Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-19 / 168. szám
4 1968. JÜLIUS 19., PÉNTEK Akinek előre köszönnek Egy tanácstaggal — keresztül-kasul Iklandon Vannak, akik szívesein áldozzák életük egy részét közügyekre. Úgy szereznek maguknak örömet, jóleső érzést, hogy másokon segítenek. Egy- egy boldog sóhaj, mélyet társaik ajkáról hallanak elröppenni, úgy megmámorosítja őket, mint a borisszákat a torkukon lecsorgatatt hegyiévé. Szerények, önzetlenek, szinte szemérmesek. Nagy Lajos is ezek közé tartozik. Szelídség, jóindulat Amolyan mackószerű, kissé félszeg ember. Halkan, el-el- akadva formálja a mondatokat — nem kenyere a beszéd. Tekintete sok mindent megőrzött a hajdani gyerekből, de a tisztaságot, a nyíltságot őrizte mag főként; látszik rajta, még a légynek sem igen tudna ártani. Foglalkozása ellenére — gépbeállító lakatos — egész lényében van valami puhaság, mely nem is puhaság voltaképpen, hanem inkább tapintat, szelídség, jóindulat. Élete eddigi 32 évét úgy élte le, hogy inni nem ivott, dohányozni nem dohányzott, rosisz szót nem mondott senkire. Feleségével együtt, az Ipari Műszergyárban dolgozik, anyó- sáék házában, Iklad községben lakik. Fizetését az utolsó fillérig hazaadja. Két kisfia van. Szenvedélyes újságolvasó, szeme gyakran még ebéd közben is a betűkön legel. Szép kertjük van, gyümölcsfákkal, munka után abban keres és talál is mindig matatni valót. Egyébként bagi gyerek, házasság- kötésekor szakadt el falujától. Már 13 évet nyomott le az IMI-ben. Tavaly márciusban a 16-os körzet lakói őt választották meg tanácstagnak. Azóta 22 ház örege-fiatalja hozza vissza a gondjait, neki mondja el minden “kérését, minden panaszát. Ez az ő emberük! Miért éppen neki? Hogyan nyerte el a bizalmukat? Nem volt járdája az egyik végével az Iskola-térbe, másik végével a Parti útba torkolló Temető utcának. Kellene, nagyon kellene, ábrándoztak az emberek. Ö meg nem ábrándozott, hanem nekilátott, és társadalmi munkát szervezett. S mert annyira szívósan csinálta, elérte, amit akart: minden épkézláb ember ásót, csákányt, kapát fogott. „Hát ez ilyen remek fickó? No, lám, ki se néztük belőle! — adták szájról-szájra a környékbeliek. — Hát ez ennyire szívén viseli mindnyájunk sorsát? ...” És az -I iépedés csakhamar felismeréssé alakult át: ez az ő emberük! Épp kapóra jött a tanácstagválasztás. Jelölték, és mind egy szálig rá szavaztak. Pedig figyelmeztette őket: gondolják meg, ő három műszakban dolgozik, kordátok szűkí- tik-csonkítják szabad idejét. Igazuk volt, hogy csak legyintettek aggodalmaira. Tiszteletre méltó lelkiismeretességgel tesz eleget megbízatásának. Mindössze két tanácsülésről hiányzott. Akikor sem a saját hibájából. Csak legalább 48 órával élőbb küldenók a meghívót! Előző nap küldték, a gyárban, az Idő rövidsége miatt, nem tudtak helyettest keríteni. Pedig fontos lett volna, hogy ott legyen. Hevesen vitázik, jegyez, figyel. Volt már, hogy Ecker Dániel tanácselnökkel — ki hitte volna róla! — majdnem összeveszett. Fogadóóra: az utcán Múlt év októberében számolt be először választóinak.. Sokan megjelentek, és hozzá is szóltak számosán. Például az utcai közvilágítás hiányaira hívták fel a figyelmét, a járdafoglalási díj csökkentését kérték. A legélénkebb visszhangot azzal váltotta ki, hogy beharangozta a Temető utca újjáépítését. Kapuja mindig nyitva áll a körzet lakói előtt. Legtöbben azonban csak az utcán szólítják meg: „Gyere már ide egy pillanatra... Várjál meg, mondanék valamit...” ö meg amit hallott, adja tovább a tanácselnöknek. A tanácselnök pedig intézkedik... Már újjáépült a Temető utca, 724 ezer forintba került. Az összeget a megyei tanács építési osztálya adta. A lakosság társadalmi munkában szedte fel és szállította el a régi köveket... Már nem késik a kenyér... 'Már van elég tej... Már megszűntek a propánbutángáz beszerelése körüli bajok... A házát építő Raffai János és Verósz- ki József az utcán tárolt építési anyag után már kevesebb járdafoglalási díjat fizet... Ügyek, ügyek, ügyek Jelenleg is legalább egy tucat ügy foglalkoztatja. Itt van például a község forgalmas főútvonala. Farmotoros buszok, személygépkocsik futkároznak rajta unos-untalan. S keskeny, gödrös! Már eleve rosszul csinálták meg, évről évre sokat költenek rá, toldozgatják-fol- dozgatják, ahelyett, hogy végleg rendbe hoznák ... Az udvari, kerti kutak vize nem alkalmas ivásra. Iklad viszonylag jómódú község, lakói mégsem akarnak törpe vízmüvet létesíteni. Sajnálják rá a pénzt. Van egy mélyfúrt kút az állomás mellett. A (MÁV a gazdája. A gyerekekre különösen veszélyes országúton át lehet csak megközelíteni. Csövét át kellene vezettetni az út alatt, be az iskolaudvarba. A községi tanács vállalná a munka költségeit. A MÁV azonban hajthatatlan. S a kút hús vize jóformán teljesen kárba vész... Jó lenne, ha az Aszód és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet nem a zsúfolt vegyesboltban árusítaná a zöldséget, hanem külön pavilont létesítene. Kerékpáron vagy buszon Aszódra járnak zöldségért az emberek ... A fiatalok szórakozni szeretnének. Se mozi, se presszó, se művelődési ház. Csak két italbolt. Azok is milyenek! S mi van bennük és környékükön ünnepnapokon!... A húsboltba több hús kellene. De csak egy özönvíz előtti lyukas jégszekrénye van: a boltvezető nem mer több húst rendelni, amíg egy rendes hú- tőalkalmatosségot nem küldenek neki... Az elhunytak sírját a rokonok ássák meg, az elhantolást is ők végzik. Alkalmazzon a tanács sírásókat, szerezze be a temetések lebonyolításához szükséges eszközöket... Mindent számontart Egy percig sem hagyja pihenni az újságírót. Kerékpárt ad alája: amiről szó volt, mindent megmutat neki. A tanácsházára és az Előre Tsz-be is elviszi. Az új jegyzetfüzet már-már teljesen megtelik: legalább három cikkre való anyag összegyűlt. És még nincs vége. Mindent számon tart, mindenről tájékozott... Augusztusban kezdik a pártházat építeni, a KISZ-szervezet és az orvosi rendelő is abban kap majd helyet; egy fedél alatt lesz a községi tanács irodáival. A megyei pártbizottság százezer forinttal járult hozzá az építkezéshez ... Az iskolások értékes segítséget adtak a tsz-nek: körülbelül 20 mázsa borsót szüreteltek le. ök is jól jártak, szépen kerestek, a pénzt kirándulásra fordítják... A tsz-tagok 4400 forintot gyűjtöttek a vietnami nép megsegítésére ... Ilyenekkel traktálja az újságírót. 'Még az állomásra is kikíséri. S folyton résen van, nehogy előre köszönjenek neki a szembejövők. De csak ritkán sikerül őket megelőznie. Polgár István Családi ügy a mi kutunk olyan mely, rt hogy belefárad a ka tóm, amíg fölhúzok egy vödör vizet. És ma már eddig ez a tizedik vödör. De még ha leszakadna a karom, akkor sem tudnám elnézni, hogy kiszáradjon a kert. A virágok,- ezek a violák, mályvák hálásabbak, mint az ember. Bár igaz, én nem panaszkodhatok, sok jó emberrel találkoztam már. Itt a szomszédok is rendesek hozzám. nagyon sajnálnak. Az is lehet, hogy azért olyan jók velem, mert az én életem mellett a sajátjuk szépnek tűnik? Amikor hazajöttem a kórházból, sokan odajöttek az utcában, a boltban, hogy miért mentem vissza az uramhoz. Hogy bolond vagyok, amiért nem válók el. Jó vicc. Elválni két gyerekkel, a harmadikkal a hasamban. Amikor a mentők bevittek Pestre, egész úton arra gondoltam, hátha elmegy tőlem a gyerek. Akkor nem is bántam volna, ugyanis ezt a gyereket már előbb is p(. akartam vetetni, csak az orvosok nem engedték, mert már annyi gyereket vettek el tőlem, hogy nem vállalták a műtétet. Azt mondták, bele is halhatnék. M ég fel kell húznom egypár vödörrel. Erre is hiába kértem az uramat, hogy csináltassunk egy rendes kutat. Mosógépet, porszívógépet is kértem tőle, de csak annyit válaszolt, hogy akkor minek tart ő engem. Ha én ezt egyszer ki tudnám találni, hogy valójában minek is tart. A szomszédok azt mondják, azért, hogy az apját ápoljam. Jó vicc. Hát azzal olyan kevés munka van! Tetszik tudni, nem beszámítható az öreg, gyámság alá van helyezve, a Laci a törvényes gyámja. Á, nincsen azzal sok munka, legfeljebb beszélgetni fárasztó vele, ettől mindig megfájdul a fejem. De azért mindennap elbeszélgetek vele, mert tudom én, hogy egy ember nem társaloghat mindig csak magával. A Laci meg nem szólna hozzá, a gyerekek félnek tőle, még az anyám is félt tőle, amíg itt lakott. Én nem félek tőle. Még ezt a dézsát megtöltöm, és aztán átmegyek az anyámhoz. Az albérletért, ahol most lakik, ott ni, a szomszédban — ötszázat fizet érte a nyugdíjából, de annyiért enni is kap —, még akkor vettük ki, amikor otthagytam az uramat. Négyén laktunk ottan egy kis szobában, a gyerekek, az anyám meg én. De amikor visszamentem az uramhoz, ő azt mondta, hogy az anyám nem jöhet vissza. Nem tudom, mit ártott az anyám neki, hiszen amikor a Laci hazajött, ő már kelt fel a konyhaasztaltól, és ült a kályha mellé a sámlira. Még akkor is alig szólt valamit, amikor a Laci először megvert, amikor a fejemet a konyhakredencbe verte. T udja, este lefekvés előtt néha az jut az eszembe, hogy így nem lehet élni. Ezért akartam végezni magammal. Szóval rendesek a szomszédok, hogy befogadtak minket, rendesek itt mindenfelé. Az üzletben is jók hozzám a volt munkatársaim — aztán azt sem engedte az uram, hogy állásban maradjak — biztos ők írták a levelet az érdekemben. De hát énrajtam nem lehet segíteni, a főorvos is megmondta a kórházban, amikor látta rajtam a nyomokat, hogy ez családi ügy. Akkor lehetne csak elérni valamit, ha én jelenteném fel az uramat. Jó vicc. NAGYKŐRÖS: 80 milliós beruházás Itt épül az ország legkorszerűbb élelmiszeripari iskolakombinátja A városi múzeummal szemben, homok- és téglahegyek mellett hatalmas földgyaluk egvengetik a talajt. A munka impozáns méretei nagy vállalkozásról árulkodnak. a visszajöttem az anyámtól, már lesz tíz óra. Akkor majd először kitakarítok, aztán nekiállok főzni. Nem is kell olyan nagyon sietnem, bár mindenki sajnál, hogy menynyire agyondolgozom magam, de nem kell azért annyira sietnem, ugyanis kell még munkát hagynom estére is, mert a Laci nem szereti, ha csak ülök. Ö is rengeteget dolgozik, az igaz — a vállalatnál is nagyon elégedettek vele —, még maszekba is vállal mindenféle asztalosmunkát. egyen ebből a lángosból. Friss még, tegnap este sütöttem. Este jött haza a Laci, és szólt, hogy lángost enne. Jó vicc. Már délben megfőztem, és akkor ebben a melegben még egyszer gyújtsam be neki a sparhertot. Csináltam hát a lángost, és arra gondoltam, hogy ez most már mindig így lesz. Most már mindig félni fogok tőle. Amikor először megvert — az olyan váratlan volt. A vállalatánál volt egy mulatság, és valaki az asztaluktól felkért táncolni. Először azt mondtam, hogy én csak a Lacival táncolok, de ő odaszólt nekem, hogy menjek, hiszen az illető a barátja. És akkor jövünk hazafelé a HÉV-vel, és ö egyre csendesebb lesz, és itthon a konyhában nekem- esik. A múltkor meg tudja, miért vert meg? Fájt a fejem, és kértem, hogy halkítsa le a Szellő Dezsőt, az építkezés művezetőjét kérem meg, hogy tájékoztasson bennünket az itt folyó munkákról. — Régi vágyát váltjuk valóra, a Toldi Miklós élelmiszerrádiót. Hogy ő nem halkítja le. Kimentem a kertbe, aztán az utcára, és sétáltam egyet, csak amerre a lábam vitt. Egy óra múlva hazamegyek. Kérdezi, hogy hol voltam. Mondom, sétálni. Hogy jöjjek be a szobába. Akkor megint megvert. Másnap bementem a boltba, ahol régebben dolgoztam. Azzal fogadtak, hogy mutassam csak a karomat és a hátamat. Úgy látszik, az anyám elmondta nekik, hogy mi történt előző este. Azután mindenki azt mondta a boltban, hogy hagyjam ott az uramat, de én azt nem mertem megtenni, inkább beszedtem az összes orvosságot, amit itthon találtam. Csak miután hazakerültem a kórházból, azután fogtam a gyerekeket, és költöztem át a szomszédba. Negyednapra átjött az uram, és azt mondta, hogy én tévedek, ha azt hiszem, hogy le fogom vonatni tőle a gyerektartást. És azt is mondta, költözzek vissza, mert úgy csak jobb lehet. De ha itt maradok, akkor csak rosszabb lesz, mert akkor belevág egy kést a hasamba. Akkor aztán visszaköltöztünk. De az anyám nem jöhetett. M ost már így is marad minden. És ne tessék velem foglalkozni, mert rajtam nem lehet segíteni. Megmondta a főorvos úr is, hogy ez családi ügy... Padányi Anna ipari szakközépiskola tanárainak és diákjainak, egy itt felépítendő, minden igényt kielégítő iskolakombinát formájában. Közel 80 millió forintos költséggel, 30 hónap után akarjuk átadni rendeltetésének a korszerű épületet. Az a körülmény, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár az ország legkorszerűbb ilyen gyára, a fiatal szakmunkás- gárda utánpótlásának biztosítását egyre sürgetőbben vetette fel az utóbbi időkben. Ezért is épül Nagykőrösön ez az is- kolakombinát. Az. épületkomplexumban helyet kap egy négyemeletes, ezerszemélyes iskola- épület, amelyet a legkorszerűbb előadótermekkel, laboratóriumokkal, kísérletező és bemutató helyiségekkel szerelünk fel. Az épülethez egy csarnok kapcsolódik majd, ahol a különböző élelmiszeripari gépek nyernek elhelyezésit. Mivel a csarnok két részre osztott, egyik részében a tanulók gyakorlati oktatása folyik, másik része pedig ebédlőhelyiség lesz. Ehhez az épületrészhez csatlakozik a nagy méretű tornaterem, a szükséges öltöző, illetve tisztálkodóhelyiségekkel. A középső épülettömbhöz kapcsolódó kollégiumban 400 fiú és 300 lány kap majd szállást. Az épületkomplexum vízellátását az elmúlt évben fúr több száz méteres kút és eg' víztorony biztosítja majd. A távfűtéshez szükséges gőzt a konzervgyár Il-es telepéről, vezetékeken juttatják a helyszínre. (ferenci) Nyírségi ősz Október 1—20 között rendezik meg az idén a „Nyírségi ősz” eseménysorozatát. Több mint száz rendezvénye közű! országos jelentőségű lesz a magyar irodalomtörténeti társaság vándorgyűlése. Leleplezik Krúdy Gyula és Benczúr Gyula emléktábláját. Ez alkalommal rendezik meg Kisvárául várossá nyilvánításának fél évezredes jubileumi ünnepségeit is. VADVÍZES KOMBINÁT A Közép-tiszai Állami Gazdaság bánhalmi üzemegységének másfél ezer holdas vadvízzel borított területén az Alföld legkorszerűbb üzemi haltenyésztő kombinátját alakították ki. Ez a terület korábban alig hozott hasznot a gazdaságnak, ma pedig több mint hatvan vagon halat „termel” évente. Fisetek, főúr! Nyáron és különösen hét végén, megnő a Dunakanyar forgalma. Bel- és külföldi turisták ezrei keresnek menedéket a meleg elől. Frissítőként megisznak egy üveg málnaszörpöt, jaf- fát vagy sört. Apropó! Sör! Én is ittam. Elsőosztályú helyen, egyik barátommal. Most nem azt akarom elmondani, hogy kánikulában nehezen lehet ka>p- ni, vagy ha van, akkor langyos. Tíz perce ülünk. Most éppen kicsi a forgalom. Csak három asztalnál ülnek. Néhány perc és megjelenik a pincér. — Két üveg Kőbányait kérek. — Kőbányait tetszett kérni? — hajol hozzám, mintha legalábbis kirántott zebu- fartőt kértem volna, á’ la Szépasz- szony. — Igen-----rebeg em, most már biztonságomban meginogva. Felegyenesedik, hüvelykujjával méltóságteljesen hátrabök: — A sarki kocsmában. Lengyel sört ittunk. Ott. Később cigarettát kérek. — Már az előbb ajánlottam a sarki kocsmát — és megismétli hüvelykujjával az iménti mozdulatot. — Fizetek. — Majd. Elvonul. Ezalatt barátommal megállapítottuk, hogy a kiszolgálás nem elsőosztályú. De legalább némakor megfejni bennünket. Ennek többször is tanújelét adta azzal, hogy pillantásra se méltatott bennünket. Igaz, a többieket sem. Már az első figyelmeztetést meg kellett volna hallgatnunk, állapítottuk meg. Közöltük vele, s egyben azt is, hogy a szokásnak szeretnénk eleget tenni, mielőtt az általa ajánlott helyre betérnénk. — Huszonhárom forint — vetette oda. Három zöldet adtam. — Elvette és szó nélkül elvonult. Sunyó Aszfaltoznak a Népköztársaság útján. (Szigetfű felvétele)
