Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-09 / 159. szám

Ma vb-ülés Ecseren délután 2 órai kez­dettel vb-ülést tartanak ma, ahol beszámolnak a tanács alá nem rendelt szervekkel való kapcsolatról, annak eredmé­nyéről, a községben levő ál­lami lakóházak és közkutak állagáról, valamint a költség- vetési hitelek felhasználásáról. Péteriben 4 órakor ülésezik a vb. Napirenden az 1968. el­ső félévi adóterv teljesítéséről szóló beszámoló szerepel FOGADÓÓRA Sima István, a járási tanács vb-elnökhelyettese július 10-én, holnap, kilenctől tizen­két óráig fogadóórát tart Gombán, a községi tanácsnál. A fogadóórán a lakosság bár­milyen jellegű problémával felkeresheti. 3.Mi ú jság Üllőn ? Gázfogyasztók figyelem Az Üllői Fogyasztási és Ér­tékesítési Szövetkezet értesíti a gázfogyasztókat, hogy gázt csak a kijelölt napokon és időben szolgáltat ki. Ezen időn túl gázkiadás nincsen. Gázpa­lackcsere ideje hétfőn, szerdán és pénteken délután kettőtől hatig, kedden, csütörtökön és szombaton délelőtt nyolctól ti­zenkettőig van. A szomszédék macskája Maár Istvánná üllői lakos baromfiait a szomszédék macskája rendszeresen dézs­málta. A kártevő állatot el akarták pusztítani és eközben a macska tizennégyszer bele­harapott Maámé karjába. A macskát végül sikerült kiirta­ni, s a hulláját elküldték az Állategészségügyi Intézethez vizsgálatra. Maárnét védőol­tásban részesítették. A MÁV dolgozói a villamosítási mun­kálatokat az üllői szakaszon befejezték. Fényes vezetékek húzódnak már az oszlopokon. E. M. Segítség Nyáregyházának Jól sikerült az őszi árpa a nyáregyháza Béke Tsz-ben is, 22 vagonnal több termett a tervezettnél. Jelenleg a búzát aratják, a Bugyi Gépállomás ki kombájnja azonban éppen olyan rosszul működik most is, mint az elején. Szerencsére a pilisi Hunyadi Tsz olyan helyzetben volt, hogy a segít­ségükre tudott sietni. Két pi­lis' kombájn Nyáregyházán vágja most is a búzát. A se­gítséget a nyáregyháziak na­gyon köszönik. EGY MUNKAEGYSÉG A nyáregyházi Béke Tsz tagjai egyöntetűen elhatároz­ták, hogy mindenki égy mun­kaegység értékével hozzájárul a vietnami nép harcához. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Leghosszabb éjszaka. Maglód: Lobó, a farkas. Mende: Kártyavár. Monor: Elrabolt ex- pressvonat. Pilis: öreg halász és a tenger. Üllő: Keresztelő. Ve- csés: Háború és béke II. Két közös gazdaságban már befejezték az aratást A nttutori tJj Élet l sfz~bett 16 mázsát átlőtt a búsa boltianként A monori Üj Élet Tsz va­sárnap — elsőnek a járásban — befejezte az aratást. A há­rom pécsi kombájnos hazauta­zott Pécsre a családjához, két hete nem voltak otthon. Ma reggel már az üllői Kossuth­ban segítenek kombájnjaikkal, amelyek szintén pécsiek. Hogy kerültek ők messzi Baranyából, ide? Ennek érde­kes története van. A rádió annak idején kijött Monorra, riportot készíteni. Az Új Élet elnöke, Nagy András elpana­szolta, kevés a gép és az em­ber. A rádiónyilatkozatra je­lentkezett Pécs, s felaján­lották a segítségüket, I amelyet Monor örömmel j fogadott. Most, hogy befejezték a mo- | nori Űj Életben a munkát, a j monoriaknak az a vélemé­nyük, hogy öröm volt nézni azt, ahogyan a pécsi emberek és kombájnok dolgoztak. Az aratás befejezése után a monori Üj Élet Tsz-ben hét­főn elkészítették az aratás mérlegét, járásunkban első­ként. Az idén összesen 13 ezer 100 mázsa gabonát takarítottak be. Ebből 7 ezer 500 mázsa búza, 1 ezer 970 mázsa rozs, 3 ezer 620 mázsa árpa. A 284 holdról betakarított kenyérgabonánál 16 mázsa, a 216 hold takarmány bú­zánál 13,6 mázsa, a 200 hold rozsnál 9,5 mázsa, a 200 hold árpánál pedig 18,1 mázsa az egy kát. holdra jutó átlagtermés. Az államnak elszállították már a leszerződött 7 ezer má­zsa gabonát, azaz 1 ezer 700 mázsa rozsot és az 5 ezer 300 mázsa búzát. Többletként még 600 mázsa gabonát adnak át. ★ Járásunkban másodikként a pilisi Hunyadi Tsz-ben is be­fejeződött tegnap az aratás. Vecsési piaci körkép Csípős zöldpaprika, csípős áron „ Vendég tsz Hárfáról — Hogyan kell üzletelni — A Az autók suhanó hangjába patkócsattogás, kocsizörgés, targonca nyikogrása vegyül. Hajnali három órakor már élénk a forgalom a vecsési piac felé vezető utakon. — Nem véletlen ez a ko­rai igyekezet — mondja B. Tóni bácsi. — Nem mindegy, hogy hol rakodik ki az em­ber. A megszokott helyen szeretünk árulni, ott keresnek a vevőink is. A kereskedők­nek bérelt helyük van, de mi, őstermelők, ahogy igyekszünk, úgy tudunk helyezkedni. A piacon eladásra kínált árukészlet az előző évekhez viszonyítva elenyészően kevés, minőségileg sem a legszebb, az árak pedig a magas szintet tartva, végig megmaradtak. Látogatásunkkor néhány órán belül szinte minden elfogyott. A legkeresettebb a leveszöld­ség, a zöldbab és a paradi­csom volt, ezek percekig fog­lalták csak a helyet a piacon. Árubőség vöröshagymából és hegyes zöldpaprikából mutat­kozott. Ez utóbbinak csípős erősségénél csak az ára volt méregerősebb, kemény forin­tokat kértek darabjáért. A baromfipiacon tíz üres ketrecet találtunk. A vecsési Zöld Mező Tsz árudájába nem érkezett meg a megígért áru, a hartai Üj Élet Tsz standja körül így közelharc árán, pillanatok alatt elkap­kodták a tíz ketrecre való csirkét, és a hat ketrec tyúkot. — Több mint négy mázsa árunk volt — mondja Palóczy Ferenc, a tsz megbízottja. — A csütörtöki és a szombati piacokra ezentúl is hozunk rendszeresen árut, a kereslet­nek megfelelően, nagyobb mennyiségben. Terményből is inkább ke­reslet, mint kínálat alakult ki. így fordulhatott elő olyan visszaélés, hogy a megvásá­rolt öt kiló árunál negyven dekagrammos súlycsonkítás volt, hogy csak egy esetet említsünk. Ez azt bizonyítja, hogy a társadalmi ellenőrzés­nek bőven akad tennivalója. A gyümölcsfronton nem ta­láltunk megfelelő mennyi­ségű gyümölcsöt. Csupán őszi­barackból maradt egy kevés mennyiség a piac végére is. Méghozzá a február óta Ve- csésen naponta árusító gyü­mölcs-zöldségkereskedőnél, Ficzkó Juhász Pálnál. Friss, szép áruval látja el a piacot. Áruját a budapesti Bosnyák téren naponta szerzi be, s hajnali négykor már a vecsési piacon van. Árai a budapestihez hasonlóak. Elő­fordult, hogy egyik-másik árut piacra dobta, olcsón, hogy helyt adjon a holnapi friss­nek. Kereskedni tehát tudni kell. Láttunk már a vecsési zöld­ségboltban múmiává aszaló- dott karalábét, sárgára fony- nyadt kelkáposztát, teljes ér­tékűnek kínálva. szegény moszkvicsos Az örökké, s túlságosan is népes piaci italbolt mellett virágokat árulnak. Vele szem­ben, az eredetileg élelmisze­rek számára épített kőstandot az iparcikkárusok vették el. Cipő, papucs, selyemkendő, intim fehérneműk — egyszó­val minden kapható. Kapható még használt Moszkvics is. Rendszáma CF —54—91. A kocsi gazdája egy ideig elárvultán üldögélt az árokszélen. Már-már azt hitte, hiába fáradott ide ki. Aztán szép lassan nagy tömeg vette körül, simogatták az autót, mint régen a lovat. Bár autót venni egyáltalán nem volt szándékunk, persze azért ér­deklődtünk. A jó öreg Moszk­vics generálozás előtt 49 ezer kilométert futott, generálozás óta még 16 ezret és most po­tom 45 ezer forintért meg­kapjuk. De ha komolyan kér­jük, akkor esetleg háromezret leenged. — Muszáj megválnom tőle — mondta pusztamonostori gazdája —, pedig jó, halk jó­szág, szívemhez nőtt Aztán, szinte sírva, pana­szolta tovább, hogy mit csi­náljon, el kell adja, itt van a nyakán az új kocsi ... Hát ilyen a vecsési piac. Fekete Józsefné SPORT Gondolatok a ventillátor előtt Verejtékező arccal ülök asztalomnál és azokra gon­dolok, akik ebben a cselekvésgátló, akaratot meglá­gyító, mozdulatokat lelassító, mindent megfojtó, höm­pölygő forróságban cselekszenek, akarnak, tevékeny­kednek — egyszóval dolgoznak. Nincs ventillátoruk, nem simogatja arcukat hűsítő légáram, s ha panasz­kodnak is a hőségre, már szinte megszokásból teszik, mintegy sóhajtásként. Aztán újra ráraknak a kemence tüzére, kinyitják a kemence ajtaját, újra nagykalapács alá teszik a fehéren izzó vastömböt, újból és újból fel­emelik a csákányt, fáradhatatlan ritmusban döntik le lábáról a kalászt. Mi az ő ventillátoruk? Nem halljuk szinte szavukat sem, pedig volna okuk szólni, szitkozódni, megállni, leimádkozni a napot az égről. Nem teszik, mert nem tehetik. Mondjuk, hogy embertelen munkát végeznek. Pedig nem helyes ez a kifejezés. Nehéz helyzetben vannak ugyan a lángoló nyár igazi névtelen katonái, a tettük mégsem embertelen. Hiszen éppen ők, ezek a férfiak és nők végzik az igazi emberi munkát, keményen dolgoznak, s ez a legemberibb! Tiszteljük őket! B. L. Birkózás Maratoni birkózóverseny zajlott le Szolnokon. Itt ren­dezték meg az ez évi Tisza Kupa birkózóversenyt, 220 versenyző részvételével. A monori birkózókat csupán egy versenyző képviselte, Dó- czi Károly, s szépen megállta a helyét, mert a nehézsúlyban második heyen végzett a hét induló közül. MSE-BIRKÓZÓK EDZŐTÁBOROZÁSA A monori birkózók eredmé­nyes szereplésének elismerése az, hogy jelenleg öt fiatal birkózó vesz részt edzőtábor­ban, a birkózószövetség meg­hívására. Egy Tatán, négy pedig Cegléden gyarapítja tu­dását. MONORRÓL INDULT EL Búzás Károly birkózó sport- pályafutása Monorról indult el. Innen az FTC-be, majd a Budapesti Honvédba került, jelenleg is ott versenyez. Az Európa-bajnokságon szorgalmas és kötelességtudó sportemberhez méltó ered­mény1 ért el. Az osztrák Hartmant kétvállal, az olasz Ferarit pontozással győzte le. A svéd ELmrengtől kikapott, majd a szintén svéd Karlson- nal mérkőzött Ezen a mér­kőzésen megsérült, s a to­vábbi küzdelemtől vissza kel­lett lépnie. így végeredmény­ben az ötödik helyen végzett, ami nagyszerű eredmény és amihez őszintén gratulálunk. A tovább' sikerekhez adottsá­gai megvannak, sok szép ered­ményt érhet még el, hiszen csak 23 éves. (oláh) Nem lehetne A napokban egy bará­tommal betértem a monori vasútállomás melletti büfé kerthetyisegebe, egy ponar sört meginni. Amit ott lát­tam és tapasztaltam, azt sokáig nem fogom etfelej­teni. A kerthelyiségben ve­lünk együtt mindössze ha- tan-nyolcan voltak, s ez nem is csoda. Ez a létesít­mény mindennek nevezhe­tő, csak kulturált kerthe­lyiségnek nem. Néhány asztalon volt csak terítő, s az egyik piszkosabb, mint a másik. A másik pedig rongyosabb, mint az egyik. A székek, asztalok, búto­rok kopottak, festetlenek, gondozatlanok. Hogy miért van ez így, erre senki sem tudott vá­laszolni. Egy „illetékes” annyit megjegyzett, hogy „adják oda neki az üzletet gebinbe, aranybányát csi­nál belőle.” Elgondolkoz­másképp? lato. Egy személy tudna belőle aranybányát csinál­ni, egy vállalat nem? Ez a helyiség valamikor a monoriak kedvelt szóra­kozóhelye volt. Szombat esténként és vasárnapon­ként alig lehetett itt helyet kapni. A kerthelyiség lezüllött. Pedig a monoriak szívesen járnának ide szórakozni, hisz a Vigadó kerthelyisé­gén és éttermén kívül el­fogadható szórakozóhely jóformán nincs. Még mindig vannak, akik azt mondják, hogy a Róna Vendéglátó Vállalatnak Monor mostohagyermeke. Ha a ceglédi egységeket összehasonlítjuk a mono- riakkal, főleg ezzel az ál­lomási kerthelyiséggel, ak­kor nem tudunk ellenérve­ket felhozni. Változtatni kell a helyzeten. (Mj) BEAT Az Artis-együttes A vecsési Artis-együttesnek rosszul indult a bemutatkozás múlt vasárnap — baj .volt a szereléssel. De hát a zenekarok köztudomásúan összetartóak, két perc alatt előállt a szüksé­ges kellék, s a számuk: egy csárdás feldolgozott beat-for- mában viharos sikert aratott. A tagok: Frixi — Mikó Lajos — a Szikra nyomdában dolgozik, öt éve gitározik, négy évig hege­dült — és újságíró szeretne lenni. Kuli — Kulcsár István — akkor dgitáros, civilben szerszámkészítő, ő is „öreg” már a gitáros szakmában. Ti- k a — Király Antal — basz- szusgitáros, egyébként villany­szerelő. A dobos Bagdi István, figuráns, négy éve dobol. A fiúk büszkék rá, hogy nekik is van már utánpótlásuk, a do­bos kisfia. Saska István — a Saskás — orgonista, civilben asztalos. S a „szürke eminen­ciás”, Dobrovicz István, a ze­nekar műszakisa. Ahogy elmondták nagyon szeretnek együtt lenni, most spórolnak új szerelésre. S egy példa az összetartásra; Frixi, a szőlős, egyik szereplése előtt rettenetesen megázott. Mese nincs — játszani kell. Már úgy tervezte, hogy behúzódik a háttérbe, mezítlába alá tesz egy műanyag lapot, s majd­csak kibírja valahogy. Pestre nem utazhatott haza, felöltöz­ni! De a srácok segítettek, per­cek alatt összeszedték a cuccot — szárazra került a szőlős, pó­diumra a zenekar. Szöveg: K. Zs. Fotó: P. I. Fehér galamb száll... A GYENGÉKET BEFOGJÁK A Monori SE postagalamb- tenyésztő szakosztályába ép­pen a versenyóra beindításá­nak izgatott perceiben érkez­tem. Várakozásteljes tekinte­tek szegeződtek az ásztalon felsorakoztatott versenyórák számlapjaira. A nagymutató a nyolcashoz ért, s szinte egy- ütemben kattantak fel a rög­zítő kulcsok. — A versenyóra, s pontos kezelése teljes egészében ki­zárja a csalást, az esetleges visszaélés lehetőségét — ma­gyarázza Kiss Kálmán szak­osztályvezető. — A galambok m/sec. mértékegységben meg­határozott sebességén fúl rög­zítik a legfontosabb „szemé­lyi adatokat” is. Nálunk sze­rencsére kedvező a légkör, kölcsönös a galambászok egy­más iránti bizalma. Jelentős részben ezzel is magyarázha­tó a huszonkét főből álló, lel­kes gárdánk kiemelkedő mun­kája kerületi viszonylatban is. Több sporttársunk külföldi dí­jakkal is büszkélkedhet. Mo­nori Sándor az elsőosztályú tenyésztői cím birtokosa, Dra- bik István pedig a legtöbbet helyezett galambok kategóriá­jában ért el szép helyezést. Maga a szakosztályvezető. Kiss Kálmán szerénykedve, csak később vallotta be, hogy ő a kerületi galambkiállításon első díjat nyert. — Jelenleg is a versenyláz izgalmában élünk — folytat­juk a beszélgetést —, Drezdá­ból, közel hatszáz kilométer távolságból várjuk galamb­jaink visszaérkezését. Bízunk most is a sikerben, hiszen ko­moly áldozatvállalással készí­tettük fel galambjainkat a nagy utazásra. Függetlenül az időjárástól, naponta tartot­tunk edzéseket a környező községek irányából. — Az azonban sajnos tény, hogy egy-egy ilyen nyolc-ki- lencórai repülést igénybevevő út fáradtsága körülbelül a fe­lére csökkenti a kis verseny­zők testsúlyát. Sajnos gyakori eset, hogy a legyengült galam­bokat, élve a lehetőséggel, felelőtlen emberek befogják. Ezért az egész állomány visz- szatérésére sajnos nemigen le­het számítani. Igaz, a verseny­fénykorukat élő, a kettő-négy­éves galamboknál ez aligha fordul elő, annál rosszabb a helyzet a pár hónapos kezdő, vagy a nyolc-kilencéves kiöre­gedő társaiknál. — Befejezésül hadd említ­sem meg, hogy Monoron régi, szép hagyományai vannak a galambtenyésztésnek. Ma is talán ez a legnépszerűbb kedv­telés. Az azonban sajnálatos, hogy szélesebb körben öncélú ez a szórakozás, pusztán egyé­ni, anyagi érdekeket szolgál. A tenyésztők között is sokan vannak, akik talán nem tud­ják, izgalmas sport ez. Szíve­sen látjuk őket szakosztá­lyunkban. (baky)

Next

/
Thumbnails
Contents