Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-31 / 178. szám

«ST HEGYEI \4Cirhm 1968. JULIUS 31., SZERDA VÉDŐBESZÉD Mast az ágy és a világ előtt állt. Úgy érezte, hogy élete bűneire min­denki kíváncsi, be kell róla szá­molnia az egész emberiségnek. Ilyenkor éjsza­kánként mindig azt hitte, nem éri meg ' a reggelt. Mellette a felesé­ge szuszogott egy­kedvűen, mint egész életében tet­te. A kisember felült ágyában, lábát papucsába tette, aztán ki­ment az ágy elé és halkan mor­molni kezdte bű­neit. Agy és világ előtt. Ránézett az órá­ra. Felrémlett benne diákköri csínytevéseine k garmada. Festék- lopások, verekedé­sek terhelik a lel­két. A sarokban álló szekrény nagyot roppant. A kis­ember megrez­zent, kicsit fázott is. Felesége moco­rogni kezdett, halkan fájdult egyet és befordult. A kisember össze­húzta magán pi­zsamakabátját. Kamaszkar. Sze­relem. Mikor a lépcsőházban le­selkedett a szom­széd lány után. Mindig a legkriti­kusabb résznél húzta le a re­dőnyt. Az első csók. Rögtön utá­na a második — egy másik lány- nyal. A mellettük le­vő lakásban ve­szekedni kezdtek. Nagy hangon, utá­latosan — éjjel kettőkor. A kis­ember mérgesen összehúzta szem­öldökét. Mindig zavarják. Szülei... A gon­doskodás, amiért semmivel sem fi­zetett. Az okítá­sok, amelyeket nem tartott be sohasem. A szem­telen feleselgeté- sek. A ház előtt taxi állt meg. Látta az ablakból, ahogy kiszáll a III. eme­let egyes. Kapu­nyitás. Liftbúgás. Elkalandozott me­gint a figyelme. Tétova hivatal­noksereg. Ö még fiatal, unja, nem dolgozik. Házas­ság. Nászéjszaka. Háború. Bujkálás. Ijedt, rozoga ide­gek — hosszú éve­ken át. Lelőtt egy embert. Nem tudta, hogy nyi­las, de félt tőle. Olt. öregek a bú­torok. Tompán csillognak a be­szűrődő neonfény­ben. Rendezett a lakás. Kínosan rendezett. Nincs levegő a falak kö­zött, csak beszorí­tott hagyatékok. Már harminc éve könyvelő. Kö­nyökvédő feszül a karján — meg­tört. Párszor meg­csalta feleségét. Nem ízlett neki igazán. Gyereke nincs. Nem is ké­ne, nem szereti a gyerekeket. „Hajnálodik” — szögezte le magá­nak. ..Ideje lefe­küdni.” Egy halott; te­mérdek hazugság, kifogás terheli. A kisember megnyugtatta ma­gát. Nincs semmi baj, nem bűnös. Mindennapos mel­léfogások, hibák..., kivel nem esik ez meg? Reggel időben kelt. Pontosan ért a hivatalba, és már dédelgette a gondolatot: éjjel újabb' védőbeszé­det tart. Hogy megnyugodjon. Agy és világ előtt. B. Tamás Ervin MEDÚZÁK A NYÉKI TÓBAN IS A budapesti társadalmi egyesületek könnyűbúvár szakosztálya edzőtábort lé­tesített Borsodban, a Nyéki tónál. A fiatal sportolók le­merülésük alkalmával termé­szettudományi megfigyelése­ket is végeznek. így talál­tak rá a Nyéki tórendszer „legöregebb” tavában a ha­zánkban ritkaságnak számító édesvízi medúzákra. A mintegy 10 méter mély­ségű tó 15 éve keletkezett kavicskotráskor. A vizsgálatok alapján arra következtetnek, hogy az édes­vízi medúzák tavaly tele­pedhettek meg — valószínű­leg vándormadarak révén —, s az idén már elszaporodtak. A különös vízi élőlényből fo­rintos nagyságúakat hoztak felszínre a könnyűbúvárok. Az édesvízi medúzák ha­zai előfordulását először tíz esztendeje, a dél-so­mogyi Balata tóban ta­pasztalták. Az új felfedezés nyomán most a biológusok széles körű vizs­gálatot kezdtek a Nyéki tó­rendszer vizeinek termé­szettudományos felderítésére. HOTEL ISIS Szombathelyen, a világhírű Isis-szentély szomszédságában elkészült a város egyik leg­szebb, hatemeletes modern épülete, a Hotel Isis. Három hónappal a tervezett határ­idő előtt építői megkezdték a műszaki átadást. A Savaria- napok előestéjén — augusztus elején — megnyíló új szálló 72 szobájában 120 vendéget he­lyezhetnek el. KÁLLOSEMJEN MEGHALT A „MESÉLŐ JUHÁSZ" A Kállósemjénhez tartozó Üjfalurét tanyában 83 éves korában elhunyt Papp János, a környék legrégibb juhászdi­nasztiájának tagja. Az öreg ju­hászt esténként sokan felke­resték, hogy meghallgassák érdekes meséit, anekdotáit. A nyíregyházi Józsa András Mú­zeum 180 meséjét, mondáját rögzítette hangszalagra 1963- ban. Feder der Kritik Melis György a májusi wiesbadeni fesztiválon nyúj­tott kiváló Falsta//-alakításá- val elnyerte a „Kritikus tolla" (Feder der Kritik) díjat. A kitüntetésben olyan neves művészekkel osztozik, mint például Margót Fontyne, Ju- rij Szolovjov, Irina Kolpa- kova és Nurejev. A szép sikerről Melis György most kapott hivatalos értesítést. FÖLFELÉ A DUNÁN. Foto: Gábor A legészakibb mediterrán város Tudományos ülésszak - Beat-olimpia — Szentendrei napok, szeptemberben Egy szerkesztőség — külön kiadás előkészítésekor — nem olyan bonyolult, jövő-menő emberek beszélgetésétől, ajtó- csapásoktól hangos, mint a Szentendrei Városi Tanács mű­velődési csoportjának irodá­ja. Csörögnek a telefonok, Gross László a csoportvezető, egyiktől a másikig fut, közben néhány barátságos, türelemre intő szót, vagy mosolyt küld a várakozók felé. Az ajtó újra nyílik, befutott a festő Balog László is hóna alatt a szent­endrei napok plakáttervével. Most már mindenki erről be­szél. Nemcsak hirdetője, szim­bóluma is ennek a nagyszabá­sú kulturális rendezvénynek, amely az idén is gazdag prog­rammal .._vám_aa...ér.daklfldá:. k ét. ’ A művészetek mellé most betört a tudomány. Egyetemi tanárok, nagyhírű szakértők tudományos előadásai hang­zanak el öt ülésszak kereté­ben. Szentendréről, a városfej­lesztésről Láng Tivadar, az Építőművész Szövetség titkára tart előadást. Az elkövetkező években épülő házak stílusá­nak alkalmazkodniuk kell „a legészakibb mediterrán város” stílusához. Persze, nemcsak az ódon házak, a szűk macskakö­ves utcák, a régi templomok elválaszthatatlanok tőle, de a 'festészet, a képzőművészet is. Meghívott jeles külföldi művészek előtt, a nagy múltú, szentendrei festészetről tarta­nak történeti áttekintésű és értékelő beszámolót. Szeptem­ber 15-én nyílik a Ferenczy Károly Múzeumban a szent­endrei festők tárlata. A város történetének megis­mertetését tűzte ki célul az ezt követő ülésszak. Azért a könnyű műfajok múzsája sem hagyja magát, eljön és nevettet; nem ijed meg a professzoroktól. A köz­véleménykutatás szekerén ér­kezik: a kabaréműsor, Kabos, Kazal, Kibédy és Csata Zsuzsa szereplésével, a slágerkoktél nyugdíjas színészekkel. S vé­gül minden korosztályt egy­aránt szórakoztat majd Sinko- vits Imre előadóestjével a Barlang-színházban. Szentendre készülődik, tel­jes szépségében várja az ő „napjaira” érkező vendégeket, turistákat, hazaiakat és kül­földieket. Szeptember 14-től 29-ig „vigyázó szemünket” Szentendrére „vetjük”. — v. v.— divatbemutatóval~'egyl5ek'5ívé s a f iatalok kedvenced; a beat-zenekarok. A Hungária, a Neoton, a Wanderers nem­csak szórakoztatni, versenyez­ni Is jön; ezentúl teljes egé­szében a közönség lesz a zsű­ri. A filmbarát fiatalok látják vendégül a Színház- és Film­művészeti Főiskola végzős hallgatóit, akiknek vizsgafilm­jeit a szabadtéri moziban lát­hatják. S hogy az idősebbek se ma­radjanak ki, megrendezik a nyugdíjasok találkozását a KECSKEMET Ósi hangszerek művészei Kecskeméten — Kodály Zoltán szülővárosában — az idén másodszor rendezik meg az országos népzenei találko­zót. Az augusztus 23., 24. és 25-én lezajló eseményre a ta­valyi ötven helyett az idén több mint 100 citerás, dudás, furulyás, nyenyerés, cimbal­mos és más ősi hangszeren játszó művész, valamint nép­dalénekes, mesemondó és né­pi táncművész jelentkezett. V ersenyben Mottó: „ ... mennyivel neme­sebb dolog, ha jó cselekede­tünk jutalmát, jó lelkiismere­tünkben, s nem a dicsőségben látjuk. Mert a dicsőség csak következménye lehet, nem pe­dig cél, s egy kiváló tett, ha nem is jár dicsőséggel, sem­mit sem veszít nagyszerűségé­ből.” (Ifjabb Pliniusz: Levelek. Első könyv. 8. levél.) EGÉSZEN FIATAL ember voltam, még gyerek, amikor először a MÁVAG Mozdony- gyárban jártam — apám dol­gozott akkor Pesten, az újjá­építésben —, és az akkor szer­zett impressziók elevenednek meg bennem azóta is, ma is, ha itt járok, ebben az óriási, városrésznyi nagyüzemben, amelynek csaknem húszezer dolgozólétszámából több mint négyezer Pest megyei... (Mes­terségem — a mindennapok történetének újságlapokra jegyzése — egy időben úgy rendelte, hogy gyakran kellett idejönnöm: nem örömtelenül tettem. Nekem — faluról jött embernek — a Ganz-MÁVAG iskola volt; ha olvastam és hit­tem nagyszerűket a munká­sokról, a munkásosztály ere­jéről és hivatásáról, itt meg­tudtam a való igazságot, job­ban, mint bármilyen szeminá­riumon. Nagy idők voltak ezek, a néphatalom kézdetének évei, úgy 18—20 évvel ezelőtt. Mindennek a legelején jár­tunk, kőszikla volt a hitünk, az akaratunk és mertünk. A párt jelszót adott: munkaver­seny! — és szó szerint, százez­rek álltak sorompóba. Min­denütt. A Ganz-MÁV AG-ban is. Nagy idők, telve mennyi valóra váltott tervvel, álom­mal, buzgalommal, olykor megtorpanásokkal, gondokkal, majd fáradhatatlanul megúju­ló akarásokkal és felívelések­kel, amíg elértük a mát, s el­érjük a holnapot. MAJD HA VALAKI meg­írja a Ganz-MÁV AG króniká­ját, megtalálja itt — mint cseppben a tengert — az el­múlt idők és a ma minden jel­lemző momentumát. S a mun- kayerseny nem dekoratív, kü­lön fejezete, hanem az éveket át- meg átszövő motívuma lesz ennek a krónikának. A gyár — a munkaverseny eredményeit elismerendő — 1965-ben mi­niszteri dicséretben részesült, 1966-ban élüzem-kitüntetést kapott, 1967-ben termelésével (miközben az új mechanizmus idei, első évére is felkészült a gyár) elnyerte a Miniszterta­nács és a SZOT vörös vándor­zászlaját. Ez az utóbbi 'három év munkaverseny-eredményei- nek állami elismerésmérlege. És még egy okozati adalék az elmúlt esztendő teljesítményé­hez; a Ganz-MÁVAG csaknem húszezer dolgozója 13 munka­nap bérének megfelejő nyere­ségrészesedést kapott; össze­sen 17 millió 700 000 forintot osztottak szét. 1967 munka versenyének po­litikai motívumát a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója adta meg; az idei munkaversenyt a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja megalakulásának 50. évfor­dulója motiválja. Ünnepek, amelyek a legméltóbbak arra, hogy a dolgozók munkaered­ményekkel tisztelegjenek év­fordulójukon. ITT VAN ELŐTTEM a gyár idei munkaverseny-vál- lalása. Témakörei: termelési, exportkiszállítási és anyagel­látási feladatok; termelékeny­ségi és gazdaságossági felada­tok; műszaki fejlesztés; nyere­ségnövelés .. . Azután: Meny- nyiségi és minőségi mutatók, gyártmánytípusok, számok, ha­táridők ... A külső szemlélő nem is tudja átfogni, minden összefüggésében megérteni a kilencoldalnyi vállalásösszesí­tést, de azt feltétlenül megér­zi: ez a gyáróriás ebben az évben is előre akar lépni, és előre is lép. És itt van néhány adat, amelyek viszont mindenki számára érthetőek: a Ganz- MÁVAG tizenhárom gyáregy­ségében ezernél több brigád, összesen csaknem 11 000 tag­gal dolgozik; ezen belül a szo­cialista brigádok száma 572, mintegy hatezer dolgozóval. A szocialista címért, vagy a cím magasabb fokozatáért küzdő gyáregységek — üzemek, mű­helyek, osztályok — száma meghaladja a negyvenet. Az egyéni munkaversenyben ál­lók közül tavaly — a terme­lési tanácskozások döntése alapján — nyolcszázan kapták meg a kiváló dolgozó kitünte­tést és ez a szám az idén sem lesz kevesebb —, legalábbis ez a célkitűzés és remény. E SZAMOK MÖGÖTT em­berek vannak: mindennap munkábaálló emberek, akik a nagy gyár terveit megvalósít­ják. Ezer és ezer ember vált­ja egymást a műszakokban, ismerősök és ismeretlenek, akik — miközben gépet indí­tanak, szerelnek, formába ön- tik a szikrázva izzó fémet, új, meg új munkadarabokat emel­nek be, vagy próbára futtat­ják az elkészülő mozdonyokat, egyszóval: végzik tisztességgel és szorgalommal munkájukat — a legkevésbé talán arra gondolnak, hogy ők most ép­pen versenyben állnak. Laikus elképzelés lenne azt hinni, az üzemi munkaversenyről, hogy a gyáregységekben, a műhe­lyekben, a munkapadoknál óráról órára és napról' napra valamiféle felfokozott hangu­lati hőközegben folyik a mun­ka. Nem. Az acélműben, a mozdonygyárban, az öntödé­ben és még néhány üzemrész­ben — ismerős ismeretleneket keresve — találtam erre a ta­gadásra, amelyet így sum­mázhatnék: Nem a versengés, a brigádok, műhelyek, üzemek közötti hajrá-vetélkedés a cél; az csak eszköz, hogy mindenki jól és még jobban elvégezze a munkáját, hozzájáruljon a maga teljesítmény-obulusai- val, a kisebb és nagyobb kö­zösség — a gyár és az ország — értékeihez, miközben mun­kája után, s mértékének meg­felelően maga is gyarapodik. És a dicséret és a dicsőség sem cél. Mindez csak követ­kezménye lehet a becsülettel, jó lelkiismerettel elvégzett munkának, a kiváló tettek és eredmények sorának. Jóleső következménye, amely nem maradhat el, ha a tettek való­ban érdemesek. Ezt itt min­denki tudja, akinek köze volt a vörös vándorzászló elnyeré­séhez: • csaknem húszezer em­bernek. LAPOZGATOM a gyári új-' ság példányait, olvasom a hí­reket. — A termelési igazga­tóság megkapta a „szocialista igazgatóság” címet — Két és fél hónap alatt 356 újítási ja­vaslat — Májusban három VES-motor készült az olajipar számára — Szocialista szerző­dést kötött a gyár Mező Imre brigádja és a Dunaújvárosi Vasmű Egyetértés brigádjával — Két és félmillió forintos bérfejlesztést valósítottak meg a Ganz-MÁVAG-ban — Növe­kednek a betétek a gyári OTP-fiókban. Három hónap betétmérlege: több mint egy­millió forint... HÉTKÖZNAPI HÍREK? Igen. A Ganz-MÁVAG hét­köznapjainak hírei arról, hogy az élet mindennap halad előre, nincsenek a gyárban nap mint nap falrengető ese­mények — hacsak ki nem fut a próbapályára egy-egy új Diesel-mozdony, mert akkor remeg, dübörög a föld is a száguldó kerekek alatt, és me­legség támad az emberekben. Mégis: ez itt köznapi ese­mény. ÁM EZEK a hétköznapi események fonódnak majd ünnepélyes érzésekké és han­gulattá a KMP megalakulásá­nak félszázados jubileumára. Dér Ferenc Adalék a történészek munkája hiá- zi. nyos, ha a nagy esemé­nyek mellett nem figyelnek a kis adalékokra. Gyakran egy- egy statisztikai adat, egy kis ember eseménytelen élete, egy őszinte mondat, reflektorfény­nyel világítja meg az idősza­kot — amelyből vétetett. Nagykőrös nemcsak a hat- százéves páros számomra, ha­nem a fiatalság utáni édes-bús nosztalgia tárgya is: ott vol­tam diák, az Arany János Gimnáziumban érettségiztem, és ott képzeltem (és még hány osztályos társam), hogy mi va­gyunk hivatottak megváltani a világot. Július 27-én a ködbe veszett múltból váratlanul elémbuk- kamt a város: a nyári zöldség­es gyümölcsféleségek bemuta­tóján vettem részt. Mielőtt ki­mentem volna a Cifrakertbe, végigloholtam a házak között régi emlékek után kutatva; de semmit sem találtam úgy, mint ahogy elképzeltem; hi­szen az ismerős utcasarkokon, az ősi gimnázium folyosóin a tizennyolc éves önmagamat kutattam. Persze, hiába. Fájt a felismerés, de a sors mégis kegyes volt hozzám. A kiállítás egyik tárlójánál a fehér-fodros karfiolok, a kö­vér, pattanó húsú sárgás pap­rikák, a kacéran pirosló para­dicsomok fölé öreg parasztem­ber hajolt. Tömött, fehér baj­sza lekonyult szája szélén. Busa, összenőtt szemöldöke alól világoskék szemek figyel­tek. Hirtelen rádöbbentem, a bajuszt, a dús szemöldököt, a kék szempárt ismerem. Ez a múlt, amit kerestem. Ambrus bácsival, az utolsó nagykőrösi diákévek alatt is­merkedtem meg. Tekintete sö­tétnek tűnt, pedig világoskék szemekkel nézte akkor is a világot, igaz, nagyon harago­san. Valami igazságtalanság történt vele (és még hány osz­tályos társával), a legnagyobb, ami történhet: emberi méltó­ságában csúfolták meg. A re­gula szerint az öregnek — 60 éves lehetett akkor — vi- gyázzban kellett állnia az őt letegező 35—38 éves nagygaz­da előtt. — Ambrus bátyám! — lé­pek mellé. — Emlékszik még rám? Szelíd kék tekintet kutatja, vizsgálja, tapogatja arcomat, de szemében késik a felisme­rés villanása. — A törteli kőtárban talál­koztunk először... — segítem az emlékezetét. — Negyven­négyben ... mesét gyűjtöttem. No... emlékszik már? Aztán az avas szalonnáról beszélek, amivel akkor kínált, meg arról, hogyan tanított egy kézbe fogni szalonnát, kenyeret, vöröshagymát. Hogy fiatalúrnak szólított... — Aha... — törli keze}ejé­vel kétfelé bajszát. — Gim­nazista volt... a Fitoss kollé­giumban kvártélyozott... Hát azóta megemberesedett... — Ambrus bátyám, mi tör­tént mostanig? ni érni gondolkodás után ezt Li mondta: — A tanácselnök előtt nem kell vigyázzba állni... érti, ugye?-- karácsonyi — i i í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents