Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

A PESTMCGVEI HlKlAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1968. JÜLIUS 28., VASÄBNAP Kevesebb, de a cukortartalma Dolgozik a paradicsomvonal WIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Egy remete Rómában. Olasz film. Főszerepben: Vittorió Gassman. Csak 16 éven fe­lülieknek. Előadás kezdete: fél 4, fél 6 és 8 órakor. Matiné: Max Linder tár­saságában. Előadás kezdete: délelőtt 10 órakor. Hétfői műsor: Riporterek gyöngye. Színes angol filmvígjáték. Fősze­replő: Norman Wisdon. Kor­határ nélkül megtekinthető. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. A konzervgyár új paradi­csomlényerő állomásán na­ponta 100 vagon gyümölcs fel­dolgozását biztosíthatják. Ta­valy még — elegendő kapaci­tás hiányában — kénytelenek voltak a termény egy részét a Kecskeméti Konzervgyárnak átengedni. Az idén már erre nem kerül sor. A néhány napi üzemelés bebizonyította, hogy az új vo­nal megfelelően működik — sajnos, a feldolgozásra kerülő termék kevesebb a vártnál. A minőséggel viszont nincs baj: több a cukortartalma, tehát kevesebb energia szükséges a besűrítéséhez. Az üzem munkáját meg­könnyítendő, Szolnokon is működik a konzervgyárnak egy lényerő gépsora, ahonnan naponta 7—8, 25 hektoliteres tartályban érkezik a szezon ideje alatt a körösi telepre a paradicsom. Az így érkező le­vet már csak sűríteni kell — és a csővezetékeken keresztül indulhat az egyes üzembe, ahol sok tízszer üveget tölte­nek meg vele. (fehér) A FŐKONSTRUKTŐR ván Antonovics Romanyenko már nem fiatal ember. Őszül a haja, az arcán is látszik az a jó néhány átvirrasztott éjszaka, amely az ő beosztásában velejárója egy em­ber életének. Mégis meglepett, amikor meg­hallottam, hogy néhány hónappal ezelőtt nagypapa lett — mert ennél a szerepnél azért jóval fiatalabbnak látszik. Iván Antonovics a szinferopoli Kujbisev gépgyár főkonstruktőre. Az ő irányításával dolgozó tervezőmérnök-csoport rajzolta pa­pírra annak a gépsornak a műszaki doku­mentációját, amely ma a konzervgyárban kétszáz dobozt gyárt percenként. — Most még csak a próbaüzemelés folyik — tájékoztatott a főkonstruktőr. — Amikor „beáll” a vonal és az itt dolgozó munkások is megszokják a gép tempóját — ez a szám 250-re emelkedik majd. A gyári munkások ... Lehetetlen visszaad­nom azt az elragadtatást, amellyel Iván An­tonovics a konzervgyári és általában a ma­gyar munkásokról beszélt. Szorgalmuk, lelke­sedésük, többetakarásuk külön élmény volt magyarországi tartózkodása alkalmával. — Ezt nemcsak azért mondom — magya­rázza —, mert a mi munkánkat is nagyon hatékonyan segítették, hanem mert ugyanezt a szorgalmat láttam Hatvanban, Budapesten és Kecskeméten, ahová a Nagykőrösi Kon­zervgyár vezetőségének szívességéből az ugyancsak itt dolgozó kollégáimmal elláto­gathattunk. Felejthetetlen napokat töltöttünk a gyár Balaton-parti üdülőjében is. Arról faggatom, hogy milyen nehézségei voltak a gépsor összeállítása közben? — Nálunk, a Szovjetunióban, a konzerv­ipari dobozokhoz egységes lemezt használunk. Ezt a gépsort is eredetileg annak megfele­lően konstruáltuk. Mivel azonban a magyar konzervgyárak több külföldi országtól szer­zik be lemezszükségletüket és azok felülete is eltérő, így feltétlenül ki kellett dolgoznunk azt a technológiát, amely mellett dobozgyártó vonalunk bármilyen lemezzel dolgozni tud. Nagyon iparkodtunk a gépsor szerelésével, mert a jubiláló városnak mi, a szinferopoli gépgyár dolgozói ezt akartuk ajándékul adni. Sikerült is. Július 21-én, szombaton már több mint 50 ezer doboz készült el a gép­soron. A főkonstruktőr nemcsak műszaki szakem­ber. Ember is, akinek nagyon tetszik — pe­dig már sok helyen megfordult ilyen üzem­ben — a gyár dobozüzemének korszerű, vilá­gos épülete és általában az egész vállalat. Meg a város. — Nagyon-nagyon szerethetik önök a vá­rosukat. Gyönyörűség végigsétálni a fás, par­kos utcákon és látni azt az aggódó törődést, amellyel a virágpalántákat vagy a virágokat óvják, gondozzák, öntözik. Iván Antonovics félfüllel beszélgetés köz­ben is a dübörgő, zakatoló gépsor hangjára figyel. Szeretné, ha minden rétidben történne a próbaüzemelés alatt — mert a dobozvonal átadása után azonnal megkezdik a kismé­retű, paradicsompüré befogadására alkalmas dobozokat gyártó vonal szerelését. tg s amikor tekintete végigfut a pergő, ala­C/ kuló, gyorsan tovagördülő dobozok szá­zain, amelyek fegyelmezett rendben futnak végig a gépsor hosszú vaspályáin — a tevé­keny, újat kereső, alkotó ember feszültségét és örömét látom a tekintetében. Karai László Aranyérmes barackok as állami gazdaságból Géppel szüretelik a cigánymeggyet A nyári gyümölcs- és zöld­ségkiállításon a Nagykőrösi Állami Gazdaságot kajsziba­rackjáért, valamint görög­dinnyéjéért aranyéremmel, sárgadinnyéjéért és főzőtökjé­ért pedig ezüstéremmel tün­tették ki. Megkérdeztük Kirchknopf László igazgatót, hogy hol, ho­gyan és milyen munkával ér­ték el ezeket a szép eredmé­nyeket ? — Kajszibarackból 1953- ban telepítettünk a Hangácson 189 holdat — mondotta. — Az ültetvény szépen te­rem, és a sivár homokon más­sal nem érnénk el olyan jöve­delmet, amit a barackkal el­érünk. Az idén a nagy száraz- j ság folytán apróbb maradt a gyümölcs, s holdanként 29— 35 mázsát szedtünk le, amely- [ nek jelentős részét exportra adtuk el. — Barackosunkban a kor­szerű agrotechnikai és növény­védelmi eljárásokat alkalmaz- j zuk. Amióta bevezettük a ta- : laj- és levélanalízis alapján való műtrágyázást, a gutaütés jóval kevesebb fát pusztít el. A nitrogénműtrágyák mellett főleg a kálisó van jó hatással a fák élettartamának növelé­sére. — Barackosunk mellett [ besztercei és ágeni szilvából }30 hold telepítésünk van, ) amelyről holdanként 100 má­Van elég vörösszilva Két héttel korábban elkezdődött a felvásárlás Az aszályos esztendő na­gyon meglátszik a gyümölcs- és zöldség piaci felhozatalán. A gyalogpiacon kis tételekben még csak van áru, de a MÉK- nél nagyon panaszkodnak. Mi­dőn ott jártunk, csak két ter­melőszövetkezet hozott papri­kát. de kevesebbet és gyen­gébb minőségűt, mint más esztendőkben. És a koeséri Üj Élet Tsz-től kaptak elég szép sárgadinnyét, de sok v.oít benne a repedt, melyet ki kel­lett válogatni, mert a repedt áru szállítás közben meg­romolna. A gyümölcsféléket a terme­lőktől a fogyasztási szövetke­zet vásárolja. Barackból, kör­téből és almiból kisebb • téte­lek jönnek össze, csak a vö­rösszilvából hoznak komo­lyabb mennyiségeket. Ez a gyümölcs is az idén a rendes időnél két héttel korábban kezdett érni és naponta 250— 300 mázsa körül hoznak belőle a termelők. Pénteken a bel­földi fogyasztásra vásárolt ét­kezési vörösszilva 1,60 forint, a szeszipari célra való pedig 1,20 forint volt kilogram­monként. A vörösszilva nagysága és minősége — mondotta Sza.bari István, a szövetkezet gyü­mölcstermelési előadója, álta­lában gyengébb a rendesnél. Egy kilogrammba a napokban 79 szemet mértünk, de legtöbb 70 szemnek el kellene érni a Kilogrammot. — A kékszilvatermésnek legalább fele lement. Az iránt van exportérdeklődés. Becslé­sünk szerint, ha még az idő­járás egy kicsit kegyes lesz, Nagykőrösön, Nyársapáton és Kocséron 40—45 vagon kák- szilvatermésre számíthatunk. (kopa) zsa termést várunk. Űj körösi és Pándy-meggyesünk még keveset termett, de a konzerv­ipar céljára telepített 30 hold cigánymeggytelepünkről 200 mázsát adtunk el jó áron. A szedést speciális rázógépünk könnyítette meg, amely von­tatóhoz erősítve működik, s rúdjai erősen megszorítják és rugószerkfezet segítségével ala­posan megrázzák a fát, mely­ről a gyümölcs a fa koronája alá feszített ernyőbe hull, amelyből azután könnyű a lá­dákba önteni. — A dinnyét szintén a han­gácsi homokon termeljük. Na­gyon jó előveteménye ez a rozsnak. Jó szakemberek köz­reműködésével, bevált fajták­kal, s kellő trágyázással és munkával szép eredményeket érünk el, melyek az idei mos­toha időjárásban fokozott mértékben szembetűnőéit. A görögdinnyéből a sugárbébi fajtát főleg exportra termel­jük, a sárgadinnyét és a spár­gatököt belföldi fogyasztásra adjuk el. örülünk, hogy a kiállításon hozzájárulhattunk a nagykő­rösi gyümölcs- és zöldségter­melés színvonalának reprezen- tálásához — mondotta az ál­lami gazdaság igazgatója. (kopa) Ady Endre körösi rokonai AZ ADY NÉV sokat, na­gyon sokat jelent Nagykőrös város életében. 1885-ben a vá­rosi közgyűlés 19 pályázó kö­zül Ady Károly okleveles ker­tészt választotta a város mű­kertészévé, aki iskoláit Er­délyben végezte és samkútpa- taki családi házból jött Kő­rösre. AZ ÜJ MÜKERTÉSZT a Kertészeti Egylet kezelésében levő közel 20 hold városi sző­lő- és gyümölcskert és faisko­la vezetésével bízták meg. Ez a kert a mai városi kórház he­lyén terült el, és Ady Károly vezetése alatt néhány év múl­tán országoshírű mintakert lett belőle, melyben az akkori városi nyilvántartások szerint 360 fajta különféle gyümölcsöt és több mint 60 fajta szőlőt termeltek. A törekvő fiatal műkertész évente 12—20 ezer darab nemes facsemetét ne­velt, s a németországi Erfurt­ból és a többi híres rózsater- melő helyekről hozatott szem­zőhajtásokat, hogy minél szebb legyen a rózsakertje. A KÖRÖSI ÖREG szőlők­ben itt-ott még feltalálható régi, nemes gyümölcsfák be­szélnek Ady Károly érdemei­ről, akinek nagy része volt a világhírű körösi gyümölcster­melés fejlesztésében. A minta­kertben nevelt sok szép kö­rösi meggy és egyéb nemes gyümölcsfacsemete legna­gyobb részben a körösi sző­lőkbe került. ADY KAROLY bátyánk is­merte az emberi gyarlóságot, hogy mindig édesebb a tiltott gyümölcs. A legértékesebb törzsfái derekát madzaggal kötötte körül, s meghagyta öreg vincellérjének, hogy azokról senkinek se engedjen oltógallyat szedni — és az eredmény az lett, hogy az élelmes körösi szőlősgazdák a körülkötött fákról késő estén­ként és kora hajnalban min­den elérhető éves hajtást le­szedtek oltógallynak, s vitték a Temetőhegybe, a Zsírosba, vagy a Külső-Bánomba ...! Ady Károly bátyánk a ker­tészeti egylet tagjaival több­ször részt vett a budapesti or­szágos és a megyei gyümölcs­kiállításokon, öregbítve a kö­rösi gyümölcs jó hírnevét. De a legnagyobb sikert az akkori orosz fővárosban: Szentpéter­váron 1894-ben tartott nem­zetközi gyümölcskiállításon aratták, ahol 48 fajta almával, 37 fajta körtével és 11 fajta őszibarackkal szerepeltek a körösiek. A KAJSZISZÓBAN ritkán fordult meg Ady bácsi. A ki­lencszázas évek elején, amikor már kezdtek vihart verni Ady Endre versei, az egyik tanár megkérdezte tőle: — Nem rokonod az a lázon­gó költőtitán? Ady Károly szerényen mo­solygott. Nem tagadta, hogy az ő családja ugyanazon szi­lágysági bölcsőből sarjadt, mint a költőé, de nem is di­csekedett vele. A körösi gyümölcstermelés apostolának két fia maradt. Károly és Béla. Béla gyógy­szerész lett, és Kőrösön ma­radt. Nem ír verseket, de élete csupa líra. És a vér tit­kos parancsa szerint Ady Endrében nemcsak a nagy költőt, hanem elsősorban a rokont szerette és szereti. Már diákkorában egész sereg Ady­verset tudott könyv nélkül, és élmény volt hallgatni, mi­dőn névnapon, vagy egyéb al­kalommal szavalta azokat. Jelenleg a bugaci gyógy­szertár vezetője, onnan jár haza minden hét végén. Nem­régiben egy szemfüles újságíró felkereste és firtatta, hogy ro­kona-e Ady Endrének? Ady Béla — mint annak idején boldogult édesatyja — csak szerényen mosolygott és elhárította a kérdezősködést. DE NEKEM EGYSZER, a költőre való emlékezés elérzé- kenyült pillanatában megmu­tatott egy dokumentumot, me­lyet Ady Lajos, debreceni tankerületi főigazgató, Ady Endre bátyja állított össze. Ez a dokumentum az Ady- családfát ismerteti, és ez bi­zonyított. Ady Endre is többször ké­szült látogatóba Kőrösre, de a látogatás mindig elmaradt, mert a csupa lobogás költőt mindig más-másfelé hajszolta az élet. Ady Béla, amíg a falusi be­tegek részére a gyógyszert ké­szíti, szeretettel gondol költő­rokonára, ajci legalább ennyi­re szerette a szeretetet, amit szavai is bizonyítanak: „Ezért minden önkínzás, ének Szeretném, ha szeretnének”. (kopa) Közhírré tesszük, hogy a DEMÁSZ nagykőrösi üzletigaz­gatósága Nagykőrösön a Tormá­si lakótelep részére, a rom. kát. temetőn keresztül, a Béke utcá­ban 20 kW-os távvezetéket és transzformátor állomást épített. Ezen nagyfeszültségű vezetéket és transzformátor állomást 1968. augusztus 1-én feszültség alá helyezi. Ez Időponttal a vezeték érintése életveszélyes és halálos. Cumizzál! Foto: Kiss Augusztus 20- án, az Elnöki Ta­nács által a közel­múltban várossá nyilvánított Sár­vár „városavató” ünnepségei kere­tében, kiállítás nyílik a resturá- lás alatt álló Ná- dasdy-vár tornyá­ban azokból a do­kumentumokból, amelyeket a vá­ros múltjának ku­tatói tártak fel az elmúlt években. A dokumentu- mok amellett szól­nak, hogy ez a Rába és a Gyön­gyös mellett fek­vő, jelenleg 13 000 lakosú város Szombathellyel, illetve elődjével — Savariával — egy idős római - kori település. En­nek leghitelesebb emlékeit az 1965- ös árvíz mosta ki a földiből: római út és temető ke­rült napvilágra. Kiváltságlevelek, pecsétek és egyéb hivatalos doku­mentumok szerint a településnek már a középkor­ban is városi rangja volt. Csak a múlt század vé­gén „minősítet­ték vissza” köz­Fénykorát a XVI—XVII. szá­zadban élte. Ná- dasdy Tamás, a környék földes­ura kultúrköz- ponttá alakította. Az általa épített nyomdában itt lá­tott napvilágot 1541-ben az első magyar nyelvű könyv, Sylvester János Űj testa­mentuma. Nádas- dy várában meg­fordultak a kor jeles hazai és kül­földi humanistái, politikurai, hosz- szabb időt töltött itt, s itt is halt meg Tinódi Lan­tos Sebestyén. Nádasdy Ferenc országbíró, a vár későbbi ura, Euró- pa-szerte ismert műgyűjtő volt. Többször végig­járta a kontinenst, régiségekért, ipar- művészeti ritka­ságokért. Nagy értékű gyűjtemé­nyének sajnos csak töredéke ma­radt fenn.

Next

/
Thumbnails
Contents