Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-16 / 165. szám

\ 2 í’^ji HEGYEI K^úrlap 1968. JÚLIUS 16.. KEDD KAIRÓ A palesztinai nemzeti tanács alakuló kongresszusa A palesztinai nemzeti ta­nács az Arab Liga kairói szék­házában tartja alakuló kong­resszusát. Ennek a tanácsko­zásnak a lényege a palesztinai ellenállási szervezetek egyesí­tése, összefogása. A palesztinai arabság ed­dig a menekültek neve volt, ezentúl a harcosoké lesz. Ezt állapította meg legutóbb Jehiu Hammouda, a paleszti­nai felszabadítási szervezet el­nöke. A palesztinai vezetők felis­merték, hogy egység nélkül semmi lehetőségük a sikerre. Megállapodtak abban, hogy nem törekszenek politikai egyesülésre, de minden nézet­ellentétet félretéve, csak egyet­len kérdésre összpontosítanak: a közös harcra a megszállók ellen. Az a száz ember, aki most Kairóban összegyűlt, va­lamennyi jelentős palesztinai csoportot és irányzatot képvi­sel, s a nemzeti tanácsot, a csücsszervezet alkotja. A nagy vonalak világosak: az új palesztinai nemzeti ta­nács leszögezi: a palesztinai arab nép har­cot indít hazája felszaba­dításáért. Ezt a felszabadító harcot az egész arab nemzet feladatának tekinti, és ezért segítséget kér az arab országoktól. A tanács valamennyi arab kormánnyal kész együttműködni, és szigo­rú semlegességet tanúsít az arab rendszerek tekintetében. A tanács a cionizmust az im­perialisták szolgálatában álló olyan politikai mozgalomnak tekinti, amely a nemzeti fel­szabadító mozgalom és a ha­ladás ellensége. A fajüldözők­nek ezzel az agresszív és ex­panziós erejével szemben a palesztinai ellenállók lanka­datlan harcot hirdetnek. Meghalt Pauszto vszkij Vasárnap, 76 éves korában meghalt Konsztantyin Pausz- tovszkij, az ismert szovjet író. A neves író Moszkvában született, apja vasúti tiszt­viselő volt. Tanulmányait Kijevben végezte. Több fog­lalkozással próbálkozott, voit munkás, matróz, ápoló és ri­porter. Első elbeszélése 1911- ben jelent meg. A harmincas években lett közismert író. Az elhunyt író gyászszertar­tására szerdán kerül sor, majd utána a Moszkva közelében levő Tarusza városában te­metik el, ahol évekig élt. Clifford a dél vietnami fővárosban Félelem és bi ■ Saigonban Húszéves a magyar-bolgár barátsági szerződés Ma húsz esztendeje, 1948. július lö-arv írták alá a magyar—boigár barátsági, együttműKöüési és köl­csönös segé.ynyújtási egyezményt. Ezzel a szerződéssel a korábbi idő­szakos és esetleges érintkezések tervszerűvé, országos és népi mé- retüekké váltak. Valamikor a bolgár nép azzal fejezte ki szeretetéí és együttérzé­sét a nemzeti szabadságáért har­coló magyar nép iránt, hogy a tragikus küzdelem után otthont adott nagy hazánkfiának, Kossuth Lajosnak. Egy évszázad múltán a második világháborúban, amikor Bulgária elnyerte a szabadságot, a bolgár népi hadsereg — vállvetve a szovjet hadsereggel — részt vál­lalt a magyar nép felszabadításá­ban a fasiszta elnyomás alól. A szabad boigár nép szívügyének tekintette a mi szabadságunkat is. A bolgár harcosok ott voltak a Budapest alatti harcokban, részt vettek a dunántúli ütközetekben. A harcokban elesett bolgár kato­nák harkányi emlékművét évről évre elborítják a hála és emléke­zés virágai. Az 1918-ban megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási egyezmény aláírása után szélesebb területre terjedtek ki népeink között a baráti érint­kezés formái. Most, hogy húsz év telt el e szerződés aláírása óta, megállapíthatjuk: barátságunk ki­állta a történelem próbáját. Az elmúlt húsz esztendőre visz- szapillantva, megelégedéssel álla­píthatjuk meg, hogy mindkét nép hatalmas utat tett meg a szocia­lizmus építésének útján, s közben mindig kölcsönösen érezte a má­sik baráti segítségét, élvezte a mind szélesebb politikai, gazda­sági és kulturális együttműködés előnyeit. A szocializmus építése, orszá­gaink felvirágoztatása, a nép jó­létének megteremtése, a nemzet­közi béke megvédésének feladata nagy felelősséget ró a magyar, s a bolgár népre, és kormányaira egyaránt. Barátságunknak és együttműködésünknek, amely ed­dig is jól szolgálta közös érde­keinket, még fontosabb szerepe lesz a jövőben. Az évforduló al­kalmából a szocialista építéshez, s a további gyümölcsöző együtt­működéshez sok sikert kívánunk a testvéri bolgár népnek. Esős díszszemle Párizsban A tévések: sztrájkból szabadságra mentek Vasárnap Párizsban elmosta az eső a légi parádét. A július 1-i-i nemzeti ünnep alkalmából rendezett díszszemlén De Gaulle tábornok nyitott gép­kocsin, esőköpeny nélkül, drapp tábornoki egyenruhában szemlélte meg a csapatokat, majd az új miniszterelnök és a kormány tagjai társaságában a dísztribünről nézte végig a háromnegyed órás felvonulást. A közönség nagy tetszéssel fogadta a színpompás dísz­egyenruhában, kivont karddal, lóháton felvonuló köztársasági gárdát, amely De Gaulle tá-. bornok díszkíséretét is adta. Este tűzijátékokban is gyö­nyörködhetett Párizs, az utca­bálokat azonban megzavarta a bűvös, szeles idő. .............­S zombat és vasárnap este mintegy 300 diák tüntetett anarchista fekete zászlók alatt a Quartier Latinben a „gaulle- ista július 14” ellen. Letépdes- ték a francia zászlókat, „mini­barikádokat” emeltek, és' kő­záporral fogadták a roham­rendőröket. A rendőrség könnygázgránátokat használt. Akik az ünnepen vidéki au­tótúrára indultak, azokat „kel­lemes” hír fogadta: a benzin­kutak kezelői felfüggesztették sztrájkjukat. Igaz, hogy csak „szuperbenzint” voltak haj­landók árusítani, mivel bérvi­tájuk még nem zárult le. A francia televízió újságírói befejezték sztrájkjukat, meg­jelentek munkahelyükön, és közölték, hogy megkezdik évi rendes szabadságukat... A dél-vietnami fővárosban tartózkodó Clark Clifford amerikai hadügyminiszter hét­főn délelőtt megkezdte tanács­kozásait az amerikai expedí- ciós hadtest törzskarának tisztjeivel és a felderítő szol­gálat embereivel. Saigonban azt suttogják, hogy küszöbön áll a hazafias erők offenzívájának harma­dik szakasza. A dél-vietnami rendőrség drótakadályokat emel a Saigonba vezető ösz- szes útvonalakon. Minden teherautót, személygépkocsit és autóbuszt, amely a vá­rosba igyekszik, megállíta­nak, az utasokat és poggyá­szaikat átkutatják. Magában Kráter a moziban FÖLDRENGÉS HELYETT PLASZTIKBOMBA A jugoszláv belügyi szervek nagy apparátussal nyomoznak annak a merényletnek az ügyében, amelyet ismeretlen tettesek szombaton a késő esti órákban követlek el Belgrádi egyik központi mozijában. Az Október 20 filmszín­házban, röviddel az utolsó előadás kezdete után, a középső padsorokban idő­zített plasztikhomba rob­bant. A nagy erejű robbanás hatal­mas krátert vájt és teljesen szétroncsolt három padsort. Némi szerencse, hogy a terem félig üres volt, de így is a né­zőknek körülbelül egyharma­da, 75 személy sebesült meg. Kilencnek állapota súlyos, né­gyen még mindig élet és halál között lebegnek. A 19 éves Magdalena Novakovics o^yan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy mindkét lábát amputálni kellett. A borzalmas élmény után a nézők elmondták, hogy eleinte földrengést gyaní­tottak és mindenki pánik­szerűen kezdett menekül­ni a kijáratok felé. Később némelyest helyreállt a nyugalom és azok a nézők, akik nem vesztették el lélek­jelenlétüket, segítettek a sze­mélyzetnek a tűz eloltásában. Saigonban a rendőrség és a katonaság szúrópróbaszerű el­lenőrzést végez. Saigon köz­vetlen közelében dél-vietna­mi elitcsapatok és amerikai egységek védelmi állásokat építenek. MIAMI MISS UNIVERSE - 1968 Az 1968. évi „Miss Univer­sum” címet Martha Vascon- cellos, húszéves tanítónő, Miss Brazília nyerte. Amikor meg­tudta az eredményt, könnyes szemmel jelentette ki: „Min­denkit szeretek”. A kitüntető címmel tízezer dollár össze­gű első díj, többféle aján­dék jár együtt, valamint egy tízezer dollár értékű kör­utazás Amerikában és a vi­lág többi részén. A világ leg­szebb öt lánya között szerepel még Miss Curacao, Miss Fin­land, Miss Venezuela és Misi USA. -z:..:;;;,: ^ Á fiatal halász és a tenger Egy belga teherhajó vasár­nap megmentett egy fiatal mexikói halászt, akit csónak­jával elsodortak a parttól a hullámok és 18 napig hányó dott a tengeren. Ez alatt az idő alatt hallal és esővízzel táplálkozott. (Folytatás az 1. oldalról) | ról. Erőteljesen hangsúlyoz- | ták, hogy a folytatódó impe- ! rialista agresszióval szemben ! — főképpen Vietnamban és a ' Közel-Keleten — össze kell fogniuk a szocialista országok­nak és az összes antiimperia- lista erőknek. A testvérorszá­gok pártjainak és kormányai­nak képviselői külön figyel­met fordítottak az agresszív imperialista erők aktivizáló­dására, amelyek felforgató te­vékenységükkel igyekeznek j egyes országokban aláaknázni j a szocialista rendet és meg­gyengíteni a szocialista álla- i mókát összefogó eszmei és szövetségi kapcsolatokat. A találkozó résztvevői a proletár internacionalizmus szellemében tájékoztatták egy­mást országuk helyzetéről, ki­cserélték információikat a csehszlovákiai események ala­kulásáról, és közös levelet in­téztek a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gához. A szocialista országok párt­ós kormányvezetőinek varsói találkozóját testvéri légkör, az őszinteség, a teljes egyöntetű­ség és barátság szelleme ha­totta át. Nguyen Thanh Le, a Viet- ■ A szóvivő kategorikusan ki- nami Demokratikus Köztársa- 1 jelentette, hogy az immáron tsáfjh Párizsban tárgyaló dele-; két hónapja tartó előzetes gáciöjának szóvivője hétfői i béketárgyalásokon — sem a sajtóértekezletén cáfolta Har- i hivatalos üléseken, sem pedig rimán amerikai fődelegátus- | a teázási szünetekben — „a nák á „teázási szünetekre” vo- | felek jottányit sem tudtak elö- natkozó kijelentéseit. Az : rehaladni”, halvány remény­amerikai küldöttség vezetője i sugár sem látható. az osztrák televíziónak adott ______________________________ s zombati nyilatkozatában ugyanis úgy állította be a dol­gokat, mintha a teázási szüne­tekben „fontos kérdések ke­rülnének terítékre” s mindez azt bizonyítja, hogy „valami van a levegőben, haladás ta­pasztalható”. SAGÍ AGNES: Ih bairla, bairta V. Kövek között — Ha eljön, megmutatjuk a szövetkezetünket. Ekkora már a hagymánk, nagy a zöldség is. És az újjával mutatta, mek­kora a hagyma és a zöldség. A dicsekvés azonban nem ért véget. — A szuhebatori ajmak ve­zetői segítenek bennünket. Ha szükségünk van húsra, vág­nak. A Nádom-ünnepségre jú­lius 11-én is mindig meghív­nak. Gyakran meglátogatnak minket. Nélkülük sehol nem tartanánk. AZUTÁN MEGINT más jut dr. Jantsky Béla, Kossutn- díjas geológus eszébe: — Meglátja, milyen jól be­rendezkedtünk. A feleségem? Otthon tanító. Persze, hogy zúgolódik, soka1 vagyunk egy­más nélkül. Most kaptam Ulánbátorban egy háromszo­bás lakást, talán ki tud egy időre jönni... A gyerekek már nagyok, egyik tanít, a másik könyvtáros — a ki­sebb geológus lesz, mint én. Szóhoz sem jutok, folytat­ja: — Három éve, amikor kijöt­tem, akkor kezdtük a geoló­giai térképezést. Most már fúrunk. Olyan lelőhelyre buk­kantunk! ... S megint a kezével gesztiku­lál, hogy legyen elképzelé­sem, milyen is a lelőhely. Hosszú előadásba kezd. So­ha nem értettem a kövek­hez, most is értelmetlenül hallgattam, csak annyi érin­tett meg előadásából, hogy valaki nagyon szereti a szak­máját. Nem jól mondom: megszállottja a munkájának. KÉSŐBB, AMIKOR Ulán­bátorból 600 kilométernyire, Baromobba együtt utaztunk el Jantsky Béla bácsival a magyar geológuscsoporthoz, azt is megéreztem, hogy csak ilyen megszállott ember lát­hatja oly csodálatosnak „szé­pen” berendezett táborukat, az egész ottani helyzetet. Először én csak annyit vet­tem észre, hogy nini, itt a magyarok is jurtában élnek, a konyha is jurtában üze­mel, magyaros módra, mon- goios körülmények között készül az étel, s az egy-két lakókocsi sem szolgáltatja a tudósoknak, kutatóknak ki­járó kényelmet. Azon sem tudtam jól mulatni, hogy a kútban még május végén, június elején be van fagyva a víz. hogy épp ezért csak módjával szabad vizet fo­gyasztani ... NEM TUDOM, HOGYAN történt ma sem, de mire bú­csúzásra került a sor, tele volt a táskám nehéz kövekkel. En raktam bele. Sőt, én keres­tem az értékesebbjét. Sőt, azt sem engedtem meg, hogy valaki segítsen vinni. S ide­haza sértődötten vettem tu­domásul, hogy a család nem akarja vitrinbe tenni a ta­lált kincseket. Ezt a rejtélyt csak azJ képes megfejteni, aki ismeri a magas, szikár ter­metű, ősz hajú dr. Jantsky Bélát, szenvedélyes kőszere- tetét, ízes beszédét, amellyel meghódít szakembert és lai­kust. A végén már azt is elhittem, hogy ezek a kövek beszélnek. Lehet ebben va­lami, mert ez a kő úgy ösz- szehozta a mongol és magyar geológusokat, a mongol és magyar fúrókat, hogy az ide­gen kiejtés, az idegen nyelv sem választja el az ötven együtt dolgozó mongolt az ott dolgozó húsz magyartól. Rincsimnyam mongol geo­lógus, aki Csehszlovákiában végezte tanulmányait, fedezte fel, hogy ezen a vidéken ma­lachit is található. Ezzel ter­mészetesen nem ő kérkedett, hanem a magyarok erősza­kolták elém visszahúzódásá­ból. mert magától nem jött volna. Amíg Simon Barna fúró­mesterrel beszélgettem és a többi két-három esztendeje kinn élő magyarral, a föld­be fúródó, kőmintákat ke­reső fúrógépek zaja mellett képeztek ki szakemberré. Meg­tudtam, hogy hol és hány telér áll, hol, milyen fajta követ leltek, melyik az érté­kesebbje és hogyan működik majd a bánya, a közös mon­gol—magyar vállalkozás. Dr. Jantsky Béla geológus­nak, aki tulajdonképpen el­érte már a nyugdíjkorhatárt, óriási érdeme, hogy a külön­böző pontokon kutatók nyu­godt légkörben alkothatnak. Röder Antal műszaki fúró­mérnök, aki érckutató, s az expedíció vezetője, valamint Tompa László geológus sorra mutattak mindent a tábo­rukban és ekkor felfedeztem, hogy a kicsiny lakókocsiban kis könyvtár is meghúzódik: Karinthy, Tolsztoj, Veres Pé­ter, jobbnál, jobb szépiro­dalmi művek és szakkönyvek. MIRE MEGSZOKTAM a geológusok között, már nya­ralótelepnek véltem az egész tábort, pedig jól tudom, nem az. Rövid itt a nyár és a mun­kának a hőség sem mindig kedvez. A tél pedig kegyet­len — ki tudná megszokni a mínusz negyven, ötven fo­kot?! SZUHE BATOR ebben a megyében született. Szelleme ma is úgy tűnik, itt él. Dan- barrincsen, a megye első tit­kára, Genden tanácselnök és Galsandorz, a pártbizottság másodtitkára 82 000 négyzet- kilométer területen 32 ezer lakos között terjeszti tanítá­sát, szervezi az itt élő nép számára a magasabb kultú­rájú, szebb életet. A geológu­sok nagyobb csoportja itt él Szuhe Bator szülőföldjén. Segítenek mongol barátaiknak, hogy minél több kincset fel­fedezzenek. (Folytatjuk) Mongol—magyar geológusok egymás között. NANTES Vörös golyó az égen Loire megye egyik kis fa­lujában egy fiatal paraszt péntekre virradó éjjel titok­zatos vörös golyót látott az égbolton a földtől mintegy 30—40 méter magasságban. Rajta kívül még ketten lát­ták a jelenséget és azt mon­dották, hogy a vörös golyó negyed órán át mozgott az égbolton. Einstein-Chaplin levélváltás Albert Einstein nagyon sze­rette Chaplin filmjeit. Egy­szer a következőket írta a mű­vésznek: „Aranyláz című filmje az egész világhoz szól, mindenki megérti, hogy mit akar vele mondani, ön bizo­nyára nagy ember lesz. Ein­stein.” Chaplin így válaszolt: „En még inkább bámulom önt, mert relativitáselméletét a vi­lágon senki sem érti. s Ön mégis nagy ember lett. Chap­lin.” Miniszoknya — semmi adó A brit adóügyi hivatal meg­állapította, hogy a miniszok­nyák nemcsak kihívó jelle­gűek, hanem kárt is okoznak a kincstárnak, több ezer font forgalmi adótól fosztják meg. A ruházati iparban ugyanis csak a 24 hüvelyknél (60,9 cm) hosszabb szoknyák adókötele­sek, az annál rövidebbek gyermekruházatnak számíta­nak. Ennek folytán most fon­tolóra vették az adóhatár megrövidítését. Befejeződött a varsói találkozó Sajtóértekezlet a „teázási szünetekről"

Next

/
Thumbnails
Contents