Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-25 / 173. szám

X. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM 1968. JÜLIITS 25. CSÜTÖRTÖK Gagarin út Szőlősnyaralón A napokban a tápiósülyi tanácselnök szobájában rövid tanácskozásra jöttek össze a különböző társadalmi szervek vezetői. Az utcanevekről, a házszámokról tárgyaltak. El­sőnek Szőlősnyaraló jött szó­ba, annak is a vasút mellett húzódó hosszú utcája. Ki­derült, hogy a számtáblák ta­núsága szerint yennek az utcá­nak jelenleg éppen három neve van. Az értekezlet részt­vevői ezt a sok nevű utcát Gagarin útra, az óvoda mel­lett húzódó, eddig névtelen utat pedig Határ útra ke­resztelték el. Ezután a házszámtáblák ke­rültek „terítékre”. Az ország­ban, azt lehetne mondani min­denütt, egy választott köz­pontból kiindulva, bal olda­lon a páros, jobb oldalon pe­dig a páratlan számok he­lyezkednek el. Úgy tűnik, Egy utcának három neve Tápiósülyben fordítva ? Tápiósüly e tekintetben egyedülálló furcsasággal büszkélkedhet. Tctob utcánál a számok pesti irányból jövet megkezdődnek a bal oldalon, s egymás után, megszakítatlan sorrendben haladnak végesteien végig, körbe-karikába. A főutca házszámai pél­dául 70-ig a bal oldalon sorakoznak, ezután át­ugorva a túloldalra, visz- szafelé folytatódnak. Nem egy jámbor utazó el­csodálkozott már, hogy a Virágzó Tsz központjának homlokzatán a 11-es szám díszeleg, s az utca túlolda­lán a 102-es szám néz vele farkasszemet! A tanácskozás egyhangúlag állást foglalt abban, hogy ezt a zűrzavart ideje meg­szüntetni. Alapul a főváros irányából érkező országút vonalát kell venni, s az ál­talános szokás szerint, bal oldalra a páros, jobb oldalra pedig a páratlan számokat tenni. Figyelembe kell venni a be­építetlen házhelyeket is, ne­hogy a későbbiek során újabb zavarok támadjanak. A javaslatokat a legközeleb bi tanácsülés elé terjesztik. Krátky László Jöjjön holnap! Egy-egy monori postás naponta körülbelül 15 kilo­métert tesz meg, kétszer, reggel az újsággal, délelőtt a levelekkel. Ez tehát, szű­kén számolva is, napi 30 kilométer. Elindulásukkor táskájukban 20—25 kiló- grammnyi súly van, ezt ci­pelik végig a községen. A hónap bizonyos napjain új­ság, rádió, televízió előfi­zetési díjat is szednek. Mindez eddig rendben vol­na. A baj ott kezdődik, hogy az előfizetők egy re­ize kissé túlzottan nagy­vonalú. Gyakran odaszól- •iak a postásnak, csak 100 forintosom van, jöjjön hol­nap, benn van a házban a pénz, jöjjön holnap, most lem érek rá, jöjjön hol­nap ... S a postások jönnek hol- íap. És nem ritkán holnap­után is, ugyanabban az igyben. Megteszik szó nél­kül ezeket a fölösleges uta­kat, mert hiszen végered­ményben kötelességük. Nem is panaszkodnak. Csak magukban, vagy egy­más között és közben izza­dó homlokukat törlik. Helyettük tehát mi kér­jük az újság-, a rádió-, a tv-elöfizetőket: gondolja­nak arra, milyen fárasztó munkát végeznek a postá­sok, még ha egyeseknek az könnyűnek is tűnik. Segít­senek rajtuk azzal, hogy kis ügyekben nem rendelik vissza őket „holnapra”. (d. g.) MA Pénzügyi tanácsk ozás 3§onoron A járási pénzügyi állandó bizottság ma délelőtt fél 9 órai kezdettel ülést tart a já­rási tanács pénzügyi osztályán. Beszámoló jelentés hangzik el az első félévi költségvetés végrehajtásáról, majd a félévi bevételi tervek teljesítéséről. A tanácskozáson részt vesznek Monor, Üllő, Vecsés, Vasad és Pilis pénzügyi állandó bizott­ságainak elnökei. VB-ÜLÉS lesz ma 14 órakor Vasadon, ahol értékelik a községi ta­nács szakigazgatási szervének első félévi költségvetési terv­teljesítését és megtárgyalják a község ifjúságának helyzetét. Beszerelték a telefont a napokban Monoron, az il­latszerboltba. A bolt dolgozói a 293-as telefonszámon szíve­sen állnak az érdeklődők ren­delkezésére tanácsaikkal.. Ma este Üllőn egészségügyi előadás Ma este hét órai kezdettel az üllői művelődési otthonban egészségügyi előadást tart dr. Leyrer Lóránt orvos, Has­menései megbetegedések, mér­gező növényvédőszerek cím­mel. — Fogadónap a járásbíró­ságon című cikkünk befejező részét anyagtorlódás miatt holnapi számunkban közöl jük. Üllői sárgarépa, gyökér, paradicsom a nagykőrösi kiállíláson — Három névadó ünnepség lesz augusztus folyamán Üllőn, az eddigi bejelentések szerint. MM VlCSOR MOZIK Gomba: Fiúk a térről. Nyár­egyháza: Az ellopott léghajó. Úri: Küldd az embert fél ket­tőre! Régen várt, sűrűn hulló, nagy szemű eső veri, paskolja fejünk felett a tenyérnyi ponyvadarabot. Igyekszünk is a kis erdő felé, némi védelmet biztosan nyújt a sűrű lombsá­tor, ahonnan száll a csendes sóhaj, vajon egy kilométerrel odébb is esik-e? Nagy György, az üllői Kos­suth Tsz trigádvezetője is nyújtja a lépést, törli iz­zadó arcát, homlokát, ahogy fáradtan a rücskös törzsű fá­nak dől. — Legalább így essen reg­gelig ... Ott van a cukorrépa, kókadt, fonnyadt, sárgul a sok levél a kilós gumók felett; a sárgarépaföld is kívánja az esőt, a hatvanhat hold. A sár­garépa már arasznyi hosszú és vastagabb, mint ott ni, a ke­rékpárkormány. Most szed­tünk egy-egy jó ládáravalót, megtoldottuk hófehér gyökér­rel, híborszínű paradicsommal, az autó már viszi is az ünnep­lő Nagykőrösre. A gyökérnek, amely tizenöt holdon terem ezen a határrészen, nemigen akad párja Pest megyében — dicsekszik a brigádvezető. Ami igaz is. — Az ott, ni — lódul az eres barna kéz a Gyömrői út felé —, jugó kukorica, ideális kö­rülmények között hatvanmá­zsás termést is ad holdanként. Na, majd meglátjuk! Százhat­vanöt holdon a régi, megszo­kott martonvásári is jó ter­mést ígér. Csendesedik az eső is, akár a mély sóhajba fúló beszélge­tés. — Nem is lenne itt baj, 'ha az egész határ ilyen lenne ... No persze, az eső még sokat segíthet, az ősz még hosszúnak ígérkezik. — A tsz-tagok pedig nem ijednek meg a munkától Ül­lőn. K. S. A boldogságra holnap is szükség van Őszinte beszélgetés a pilisi leányotthonban FIUK Az utam Pilisre, a leányott­honba vezetett. A fák tövében, a padokon csoportokba verőd­ve beszélgettek a lányok. A KISZ-titkárt keresem. Apropó, KISZ-titkár. .. Sokan talán furcsának tart­ják, hogy egy nevelőintézetben, ahol rovott múltú lányok is akadnak, KISZ-alapszervezet működik. Valóban, ez furcsa volt a KISZ megyei bizottsága, nak is, de egy látogatásuk meggyőzte őket arról, hogy mire jó ez. Magában a községben is, meglehetősen zavaros hírek keringenek ezekről a lányok­ról. Mi hát az igazság? A napokban húsz lány hagy­ja el az intézetet. Mit monda­nak ők? — Nekem szükségem volt erre az időre. Hogy miért? Megtanultam - értékelni a közösséget, a munkát, de elsősorban a felnőttek gon­doskodását. Megtanítottak elítélni a rosz- szat, és észrevenni a nemes tetteket követő örömet, — vallja Bernáczki Mária, a KISZ-titkár. — Mi a véleményed a köz­ségben rólatok terjengő hírek­ről? — őszinte legyek? — kérdi és mosolyog. — Két arcú a valóság. Az egyik az, hogy lá­nyaink közül néhányan való­ban nem tudják türtőztetni magukat. Ez tény. De olykor néhány községbeli huligán sem hagyja békében az intéze­tet. Bestéknek a kerítésen, egy-két lány kiszökik hozzájuk, s ennek a híre természetesen órák alatt elterjed. Az embe­rek, sajnos, könnyen általáno­sítanak, azt hiszik, hogy mind­nyájan ilyenek vagyunk. — Hamarosan kikerülsz az ÉLET-be. Nem félsz-e attól, hogyan állód meg a helyedet? Egyáltalán, mihez kezdesz? — Megtanultam elítélni a rosszat. Nem félek, mert azt hiszem, ismerem magamat. Itt textiles szakmát szerez­tem. Egyelőre munkásszálláson fo­gok lakni, dolgozni akarok. Aztán ápolónő szeretnék lenni. Tanulni vágyom, hisz tizenhét éves sem vagyok még. — És a szüleid? — Nem akarok hallani se róluk. Ha viszamennék, ugyan oda jutnék, ahonnan elindul­tam. Nem akarok úgy élni. Meg akarom mutatni nekik, hogy ^ nem az a boldogság, ahogy ők élnek. Én igazán boldog akarok lenni. — Szerinted, mi az: boldog­nak lenni? — Ezt nem tudom pontosan. De talán ... azt hiszem... má­soknak örömet szerezni, ez beletartozik. Ezért akarok ápolónő lenni. — Mi a véleményed a többi- ekről? Minket megérteni csak az tud, aki közöttünk él. Én nagy­jából ismerem őket. Ök is bol­dogok akarnak lenni. Sokan azonban egyedül erre nem ké­Ellesett párbeszéd — Csókollak pipikéin, jó színben vagy, most dobtad el a rókabőrt? — Na csak szállj le a ka­rosszériámról apuskám, unom már a link sódert. — Né, hogy megjátszod ma­gad. Arról szövegelj inkább, hogy mit szólt a mutterod, amikor éjfélkor húztad haza a szennyest a Vigadóból. — Á, már pörgedezett. — Nem azért a két fillérért, de akkor állati jó voltál ná­lam. — Most is lehet róla szó, de csak pianóban. — Esküszöm Böske, hogy három napja komálom a vir­gácsaidat, és még mindig nem tudok betelni vele. — Te csak ne fíröld olyan sokáig a rohangálóimat, mert istenuccse kinyomom azt a S de bánatos borjúszemedet, aztán nézhetsz a lükön, még azt is bedeszkázom. — Micsoda? Tudod, hogy milyen link tyúk vagy ki­csikém? Kapcsolj át inkább a Petőfire, ott talán még le­het fogni valamit. — Édesapám, te annyit ér­tesz a fűzéshez, mint öreg­anyám a cserebogarak vér- edényrendszeréhez. — Állati! Este jössz a Víg- csibe? — Hát persze. Én. ne men­nék? Bár apám tartott teg­nap este egy szemináriumot erről az életről, meg a ma­gyar beszédről, de már a kö­nyökömön jön ki. — Elég baj — de ezt már én mondom: Baky László pesek. Kell mögéjük egy védő, vagy éppen büntető kéz. S a szülő itt nem jöhet számításba. Akinek van akaratereje, az itt bent is a boldogságot Keresi. Tanul, hogy taníthasson, hogy megmagyarázhassa a többinek azt, hogy a boldogságra nem­csak ma, hanem holnap is szükség van. Van . jónéhány ilyen közöttünk. A többi? Kép­zeld el, ha egy gyümölcsfát fiatal korában savval locsol­nak le. Vagy végleg elpusztul, vagy nagyon-nagyon sok gon­dozás után hoz majd gyümöl­csöt. így van ez itt is. Termé­szetesen függ a fa milvensé- gétől is, azaz az egyéntől. — Mi a véleményed a neve­lőkről? — Csak a legjobbakat tudom mondani róluk. Azt hiszed, hogy „jó” akarok lenni, ami­kor ezt mondom? Pedig ez igy van. Ők anyák,, ők tanítók, ők nagymamák. Tőlük kapunk meg min­dent, amire egy ilyen fia-, talnak szüksége van. Elsősorban a megértést... Tu­dod, úgy hiányzik néha el­mondani azt, hogy most példá­ul örülök vagy problémám van, és úgy istenigazából ki­bőgni magam valakinek a vál­lán. S ezt kint nem tehetnénk, hisz nincs kinek. Itt meg ... — s a keserű arc kissé derű­sebb lesz. — Odamegyek Klán nénihez, vagy Zsuzsi nénihez, s minden megoldódik. — S a KISZ-szervezet? — Az legalább, még két-há- rom nevelő munkáját látja el. Mert szerintem az egyik legjobb nevelő a közösség. A KISZ-nek csak a legkivá­lóbbak lehetnek a tagjai, tehát vagy követelmények elé állít­juk a fiatalokat. S aki KISZ- tag, az büszke is rá. Van egyenruhánk is, szeretjünk fel­venni. Most éppen, a néhány jótanuló KISZ-es korrepetálja a gyengébbeket a szabadban. Amióta KISZ-szervezet műkö­dik, csökkentek a problémák. Tudod, nálunk nagy jelentő­sége van a fegyelmezésnek is. — Mit mondanál azoknak a fiataloknak, akik nevelőinté­zeten kívül élnek, de hasonló múlttal rendelkeznek, mint ti? — Próbálják elismerni afct, hogy az intő szavak a boldog­ságukhoz vezető utat egyenge­tik. « (b. f.) Szombaton ÍJ Hőn VIT-MÜSOR A járási KISZ-bizottság és az üllői területi KlSZ-szerve- zet rendezésében kerül sorra szombaton Üllőn egy érdekes­nek ígérkező VIT-esemény. Némi ízelítő a programból: fáklyás felvonulás, tábortűz. A részvevőket három népsze­rű gitárzenekar, az Ezüstcsil- la>g, a Nautilus és a Victors együttes szórakoztatja. VENDÉGSZEREPLÉS TÖRTELEN Vendégszereplésre utazik vasárnap Törteire a Monori Vasipari Ktsz kispályás labda­rúgócsapata és a vecsési Artis zenekar. A Ceglédi Járási KISZ-bizottság által rendezett VIT-napon vesznek részt. TURNUSVÁLTÁS A TÁBORBAN A zánkai úttörőtáborban szombaton volt turnusváltás. A monori Ady úti iskolából 54-en, Nyáregyházáról 31-en, a pilisi leányotthonból 14-en és Péteriből 25-en vannak jelen­leg lenn a Balaton partján. Hat főzőmama és Berta néni, a nagy népszerűségnek örvendő szakácsnő gondoskodik a fi­nom ennivalóról. A népszerűség ára Ugyebár írok néha az új­ságba, s ennek ára van. Betértem a minap az egyik italboltba egy pohár málnára. Volt ott jónéhány félig elázott testvér, akik sóváran lestek valami pén­zes ismerősre. Engem is végigmértek tekintetükkel, mígnem az egyiknek fel­csillant a szeme. — A, magát ismerem, kedves uram. Maga volt kint nálunk riportert (!) csinálni. Tudja, hogy ak­kor milyen jól elbeszélget­tünk? Ugye megtisztelne egy korsó sörrel? De ha adna kölcsön egy húszast, azt még jobban megkö­szönném ... Adtam. Akkor éppen ixűt. Mit tehettem volna mást? A „népszerűségnek” ára van ... (b. 1.) Homokparti „nagymenők" — avagy monori csudabogár Tulajdonképpen futballis­tákról lesz szó. Leigazolás nél­kül játszó, afféle „vadevezős”, utcai proficsapatról. Méghoz­zá olyan jól játszó csapatról, amely nemcsak hasonszőrű társait, hanem még a járási szinten játszó futballistákat is nemegyszer „hadisarc” fizeté­sére kényszeríti. „Szervezőtitkáruk”, Bihari Imre elmondja, hogy ennek a monori különleges csapatnak saját törvényei és szervezeti szabályai vannak, s becsület­beli ügyüknek tartják ezeket az ellenféllel kihívás előtt is­mertetni. Az ő feladata egyéb­ként a Monoron és környékén focizgató baráti körök felke­resése, s a kihívás elfogadása esetén a játék időtartamára érvényes szerződés megkötése. Alapvető feltételük, hogy az ellenük vesztes csapat min­den körülmények között fejen­ként húsz forintot fizet nekik. Innen hát a „proficsapat” el­nevezés. Hangsúlyozzák, hogy bár­melyik csapathoz történő hi­vatalos leigazolásuknak az az egyetlen akadálya, hogy játé­kukért nem fizetnek. Nem fantázia szüleménye, valóban létezik ez a csapat Monoron, s a csapat tagjai egészen jó képességű, lö—20 év körüli focisták. 1965-ben alakultak s amikor már a környéken a maguk szintjén verhetetlennek jaizonyultak, a siker mámorában és képessé­geik teljes felmérése céljából komolyabb hódító hadjáratra indultak. Az első igazi ütközet a já­rási bajnokságban szereplő vasadi csapat ellen zajlott le; a „homokparti proficsapat” 7:3-ra győzött. Tavaly a mo­nori gimnázium IV. osztálya ellen mérkőztek, s ellenük is nyertek 4:l-re. Most szombaton, a monori strandon magam is szemlélő­je lehettem a monori ificsa­pat hat tagja ellen lejátszott, kispályás mérkőzésüknek. A viharos erejű szélben a várt­nál gyengébben indult a já­ték, az első félidőben kaptak is egy gólt. A második félidő­ben azonban támadás táma­dást követett a „homokpar­tiak” részéről, s a végered­mény 2:2 lett. Bevallom, nem nagyon ér­tek a futballhoz, mégis úgy vélem, érdemes lenne hivata­los sportberkekben is felfi­gyelni rájuk, különösen egy­két játékos, így Révai Sándor, Kanándi András és Búzás Sándor játékára.. Talán meg lehetne győzni őket „profi” szemléletük helytelenségéről. (baky)

Next

/
Thumbnails
Contents