Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-20 / 169. szám
'"'Zfűrhm 1968. JÜLIUS 20. SZOMBAT Diák tanít professzort Egyetemi tanszékvezető professzorok, kandidátusok, tanársegédek, tudományos munkatársak gyűltek össze a Gödöllői Agrártudományi Egyetem diákkollégiumában —, hogy ismét tanuljanak. A sűrített anyagú tanfolyamot nyolctagú nyelvész-munkaközösség vezeti. Valameny- nyi egyetemista: négy fiú és négy lány, hárman közülük az idén végeztek. Nézem a csinos kollégiumi szobákat, a polcokon sorakozó könyveket. Mind angol nyelvű — közte egy-két orosz, spanyol, svéd, ki-ki melyik nyelvet műveli. „Ezek a legszükségesebbek, amelyeket állandóan forgatunk, kell a tanításhoz és nekünk is van mit tanulni” — mondják. Módszereik különböznek minden eddigitől: sűrítettebNYELVI FOGSÁG _ VÁLASZOK KÓRUSBAN bek, logikusabbak. A hallgatók kórusban válaszolnak a kérdésekre — a tanár szinte csak a gyakorlatvezető szerepét tölti be. így mindenkit bevonnak, azt is, akinek gátlása van, vagy lusta más feladatán törni a fejét. Egy-egy 45 perces órán 300 jó angol mondat is elhangzik. Az új módszer számára külön tankönyveket is írtak, ahol a szerzők nevén kívül egy magyar szó sem szerepel. Minden hét végén teszt-dolgozatokkal mérik a megtett utat. Kicsit furcsa meglett, családos embereknek újra az iskolapadban ülni. Dr. Aradi Istvánnal, az egyik „diákkal” beszélgetek. Hat óra van, most jöttek fel rövid vacsoraszünetre. — Nagyon fárasztó, egyúttal nagyon jó dolog ez. a szigorított nyelvi fogság. Ha akarnám, akkor sem felejteném el az új szavakat, az állandó gyakorlás közben. Tíz hét után is komolyan foglalkozom a nyelvvel, fordítok, majd szeretnék tanulmányútra menni Angliába. A fiatal tanároknak is ritkán jut szabad idő. Készülnek az órákra, szókártyákat készítenek és különböző feladatokat oldanak meg. Ám a diáktanárok sem mentesek prózai gondoktól: Juditnak már a vacsorán jár az esze. — Kő — A SUTA SZOBOR Ki erre, ki pedig arra büszke, mert mindahányan büszkék vagyunk valamire. Akad olyan felebarátunk is, aki arra, hogy semmire sem büszke. Matyi barátunk nem ezek közé tartozik, ö a megfigyelőképességével büszkélkedik magabiztosan hirdetve, hogy az páratlan a maga nemében. Valami lehet a dologban, mert valóban észlel sok olyan apróságot, ami mellett más igencsak süketen és vakon megy el. Szerinte ezek roppant fontosak, és hajlamos arra, hogy hosszadalmas előadásokat rögtönözzön jelentőségükről. Most mégis mulatságosan lebukott. Kis társaságunkban a képzőművészeti melléfogásokról folyt a beszélgetés. Mindenki tudott egy-két példát, a legismertebb köztük a Lánchíd oroszlánjainak hiányzó nyelve, ami halálos kétségbeesésbe ejtette alkotójukat, a kiváló szobrászművészt. — Jó szem kell az ilyesmi meglátásához — bölcselke- dett Matyi — olyasfajta, mint az enyém. Szentül meg vagyok győződve róla, hogy sok ezer ember ment el az oroszlánok mellett, míg végre akadt egy, aki észrevette, hogy a művész kifelejtette szájukból a nyelvet. Én biztosan felfedeztem volna a hiányt, mint ahogyan rajtam kívül Nagy-Budapestünl^ két- milliónyi lakosságából talán egy sem akadt, akinek szemet szúrt volna a Vígszínház ormát díszítő szobor mulatságos sutasága. A nőalak jobb kezében tartja a lantot és a húrok pengetésére szánt bal kezét emeli a magasba, márpedig a lantot jobb kézzel kell pengetni, mint ahogy a hegedű vonóját is mindenki a jobb kezében tartja. Nagy, szenvedélyes vita kerekedett a társaságban. Valamennyien rátámadtunk, szinte megesküdtünk, hogy kivételesen téved, hogy a Vígszínház szoboralakja jobb kezével pengeti a lantját. Matyi maIRANY A VIT! Túrával S- vízi úton haza A Gödöllői Agrártudományi Egyetem KISZ-bizottsága már régóta szervezte a VIT kerékpártúrát. A három országon át vezető portyához a helyi háziipari szövetkezet egyforma műbőr táskáikkal, a Csepel Kerékpárgyár alkatrésszel és szaktanáccsal segített. A pedálotokon kívül az egyetem még két csoportot indít a VIT-re. Tíz lány ül vonatra július 25-én és utazik Szófiába. Ott találkoznak a fiúkkal: a lányok feliadata, hogy magukkal vigyék a kerékpárosok nehezebb holmijait. Július 26-án indulnak a sereghajtók — az autó—motor szakkör tagjai — négy motorral és két autóval. Augusztus 19-én jönnek vissza mindannyian, miután megnézték Bulgária legszebb tájait és fürödtek a Fekete-tengerben. Csak a lányok változtatnak járművet; a VIT befejezése után egy szovjet hajó vendégeiként hajóznak a Dunán Budapestig. — Kő <— Életmentők A Balatonon eddig 18 vízhalál történt — kivétel nélkül az emberi felelőtlenség, a könnyelműség, az oktalan hősködés, a vízirendészeti szabályok tudatos megsértése miatt. És lehetett volna több is, ha a kékfehér rendőrségi motorcsónakok, vihar előtt és viharban a 600 lóerős nagy mentőhajók nem járnák állandóan a vizet — hiszen az eddigi statisztika szerint több mint hatvan fuldokló, már-már elmerülő fürdőzőt húztak ki a vízből, akiket szintén a könnyelműség, a vakmerősködés juttatott életveszélybe. Képünk t.z egyik rendőrségi mentőhajó: a ,,Moszkva” i parancsnoki fülkéjében készült, egy szeles, viharos napon. A tó méteres hullámokat vetett, jaj lett volna annak, akit a vihar most a vízen talál... (Szigetfű felv.) kacsul kitartott állítása mellett, végül az egész társaság fölkerekedett és helyszíni szemlére indult, hogy eldöntsük a vitát, amely még útközben is szakadatlanul folyt közöttünk. Százszor, ezerszer elmentünk a Vígszínház előtt, olyan jól ismerjük az épület kupolája előtt álló csábos nőalakot, hogy csukott szemmel is le tudnánk rajzolni, amint jobb kezét emeli a magasba, hogy lecsapjon vele lantjának húrjaira. — Én pedig százezerszer jártam erre, hiszen a közelében lakom — tromfolt Matyi —, mindig megnéztem és mindig mulatok nem is any- nyira a szobor, mint inkább az alkotó művész sutaságán. így kanyarodtunk ki a Szent István körútra, hogy aztán dermedten álljunk meg a színházépülettel szemközt, a körút páratlan oldalán. A vitatott szobornak nyomát sem találtuk a patinazöldre mázolt kupola előtt. Értetlenül bámultunk egymásra, majd a mi nagyszerű megfigyelőnkre, Matyi barátunkra, akinek a meglepetése fölülmúlta valamennyiünkét. Kiderült, hogy a szobrot az ostrom alatt rommá csúfult Vígszínház újjáépítése alkalmával, vagy húsz évvel ezelőtt eltávolították, de hiányát azóta sem észlelte egyikünk sem. Legkevésbé Matyi barátunk, a páratlan megfigyelő, aki pedig ott lakik a szomszédságában. Magyar László Orvos és orvosló-* Bőségesebb vízforrások Ez évben — a jelenlegi nagy szárazság ellenére — sok minden történt Pest megyében a vízgondok enyhítésére. A községekben cgyre-má-ra alakulnak a társulások. A települések lakói öntevékenyen összefognak, az illetékesek pedig anyagilag támogatják a megye víztársulásait. Ilyen alakult nemrégiben Ahányban, most tervezik Aszódon. Július elsején kezdett üzemelni a dél-Duna-parti kút, amelyet anyagilag az érdi víztársulás fedezett. A beruházásokban — mint például a gépház építése — azonban tevékenyen részt vett a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat is. A félmilliós költséggel épült létesítmény megoldott Érden egy nagy problémát: háromszor annyi vizet szol gáltathatnak. És az érdi példának van foganatja: augusztus elsején ünnepélyesen felavatják a szentendrei déli vízműt. A bajok orvoslásra és — orvosukra találtak. KÖNYVESPOLC A középszerűség géniusza Hitler utolsó napjait mutatja be szinte a percekre is, a legkisebb mozzanatokra is kiterjedő pontossággal Dusán Hamsik cseh szerző a Kozmosz Könyvek sorozatban megjelent munkájában, melynek címe: A középszerűség géniusza. A kérdés, amelyre választ keres: miért, hogy Hitlernek még az összeomlás végső pillanataiban sem mondott ellent senki? Sem közvetlen környezete a már körülzárt Berlinben, sem azok, az ország egyéb területein még funkcionáló politikusok és katonák, akikkel már csak telefonon tudta tartani a kapcsolatot. Az író, a magyarázatot kutatva, egy eddig kevéssé ismertetett, keveset tárgyalt motívumot állít előtérbe: Hitler népszerűségét. Azzal kezdi: megszoktuk, hogy Hitlert karikatúraként, hisztériás, vérszomjas, semmihez nem értő őrültnek képzeljük el. Pedig Hitler, egyéb tulajdonságai mellett, tehetséges ember is volt. Miben állt ez a tehetség, mihez értett úgy, ahogy előtte még senki ? — Ez A középszerűség géniusza tárgya. Egy Hitler-idézet: „Szememre vetették, hogy a tömeget fanatizálom, s égéA NÉNI MEG A KISFIÚ M indennap egyszer csöngettek be hozzá, amikor az ebédjét hozták. Magányát nem is zavarta senki aztán, ha már elviselhetetlenné vált, neki kellett elhagynia, öregedő, súlyos testétől szuszogó léptekkel. Hosszan készülődött ilyenkor, hisz moccanatlan életében eseménynek számítottak a délutáni séták. Sok olcsó ékszert és púdert rakott magára, kedvesen végigcammogva a folyosón. A nyitott ablakon beköszönt a lakóknak, a huzat lebegtette festett haját, s a gyerekek utánafordultak és óvatos távolból köszöntötték. ctzívesen szóbaelegyedett volna bárkivel, ij de az emberek csak sietnek... Így aztán ácsorgóit kicsit a ház előtti téren, fűzős cipőjében dagadó lábakkal. Valami mindig történt itt és mégsem volt egyedül. Még Zolikával is találkozott néha, a szomszéd kisfiúval. Ráncai ilyenkor mosolyra szaladtak a vastag festékréteg alatt. A gyerek óvodából jövet, a nap eseményeitől kipirulva, hangos felszabadultsággal magyarázott az anyjának, de amint a Nénit észrevette, elhallgatott. — Zolika! Te okos és nagy fiú vagy már — mondta anyu annyiszor —, kérlek szépen, köszönj Zsófi néninek és neki puszit is adj. Ö egyedül van, és tulajdonképpen csak téged szerethet. De a lurkó értetlenül most is csak makacskodott, kihúzta kezét, hogy elszaladjon, alig tudta anyu elcsípni. A Néni meg nyúlt feléje, vigyorgó arcán mohó szemekkel, a bajusza meg mozgott, mint Bömbinek, az oroszlánnak. — Csillagocskám — mondta megindultság- tól remegő hangon —, adj, adj gyorsan egy puszit a Zsófi néninek. A gyerek a csillogva kalimpáló hatalmas fülbevalókat nézte, aztán a vékony, ide-oda kígyózó szemöldököt és elhúzódott. Hirtelen hadarva mesélni kezdett: — Van nálunk az óvodában igazi villamos, az udvaron ... és... igazi markolója van az autómnak és... és ... megyek falura nagymamához, és... a kútról igazi kiskannávol hordom a vizet... és... 4 Néni nem jön közelebb ilyenkor, csak /% hallgat és távolról mosolyog, és még sokáig kell beszélni, mert akkor lehet, hogy nem is kell puszit adni. Az anyja csak nézte, azon tűnődve, hogy lehet egy négyéves gyerekben ilyen kifinomult a tapintat. Egyszer aztán a Néni beteg lett. Meg kellett látogatni, anyu ebben nem ismert tréfát. Zolika vonakodott az ajtóban is, de nagyon tetszett neki a csengő. Pipiskedve nyomta, hosszan. Jajgatva szólt, rá lassú csoszogás válaszolt bentről. Mozdult a kilincs és az ajtónyitásban megjelent ziláltan, gyötörten — mint egy furcsa óriás —, két botra támaszkodva a Néni. A haja és a hálóinge is lógott, sárga száján kikandikáltak még sárgább fogai és savanyú szaga megcsapta a gyereket, ahogy törpe birodalmából felkapaszkodó szemmel meredt a látványra. Rémülten beszélni kezdett: — Tudod te azt a mesét, amiben a boszorkányt a kemencébe dobják? — nézett felragyogó, nagy szemekkel. — Egy hosszú lapátra ülteti Jancsi és zsupszü — bedugja. Tudod ezt, vagy elmeséljem? A mammutasszony elképedve nézett a gyerekre és nem tudott azonnal megszólalni ... Ahogy a két mankó csak bírta, előresietett. Recsegett az ágy, ahogy ráült. — Nagyon érdekes mese ... Bizony, jó lenne, ha elmesélnéd — mondta és közben a mennyezeten keresett valamit. — Mondd csak, Zolika, hogy is van? Miért csinálta ezt Jancsi azzal a csúf banyával? — Tudod — folytatta lassan, gondolkodva a gyerek —, mézeskalácsból volt a háza és Jancsi evett belőle... és... aztán... £ s aztán áradt a gyerek meséje, kibomlott, mint végenincs fonal, ráterült a lámpaernyőkre, befolyt az ágyba, paplanra ült, értették a rozoga bútorok és felnyiszogott tőle a padló. Telis-tele lett vele a szoba és jóvátehetetlenül ottmaradt Zsófi néni homlokán Szabados Éva szén a rajongásig föllelkesítem. Ezek az okosok azt mondják, hogy a tömeget le kell csillapítani és fásult egykedvűségbe kell ringatni. Nem, tisztelt uraim, ennek épp az ellenkezője a helyes. A tömeget csak akkor irányíthatom, ha kiragadom egykedvűségéből. Csupán a föllelkesített tömeggel kezdhetünk valamit. Az egykedvű, eltompult tömeg minden társadalom számára a legnagyobb veszedelem.” A művelt Európa fülének meglehetősen szokatlan lehetett a hitleri szóhasználat. Az akkori elsőszámú német politikus fordulatai, melyek legfeljebb egy söröspince törzsasztalánál hangzottak volna stílusosan ... Ám éppen ez volt Hitler népszerűségének egyik, nem elhanyagolható titka: hogy a középszerű ember saját szóhasználatát hallotta tőle vissza. Aztán ez a szóhasználat elterjedt az egész országban, kötelező normává vált, a kötelező gondolatok így a szavak előírásos uniformisába öltöztek, és persze nemcsak a söröspincék szó- használata magasztosodott fel, hanem a kispolgár egész mentalitása, ízlése, elfojtott, és így eltorzult ösztönei — és sorolhatnám tovább. Ez volt egyrészt a rendszer módszere, a mézesmadzag, amely a Hitler uralomrajutását törvényesítő népszavazástól a teljes összeomlásig vezetett, másrészt ez volt a rendszer egyik lényege — mert jaj volt annak, aki „kilógott” a kötelezővé tett középszerűségből. A középszerűség géniusza nem azzal az igénnyel íródott, hogy teljes magyarázatát adja a német fasizmusnak, uralom- rajutásának és népszerűségének. A könyv szerzője csupán egy témát tart szem előtt: mivel, hogyan fogadtatta el magát Hitler a németség nagy részével, ezen belül közvetlen környezetével? A könyv logikusan bebizonyítja, hogy Hitler, miközben látszatra felmagasztalta a középszerűséget, valójában mélyen megvetette a tömeget. Az utolsó pillanatig nem akadt senki, aki a szemébe ellentmondott volna. Milyen volt környezetének első reagálása a halála utáni pillanatban? A katonák rögtön cigarettára gyújtottak. A Führer mellett, az óvóhelyen ugyanis tilos volt dohányozni... ___________ P. A. „ Egyetemi tantárgy" borkóstolás A balatoni nyári egyetem hallgatói pénteken a Balaton történelmi borvidékeivel ismerkedtek. Csopak, Somló és Badacsony szőlőkultúrájának múltjáról, jelenéről és jövőjéről hallgattak előadásokat. A „tantárgyat” zamatos szemléltető eszközökkel — a vidék reprezentatív boraival — illusztrálták. A „tantárgyi borkóstoló” nagy sikert aratott. 1 • I A Budap esti Műszaki Egyetem KISZ-bizottsága AíTlllTIPll1Y1 Ilii Tí egyetemisták részére nemzetközi gyakorlótábort szermim »1- BBS ■ 2 %-&■ ■ B m II ■ • m u — . « a m r r X vezett Aquincumban. Magyar, lengyel, jugoszláv es bolgár épitészmérnök-hallgatók egyhónapos nyári gyakorlatukon dr. Hajnóczy Gyula egyetemi docens vezetésével ásatásokat végeznek, s a helyszínen tanulmányozzák a római kori építészet magyarországi emlékeit.
