Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-06 / 131. szám

Ksr MECrCI 1968. JÚNIUS 6.. CSÜTÖRTÖK NAGYKŐRÖS AL VÍTjegyében Ki*)IZ>vezetők az építűláborban Az »lmúlt héten dal, kaca­gás, Játék és felelős-komoly viták felhevült szótöredékei töltötték meg az Absolon Sa­rolta építőtábor szobáit, fo­lyosóit. Nagykőrösről és a mo­non járás községeiből nyolc­van KISZ-alapszervi titkár vett rés2t azon a tanfolyamon, amelynek célja elsősorban a VIT-re való felkészülés, a má­sodik félévi ifjúsági feladatok megbeszélése és általában az a törekvés volt, hogy színe­sebbé, tartalmasabbá váljék (az itt elhangzottak alapján is) a mozgalmi élet. — A hét minden napjára igyekeztünk olyan programot összeállítani, amelyet a tan­folyamon részt vevő alapszer- vi titkárok, a táborból haza­térve, munkájukban is hasz­nosítani tudnak majd — mon­dotta Kalló József, a nagykő­rösi KISZ-bizottság titkára. Napjaink aktuális politikai és társadalmi kérdésed éppúgy szerepelnek a tanfolyam te­matikájában, mint a dal­Csak rendeltetésszerűen! Nagyon kellemesen érintett a hír, miszerint: „A cipőgyá­rak hamarosan bevezetik azt a rendszert, hogy minden ci­pőhöz használati utasítást mellékelnek, amely a vásárló tudomására hozza, milyen al­kalomkor használható a vásá­rolt cipő.. Hurrá, végre megtudja láb­belifogyasztó nagyközönsé­günk, hogyan kell eljárni és meddig lehet elmenni annak, aki hazai gyártmányú cipőt vásárolt! Eddig ezzel ugyanis nagyon sokan nem voltak tisztában, s ha néhány hét alatt tönkrement az új cipő­jük, azt hitték, hogy a minő­séggel van baj, pedig a hiba ott volt, hogy nem megfelelő időben és nem kellő alkalom­kor, egyszóval: nem rendelte­tésszerűen használták lábbeli­jüket! Én, ha cipőügyekben illeté­kes lennék, nem elégednék meg a használati utasítások mellékelésével, hanem kidol­goztatnám a Cipők Rendelte­tésszerű Használatának Sza­bályzatát, amelynek betartá­sát kötelezővé tenném min­denki számára. Ebben szigorúan leszögez­ném, hogy honi készítményű lábbeliben tilos: ballépéseket csinálni, vagy bármely módon félrelépni; becsületbe, önérzetbe, más­egyébbe gázolni; szívet vagy liliomot tiprani; sárba taposni a fotográfiát; pénz, nő, siker és álmok után futni; csáb- és vitustáncokat rop­ni; járni az utat, a macskakö­ves utat; végigmenni az ormódi te­metőn. Tilos ezekből a cipőkből pezsgőt, törkölypálinkát, vagy vitriolt inni. Tilos bennük jönni-men- ni, járni-kclni, lótni-futni, téblábolni, tekeregni, ténfe- regnl, toporogni, tapicskálni, tüsténkedni, sétafikálni, setre- pertélni, settenkedni, somfor- dálni, sompolyogni, sündörög­ni, sürgölődni, császkálni, csámborogni, csatangolni, csellengeni, lézengeni, lófrál­ni. lődörögni, kószálni, kaj­tatni, kujtorogni, kuncsorog­ni; valamint ülni, állni, ölni, halni. Szabad ezzel szemben a cipőt száraz, szellős helyen, Szobahőmérsékleten tartani, olykor-olykor megnézni, óva­tosan kézbe venni. Hordani csak kivételes, elkerülhetet­len esetekben szabad. Ilyen­kor viszont helyes, ha a fej­lett nyugati országok példáját követjük, ahol a szabadosabb stílusban öltözködő fiatalság már divatba vette, hogy cipő­jét bőrövéhöz erősítve — a derekán hordja. Radványi Barna vagy játéktanulás. Az év hát­ralevő hónapjaiban különösen megnövekednek feladataink. Szerte az országban, minden alapszervezet KISZ-istái ké­szülnek a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalaku­lásának ötvenedik évforduló­jára, a Bulgáriában megren­dezendő Világifjúsági Talál­kozó sikeres lebonyolítására és azokra a mindennapi fel­adatokra, amelyek csak az if­júsági szervezet valamennyi fiataljának aktív részvételé­vel oldhatók meg. Nagykőrösön és a monori járásban egyaránt nagyobb igényt támasztanak a fiatalok az ifjúsági mozgalommal szemben. Azt várják — és na­gyon helyesen teszik —, hogy a mozgalmi élet érdeklődési körüknek megfelelően tartal­mas, színes, változatos legyen. Ennek az igénynek csak ak­kor tudunk eleget tenni, ha az alapszervi titkárok olyan felkészültséggel rendelkeznek, amellyel képesek ezt a sok­rétű, változatos munkát ellát­ni. A tanfolyam célja éppen az volt, hogy ebben nyújtsunk nekik segítséget. — ara —. VÁC Három hét mú 0 (0) A városi ember könnyen felejti, hogy az eső, különö­sen a napokban hullott má­jusi eső neki is „aranyat ér”, nemcsak a kenyerünket ter­melő parasztságnak. A kö­zelmúlt hetek aszálya min- huszonöt-harminc denki kenyeret veszelyeztette, annál vigasztalóbb volt, hogy ' — ha megésve is jó néhány nappal — mégiscsak meg­eredtek az ég csatornái. Erőteljes szemképződés Kalákára készülnek a gépek — Mennyit ért hát ez a május végi eső? — kérdeztük Krima János osz­tályvezetőtől, a Váci Járási Tanácson. — Az utóbbi két hét alatt, az elmúlt napok záporaival együtt, a járás északi terü­letén mintegy ötven, a ho­mokos déli részeken pedig milliméter- nyi csapadék hullott. Szinte szemmel láthatóan erőteljes szemképződés indult a kalá­szosoknál. — Milyenek a terméski­látások az eső után? — Nem akarók túlzottan derűlátó lenni, de remélni merem, hogy megközelíti a múlt évi átlagot. A termelő- szövetkezetek ugyanis elis­merésre méltó jó talajmun­kát végeztek, jó magágyat készítettek, s kielégítően mű­Könyvheti körkép Ceglédről Mai íróink sikere Kecskebéka­export Május végéig több mint 250 mázsa kecskebékát vásárolt fel a Balmazújvárosi Földmű­vesszövetkezet, amely — a MAVAD külkereskedelmi vál­lalat közvetítésével — a nyu­gati országokba küldik az ínyencek csemegéjét. A vi­déken esztendők óta állandó brigádok foglalkoznak béka­fogással. Az idei tavaszon kedvezőtlen idő járt a „bé­katermésre" s így a földmű­vesszövetkezet csupán 400 0Ó0 forintot fizetett ki a békázó brigádoknak. , Befejeződött az ünnepi könyvhét. A ceglédi pavilo­nok elárusítói élénk érdeklő­désről számolnak be. Az ál­talános fogyasztási és értéke­sítési szövetkezet ebben az év­ben először állított fel utcai elárusítóhelyet. Bartha Viktor szervező el­mondta, hogy a közel nyolc­vanezer forintnyi könyvheti forgalmuk messze meghaladta a várakozást. Leleményesen szervezték meg hitelakcióju­kat, s ezzel lehetővé tették, hogy azok is vásárolhattak, akiknek pillanatnyi anyagi helyzetük miatt le kellett volna mondaniuk egy-egy szép könyvről. — Mely könyveknek volt a legnagyobb sikerük? — Leginkább a magyar írók műveit keresték — mondja a szervező —, ezért volt nagy sikere a Körképnek. Általá­MONOR Harcias amazonok IZGALMAS PERCEK a monori vasútállomáson. Az esti szürkületben két har­cias amazon kíméletlen len­dülettel taszigál egy idősebb férfit. Az öreg láthatóan holtrészeg, de fogytán levő erejével is igyekszik szaba­dulni a két asszony bilincs­szilárd szorításábóL Megveti a lábát, leguggol, mint egy durcás kisgyerek, aztán mégis­csak kénytelen utánuk kor­csolyázni cipőtalpain. Az épü­let sarkánál egy percre mind­hárman megállnak, hogy ki­fújják magukat. Az öreg azon­ban ismét nyugtalankodni kezd. Az idősebb asszony vé­szes káromkodásba kezd. Ke­zét is lendíti már, de az ap- jukomnak ez sem használ semmit. Mindenképpen mene­külni akar. Kolléganője, úgy látszik, már nem bírja ide­gekkel. Vállon ragadja az öreget, s amúgy istenesen a pad lapjára teremti. Perce­kig úgy himbálódzik a feje, mint egy rongy labda .... Az­tán leülnek mellé ők is, ko­moly, méltóságteljes pózban, mint két fegyőr. Ugv tűnik már, hogy az öreg végleg megadta magát kényszerű sor­sának. De mégse ... A KÉT ASSZONY most már tényleg nem bír vele. Fel­mentőcsapat érkezik egy fia­tal nő személyében, aki máris megkezdi apósszelidítő ak­cióját. Nyitányként két jó­kora frász csattan, arányo­san elosztva, majd néhány­szor odadöngöli a pad tám­lájához az embert. A terem­tés e bágyadt fényű koroná­ja lassan pityeregni kezd ... Igazi ingyencirkuszban ér­zem magam. A tömeg gyű­rűzik, mindenki látni akar valamit. Van is mit. Újabb jelenet következik. Az előbbi kardos menyecske lép ismét színre, és csípőre tett kézzel kezdi korholni az el­szontyolodott apámuramat. Végre befut a vonat. A sta­tisztáló nézősereg szétrebben, utat nyit a hős amazonoknak, akik nem csökkenő elszántság­gal cipelik át a síneken ra­koncátlan áldozatukat. VAJON HOGY FOG VÉG­ZŐDNI ez a kis színjáték — tűnődöm. Egy azonban biz­tos, mától egy kortyot sem! A jó ég óvjon, hogy ilyen ka­landjaim legyenek a nőkkel. (baky) ban a történelmi témájú köny­veknek volt keletjük, ezúttal a szerelmes, romantikus regé­nyek a pavilonban maradtak. Krimiből is alaposan felké­szültünk, de alig volt érdek­lődés. Roger Garaudy: A kí­nai kérdésről című könyvé­ből, sajnos, nem kaptunk ele­get, pedig igen nagy volt a ke­reslet. Néhány száz méterrel ar­rébb áll az Állami Könyvter­jesztő Vállalat ízléses könyv­heti pavilonja. — Nálunk is elsősorban a mai magyar írók könyveit ke­resték — tájékoztat Juhász Károlyné boltvezető. — A há­rom legkeresettebb könyv Fehér—Nemes: irokézek és felhőkarcolók, Benedek Ist­ván: Csínévá, Móricz Virág: Gúny és mosoly című műve volt. Elfogyott Váci Mihály verseskötete és Gergely Már­ta: Tőbbsincs osztály című ifjúsági regénye. Ifjúsági művekben az idei könyvhéten nem lehetett vá­logatni, olyan kevés jelent meg. Közel 150 Kislexikont ad­tunk el. A külföldi írók mű­veiből a Nobel-díjas amerikai író, Faulkner: A szentély és Boréi: Rajongás című regé­nye aratta a legnagyobb si­kert. Könyvheti forgalmunk meghaladja a negyvenezer fo­rintot. Ebben nincsenek ben­ne új részletfizetőink és fo­lyószámlásaink. Szabó Alfréd trágyáztak, ami csökkentet­te az aszály káros hatását. — Mikor kezdik az ara­tást, s hogyan készülnek fel rá a gazdaságok? — A homokos déli része­ken már három héten belül aratásra érik az őszi árpa, az északi területeken néhány napival később. A gazdasá­gok az idén is kölcsönösen kisegítik egymást gépekkel, amit lehetővé tesz az, hogy általában, mintegy tíz nap­pal később érik be a ga­bona az északi községekben, mint a homokos talajú déli területeken, örvendetes, hogy a termelőszövetkezetek kom­bájnjainak többsége már üzemképesen várja az ara­tást. (ferencz) A nyár végén klasszikus spam »VIADALOK BUDAPESTEN A Magyar Cirkusz és Va­rieté Vállalat egyik érdekes nyári tervéről tájékoztatta az úságírókat szerdán a Báthori utcai irodaházban Margittá Gábor, a vállalat igazgatója. Elmondotta, hogy a tervek szerint klasszikus spanyol bi­kaviadalt rendeznek: a torreá­dorok várhatóan nyár végén lépnek fel majd Budapesten két-három hétig. 15 új színész A Színház- és Filmművéi szeti Főiskolán az idén 15 szí- nészhallgató fejezte be tanul­mányait. Már megkapták dip­lomájukat, s mindegyikük alá­írta szerződését a jövő évadra. Öten budapesti színháznál kezdik pályájukat. A többiek vidékre kerülnek. KÖNYVESPOLC Az erőszak regénye A SZENTÉLY már megje­lenésekor sikerregény hazájá­ban —, írója, William Faulk­ner be is vallotta, hogy hír­nevet, anyagi elismerést akart vele kikényszeríteni. Ez nem zár ki semmit: a művész nyo­mora, illetve gazdagsága, vagy mondjuk jóembersége, meg el­veinek helyessége, valamint a jó művészet között az össze­függés nem törvényszerű. A Dél földje mesésen termé­keny. A kertekben a növé­nyek szinte egymásra ülnek, átszövik egymást, már-már felesleges ez a gazdagság. Ilyen burjánzó az a világ is, amelyet - Faulkner e regényé­ben megidéz. „... Apa erre az ajtó mögé nyúlt, és elővette a puskát. Odaálltam Frank elé, mire apám azt mondta: Te is meg akarod kapni? ... S akkor apám keresztüllőtte...” — emlékezik vissza a regény egyik hósnpje, a bíró lánya. A könyv minden oldaláról su­gárzik a kor által túllépett, mégis jelenlevő feudalizmus levegője, pedig már nincsenek arisztokraták és rabszolgák. „A Szentély igazi főszerep­lője az erőszak.” — mondta nekem valaki. Tagadhatatlan: nagyon jó könyv, azoknak is abból a fajtájából, amelyeket alig tudunk letenni. Csak az Sztriptíz Bevallom férfiasán: csalód­tam az új gazdasági mechaniz­musban. Igen, csalódtam. Hogy miért? Január óta né­hány osztályon felüli szórako­zóhely sztriptízt ígér a nagy­érdeműnek. Nyilvánvalóan a nagyobb forgalom, a gazdasá­gosabb üzemeltetés elvéből kiindulva, tgért és ígér ma is, az újságok hirdetési rovatai­ban. Csak így, egyszerűen: sztriptízt. Minden kommentár és mellébeszélés nélkül. Ígér. Es mit ad? Bosszúságot és csalódást. A nagyérdemű a produkció után joggal érzi, hogy becsapták. Rajkin sza­vaival élve: válámi van, de nem az igázi. Más megfogal­mazásban: a hölgy vetkőzik ugyan, csak éppen nem a mez­telen valóságig. Néhány apró­ságot magán felejt. Persze, mással is előfordul, hogy időn­ként elfelejt valamit. Például elsején hazaadni a fizetését; azt tenni, amit az értekezleten olyan szépen és szívhezszólóan megfogalmazott; említést ten­ni a kapott prémiumról vagy, hogy odahaza a feleségétől is megkaphatná ugyanazt a ked­venc vacsorát, amit éppen a legújabb barátnője ígért és így tovább. Időnként minden em­ber feledékeny. De estéről es­tére? Ez mégis csak túlzás! Első hallásra jogosnak és megalapozottnak tűnik a nagyérdemű kérdése: ha van, miért nincs igazi sztriptíz szép hazánkban? Utánajártam a dolognak és a látott tények alapján minden kétséget ki­záróan kijelenthetem: a nagy­érdemű téved! Valótlan állí­tás, hogy szép hazánkban nincs igazi sztriptíz. Van és volt már az új gazdasági me­chanizmus előtt is. Félreértés ne essék, nem a maszek sztrip­tízre gondolok (mindenki ak­kor vetkőzik a lakásában, amikor akar), az volt, van és lesz, míg világ a világ. Az ál­lamilag engedélyezett igazi sztriptízre gondolok, minden mellébeszélés és felesleges holmi nélkül. Méghozzá igen jutányos áron, hattól tizenkét forintig, attól függően, hogy a nagyérdemű milyen közelről kívánja szemlélni a produk­ciót. Még az a veszély sem fe­nyegeti, hogy a nemes műve­let elkezdéséig kötelezően el­fogyasztott alkohol hatására esetleg idősebbnek látja, az amúgyis éltesebb és csúnyács­ka hölgyet. Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem: van már nekünk is igazi, hamisí­tatlan sztriptízünk. Szende szőke lányka, a la natúr. Ez volt az első nagy produkció címe. Bizonyára emlékeznek még rá: a Szegénylegényekben láthattuk. Azután a Csillago­sok, katonák következett, ez­úttal már két meztelen hölgy­gyei, szintén magvas kerettör­ténetbe ágyazva. A Csend és kiáltásban ugyan megint csak egy hölgy vetkőzött, de kárpót­lásul premier plánban csúcso­sodott a nagyérdemű elé a ki­domborított mondani- és lát­nivaló kézzelfogható közelség­ben. Tehetséges rendezőnk ez­úttal valóban remekelt a test- reszabott szerep alakítójának kiválasztásában! A Nyár a he­gyen a la natúr mosakodó lánykája ehhez képest csak gyenge utánzat volt, akár a többi új magyar filmben lát­ható sztriptízprodukció. A nagyérdemű mindent megka­pott, amit csak kívánt, csupán egyetlen kérdés maradt meg­válaszolatlanul: mit szól mindehhez a tehetséges ren­dező felesége? Ö is olyan el­néző ebben a tekintetben, mint a nagyérdemű? Nos, a napokban ez a nagy kérdés is tisztázódott. Bemu­tatták a tehetséges rendező szintén tehetséges rendező­feleségének első alkotását. Es ebből a műből sem hiányzott a sztriptíz, a nagyérdemű elége­detten távozhatott a moziból. Csoda-e, ha a magyar vendég­látóipar ezek után nem ren­dez igazi sztriptízt az éjszakai mulatókban? Ki lenne az a bolond, aki ugyanezért a látni­valóért, amihez ma már a mo­zikban olcsón hozzájuthat, még korhatár nélkül is, több­szörös árat fizessen? Prukner Pál a kis hiányérzet zavar, amely-: lyel befejezzük. AZ IGAZI FŐSZEREPLŐ, az erőszak, mintha dróton rángatná a szereplőket. Good­win, akinél mindig lehetett szeszt kapni, elfogatása után hallgat, bár ártatlan. De ha az igazat vallaná, azt, hogy nem ő erőszakolta meg a bíró lányát, cellájának ablakán át megtalálná őt a neki szánt golyó. Hamis vallomást tesz Temple, a bíró lánya, miközben riadt, üres tekinte­tét mereven a tárgyalóterem egyik távoli pontjára szögezi. De még Popeynek — aki ma­ga a hideg, majdnem személy­telen erőszak — a sorsát is mintha kívülről, mondhatni; erőszakkal határozták volna meg születése, családja, körül­ményei. . . / Es azokkal, akik szembefor­dulnak az erőszakkal, nem az erőszak végez? Mi lesz azzal, aki nem fél, nem válik végre­hajtóvá, vagy nem közönyös? Tommyt, a kedves féleszűt, aki meg akarja védeni a lányt, lelövik. A védő szerepét vál­lalja Horace, a mindenféle lá­zadásában élete fordulópont­jához érkezett ügyvéd is, de segítsége, cselekvése kudarc­ba fullad. Goodwin élettársa az egyetlen, aki ősibb eszkö­zeit: szeret, szül, a legtöbb — belső — sikerrel vonultat­ja fel. A REGÉNY ELEJE száza­dunk irodalmának, és egyút­tal Faulkner művészetének csúcsmagaslatain áll. De hol, mitől hagy egy cseppet alább, veszít egy fokkal tiszta hite­léből később a Szentély? Ügy érezzük, kezdeti szakaszai után, a kibontakozásnál Faulkner, a művész fölé Faulkner, a mester kerekedett. Ettől kezdve a hősök már nem mindig az élettől mozgattat­nak az alkotó keze által — hanem olykor csak az író műhelyéből. A regény végén az ügyvéd­szereplő ezt gondolja: a rossz­nak is megvan a maga kidol­gozott öntörvénye. És a regény nem mond ellent a hős felis­merésének. Mégis, Temple- nek, a bíró lányának egész fi­gurája — ha más nem is — valamiféle lázadásra hív. Erre tanít: kikopott társadalmi sé­máktól megalkotva lenni, lát­szatlétre ítéltetni — nincs en­nél szánalmasabb. Csak az, ha egy ilyen embert a körül­mények kizökkentenek meg­szokott helyzeteiből, beidegző- dött viselkedéséből, és ő any- nyira képtelen válaszolni be­következett sorsának, hogy maga szinte már nincs is. Ezért igazán megalázott Temple, nem azért, mert a kö­rülmények megalázó helyzet­be kényszerítették. HA AZ ÍRÓ nem foglal tisztán állást az erőszak ellen — ez az egy szereplője is megteszi helyette. Lehet, hogy reménytelen ellenállni öt perccel a bukás előtt — de így túlélni? Padányi Aliin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents