Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

tt MEG» k~/í ú lap 1968. JÜLIUS 28., VASAHNAP I Hajsza ^ Már a folyosóról hallatszott & a közeledő léptek koppaná- ^ sa! | Gyorsan! Aki időt nyer, éle- § tét nyer! ^ Köpcös termetét meghazud- ^ tolva, egyetlen lendülettel a ^ mellékhelyiségben termett, | berántotta maga mögött az S ajtót és a kulcsot kétszer rá- ^ fordította. ^ Nagyot sóhajtott, reszkető § kezefejével letörölte a verí- ^ téket a homlokáról. ^ A keskeny ablakhoz lépett, ^ oldalvást kipréselte a felsotes- ^ tét, lenézett a gyárudvarra. | Az udvar tele volt jövő-me- 5 nő, rakodó, cipekedő emberek- $ kel, fikarcnyi esélye sem volt ^ rá, hogy ne vegyék észre. ^ Megpillantotta a villámhá- ^ rító vezetékét. | Kinyúlt,' megragadta a vas­5 tag kábelt, kihúzódzkodott, $ elrúgta magát az ablakpár- ^ kányról, rövid, de rémületes ^ kapálózás után sikerült a fél ^ lábát megvetnie egy tartóva- ^ son. A nadrágja elszakadt, te- ^ nyerét égette a kábel, de ő i ügyet sem vetett rá, csak kú- ^ szott felfelé. $ Feltornászta magát az iro- ^ daház tetejére, megfordult, le- $ hasalt, az ereszcsatorna fede- § zéke mögül lenézett. 6 Üldözője már ott mászik a ^ kábelen, most ér fel a har­madik emeletig! | Futás! í Az épület túlsó oldalán tűz- ^ oltólétrát talált, azon leeresz- ^ kedett, egy szénkupacra poty- § tyant, onnan begurult a ka- ^ zánházba. ^ Szerencse a szerencsétlen- őségben! A kazánházban ép- Ő pen nem tartózkodott senki, Ő így hát észrevétlenül besur- ^ rant a csövek dzsungeljébe, $ jó negyedóráig hasmánt kú- ^ szott-mászott közöttük, végül ^ valami szellőzőaknán keresz- Ő tül halálos fáradtan kikeve- Ő redett a napvilágra. Ő Sajgott minden izma, kap- Ő kodva szedte a levegőt, a szá- S ja, szeme, a füle szénporral S volt teli. Leült a földre, érez- ^te, hogy nem bírja tovább. De I' hátha üldözője elvesztette a § nyomát? Akkor nem veszett Ő kárba az idegtépő izgalom. Ő A szellőzőnyílásban rnegje- Ő lent az üldöző, öszes, sovány Ő férfi, kék köpenyben. Erői- Ő nek végén járt ő is. Neki- S támaszkodott a falnak, alig § jutott szóhoz. § — Főmérnök kartárs — li­^ hegte, miközben egy papírla- Ő pót kotort elő a zsebéből —, Ő miért csinálja ezt velem? Va- Ő lakinek vállalnia kell a fele- Ő lősséget! Könyörgöm, írja Ő alá ezt a megrendelést két ki- ^ ló műszaki kenőszappanról! Kürti András A daks VÍZPARTON (MTI Foto, Járai felv. ’""'"""'’"'■"""""""""""""■'"""""sssss'ssssfssssssrsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssmssssssssssssssssssss Srácok a könyvtárban A \aci — járási — könyv­tár gyermekkönyvtára valójá­ban egy kisebb szobának tű­nik: alig hihető, hogyan he­lyezték el itt a több mint öt­ezer kötetet, hogy tudják fo­gadni nyolcszáz állandó olva­sójukat — a város általános iskolásainak egynegyedét —, miként képesek lebonyolítani az évi, közel húszezer kötetes könyvforgalmat ? Könyvtári ügyekben, sta­tisztikákban járatlan ember csodálkoznék eredményeiken, de a járási könyvtárigazgató, Orosz Mihály lehiggaszt: ezek az adatok sem az országos tel­jesítményeken belül, sem az óhajokhoz képest nem kima­gaslóak — és mert a számok­tól jelzettnél sokkal nagyob­bak az igények, ők is sokkal többre lennének képesek. Eszembe jutnak az új, mo­dern, országhatárainkon túl is ismert kaposvári könyvtár igazgatójának tréfás, de mégis komoly szavai: olyan nagy könyvtárat nem lehet építeni Magyarországon, hogy az pár év múlva ne legyen zsúfolt a könyvek barátaitól, ha a könyvtáros jól dolgozik. Más­ként: adjanak nekik akármi­lyen tágas könyviárat, ők azt megtöltik olvasókkal... Hát ennél fiatalabb olvasót aztán nehezen lehet elképzel­ni! Egy kislány — lehet vagy négyéves — a mamival. Ölé­ben egy képeskönyv, Weöres Sándor Gyermekjátékok című kötete. Erre a bájos versgyűj­teményre Pieter Brueghel azo­nos című festménye ihlette a költőt. Az egykori német­alföldi művészt Paraszt- Brueghelnek is nevezi a mű­vészettörténetírás — s a me- «ekönyv elején álló óriási reprodukció is ezt látszik iga­zolni. A humanista festő itt is a holland nép szokásaihoz for­dul — hatalmas pannóján felsorakoztatja a korabeli fa­lusi gyerekjátékokat. Ezzel a pörgő, forgó, karikázó, bakot ugró, hordón lovagló, király- nősdit játszó, fáramászó, tót­ágast álló, kötélhúzó tündér­világgal ismerkedik most a négyesztendős kislány. S eh­hez, édesanyja szaN^n át, hoz­zásegíti őt a költő szava — a betű. És a kislány szeme meg­telik csodákkal. 1 izénkét éves kisfiú: Mán- dy Iván Locsolókocsi című if­júsági regényét nézegeti. El­vigye? Ne vigye? Izgatottan várom a döntését, drukkolok a LocsolőkocSinak, figyelem, hogy az eiso lapok olvasása­kor megfogja-e vajon Oma- sics, a könyv egyik diák-fősze­replője, aki óra alatt, felelte- tés közben, elegáns, apró, fi­nom mozdulatokkal osztályza­tokat jegyez a saját, külön noteszébe, amely a többiek előtt nagyobb tekintélynek örvend, mint az igazi osztály­napló? Elégedetten bólintok: a fiú a hóna alá csapta a Lo­csolókocsit. — Milyen volt a bizonyítvá­nyod? — Az enyém négyes. nek találja, de a szakember felsóhajt: mi mindenre volna még ötlet, kedv, lehetőség, ha hely és felszerelés is lenne hozzá! Zenedélutánokra, gyer­mekraj z-kiállításra, képzőmű­vészeti reprodukciós kiállítás­ra... Búcsúzóul bővítést, nagy­arányú beruházást kívánunk nekik. Kívánjuk ezt a nemrég meghirdetett olvasó népért mozgalom jegyében, kívánjuk azért, mert ennek a kultúrvá- rosnak a múltja a jövőre is kötelez, kívánjuk az új peda­gógiai felismerés jegyében, mely szerint a jövő embere csak akkor tud lépést tartani a robbanásszerűen növekedő ismeretekkel, ha „kQrán^ elsajá- títja az önálló tanulás, gon­dolkodás, búvárkodás, szóval az önképzés tudományát. És végül, de talán elsősorban a munkásszármazású, paraszt­származású gyerekek szellemi segítése jegyében kívánunk azokon is túlmutató modern Vác városába is egy tá­gas, az összes igényt kielé­gítő, de azokon is túlmutató modern gyermekkönyvtárat, ahogy óhaj és igény szerint nemcsak ebbe a városba és nemcsak a városokba, de minden faluba is kívánunk gyerekkönyvtárat. Padányi Anna »i o lám, ilyen is van. Nem égi vonatkozásban, sokkal 1 » inkább köznapi értelemben. A ház kapujára kirajz­szegeit kis papíron: „Figyelem! Egy dakszlikutya találtatott. Etetés és gondviselés megtérítésével Igaz Tulajdonosa azonnal átveheti itt a házfelügyelőnél”. Mi sem természetesebb, hogy azonnal bementem a házba, hiszen mégiscsak alkalmam lesz találkozni a gond­viselés „intézményével”. A konyhában nagy termetű, közepes korú férfi ült az asztalnál, ugyancsak termetes feleségével együtt, ép­pen vacsoráztak. Az asztal előtt sóvár várakozással le­sett a falatokra a szóban forgó fiatal, barna dakszli. Ha­nem ezt az iszonyúan hosszú testű kutyát abban a szem- pillantásban, amint beléptem, felkapta a háziasszony és belódította a szobába. Rácsukta az ajtót, maid gyanakod­va megkérdezte: — A dakszli miatt jött, ugye? — Igen ... — vallottam meg —, ha lehetne... — A jelet! — vágott közbe. — Tessék azonnal meg­mondani, milyen jel van rajta? Lám, máris észrevette, hogy nem én vagyok az „Igaz Tulajdonos”. ' A férfi jóindulatúan segíteni akart nekem: — No hát, tessék már mondani... A kutya farkán... miféle folt van? — Lajos, hát a szájába rágod? — mondta haragosan a házmesterné, aztán felém fordult: — Szépxdolog, mondhatom! Igaz, nem ön az első, aki ezzel megpróbálkozik ... — Kérem, én... — kezdtem magyarázni, hogy miért is jöttem; de a termetes asszonyság nem engedett: — A jelet! Tudja, vagy :iem tudja?! A férfi biztatóan felém hunyorított s ujjával apró kört rajzolt az asztallapra. — Egy kerek ... ‘izé ... foltocska — nyögtem ki végre nagy zavarban. Az asszony legyintett s megindult a ku­tyásért; férje meg a tenyerembe csapott. — Tetszik tudni, meguntam ezt a mogorva állatot. Majd egy hete várjuk már a gazdáját. Nagyon rossz ter­mészete van. De ön, úgy látom, kutyakedvelő ember Gondoltam, vigye hát el... — Viheti — jelentette ki a kutyával visszatérő asz- szony —, hogyha kétszáz forintot lefizet... felismerem a dakszli kiválóságát, de hát eszem ágában ty sem volt elvinni a másét. Mégcsak nem is tetszett, a kutya ellenszenvét a magam részéről fokozottan viszo­noztam is. Azért valami ördög arra késztetett, hogy megmondjam: — Drágállom ezt a tartásdijat. — Olyan sokat megevett néhány nap alatt? — kér­deztem. — Rengeteget, uram. — Mégis, kétszáz forint . .. Egy kis kutyakosztért. — Hát a gondviselés? — kiáltott az asszony felhá­borodva. — Az tán nem ér meg annyit? O ly nagy hirtelen távoztam a lakásból, a „Gondviselés Hajlékából”, mintha a huzat csapott volna ki. Féltem, hogy még rám uszítják a dakszlit... Barát Endre ! Jorge Semprun új regénye: AZ ÁJULÁS bizonyítására már életrajzi adatainak rövid áttekintése is bizonyító érvényűnek tetszik. Élete ugyanis tele van nagy fordulatokkal, nagy tettekkel: és a nagy események, ame­lyeknek mindig központjában állt, szerencséjére (néha sze­rencsétlenségére) egy hallat-, lanul érzékeny lélek talajára épülnek. Jorge Semprun spa­nyol arisztokratacsaládból származik, apja a polgárhábo­rúban a kommunisták oldalá­ra áll és Brüsszelben képvi­seli a Spanyol Köztársaságot, mint diplomata. Franco hata- lomrajutása után a család nem térhet vissza hazájába, emig­rációba kényszerülnek. A fia­tal Semprun majdnem gyer­mekként kezdi tanulmányozni a szocialista elmélet klasszi­kusait Marxtól—Lukács Györgyig, de nem áll meg az elméleti érdeklődésnél, amikor a hitleristák lerohanják Fran­ciaországot, hajlama és hite az ellenállási mozgalomba vi­szi. A németek elfogják, meg­kínozzák, majd koncentrációs táborba szállítják. Első regényében ezt az „uta­zást” írja meg, visszanyúlva a proust-i emlékezés módszerei­hez, felvillantva múltat és je­lent, sőt. a jövőt is: megírja egy ember emlékei* arról az utazásról, amely életének szükségszerű csomópontja és próbája volt, egy olyan ember nagy utazását írja meg a há­ború előtti, a háború. alatti, majd közvetlenül a háború utáni Európában, aki nem ta- láltatik könnyűnek ezen uta­zás közben. Tévedés ne essék, „A nagy utazás” című regény Gerardja nem hős a szó ro­mantikus értelmében, mégis jelképessé válik szemünkben, a megtörhetetlen, a legsöté­tebb helyzetekben is huma­nista módon dönteni tudó em­ber jelképévé. „A nagy uta­zás” mesteri módon fogja ösz- sze a három időszakot, s az időfelbontást nem érezzük egyszerű stilusjátéknak. mert múltnak, jelennek, jövőnek egymásrajátszásával a szerző különös gondolatot sugall. Nevezetesen: igaz, hogy Ge­rard múltjából szükségszerűen következik a „nagy utazás” jelene és az is, hogy nem te­het mást, embernek kell ma­radnia, nem aljasodhat el csak azért, mert a körülmények aljasok, mégis, a felszabadu­lás után visszatérve a tábor­ból, Gerard megtörik, elvesz­ti lába alól a talajt, érzi, hogy nem élhet már ugyanúgy, mint a háború előtt, a világ meg­változott, ő férfivá érett, de azt, hogyan kellene élnie eb­ben a megváltozott világban, azt még nem tudja. Semprun éppen a stílussal sugallja, anélkül, hogy a sematikus op­timizmus hibájába esne. hogy ennek az embernek talpra kell állnia, mert az ő múltjá­val (a most már múlttá vált „nagy utazással”), az ember­nyos világnézet kizárja bizo­nyos stílusok felhasználásá­nak lehetőségét, sőt, hogy bi­zonyos stíluseszmények köve­tése egyenlő az anlimarxista világszemléletek „becsempé­szésével”. Ezt a képtelen el­méletet, amely szerencsére jobbára már a múlté, éppen Jorge Semprun művével cá­folhatjuk. Amikor proust-i stí­lushagyományokhoz nyúl visz- sza, nem Proust világszemléle­tét akarja „becsempészni” mű­vébe, hanem éppen kommu­nista és marxista mondandó­jának kifejtéséhez szükségelte­tik a proust-i stílus. Jorge Semprun „A nagy utazás” című művével remek­művet alkotott, a remekmű pedig fellebbezhetetlenül iga­zolja a művésznek azt a jo­gát és kötelességét (amit tu­lajdon- -ppen nevetséges is kéts*-' e vonni), hogy a való­ságot olyan stílusban ábrázol­ja, amely lehetővé teszi szá­mára az igazság maximális megközelítését. Ha az író folyamatos „ön­életrajzot” ír. mindig ott áll előtte és előttünk a kérdés: elég tág-e elég érdekes-e a valóságnak az a köre. amely­ből műve táplálko?’1-'’ Semp­run esetébpn erre a kérdésre egyértelmű igennM válaszol­hatunk, s ennek az igennek A könyv elolvasásának ürügyén, egyfajta egyszerűsí­téssel most azt írhatnánk: varinak írók, akik műveikben nem dolgoznak önéletrajzi ele­mekkel és csak gondos elem­zéssel (vagy még úgy sem) tu­dunk visszakövetkeztetni a mű egyes motívumaiból olyan életeseményekre, amelyeket az író megélt. De vannak olyan írók is, akiknek művük és életük azonos, saját életük eseményeit emelik költői rang­ra, némi túlzással mondhat­nánk azt is, hogy folyamatos önéletrajzot írnak. De vilá­gos: mindkét csoport képvise­lői, így vagy úgy, de társadal­mukról mondanak véleményt. Két könyvének ismeretében, azt hiszem, Jorge Semprun a folyamatos önéletrajzot írók „vércsoportjába” tartozik. Nem véletlen tehát, hogy Joyce-t és Proust-ot választotta és vallja mesterének, ami annál is fi­gyelemre méltóbb, mert világ- szemlélete, ha nem is ellenté­tes, de mindenesetre különbö­zik a polgári Joyce-étól és az arisztokratikus Proust-étól — Jorge Semprun ugyanis mar­xista, kommunista, s még to- vábbmenve: hivatásos és ak­tív forradalmár. Az utóbb'- időben ismét han­got kaptak a magyar kritiká­ban olyan nézetek, hogy bizo­— És milyen tárgyakból volt ötösöd? — Nem tudom. Csak azt néztem meg, hányas rendű lettem — válaszolja könnye­dén, és valósággal eltűnik a Tudomány-Technika feliratú könyvespolcban. — Otthon van saját könyv­tárad ? — Csak egypár könyvem van — feleli egy hang a köny­vespolcból. — A szüleidnek van könyv­tára? — ök inkább csak újságot olvasnak. — Édesapád mit dolgozik? — Villanyszerelő — mászik ki egy űrhajós-kötettel. (Az országos könyvtárosi statisztikák' szerint a gyer­mekkönyvtárak látogatóinak saját arányukhoz képest na­gyobb része értelmiségi szülők gyereke: ez érthető — könyv könyvet, műveltség műveltsé­get vonz.) — Téged ki hozott el ide először? — A barátom. Mások csak úgy betévednek. Aztán vannak, akiket az is­kola ismertet meg a könyv­tárral, ugyanis a város vala­mennyi iskolájában van ezzel megbízott összekötő tanár. Né­melykor egész osztályok jön­nek el látogatóba, sőt van olyan tanár is, aki már tar­tott itt irodalomórát. Kislány: tizenegy éves le- 5 hét. ; — A szüleid mit dolgoz- ; nak? ; — Édesapám géplakatos, ! édesanyám nem dolgozik. — Te mióta jársz ide? — Még nem voltam Iskolás, ! amikor édesanyám elhozott. $ Kikölcsönöztük a mesekönyve- i két és otthon a bátyám felöl- ; vásott belőlük. — Szoktál még mesét ol- j vasni? 5 — Persze, nemrég például! az Ezeregyéjszaka meséit vit- ; tem haza. Nincs az kikötve, ! meddig olvasson mesét az em- ) bér. Itt van a Kovács néni, $ aki ötvenhat éves, ő is olvas $ még mesét. — Hol van a Kovács néni? $ — Ja, — a házunkban lakik $ — és kuncogni kezd, úgy vá- J lógat tovább a könyvek kő- $ zött. Nyugodtan nevethet: ! nincs itt szigorú fegyelem, 11- 1 lelve mégis van, de az barát- 5 ságos és jóleső, emberre, illet-: ve gyerekre szabott, mert ön- : ként vállalt, belülről fakadó. $ A kedvenc könyvei: a Win-$ nettou, Verne Gyula kötetei, a ; Tenkes kapitánya, Karinthy ? Frigyestől a Tanár úr kérem, ! Erik Kástnertől az Emil és a ) detektívek, azután a Fecskék j és Fruskák — az összeállítás ! elég klasszikus. A gyermekkönyvtár a könyv- > tárosok vágya szerint nemcsak ; kölcsönzőhely lehetne. Ds! egyelőre, a szűkösség miatt, | csupán havonta két vetítésre, | irodaim, fejtörőre vagy isme- ! retterjesztő rendezvényre ke- < rül itt sor — az előadásokat | gyakran gyerekek tartják. Az \ idegen ezt is jeles eredmény- !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents