Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-20 / 169. szám

i #f Ff. 1968. JtJLIUS 20., SZOMBAT Az „ötlövéses" puccs nyomán Xommunistaellenes kormány alakult Irakban Csütörtökön este Bagdadban [ bejelentették az új iraki kor- 1 mány megalakítását. Minisz­terelnök Abdel Razak El-Naef lett. aki a politikai életben i eddig még nem játszott szere­pet. A UPI értesülése szerint feltételezhető, hogy ő is a Baath-párt mérsékelt szárnyá­hoz tartozik. Múltjáról az AP annyit tud, hogy az iraki ka­tonai hírszerzésnek dolgozott és kedden aktív szerepe volt Aref elnök rendszierének meg­döntéséiben. Külügyminiszter Nasszer Al-Hani, irtik volt bejrúti nagykövete lett. A hadügyi tárcát Al-Daud kapta meg. Az új koalíciós kormány három irányzat képviselőit tömöríti magában. Vannak köztük el nem kötelezett nacionalisták, mérsékelt baloldali Baath- pártiak és jobboldali konzer­vatívok. Az AP tudósítója azonban hozzáfűzi, hogy az új kormány tagjai va­lamennyien kommunista- ellenesek. hogy életben hagyják. Arefet. lap Aref szavait idézi. Lon- polgári ruhában kísérték el a j donban az exelnök a lap tu- repülőtérre, ahonnan család- i dósítójának kijelentette, hogy jához utazott Londonba. ■ a puccs alkalmával mindösz­Az Al Anvar című bejrúti | sze öt lövés dördült el. Johnson és Thien Honoluluban Pénteken — magyar idő sze­rint — a hajnali órákban las­san összeverődött a Hawaii szigeteken megtartandó ame­rikai—dél-vietnami csúcsérte­kezlet részvevőgárdája. Elő­ször külügyminiszterének kí­séretében Johnson elnök lé­pett ki a honolului repülőtér betonjára, majd a saigoni rezsim államfője, Thieu ér­kezett meg. Az amerikai elnököt már várta Clifford hadügyminisz­ter, Wheeler, a vezérkari fő­nökök egyesített bizottságának elnöke, Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete és Richard Helms, az ameri­kai hírszerző iroda, a CIA fő- j nöke, akinek jelenlétét az | utolsó percekig titokban tar- I tották. Ray már Memphisben van Az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) péntek reggel bejelentette, hogy James Early Ray. Martin Lu­ther King néger polgárjogi vezető feltételezett gyilkosa már az Egyesült Államokban van. Ray-t egy amerikai ka­tonai repülőgépen szállították az éjszaka folyamán London­ból egyenesen a Tennes-ee állambeli Memphisbe, ahol átadták a helyi hatósági' szer­veknek. Jelenleg a memphisi börtönben tartják fogva gon­dos őrizet alatt. EHopták Bottice li Vénuszát Csütörtökön éjjel egy co- logny-genfi villából, amely­nek tulajdonosai szabadságra utaztak, elloptak tíz _ fest­ményt. A képek együttes ér­téke több mint kétmillió svájci frank. A képek közül az egyik Botticelli Vénusza önmagában egymillió svájci frankot ér. A betörők „kiegé­szítésképpen” magukkal vit­tek ezüsttálakat, egy éfem- gyűjteményt és több régi órát is. Az új kormány megalaku­lása után Abdái Razak El- Naef miniszterelnök rövid rá­dió- és televíziós beszédet mondott. Kijelentette, hogy az új kormány törekedni fog az iraki nemzeti egység megszi­lárdítására. és a kurdkérdés megoldására. Az új kormány minden erővel törekszik a többi arab országgal fenntar­tott kapcsolatok elmélyítésére. Fáradozik a gazdasági helyzet megszilárdításán és az élet­színvonal emelésén. Az államcsíny részleteiről is beérkeztek az első jelentések. A Bagdadban megjelenő Al Dszumhurja című félhivatalos lap arról tájékoztat, hogy szerdán harckocsik vették kö­rül az elnöki palotát, figyel­meztető lövésit adtak le, majd a katonaság lemondásra kónyszerítette Aref elnököt. A palotaőrség tagjai meg­nyitották az épület kapuit az ostromlók előtt. Al Bakr, a jelenlegi elnök te­lefonon hívta fel Arefet és kö­vetelte lemondását. Aref elő­ször a kérést megtagadta, de amikor a harckocsik és a gép­puskák tüzelni kezdtek, le­mondott azzal a feltétellel, Angliában 1971. február 15-én (az úgynevezett malizá- ciós napon) kezdődik meg az a másfél éves átmeneti idő­szak. amely alatt a britek megpróbálnak hozzászokni a tizes pénzrendszerhez. Ez alatt nemcsak a jelenle­gi (egy font egyenlő húsz shilling egyenlő 240 penny) hanem az új (egy font egyen­lő száz új penny) pénz ér­méi is forgalomban lesznek. A tizennyolc hónapos átme­neti időszak végén kivonják a forgalomból a jelenlegi ér­méket. Elsüllyedt w az Ezüstcápa A gépházban történt rob­banás következtében kigyul­ladt és elsüllyedt a szardínia! partok közelében Aga Khan iráni zászló alatt futó Ezüst­cápa nevű jachtja. A szeren­csétlenség idején csak a ka­pitány és a gépész tartózko­dott a fedélzeten, akik a ten­gerbe ugrottak és később fel­vette őket egy angol jacht. A reform következtében legalább ötmillió különböző automatát kell kidobni vagy átalakítani. PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke Moszkvában az Októberi For­radalom Érdemrenddel tün­tette ki az OSZSZSZ zászlaját. «GYAKORLAT A KELETI-TENGEREN A Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és i Lengyelország tengeri haderői közös hadgyakorlatot tar­tanak. Képünkön: partraszállási akció a Keleti-tengeren. Genf és Párizs Nyolcadik éve tartott már Indokínában a felszabadító há­ború a francia gyarmatosító hadsereg ellen, Iyj4 májusá­ban a mai Észak-Vietnam nyu­gati dzsuzigeleiben, az azóta történelmivé lett Dien Ilién Phunál a vietnami néphadse­reg döntő győzelmet aratott. A franciák tárgyalóasztalhoz kényszerültek. A tanácskozások légköre rendkívül feszült volt. Tartani lehetett a háború kiújulásától, sőt attól, hogy az Ázsia más országaira, talán Ázsián túlra ’ is átterjed. Nyugtalan, vészter­hes napokat élt át a világ. 1934. július 20-án, ma 14 esz­tendeje, nagy megkönnyebbü­lést hozott a távirati irodák gyorshíre: Genfben, a Nemze­tek Palotájában megegyezés született. Franciaország kivon­ja csapatait az Indokínai-fél­szigetről, Vietnamot ideiglene­sen északi és déli részre vá­lasztják, tilos külföldi csapa­tok, valamint mindenfajta fegyverzet ideszállítása. Az egyezménnyel — amely az azóta oly sokszor emlegetett „genfi egyezménye” néven vo­nult be a világ köztudatába — Indokína népeire új korszak, a munka, az építés, a béke kor­szaka köszöntött. Milyen döbbenetesen ellenté­tes a mai vietnami valóság, a 14 esztendővel ezelőtt megcsil­lant reménnyel! Az akkor csak átmenetileg kettéválasztott or­szág egyesítésére azóta is ku­darcba fulladt minden, jószán­dék. A genfi egyezménynek a külföldi csapatok Vietnamban tartózkodását megtiltó rendel­kezése ellenére ma félmillió­nyi amerikai katona áll Déi- Vietnamban, 3000 bombázógép, 1300 harckocsi és 2000 nehéz­ágyú árnyékában. Békés építő- munka? Észak-Vietnam 29 me­gyéje közül egy sincs, ame­lyet megkíméltek volna az amerikai légikalózok. A szor­galmáról híres vietnami pa­raszt több munkát kénytelen fektetni az amerikai bombák és rakéták szaggatta folyó­gátak védelmére, mint a rizs palántálására vagy a kókusz­pálmák gondozására. A TűzföldtŐl az Eszaki-sar- kig, Kambodzsától Stockhol­mig, a Russel-féle társadalmi bíróságtól a New York Times tárgyilagos munkatársáig min­denki előtt egyértelműen vilá­gos: egyes-egyedül az ameri­kai imperializmus bűnös ab­ban, hogy a 14 évvel ezelőtt Genfben diadalmaskodó józan­ság és emberi jóakarat ilyen mérhetetlen messzeségbe ke­rült Indokína bombatépte rizs­földjei és letarolt banánligetei szomorú valóságától. Ahogyan 14 esztendővel ez­előtt Genfre, úgy figyel ma Párizsra a világ. Nem rejthet­jük el aggodalmunkat: szoron­gásunk most még nagyobb, re­ményünk meg hullámzói)!», mint akkor. Genfben 14 évvel ezelőtt az Egyesült Államok nem vitt főszerepet, és mégis, kis híján sikerült megtorpe­dóznia a genfi egyezményt. Végül is valamennyi többi résztvevő békeakarata elől kénytelen volt visszavonulni, a genfi egyezményt azonban nem írta alá. Vietnami agresz- szióját Amerika már akkor, Genfben elkezdte. Alig szorul bizonyításra, hogy az amerikaiak vietnami ag­ressziója elsődleges és köz­ponti problémája ma a nem­zetközi politikának. Sok más konfliktus is csak látszólag más, mert közvetlenül és egye­nesen Vietnamhoz vezethető vissza. Ez áll útjában a köze­ledésnek, a kölcsönös bizalom­nak, az általános enyhülésnek. Semmi túlzás nincs abban, hogy a vietnami béke meg- teremtése jelentős, talán döntő lépés lehetne a világ békéjé­nek megteremtéséhez. Ha ma Párizsban ismét diadalmaskod­hatnék a józan ész, mint 14 évvel ezelőtt Genfben, úgy az idei forró — s nemcsak me­teorológiai értelemben forró — nyáron az akkorinál is na­gyobb megkönnyebbülést hozó enyhülésnek lehetnénk re­ményteljes élvezői. A. világ közvéleményének, amely az Egyesült Államokat a párizsi tárgyalóasztalhoz kényszerítet­te, rá kell bírnia Washingtont, hogy a VDK bombázásának teljes beszüntetésével adia vég­re tanú jelét legalább minimá­lis jóindulatának, és nyissa meg ezzel a vietnami békéhez vezető utat. KAIRÓ A palesztinai nemzeti tanács közleménye „A fegyveres harc a felsza­badítás útja” — hangsúlyozza a palesztinai nemzeti tanács (kongresszus) csütörtökön köz­zétett közleménye. A száz­tagú testület kairói tanácsko­zásáról kiadott közlemény szerint a palesztinai arab nép képviselői elhatározták, hogy népi háborút indí­tanak az izraeli agresszor ellen. A tanács ajánlásai és határo­zatai a palesztinai mozgal­mak egyesítésére irányulnak. A tanács elítélte azokat a kí­sérleteket, amelyek a palesz­tinai probléma felszámolását célozzák azzal, hogy a meg­szállt Palesztinában hozzanak létre úgynevezett palesztinai közösséget. Ez csakis Izrael eszköze lenne. A tanács elvetette a Biz­tonsági Tanács múlt no­vemberi határozatát is ugyancsak azzal az indo­kolással, hogy az a Pa­lesztinái probléma felszá­molására irányul. fhoGkfc MI ÉRTI EZT? (2) A férj már napokkal előbb beKészítette a kocsiba fia sátorfelszerelését, mert az volt a terve, hogy ha túlsá­gosan pokoli lenne a vára­kozási iaő a kinevezéséig, ki­veszi szabadságát, leveri a sátrat az erdőben és ott vár­ja meg a változást. Boldog két napot töltött így. Vett kon- dért, konzerveket, kenyeret és könyveket. A harmadik na­pon viszont megjelent Ibiké. Egy alkalmi motoros iiozta ki. Sámon nem csodálko­zott azon, hogy megtalálta. Csak kissé hamarabb, mint hitte. Amikor a motoros to­vábbrobogott, hozzáfogott a lecsónakvaló felaprításához. — Itt akarsz ebédelni? — kérdezte Ibiké. Most került olyan helyzet­be, amikor a szokásosnál hosz- szabb idő alatt döntötte el, hogyan reagáljon férje ma­gatartására. Először természe­tesen kiabálni akart, de meg­gondolta, amiben nyilvánva­lóan nagy szerepe volt an­nak, hogy a fáknak nincs fülük és nem tudják felfog­ni. milyen ember az ő férje. Miután ezt eldöntötte, sírni kezdett, sőt zokogni, amiért a sors ilyen súlyos betegsé­gekkel verte meg. Mert ha egészséges lenne, nem kény­szerülne ezerötszáz forintos rokkantnyugdíjból tengődni, akkor dolgozhatna, megélne a maga lábán is. Sámon Imre, miközben a kondér alatt elkészítette a gyújtóst, arra gondolt, hogy ötszáz forinttal megtoldja az asszony nyugdíját, legfeljebb nem tart bejárónőt, de mi­nek is, hiszen elcseréli majd a lakást kisebbre, ideje lesz bőven, a háztartási gépek­kel el tudja látni maga körül a munkát. — Eszel lecsót kolbász nél­kül? — kérdezte az asszony­tól, s míg a választ várta, tele tüdőből fújta a tüzet. I biké legyintett, hogy neki már mindegy, az ő élete úgysem ér semmit, de közben azon járt az esze, hogyan csal­hatná haza a férjét. Célzáso­kat tett rá, de Sámán Imre elengedte a füle mellett. Vagy úgy tett, mintha a főzés fog­lalná le, vagy semleges dol­gokat mondott. Amikor látta, hogy felesége mégis jóllakott f lecsóból, megkérdezte tőle, hogy itt éjszakázik-e, vagy haza akar menni. Mindjárt fel is ajánlotta, hogy ha az utóbbi mellett dönt, elviszi kocsival a legközelebbi falu autóbuszmegállójáig. Az asz­szony kapott rajta, mert neki meg azon járt az esze, hogy aki időt nyer, célhoz jut. Ha kívülálló látta volna most őket, nyilván azt gondolja, hogy a legideálisabb háza­sok. Csendesen, tulajdonkép­pen semmiségekről beszél­gettek. A férj az erdő jó­tékony hatásáról, Ibiké pedig az otthon magányáról, miköz­ben dicséretet érdemlő fe­gyelmezettséggel gyűrte le növekvő dühét amiatt, hogy a férje jól érzi magát. A mikor a buszmegállóhoz értek, előszedte legked­vesebb modorát és azt kérte a férjétől, hogy hívja meg egy feketére. Sámán Imre sem­mit nem látott abban, hogy eleget tegyen e meghívásnak, odahajtott kocsijával a presz- szó elé és bekísérte feleségét. Bent ismerősökkel találkoztak, akik meghívták őket az aszta­lukhoz. Ibiké nyomban magá­hoz ragadta a kezdeményezést, s mivel tudta, hogy férje tár­saságban úgysem szól rá, a kávé mellé egy konyakot is kért magának a pincértől, mi­közben nagyon ügyelt arra, hogy a férje ne jusson szó­hoz. helyette ő mondhassa el a pihentető erdei • nyaralás gyönyörűségeit, valamint azt, hogy Sámon most hazaviszi őt. A férj azonban ennyit mon­dott: — A buszmegállóig kihoz­tam Ibikét, innen már egyenes az út hazáig ... Az asszony ettől paprikapi­ros lett és kijelentette, hogy inkább keresztbefékszik az útmenti árokba, lássa csak meg mindenki, hogy az ő drá- galátos férje még arra sem képes, hogy kocsival hazavi­gye. Különben is azért ment ki az erdőbe... És itt el­mondta mindazt, amit már ez a társaság is többször hallott tőle, miszerint a férje ott akar félrelépni. Miután a má­sodik konyakot is elfogyasz­totta, ígéretet tettre változ­tatta: kiült az eszpresszó előtt húzódó vizesárok szélére és azon szándékát ismételte meg, hogy onnét ő el nem mozdul. Sámon irtózott a botrányól és kérlelni kezdte az asz- szonyt, keljen fel, üljön a ko­csiba. Ibiké azonban ezen már túl volt. A szedelőzködő tár­sasághoz . rontott, mintegy utasította őket, hogy vigyék haza, a férfiak azonban érté­sére adták, hogy ez már csak azért sem lehetséges, mert egészen más irányban kell menniök. Amikor elhajtottak, Sámán gyengéden megfogta felesége karjá, ő azonban in­dulatosan kiszakította magát és levágódott a vízelvezető árok partjára. Ekkor már több nézőjük volt, néhány perc múlva pedig teljes ka­réjban álltak körülöttük. A közönség két pártra szakadt Az asszonyok többsége Ibiké mellett állt lélekben és meg­volt a véleménye a férjről, akire jellemzőnek találták a suttogást, mert aki a felesége ilyen állításait nem cáfolja meg, annak vaj van a fején. A férfiak ezzel szemben Sá­mon oldalán voltak, bár ma­gukban azt gondolták, hogy az ilyen asszonyt nemcsak megcsalni lehet, hanem ott kell hagyni. Valaki megje­gyezte, hogy ő bizony nem csúfoskodna itt, hanem adna pár pofont az ilyen asszony­nak. Nem valószínű, hogy Sá­mán Imre ezt meghallotta és azért kezdett másképp érvel­ni. Bizonyosan magáiéi jött rá. Ugyanis pofonvágta az asszonyt. Egyszer jobbról, egyszer balról, aztán megfog­ta két könyökénél, felemelte és bár rugkapálózott. begyö­möszölte a kocsiba. Ibiké hi­hetetlen energiával (műtétje ellenére is) kivágta a kocsi­ajtót, s ki akart ugrani, de az addigra odagyűlt férfiak eré­lyes rendreutasítása miatt jobbnak látta, ha hozzájárul a kocsi elindításához. Csak azt ne gondolja valaki, hogy ezzel megnyugodott. Pusztán azt várta, hogy kiérjenek az országúira. Ott elkezdett a kormány után kapkodni, azt követelve, hogy álljanak meg, mert ki akar szállni, nem hajlandó ilyen , emberre! egy levegőt szívni. Ez odáig ment, hogy Sámon egy pillanatra elvesztette uralmát a kor­mány felett, s kis híja, hogy az árokba fordultak. Ekkor megállította a kocsit, kiszállt, kihúzta Ibikét is és megdup­lázta az eszpresszó előtti adagot, majd jó erős szorítá­sokkal ismét betuszkolta az ajtón és hazahajtott. (Folytatjuk) (Mint ismeretes, az BAK és Jordánia elfogadta a BT em­lített határozatát.) A tanács szerint a felszabadítás egyet­len útja a fegyveres harc, amelyet a népi felszabadító háborúvá kell változtatni az egész arab nemzet segítségé­vel. A közlemény üdvözli azo­kat. akik a megszállt terüle­ten állnak helyt és akik har­colnak az agresszor ellen. VAL D'ISERE Killy-film — friss hóban Míg a sízés szerelmesei mostanában a vizeket vették birtokukba, Val d’lseréből, a Francia Alpok üdülőhelyéről 15—20 centiméteres friss hó­réteget jelentettek. Egy fran­cia filmtársaság, amely Jean- Claude Killy francia műle- sikló olimpiai bajnok életéről készít filmet, máris megszáll­ta a magasabb lejtőket és folytatja a forgatást. GRECSKO MARSALL, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere befejezve algériai lá­togatását, hazarepült Moszk­vába. KANADÁBAN sztrájkba lé­pett 24 ezer postás, megbénult a levélforgalom a hatalmas országban. A CSEHSZLOVÁK LEG­FELSŐBB BÍRÓSÁG külön­tanácsa törvénytelennek mi­nősítette és hatálytalanította az 1962. április 20-áin Rudolf Barák és titkára ellen hozott ítéletet. „D"-HAP: 1971 FEBRUAf115

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents