Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-16 / 165. szám
I ti rtsi HEGY v’/íírlap 196* JULIUS •«.. KEDD 600 EVES NAGYKŐRÖS Virágdíszbe öltözött n város Szeretik városukat a körösiek. Sokat tesznek azért, hogy városiasod j ék. szebbé váljon, hogy azok is, akiknek lakóhelye, meg a»k is, akik vendégként érkeznek ide, jól érezzék magukat a napról napra csinosodó környezetben. A legfrissebb adatok szerint az év első felében 689 ezer forint értékű társadalmi munka öltött testet a rendbehozott utak, felújított járdák, virággal díszített parksávok, az iskolafejlesztés formájában. Több száz négyzetméternyi járdát készítettek a házak előtt, amellett, hogy saját környezetük csinosításán dolgoztak, szebbé tették ezzel a kezdeményezésükkel az egész várost. Kettőszáznegyvenöt lakos dolgozott azon, hogy háza előtt ízléses, szemet gyönyörködtető virágoskertet, park- sávot létesítsen. A külterületen levő ho- molytáji iskola kultúrköz- ponttá válásához nagymértékben hozzájárultak azok a szülők, akik a villamosításhoz szükséges légvezeték szerelési munkálatainál cs az épület belső elektromos hálózatának elkészítésénél segédkeztek. Ugyanígy tettek azok is, akik az Arany János iskola tanie- remnövelése céljából megvásárolt Rákóczi úti épület átalakítását, tatarozását végezték. Csak az óvodáskorú gyermekek szülei több mint nyolcvanezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá ez évben már a gyerekek nappali otthonának csinosításához, felszerelésének gazdagításához. Szinte nincs a városnak olyan üzeme vagy intézménye, amely ne kapcsolódott volna be az ifjúsági park építésébe. A konzervgyár, az állami gazdaság, a városgazdálkodási vállalat, a MÉH és az AKÖV egyaránt kivette a ‘részét ennek a szép tervnek a megvalósításából. A jubileumának ünneplésére készülő város napról napra szépül, csinosodik. Az új létesítményekben azoknak a ke- zemunkája is benne van, akik városuk iránti szeretetből, önzetlenül dolgoznak a hatszáz éves Nagykőrös korszerűsítésén, szépítésén. — Karai — ,A BORZALMAK FILMJE' Üllői kérdés: Nincs elé Lesz, ha a Kossuth Tsz látja el a községet Az üllői Kossuth Tsz tejcsarnokában katonás a rend. A kimosott kannák fejjel lefelé sorakoznak, a sárga ke- ramitpadló még nedves, nemrég mosták fel. Tisztán várják a hűtőedények az esti fejést. Itt még a tejet hagyományos módon, bordás vízhűtővel hűtik, de már szerelik a modern, ammóniákkal működő új berendezést. A tsz-ben naponta több mint ezer liter tejet fejnek. A szállítás gazdája Vakarcs László fogatos, naponta pontos időre, két helyről szállítja ide a tejet, a Gyár utcai tehenészetből és a Zsa- róka-hegyről. A tej nagyobb mennyiségét a c-^lédi tejipar veszi át. Most, nyáron: az éjjeli órákban. Helyben csak annyi marad, amennyi a fogyasztóknak kell. Éppen eddig jutottam el a tájékozódásban, amikor vásárlók jöttek. Gyorsan megteltek a háziasszonyok kannái, azonban nem jutott mindenkinek. Miért van ez? Azért, mert sokan eddig a boltból vitték a tejet, most újabban pedig ide jönnek. Miért éppen ide? Az egyik vásárlót, Szekendinét kérdezem : — Jobb ez a tej? — Az a tej jó amelyik föladja a fölét — válaszol diplomatikusan, aztán mégis csak állást foglal: — Ez pedig föladja. Az üllői boltokat jelenleg a ceglédi tejipar látja el. Most viszont a Kossuth Tsz azt tervezi, hogy növeli a tehén- állományát, fokozza a tejtermelést, s így majd lehetőség nyílik arra, hogy ez a szövetkezet lássa el egész Üllőt. S így remélhetőleg nem lesz gond a tej ellátással. (em) HALÁLFEJESEK A „Hálálfejesek” című produkciót nem fémjelzi híres sztárok neve, a film nem szerepel a nagy világfilmek listáján és mégis az utóbbi évek legkeményebb, legnagyszerűbe amerikai filmjét láthatja a magyar néző. A borzalmak filmje ■— ezt mondta egy néző a bemutatóról kijövet. A meghatározás találó. Egy amerikai kisvárosban élnek a „vesztesek”. így nevezik magukat, és hátukon viselik a feliratot: „Vesztésre születtem”. És a jelszó alatt egy kereszt, melyre egy meztelen nőt feszítettek, karjukra horogkeresztet tetováltak, nyakukban a német vaskereszt lóg, búvóhelyükön a falat Himmler-feliratok „díszítik”. Bőgő motorjaikon száguldoznak a kisváros utcáin ezek a hippik, a városka tunya polgárai közönyösen nézik őket. önző nyugalmukból még akkor sem moccannak, amikor egy fiatalembert a szemük láttára vernek félholtra. Egy ember van, aki a szerencsétlen védelmére kel; egy fiatal indián fickó, aki nemrégen tért haza egy háborúból. A nézőnek nem kell magyarázni, hogy ez a hadszíntér csak Vietnam lehet. Itt az indián nagy emberölő hírében állt. És a hős hadfi most a gyengébb oldalára áll. Megvédi a fiatalembert, akinek a közeli büfé tulajdonosa még azt sem akarja megengedni, hogy segítségért telefonáljon. Áttekinthető képet kaphatunk az amerikai társadalomról és a sokat reklámozott amerikai demokráciáról. Itt mindenkinek joga van horogkeresztet viselni, az egyébként jó szándékú ügyész tehetetlen, mert az amerikai demokrácia törvényei megkötik kezét. A banda tagjai tudva ezt, sorra félemlítik meg azokat a tanúkat, akik esetleg ellenük vallhatnának. Elhallgatnak a megerőszakolt lányok szülei, a kislányok sem merik vállalni a tanúvallomást. Az egyik anya felteszi a kérdést az ügyésznek: — Tudja maga százszázalékosan biztosítani az életünket? Meg tud minket védeni ezektől? Az ügyész becsületesen bevallja, hogy nem. Ebben a társadalomban, az erőszak, a megfélemlítés légkörében nincs védelem az ember számára. Ott, ahol tehetetlen a törvény, ahol a hamis demokrácia lehetőséget ad a legkegyetlenebb erőszak uralmának, ott a kisember kiszolgáltatottá és védtelenné válik. Bár a film mást is elmond: A következetes kiállás, a Takaros történetek A Veresegyházi Községi Tanács épületének falán ezüst színű, téglalap alakú táblácska, rajta felírjás: TISZTA UDVAR, RENDES HÁZ Meghökkent és rejtett komikuma megragad. Hiszen minden valószínűség szerint feltűnést keltene, ha a tanácsháza folyosóján tyúkok kúrálnának, a repedező tetőről macskák zuhannának a kétségbeesett ügyfél nyakába, é^ az udvaron, a magasra nőtt gyomot ugra-bugra kecskék rágcsálnák. ★ Kisvendéglő Legalábbis így hívják. Azonban a látvány nem éppen a kisvendéglők szelíd nyugalmára emlékeztet. A kerthelyiség — néhány porban hempergő asztal, terítő nélkül — üres. Itt nincs kiszolgálás. Az ajtóban megcsap a tömény szesz sza<A». Szememet csípi a sűrű cigarettafüst. A délutáni meleg nem riasztja el az embereket: izzadtan vitáznak és isznak a párás poharakból. Oxigénmentes a levegő, mégis sokan hajolnak a recsegő asz-r talok fölé. A „legifjabb” vendégek is a középkorúakhoz tartoznak. A sarokban — innen alig látni — cigánybanda muzsikál. Rajtuk elhasznált, kockás ing. Riadtan száll a hang, majd elvész a pörlekedő zajban. Rögtön az ajtó mellett pedig egy csillogó angol játék- automata áll. Pityókás öregek pötyögtetik az acélgolyókat a színes kiszögelléseknek. A gép kattog, rója a számokat, és kívülről a gyerekek irigykedve bámulják a villanycsodát. A falakon repedések, a festék már régen lepattogzott. A mennyezet a füsttől már egészen fekete. A pult piszkos. A szivárványszínekben tündöklő automata kacérkodva szemembe tűz: „Bally Sky Divers” ... ★ Pilisvörösvár. Rendőrség. Az udvarban kert. Gondozott virágágyásokból itt-ott másfél méteres kerti törpék méregetik a belépő embereket. Színes, édes kerti törpék. Hangulatos. Tőlem bal kéz felé, a pázsiton félkörben, kis kőemelvény. Ezen belül, feszes vigyázzban, géppisztolyos rendőr. Gipszből. A kőemelvényről galambpár hajol a gipszrendőr fölé. Szép szimbólum. ★ Szomszédunk nagy haragú ember. Egy-két rossz szó — máris üt. Erre pedig sokszor ad alkalmat az utca embere. A napokban a házi Góliát felkötött karral érkezett haza. A lakók csodálkozva néztek ősz- sze. Ilyen még nem volt! Ki tehette? A történet hiteléhez még két apró dolog tartozik. Szomszédunk utálja a japánokat. A másik már csak egy újsághír: „Japán cselgáncsozók Budapesten." B. Tamás Ervin harc nyílt vállalása előbb- utóbb meg kell hogy hozza a győzelmet. Talán erre is buzdít, ezt akarták elmondani az alkotók. Arról az Amerikáról szól ez a film, ahol ezrek és ezrek esnek áldozatul lőfegy- veres merényleteknek. Ha e probléma nem lenne jelentős, nyilván nem készül el ez a film. Ha egy jelentéktelen, elszigetelt esetről lenne szó, nem lett volna szükség e döbbenetes erejű alkotás elkészítésére. De napjaink Amerikájának súlyos betegségéről van szó, /amikor egyre inkább elhatalmasodik az az érv: Ha Vietnamban dicsőség ölni, akkor itthon is ez az egyetlen lehetséges eszköz. A film művészi eszközeivel, helyenkénti naturalizmusával, a kicsit amerikaias ízű happy enddel nem lehet teljesen egyetérteni. Európai művészek talán másként csinálták volna ezt a filmet. De ez végül is Amerikának szól. Ősz Ferenc Telefonetikett — Sok ember neveletlen, de mindenki nevelhető — bölcs :lke- dett telefonközpontos ismerősöm és szavai bizonyítására elmondott egy aznapi esetet, így történt. Telefon: cseng. Központos: Tessék, ... vállalat. A hang: Rényi- vel akarok beszélni. (Itt kezdődött a népnevelés.’) Központos: Bocsánat, de egy szót sem értek (leteszi). Telefon: másodszor cseng. Központos: Tessék. .. . vállalat. A hang: Rényi ún-al akarok beszélni. Központos: Egy szót sem értek (leteszi). Telefon: harmadszor cseng. (Hívó harmadik forintja ugrik). Központos: Tessék, .. vállalat. A hang: Kapcsolja Rínyi urat. Központos: így nem megyünk semmire. Fújjon bele, rázza meg, vagy gondolkodjék, mit lehet tenni (leteszi). Telefon: negyedszer cseng. Központos: Tessék, ... vállalat. A hang: Jó napot kívánok! Szíveskedjék Rényi urat kapcsolni. Központos: így már kitűnő. Azonnal kapcsolom... (P. r.) Műanyag tégla A francia építőipari cégek megkezdték a műanyag téglák gyártását. Ebből az anyagból minden szakképzettség nélkül könnyen építhetők kétszintes házak. Dabasi „invázió"' a Balatonon Révfülöpön még tavaly mintegy másfél holdas szép, be- fásított területet hódított meg a dabasi járás. Birtokát egész nyáron át megszállva tartotta úttörőserege. Az iskolaévben ugyan üres volt, de idén rögtön vizsga után újból elindult a „megszálló” had és tábort vert. Sátrai most is ott virítanak a lombok alatt. A járás vezetői és társadalmi szervei azonban nemcsak a nyári hónapokban akarják hasznát venni révfülöpi parkjuknak. A Pest megyei Tanács Tervezőirodájának KlSZ-bizott- sága vállalta a huzamosabb „megszállás” terveinek kidolgozását. Eszerint először komoly konyhaépületet emelnek, mert a seregek jó ellátása minden akció sikerének elsőrendű feltétele. Aztán az úttörőket jövő nyárig felváltja a derékhad, hogy az állandó erődítmények kiépítését megkezdje, de még csak zsoldot sem fogad el senki ezért. Igaz, hogy nem rohammunkát végeznek, két-három év is beletelhet, amíg elkészülnek. Azonban mialatt a fiatalok seregét otthon, a falujukban a matematika, biológia, história és egyéb fegyverek használatára képezik ki, tavasszal és ősszel mamáik és papáik őrködnek Dabas Balaton-parti tartományán. Persze, ez az őrségállás azért valódi üdülés lesz a munkához mérten, amit a tsz-ekben, üzemekben, irodákban végeznek. . ANNAK Apró, kis nyomtatott cédulákat osztogatnak mostanában a postai kézbesítők. Egy előzékeny figyelmeztetés van rajta, a július 26-i Anna névnappal kapcsolatban. Részben a saját érdekükben, de inkább az Annák és az Annákat köszöntők érdekében hívják fel a lakosságot arra, hogy a dísztáviratokat ne az utolsó napon adják fel. Minden ilyen közismert névnap előtt megkísérlik népszerűsíteni eft a postások. Eddig vajmi kevés sikerrel. Pedig érdemes lenne megfogadni jó tanácsukat, esetleg bosz- szúságoktól mentenénk meg magunkat is, meg az Annákat is. Bár a jókívánság két nappal a névnap után sem késő, de miért ne érjed oda idejében, ha lehet. Márpedig lehet, egyszerű a titka. Akár már holnap fel lehet adni a távirati jókívánságot, csupán külön kérni kell, hogy mely napon kézbesítsék ki. A magam útját járva... Látogatóban László Lillánál A grafikáról áttért az akva- rellre. Néha lop olajfestéket is. Ez azonban a kisebbik baj. Kellemetlenebb, hogy a papír vagy a vászon helyett fára fest. Az ajtófélfára. Esetleg a falra. Még csak három éves a kicsi, de tanulékony. — Mellém telepszik, ha dolgozom — mondja az anyja, László Lilla —, és nincs szívem elküldeni... A művészi érzéke különben fejlett. Ha apja zongorázik, lányunk ott sem tétlenkedik __ E lmélázva teszi hozzá az ismert gödöllői festőnő: — Nem is bánom. Ismerkedjen ... Komolyan bólogatok. — Válasszon pályát, végül ií már három éves. László Lilla előbb ellentmondana, de látva, hogy csal komolytalankodom, elnevet magát, és festészeti szakkönyvekből gazdag könyvtárának kincsei közül előhúz néhány kötetet. — Az iskolai szünetek ajándékoznak meg a nagy lehetőségekkel a munkára és a tanulásra. Sikerült hozzájutnom ehhez a Diehl-műhöz .. . Fellapozza, Picasso-repro- dukciók. — Üjra és újra tanul belőle az ember. A színek, a vonal- vezetés, ezek a leegyszerűsített formák ... Nézze a barnákat, vöröseket, feketéket... — Jó lenne utolérni? — És ugyanezt adni? — Hát... — Üljek le és másoljak, még ha a legnagyobbat is? Egészen mást akartam mondani... 'Mert nézze... Mindenki ások színnel és formai gazdagsággal kezdi. A főiskolán és az amatőrök egyaránt. Akiben azonban alkotó véna van, az keresi a saját útját. Kísérletezik. Mindinkább az egyszerűségre törekszik. Mind kevesebb színnel, mindinkább csak a lényeget kiemelve alkotna... — Végül is nehéz újat adni, hiszen annyian ... — Látott már két teljesen azonos embert? Azonos szemléletű, megegyezően gondolkodó ... látó embert? Ugye nem? Tehát ha valaki önmagát adja, őszintén nyújtja azt, ami a saját mondanivalója ... Csakis újat adhat. Bámulom ezeket a Picasso-reprodukciókat, Tanulni akarok belőlük, s nem másolni őket. Csendes áhítattal lapoz g kötetben. — A látvány átformálódik, átfogalmazódik a festőben.., Kis szünet után kérdezem: — Most mivel foglálkozik? — Mindennel. Zománcképeket készítek, rézkarcot, tollraj- zot, olajat, fa- és linómetszeteket . . . Keresem a magam útját. A dráma tart most a hatása alatt. Itt ez a könyv, ezt is most szereztem.^ Lipták Gábor Regélő Dunántúl című munkája ... A népballadák tömörségéhez akarom a magam illusztrációit elkészíteni. A magamét — mondom, s értem alatta a hasonlóan tömör, lényegre törő rajzokat. László Lilla a gödöllői képzőművészeti kör vezetője, természetes hát, hogy a kör sikerével büszkélkedik: — Sokan nézték meg a kiállításunkat. Elismerést arattunk. Magam is tartottam önálló, gyűjteményes bemutatót, ez már a harmadik volt. — És most? — Következik a megyei. Már 1962 óta minden évben részt veszek a megye képzőművészeinek közös kiállításán. Az ideire is fe’készúltem. — Sok szerencsét — mondom. — Töszönöm — mondja a kislánv. — Én is — nevet -az anyja. Szántó István
