Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-31 / 178. szám

MALAC A PARKBAN Alkonyatpírtól égett a nyugati égbolt, amikor a Lenin-pa.rkon áthaladva furcsa hang terelte a fi­gyelmem a Köztársaság úti parkszél felé. A táskarádió hangja, a gyerekek hancú­rozása, a madárcsivitelés megszokott zaj ebben a környezetben — malac rö- fögését ekkor hallottam először. Igen — a százezres költséggel gondozott park egyik füves ágyásából fe­kete-tarka malacka vacso­rázott. Kísérője vesszővel noszogatta, hogy a dúsabb füvű helyet könnyebben megtalálja és malacszokás szerint ne túrja össze a föl­det. Most a naposcsibéket ■vá­rom. Szép látvány lesz a zöld füvön az is, ha hagy­juk. Elvégre a park min­denkié. Csak nem így! (—es) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLELPI JÁRÁS E3 CEflL XII. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1968. JÚLIUS 31., SZERDA Törteién tartották o fiatalság fesztiválját Morséék hattyúdala — Sport és kultúrműsor Dózsa-kenyér — jó kenyér Ekkora kenyérválasztéka is régen volt Ceglédnek, mint manapság! A gyári kenyeret, a magánsütödék kenyerét elis­merő dicséreteket most meg kell osztani: a Dózsa Népe Tsz új sütödéjének is kell juttatni belőle. A tsz boltjában pilla­natok alatt elfogy a házi süté- sű, illatos, friss kenyér. Na­ponta kétszer érkezik szállít­mány: kora reggel, és a dél­utáni nyitásra. Másnaposat aligha kapni belőle! Hideg fogadtatás az idei jonatánnak Dánszentmiklóson, a Micsu­rin Tsz-ben hatvannégy va­gon alma befogadására képes hűtő-tárolót épít a Ceglédi Építőipari Vállalat. A tároló elkészül, mire az alma érik. Nem lesz gond így, hogy hu­zamos ideig exportképes ma­radjon a tsz almája: szaksze­rűen tárolhatják, „részletek­ben” szállíthatják a híres, fi­nom gyümölcsöt. Dobozos diákok Cegléden, a piactér és a vá­ros forgalmasabb pontjai kö­zelében gyakran találkozha­tunk nyakba akasztott dobo­zos fiatalokkal. Messze száll a hangjuk, ahogy a lángost, a főtt kukoricát és a cigarettát kínálják. A Róna Vállalat „szünidős alkalmazottai” ők: az iskólaszünet idejére ugyan­is diákokat vettek fel idősza­ki mozgóárusoknak. Drága ütés volt... A jászkarajenői Uj Barázda Tsz juhásza, Lángi János a fiára bízta a közös juhok őr­zését. A gyerek tereléskor az egyik juhot úgy fejbe vág­ta, hogy az elpusztult. A tsz vezetősége kártérítés­re kötelezte a juhászt. Drága ütés volt: hatszáz forintra ér­tékelték a kimúlt állatot. Paprika, káposzta, uborka A befőző háziasszonyok ér­deklődve és egy kis aggoda­lommal járják nap mint nap a piacot. Paprikát, káposztát, uborkát keresnek, a lecsó és a téli savanyúság eltevéséhez. Eddig a nem éppen olcsó árak és a hiányzó áruk tartották vissza őket — pedig július végén vagyunk, itt az ideje. Megnyugtató, hogy a paprika olcsóbb lett, és már jelezték az őszi káposzta s a savanyí­tani való uborka közeli érke­zését. Laklteleken - sátorban A csemői Szabad Föld Tsz KISZ-alapszervezetének ti­zennégy fiatalja háromnapos kirándulásra ment Lakitelek­re. A fiatalok sátrakban lak­tak, saját főztjüket ették, s egybehangzó állítások szerint igen jól érezték magukat. Július 28-án ünnepi díszben fogadta Törtei a fesztiválnap vendégeit. Az ünnepséget a KISZ Ceglédi Járási Bizottsá­ga a IX. VIT tiszteletére ren­dezte. Az eseményről tudósí­tóink számolnak be most az olvasóknak. Látványos, szép volt a fia­talok érkezése a reggeli órák­ban. Egymás után gördültek be a vidám ifjakat hozó teher­autók a község utcáira. Az abonyiak fellobogózott teher­autói előtt az élen kerékpárosok zárt rendje haladt, őket moto­rosok követték. Az egész napos ünnepséget a törteli piactéren ifjúsági nagygyűléssel kezdték. Az el­nökségben a járás számos po­litikai és gazdasági vezetője foglalt helyet. Eljött a fiatalok találkozójára Nagy Tamás, a KISZ Pest megyei Bizottságá- ] nak titkára, Rév János, a Ceglédi Járási Pártbizottság titkára, dr. Bencsik Mihály, a járási tanács elnöke, Győré Sándor országgyűlési képvise­lő. A nagygyűlés részvevőit Radeczki László, a KISZ járá­si bizottsága titkára köszön­tötte, majd Nagy Tamás, a megyei KISZ-bizottság titká­ra tartotta meg ünnepi beszé­dét. A VIT történetéről, a ta­lálkozók jelentőségéről, az ifjúság lelkes, békehar­cos megmozdulásairól szólott. Elmondotta, hogy a Szófiában most kezdődött világifjúsági találkozónak a feszült nemzet­közi helyzetben nagy jelentő­sége van. Demonstrációjuk a szolidaritás, a béke és barát­ság jegyében zajlik. Állásfog­lalásuk előtt nem hunyhat szemet a világ. A nagygyűlést sportverse­nyek és az öntevékeny művé­szeti csoportok fellépései kö­vették a nap folyamán. A kispályás labdarúgó mér­kőzésekre járásunkból 23 csa­pat nevezett be. Nagy létszá­muk miatt a küzdelmet kiesé­ses alapon folytatták. A kul­turális seregszemle délután fél négykor kezdődött, a Déryné Művelődési Házban. A legnagyobb sikert a ceglédi Morse-együttes aratta. Ez volt a Ki mit tud-on sze­repelt együttes „hattyúdala”: néhány nap múlva ugyanis le­szerelnek és az együttes szét­oszlik. A nap késő estig tartó ifjúsági bállal ért véget (gyuráki—papp) Sok tapsot kaptak a libbenő szoknyás népiláncos lányok Meggyes, túrós, káposztás i Hatvan éve nyújtj a Zsírba mártott lúdtoll — A vége a legjobb A posta előtt a járókelők fe­jét mintha titkos vezényszó csavarná a járdán lépegető bá­csi felé, akinek kezében a ha­talmas tálcáról ínycsiklandozó illatok terjengtek. így — szi­mat után — könnyű volt kö­vetni a bácsikát, aki nagy szusszanással a nemrég meg­nyílt Ciprián néni-féle rétes­bolt pultjára számolta le a mákos, almás, meggyes, túrós, káposztás rétesek pirosra sült darabjait. A szeletek nagysá­gáról ítélve a tapasztalt ré­tesevő rögtön észreveszi, hogy ez bíz’ nem szériában hanem valami kis konyhában készülhetett, mert úgy „sacc- ra” egy jó ujjnyival na­gyobbra sikerylt a szabásuk. A Hajdú-kupa negyedik helyét nyerték A Ceglédi Építők tekecsa­pata vasárnap Debrecenben szerepelt, a Hajdú kupa ver­senyen. Tekézőink csapatver­senyben a negyedik helyre ju­tottak, a harmadik helyezettől mindössze ötven fával marad­tak él. A 200 dobásos versenyben a csapat veteránja, Nagy László 922 dobásos eredménye volt igen figyelemre méltó. Az idős versenyző egyénileg az I. helyre jutott, eredménye pe­dig nagyban hozzájárult a csa­pat szép teljesítményéhez. Az ízük pedig amolyan anyánk sütötte rétesre emlékeztet. Nem tévedtünk. A csöpp konyhában fehér hajú, fehér köpenyes néni-sü- rög-forog az asztal körül: für­ge ujjai nyomán lepedőnyi nagyságú rétestészta nyúlik, amit időnként zsírba mártott lúdtollal keneget. A 74 éves Nagy néni réteséből először 1907-ben evett egy keresztelőt ünneplő társaság. Azóta bizony sokat Változott a világ, de a Nagy né­ni készítette rétes íze maradt. Ennek igazolásául: naponta 120 darab talál belőle gazdára a Kossuth Ferenc utcai kis boltban. — S hogy időben, tízóraira ott legyen, ahhoz nekem éjjel 1 órakor kell kelnem — mond­ja egy cseppet sem fáradtan az idős „réteses néni”. — So­kan kérdezték már tőlem, mi a titka a réteskészítésnek? Er­re csak azt tudom mondani: nemcsak liszt, szív is kell hozzá. A kóstolásnak is meg­van a fortélya: külön „meó- zom” a tölteléket, s külön a tésztáját, aminek ízét legjob­ban a végéből” tudom meg. Nem kértünk receptet. Aki egyszer megkóstolta, bizonyá­ra gyakran nyitja be a kis bolti ajtaját. De nemcsak réteséről isme­rik Nagy nénit a városban, ö a nőtanács legidősebb tagja, s nem is tiszteletbeli. Ott van minden gyűlésen, s ha keli. családlátogatásra megy a vá­ros szélére is. S ha véletlenül van egy szabad órája, ő az, aki „munkára” jelentkezik a gyámügyi előadónál. Sosem mondja, hogy fáradt, sosem mérges. Illetve csak akkor, ha megkérdezik tőle: Nem fáradt, Nagy néni? (csat —) . 1 z is tmvfghanlloiitíh Jól fizet a tritikálé 1 »‘szili és r«‘iili ÍJvfjtétlvn is Megírta a Ceglédi Hírlap, hogy a Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet kecskeméti gazdaságában egy tudós kutató, dr. Kiss Árpád, a búza és a rozs keresztezésé­ből új gabonafajtát tenyésztett ki, mely nagy fehérjetartal­mánál fogva kiválóan alkal­mas takarmányozásra, de ke­nyérgabonának is felhasznál­ható. Ez a tritikálénak neve­zett új gabonafajta a ta'ajerő- ben tartott homok földeken is jól termelhető. Jóval többet terem még a rozsnál is. Az elmúlt években már több állami gazdaság és ter­melőszövetkezet termelte a tritikálét. A környékben a csemői Új Elet Tsz a múlt őszön másfél holdra kapott vetőmagot, melyből az idei mostoha időjárásban is 23 mázsát aratott. Az a szándé­kuk, hogy ezt mind elvetik. A Nagykőrösi Állami Gaz­daság ez évben már száz hol­don termelt tritikálét: holdan­ként 16—18 mázsát fizetett. A területi tsz-szövetség vezetői a napokban Nagykőrösön jár­tak, s felkérték az állami gaz­daság vezetőjét, hogy az el­adásra szánt tritikálé vetőma­got juttassa a környékbeli ter­melőszövetkezeteknek. így az idén a ceglédi tsz-ek is kap­nak belőle. A tritikálé vetőmagját a külföldiek is erősen keresik. A múlt héten angol gazdasági kiküldöttek jártak Kecskemé­ten a kutatóintézetnél, s ma­gas árakat ígérve, tritikálé vetőmagot kértek. K. L. KERESKEDELMI KORKÉP Javult az A verseny kedvező — Udvariasabb boltosok Mindenkit érdeklő napiren­det: a járás kereskedelmi helyzetét vitatta meg legutób­bi ülésén a járási tanács, ame­lyen részt vett Vajda Lajos, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője és a járás fogyasztási és értékesítő szö­vetkezeteinek képviselői. A ceglédi járás évi kétszáz- hetvenhatmilliós forgalmát 195 bolton keresztül 498 ‘háló­zati alkalmazott közreműködő désével bonyolítják le. Az utóbbi' években a vendéglátó- helyek száma csökkent ugyan, de a minőség javára: egy ré­szük felújítás után falatozókká, presszókká lett átalakítva. A korábbi két melegkonyhás üz­let helyett ma már kilenc helyen várja friss étel a vendége­ket. Megnőtt a boltok száma is. Az ellátatlan területeken élel­miszerboltok létesültek. ,Új szolgáltató jellegű egységek is nyíltak: gázcseretelepek, kölcsönzőboltok. Az alapvető élelmiszercik­kekből az ellátás zökkenőmen­tes. A gazdaságirányítási rend­szer reformja, a kereskedelem területén kialakult gazdasági verseny kedvező a fogyasztók részére. Megváltozott a vevők igénye, s ezt követte egy sor új áruféle árusításának beve­zetése, bővült a választék, és fej­lődött a csomagolástech­nika. Egyes húsbojtok, sőt élelmi­szerboltok a' községekben is bevezették a mélyhűtött ba­romfi és a hal árusítását. Gondok merülnek fel azon­ban még ma is a sütőipari ter­mékekkel kapcsolatban: a kenyér és péksütemény kiszállítása nehéz feladat, naponként 88 élelmiszerboltot kell ellátni, a legtöbbet hely­közi szállítással. A vásárlók reggel igénylik a friss kenye­ret és péksüteményt. A ke­nyérgyár azonban, kapacitása és a fogyasztóktól való távol­sága miatt, csak a déli, délutá­ni órákra tudja a szállítást vállalni. A távolról való szál­lítás a minőséget is rontja. Iparcikkekből még sok a hiánycikk, azonban ezeket a nagykereskedelem sem tudja az ipartól beszerezni; ilyen például a huzaláru, szegáru, idomvasak. Nem folyamatos az ellátás csapolt sörből sem. Az előterjesztés megvitatá­sa után a tanácsülés megálla­pította, hogy a járás területén a kereskedelmi tevékenység javult. Fejlődtek és korszerű­södtek a boltok, javult az ellátás és a vá­laszték, udvariasabbak a kereskedők. A tanácsülés ’határozata sze­rint a járási tanács kereske­delmi csoportja azokon a terü­letekén, ahol nincs még meg­felelő üzlet, mint Csemőben, Ereklyésen létesítsen új bol­tokat akár magánkereskedők támogatásával. J ászkarajenön különösen fontosnak tartja a tanácsülés a hálózatfejlesztést. További erőfeszítésekre van szükség az egész járásban a zöldség-, gyümölcs- és tejellá­tás megjavításáért. Fokozottabb ellenőrzésre hívták fel a figyelmet a vá­sárlóközönség érdekében. Az ellenőrző tevékenység terjed­jen ki az árak alakulására, a jogtalan haszonszerzés meg­akadályozására, a közegészség- ügyi követelmények betartásá­ra. A visszaéléseket szigorúan meg kell torolni. A tanácsülés elismerését fe­jezte ki Abony és Albertirsa Általános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezete vezetősé­gének a bolthálózat fejlesztése, korszerűsítése érdekében ki­fejtett tevékenységéért. Peresztegi Rózsa Jó pihenést, jó AZ ÉV ELEJÉN az üze­mekben, vállalatoknál, hiva­talokban a dolgozóknak felel­niük kellett arra a kérdésre, hogy évi rendes szabadságu­kat mikor akarják kivenni. Tárgyalás, egyeztetés, módo­sító megbeszélések után elké­szült az összesítő kimutatás. Ha kisebb-nagyobb eltérések adódtak is — a közbejött, előre nem látott akadályok miatt — a terv végrehajtásá­nak ideje elkövetkezett. Na­ponta, hetente sok-sok bőrön- dös, nagy kofferokkal felsze­relt, magános és családos va­kációzó indult vidékre, ismert és ismeretlen tájakra, közületi üdülőkbe, kis nyaralókba, hogy ott töltsön egy-két he­tet. A munkahelyeken a szabad­ságra menőket mosolyogva és együttérző irígykedéssel szok­ták búcsúztatni: — Jó pihenést, jó nyaralást! — mondogatják azok, akik maradnak a munkapad vagy az íróasztal mellett. Azután naponként emlegetik őket az időjárás változásának megfe­lelően. Ha borul, ha fúj, ha hűvössé válik az idő, enyhén sajnálkoznak, ha derül, ha kúszik a higany szála fölfelé, a szerencséjüket emlegetik, hogy élvezhetik a gondtalan napok apró örömeit. SZÉP SZOKÁSSA vált, hogy a szabadságon levők a messzi távolból, hazai, kül­földi tájakról üdvözlőlapokat küldenek a munkatársaknak. Hány helyen lehet látni az íróasztalok üveglapjai alatt remek képeslap-gyűjteménye­ket! A hivatalok egyetlen ékessége — sok helyen — azokból a pompás lapokból összeállított tabló, amelynek egyes darabjait a munkatár­sak küldözgették az ország és Európa legkülönbözőbb váro­saiból. E kártyákon legtöbb­ször csak pár szó van, ezer­szer olvasott tőmondat: üd­vözletemet küldöm, szeretet­tel gondolok rátok, most is ti jártok az eszemben, ölellek, csókollak édes mindnyájato­kat. A kurtácska mondatok eg; ismeretlen táj, egy szokatlai: utcarészlet, egy műemlék-ház­ról készült foto hátlapjára írva értékben, jelentőségben megnövekednek, mert bennül: a kollektíva iránti szereti melege érződik. Ezek a lapt a munkahelyeken bizonyság; annak, hogy a rokoni kötél, kék mellett a munkatár kapcsolatok is erősek, benső ségesek, lélekkel telítettek. S HA VALAKI visszajön a kollektívába? Akkor indul ; mesélés. Hogy volt, mint volt Mi volt a jó. mi volt a szép. De jó színed van, meghíztál, de lefogytál — s a visszatért munkatárs nem győz felel- getni. Legalábbis az első nap délelőttjén... Aztán jönnek a munkás hétköznapok. Ismét mások indulnak útnak, arcu­kon sugárzik a boldogság, mert napjainkban divattá vált Móricz Zsigmond mondásának korszerűsített változata: utazni jó! Szomorú István l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents