Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

PEST HEGYEI ÍMflWtlP 1068. JÚLIUS 14.. VASÁRNAP Csak 25 fok! Kályhapatyolct - Gondok a TÜZÉP-nél — Piaci körkép Lehűlt a levegő, sőt, egy kis eső is érkezett! Bár a viharos erejű szél némi ijedelmet oko­zott, mindenki örült a levegő- változásnak. Mi arra gondol­tunk: pár hónap, és újra itt a hideg. A Pest megyei Kémény­seprő és Cserépkályha- építő Vállalatnál Gulyás Sándor ügyintéző stíl­szerűen mondja: Eg a kezünk alatt a munka. Tizenöt Pest megyei lerakatunk nemrég kezdte el a kályhák tisztítá­sát. A koromgyűjtő aknák pu- colása, az égetés, a hibák fel­tárása, füstnyomáspróbával — mind a mi feladatunk. Ezen­kívül a gyárak, üzemek ké­ményeit is vállalatunk tartja karban. A cserépkályhak rendbehozatala, az újak építé­se is rendszerint a nyári hó­napokban történik. Egyszóval, most nyáron van igazán nagy forgalom, hogy aztán télen ne mutatkozzon semmi rendelle­nesség. ★ A TÜZÉP-telepeken is érezteti hatását a kánikula. Keyés a megrendelő, pedig most nagy a választék, gyors a kiszállítás. Felvásárlásban még a tavalyinál is nagyobb a visszaesés, hiszen Pest me­NEZOPONT Gebines szocialisták? Nemes növény is hozhat — hoz is — vadhajtásokat. A kertész nem rejti, titkolja: nyesi azokat. Éppen így ser­kenti erősödésre, terebélyese- diésne magát az anyanövónyt. Kertészek vagyunk magunk is. A társadalom nagy, ne­mes növényekkel, de dudvá- val, vadhajtásokkal is teli kertjében élünk, dolgozunk. Mindannyian. Mégis: mind­annyian kertészek is vagyunk. Fontolgatás nélkül tagadó vá­laszt adhatunk. Élni egy társadalomban sok­féleként lehet. Kertészként például, aki istápolja a gyen­ge palántát, öntözi a sarjadó növényt, fölkötözi a hajló ágakat, támaszt állít a vé­konyka törzsek mellé, s gyo­mot irt, vadhajtást ollóz. Van­nak azonban, akik a fordított­ját teszik: rátaposnak a zsen­ge hajtásra, ágat törnek, s szétszórják a dudvák magját. Ám amikor odakerül a sor, hogy ebben a nagy kertben virág nyílik, gyümölcs érik, ők is ott vannak a sorban, sőt, nemegyszer a sor elején. Meg­történik, hogy aki nem vetett, az mégis arat, aki percig sem hajolgatott a gyümölcsösben, teli mairékkal hordja el a ter­mést. Sűrűn érkeznek a szer­kesztőségbe levelek, melyek írói ezt a magatartást ostoroz­zák. Legutóbb Makién Pál po- rnázi olvasónk — egy koráb­ban megjelent cikkünkhöz kapcsolódva — fogott tollat, s a cikkben érintett gondola­tot tovább folytatva, azt írta: „A gebines jelképes fogalom­má lett, s őszintén szólva, nem alap nélkül, de én kü­lönbséget tennék a tisztessé­ges és a tisztességtelen mód­szerekkel dolgozó gebinesek között. Most csak utóbbiakról írnék, s nem is azokról, akik egy-egy vendéglőt dirigálnak, hanem ... azokról, akik úgy gondolják, hogy az egész szo­cializmus — gebin! Néhány évig Pomázon dolgoztam, s azért jöttem el — most Csil­laghegyre járok —, mert kép­telen voltam megemészeteni, hogy a gyári vezetők nagy ré­sze semmi mással, csak a ma­ga hasznával törődött. Mula­tozások, gyárból „szerzett” nő­ismerősök, te nekem — én ne­ked alapon adott jutalmak ... Igaz, ezek az emberek végül eltűntek a süllyesztőben, de én sem csináltam valami nagy vásárt. Ötös lottó kellene ah­hoz, hogy az ember kipakol­jon ... mert Csillaghegyen nagyjából ugyanaz van, ami miatt annak idején Pomázról eljöttem.” A levélíró, Makién Pál va­lóban nagyon lényeges kérdés­ről írt. Ha vadhajtás is az. amit szóvá tett levelében, — vagy gyom —, figyelmen kí­vül hagyni hiba lenne; netán a nemes növényzetet károsíta­ná burjánzása. Mert igaz, hogy akadnak, akik rossz ge- bineskónt. semmi mást, csak­is a maguk hasznát tartják fontosnak, minden áron! Te­gyük azonban hozzá — mert így igaz —, hogy nem kizáró­lag vezetői tisztet betöltők egy részénél kiütköző vadhajtások ezek. Inkább azonos típusú, alkatú embereknél mégtalál­ható vonások; olyanoké, akik szavak és tettek között nem erőltetik az egyezőséget. Akik szavakban — szocialisták, tet­tekben — gebinesek, a leg­rosszabb fajtából. Az egyéni boldogulás, gya­rapodás érzése, ha becsületes úton, tisztességes eszközökkel tesznek érte, természetes em­beri tulajdonság. Akkor azon­ban, ha hajszolják ezt a bol­dogulást, ha semmiféle esz­köztől nem riadnak vissza ér­dekében, ha a „politikus” sza­vak csak takarónak kellenek, s a tettek a szavak szöges ellentétei, nagyonis kertész­kézre érett gyomról, vadhaj­tásról kell beszélni, aminek semmi köze a természetes tu­lajdonságokhoz. Csakhogy rit­ka ma még az olyan kertész, aki ilyen esetekben kezét moz­dítja; inkább csak felpana­szolja a bajt. Ahogyan a ven- dáglátóipari gebines, úgy a társadalomban tevékenykedő gebines esetében is a határo­zott föllépés emelhet gátat a tisztességtelen módszerek, esz­közök útjába, s e gátemelés­hez nem elég a panasz. Mert igaz, nem mennek ritkaság­számba a gebines szocialisták, azok, akik kisebb-nagyobb disznóságaikat, jogtalan előny - és haszonszerzésüket tetszetős szólamokkal igyekeznek lep­lezni, akik „barátjai” a szocia­lizmusnak, de csak azért, mert így esetleg a húsosfazék­ból több jut nekik, tehát, ha nincsenek is kevesen, azért mégiscsak a becsületesek, a hitből szocialisták vannak többségben! A szocializmus valóban nem gebin. Ahogy helye van a ge- binnek — a tisztességes eszkö­zökkel dolgozó gebinnek — a vendéglátóiparban, sőt újab­ban a kereskedelem más ágai­ban is, úgy nem tűrhető tár­sadalmi értelemben. Nem tűr­hető, erkölcsileg, s gazdasági­lag sem. Mégis, hétről hétre, hónapról hónapra újabb és újabb gebinesek lepleződnek le, akik — emlékezzünk csak: a „közmegbecsülésben” álló szőrmegyári munkástól a mi­nisztériumi főelőadóig, aki félmilliót csalt — nem teg­nap vagy tegnapelőtt, hanem esztendőkkel korábban kezd­ték, s folytatták azóta is íizelmeiket. A kertésznek nem mindegy, mikor gyomlál, mi­kor nyesi le a vadhajtásokat, mert a nemes növény sínyli meg a késedelmet; mindegy lehet-e a társadalomnak, mi­kor, mennyi idő után leple- zödnek le e kisebb és nagyobb stílű gebinesek? A gyors le­lepleződéshez, az időbeni köz- beavatkozáshoz azonban édes­kevés, ha kertésznek érezzük ugyan magunkat társadal­munk nagy kertjében, de csak panaszkodunk. A panasztól nem pusztul a gyom, a vad­hajtás továbbra is a nemes növénytől szívja el a nedve­ket. Ha azonban kapát fog a kertész, metszőollót nyit, s rit­kításhoz kezd, biztos lehet ab­ban, hogy földje bővebb ter­méssel fizet majd érte. gyében sokhelyütt bevezették a gázfűtést. Azonban a pangás főleg a kánikula számlájára írandó. A vásárlók, úgy lát­szik, nem gondolnak a tél­re. A készletek minősége a tárolás miatt sok esetben romlik. A brikettféleségek ki­tűnőek. Hatezer vagon tatai, oroszláni, borsodi szén van „raktáron”, ezenkívül egy ke­vés NDK import. Tűzifában is nagy a minőségi javulás. Míg az elmúlt évben három hónapnál öregebb fa volt az átvételi követelmény az erdő- gazdaságokkal szemben, ezt az idén felemelték hat hónap­ra. Ebből 900 vagon van a te­lepeken. összegezve; csak a TÜZÉP készült a télre, a vá­sárlók még nemigen gondol­nak a hidegebb hónapokra. Most kényelmesebb lenne! A Garay és az Élmunkás téri piac csúcsforgalmat bonyolít. Bár az aszályt megsínylette a fel­hozatal, mindent lehet kapni — igaz, drágábban, mint az elmúlt évben. Zöldborsóból kevés van, ára 10 forint körül mozog, míg a zöldbab 9 fo­rint. Burgonyából, hagymából, parajból és sóskából jó az el­látás. A paprika és a paradi­csom ára is lefelé tendál. Új­donság a görög- és a sárga­dinnye, persze még drágán, 12, illetve 9 forintért kapható. — bte — STUDIUM - HARMINC TOK FELETT Odakinn, a váci főtéren, ár- | nyékban is harmincnégy fokot ' mutat ekkor a hőmérő. És 1 idefcenn, az épület kisebb-na- gyabb termeiben? A jókedv, az énekszó, a táncos lábak dobbanása másfajta forrósá­got jelez. Nézem a táncoló lányokat, fiúkat. Van, aki már fürdőru­hára vetkőzött, egészen az il­lendőség határáig, így is me­lege van. Nemcsak a levegő meleg idebenn, a csárdás gyor­suló ritmusa is f orrásít ja vé­rük. Az órák érthetően lerövi­dülnek, több a szünet a szoká­sosnál, de ezúttal érthető. Bánáti Jutka szinte az egész szünetet végiglihegi. Kókán ta­nítónő már második esztende­je. onnan jött el ide, Vácra né­pi táncokat tanulni tíz napon át. Sybill Chapmann testneve­lő tanár az angliai Birming­ham városában. Purzás Mária Jászkarajenő mellett, egy kis tanyai iskolában tanít. Fehér József a gyömrői táncosok ve­zetője. Beszélgetésre sem idő, sem energia. Osskó Endréné már újra a bordásfal mellé szólítja a táncosokat. Hajlé­konysági gyakorlat követke­zik. Az énekszó betölti az épület folyosóit. Makládi József Liszt- díjas karnagy vezetésével pró­bálnak a megye kórusainak ve­zetői. Kiss István Nagykőrös­ről jött, Bagó József Bagról. A többiek a megye különböző községeiből. Az arcok kipirul­nak, a zakók hamar a szék karfájára kerülnek, a melegre A nagykőrösi Dózsa Tsz-ben idén fordult termőre a kajszi- barack. Már exportra Is szállítanak az ízletes gyümölcsből. mégsem panaszkodik senki. Legfeljebb majd a szünetben. Addig csak egy a fontos: az ének, a szép muzsika, amely­nek lelkes patrónusai vala­mennyien ... Egy másik teremből vidám nevetés hallatszik. Ez a bábosok birodalma. Az Éljen a tavasz című bábjá­tékot próbálják. Aki éppen nem játszik, beáll nézőközön­ségnek. És milyen hálás kö­zönség az, aki maga is bábo- zik! Olyan önfeledten tudnak kacagni, akár a gyerekek! Né­ha azért egy-egy sóhajt is hal­lani: „Bárcsak itt, a teremben is tavasz lenne, mint ott, a paraván mögött, a bábuk kö­zött! Olyan enyhe, 'húszfokos, tavaszi nap!” ... Az emeleti teremből hangos vita szavai szűrődnek ki. Mű­sorra készülnek a szín játszó­rendezők. Két feladattal is bir­kóznak a nagy melegben. Az egyik: a feltevés szerint Mol­dova György író látogat el a könyvtárba, hogy író-olvasó találkozó keretében ismerked­jen közönségével. A találkozó előtt műsort kell rendezni az író műveiből. Erre készül most Dudás József né zsámboki pe- degógus vezetésével az egyik csoport. A másik Fodor Péter járási népművelési felügyelő vezetésével H. Bartha Lajos: Rekviem két csecsemőért cí­mű riportját szeretné színpad­ra vinni, ötletek, elképzelé­sek, különböző vélemények csatája dúl. Vajon kinek vagy kiknek az elképzelése valósul meg végül? Ezekben a percek­ben nem tudni még. Csak azt: együtt, közösen biztos, hogy sikerrel oldják meg mindkét feladatot... Csupán a képzőművészek termében teljes a csend. Iz­zadva és verítékezve ülnek a kis rajzasztalok előtt, körben a teremben. Ingujjban, mélyen kigombolt ingnyakkaí, de így is rekkenő a hőség. Ajtót nem lehet nyitni, az ablakokon át pedig betűz a nap. Halkan ne- szeznek a zsírkréták, filctol­lak, grafitceruzák. Tizenkét képzőművészeti szakkör veze­tője dolgozik. Rácz József Nagykőrösről, Uhrig Zsigmond Dunakesziről, P. Kovács Sán­dor Ceglédről, Remsey Iván Gödöllőről, Kiss Ernő Alsóné- mediből és a többiek, akik a megye különböző községeiből jöttek el erre a tíznapos váci tanfolyamra, amelyet a megyei népművelési tanácsadó rende­zett. Nem mondják, de könnyű kitalálni, hogy szívesen cserél­nének most. valamennyien a terem közepén álló, tökéletes bronzszoborhoz hasonlatos lánnyal, a modellel, akit nem takar egyetlen lepel sem ezek­ben a forró órákban. ÁH moz­dulatlanul, ■ erdei nimfához ha­sonlatosan, csak a szája szög­letében bujkál egy pajkos mo­soly: ugye. meleg az idei nyár az ilyen stúdiumhoz? (p. P.) Fagylaltkeverék meggyből, sárgabarackból és szamócából A Nagyatádi Konzervgyár laboratóriumában meggyből, sárgabarackból és szamócából kitűnő ízű fagylaltkeveréket kísérletezett ki. A most már üzemszerűen gyártott keveré­ket ötliteres üvegekben hoz­zák forgalomba. Tizenöt-húsz perc alatt a gépben kitűnő mi­nőségű fagylalt lesz belőle. Külön előnye, hogy a fagylalt­mérgezést így teljesen kizár­ják, az üvegekben akár 18 hó­napig is el lehet tartani a fagylaltnak valót. Az új ter­mékből eddig másfél vagonnal készítettek. MOSZKVA Légi mikrobusz A BE—30 típusú, 14 szemé­lyes új szovjet „légi mikro­busz” megtette első próbare­pülését. Néhány nagyobb kör megtétele után simán leszállt a repülőtéren. A BE—30 két- motoros, turbólégcsavaros re­pülőgép Georgij Berijev konstrukciója. A „légi mikro­busz” leszállás nélkül 1300 ki­lométeres út megtételére al­kalmas. Mini a börtönben Az angol börtönökben en­gedélyezték a miniszoknya viselését. Az igazgatóság ál­lásfoglalása így hangzik: „A nők büntetésnek tekintik, ha nem hordhatnak divatos ru­hákat. Miután az ítélet nem tartalmaz ilyesfajta büntetést, nem szabad a büntetőintéze­tekben sem alkalmazni. A mi­niszoknya viselésének meg­tiltása illegális pótbüntetés lenne és ez megengedhetet­len.” Hóhérék után Morgóék FÉKEZHETETLEN NEMZEDÉK? AZ ÜTTÖRÖTÉR nevet ad­ták felavatásakor a törökbá­linti játszótérnek. Van ott ho­mokozó, hinta, mérleghinta, minden, amire szükségük van az olyan korú gyerekeknek, akiknek az ilyen játszótereket építik. Az Úttörő teret az utób­bi években valamivel nagyob­bacskák foglalták el, mint akiknek épült. Először jöttek a Gettnóék, a Hóhérék, így is nevezték őket. Ez a galeri már föloszlott: egyesek búcsút mondtak a társaságnak, má­sok börtönben ülnek lopásért, betörésért, nemi erőszakért. Két tagját a minap fogták el, több hónapos erdei bujkálás után, krimibe illő, izgalmas kö­rülmények között. Helyükbe fiatal kamaszok jöttek. Az Artúr, Denka, a Morgó és a többiek. iMég gye­rekek, tizennégy,, tizenhat éve­sek. Egyikük, K. N., a hosszú hajához jeles ünnepeken hosz- szú szárnyú frakkot visel. A művelődési házba egyszer egy üveg pálinkával állított be, még volt valamennyi az al­ján ... Gyerek még, gondolta az igazgató, és elvette tőle. Nemsokára megérkezett az anyja, és követelte vagy a pá­linkát, vagy a kár megtéríté­sét...! MÁJUS VÉGÉN M. K. nyu­galmazott törökbálinti tanár elutazott a faluból. A lezárt la­kásba, a tetőn át, betört nyolc községbeli fiú, K. N. és bará­tai. Osztálytársak, valameny- nyien az idén végezték el az általános iskolát. Zsilettpengével szétszabdal­ták a diványt, a fotelek huza­tát, a szőnyegeket, a szekrény­ben levő ruhákat. Megitták a tanár úr külföldi pálinkagyűj­teményét. Aztán összerondítot­ták a lakást. Az okozott kár huszonötezer forint. Rendőrség, kihallgatás, bűn­vádi eljárás. Az ügyet ezekben a napokban tárgyalja a fiatal­korúak bírósága. Most már két bűncselekményről van szó, mert K. N. időközben két ba­rátjával betört egy osztálytár­sa otthonába. Onnan körülbe­lül nyolcezer forintot vittek el. A vádlottak száma ezzel ki­lencre, az okozott kár pedig több mint harmincezer forint­ra emelkedett. Törökbálinton most, tőlük legalábbis, üres az Üttörőtér. Az említettt első galeri és a második társaság tagjai között a legfeltűnőbb közös vonás, hogy szinte kivétel nélkül dol­gos szülők gyerekei. A második, fiatalabb, kilenc­tagú társaságnál az apák, ne­velőapák mindannyian szak­mával, képesítéssel bíró em­berek. Van köztük vasesztergá­lyos, lakatos, adminisztrátor, kéményseprő, szerelő. Az édes­anyák valamennyien dolgoz­nak: a családok anyagi hely­zete tehát rendezett. K. N. any­ja, aki a járási tanácsnál, mi­után a fiát eltanácsolták az is­kolából, ugyanolyan heves fel­háborodással verte az asztalt, mint előzőleg a művelődési házban pálinkaügyben, maga­tartásával igazán kivétel az érintett szülők között. A töb­biek magukba roskadtak, őszintén restellik a történte­ket — és önként felajánlották a károk megtérítését. Rendes emberek. A BUDAI JÁRÁSI REND­ŐRKAPITÁNYSÁGON meg­forduló fiatalkorú bűnözők nyolcvan százaléka dolgos, nor­mális körülmények között élő családok gyermeke ...! Szüleik tehát valamennyien dolgoznak. Amikor hazamen­nek, nekilátnak a ház körüli tennivalóknak. A főzés, mosás, takarítás nem várhat — a gye­rek várhat. Aztán bekapcsol­ják a televíziót... Vitathatat­lan: amennyiben a társadalom igényli a több gyerekes csa­ládanya napi nyolcórai mun­káját, erejét, energiáját és ked­vét — számolnia kell avval, hogy mindezzel a család rövi­dül. Akkor pedig a társada­lomnak másfelől adnia, viszo­noznia, törlesztenie kell. Nyolc fiú — tizennégy, ti­zenhat évesek — betör egy la­kásba, és zsilettpengével neki­megy a ruháknak, szőnyegek­nek, a bútornak. Nem kell mélylélektannal foglalkozni ahhoz, hogy felfedezzük az el­kényeztetett, magára hagyott, unatkozó gyerek agresszivitá­sát. Azt hiszem, két dologból kaptak eddig keveset ezek a fiatalok. Nem adtak nekik elég szót és elég tevékeny progra­mot. Persze, statisztikával bebi­zonyítható az ellenkezője: hogy adtak, adnak Törökbálin­ton is. Hiszen ott is van műve­lődési ház, könyvtár, bölcsőde, óvoda és napközi, az iskolában bábszakkör, bélyegszakkör, természetjárás. A valódi igények azonban már régóta nem mennyiségiek. Olyan szavakra, olyan tevé­kenységre, programra, létesít­ményekre van szükség, ame­lyekben a tartalmat nem ad­minisztratív, hanem humanis­ta, minőségi szemlélet határoz­za meg. A gyerek, a szülők jelenlegi elfoglaltsága miatt, szavakat ma elsősorban a pedagógustól vár. De hogy a tanító, a tanár szava jó közvetítője legyen az ismereteknek, erkölcsi nor­máknak, hogy irányt adjon, felkészültséget teremtsen, ah­hoz mi minden kellene még! TÖBB TANÍTÓI, TANÁRI STÁTUS. Több szolgálati la­4 L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents