Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-10 / 160. szám
«s» HEGYEI ''ZJCirhsD 1968. JULIUS 10., SZERDA Új búzát őröl az a bonyi malom is Próbasütés: Cegléden Ha valaki mostanában betévedne az abonyi malomba, a nagy zakatolásban és nyüzsgésben akár forgalmas pályaudvaron érezhetné magát. A telep vezetője, Hajdú Elek győzi a munkát, pedig sokszor öt ember is kevés lenne, hogy mindenütt egyszerre ott lehessen, irányítson, átvegyen, aláírjon, utasítson. A déli szünetben volt néhány nyugodt perce — ekkor mi zavartuk meg. — A gabona felvásárlását június 26-án kezdtük meg. Azóta 246 vagonnyit vettünk át itt, Abonyban. A rekordot július 3-án értük el: ezen a napon 53 vagonnal érkezett — mondta. Az abonyi telepre a község négy termelőszövetkezete mellett a környékből két állami gazdaság és több tsz szállít. A legtöbb gabona — 66 mgcm — az abonyi Lenin Tsz-böl érkezett. Minőségileg az Üjszilvási Állami Gazdaság búzája a legjobb. Számottevő az Üj Világ Tsz eredménye: ötven vagon búzát arattak. A szárazság miatt nem számítottak ennyire. Az abonyi malom már őrli az új búzát. Az új lisztből hamarosan elindítják az első szállítmányt a Ceglédi Sütőipari Vállalathoz, ahol a próbasütésre kerül sor az első idei gabonából. Gy. F. VÁC 40 ezer dalos találkozója Utazástól fáradtan, de egy sikeres szereplés sok-sok kedves emlékével gazdagon tért haza a váci Vox Humana kórus külföldi fellépéséről. Június 27-e és július elseje között rendezték a 16. német dalostalálkozót, amelyen a magyarországi kórusművészetet a nyolcvantagú vegyeskar képviselte. Idén 40 000 dalos jött össze a világ minden tájáról. Makiári József Liszt-díjas karnagy, a kórus vezetője, idézi fel az egyhetes út emlékeit. A Berliner Platz impozáns épületében volt a dalostalálkozó ünnepélyes megnyitója. — Hogyan fogadta a közönség ti mai magyar szerzők müveit? — A Prágai Tanárképző Főiskola énekegyüttesével szerepeltünk egy műsorban. A jegyeket hetekkel előre megvásárolták. Megjelenésünkkor udvarias taps fogadta a váci kórust. A tetszésnyilvánítás szinte számról számra erősödött. Műsorunkat Kodály-művekkel kezdtük, majd Farkas Ferenc, Láng István és Bárdos Lajos kórusművei következtek, és a „Mátrai képek”-kel fejeztük be. — Mi volt a siker mércéje? — A Túrót eszik a cigányt meg kellett ismételnünk. Német nyelvű ráadásunkat dörgő taps fogadta, a levonulásunkkor végig kísért a közönség lelkesedése. — Milyen emléket hoztak magukkal? — Díszes plakettet kaptunk fellépésünk emlékére, amelyet dr. Willy Engels, a rendező bizottság köztiszteletben álló elnöke nyújtott át kórusunknak. NAGYKŐRÖS Idén kezdik a csatornaépítést Nagykőrös kulturáltságához elengedhetetlen a megfelelő kapacitású szennyvízcsatornahálózat. A meglevő csak 300 lakás szennyvizének elvezetésére alkalmas. A tormási új városrész szennyvízelvezetésé pedig megoldatlan. A város központjában levő törpe vízmű több száz lakás vízellátását biztosítaná, de amíg a csatornahálózat nem épül meg, a vízvezeték-hálózat bővítésére sincs lehetőség. A városi tanács végrehajtó bizottsága elkészítette a város víz- és csatornahálózatának tanulmánytervét. Eszerint a szennyvízcsatorna gerincvezetékét a konzervgyári szennyvízcsatorna képezné. A csatorna és a kapcsolódó létesítmények építési költsége meghaladja a harmincmillió forintot. A kiviteli terv szerint ennek zömét a konzerv' gyár fizeti, és az igénybevétel arányában a városi, illetve megyei tanács nyolcmillió-hatszázezer forinttal járul hozzá a beruházás költségeihez. Építé' sét ez év utolsó hónapjaiban kezdik, és a munkálatok 1970 re fejeződnek be. Egy üzletház „rejtelmei" Tóalmási változások Valaki, aki lelkemre kötötte, tartsam titokban a nevét, meghívott Tóalmásra. Nem vendégségbe, persze, hanem azért, hogy tekintsem meg a Tápió- szecső és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet ottani üzletházát, és tegyem szóvá, amit tapasztalok. Bízik abban, hogy tapasztalataim megegyeznek majd a helybeliekével. S előre figyelmeztetett: vigyázzak, mert a mutatós külső sok mindent eltakar, meg kell néznem „mindennek a belsejét”. Hallgattam a hívó szóra... A háromezer lakosú község centrumában hosszan elnyúló, még egészen újnak ható üziet- ház valóban mutatós. De tény, ami tény, néhány kifogásolható jelenségbe is belebotlik a nyitott szemmel járó látogató. A délután már a tápiósze- csői központban talált. Gáti Károly elnökhelyettes, a kereskedelmi osztály vezetője, meghallgatta észrevételeimet, és sorra-rendre válaszolt is reájuk. Ha magnetofonkészüléket kapcsoltunk volna be, beszélgetésünket körülbelül az alábbiak szerint rögzítette volna a hangszalag. Jó lesz a habossütemény — A Hangulat presszó tetszett a legjobban. Nevéhez illően hangulatos, modern, a főváros legelőkelőbb utcájában is magához édesgetné a vendégeket. Aki felkeresi, mindent megtalálhat benne, kivéve a cukrászsüteményt. A pulton ma délelőtt is csak egy torta árválkodott Ügy láttam, táblás csokoládéval próbálják megszüntetni a süteményhiányt. — Épp most korszerűsítjük a szecsői cukrászüzemet. Egyelőre még majdhogynem sufniban, július 15-től új épületben, két műszakban, a követelmények között üzemel. Egy második gépkocsival a szállítást is megjavítjuk. Ez utóbbinak fő feladata a cukrászati termékek széthordása lesz. Érdekességként megemlítem, hogy a Maglód és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetét is mi látjuk majd el cukrászkészítményekkel. Nem tagadjuk, a választék eddig igen szegényes volt, és minőségi kifogások is méltán érték termékeinket. — A vas és műszaki bolt áruellátása hiányos. Negyvenes, ötvenes, hatvanötös, százas szegeket, kötöződrótot, lapos és vinkli vasat, fémfűrészlapot, rámás fűrészt, biztonsági zárat, lakatot, dudlisü veget, szifontűt, szifon nyakgumit vásároltak volna az emberek. Nem kaptak., — Szegből, huzaláruból, idomvasakból, vagyis az úgynevezett hengerelt áruból, cső- szerelési és fürdőszobaberendezési tárgyakból általában nem tudjuk az igényeket kielégíteni. Ez országos probléma. A Vasért Nagykereskedelmi, illetve a Szerelvényértékesítő Vállalatot keretszámok kötik. Elszakadó mozdulatok — A ruházati boltban ott- tartózkodásom tíz perce alatt legalább hatan kerestek 123 forintos, fekete aratószandált. Az üzletvezető 142 forintos, barna, sertésbőrből készült szandált kínált nekik. Méltatlankodva, üres kézzel távoztak. Mások tornacipőt szerettek volna venni, 41-es számnál nagyobbat nem tudtak mutatná nekik. Urbán István üzletvezető elmondta: január óta imádkozott a Cipőnagykereskedelmi Vállalatnál száz pár fekete aratószandálért; barnát kapott, hatvan párat, drágát. A kiemelt boltokat bőségesen ellátják, a többit, főként a falusiakat, mostohán kezelik. A Divatnagykereske- delmi Vállalat a gazdasági reform bevezetése óta nagyon elnyújtja a szállítási határidőt. Azelőtt a megrendelés után ' két héten belül megérkezett az áru, most háromnégy hét múlva küldik. S még valamit: ha a boltvezetők úgy beszélnének a vevőkkel, ahogy a nagykereskedelmi vállalatnál velük, néhány nap alatt valamennyit elveszítenék. — Az áruellátás megjavítása érdekében, illetve azért, hogy kisebb készlettel nagyobb forgalmat bonyolíthassanak le boltjaink, átszervezzük, központosítjuk az árubeszerzést. Két fő boltot jelöltünk ki Tá- piószecsőn „központi raktárnak”. Szövetkezetünk boltvezetői nem a nagykereskedelemnek, hanem ennek a textil, illetve vasműszaki főboltnak adják majd át megrendeléseiket, a továbbiakat aztán azok intézik... A RAVILL, a Vasért, a Fűszert, a Szeszforgalmi Vállalat mindenkor előzékeny a szövetkezetekkel, a Ruházati Nagykereskedelmi Vállalat azonban úgy bánik velük, mintha szívességet tenne azzal, hogy kiszolgálja őket. A szövetkezetek ezért egyre inkább a szolnoki Keletmagyarországi Ruházati Nagykereskedelmi Vállalat felé orientálódnak, mely, túl az előzékenységen, még az úgyÁprilis A magyarázatokat nem fogadom el. Olyan vagy, mint képzeltem, persze mindenkinek kettős énje van, de te most intenzívebben érzed, mint érezhetted valaha. Nem csalódtam, amikor analizáltalak. Se többet, se kevesebbet nem gondoltam rólad. Más leszel, majd idővel, csak türelem. Azt mondod, boldog vagy — hát persze — valahol a bensőnkben mindig azok vagyunk. Hogy szép a fiad... és az a jó, hogy nem kék szemű, és hogy azzal a mondattal várnak: „Ma jobban szeretlek, mint tegnap, de közel sem szeretlek ma úgy, mint holnap foglak.” Es én most majszolom a salátát. íze jólesően omlik el a nyelvemen. De nem hagysz enni. Gondolatom veled van, az együtt megtett munka utáni sétáinkban, az örökös magyarázataidban. Mindig tiltakozol, hevesen bizonyítasz dolgokat, de máris kéred a bo- csánatomat, ha látod arcomon a borút. • Ügy ismerlek, mintha velem nőttél volna fel, titkok nélkül. Kínlódsz — önmagaddal. Minden kellene, én is, meg akit végérvényesen lekötöttél. Most nem tudod, mi van veled! Azt tudod, van egy fiad, meg azt, hogy tavasz van, meg szereted öt is. De ma április elseje van — mondod. Igazán megfogtiatom a kezed. Meg akarunk hallgatni egy lemezt, közben kiderül, nincs nálunk egy fillér sem. Majd holnap, jó? Ebbe maradunk. Menekülök... a tömeg elől, rettentően zavar. A Szervita téri templom előtt haladunk el. Hirtelen gondolat, a kabátodba kapaszkodom, behúzlak a templomba. Félhomály — misztikus csend. Közel vagyok hozzád, nagyon közel... — Menjünk innen. A bejáratnál hálatáblák lógnak. Játszol. Kutatod a neveket. Megtalálod. Éva — rámutatsz. Nevetek. — Nézd csak, egy érdekes felirat: „Mackómért, Szilvia”. Megremegsz, arcod pírban ég és lélegzeted felgyorsul. Piros vagy, mint akit rajtakapnak. Megfogod a karom, kihúzol a templomból. — Hogy hívnak otthon? — A barátaim Mackónak... — És Ö? — Ö nem — ez lehetetlen. Legszívesebben otthagynálak. Olyan furcsa, szokatlan érzésem van. Düh vagy lelkiismeret? Nem! Én annál önzőbb vagyok. Csak düh, ami sajnálattal vegyül, az van. Nem akarok semmit tőled, csak érdekes vagy. Az én esetem. De bajt nem akarok, csak barátságot. Elköszönünk egymástól. Otthagysz. Nem nézek hátra, megyek a trolihoz a Kálvin tér felé. Eltelt vagy két perc. Éva! — hallom a nevem. Te vagy ott, lihegsz a szaladástól. Mentegetőzöl. — Ne csodálkozz! Eszembe jutott, ha hazamegyek, akkor mi van. Eloszlik a hangulatom, különben is ma bolond napom van. Belém karolsz. Elhaladunk a Szabó Ervin Könyvtár előtt. A pirostéglás kórház felé sétálunk, a Móricz-szobor mellett. Az utcában egy templom. — Éva, voltál már itt? — Nem. — Gyere. Es megfogod a kezem. Szemed olyan pajkos, mint szavaid. „Most megesküszünk, jó?” — Milyen meleg a kezed. Az enyém, mint a jég. — Na, hogy tetszik a templom? — kérdezed. Még mindig fogod a kezem. —* Milyen érzés? Nem nézel rám — úgy felelsz. — Nem tudom... hagyjál. Nézzük a szobrokat, egy boltív felé húzol. Egész homály van. A kezemet szorítod. Agyamban feszülnek szavaid. „Mellém nem tudsz elképzelni senkit, csak... és nem folytatod. Majdnem fáj a kezem, annyira szorítod, megállsz a homályban. Nem merek rád nézni. Húzol magad felé... Jaj, de furcsa... — Gyere, menjünk... Visszatartanál, arcod kínba húzódott. Megállók a hálatáblák előtt. Semmi érdekes, a Szervita hangulata mar belém, az arcod pírja. Egy lendülettel feléd fordulok: — Nem jövök veled többé sétálni. — Miért, nem értelek. Kitágult, izgatott szemmel figyelsz. — Azt hiszem, szeretlek... nem úgy, csak azért mert tavasz van. Tudom, te is így vagy velem. Meglepett hangon máris tiltakozol. Biztos csak a sejtek, meg a vérbőség, meg aztán vannak emberek, kik képesek gyorsan szeretni... — Hallgass, nekem te ne mesélj. Huszonnyolc vagyok, eddig is éltem, látom zavarod, a kettős érzéstől szenvedsz. Az egész lényed feszültség, meg tiltakozás. Én még emlékszem ... Látom, amint keresel, nézed a túloldalt, jövök-e már. Nem várhatsz, úgy kell tenni, mintha véletlen lenne a találkozás. Persze, másképp nem lehet. Gyereked van, meg szereted Öt is. Igazad van. Nekem is. Az utca végére értünk. Hirtelen elfordulok, csak a kezem int: Szervusz! Megyek! Még a trolit is elérem. Míg zötyög velem a kocsi, cikáznak gondolataim. Majd elfelejtelek... Megpróbálom... Csihony Éva nevezett hiánycikkekből is maradéktalanul kielégíti igényeiket. Bisztró — meleg étel — A szűk, szegényesen ellátott önkiszolgáló élelmiszerboltban papír nélkül nyomják a vásárló kezébe a kenyeret. De ezt hagyjuk, ez egy figyelmeztetéssel elintézendő. Hanem ott van a korszerűen berendezett női fodrászat. Egy éve zárva. A község két női fodrász magánkisiparosa kon- kurrencia nélkül dolgozik. — Most szabadult fel Tápió- szelén egy fodrásztanuló kislány, s július 15-én újra megnyitja tóalmási fodrászatunkat. Tanulót adunk mellé s érdekeltté tesszük őt a munkában: az eddigi 35 százalék helyett, 75 százalékos részesedést kap majd. A szolgáltatások árait is mérsékelni fogjuk, olcsóbban dolgozhat, mint a két kisiparos. Tavaly nyár óta keresünk abba az üzletbe női fodrászt, újsághirdetést is feladtunk, hiába, örülünk, hogy végre mégis sikerült ezt a fogas kérdést is megoldanunk. — Sokan kifogásolják, hogy a büfének nevezett talponálló hajnali háromkor nyit, bepálinkázva indulnak munkába az emberek. — Akik odajárnak, így is, úgy is meginnák a maguk adagját. A zugpálinkafőzőket igyekszünk mi azzal a büfével megbénítani. Egyébként a presszó a harmadik negyedévben bisztróvá alakul át, egybeolvad a büfével, két műszakban, napi tizenöt órát fog üzemelni. így lehetővé válik, hogy az ülő vendégeknek, naponta meleg ételt is felszolgáljanak. Az álló vendégek változatlanul régi törzshelyükön maradnak, nem félünk attól, hogy a presszó italbolttá silányodik. Macskaemberek? — A községbeliek tudni szeretnének a szövetkezet leváltott vezetőinek további sorsáról. Az a hír járja róluk, hogy bár súlyos vádak merültek fel ellenük, talpukra estek, mint a macskák, „nagy erők állnak mögöttük” és sokkal kedvezőbb állást kapnak hamarosan. Ez mélyen sérti a tóal- másiak igazságérzetét, ébren tartja a közélet tisztaságát féltő aggodalmaikat. — A bűnvádi eljárás még nem fejeződött be. Ha ítélet születik, azt nyilván az önök lapja is közli majd. Lényegesebb inkább az, hogy május 4-től Belovai József, az új elnökünk, aki személycseréket hajtott végre, átszervezte a belső központi igazgatás munkarendjét, s kérlelhetetlenül felszámolja az előbbi vezetés hibáit, az új feladatokhoz sikeresen hozzáigazítja a munkamorált. Polgár István Ha nálunk dobálnák... „Tokióban a gépkocsik annyi mérgező füsttel árasztják el a főbb útvonalakat, hogy a járókelők valósággal szédelegnek. Ezért a közlekedési rendőrök időnként oxigénbombát dobnak a légszomjas járókelők közé” — írja röviden a Magyar Hírlap. Bontom reggel az újságot, rémülök a hírre. Az űrhajók, a TU 154-esek korszakában, Tokió—Budapest 10 óra. Az oxigénbomba jönni fog, egyre több a gépkocsi, dobálják majd a Boráros téren, a Keletinél, s ahol a 7-es busz a Rákóczi útról befordul. Paccs-bumm! — a jó pesti honpolgár nem lát mást, mint a verejtékező rendőr mozdulatát, benyúl a táskájába (ki tudja persze mekkora, meg milyen színű lesz, van-e nyele stb.) és odahajít az emberek sürejébe egy oxigénbombát. — Fuj, fuj, hajrá — így a Fradi-drukker — ez biztosan megint valami MTK-s machináció, a Flórit akarják lejáratni, meg a kupameccset, hogy ne menjünk annyian együtt... — Azért hajigálják — magyarázza Pamuki a RADEX bérelszámolója —, mert ezt a bombát Cukorfalvi maszek só? ora gyártja a Klauzál téren s Cukorfalvi ugye a tanácsnál dolgozik . . • — Ez öregem — sikoltja barátja fülébe Beleznai a Kuckó- Mackó presszóban, ahonnan a járdára látni — nem is igazi oxigénbomba, mert az oxigént kispórolták belőle és jéghab- metánkockákkal helyettesítették s annak kilója csak 1.50 hazai áron ... — Azonnal állítsák le a manővert — veszi egy járókelő a telefont és a KÖJÁL számát tárcsázza — a bomba nyomot hagy a ruhán, a járdán, a gyerekek fagylaltnak nézik, az utóbbi időben pedig annyi galibát okozott a tejcukor tápon nőtt baktérium ... — Helyes-e, hogy a rendőr dobja? — teszi fel a kérdést a filozófus. — A rendőrnek mutogatnia kell, figyelmét elvonja a bomba dobása, s egyébként is nem lenne-e helyesebb a bombát gurítani? A dobás rossz vért szül, meg vissza is dobhatják egyes felvilágosulat- lan elemek ... — A gyerekekre mért pszichikai hatását kell felmérni — állítja kezdődő cikksorozatában a pedagógus. — Lehet-e feleltetni azt a diákot, akire bomba hullott, sőt, aprokszimative a bomba üdítő hatása nem teszi-e kétes értékűvé az osztályzást? ... Hamarjában ezek az elfogulatlan vélemények jutottak eszembe, ám egész nap kétségek között vergődtem. Lesz, vagy nem lesz oxigénbomba, dobni fogják, vagy gurítani? ... A délutáni lapban viszont már megnyugodva olvastam: a bomba dobálását be kellett Pesten szüntetni, mert a Rot- tenbiller utcában dulakodásra került sor (még nagyobbra, mint a Nemzetközi Vásáron a potya kávéért) mindenki a bomba közelébe furakodott, Fecskés Benjaminné 68 éves házkezelő nő új cipőjét széjjel taposták. Az utcákon egyébként sorbanállások keletkeztek, s 1837 tisztviselő elkésett munkahelyéről. A bomba beszüntetését indokolta többek között, hogy a Kézipari Exportra Termeltető iroda a vásárolt bombákat az új mechanizmus szellemében Tanzániába exportálta. „Majd ha lesz, kaptok.” Azóta béke van Pesten, a levegő .. .7 ... Illetékesek a hazai oxigénbomba gyártását 1985 III. negyedévre ígérték. Teljesen megnyugodtam. Szűts I. Dénes 14-16 ÉVES FIÚKAT szakmunkástanulónak felveszünk KECSKEMÉTRE: épületlakatos, víz-gázszerelő, villanyszerelő, központifűtés-szerelő, épületburkoló, épületbádogos, kőműves, ács-állványozó, parketfázó, betonelemgyártó és szobafestő-mázoló szakmára. KISKUNHALASRA: kőműves szakmára. Vidékieknek teljes ellátást (kollégiumi elhelyezést nyújtunk). A helybelieknek ebédet, minden tanulónak ösztöndíjat, munkaruhát, kéziszerszámot adunk. Jelentkezés levélben vagy személyesen a BÁCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Munkaügyi osztályán, Kecskemét, Klapka utca 34.
