képe a fájdalom, a Föveny (I—II) című pedig az enyészet számára nyit távlatot: az elpusztító emlékezését. Dér (I—II) című képei a szikár és bölcs öröm rejtett pillanatait tárják fel és jelenlevőségüket mélyítik el. TAHIN sztoikus bölcsessége hat Döbrössyre, Horváthra és Néningerre is, de ezeket a jelzéseket igyekeznek saját hullámhosszukon felvenni: becsületesen vállalják a szellemi rokonságot, de keményen dolgoznak saját arculatuk kialakításán is. Ez rögtön feltűnhet, ha képeiket egymással is összevetjük: itt már jelzik saját útjuk első mérföldköveit. Döbrössy Kéreg és Fatörzs című, egyébként jól megoldott képe még Tahint idézi, a Lepedők és a Mocsár című képei már az önálló utat jelzik. Horváth képeinél ez egyben jelentkezik, míg Né- ningernél az Impresszió I. és a Fűzfa még naturalista megjelenésű, a Fatönk és az Impresszió II. már önállóbb megoldás. Az ötödik kiállító, Kocsis Iván mutatja be a kiállítás két portréját, s e kettő, az Ornamentika, de különösen az Arc és kéz jelzik leginkább, hogy a stílus és mondanivaló egységét nem a tárgyválasztás, hanem a megoldás dönti el, mivel itt érvényesül az alkotó szellemi akciója. A meditativ Arc és kéz a kiállítás egyik legszebb képe. Méltán lehet mellettük említeni A kút és a Kerék és bilincs címűt is. MEG KELL MÉG említenünk, hogy a kiállításról elhagytunk volna néhány képet, melyek közül egy-kettő sikertelen megoldás (Virág, Agresszivitás, Fűzfa, Ablak), egy- kettő pedig, noha jó képek, de nem erre a kiállításra valók (Fehér falak, Csövek). Mindez természetesen nem csökken, ti azokat az érdemeket, melyeket az előbb felhoztunk, sőt hozzátehetjük, hogy a tízéves klub e kiállítással méltón ünnepelte jubileumát, szebben minden hangzatos frázisnál. A város kulturális vezetői és szervei jó ügyet támogatnak, ha ezt a klubot — mely azon kevés magyar klubok közé tartozik, ahol jellegzetes iskolák alakulnak ki — tovább segítik és bátorítják; munkájuk hatása túlnő, mint eddig is, a város határain. Bauer György A DUNAMENTI CSOPORT ŐSZI SORSOLÁSA (b. h.) A baloldali ablak mögötti üres szoba várja a falumúzeumot. AJÁNDÉK VERŐCÉNEK Falumúzeum - magángyűjteményből Amikor először találkoztam gyűjteményével a váci amatőr régészek kiállításán, s írtam is róla lapunkban, ezt a kérdést is feltettem Szűcs Ernő Bélának: „Honnan van ez a gyűjtőszenvedélye, miért halmozza fel lakásában a történelmet rejtő tárgyakat?” Akkor hobbynak neveztem ezt az értékes szenvedélyt, mely- lyel számtalan olyan múltról beszélő tárgyat mentett meg a jövendőnek, amelyeknek nagy többsége minden bizonnyal elveszett, megsemmisült volna, ha ő össze nem gyűjti és később — gyarapodó régészeti ismeretei segítségével — nem rendszerezi. Azon a múlt év december közepi napon csak félig értettem meg e gyűjtőszenvedély okát, légióként pedig célját. Magam nem gyűjtök semmit, nem ismerem, s megvallom: ismeretlen előttem a tárgyakhoz való ragaszkodás érzése — azon túl, hogy emberi szükségleteket elégítenek ki, ideig-óráig. örültem hát annak, hogy ő sem rejti el jól lezárt ládák, szekrények mélyére történelmi kincseit, hanem — néhány hasonló amatőr régész társával — kiállította, okulásul az emberi és nemzeti múlt iránt érdeklődőknek. Szűcs Ernő Béla akkor viszont mondott nekem valamit, amit — utólag megvallom — csak múló ötletnek, legalábbis távoli lehetőségnek tartottam. Azt mondot- f- akkor nekem: foglalkozik azzal a gondolattal, hogy amolyan helyi múzeumféléi létesít gyűjteményéből. Mondom, távolinak véltem ezt az elgondolást, amit százszor is meggondol, amíg tetté érleli majd benne egy későbbem elhatározás. A napokban aztán meghallottam: Szűcs Ernő Béla kérte az arra illetékes hatóságoktól gyűjteményének védetté nyilvánítását, s egyúttal engedélyt kér arra, hogy mú- zeumszerűen kiállíthassa lakóhelyén — Verőcén. Nyomban felhívtam Stefaits István múzeumigazgatót, aki megerősítette a hírt és egyben szakvéleményt is mondott a gyűjteményről. — Szűcs Ernő Béla gyűjteménye nagyrészt helyi jellegű. Szép és értékes a néprajzi anyag, köztük olyan ritkaságok, mint egy 1680- as évszámot viselő kenderfésű. Régészeti gyűjteményében az őskori kőbaltától, egy bronzkori csiszolt kővésőn át sok szép lelet található — a váci Báthori püspöki palotából származó falicsempéig, mely Mátyás király egykori budai kerámia- műhelyéből került ki. Értékes darab a delfinfejes vörösmárvány kútfigura, a hajdani váci várból. Gyűjteményében található ritkaság a budai káptalannal kötött szerződés, méhviasz pecséttel, 1490-ből, vagy Nagyszombat ezüst várospecsétje, 1600-ból. Ez a gyűjtemény----mennyiségét tekintve — a kkora, mint egy-egy kis falumúzeumé, értékben viszont felülmúlja azokat. Ez hát „mindössze”, amit most Szűcs Ernő Béla — gyűjteményének falumúzeummá alakításával — ha tulajdonjogilag nem is, de gyakorlatilag Verőcének ajándékoz. Egyetlen „formaság” van hátra — a védetté nyilvánítás után: a lakása feletti üres kis szoba kiutalása. melyben berendezheti. Véljük, hogy a községi tanács a legmesszebbmenően támogatja őt ebben. Eggyel több érték és idegenforgalmi érdekesség a Dunakanyarban Ferencz Lajos FORDULÓ Előttem az utca innét fentről kétfelé folyó zűrzavar. Meghalt a nap, vérében fürdik a világ. A városon túl gyászol az alkony. Szemben eloltják a villanyt, aludni tér a gond. A poros cipő megpihen, lent még csorognak az autók, fénykévéjük ezüsttel díszíti az éjszakát. Húsz perc múlva holnap... Dániel Kornél A Magyar Labdarúgó Szövetség megbízásából, a Vác városi és járási labdarúgó szövetség rendezésében augusztus 16-án, pénteken délután kettős nemzetköz labdarúgó-mérkőzés lesz a vá rosi sportstadionban. Az olimpiai reménységek tornájának keretén belül 15 óra 30 perckor kerül lejátszásra a Korea—Kuba, majd 17 órakor a Csehszlovákia— Románia válogatott mérkőzés A kettős találkozó előtt, 14.30 órai kezdettel a városban nagy sikerrel folyó ut- cák-terek labdarúgó-bajnokságának válogatottjai játszanak. Jövő vasárnap kezdődik az őszi szezon az NB III-as lab- darúgócsoportokbain. A Duna- menti csoport váci vonatkozású mérkőzéseinek sorrendje a következő: augusztus 18: Tokod—Váci SE, augusztus 25: Vác—Z. Danúvia, szeptember 1: Nyergesújfalu—Vác, szeptember 8: Vác—Pilisi Bányász, szeptember 15: Traktorgyár— Vác, szeptember 22: Vác—Növényolaj, szeptember 29: K. Lombik—Vác, október 6: Vác —Sárisóp, október 13: Vác— Bányagépgyár, október 20: M. Kábel—Vác, október 27: Vác—K. Tűzálló, november 3: Vác—Vasas Dinamó, november 10: UFC—Vác, november 17: Vác—K. Húsos, november 24: Testnevelési Főiskola— Vác. Bízunk abban, hogy e rangos sportesemény nagy számú sportkedvelőt vonz majd. A kettős labdarúgómérkőzésre felnőtteknek 8 forint 50 fillér, diákoknak és katonáknak 6 forint 50 fillér a belépőjegy. A jegyeket elővételben az üzemek sportfelelősei- nél lehet igényelni és a járási-városi TS helyiségében, szombaton reggel nyolc órától 12 óráig, és hétfőtől kezdve mindennap reggel 8 órától délután 4-ig. A rendező bizottság arra kéri az érdeklődőket. hogy jegyüket a torlódás elkerülése végett lehetőleg előre váltsák meg. KOREA - KUBA - CSEHSZLOVÁKIA — ROMÁNIA olimpiai csapatai Vácott VÁCI TÜKÖR Mi lesz a sorsa a „kertmozinak"?
