Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
IS68. JULIUS 21., VASÁRNAP ru> hiteiét \Jíírltm VÁROSSZÉL. STUMPF FERENC RAJZA. KARAI LÁSZLÓ HÁROM VERSE: Kőröst köszöntő Köszöntlek Körös, Körösöm, kedves, szép arcú városom! Köszöntőm minden vén köved, új házaid friss mészszagát, határod sima tenyerében a csiklandozó nyári tarlót, gyümölcsöd harsány pirosában a koránkelő parasztembert, gyárad reggeli zengésében a munkást, és iskoláid nyiltarcú gyermekeit a parkok játékos, boldog zsivajában. Házak, virágok, zöld sövények, árkok, padok, játszóterek, emlékek, élmények városa Körös — köszöntelek köszöntelek! Köszöntök mindenkit, akinek szorgalmából szebbé leszel, s mind, akinek tenyeréből kihajlik mint virág a fényre gazdag múltad, gazdagodó jelened! • • Ünnep, vallomással En tisztelem a Vágyak párázó Iobogását; szépivű táncait a mindig-másratörekvés hajlékony kacagású lángjainak szeretem, mert a teremtés jószándékú tüzein nevelődött álmokból sarjadnak az emberi elme felragyogó fáklyái, a gondolatok. En becsülöm a salaktarajától megszabadulni kívánó kristályosodó akaratban az izzást; töprengve virrasztók éjjelek gyulladt íriszein a felismerés tisztatekintetű gyönyörét, hangossá hevülő vita lázából életreigyekvő szándék izmosodó ujjongását is becsülöm, . és az erőt, mely rajzasztalra szelídíti a vágyat, hogy formát öltsön, tervekké komolyodjék az értelem kokilláiban. És ünneplem a kérges, hűs tenyeret mely gyárkémények karcsú oszlopain parolázik a széllel, hidat billent a folyó két partja közé és városainkhoz betonutat cirógat a porba. Ünneplem a kezet, mely tárnák mélyibe markol, hűvös hajnalokon együtt ring a kalásszal, értelmünk megkínálja az írott szó jóízű falatával és érdeklődő ujjal tapogatja a távoli csillagokat. Ünnepiek minden dolgos tenyeret s jobbratörekvő szorgalmukban az egyedül jussrajogos, kenyeret termő, kenyeret szegni is érdemes emberi munkát. Köszönj el Mikor már senki sem verekszik és jólmagyarázott érdekek oldozgatják az öklök kurta görcsét — az még nem a béke. Mikor már előre köszönnek és hízelgéssé hígulnak szavaikban a káromkodás savai — az még nem a barátság. Mikor egy útra esküsznek veled és megállnak az első fa hűvösében békét meg barátságot hazudva — köszönj el tőlük. Ez még nem a teljesség. Virágtartó lány Dj lakója van Nagykőrösnek. Alig egy hete telepedett meg itt, a Szabadság tér és Kecskeméti utca sarkán. Nemét illetően leány, foglalkozása virágtartó, beosztása: szobor. Ez a szoborszegény város negyedik szobra. Nemes egyszerűségű, szép, harmonikus alkotás Kucs Béla „Virágtartó lány” című plasztikája. A művész a hatszáz éves városnak ajándékozta a szobrot. A körülményekről az avatás utáni napon, a műtermében beszélgettünk: — A jó szobrász mindig dolgozik. És természetesen több a szobor, mint a megrendelés. Egy szobor nem él, ha tehetetlenül, ismeretlenül porosodik egy műteremben. Ha már megszületett, élni akar. Be akarja tölteni a műalkotás funkcióját: gyönyörködtetni, elgondolkoztatni. Hál, ez ennek a szoborajándékozásnak a magyarázata. A Pest megyei KISZ-bizottságnak ajánlottam fel. Ezt hallották meg a nagykőrösi KISZ-esek, és Káló József KISZ-titkár a város részére kérte a szobrot. Indokaik helytállók voltak. A városban alig van szobor, ami van, az is inkább emlékmű jellegű. Most ünnepük a hatszáz éves évfordulót. Sok a városban a fiatal, akik szeretik a szépet.. En örültem, hogy a szobor Nagykőrösre került. Kucs Bélának ez a huszonötödik közterületen felállított szobra. Es sok kis vázlat vár a műterem polcain, hogy valahol megvalósuljon Vastag dossziék őrzik a rajzvázlatok ezreit. Ezek még odáig sem jutottak el. hogy kicsiny gipszvázlat készüljön róluk. Egy szobrász álmai ezek, olyan álmok, melyekből egy a hatszáz éves Nagykörösön most megvalósult. Kucs Béla: Vázlat egy készülő szoborhoz AZ ÉLET KATONÁI SZŰCS PÁL Aztán nagyon világosan elmagyarázza, hogy csak az az ember lehet boldog, aki a helyére kerül. — TUDOM ÉN. hogy sokan voltak és vannak, akik azért végeznek pártmunkát, hogy valami hasznát lássák. Tudnék én ilyen embert is mutatni magának. De hát ez az ö dolguk. Nem lehet a dolgokat összekeverni. Megint más, ha az embernek menni kell harcolni a pártért és megint más, hogy az embernek békeidőben a gazdasági munkát kell vezetni. Aki az előbbihez ért és bátorsága van hozzá, még nem biztos, hogy vezetni is tud. Szűcs Pál, ha úgy hozza a sors, harcos, bátor forradal*- már. Szélcsendes időkben pedig boldogan visszamegy dolgozni, mert megmaradt annak, aminek született: munkásembernek. — Az persze megint más, ha közülünk valakinek tehetsége* meg rátermettsége van, mint Kovács Sanyinak i^. .. De én megmaradtam suszterlegénynek ... Érti az elvtárs? Értem, hogyne érteném. De azért mégis az az érzésem, hogy nem voltunk eléggé hálásak neki mindazért, amit tett. Ezt meg is mondom. — Hát idefigyeljen, felel kicsit ingerülten — nekem három gyerekem van. Az volt az én életem, hogy őket tisztességgel fölneveljem. Mit gondol, mi lett volna belőlük, ha nincs ez a világ? — És máris válaszol a kérdésre: — cseléd, földhöz ragadt szegényember. — És mi lett a gyerekekből? — A lányom az ÉDOSZ-ban dolgozott. Ott ismerkedett meg a- fér jével. Most mind a ketten Párizsban vannak a kö- vétségen. A nagyobbik fiam a Szovjetunióban tanult, ko- hómémöknek. Most a budapesti Műszaki Egyetemen adjunktus. A legkisebb fiam 31 éves és Kiskunfélegyházán a néphadsereg századosa. Van már három unokám is. Hát kell énnél nagyobb jutalom? Hát nem ezért harcoltunk? Nem azt akartuk, hogy azoknak, akik utánunk jönnek már jobb legyen? — A gyerekek gyakran jönnek haza? Segítik Pali bácsit? — Sok dolguk van, de azért meglátogatnak néha. Segíteni meg nem kell nekem. Van nyugdíjam, keresek havi ötszázat, ez a kert is hoz valami keveset, ami nekünk kell'. Elég ez már két öregnek — mutat a feleségére. Szűcs Pál nyugdíjas munkás, de mint pártmunkás nem ment nyugdíjba. — Mondták már az elvtársak a munkásőrségben, hogy ha akarom, tartalékállományba tesznek. Hát nem. Azt feleltem, hogy amíg nem hátráltatom a munkát, maradok. Elgyalogolok én ugyanúgy, mint a többi, végre tudom hajtani a feladatokat. Egyelőre egészséges vagyok, nem is voltam én táppénzben egész életemben, csak két napot. Amíg bírom, nem válók meg az egységtől. És a konzervgyár egyik alapszervezetében is megmaradtam pártvezetőségi tagnak. Ennyit tudtam meg Szűcs Pálról, a hétköznapok derék közkatonájáról. Nevét nem fogja utca őrizni, élete, tettei elfelejtődnek. De akik elgon- dolgoznak, újabb 600 év múlva is tudni fogják, hogy sok ezer ilyen névtelen élete épül be, önmagában talán csak apró téglaként egy város törté-' nelmének építményébe. államosításhoz forradalmi érzésű ember kell, de vezetni csak szakember való ... Aztán égy másik vállalat élére rakják. — Nem éreztem jól magam mint vállalatvezető. Én melós- nak születtem. 1952 lett, mire visszajöhettem a konzervgyárba. Itt gondnok és munkásel- látási felelős lettem, és talán így is megyek nyugdíjba, ha közben el nem zavarnak a gyárból. Azt hiszem, mondani sem kell, hogy ez 1956-ban történt. A zűrzavaros napokban a gyár kommunistái megszervezték az üzemi őrséget. Egyik estén éppen Szűcs Pál volt szolgálatban, amikor egy terepjáró fékezett a kapu előtt. Meg volt rakva fiatal fegyveresekkel. Az egyikük ráfogta a fegyvert Szűcs Pálra, és azt mondta: — Hol találom Szűcs Pált? — Láttam, hogy ezek nem ismernek — meséli kuncogva —, hát azt mondtam, hogy Szűcs Pali régen elmenekült. Erre elmentek Mészáros Pistát keresni... Aztán novemberben megkapta a munkástanács határozatát: nincs rá többé szükség a gyárban. Hova ment volna az ilyen időkben Szűcs Pál? Természetesen a pártba. Még novemberben megszervezték a pártház védelmét. — Hát persze, fegyverünk az nem volt, csak botunk. Fegyver csak akkor lett, amikor megalakult a munkásőrség ....... S zűcs Pál az elsők között volt, aki fegyvert kapott... Őrséget állt, járőrbe járt, részt vett a kiképzéseken. Közben megint nem jutott senkinek eszébe, hogy vajon miből él ez az ember. Nem kérdezték, ő sem kérdezett. Felutazott Pestre, és beállt egy cipőgyárba. Ettől kezdve csak hét végén, amikor hazajött, ment el a pártba és a munkásőrségbe. 1957 JÚNIUSÁBAN szólt neki Kovács Sándor, a konzervgyár igazgatója, hogy visszavárják a gyárba. Hívták: természetesen ment. Persze, most sem vezetőnek. Gépkocsi-irányító volt a beosztása, így is ment el nyugdíjba. Sokat lehetne még mesélni Szűcs Pál pártmunkájáról, hiszen szó sem esett a tsz-szer- vezésekről, a hatvanas években az átszervezés alatt végzett több hónapos munkájáról, a munkásőrségben való helytállásáról. Ezekről a dolgokról különben is sokkal többet tudok meg a pártbizottságon meg a városban, mint amennyit ő mesélni hajlandó. Ide kívánkozik egy adat: Szűcs Pál életében a legmagasabb bérkategória, amit elért, a 8 forintos órabér volt, természetesen nem számolva a rövid vállalatvezetői vendég- szereplést, melytől ő igyekezett a legjobban megszabadulni. — Mondja, Pali bácsi, nem érzi úgy, hogy a társadalom nem hálálta meg eléggé a szolgálatait? — Nem. A munkámat mindig megbecsülték és ez nagyon jő. Sok kitüntetést és jutalmat kaptam, háromszor voltam élmunkás ... Kell enné) több? Hát, tulajdonképpen mi vagyok én? Egy suszterlegény. Az voltam világéletemben. Nem volt nekem semmim, csak a két kezem... és az sem volt ép — mutatja fel csonkaujjú kezét. SZŰCS PÁL NYUGDÍJAS nagykőrösi munkás. Január elsején búcsúzott a konzervgyártól, azóta élvezi az 1300 forintos nyugdíjat cseppnyi kis házában. Még havi ötszázért bejár néhány napra a gyárba, máskor meg a ház körüli ker- tecskét művelgeti. E sorozat címe: Az Élet katonái. Szűcs Pál közkatona. Nevét nem fogja megőrizni a történelem, legfeljebb a barátok és ismerősök emlékezete. Ez a közkatonák sorsa, pedig közkatona nélkül még nem nyert csatát a tábornok. Most, amikor róla írok, alakjában a hozzá hasonló sok ezer névtelenről is megemlékezem, a sok győztes csatát nyert sereg lassan elfelejtett tagjairól. Az ő élete is úgy indul, mint a többi nagykőrösi szegény gyereké. 1907-ben született, elvégzett hat elemit, aztán beszegődött Elekes József cipészmesterhez tanoncnak. Sorsa hasonló a többi inaséhoz: a szőlőbe jár nyitni, kötözni, ellátja a mesterné konyháján rá váró feladatokat, és természetesen nem marad ki az aratásból és cséplésből sem. Ez utóbbiról élete végéig megmaradó emléket visel: három ujját elvitte a gép. Azt mondták, ő volt a hibás, miért nem vigyázott? 1924-ben azért mégis felszabadul, és ettől kezdve különbőz» mestereknél szegeli az olcsó talpakat az elnyűtt cipőkre. Ha helyben nem talál munkát, felmegy Pestre, és itt szegődik be egy cipőgyárba. De nem sokáig bírja, mindig visszajön Nagykőrösre. Hibás k'éáé' miatt megússza a katonaságot. Bár 1944-ben Mátyás ezredes úr, a nagykőrösi parancsnok már őt is elvinné ágyútölteléknek. Ekkor azonban a tanyákba menekül többedmagával, és nem is jön elő, csak akkor, amikor a Ceglédi úton már szovjet harckocsik dübörögnek. — Amikor visszajöttem, a kommunisták közé álltam. Ez úgy volt, hogy néhány öregember emlékezett rám mint kölyökre. 19-ben röpcédulákat osztogattam, plakátot ragasztottam, ezért 19-est akartak belőlem csinálni. Mondtam nekik, hogy nem lesz ez így jó. Ki hinné el, hogy egy 12 éves kölyök meggyőződésből cselekszik. Nem is lett belőlem veterán, de már novemberben kértem a felvételemet. Tagkönyvem dátuma: 1945. január 1. Szűcs Pál életében ekkor mozgalmas időszak kezdődik. Délutánonként nekivágnak a tanyáknak a pártot szervezni. Nem megy könnyen. Nem képzett szónok ő, iskolái sincsenek ahhoz, hogy a marxista filozófiát és világnézetet prófétaija. Érvei egyszerűek, világosak, és mivel az emberek nyelvén mondja el őket, hatásosak is. Estéről estére másmás tanyai iskolában tart pártnapot. Közben persze senki nem kérdi tőle: miből élsz, mit eszik a családod? Szűcs Pál amikor ideje van, javítgatja a szomszédok cipőjét, a határban is kerül egy kis darab föld, amit bevet kukoricával. És persze, eszébe se jut, hogy mindazért, amit tesz, valami jutalom járna. 1947-ben elszegődik á konzervgyárba segédmunkásnak. Ettől kezdve megosztja életét a gyár és a párt között. 1949-BEN A PÁRTBAN megbízatást kap egy malom államosítására. Az állami malom élére őt nevezik ki vezetőnek. — Megmondtam, hogy én mindent megcsinálok, amit feladatként kapok, de az azért túlzás lenne, hogy egy suszter vezessen malmot. Addig rágtam a fülüket, amíg szereztek valahol egy szakembert. Az Az ünnepi összeállítást írta: ŐSZ FERENC Foto: GABOR VIKTOR
