Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-25 / 173. szám
X. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM 1968. JÜLIITS 25. CSÜTÖRTÖK Gagarin út Szőlősnyaralón A napokban a tápiósülyi tanácselnök szobájában rövid tanácskozásra jöttek össze a különböző társadalmi szervek vezetői. Az utcanevekről, a házszámokról tárgyaltak. Elsőnek Szőlősnyaraló jött szóba, annak is a vasút mellett húzódó hosszú utcája. Kiderült, hogy a számtáblák tanúsága szerint yennek az utcának jelenleg éppen három neve van. Az értekezlet résztvevői ezt a sok nevű utcát Gagarin útra, az óvoda mellett húzódó, eddig névtelen utat pedig Határ útra keresztelték el. Ezután a házszámtáblák kerültek „terítékre”. Az országban, azt lehetne mondani mindenütt, egy választott központból kiindulva, bal oldalon a páros, jobb oldalon pedig a páratlan számok helyezkednek el. Úgy tűnik, Egy utcának három neve Tápiósülyben fordítva ? Tápiósüly e tekintetben egyedülálló furcsasággal büszkélkedhet. Tctob utcánál a számok pesti irányból jövet megkezdődnek a bal oldalon, s egymás után, megszakítatlan sorrendben haladnak végesteien végig, körbe-karikába. A főutca házszámai például 70-ig a bal oldalon sorakoznak, ezután átugorva a túloldalra, visz- szafelé folytatódnak. Nem egy jámbor utazó elcsodálkozott már, hogy a Virágzó Tsz központjának homlokzatán a 11-es szám díszeleg, s az utca túloldalán a 102-es szám néz vele farkasszemet! A tanácskozás egyhangúlag állást foglalt abban, hogy ezt a zűrzavart ideje megszüntetni. Alapul a főváros irányából érkező országút vonalát kell venni, s az általános szokás szerint, bal oldalra a páros, jobb oldalra pedig a páratlan számokat tenni. Figyelembe kell venni a beépítetlen házhelyeket is, nehogy a későbbiek során újabb zavarok támadjanak. A javaslatokat a legközeleb bi tanácsülés elé terjesztik. Krátky László Jöjjön holnap! Egy-egy monori postás naponta körülbelül 15 kilométert tesz meg, kétszer, reggel az újsággal, délelőtt a levelekkel. Ez tehát, szűkén számolva is, napi 30 kilométer. Elindulásukkor táskájukban 20—25 kiló- grammnyi súly van, ezt cipelik végig a községen. A hónap bizonyos napjain újság, rádió, televízió előfizetési díjat is szednek. Mindez eddig rendben volna. A baj ott kezdődik, hogy az előfizetők egy reize kissé túlzottan nagyvonalú. Gyakran odaszól- •iak a postásnak, csak 100 forintosom van, jöjjön holnap, benn van a házban a pénz, jöjjön holnap, most lem érek rá, jöjjön holnap ... S a postások jönnek hol- íap. És nem ritkán holnapután is, ugyanabban az igyben. Megteszik szó nélkül ezeket a fölösleges utakat, mert hiszen végeredményben kötelességük. Nem is panaszkodnak. Csak magukban, vagy egymás között és közben izzadó homlokukat törlik. Helyettük tehát mi kérjük az újság-, a rádió-, a tv-elöfizetőket: gondoljanak arra, milyen fárasztó munkát végeznek a postások, még ha egyeseknek az könnyűnek is tűnik. Segítsenek rajtuk azzal, hogy kis ügyekben nem rendelik vissza őket „holnapra”. (d. g.) MA Pénzügyi tanácsk ozás 3§onoron A járási pénzügyi állandó bizottság ma délelőtt fél 9 órai kezdettel ülést tart a járási tanács pénzügyi osztályán. Beszámoló jelentés hangzik el az első félévi költségvetés végrehajtásáról, majd a félévi bevételi tervek teljesítéséről. A tanácskozáson részt vesznek Monor, Üllő, Vecsés, Vasad és Pilis pénzügyi állandó bizottságainak elnökei. VB-ÜLÉS lesz ma 14 órakor Vasadon, ahol értékelik a községi tanács szakigazgatási szervének első félévi költségvetési tervteljesítését és megtárgyalják a község ifjúságának helyzetét. Beszerelték a telefont a napokban Monoron, az illatszerboltba. A bolt dolgozói a 293-as telefonszámon szívesen állnak az érdeklődők rendelkezésére tanácsaikkal.. Ma este Üllőn egészségügyi előadás Ma este hét órai kezdettel az üllői művelődési otthonban egészségügyi előadást tart dr. Leyrer Lóránt orvos, Hasmenései megbetegedések, mérgező növényvédőszerek címmel. — Fogadónap a járásbíróságon című cikkünk befejező részét anyagtorlódás miatt holnapi számunkban közöl jük. Üllői sárgarépa, gyökér, paradicsom a nagykőrösi kiállíláson — Három névadó ünnepség lesz augusztus folyamán Üllőn, az eddigi bejelentések szerint. MM VlCSOR MOZIK Gomba: Fiúk a térről. Nyáregyháza: Az ellopott léghajó. Úri: Küldd az embert fél kettőre! Régen várt, sűrűn hulló, nagy szemű eső veri, paskolja fejünk felett a tenyérnyi ponyvadarabot. Igyekszünk is a kis erdő felé, némi védelmet biztosan nyújt a sűrű lombsátor, ahonnan száll a csendes sóhaj, vajon egy kilométerrel odébb is esik-e? Nagy György, az üllői Kossuth Tsz trigádvezetője is nyújtja a lépést, törli izzadó arcát, homlokát, ahogy fáradtan a rücskös törzsű fának dől. — Legalább így essen reggelig ... Ott van a cukorrépa, kókadt, fonnyadt, sárgul a sok levél a kilós gumók felett; a sárgarépaföld is kívánja az esőt, a hatvanhat hold. A sárgarépa már arasznyi hosszú és vastagabb, mint ott ni, a kerékpárkormány. Most szedtünk egy-egy jó ládáravalót, megtoldottuk hófehér gyökérrel, híborszínű paradicsommal, az autó már viszi is az ünneplő Nagykőrösre. A gyökérnek, amely tizenöt holdon terem ezen a határrészen, nemigen akad párja Pest megyében — dicsekszik a brigádvezető. Ami igaz is. — Az ott, ni — lódul az eres barna kéz a Gyömrői út felé —, jugó kukorica, ideális körülmények között hatvanmázsás termést is ad holdanként. Na, majd meglátjuk! Százhatvanöt holdon a régi, megszokott martonvásári is jó termést ígér. Csendesedik az eső is, akár a mély sóhajba fúló beszélgetés. — Nem is lenne itt baj, 'ha az egész határ ilyen lenne ... No persze, az eső még sokat segíthet, az ősz még hosszúnak ígérkezik. — A tsz-tagok pedig nem ijednek meg a munkától Üllőn. K. S. A boldogságra holnap is szükség van Őszinte beszélgetés a pilisi leányotthonban FIUK Az utam Pilisre, a leányotthonba vezetett. A fák tövében, a padokon csoportokba verődve beszélgettek a lányok. A KISZ-titkárt keresem. Apropó, KISZ-titkár. .. Sokan talán furcsának tartják, hogy egy nevelőintézetben, ahol rovott múltú lányok is akadnak, KISZ-alapszervezet működik. Valóban, ez furcsa volt a KISZ megyei bizottsága, nak is, de egy látogatásuk meggyőzte őket arról, hogy mire jó ez. Magában a községben is, meglehetősen zavaros hírek keringenek ezekről a lányokról. Mi hát az igazság? A napokban húsz lány hagyja el az intézetet. Mit mondanak ők? — Nekem szükségem volt erre az időre. Hogy miért? Megtanultam - értékelni a közösséget, a munkát, de elsősorban a felnőttek gondoskodását. Megtanítottak elítélni a rosz- szat, és észrevenni a nemes tetteket követő örömet, — vallja Bernáczki Mária, a KISZ-titkár. — Mi a véleményed a községben rólatok terjengő hírekről? — őszinte legyek? — kérdi és mosolyog. — Két arcú a valóság. Az egyik az, hogy lányaink közül néhányan valóban nem tudják türtőztetni magukat. Ez tény. De olykor néhány községbeli huligán sem hagyja békében az intézetet. Bestéknek a kerítésen, egy-két lány kiszökik hozzájuk, s ennek a híre természetesen órák alatt elterjed. Az emberek, sajnos, könnyen általánosítanak, azt hiszik, hogy mindnyájan ilyenek vagyunk. — Hamarosan kikerülsz az ÉLET-be. Nem félsz-e attól, hogyan állód meg a helyedet? Egyáltalán, mihez kezdesz? — Megtanultam elítélni a rosszat. Nem félek, mert azt hiszem, ismerem magamat. Itt textiles szakmát szereztem. Egyelőre munkásszálláson fogok lakni, dolgozni akarok. Aztán ápolónő szeretnék lenni. Tanulni vágyom, hisz tizenhét éves sem vagyok még. — És a szüleid? — Nem akarok hallani se róluk. Ha viszamennék, ugyan oda jutnék, ahonnan elindultam. Nem akarok úgy élni. Meg akarom mutatni nekik, hogy ^ nem az a boldogság, ahogy ők élnek. Én igazán boldog akarok lenni. — Szerinted, mi az: boldognak lenni? — Ezt nem tudom pontosan. De talán ... azt hiszem... másoknak örömet szerezni, ez beletartozik. Ezért akarok ápolónő lenni. — Mi a véleményed a többi- ekről? Minket megérteni csak az tud, aki közöttünk él. Én nagyjából ismerem őket. Ök is boldogok akarnak lenni. Sokan azonban egyedül erre nem kéEllesett párbeszéd — Csókollak pipikéin, jó színben vagy, most dobtad el a rókabőrt? — Na csak szállj le a karosszériámról apuskám, unom már a link sódert. — Né, hogy megjátszod magad. Arról szövegelj inkább, hogy mit szólt a mutterod, amikor éjfélkor húztad haza a szennyest a Vigadóból. — Á, már pörgedezett. — Nem azért a két fillérért, de akkor állati jó voltál nálam. — Most is lehet róla szó, de csak pianóban. — Esküszöm Böske, hogy három napja komálom a virgácsaidat, és még mindig nem tudok betelni vele. — Te csak ne fíröld olyan sokáig a rohangálóimat, mert istenuccse kinyomom azt a S de bánatos borjúszemedet, aztán nézhetsz a lükön, még azt is bedeszkázom. — Micsoda? Tudod, hogy milyen link tyúk vagy kicsikém? Kapcsolj át inkább a Petőfire, ott talán még lehet fogni valamit. — Édesapám, te annyit értesz a fűzéshez, mint öreganyám a cserebogarak vér- edényrendszeréhez. — Állati! Este jössz a Víg- csibe? — Hát persze. Én. ne mennék? Bár apám tartott tegnap este egy szemináriumot erről az életről, meg a magyar beszédről, de már a könyökömön jön ki. — Elég baj — de ezt már én mondom: Baky László pesek. Kell mögéjük egy védő, vagy éppen büntető kéz. S a szülő itt nem jöhet számításba. Akinek van akaratereje, az itt bent is a boldogságot Keresi. Tanul, hogy taníthasson, hogy megmagyarázhassa a többinek azt, hogy a boldogságra nemcsak ma, hanem holnap is szükség van. Van . jónéhány ilyen közöttünk. A többi? Képzeld el, ha egy gyümölcsfát fiatal korában savval locsolnak le. Vagy végleg elpusztul, vagy nagyon-nagyon sok gondozás után hoz majd gyümölcsöt. így van ez itt is. Természetesen függ a fa milvensé- gétől is, azaz az egyéntől. — Mi a véleményed a nevelőkről? — Csak a legjobbakat tudom mondani róluk. Azt hiszed, hogy „jó” akarok lenni, amikor ezt mondom? Pedig ez igy van. Ők anyák,, ők tanítók, ők nagymamák. Tőlük kapunk meg mindent, amire egy ilyen fia-, talnak szüksége van. Elsősorban a megértést... Tudod, úgy hiányzik néha elmondani azt, hogy most például örülök vagy problémám van, és úgy istenigazából kibőgni magam valakinek a vállán. S ezt kint nem tehetnénk, hisz nincs kinek. Itt meg ... — s a keserű arc kissé derűsebb lesz. — Odamegyek Klán nénihez, vagy Zsuzsi nénihez, s minden megoldódik. — S a KISZ-szervezet? — Az legalább, még két-há- rom nevelő munkáját látja el. Mert szerintem az egyik legjobb nevelő a közösség. A KISZ-nek csak a legkiválóbbak lehetnek a tagjai, tehát vagy követelmények elé állítjuk a fiatalokat. S aki KISZ- tag, az büszke is rá. Van egyenruhánk is, szeretjünk felvenni. Most éppen, a néhány jótanuló KISZ-es korrepetálja a gyengébbeket a szabadban. Amióta KISZ-szervezet működik, csökkentek a problémák. Tudod, nálunk nagy jelentősége van a fegyelmezésnek is. — Mit mondanál azoknak a fiataloknak, akik nevelőintézeten kívül élnek, de hasonló múlttal rendelkeznek, mint ti? — Próbálják elismerni afct, hogy az intő szavak a boldogságukhoz vezető utat egyengetik. « (b. f.) Szombaton ÍJ Hőn VIT-MÜSOR A járási KISZ-bizottság és az üllői területi KlSZ-szerve- zet rendezésében kerül sorra szombaton Üllőn egy érdekesnek ígérkező VIT-esemény. Némi ízelítő a programból: fáklyás felvonulás, tábortűz. A részvevőket három népszerű gitárzenekar, az Ezüstcsil- la>g, a Nautilus és a Victors együttes szórakoztatja. VENDÉGSZEREPLÉS TÖRTELEN Vendégszereplésre utazik vasárnap Törteire a Monori Vasipari Ktsz kispályás labdarúgócsapata és a vecsési Artis zenekar. A Ceglédi Járási KISZ-bizottság által rendezett VIT-napon vesznek részt. TURNUSVÁLTÁS A TÁBORBAN A zánkai úttörőtáborban szombaton volt turnusváltás. A monori Ady úti iskolából 54-en, Nyáregyházáról 31-en, a pilisi leányotthonból 14-en és Péteriből 25-en vannak jelenleg lenn a Balaton partján. Hat főzőmama és Berta néni, a nagy népszerűségnek örvendő szakácsnő gondoskodik a finom ennivalóról. A népszerűség ára Ugyebár írok néha az újságba, s ennek ára van. Betértem a minap az egyik italboltba egy pohár málnára. Volt ott jónéhány félig elázott testvér, akik sóváran lestek valami pénzes ismerősre. Engem is végigmértek tekintetükkel, mígnem az egyiknek felcsillant a szeme. — A, magát ismerem, kedves uram. Maga volt kint nálunk riportert (!) csinálni. Tudja, hogy akkor milyen jól elbeszélgettünk? Ugye megtisztelne egy korsó sörrel? De ha adna kölcsön egy húszast, azt még jobban megköszönném ... Adtam. Akkor éppen ixűt. Mit tehettem volna mást? A „népszerűségnek” ára van ... (b. 1.) Homokparti „nagymenők" — avagy monori csudabogár Tulajdonképpen futballistákról lesz szó. Leigazolás nélkül játszó, afféle „vadevezős”, utcai proficsapatról. Méghozzá olyan jól játszó csapatról, amely nemcsak hasonszőrű társait, hanem még a járási szinten játszó futballistákat is nemegyszer „hadisarc” fizetésére kényszeríti. „Szervezőtitkáruk”, Bihari Imre elmondja, hogy ennek a monori különleges csapatnak saját törvényei és szervezeti szabályai vannak, s becsületbeli ügyüknek tartják ezeket az ellenféllel kihívás előtt ismertetni. Az ő feladata egyébként a Monoron és környékén focizgató baráti körök felkeresése, s a kihívás elfogadása esetén a játék időtartamára érvényes szerződés megkötése. Alapvető feltételük, hogy az ellenük vesztes csapat minden körülmények között fejenként húsz forintot fizet nekik. Innen hát a „proficsapat” elnevezés. Hangsúlyozzák, hogy bármelyik csapathoz történő hivatalos leigazolásuknak az az egyetlen akadálya, hogy játékukért nem fizetnek. Nem fantázia szüleménye, valóban létezik ez a csapat Monoron, s a csapat tagjai egészen jó képességű, lö—20 év körüli focisták. 1965-ben alakultak s amikor már a környéken a maguk szintjén verhetetlennek jaizonyultak, a siker mámorában és képességeik teljes felmérése céljából komolyabb hódító hadjáratra indultak. Az első igazi ütközet a járási bajnokságban szereplő vasadi csapat ellen zajlott le; a „homokparti proficsapat” 7:3-ra győzött. Tavaly a monori gimnázium IV. osztálya ellen mérkőztek, s ellenük is nyertek 4:l-re. Most szombaton, a monori strandon magam is szemlélője lehettem a monori ificsapat hat tagja ellen lejátszott, kispályás mérkőzésüknek. A viharos erejű szélben a vártnál gyengébben indult a játék, az első félidőben kaptak is egy gólt. A második félidőben azonban támadás támadást követett a „homokpartiak” részéről, s a végeredmény 2:2 lett. Bevallom, nem nagyon értek a futballhoz, mégis úgy vélem, érdemes lenne hivatalos sportberkekben is felfigyelni rájuk, különösen egykét játékos, így Révai Sándor, Kanándi András és Búzás Sándor játékára.. Talán meg lehetne győzni őket „profi” szemléletük helytelenségéről. (baky)
