Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
írlap 1968. JÜNIUS 9.. VASÁRNAP Csak 18 éven Szökés a csatornán - A megbocsátó -A nővér és a húga - Elkésett büntetés A véletlen hozta így, ám utólag nem bánom... Nagyká- tán ugyanis bárhová kopogtam be, mindenütt éppen gyerekekről, pontosabban: ezekről a gyerekekről esett szó. Mi a baj velük, min és hogyan kellene változtatni, hogy a jövő ígéretei valamennyien beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket. És ez a hangsúlyos szó: valamennyien. Keresik a közös utat A szövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről nyilatkozik a megyei pártbizottság osztályvezetőié Januárban alakult meg az Országos Szövetkezeti Tanács. Az új társadalmi tanácskozó testület feladata, hogy elősegítse a mezőgazdasági, a fogyasztási, a kisipari és a háziipari szövetkezetek jobb együttműködését, illetve a szövetkezeti mozgalom erőteljesebb fejlesztését. E törekvés jegyében ültek tárgyalóasztal mellé a minap — a megyei pártbizottság kezdeményezésére — a különböző szövetkezetek megyei vezetői, kicserélték véleményüket a közös gondokról, érdekeik összehangolásának lehetőségeiről. A találkozó vitaindító előadását dr. Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője tartotta. Vele beszélgettünk á szövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, és a tanácskozás tapasztalatairól. Egy ocsmúny történet. Csupán tizennégy éves a lány és ... Nos, a kátai vasútállomásról több helyi vonat indul. A személyvagonok ott éjszakáznak, .s ilyenkor alakulnak át találkahelyekké. — És ez a lány is? — A rendőrök, vasutasok megnézik a szerelvényeket, de állandóan nem őrizhetik. A razzia idejére elbújnak, óh, nagyon ügyesek!... — Hányadikos? — Hatodikba jár. Ha jár. A másfél ezer általános iskolás korú fiú és leány közül hétszázhúsz a II. számú iskola növendéke. Közülük negyvenet veszélyeztetettként tartanak nyilván. Az egyik pedagógusnak tétován mondtam: — Nem is olyan sok. — Mert nem tudja, milyen mértékben fertőznek! Tessék, egy példa. Az édesanyáról beszéltem a másodikban. Megkérdeztem, ki miért szereti? A legkülönbözőbb okokat sorolták. Akkor jelentkezett az a gyerek: — Tanító néni, én nemcsak ezért szeretem az anyukám... — Hanem? — kérdeztem kíváncsian, mire a gyerek: — Azért is szeretem, mert mindig keres pénzt. — Ismerem a körülményeiket, tudom, hogy az apja sem dolgozik, félrészegen fekszik otthon, valahányszor családlátogatásra megyek. De az anyja sem dolgozik. — Hát hogyan keres pénzt az anyukád? — kérdeatfiXö,..— Ügy — magyarázta a gyerek —, hogy tegnap is lefeküdt egy legénnyel, és kapott húsz forintot. — Gondolja csak el, mit jelenthetett egy ilyen mondat abban az osztályban. A hétéves gyerekek nagyon fogékonyak, minden iránt érdeklődők. Ebben az iskolában tehát kereken negyven gyerek veszélyeztetett. Kívülük még van néhány szellemileg elmaradottabb, velük azonban kevesebb a gond. Éppen ezekkel a többségükben eszes, értelmes, jóindulatú gyerekekkel van a sok-sok baj. Sajná- latraméltóan szerencsétlenek. Züllött családokban élnek. A nyilvántartó lapok tanúsága szerint valamennyiük egyik, vagy másik szülője alkoholista. Álcád, ahol az apa és az anya is az. Nézem a nyilvántartó lapokat. A negyvenegyediket külön találom. — Dezső már nincs nálunk ... Nem, az ő szülei nem alkoholisták ... Sőt, az apja Jehova követője, alkohol semmi, tudtommal, még húst sem esznek... de a gyerekével ő sem törődik. Kilencéves kora óta lop és mint hallom, most jubilált, öt év alatt kereken ötvenszer szökött meg az ország legkülönbözőbb nevelő- intézeteiből. Lemászott az esőcsatornán, másutt lepedőket kötött össze és az emeleti ablakból azokon ereszkedett le. Legutóbb az itteni iskolát fosztotta ki. Tanácskoztak az ifjúságvédelmi bizottságok tagjai. A megbeszélésen részt vett a járásbíróság elnöke, az iskolák igazgatói, a rendőrkapitányság egyik vezetője, a tömegszervezetek képviselői. Elmondták, milyen gondok, bajok vannak, és azt, hogy fokozottabb figyelemmel kísérik az ifjúságvédelmi felelősök a veszélyeztetett gyerekek körülményeit. Alkalmanként igyekeznek közbelépni és ... — Valami gyakorlati haszna az igyekezetnek? — Nos... Alig-alig — s így meglehetősen lehangoló a válasz. Sajnos, a folytatás sem megnyugtatóbb: — Kellene napközi otthon, hogy kivonjuk a szülők káros hatása alól. Nagykátán azonban nincs. Egy sincs. Azután a bögrecsárdák felszámolása. Hallottunk apákról, akik a fizetésüket egyenesen a magán- poharazókba viszik, hogy a havi számlát kiegyenlítsék. Mert itt van hitel... Kényszer-elvonókúrák? Csak mumusként szerepelnek... Legalább elrettentő példának néhány eset, de még ilyent sem produkáltunk. Négyezren Pestre járnak dolgozni. Néhol ingázik mindkét szülő. Az utcán csatangolnak a gyerekek. Itt kell munkát adni a szülőknek. A járásbíróság elnöke, dr. Magócs Imre, a válóperes, . — Anyagi okai vannak a válásnak? — Dehogy. Azaz, legfeljebb ott, ahol a férj elissza a keresetét, amelyből különben megélhetnének ... De így?... — A többinél mi az ok? — Meggondolatlanul kötötték a házasságot, elhidegül- tek, közbelépett a harmadik... De tessék, néhány eset ••• Ezek kilenc évig jártak jegyben. Másfél év után váltak. A férj állítólag csak az esküvőig udvarolt, később birtokosként lépett fel. Másik. Utcai ismeretség. Nagy-nagy szerelem, s kilenc nap múlva az anyakönywezető. Az apróság még meg serfTSZÍlletett, már előttem álltak: tisztelt bíróság, de miért is maradnánk együtt... mi közünk egymáshoz? ★ — Vannak cifrább históriák is — mondja a bíró. Egy munkahelyen dolgozott a két férfi. Az asszony, aki engedett a váltótárs csábításának, háromgyermekes anya. Megszöktek. Néhány hónap múlva már térden csúszva is menne haza az asszony, ám útban a negyedik gyermek. A szerető azonban féltékeny és megkéseli az anyát. Börtönbe kerül. A férj hazaviszi a feleségét. Megbocsát. Világra jön a senki sem kívánta poronty. A férj ember igyekszik lenni és ilyent mond: sohasem fogom éreztetni vele... És az idősebb gyerekek mit szólnak a betolakodóhoz? Hiszen már tízévesek. Értelmesek, tudnak mindenről... ★ Nővérek. Csinos lány mindkettő. A fiatalabbikat veszi el a fiú és boldog egyetértésben élnek még a kicsi születése után is. Hónapok múltán kezd a férj kimaradozni. A húg — ki másnak? — nénjének panaszkodik. — Biztosan megcsal, csald meg te is ... Összehozlak valakivel ... — Dehogy teszek olyant. — Szamár vagy. Az idősebb beköltözik Pestre. Unja a vonatozást. A húg csak azt furcsállja, hogy férje is éppen ekkor elégeli meg az utazással járó fáradozást. Szintén talál olcsó albérletet. Az ismerősök nyitják fel a szemét: férje és nővére együtt élnek. A válóper után elzüllik a húg: gyerekével sem törődik. — De mindig is a gyereken csattan az ostor — mondja a bíró. Katika most már tizenhét éves. Szemrevaló lány. Tetszik a fiúknak. Még szerencse, mint mondja Katika, hiszen az ebből származó haszonból tartja fenn magát. — Legrégibb emlékem az, hogy apuka részeg és mi a krumplisveremben bújunk eL Négyen vannak testvérek, ezért tűrt sokat az anya. Ám a férfi kevéssé méltányolta ezt a megalkuvást, összeköltözött egy háromgyermekes, de mindössze huszonegy éves nővel. Botrányos életmódjuk következtében az új asszony három gyerekét állami gondozásba vették, s a nő sem úszta meg szárazon. A férfi visszatért családjához. S elekor következtek a leírhatatlanul undorító, borzalmas hónapok. A férj a négy gyermek jelenlétében ecsetelte feleségének, hogy milyen remek szeretője volt. A lehető legtrágárabb szavak segítségével avatta be a nemi élet rejtelmeibe családját. Ifjúság elleni bűntett miatt elítélték. Már későn. — A húgom is tetszik a fiúknak — nevetgél Katika. Töltöttem egy napot Nagykátán, s a véletlen úgy hozta, bárhová mentem, mindenütt éppen gyerekekről, veszélyeztetett körülmények közt élő fiúkról és leányokról esett szó. A segítő szándék tehát nyilvánvaló. A szándék, s az, hogy ezek a történetek közszájon forognak, s a megdöbbentés erejével hatnak — kevés. Hogyan lehet, s miképpen kell segíteni? Mondják, már készülnek a tervei annak a kétszintes épületnek, ahol majd a napközit helyezik el. Tehát reggeltől estig "kivonhatják 'a veszélyeztetett gyerekeket áz' otthon káros befolyása alól. Jó lenne azonban — a legindokoltabb esetekben — kollégiumi elhelyezést biztosítani. Egész hétre távoltartani őket az otthontól. Rövidesen felépül egy üzem, ahol elsősorban nők dolgoznak majd. Biztosítani kell azoknak a munkaalkalmat, akiknél családi tragédiához vezethet az ingázás. És egyáltalában: még időben kell közbelépni, hogy a jövő ígéreted valamennyien beválthassák a hozzájuk fűzött reményeket. Egymilliárd - kétszázhuszon- ötezer-négyszáztíz... S még mindig néni alszom. Miért? Nyilvánvaló azért, mert álmatlanságban szenvedek. Köztudott, hogy aki álmatlanságban szenved, azt onnan lehet megismerni, hogy nappal mindenütt és mindig alszik, de éjjel az istennek se. Éjjel azon tűnődik, hogy miért nem alszik, mígnem rájön, hogy azért nem alszik, mert álmatlanságban szenved, s ezek után azon töpreng, számolva a végtelenségig, hogy miért szenved az álmatlanság nevű betegségben. Nálam a dolog úgy kezdődött, hogy valamelyik este, éjt- fél felé, amint lámpát oltottam, eszembe jutott, hogy milyen kellemetlen betegség lehet az álmatlanság. Aztán azon kezdtem el töprengeni, hogy milyen lehet egy ilyen kellemetlen betegség. Mert ugyebár — kezdtem el magamban morfondírozni — az álmatlanságban szenvedő ember majd eleped egy kiadós álomkórért, legszívesebben ce- celegyeket becézne, hogy csecse legyek legyenek és minden este jól belécsípkedjenek. Aztán az is eszembe jutott, hogy a bögöly a marhákra veszélyes, mert az nagy, mármint a marha, az embernek elég az apró szúnyog is... — Milyen szerepet töltenek be napjainkban megyénk társadalmi és gazdasági életében a szövetkezetek? — A szövetkezeti mozgalom társadalmi és gazdasági fontosságát meghatározzák a népgazdaság és a lakosság állandóan növekvő igényei. Minthogy a szövetkezet a tagok tulajdona, a szocialista gazdálkodás e nagy mozgékony- ságú formái nemcsak anyagi, hanem jelentékeny társadalmi erőforrást képviselnek. Megyénket is a három nagy szövetkezeti forma: a mező- gazdasági, a fogyasztási és értékesítő, valamint a kisipari és a háziipari szövetkezetek rendszere hálózza be. Valamennyi társadalmi szükségletet elégít ki, ha az egyes formák szervezete, működési n ódja különböző is. Természetesen megtalálhatók a szövetkezetekben a közös elemek, nevezetesen: a szövetkezés és az önigazgatás gondolata, a szövetkezeti demokrácia stb. Feladatunk, hogy éppen ezeknek a közös jegyeknek a kapcsán mozdítsuk elő a különböző formák összefogását. — Milyen alapvető kérdésekben. Keresik, a szövetkezetek a jobb együttműködést? — Az új gazdasági mechanizmus az eddiginél sokkal kedvezőbb feltételeket biztosít az öntevékenység kibontakoztatására. Ugyanakkor nagyobbak a vállalati érdekösszeütközés lehetőségei u. különböző szövetkezeti forrnák között. A véleménycserén főleg arról vi- trtkozták a felek, miként tudnák csökkenteni a jövőben az ellentéteket, s hogyan egyesíthetnék az erőt egy-egy nagyobb feladat közös végrehajtásához. — A termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezetek gazdasági kapcsolatai megyénkben sem újkeletűek. Hogyan alakíthatnak ki jobb együttműködést a ktsz-ekkel, és az egyéb szövetkezetekkel? — Egyes szövetkezeti ágazaA szúnyogról eszembe jutott egy vicc, el is mondtam magamnak, irtó jóízűt nevettem, hogy másnap a feleségem mondta is, ő nem tudja, kivel álmodtam, mert nevettem... Persze nem mondhattam meg neki, hogy egy szúnyogr gal álmodtam, ami csip, mert csak a nőstény szúnyogok tudnak csípni, s mit tudom én, mit gondol erről ő. A nőket nem lehet soha kiismerni. Érdekes, ez is eszembe jutott akkor éjszaka, amikor az álmatlanságon töprengtem. — Egész éjszaka nem aludtam — mondtam reggel a feleségemnek, elkínzott arccal, s úgy tántorogtam az álmatlanságtól, mintha most jöttem volna haza és nem most mennék el hazulról... — Nagy hülye vagy, fiam, hogy egész éjjel az álmatlanságról töprengtél — mondtam magamnak másnap este lámpaoltásom után. — Most a fal felé fordulsz és alszol. Rádfér. A falnak fordultam és eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egy ilyen álomkórt terjesztő szúnyog leülne pont az orommal szemben a falon. Azonnal megfordultam a másik oldalamra, de azon a már sik oldalamon nem tudok aludni. Még a bölcsőben elfetok között már korábban Létrejött a közös érdekeken alapuló árukapcsolat. Közismert a zöldség-gyümölcs termelésben és az értékesítésben kialakult együttműködés. A tsz- szövetségek a közelmúltban tárgyaltak a MÉSZÖV vezetőivel a szorosabb kapcsolat lehetőségeiről. Főleg azokat a lehetőségeket kutatták, amelyek a falu jobb ellátását, ugyanakkor a jövedelmezőbb termelést szolgálják. Elhangzott olyan javaslat is: hozzanak létre a termelőszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek szőlőtörköly-feldolgozó üzemet közös összefogással. Igen jövedelmező vállalkozás lehetne ez csakúgy, mint a közös kavicskitermelés, építkezés, savanyító, szárító vagy más élelmiszer feldolgozó üzem. Meg is állapodtak a tsz- szövetségek és a MÉSZÖV vezetői, hogy részletes programot dolgoznak ki a közös elképzelésekről. — A kisipari szövetkezetek túlnyomórészt ipari jellegű munkával foglalkoznak. Hogyan tudnának együttműködni a mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetekkel? — Kétségkívül nehezebb a kapcsolat kialakítása a mező- gazdasági és az ipari szövetkezetek között. Ám arra is van már példa, nem is egy, hogy a ktsz-ek, különösen a melléküzemi tevékenységben jól együtt tudnak dolgozni a tsz-ekkel. A MÉSZÖV is megtette már a kezdeti lépéseket. Tizennyolc kisipari szövetkezettel tartanak közvetlen áru- kapcsolatot a fogyasztási szövetkezetek. Tavaly a két szövetkezeti ágazat együttes áruforgalma — országosan — meghaladta az egymilliárd forintot! Ma még természetesen sok nehézség gátolja a különböző típusú szövetkezetek összefogását. Dékány István, az érdi Búzakalász Termelőszövetkezet elnöke a megmondhatója, milyen akadályokat gördít küdtem, mert mi olyan szegények voltunk, hogy csak a bölcsőm egyik oldala volt meg, így arra nem volt szabad fordulnom, nehogy kiessek. Ezen is elkezdtem töprengeni, mígnem megértettem magammal, hogy ostobaság, miszerint én csak a másik oldalamon tudok aludni... Ezekután természetesen visz- szafordültam a másik oldalra, szembe a szúnyoggal, ott a falon, amely álomkórt terjeszt, de nekem ne terjesz- szen, tudok én aludni, ha hagynak a szúnyogok... Éppen ma az ötödik napja, hogy álmatlanságban szenver dek, csak forgok a szúnyog és a bölcső oldala között és időnként azt mondom: „Züm... züm”, — de ezt vékonyan mondom, mert nőstény szúnyog vagyok... ... meg... ód... óá” ... de ezt hangosan, mert én egy erősen fejlett csecsemő vagyok. ... — Idegkimerülés ...Az álmatlanságtól — hallom az orvos hangját, pedig nincs igaza, én nem is szenvedek álmatlanságban, én mindig kitűnően aludtam és aludni is fogok, csak egyszer már végre ne jusson eszembe este, lefekvés után, hogy milyen is az, ha valaki álmatlanságban szenved, mert akkor jön a bölcső és a szúnyog... Züm ... züm ... Gyurkó Géza egy-egy életrevaló ötlet megvalósítása elé a bürokratikus megkötöttség, pontosabban fogalmazva: az elavult szövetkezeti jogszabály. Évek óta ajánlja már az érdi tsz a község szövetkezeteinek, fogjanak össze és építsenek közösen egy ÁBC-jellegű szolgáltató házat, A Búzakalász jelentékeny ősz* szeggel támogatná, építő-sze- relő-brigáddal segítené — ám a kisipari szövetkezetek az alapszabály és a szigorú költségkeretek miatt nem tudnak bekapcsolódni a közös vállalkozásba. Pedig az ország legnagyobb lélekszámú községében egy ilyen szolgáltató kombinát nem lenne éppenséggel rossz üzlet. — Nos, többek között ezekről volt szó az első közös megyei tanácskozáson. Sok olyan, sürgősen megoldásra váró nehézségre hívták fel a szövetkezeti szövetségek vezetői a figyelmet, amit mi az országos szerveknek továbbítunk, másrészt pedig kifejezésre juttatták a közös kívánságot: feltétlenül szükség van a gyümölcsözőbb együttműködésre a különböző szövetkezetek között! sp Az Útépítőgép Javító és Gyártó Vállalat (volt KGV) esztergályos, marós és hegesztő szakmunkásokat keres felvételre Jelentkezni lehet: CEGLÉD XIV., Külső Kátai út 35/A. TETŐFEDŐ, PARKETTÁS szakmunkásokat teljesítménybérrel és nagy gyakorlattal rendelkező DÍSZMŰ BÁDOG OSOKAT kiemelt órabérrel azonnali belépéssel felveszünk Vidékieknek munkásszállást biztosítunk ★ JELENTKEZNI LEHET Bp. IX.. Viola u. 45. alatt, a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán Szántó István Álmatlanságban szenvedek
