Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-19 / 168. szám

4 1968. JÜLIUS 19., PÉNTEK Akinek előre köszönnek Egy tanácstaggal — keresztül-kasul Iklandon Vannak, akik szívesein áldoz­zák életük egy részét köz­ügyekre. Úgy szereznek ma­guknak örömet, jóleső érzést, hogy másokon segítenek. Egy- egy boldog sóhaj, mélyet tár­saik ajkáról hallanak elröp­penni, úgy megmámorosítja őket, mint a borisszákat a torkukon lecsorgatatt hegy­iévé. Szerények, önzetlenek, szinte szemérmesek. Nagy La­jos is ezek közé tartozik. Szelídség, jóindulat Amolyan mackószerű, kissé félszeg ember. Halkan, el-el- akadva formálja a mondatokat — nem kenyere a beszéd. Te­kintete sok mindent megőrzött a hajdani gyerekből, de a tisz­taságot, a nyíltságot őrizte mag főként; látszik rajta, még a légynek sem igen tudna árta­ni. Foglalkozása ellenére — gépbeállító lakatos — egész lényében van valami puhaság, mely nem is puhaság volta­képpen, hanem inkább tapin­tat, szelídség, jóindulat. Élete eddigi 32 évét úgy élte le, hogy inni nem ivott, dohá­nyozni nem dohányzott, rosisz szót nem mondott senkire. Feleségével együtt, az Ipari Műszergyárban dolgozik, anyó- sáék házában, Iklad községben lakik. Fizetését az utolsó fil­lérig hazaadja. Két kisfia van. Szenvedélyes újságolvasó, sze­me gyakran még ebéd közben is a betűkön legel. Szép kert­jük van, gyümölcsfákkal, mun­ka után abban keres és talál is mindig matatni valót. Egyéb­ként bagi gyerek, házasság- kötésekor szakadt el falujától. Már 13 évet nyomott le az IMI-ben. Tavaly márciusban a 16-os körzet lakói őt választották meg tanácstagnak. Azóta 22 ház örege-fiatalja hozza vissza a gondjait, neki mondja el minden “kérését, minden pana­szát. Ez az ő emberük! Miért éppen neki? Hogyan nyerte el a bizalmukat? Nem volt járdája az egyik végével az Iskola-térbe, másik végével a Parti útba torkolló Temető utcának. Kellene, na­gyon kellene, ábrándoztak az emberek. Ö meg nem ábrán­dozott, hanem nekilátott, és társadalmi munkát szervezett. S mert annyira szívósan csi­nálta, elérte, amit akart: min­den épkézláb ember ásót, csá­kányt, kapát fogott. „Hát ez ilyen remek fickó? No, lám, ki se néztük belőle! — adták szájról-szájra a környékbeliek. — Hát ez ennyire szívén viseli mindnyájunk sorsát? ...” És az -I iépedés csakhamar felis­meréssé alakult át: ez az ő emberük! Épp kapóra jött a tanácstagválasztás. Jelölték, és mind egy szálig rá szavaztak. Pedig figyelmeztette őket: gon­dolják meg, ő három műszak­ban dolgozik, kordátok szűkí- tik-csonkítják szabad idejét. Igazuk volt, hogy csak le­gyintettek aggodalmaira. Tisz­teletre méltó lelkiismeretesség­gel tesz eleget megbízatásá­nak. Mindössze két tanácsülés­ről hiányzott. Akikor sem a sa­ját hibájából. Csak legalább 48 órával élőbb küldenók a meghívót! Előző nap küldték, a gyárban, az Idő rövidsége miatt, nem tudtak helyettest keríteni. Pedig fontos lett vol­na, hogy ott legyen. Hevesen vitázik, jegyez, figyel. Volt már, hogy Ecker Dániel ta­nácselnökkel — ki hitte volna róla! — majdnem összeveszett. Fogadóóra: az utcán Múlt év októberében szá­molt be először választóinak.. Sokan megjelentek, és hozzá is szóltak számosán. Például az utcai közvilágítás hiányaira hívták fel a figyelmét, a járda­foglalási díj csökkentését kér­ték. A legélénkebb visszhan­got azzal váltotta ki, hogy be­harangozta a Temető utca új­jáépítését. Kapuja mindig nyitva áll a körzet lakói előtt. Legtöbben azonban csak az utcán szólít­ják meg: „Gyere már ide egy pillanatra... Várjál meg, mondanék valamit...” ö meg amit hallott, adja tovább a ta­nácselnöknek. A tanácselnök pedig intézkedik... Már újjá­épült a Temető utca, 724 ezer forintba került. Az összeget a megyei tanács építési osztálya adta. A lakosság társadalmi munkában szedte fel és szállí­totta el a régi köveket... Már nem késik a kenyér... 'Már van elég tej... Már megszűn­tek a propánbutángáz beszere­lése körüli bajok... A házát építő Raffai János és Verósz- ki József az utcán tárolt épí­tési anyag után már kevesebb járdafoglalási díjat fizet... Ügyek, ügyek, ügyek Jelenleg is legalább egy tu­cat ügy foglalkoztatja. Itt van például a község forgalmas fő­útvonala. Farmotoros buszok, személygépkocsik futkároznak rajta unos-untalan. S keskeny, gödrös! Már eleve rosszul csi­nálták meg, évről évre sokat költenek rá, toldozgatják-fol- dozgatják, ahelyett, hogy vég­leg rendbe hoznák ... Az udvari, kerti kutak vize nem alkalmas ivásra. Iklad vi­szonylag jómódú község, lakói mégsem akarnak törpe vízmü­vet létesíteni. Sajnálják rá a pénzt. Van egy mélyfúrt kút az állomás mellett. A (MÁV a gazdája. A gyerekekre különö­sen veszélyes országúton át le­het csak megközelíteni. Csövét át kellene vezettetni az út alatt, be az iskolaudvarba. A községi tanács vállalná a mun­ka költségeit. A MÁV azonban hajthatatlan. S a kút hús vize jóformán teljesen kárba vész... Jó lenne, ha az Aszód és Vi­déke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet nem a zsúfolt vegyesboltban áru­sítaná a zöldséget, hanem kü­lön pavilont létesítene. Kerék­páron vagy buszon Aszódra járnak zöldségért az embe­rek ... A fiatalok szórakozni szeret­nének. Se mozi, se presszó, se művelődési ház. Csak két ital­bolt. Azok is milyenek! S mi van bennük és környékükön ünnepnapokon!... A húsboltba több hús kelle­ne. De csak egy özönvíz előt­ti lyukas jégszekrénye van: a boltvezető nem mer több húst rendelni, amíg egy rendes hú- tőalkalmatosségot nem külde­nek neki... Az elhunytak sírját a roko­nok ássák meg, az elhantolást is ők végzik. Alkalmazzon a tanács sírásókat, szerezze be a temetések lebonyolításához szükséges eszközöket... Mindent számontart Egy percig sem hagyja pi­henni az újságírót. Kerékpárt ad alája: amiről szó volt, min­dent megmutat neki. A tanács­házára és az Előre Tsz-be is elviszi. Az új jegyzetfüzet már-már teljesen megtelik: legalább három cikkre való anyag összegyűlt. És még nincs vége. Mindent számon tart, min­denről tájékozott... Augusz­tusban kezdik a pártházat épí­teni, a KISZ-szervezet és az orvosi rendelő is abban kap majd helyet; egy fedél alatt lesz a községi tanács irodái­val. A megyei pártbizottság százezer forinttal járult hozzá az építkezéshez ... Az iskolá­sok értékes segítséget adtak a tsz-nek: körülbelül 20 mázsa borsót szüreteltek le. ök is jól jártak, szépen kerestek, a pénzt kirándulásra fordítják... A tsz-tagok 4400 forintot gyűj­töttek a vietnami nép megse­gítésére ... Ilyenekkel traktálja az új­ságírót. 'Még az állomásra is kikíséri. S folyton résen van, nehogy előre köszönjenek ne­ki a szembejövők. De csak rit­kán sikerül őket megelőznie. Polgár István Családi ügy a mi kutunk olyan mely, rt hogy belefárad a ka tóm, amíg fölhúzok egy vödör vizet. És ma már eddig ez a tizedik vödör. De még ha leszakadna a karom, akkor sem tudnám elnézni, hogy kiszáradjon a kert. A virágok,- ezek a violák, mályvák hálásabbak, mint az ember. Bár igaz, én nem pa­naszkodhatok, sok jó ember­rel találkoztam már. Itt a szomszédok is rendesek hoz­zám. nagyon sajnálnak. Az is lehet, hogy azért olyan jók ve­lem, mert az én életem mellett a sajátjuk szépnek tűnik? Amikor hazajöttem a kórház­ból, sokan odajöttek az utcá­ban, a boltban, hogy miért mentem vissza az uramhoz. Hogy bolond vagyok, amiért nem válók el. Jó vicc. Elválni két gyerekkel, a harmadikkal a hasamban. Amikor a men­tők bevittek Pestre, egész úton arra gondoltam, hátha el­megy tőlem a gyerek. Akkor nem is bántam volna, ugyanis ezt a gyereket már előbb is p(. akartam vetetni, csak az or­vosok nem engedték, mert már annyi gyereket vettek el tőlem, hogy nem vállalták a műtétet. Azt mondták, bele is halhatnék. M ég fel kell húznom egypár vödörrel. Erre is hiába kértem az uramat, hogy csi­náltassunk egy rendes kutat. Mosógépet, porszívógépet is kértem tőle, de csak annyit válaszolt, hogy akkor minek tart ő engem. Ha én ezt egy­szer ki tudnám találni, hogy valójában minek is tart. A szomszédok azt mondják, azért, hogy az apját ápoljam. Jó vicc. Hát azzal olyan kevés munka van! Tetszik tudni, nem beszámítható az öreg, gyámság alá van helyezve, a Laci a törvényes gyámja. Á, nincsen azzal sok munka, leg­feljebb beszélgetni fárasztó ve­le, ettől mindig megfájdul a fejem. De azért mindennap el­beszélgetek vele, mert tudom én, hogy egy ember nem tár­saloghat mindig csak magával. A Laci meg nem szólna hozzá, a gyerekek félnek tőle, még az anyám is félt tőle, amíg itt lakott. Én nem félek tőle. Még ezt a dézsát megtöltöm, és aztán átmegyek az anyám­hoz. Az albérletért, ahol most lakik, ott ni, a szomszédban — ötszázat fizet érte a nyugdí­jából, de annyiért enni is kap —, még akkor vettük ki, ami­kor otthagytam az uramat. Né­gyén laktunk ottan egy kis szobában, a gyerekek, az anyám meg én. De amikor visszamentem az uramhoz, ő azt mondta, hogy az anyám nem jöhet vissza. Nem tudom, mit ártott az anyám neki, hi­szen amikor a Laci hazajött, ő már kelt fel a konyhaasztaltól, és ült a kályha mellé a sám­lira. Még akkor is alig szólt valamit, amikor a Laci először megvert, amikor a fejemet a konyhakredencbe verte. T udja, este lefekvés előtt néha az jut az eszembe, hogy így nem lehet élni. Ezért akartam végezni magammal. Szóval rendesek a szomszé­dok, hogy befogadtak minket, rendesek itt mindenfelé. Az üzletben is jók hozzám a volt munkatársaim — aztán azt sem engedte az uram, hogy ál­lásban maradjak — biztos ők írták a levelet az érdekemben. De hát énrajtam nem lehet se­gíteni, a főorvos is megmond­ta a kórházban, amikor látta rajtam a nyomokat, hogy ez családi ügy. Akkor lehetne csak elérni valamit, ha én je­lenteném fel az uramat. Jó vicc. NAGYKŐRÖS: 80 milliós beruházás Itt épül az ország legkorszerűbb élelmiszeripari iskolakombinátja A városi múzeummal szem­ben, homok- és téglahegyek mellett hatalmas földgyaluk egvengetik a talajt. A munka impozáns méretei nagy vállal­kozásról árulkodnak. a visszajöttem az anyám­tól, már lesz tíz óra. Ak­kor majd először kitakarítok, aztán nekiállok főzni. Nem is kell olyan nagyon sietnem, bár mindenki sajnál, hogy meny­nyire agyondolgozom magam, de nem kell azért annyira sietnem, ugyanis kell még munkát hagynom estére is, mert a Laci nem szereti, ha csak ülök. Ö is rengeteget dol­gozik, az igaz — a vállalatnál is nagyon elégedettek vele —, még maszekba is vállal min­denféle asztalosmunkát. egyen ebből a lángosból. Friss még, tegnap este sütöttem. Este jött haza a La­ci, és szólt, hogy lángost en­ne. Jó vicc. Már délben meg­főztem, és akkor ebben a me­legben még egyszer gyújtsam be neki a sparhertot. Csinál­tam hát a lángost, és arra gon­doltam, hogy ez most már min­dig így lesz. Most már mindig félni fogok tőle. Amikor először megvert — az olyan váratlan volt. A vál­lalatánál volt egy mulatság, és valaki az asztaluktól felkért táncolni. Először azt mond­tam, hogy én csak a Lacival táncolok, de ő odaszólt ne­kem, hogy menjek, hiszen az illető a barátja. És akkor jö­vünk hazafelé a HÉV-vel, és ö egyre csendesebb lesz, és itthon a konyhában nekem- esik. A múltkor meg tudja, miért vert meg? Fájt a fejem, és kértem, hogy halkítsa le a Szellő Dezsőt, az építkezés művezetőjét kérem meg, hogy tájékoztasson bennünket az itt folyó munkákról. — Régi vágyát váltjuk való­ra, a Toldi Miklós élelmiszer­rádiót. Hogy ő nem halkítja le. Kimentem a kertbe, aztán az utcára, és sétáltam egyet, csak amerre a lábam vitt. Egy óra múlva hazamegyek. Kér­dezi, hogy hol voltam. Mon­dom, sétálni. Hogy jöjjek be a szobába. Akkor megint meg­vert. Másnap bementem a bolt­ba, ahol régebben dolgoztam. Azzal fogadtak, hogy mutas­sam csak a karomat és a há­tamat. Úgy látszik, az anyám elmondta nekik, hogy mi tör­tént előző este. Azután min­denki azt mondta a boltban, hogy hagyjam ott az uramat, de én azt nem mertem meg­tenni, inkább beszedtem az összes orvosságot, amit itthon találtam. Csak miután haza­kerültem a kórházból, azután fogtam a gyerekeket, és köl­töztem át a szomszédba. Ne­gyednapra átjött az uram, és azt mondta, hogy én tévedek, ha azt hiszem, hogy le fogom vonatni tőle a gyerektartást. És azt is mondta, költözzek vissza, mert úgy csak jobb le­het. De ha itt maradok, akkor csak rosszabb lesz, mert akkor belevág egy kést a hasamba. Akkor aztán visszaköltöztünk. De az anyám nem jöhetett. M ost már így is marad min­den. És ne tessék velem foglalkozni, mert rajtam nem lehet segíteni. Megmondta a főorvos úr is, hogy ez családi ügy... Padányi Anna ipari szakközépiskola tanárai­nak és diákjainak, egy itt fel­építendő, minden igényt kielé­gítő iskolakombinát formájá­ban. Közel 80 millió forintos költséggel, 30 hónap után akarjuk átadni rendelteté­sének a korszerű épületet. Az a körülmény, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár az ország legkorszerűbb ilyen gyára, a fiatal szakmunkás- gárda utánpótlásának biztosí­tását egyre sürgetőbben vetet­te fel az utóbbi időkben. Ezért is épül Nagykőrösön ez az is- kolakombinát. Az. épületkomplexumban helyet kap egy négyemele­tes, ezerszemélyes iskola- épület, amelyet a legkor­szerűbb előadótermekkel, laboratóriumokkal, kísér­letező és bemutató helyisé­gekkel szerelünk fel. Az épülethez egy csarnok kap­csolódik majd, ahol a külön­böző élelmiszeripari gépek nyernek elhelyezésit. Mivel a csarnok két részre osztott, egyik részében a tanulók gya­korlati oktatása folyik, másik része pedig ebédlőhelyiség lesz. Ehhez az épületrészhez csatla­kozik a nagy méretű tornate­rem, a szükséges öltöző, illetve tisztálkodóhelyiségekkel. A középső épülettömbhöz kapcsolódó kollégiumban 400 fiú és 300 lány kap majd szállást. Az épületkomplexum vízel­látását az elmúlt évben fúr több száz méteres kút és eg' víztorony biztosítja majd. A távfűtéshez szükséges gőzt a konzervgyár Il-es telepéről, vezetékeken juttatják a hely­színre. (ferenci) Nyírségi ősz Október 1—20 között rende­zik meg az idén a „Nyírségi ősz” eseménysorozatát. Több mint száz rendezvénye közű! országos jelentőségű lesz a magyar irodalomtörténeti tár­saság vándorgyűlése. Leleple­zik Krúdy Gyula és Benczúr Gyula emléktábláját. Ez alka­lommal rendezik meg Kisvárául várossá nyilvánításának fél évezredes jubileumi ünnepsé­geit is. VADVÍZES KOMBINÁT A Közép-tiszai Állami Gaz­daság bánhalmi üzemegységé­nek másfél ezer holdas vad­vízzel borított területén az Alföld legkorszerűbb üzemi haltenyésztő kombinátját ala­kították ki. Ez a terület ko­rábban alig hozott hasznot a gazdaságnak, ma pedig több mint hatvan vagon halat „ter­mel” évente. Fisetek, főúr! Nyáron és külö­nösen hét végén, megnő a Dunaka­nyar forgalma. Bel- és külföldi turisták ezrei ke­resnek menedé­ket a meleg elől. Frissítőként meg­isznak egy üveg málnaszörpöt, jaf- fát vagy sört. Ap­ropó! Sör! Én is ittam. Elsőosztá­lyú helyen, egyik barátommal. Most nem azt akarom elmondani, hogy kánikulában ne­hezen lehet ka>p- ni, vagy ha van, akkor langyos. Tíz perce ülünk. Most éppen kicsi a forgalom. Csak három asztalnál ülnek. Néhány perc és megjele­nik a pincér. — Két üveg Kő­bányait kérek. — Kőbányait tetszett kérni? — hajol hozzám, mintha legalábbis kirántott zebu- fartőt kértem vol­na, á’ la Szépasz- szony. — Igen-----rebe­g em, most már biztonságomban meginogva. Felegyenesedik, hüvelykujjával méltóságteljesen hátrabök: — A sarki kocs­mában. Lengyel sört it­tunk. Ott. Később cigarettát kérek. — Már az előbb ajánlottam a sar­ki kocsmát — és megismétli hü­velykujjával az iménti mozdula­tot. — Fizetek. — Majd. Elvonul. Ezalatt barátommal meg­állapítottuk, hogy a kiszolgálás nem elsőosztályú. De legalább némakor megfejni bennün­ket. Ennek több­ször is tanújelét adta azzal, hogy pillantásra se méltatott bennün­ket. Igaz, a töb­bieket sem. Már az első figyelmez­tetést meg kellett volna hallgat­nunk, állapítottuk meg. Közöltük vele, s egyben azt is, hogy a szokás­nak szeretnénk eleget tenni, mi­előtt az általa ajánlott helyre betérnénk. — Huszonhárom forint — vetette oda. Három zöldet adtam. — Elvette és szó nélkül elvo­nult. Sunyó Aszfaltoznak a Népköztársaság útján. (Szigetfű felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents