Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

1968. JULIUS 14.. VASÄRNAP r L.3 • HEGYE I t/T/rínp «» Körszínház Dante: Divina Commedia AZ ÉLET KATONAI AMIKOR MARKUS IST­VÁN bádogostanonc — már nem inas, és még nem ipari tanuló — esténként a 40 wat­tos körte mellett a könyveket bújta, fel sem ködlött benne, hogy a szépirodalom lesz az a híd, amely majd összeköti a négy polgárit a műegyetem­mel. Tizenkilenc éves volt, ami­kor „segéd úr” lett a titulusa, s munkába állt egy épületbá­dogos-üzemben. Egy nap a DISZ-irodán megkérdezték, hogy elmenne-e Sopronba, szakérettségire? Elment. Igaz, hogy a Sztornó-házat egyszer látta hetenként, ha kimozdult a kollégiumból, de kitűnő eredménnyel végzett. Az is­kola vezetői szovjet egyetem­re javasolták, s bekerült az Oleg Kosevoj kollégiumba. — Fél év után közbeszólt az élet. Durván, fájdalmasan szólt közbe: meghalt az édes­anyám. Nem akartam apámat évekig itthagyni, így hát át­mentem a budapesti Műszaki Egyetem általános mérnöki karára. Mindjárt a második sze­meszterre ... — Háromtagú rektori bi­zottság döntött a felvételem­i ben, de kikötötték, hogy má- i jusig le kell tennem az első i félévi kollokviumokat is, meg- i felelő eredménnyel. i — Hogy sikerült? ; — Mindent a tanáraimnak : köszönhetek. Emlékszem — !. 1952-ben történt — matemati- ! kaprofesszorom még a május : elsejei felvonulás után is ma- ! gával vitt, tanulni. : NEM EZ VOLT AZ EGYET­! LEN ünnep, ami' jegyzetei fö- ! lé hajolva találta. Mint szak- ! érettségis, amúgy is nagy hát- ; ránnyal startolt értelmiségi 5 származású, nyolc gimnáziu- ! mot végzett társaihoz képest, j s ráadásul DISZ-titkár lett. ! — Gondolom, megérti, mit *jelentett ez: ránk, munkás- > paraszt fiatalokra — akiknek j minden erőnket a tanulásra ^ kellett volna koncentrálnunk ! —, ránk hárult a legtöbb moz- ; galmi feladat és társadalmi ! munka. Még nehezebb lett a ! helyzetünk 1953-ban, amikor ! ugrásszerűen megnőttek -a ta- ! nulmányi követelmények. Sok J értékes, tehetséges fiatal kal- | lódott el emiatt. Én szívós $ vagyok s világéletemben azt $ vallottam, ha az ember elkezd ä valamit, fejezze is be. ! Háromórás beszélgetésünk 5 során ez az egyetlen, halvány $ utalás jó tulajdonságaira, ezt $ is inkább szájmozgásáról ol- 5 vasom le. s t Sopronban lett az MDP tag- $ jelöltje, az egyetemen vették $ fel a pártba. Itt ismerkedett 5 meg a feleségével is. aki egy $ évfolyammal járt alatta. Fe- $ jenként 470 forintos ösztön- ^ díjra házasodtak össze. Egy % cselédszobában kaptak albéi1- | letet, havi háromszázért. ^ — S miből éltek? ^ — A többiből. Mindketten ^ a menzán étkeztünk, boldogok ^voltunk, hogy tanulhattunk, s 4 nem voltak nagy igényeink. 5 Amikor 1955-ben egy főbér- Sleti szobát kaptunk Üjpesten. ^ még be is tudtuk rendezni. — Az ösztöndíjból? ^ — A nyári keresetünkből. ^ A feleségem nyaranta az új- ^ pesti bútorgyárban dolgozott, S én pedig a szakmámban. sj 4 — Mint mérnök? y ^ — Mint bádogos — igazít ki, — Akkor folyt a Parlament és ^ az Operaház helyreállítása ^ Mindkettőn dolgoztam, mini ^ épületdíszítő. Később, ha séts ^ közben megmutattam a gye- ^ rekeimnek, hogy ezt is, azt ií ^ én csináltam az Országházon, ^ nevettek. Most, hogy már na- ^ gyobbak, elhiszik. $ Tíz és tizenegy évesek í ^ nagyobbak. De van „vakarák’ ^ is, tizennyolc hónapos. A2 ^ egész család szemefénye. $ — 1956 áprilisában kaptarr í meg a diplomámat, s másnap ^ beléptem a KÖVIZIG-hez ^ amit akkor még Budapest: ^ Vízügyi Igazgatóságnak ne- I veztek. Tulajdonképpen haza- ^ jöttem, hiszen az üzemi gya- % korlatomat itt töltöttem. MÁRKUS ISTVÁN EGY NAP TELT EL, a köz­pontban, a szükséges formasá­gokkal, s másnap elfoglalta munkahelyét a kunszentmik- lósi szakaszmérnökségen. — Ekkoriban kezdődött a Duna—Tisza között a rizster­mesztés, s mi építettük az ön- tözöteiepeket. En az Ürbő környéki munkáknak lettem az építésvezetője, s Kunpeszé- ren kaptam szállást egy ta­nyában. Onnan jártam ki — az apostolok lován — az épít­kezéshez. Mai napig is örü­lök, hogy így kezdhettem, mert az egyetemen szerzett elméleti tudáshoz csakis így lehet szert tenni terüietis,mé­retre, gyakorlati tapasztala­tokra. Tudom, közhelynek tűnik most arról beszélni, hogy napjainkban a végzős egyete­misták — gyakran még állat­orvosok, agronómusok is — mindenáron Pesten akarnak maradni. Mégsem tudok más­ra gondolni, miközben Márkus Istvánt hallgatom. Vannak emberek, akik minden hely­zetben elégedetlenek; ha két­ezret keresnek, három kellene nekik; akik félreismert zse­niknek érzik magukat s kö­löncként hurcolják, egy éle­ten át vélt sérelmeiket; akik a színspektrumból csak a fe­ketét ismerik. Márkus Istvánt szerencsés optikával áldotta meg a természet. A rosszban is a jót keresi, az üröm mel­lett is észreveszi a kis örö­mmé t. — Sokat tanultam Kun- szentmiklóson. A belvízrend­szer, az öntözés és általában a síkvidék vízgazdálkodási prob­lémái ott váltak jó ismerő­seimmé. Innen az igazgatóság különböző szakaszmérnöksé­geihez kerültem. Dolgoztam folyamszabályozásnál, az Ipoly vízgyűjtő területének vízren­dezésénél, sőt, árvízvédelem­nél is, a 130 napos dunai ka­tasztrófa idején. Ez a „dolgoztam” az ő szó­tárában azt jelenti, hogy ve­zetett, irányított. AZ ELLENFORRADALOM a KÖVIZIG budapesti köz­pontjában érte. Üj ember is volt, mindaddig külső szolgá­latos is, a központban alig is­merték. Eleinte ezért nem is figyelt fel rá a „forradalmi bizottmány”. Bezzeg felfigyelt november negyediké után, amikor szervezni kezdte a pártot! Először emeli fel a hangját beszélgetésünk közben: — ötvenhat októberéig csaknem száztagú, mammut pártszervezetünk volt. Novem­ber negyediké után nem akad­tunk négyen sem, amennyi az önálló alapszervezet megala­pításához kellett. Az a két- három ember, aki továbbra is kommunistának vallotta ma­gát, kénytelen volt a kerületi pártszervezeteknél jelentkezni átigazolásra. Január elejére heten lettünk, s végre megala­kult az alapszervezet. Titkárának őt választották. Először. Aztán — tíz éven át — még háromszor. Tisztsége alól akkor mentették fel, ami­kor a KÖVIZIG igazgatója lett: 1967 augusztus elején. — A pártszervezet összeté­tele olyan volt, hogy sem szakmai, sem politikai tekin­tetben nem bírt befolyást gya­korolni az igazgatóság műkö­désére. A túlsúlyban levő pol­gári származású és gondolko­dású régi szakemberek leke­zelték, sőt kiközösítették a pártszervezet tagjait: az ad­minisztrátorokat, a raktárost, a gyári munkásból lett agro- nómust, valamennyiüket. Vol­tak, akik azt hirdették, hogy a pártszervezetben a régi szak­embereknek kell biztosítani a vezetőszerepet. A közhangu­lat csak akkor kezdett meg­változni, amikor a párt és a kormány politikája, a konszo­lidáció láttán az addig habo­zó, megfélemlített volt párt­tagok egymás után csatlakoz­tak hozzánk. Persze, közben mi is tanultunk, fejlődtünk. V alljuk meg: nem sokan olvastuk a művet. Dante Alighieri Isteni színjáté­ka ma már leginkább a filo­szok olvasmánya. A járatla­nabb olvasó eltéved az áradó terzinák tizenötezer sorában. A mű teljes megértéséhez nagy történelmi, teológiai és filozófiai műveltség szükségel­tetik, ezzel pedig kevesen ren­delkezünk. Érthetően izgalmas vállalko­zás volt tehát, amit a tizedik évadjába lépő Körszínház tű­zött e nyár programjául: szín­padra vinni a művet. Ne té­vesszen meg senkit a cím: az Isteni színjáték nem készült színpadra, hiszen Dante korá­ban, a XIII-ik században, a mai értelemben vett színház­ról még nem is beszélhetünk. A színpadi adaptációra Kazi­mir Károly, a Thália rendező­je vállalkozott, felkérvén Weöres Sándort a válogatásra, így a tizenötezer sorból két­ezer került a színpadi változat szövegkönyvébe, az eredeti mű egy tizedénél alig valamivel több. A Commedia — melyet az utókor ’ illetett az „isteni” jel­zővel, a túlvilág három részén át vezeti az olvasót, ahogy Vergilius szelleme Daniét. Megjárják a Pokol legmélyebb köreit, a Föld középpontjában jégbe fagyva találják a sá­tánt, majd továbbhaladva, a Föld másik oldalán emelkedik a Purgatórium hegye és en­nek tetején a Paradicsom, ahol a költő találkozik fiatalon el­KÖNYVESPOLC HAMZA HUMO: Részeg nyár gal meri szeretni és a felesé-! gének álmodja meg. Álma j azonban soha nem teljesülhet:! az emberi természet mélyén: rejtőző vad bestialitás vet vé-; get ennek a szép szerelem- i nek. Az olvasó mégis úgy te- ; szí le kezéből a könyvet, hogy: hite továbbra is él: hinni tud! ezután is a szépben, a jóban, | a szerelemben. Ez az érzése; abból fakad, hogy a megren-! dítő szerelmi történet háttéré-: ben mindvégig ott van az or-i szag egykori bogumil világá-i nak szimbolikus szerelmespár-i ja, Grozdan és Grozdana, \ mintegy hangsúlyozva és hir-i detve: a szerelem minden tra-; gilcus múlandósága ellenére is örök. ; Hamza Humo kisregényét Csuka Zoltán kitűnő tolmá csolásában jelentette meg az Európa Könyvkiadó. Idővel elértük, hogy a közöm­bös, de nem ellenséges beállí­tottságú régi szakemberek bi­zonyos tisztelettel figyelték erőfeszítéseinket. Most hat pártszervezet működik az igazgatóság területén és tag­létszámunk ismét közeledik a százhoz. a pArttitkärsäg mel­lett, természetesen, bőven jutott Márkus Istvánnak szakmai feladat is. Előbb a vízhasznosítási csoport ^veze­tője lett, majd a vízrendezési osztályé. CsaK mutatóba soro­lok fel néhányat az irányítása aiá tartozott szakágak közül: öntözés, belvíz- és árvízvéde­lem, íolyamszabályozás, víz- t rendezés, vízgazdálkodási tár­sulatok irányítása stb. — Az utóbbi különösen szívügyem, hiszen az egészsé­ges, jo ivóvízellátást jelenti, amiben országosan a lakosság­nak csak ötven százaléka ré­szesül, Pest megyében pedig csupán egynegyede! Abban a megyében, ahol az iparosodás foka, a lakosság száma, a népsűrűség, ,és a íovárosias igények egyaránt azt követel­nék, hogy az átlag az orszá­gosnál jobb legyen! Ezért is támogatjuk a vízgazdálkodási társulatok alakítását, hogy anyagi hozzájárulásukkal mi­nél gyorsabban, minél több község jusson jó vízhez. Az utolsó két évben terme­lési igazgatóhelyettes volt. Hatvanötben élüzem címet és SZOT-vándorzászlót ‘nyertek, egy évvel később ismét él­üzem lettek. Termelési ered­ményeik alapján tavaly is megérdemelték volna, ám et­től elütötte őket a sok bal­eset. Amikor Márkus István igazgató lett, első intézkedé­sei között a munkavédelmi ejőír.ások. ..szigorú számonké­rése is szerepelt. Az ered­mény az lett, hogy az év első felében — a tavalyihoz ké­pest — felére csökkent ia bal- , eset. A termelőegységek veze­tői azóta is őrzik azt a baráti hangú levelet, amelyben az új igazgató megköszönte a munkavédelem megszilárdítá­sáért kifejtett erőfeszítései­ket ... MOST ÚJABB FELADAT izgatja. Véleménye szerint az új ’gazdasági irányítás paran- csolóan megköveteli, hogy a vízügyi igazgatóságok ne csak az árvíz és az aszály ellen küzdjenek, hanem biztosítsák a népgazdaság, a társadalom mindennemű, vízzel kapcsola­tos igényének kielégítését. E követelménynek — szerinte csak jobb felkészültséggel, a tudomány legújabb vívmá­még enni sem, csak vizet inni kelt föl, a har­madik napon fölvette a legjobbnak tűnő ru­háját, de egy pillanatig sem méltatlankodott, amikor csak hosszas győzködés, s főként, né­hány zamatos orosz kiszólás után engedték be a nagykövetségre. Nem kevesebbet kért, mint azt, hogy hívják fel neki a húgát, de most, mert addig ő nem megy innen. Leült, várta, hogy rendőr jön érte, de kellemesen csalódott. Igaz, hogy közben késő délután lett, de végülis a telefonhoz hívták, s mire befejezte a beszélgetést Bözsivel, addigra teát, meg háromféle halat raktak eléje, s el­nézését kérték, hogy ebédkor „megfeledkeztek róla”. Bözsit arra kérte, hogy intézze el: ki­mehessen. persze, végleg. Úgy látszik, húga gyors fölfogású volt, mert semmit nem kér­dezett, hogy miért, hanem azt mondta, rend­ben, hagyja meg a címét a követségen. Haza­ment Kispestre, s várta, hogy mi lesz? Há­rom nappal a Bözsivel folytatott beszélgetés után behívták az egyik miniszterhez, aki, mi­után elmondta, hogy „kötelességem közölni, ez az utolsó lehetősége”, kinevezte az egyik nemzeti vállalat vezetőjének. Három hónap múlva a nemzeti vállalat feloszlott, s ő, mi­után valamennyi emberét kötelességszerűen el- és áthelyezte, végülis saját sorsáról kér­dezett. A feleletért mindig olyan emberekhez küldték, akiket nem talált meg sohasem. Lóth úr műhelyét közben államosították, s így. más híján, miután három üzemben is elutasították, miszerint műszerészre lenne szükség, de rá nem, beállt a kispesti hulladékgyűjtő-telepre. nyainak alkalmazásával tud­nak megfelelni. Kialakítottak tehát egy olyan gépi adatfel­dolgozó rendszert, amely a vízkészletekről állandóan — úgymond — „naprakész” ké­pet ad. Magyarán: a betáplált kérdések alapján bármikor megtudhatják, hogy a meg­adott területen mennyi és milyen minőségű vízkészlettel rendelkeznek. A code-rend- szert kísérletképpen az idén két vízgyűjtő területen veze­tik be, s bízik benne, hogy si­kerrel. Beszélgetésünket sűrűn sza­kítja félbe telefoncsengés. Hol a dunabogdánjyi kőbánya­üzemből keresik, hol Alsóné- mediből jelentik, hogy a he­lyi termelőszövetkezeti'- cso­portnak (!) épülő öntözőtelep átadási határidejét kooperá­ciós hibák késleltetik. Minden kérést, tájékoztatást feljegyez, mert éjszakánként, két jó könyv között, szereti még egy­szer átgondolni, aznap mit végzett. NEM TÉVEDÉS, éjszakán­ként. Nappal dolgozik, este doktori disszertációját írja, s valamikor olvasni is kell?! Ki- kapcsolódásnak kertészkedik, vagy a magyar flóra latin el­nevezéseit biflázza. Csak úgy, mert érdekli. Augusztusban lesz harminc­hét éves. Nyíri Éva ötvenháromban elővették. Másfél órAig ült annál az embernél, akit ő nem a milliónyi fényképről, hanem jóval korábbról ismert, s tagadhatatlan optimizmussal távozott tőle. Hiszen végeredményben most első ízben is­merték el, hogy „tévedések” történtek vele és körötte, s ami még ennél is fontosabb volt, most első ízben hallott olyasmiről, hogy „munkamódszereinken változtatni kell”. Né-j hány nap múlva megkapta a kinevezését,! kormánybiztosként egy nagy beruházás irá- i nyitója lett, s annyi keserves esztendő után I végre úgy érezte, valami értelmeset csinál, i Egy év múlva kitüntették. A fogadáson, ahol; olyanok szorongatták a kezét, s tegeződtek i vele, akik nemrég még az előszobájukba, a titkárukhoz sem engedték be, csúnyán össze­veszett valakivel, aki a szűk vezetőséghez tartozott, s akinek semmi mást nem mondott, mint egy évvel azelőtt, a másfél óra alatt an­nak az embernek, aki a munkamódszerek szükséges változásairól beszélt. Akkor bölcs mosollyal hallgatták szavait, most viszont paprikavörös képpel. Azt hitte, a két ember között kell keresni a különbséget, holott csak annyi történt, hogy azóta tizenkét hónap telt el... Amikor megértette, elmondta a kopott oroszlánról szóló mondatot. • A naptáron öt­venöt állt, az ő élete naptárán hatvan; két nap alatt nyugdíjazták. A káderosztályon a hatodik iratcsomót is lezárhatták, niint mond­ták később, szavahihető emberek, a nyugdí­jazásról szóló utasítás telefonon, s szó szerint úgy érkezett, hogy „na, most végre megszaba­dulnak tőle, az ördög maga volt ez az ember”. Az illetékes előadó a volt szócska hallatán először megrettent, de azután rájött, hogy csak nyelvtanilag rossz szóhasználatról, s nem másról tudósít a mondat. A hat, testes irat­csomót az irattár későbbi, kényszerű felszá­molásakor az említett előadó magához vette, s hazavitte. Azóta is féltve őrzi, mert az em­ber, akiről ezek a papírok szóltak, ötvenhat tragikus őszén eltűnt, senki nem tudja, mi történt vele. Őrzi tehát a hat vaskos iratcso­mót. mert időnként arra gondol, hogy hátha valóban az ördög maga volt. s más azért nem jut eszébe, mert csak az egyház szokott szent­té avatni — embereket... i t Hamza Humo, a mai jugo­szláv irodalom nagy öregjei­nek sorába tartozik. A színek­ben roppant gazdag és válto­zatos délszláv irodalom egyik legsajátosabb, legegyénibb je­lensége. Most megjelent Részeg nyár című kisregénye szülőföldjén, a jellegzetesen mediterrán hercegovinál tájon játszódik és ifjúkori élményeiből táplál­kozik. Két szerelem történetét meséli el könyvében. Az egyik: a kamasz Ozrennek hirtelen fellobbanó. érzéki szerelme a szép, fiatal özvegy, Ivanka után. A másik: a ka­masz Ozren őszinte és tiszta szerelme a kis pásztorlány, Gerlice után. Az erőtől duz­zadó, magányos özvegytől megkapja mindazt, ami után forrón vágyik, Gerlicét azon­ban csak gyermeki tisztaság­szerelem traiiszcendens érzel- ; mességű lírája. Amikor leírtuk, hogy az ere-! deti mű egy tizedénél alig több! szólal meg a színpadon, már! világos volt, hogy a Divina! Commediának csak kereszt-! metszetét kaphatja a néző.; Weöres Sándor válogatása azt; célozta, hogy leginkább a ma; embere számára is érthető ré-! szék kerüljenek a színpadra. A! kísérlet a cél szerint sikerült,! csakhogy nem lett belőle szín-! ház. Az irodalmi és a felolva- ; só színpad, sajátos keveréke; született a vállalkozásból. A; mozgalmasságot, a konfliktust; és a színház sok egyéb kellé-! két nélkülöző műből nem lett! színpadi játék, inkább valami! statikus oratórium, mely való-; ban csak a nagyon művelt iro-; dalomkedvelő számára nyújt-; hat élvezetet annak ellenére,; hogy az élvonalbeli színészek; mindent elkövetnek a műnek! a közönséghez való közelebb! viteléért. De ahol nincs jel-! lemábrázolás, ahol nincs cse-■ lekmény, ott a színész csak; deklamálni tud. Ezt ki-ki meg; is teszi. A kitűnő Sulyok Mária,] Zolnay Zsuzsa, Keres \ Emil és Básti Lajosj csak hangjukkal operálhatnak.; Básti, aki Dantét személyesíti! meg, mindvégig olvassa szőve-; gét, ennek ellenére nála talál-; ható meg leginkább az a törek-1 vés, hogy játsszék is. Nem ért-: hető a rendezői koncepció:: miért kell Bástinak. olvasnia,: hacsak nem az az ok, hogy nem akarta megtanulni a hosszú szöveget. Kazimir Károly előtt két üt állt. Az egyik, hogy a : műből adódó látványosságok- ! kai — természetesen csak a ! Körszínház nagyon is véges ! lehetőségei között lebilincselni ; a nézőt, vagy hogy kerülve • minden színpadi fogást, ke- ; vés rendezői közbeszólással, ! minden mozgást, térformát, ! ge4étust„és..jíU4gításí,..^14i'en- ! delni a műnek. Kazimir' az ! utóbbit választotta. A színé- ! szék a játéktér szélén vagy ; azon elszórtan ülnek, és csak ; a beszélő áll fel. Ilyenkor ál- ! arcot tesz arcára, személyte- ! leníti magát, mintegy transz- ! cendetts lényként szólal meg. E ! választás még inkább szűkíti ! annak lehetőségét, hogy az Is- ! teni színjátékból valóban szín- i padi játék legyen. Ügy érződik, ; hogy a Dante iránti tisztelet, a > kongeniális,' nagy mű iránti ! alázat színház * helyett egy ! nagyvonalú tisztelgés lett a ! középkor szellemóriása előtt. ! Viszont vitathatatlanul nagy ^ kulturális tett, a nyári Buda- ^ pest érdekes, színvonalas ese- 5 menye, mely nem a tömegszó- 5 rakoztatást, hanem az intel- I lektuális örömöket kedvelők- ! nek nyújt nagy élményt. $ Ö. F. halt kedvesével, Beatricével. Innen már ő vezeti tovább, hi­szen Vergilius pogány volt, ő nem teheti lábát az üdvözült lelkek közé. Dante eljut a Kristályég határáig, ahoi meg­látja az isten három személyi­ségét. D ante műve a hármas szám jegyében fogásit. 3.3 énekből áll, a terzinák hármas sorokat jelentenek, há­rom részét járja meg a túlvi­lágnak és értelmezni is há­romféleként kell. Az első ér­telmezés a tulajdonképpeni helyszínleírás, a pokol külön­böző bugyrainak, a Purgató- riumnak és Paradicsomnak „térképe”. A második — ebben már nagyon nehezen igazodik el a mai olvasó — éles politi­kai állásfoglalás, Dante saját meggyőződése szerint helyezte el politikai ellenfeleit és pél­daképeit a túlvilág különböző részeiben. Ellenfeleivel szem­ben még itt is kérlelhetetlen, egyiknek belenyomja fejét a kátrányfolyóba. Ahogy az Is­ten nem ád bocsánatot a pokol lakóinak, úgy Dante szívében sincs könyörület. A harmadik értelmezés a vallási. Korának skolasztikus tudatát rögzítette e hatalmas műben, kijelölte a bűnök és erények helyét, meg­fogalmazta a katolikus világ­érzés akkori helyzetét. A mai olvasó és néző számá­ra a legelérhetőbb és érthe­tőbb a hármas túlvilág eme leírt pontos helyszínrajza, a költői képek gazdag áradása, valamint egy elmúlhatatlan

Next

/
Thumbnails
Contents