Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-09 / 159. szám
Kisváci helyzetkép Miért szűnt meg a szabadstrand? — Szép helyen lakik — mondtam a Horváth Mihály utcai háza előtt üldögélő Vargánál Gézának. — Csak egy kicsit rendezetlen a Duna- part... — Most már azt is rendezik — mondja,^és örömmel tekint az alkonyati tájra, a szigetre, és a távoli hegyek felé. — Cseréljünk lakást — ajánlom, mire sokatmondóan mosolyogni kezd és nemet int a fejével. Ebből a gesztusból megértem, mit gondol... A Duna mellett felnőtt emberek laknak itt, Kisvácon. A szívükhöz nőtt, életük minden percéhez hozzátartozik a nagy folyam. Már csak néhány arasz hiányzik, hogy a nap korongja eltűnjön a hegyek között, cfe fegyháztól felfelé, még mindig mozgalmas a Duna- part. Felnőttek, gyerekek sokasága nyüzsög itt. Fürödnek, horgásznak, a csónakok körül forgolódnak, amelyek végig a part mentén ott himbálóznak a vizen. Kevés családnak nincs itt csónakja. A Molnár utca alatt lassúbbra fogom a lépteimet, keresem a megfelelő mondatot, amellyel a kisváci strandról kérdezhetem az embereket. Ilyen ugyanis hivatalosan nincs, gyakorlatilag azonban pedig még nagyobb területen fürödnek, mint ami valaha ki volt jelölve. — Mit tudnak a kisváci strandról? — kérdezem Szuny ogh Józsefet — aki a csónakja körül foglalatoskodik. — Körülbelül két éve szűnt meg. — Pedig ■ a református templom alatti rész kiválóan alkalmas szabadstrandnak. Ötven-hatvan métert lehet befelé gyalogolni, mert alig van lejtés. Két évvel ezelőtt még volt öltöző, strandőr, és minden kellék, ami a szabadstrandhoz kell. írom szavait. Erre többen körülállnak és bizonygatják, hogy nagy szükség volna a szabadstrandra, mert amíg a szülők dolgoznak, a gyerekek leszöknek a folyóra, és felügyelet nélkül fürödnek. Ráadásul nem is a templom alatti részen, hanem lejjebb. Például itt a Molnár utcánál, ahol veszélyes a Duna. Néhány méter után hirtelen mélyül. íme, ma, július 5-én is van szomorú bizonyíték. Délután egy órakor Blaskó Erzsébet 13 éves kislányt kellett kimenteni a vízből. Szerencsére ott volt Kerti István 17 éves lakatos, Flórencz Józsi bácsinak, az öreg . vízimolnárnak többszörös életmentő unokája, aki partrahozta a fuldoklót. Délután öt órakor egy fiatalembert ragadott el a folyam. Ot már nem tudták megmenteni. Sutka Tibor nyomdász így érvel: — Ha délután öt óráig dolgozom és át akarok menni a szigetre, kevés időm marad a fürdésre. Ezért jövök le esténként ide. — Nagyon veszélyes itt a folyó — mondja Flórencz bácsi —, mert amióta a szemközti kőgátat megépítették, ezen az oldalon erősebb a víz sodrása. — £s a kisváci strand helyén? — Az nagyon alkalmas lenne. — Miért szűnt meg a kisváci szabadstrand? — Dr. Fóti Lászlót, ä városi tanács igazgatási osztályának helyettes vezetőjét kérdezem erről később. — A szabadstrandokat minden évben külön bizottság jelöli ki, amelyben részt vesz a vízirendörség, a tanács egészségügyi, igazgatási és építési osztálya. Idén április 23-án szállt ki ez a bizottság. Megállapították, hogy a folyam bal partján a viz erősen szeny- nyezett. A kisváci strand felső részénél, a Sándor utcánál folyik bele a szennyvízcsatorna. Közegészségügyi okból tehát a strand használatát nem lehetett engedélyezni. Az igazgatási osztály felhívta a Víz- és Csatornamű Vállalat figyelmét a kérdés megoldására. — Remélhető, hogy jövőre visszakapják strandjukat a kis váciak? — Talán. Kisvácon ma nincs mentőcsónak, nincsen öltöző és strandőr, de van baleseti veszély, szennyezett, járványt okozó víz. A fürdőzők nem törődnek vele, vagy nem tudnak erről. — A rendőrség és a vízijárőr rendszeresen ellenőrzi a partszakaszt — mondják a rendőrségen —, de így ritkán tudnak mindenhová eljutni. — Nehéz ellentállni a hűvös víznek és kilométereket kutyagolni ebben a kánikulában a kijelölt strandig. A fenti okok miatt mégis erre van szükség. De ahhoz, hogy ezt a fürdőzők megértsék, ismerniük kell a körülményeket is. K. I. Tízéves a szociális otthon A hét végén kedves jubileumi ünnepség színhelye volt a sződligeti járási szociális otthon. Az 1958-ban, egy romos épület helyén létrehozott intézmény háziünnepélyén részt vett Dudla Károly, a járási pártbizottság titkára és Józsa Kálmán, a járási tanács elnökhelyettese. Az otthon egy évtized alatt három és fél milliós támogatást kapott berendezésre, fejlesztésre. Jelenleg 115 öregnek nyújt barátságos hajlékot. A célkitűzés az, hogy 1970-re másfélszáz idős férfinek és asszonynak biztosítsák a gondtalan napokat. A jubileumi ünnepségen a szociális otthon lakói meghatóan kedves műsorral köszöntötték a vendégeket. (— ő) EST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. EVFÜLl’AM, 159 ZAM 1968 JULIUS 9.. KEDD Hírünk az országban A Magyar Nemzet vasárnapi számában Csillag István háromhasábos tanulmányt írt a Dunakanyar gondjairól. — Az MTI híradása nyomán több fővárosi lap foglalkozott a váci hűtőház építésével. — A Népszavában olvastunk bútor- szaküzlejünk raktározási problémáiról. — A Könyvtájékoztató júliusi száma közli a hírt Végh Ferencné, az Akadémiai Kiadó szerkesztő-propagandistája és Csipán János, Forte-gyári könyvterjesztő kitüntetéséről. — Az Esti Hírlapból megtudtuk, hogy a még felújítható, haasznált gumiabroncsot a váci járműbolt veszi át Észak-Pest megyében. „Hatásos finomsággal felvázolt ráadás...“ 40 ezer dalos találkozóién Mit ír a Stuttgarter Zeitung? A hét végén utazástól fáradtan, de egy sikeres szereplés sok-sok kedves emlékével gazdagon tért haza a Vox Humana kórus külföldi fellépéséről. Június 27-e és július elseje között rendezték a 16. német dalostalálkozót, amelyen a magyarországi kórus- művészetet nyolcvantagú vegyes karunk képviselte. A 150 oldalas műsort valamennyi kórustag hazahozta emlékbe. Dr. Willy Engels, a rendező bizottság elnöke az előszóban visszapillant az eddigi találkozókra. 1952-ben 1172 dalos találkozott a Neckar menti városban. 1967-ben már huszonötezer, idén 40 000 dalos jött itt Véget ért a vezetőképző tanfolyam Szombat délelőtt még egyszer benépesedett a Madách Imre Művelődési Ház nagyterme. „Aktuális művelődés- politikai feladatok” címmel Hargitai Károly, a megyei tanács osztályvezetője adott több órás, időszerű tájékoztatót. Egyhetes munka végére tett pontot a záróelőadás. MeFuvarlevél nélkül szállított Az ÉM Építőipari Szállítási Vállalat megállapodást kötött a városi KISZ-bizottsággal, hogy a KISZ-lákásépítőknek — amikor tehergépkocsijaik a gödöllői Építőipari Ktsz- nek fuvaroznak és vissza nem hoznak semmit — az őrszent- miklósi téglagyárból téglát szállítanak a KISZ-házakhoz. A gépkocsivezetők két fuvarlevelet kaptak, az egyiken a célfuvart tüntették fel, a másikon pedig a KISZ-nek végzett téglaszállítást. Radványi Gyula, az egyik váci kocsi sofőrje, az elmúlt év augusztusa és decembere között huszonöt alkalommal nem állította ki a fuvarlevelet, ezzel 8540 forint kárt okozott a vállalatnak. Ezért az ügyészség hűtlen kezelésért emelt vádat ellene. A tárgyaláson mulasztása igazolására érdemleges 'védekezést nem tudott felhozni, ezért a bíróság nyolchónapi szabadságvesztésre ítélte és egyben elrendelte egy korábban felfüggesztett négyhónapi szabadságvesztés-büntetésének letöltését is. Az ítélet jogerős. (- U gyénk iskoláinak 350 vezetője — sokszor tikkasztó hőségben — hat napon keresztül birkózott a nyári vezetőképző tanfolyam magasszintű programjával. Az előadók sorában találkoztunk dr. Kiss Árpád tanszékvezető, Miklós Imre Állami Egyházügyi Hivatal elnök- helyettese, Orbán Sándor tanulmányi felügyelő, dr. Gya- raki Ferenc, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Országos Elnökségének titkára és mások nevével. Valamennyi előadást megbeszélés, vita követte. Segítette a munkát a szentendrei általános iskolások rajzkiállítása és a TANÉRT Vállalat korszerű szemléltető eszközöket bemutató tárlata. Rózsa Kálmán tanfolyamvezető biztosította a program zavartalan lebonyolítását. A három és fél száz pedagógus ellátásáról a helyi tanintézetek kollégiumai gondoskodtak. Városnézés, kirándulás, mozilátogatás tette változatossá a hatnapos, sikeres tanfolyamot. (P- r.) össze a világ minden tájáról. Makiári József Liszt-díjas karnagy, a kórus vezetője idézi fel az egyhetes út emlékeit. — Utunk fáradságos, de szép volt. Oda és vissza éjszaka utaztunk, hogy enyhítsük a nappalok rekkenő hőségét. A Berliner Platz impozáns épületében, a Liederhalle Beetho- ven-termében volt a dalostalálkozó ünnepélyes megnyitója. Ebben a háromezer személyt befogadó helyiségben énekeltünk mi is június harmincadikán. — Hogyan fogadta a közönség a mai magyar szerzők műveit? — A Prágai Tanárképző Főiskola énekegyüttesével szerepeltünk egy műsorban. Kísérőnk elmondta, hogy a jegyeket hetekkel előre megvásárolták. Megjelenésünkkor udvarias taps fogadta a váci kórust. A tetszésnyilvánítás szinte számról számra erősödött. Műsorunkat Kodály- művekkel kezdtük, majd Farkas Ferenc, Láng István és Bárdos Lajos kórusművei következtek, és a „Mátrai ké- pek”-kel fejeztük be. — Mi volt a siker mércéje? — A Túrót eszik a cigányt meg kellett ismételnünk. Német nyelvű ráadásunkat dörgő taps fogadta, s levonulásunkkor végig kísért a közönség lelkesedése. A helybeli tv-stúdió egyenes. adásában kellett nyilatkoznom. Műsorunkat másnap a rádióban hallgattuk. Szereplésünkről filmfelvétel is készült. Egyik szálláshelyünk tulajdonosa annyira fellelkesült a siker hírére, hogy hazafelé harminc kilométeres útszakaszon elkísért bennünket. — Milyen emléket hoztak magukkal? — Díszes plakettet kaptunk fellépésünk emlékére, amelyet dr. Willy Engels, a rendező bizottság köztiszteletben álló elnöke nyújtott át kórusunknak. Hétfőn a Park Hotelben rendezett fogadáson nyújtottuk át a váciak ajándékát: egy faragott butéliát, egy üveg tokajit és egy Magyarországról írott német nyelvű könyvet. Barátokat szereztünk és öregbítettük a magyar kóruskultúra hírnevét. Ezt igazolja a Stuttgarter Zeitung kritikája is. „Magas nívójú kelet-európai kórusok” címmel ír a váci és a prágai együttes hangversenyéről. A Vox Humana dicsérete így hangzik: „Kodály Zoltán nagy neve köré csoportosult a magyar kórus műsora, amellyel a Budapest melletti váci Vox Humana vegyes kar a Beethoven- teremben bemutatkozott. A közepes létszámú együttes mindenekelőtt a vékony és szerfelett hajlékony női hangokkal tűnt ki, amelyek meghatározott metodikával, a népi dalokból alkotott kórusszámoknak csodálatosan eleven körvonalat adtak. Makiári József karnagy fesztelenül hozta ki a harmonikus változatokat a kísérőszólamokban. Ahogy megelőzően a Mozart-teremben a japánok búcsúztak egy kedves német dallal, úgy köszöntek el itt a magyarok egy hatásos finomsággal felvázolt ráadással, Dislers: Wer sieh die Musik erkiest-jével...” Papp Rezső • • Öngyilkosság a Bukisoron Vác legészakibb területén, a Bukisoron otthonának konyhájában felakasztotta magát Baranyi Imre, a mentőállomás nyugdíjas dolgozója. Szomszédai elmondták, hogy már más alkalommal megkísérelte eldobni magától az életet. Mire'most rátaláltak, már halott volt. Vizsgálat deríti fel, hogy milyen okból követte el szörnyű tettét. LÉPCSŐK (Foto: Gárdosné) Utópia Bogyó Jeromos kiscsoportos óvodás maga köré gyűjtötte híveit: — Uraim! Ez így nem mehet tovább — sipította. — Helyes, úgy van, halljuk — hangzott a lelkes egyetértés mindenfelől. — Mi nem mehet így tovább? — kérdezte Piskó Tamás és leszállt a biliről. — Nem mindegy? Semmi sem mehet így tovább! — kiabálta Janó, aki nagy tisztelője volt Bogyó zsenialitásának. — Uraim! Ideje, hogy kezünkbe vegyük sorsunk irányítását. Le az óvónői önkénnyel! Zúgott az éljen. — És most mit csináljunk? — kérdezte halkan Pistike, aki egy kicsit ütődött volt. — Tüntetünk! — adta ki a jelszót Bogyó. — Hogy kell tüntetni? Áztat még nem is tanultuk — aggályoskodott Pistike. — Hát nektek nincsen tévétek? — De igenis, tudd meg, hogy van tévénk, de engem az esti mese után mindig aludni küldenek — mentegetőzött Pisti. — Először is táblákat kell festeni — ajánlotta a Janó. — Viseljenek az óvónők is miniszoknyát! — harsogta Bogyó Jeromos. — Ezt írjuk az egyik táblára. Mire ez az akadékoskodó Piskó Tamás: — De hiszen mi még nem tudunk írni. Egy pillanatra csend lett. Piskó ezúttal fején találta a szeget. — Akkor csak kiabálunk. Kivonulunk az utcára és kiabálunk. — Akkor én kapok egy pofont az anyutól... — így a Pisti. — Hát éppen ez az! Kapsz egy nagy pofont, de ha szerencsénk van, többet is. Akkor mi tiltakozunk és sztrájkba lépünk. Elfoglaljuk az óvodát és összeállítjuk a követelésünket. — Uraim! Játsszunk inkább vonatosat! — ajánlotta természetesen megint a Pisti. — Nem vagy méltó a mai fiatalsághoz. Vedd tudomásul, hogy egy mai fiatal az tüntet, követel, felvonul. Ez a korszerű. Nem tűrhetjük, hogy az általános iskolásoknak több joguk legyen, mint egy érett óvodásnak. Egyik gyerek annyi, mint a másik! — szónokolt Bogyó. — A gimisek udvarolhatnak is! — lázongott Janó. — Az ipari tanulóknak nem kell délutánonként aludni! — Egy kisgyereket állami gondozásba lehet adni. Követeljük, hogy mi is adhassuk intézetbe szüleinket! — ösztöndíjat a középső csoportosoknak! — Óvodai önkormányzatot! — Oldják fel a tévénézési tilalmat! — Vigyázzatok! Jön az óvó néni! — Mi van itt, gyerekek! Miért nem alusztok! Ejnye, gyerekek ... Hát szabad ilyen csúnyán viselkedni? — Óvó néni, kérem, a Bogyó azt mondta, hogy tüntessünk — árulkodott Pisti. — Csendes pihenő alatt semmit nem szabad csinálni... Aludni kell... Ha nem tudtok aludni, majd mesélek nektek ... Hát, gyerekek, egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szurtos kismackó ... Bogyó vicsorogva nézett körül. Társai kerekre nyílt tekintettel hallgatták az óvó nénit. Piskó Tamás már aludt is. Pisti bekapta az ujját, úgy figyelt... — Miért nem születtem én franciának — füstölgőit magában Bogyó Jeromos és dühösen elaludt. így tüntetett az óvónői önkény ellen ... Ősz Ferenc
