Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-04 / 129. szám
LÖNKI A-0.^5 A x. Évfolyam, 129. szám 1968. JÚNIUS 4., KEDD r Átjáróhoz a főváros tövében Ecsert, a főváros legszélsőbb, keleti részéből, Rákoskertről gyalog is úgyszólván percek alatt el lehet érni. Ecser: község Budapest tövében — de már nem főváros. Ugródeszka, pihenőhely. A vándorlás leggyakoribb útiránya: Szabolcs, Békés, Szolnok megye — Ecser — Budapest., A vándorló korosztály leginkább a húsz-harminc év között van, házas. Tavaly 810 személy jelentkezett be, illetve ki Ecse- ren, az idei év első három hónapjában pedig 250. Az 1960-as népszámláláskor 2114 fő volt a község lakosainak száma, hogy ma mennyi, ember legyen a talpán, aki ilyen fluktuáció mellett számon tudja tartani. A hozzávetőleges adat szerint 2700 lehet. A „honfoglalók” egyik fele átmeneti állapotnak tekinti az ittlakást, az első adandó alkalomra les, hogy megtegye az utolsó ugrást. A második fele szívesen lenne saját lakással, házzal rendelkező állandó ecseri. Hisz a főváros akár gyalog is ... Közösen jellemző mindkét csoportra a tény: az albérlet, az ágybérlet, sokszor hihetetlenül igénytelen helyeken. S még ez is jó, hogy van! S aztán ez a bizonyos második csoport beadja lakásigényét a tanácsnál. Egy részük becsületére legyen mondva, nem kimondottan a sült galambot várja, az állami lakást. Hi szén jelenleg 140 igény- jogosult telekigénylőt tartanak nyilván a tanácsnál. Azonban a község telekkel sem úgy rendelkezik, ahogy szeretné. Nyáron lesz egy éve, hogy a végrehajtó bizottság megtárgyalta a családi lakóház építési és a telekellátottsági helyzetet. Akkor a foghíjas telkek tulajdonosait felszólították, a beépítési kötelezettség betartására. Sokan építettek, sokan túladtak a telken, s az új tulajdonos épített vagy épít rá. A tanács azonban ettől függetlenül parcellázni kíván. A megfelelő, kijelölt terület azonban magántulajdonban van, s a parcellázási tervhez, a kisajátításhoz egyelőre nincs pénz. Más gondja is van a tanácsnak. Legyünk igazságosak, ne varrjunk mindent a bevándorlók nyakába, gond lenne ez nélkülük is: kevés Ecseren a jó ivóvízű kút. A bevándorlók legfeljebb a helyzetet súlyosbítják. Az ívóvízproblémán segített két éve a megyei tanács, ennek nyomán egy korszerű, mélyfúrású kút épült. Több járdát, utat is kellene építeni, kultúrház, vagy kultúrterem sincs. Aztán a parcellázandó terület villamosítása is a tanács gondja, nagyrészt. A község vezetői a gondok láttán sem esnek kétségbe. A lehetőségekhez mérten eddig is sokat tettek. S itt mindjárt írjuk is le, melléjük áll a község lakossága. Csakis közös erőfeszítésükből születhetett meg például tavaly az orvosi rendelő, a szolgálati lakás és az anya-csecsemő gondozó. Ha kiszámítjuk a község tavalyi társadalmi munka értékét akkor, kiderül, minden felnőtt lakosra 230 forint jut. Mind több és több utcában díszük a házak előtt virág, aktívan támogatja a lakosság, a hatósági munkákat, adófizetés, véradónap, tüdőszűrés, társadalmi ünnepek — sorolni lehetne, ahol becsülettel helytállnak. Mindezt úgy fejezhetnénk ki: nemcsak anyagiakban fejlődnek külön-külön és együtt az ecseriek, hanem tudatukban is! Hatvan-hetven százalékuk a fővárosba jár be naponta dolgozni. Talán ezzel is magyarázható, a sajátos földrajzi helyzettel? Igen. Nagyobbak az igényeik, s nemcsak magánéletükben, hanem a közügyekben is. Szívesebben vesznek részt a közéletben, mint más községek lakói, ismerik saját gondjaikat, lehetőségeiket, s keresik az előbbrelépés útjait, vezetőikkel együtt. (d. g.) Autóstoppal a 4-es műúton LEVELESLÁDÁNKBÓL Elkésett dísztávirat Nyitvatartás: reggeltől estig •v d*' . • Zsófi nagyon vidám, minden apróságnak örülni tudó kislány. Amikor a VIII. osztályt elvégezte, messze került a szülői háztól, ezért mindig nagy öröm számára, ha évközben hazalátogathat. Május 18-án kettős volt az öröme. Nemcsak viszontláthatta szüleit és testvérét, de kettős ünnepet ült a család, a szülők házassági évfordulóját és Zsófi névnapját. Zsófi öröméhez én is hozzá akartam járulni. Igaz, hogy már elmúlt hat óra, de a monori postára siettem, hogy egy dísztáviratban köszöntsem az ünnepeltet. Közölték velem, hogy már csak telefonon adhatok fel táviratot. A bennem élő örömszerzés vágya legyőzte az akadályt és feladtam a táviratot telefonon. Magam előtt láttam Zsófi mosolygós atcát és én is nagyon örültem. Május 21-én szereztem tudomást róla, hogy az örömszerzés elmaradt. A táviratot ugyanis 20-án, délután 4 óra felé kézbesítették, amikor már Zsófi régen a műhelyben végezte munkáját, szívében az otthon töltött órák örömével. Nem tudok napirendre térni a dolog felett és megkérdezem a monori és vecsési posta illetékeseit, miért rontották el örömünket? Ennyi idő alatt egy levélnek is el kell jutni rendeltetési helyére. Nem hiszem, hogy olyan sok dísztáviratot kellett továbbítani, hiszen ezen a napon Erik névnap volt. (Gálné) Magasra rakott autóról burgonyát, zöldségfélét hordanak be a raktárba. Boris Jánosné az ajtóban figyeli, ellenőrzi a szállítók munkáját. A vásárlók pedig arra várnak, hogy végezzenek. Kati néni négy éve vette át a zöldségesboltot, s azóta a bényeiek nemigen szenvednek hiányt zöldségfélékben. — Honnan szerzi be ezt a sokféle árut? — kérdeztük azzal a hátsó gondolattal, hátha tanulságos lesz más községekben is a válasz. — A Pilisi Fmsz-től, a ME- ZÖKER-től és szabadvásárlásból. Jó, hogy most engedélyezték a raktárkészlet emelését, így hosszabb időre biztosított az ellátás. Kati néni reggeltől estig nyitva tart. Különösen nagy előny ez azoknak, akik munkából megtérve kívánnak vásárolni. V ereszki—Sztodola Véget ért a tanfolyam Felső fokon szabász Az üllői nőtamács és a szakmaközi bizottság két hónappal ezelőtt indította meg a művelődési otthonban a szabó-varró tanfolyamét. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy ötvenen jelentkeztek rá. Most, az utolsó oktatási napon meglátogattam őket. Külöin-külön összebújt kis csoportokat találtam a teremben. Az egyik asztalnál Tóth Istvánná szabász magyarázott, odébb a már kiszabott anyagot gombostűkkel helyezték az élő modellre, a harmadik helyen az előző órán elkészített munkadarabot tanulmányozták. Ezen a foglalkozáson megjelent Gál Jánosné, a járási nőtanács elnöke is. örömmel fogadták, mindjárt munka is várt rá, s ő készségesen segített a szabásznak. Ahogy egy kis szabad ideje adódott, megkérdeztem: mi a véleménye a tanfolyamról? — Jól sikerült. Az volt a célunk, hogy a nők képezzék magukat, fejlesszék tudásukat, mert a szabászat, a varrás elsajátításával nagyon sok hasznos munkát tudnak végezni a családban. És mit mondtak a tanfolyamról maguk a részvevők? Krivényi Józsefné elmondotta, hogy varrónő, s csak azért jött el a tanfolyamra, hogy a szabászatot felső fokon elsajátítsa. Elérte a célját. Kovács Ferencné: — Örülök, hogy jelentkeztem. Érdemes volt tanulnom. Én eddig nem tudtam szabni, varrni is csak keveset. Sokat fejlődtem, ha lesz haladó tanfolyam, arra is jelentkezem. Bedolgozó varrónő szeretnék lenni. A tanfolyam ünnepélyes keretek között ért véget. Zo- kál Lajosné, a helyi nőtanács elnöke megköszönte a járási nőtanács támogatását, az oktatóknak pedig a fáradságot. A búcsúaktus krónikájához tartozik: az üllői asszonyok tiltakozó táviratot küldtek az ameriikad nagykövetségnek a vietnami agresszió éllen. —em— 1968. június 1., szombat délután 5 óra. A 4-es műút végtelenbe nyúló betonja felett szürkésfehér fény dereng. Esőt, vihart jósol az idő, szinte érezni lehet a megkövült csendet. Legalább egy órája várok már itt, a monori betérőnél, az autóstopposok Fortunájára bízva magam. A kocsik megállás nélkül suhannak el előttem. A félreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni: kizárólag a riporteri kíváncsiság vezérelt, amikor elhatároztam, hogy autóstoppal indulok el Budapest felé és vissza. Arra voltam kíváncsi, milyen az „autóstoppos helyzet” manapság a 4-es műúton. A pénztárcámat szándékosan otthon hagytam és most szorgalmasan integetek... Esteledik már, a hold sá- padt-fehér félkaréja is feltűnik az égen, amikor lefékez mellettem egy Trabant. Harminc év körüli férfi jelenik meg az ablakban. Aztán kiszáll, hosszas matatás után szerszámokat szed elő, felcsapja a motorház tetejét. Örömöm, hogy az én kedve-' mért állt meg, megcsappan, aztán mégis megkockáztatom a kérést: — Elvinne egy darabig? Szúrós, gyilkos tekintet a válasz, csak később bök ujjúval a nyitott ajtó felé. — Ha Pest felé akar menni... A nem éppen bizalomgerjesztő vezető szótlansága csak Péteri táján oldódik fel. Kivédhetetlenül záporoznak felém a kérdések: — Hová utazik? , — Vecsésre. — Kihez? No, erre nem lehet őszintén felelni. — A menyasszonyomhoz. — És legalább jó nő? — vigyorog hátra. — Csípem a jó nőket. A Balatonnál mindig felszedek egyet-kettőt... Vecsés határában tényleg megáll. A „menyasszonyom” címe után érdeklődik, oda akar szállítani. Leírhatatlanul kínos percek következnek. Irulok, pirulok, magyarázok kézzel-lábbal, mire dühösen becsapja az ajtót és elrobog. Talán azt hitte, hogy menetdíjként lecsaphatja kezemről a nemlétező menyasszonyomat? Nos, hát itt vagyok Vecsé- sen. Nem akarok tovább menni Pest felé, irány vissza. Várok, integetek, s elindulok gyalog. Közbe-közbe megfordulok és jelzem szándékomat, mígnem egy ütött-kopott Opel fékjei csikorognak, s az ablakon kivigyorog rám alaposan elhízott tulajdonosa. Hátra, egy frissen renovált negyven körüli nő mellé telepszem. Bódító illatfelhő terjeng körülötte, állandóan beszél. — Tudja, azért vettük fel magát, mert rajongok a kalandokért. Múltkor is felvettünk egy ilyen csavargót, aki később le akart ütni bennünket. Maga nem ilyenféle véletlenül? — Miért? — dadogok önkéntelenül is. — Mert, hát csak azok szoktak így potyázni, akik nem akarnak dolgozni és nincs egy vasuk sem. Marhajó sztori lenne, ha majd olvasnánk a lapokban, hogy maga rabolta ki a monori- erdei víkendházat, és mi vittük oda... — Tényleg az lenne. Alig várom, hogy Monoron ki tegyenek. Elégedett vagyok eddigi autóstoppos tapasztalataimmal. Szép este van, jó a kedvem, s annyira formába lendültem, hogy elhatároztam, besétálok a községbe, onnan pedig a gombai úton fel, egy darabig, lássuk, vajon Gomba felől be tudnék-e jutni Mo- norra! Éjfél felé járhat az idő. A gombai út felett olyan sűrű sötétség lebeg, hogy az ember nyugodtan nekitámaszkodhatna. Nagy sokára hallatszik egy távoü gépkocsi halk sur- rogása. Szerencsém van, felvesz. Négyen is ülnek benne, szavukon, leheletükön érezni, hogy a gombai Borbarlang toroköblögető vendégei voltak. Mellettem egy pityókás öregúr meg is jegyzi: — Fiúk, azt hiszem, hogy mi a rendőrségi fogdában fogjuk tölteni az éjszakát. Vaskos nevetés rá a válasz. Fiatal lány is van a társaságban, velem foglalkozik Meséli, hogy a bátyja, akié ez a kocsi, nyaranta tucatjával szedi fel az ilyen országúti aszfal [betyárokat. Szeretné ha felruccannék most velük Pestre és fantasztikus országúti kalandjaimról mesélnék.. Én teljesen szeszmenteser stoppoltam egész este, nerr j tudom és nem is akarom át- | venni az ő hangulatukat. Mo- | norra érve szinte úgy dobna! I ki a kocsiból. Szerintük elron- I tottam ezt a pityókás, görb< | éjszakát... Ne haragudjanak. S m haragudjon a másik két autós sem. Megtudtam, amire kíváncsi voltam. Baky László Szinte egykapura Üllő—Szigetújfalu 5:1 (3:1) Az utóbbi időben rendkívül balszerencsésen szereplő Üllő vasárnap olyan játékkal rukkolt ki, amelyet régóta vártunk a csapattól. Nagy része van ebben Hang Györgynek, aki hosszú idő óta most került a csapatba, és két gólLal vétette magát észre. De Tomozi a jobb és az újonc Marton a bal oldalon is szinte ellenállhatatlan volt. A helyzetek alapján az eredmény két számjegyű is lehetett volna. Már az 1. percben nagy hazai helyzet maradt ki, mivel a labda kicsúszott a léc mellett. Nem sokkal később már gólnak örülhetett a kis számú, de lelkes szurkológárda. Győri szabadrúgását Hang Tomozi eié fejelte, aki nem hibázott. Hosz- szú hetek óta ez volt az első hazai gól. A 8. és 10. percben nagy nyomás nehezedett a vendégek kapujára, de sikerült szögletre menteniük. A beívelt labda a kapus zsákmánya lett. Tovább nőtt a hazaiak fölénye, mégis egy váratlan ellen- támadás során a vendégek bal- összekötője a 20. percben az üllői védelem kísérete mellett kapura tört és kiegyenlített. Az egyenlítő gól után még nagyobb nyomás nehezedett a vendégek kapujára, de Tomozi nagy fejese a felső sarok mellett hagyta el a játékteret. A 25. perc ismét hazai gólt eredményezett. Tomozi— Burza—Hang volit a labda útja, aki nagy gólt lőtt. Ettől kezdve szinte egy kapura játszott a hazai gárda, egymás után gördültek, főleg a széleken, a rendkívül gyors támadások. A 38. percben a balszélső Marton indított, jó helyzetben Burzához továbbított, aki nagy helyzetben centiméterrel lőtt kapu mellé. A 40. percben szabadrúgáshoz jutott a hazai csapat, Győri végezte el a büntetőt. A védőkről Tomozi elé pattant a labda, s ő mintegy 10 méterről megszerezte a hazaiak harmadik gólját. A félidő végén Burza és Hang előtt nyílt gólszerzési alkalom, de újabb gólt nem sikerült elérni. A II. félidő első percében Tomozit képtelenek voltak lefogni, már csak a kapussal álll szemben, de az átemelés nem sikerült. Nem sokkal később ismét Tomozi, majd Burza okozott meleg pillanatokat a vendégek védelmének. A 7. percben -mét veszélyes roham után a sarokzászlónál szabálytalanság történt. A szabadrúgást Marton végezte el, a labda Burza elé pattant, aki azonnal lőtt, és a labda egy vendégjátékos lábáról a jobb sarokba vágódott. A 10. percben ismét szabadrúgáshoz jutott Üllő, ezúttal Hang fejese a léc mellé szállt. A 17. percben ismét Hang veszélyeztetett, de lövése éppen úgy, mint néhány pillanattal később Burzáé, mellé szállt. A 20. percben Burza—Hang adogatás után Burza lőhetett volna kapura, de a kapus a lábáról szedte le a labdát. A 21. percben ismét Tomozi ment el a jobbszélen, erős lövését a kapus a mezőnybe vágta. Hang rajta volt a labdán, és megszerezte a haziak 5. gólját. A 25. percben ismét Tomozi hagyta faképnél a védőket, beadását Burza egyből kapura vágta. Hatalmas lövése a kapufán csattant. A 31. percben Burza hatalmas helyzetben fölé lőtt. A 42. percben Burza végre a hálóba talált, de a játékvezető les címén nem adta meg a gólt. Ezen a vasárnapon száz- százalékos volt az üllői labdarúgók teljesítménye. Gombán a tartalékcsapat 4:3-as, az ifjúsági csapat 3:l-es győzelmet aratott. (fülöp) A DÖNTŐ Megyek az utcán, odébb feltűnik egy kétkerekű kiskocsi, ketr ten tolják. Pontosabban: az idősebb férfi fogja a rudat, a fiatalabb fiú pedig oldalról a varrógépet, mert hogy varrógépet tolnak a kiskocsin. Ügyet sem vetek rájuk, felvilágosult polgár vagyok én, jól tudom, hogy mostanában vasA varrógép gyűjtő hónap van. De nini, közelebb érnek, s látom, hogy vattával és más, puha ruhadarabbal bélelt a taliga, s olyan óvatosan haladnak előre, hogy az nem igaz. Erre már felszalad a szemöldököm, ejha, mondom magamban, miná- lunk ilyen becsülete van az ócskavasnak? Az órámra nézek, a MÉH-telep is bér- zárt, mondom is nekik. Erre aztán már futnom kellett. Mert persze kiderült, hogy az atyafiak most vették ezt a derék használt varrógépet — Lujza nénitől, kemény valutáért. (d. g.) Évenként megrendezik járásunkban az úttörők sakk- bajnokságát. Gyomron, a 2. számú iskolában a napokban lebonyolított villámtornán 24 úttörő és kisdobos indult. A versenyt a VI. osztályos Tóth János nyerte, osztálytársa, Mocsáry Balázs előtt. A harmadik Szikra Ferenc IV. osztályos kisdobos lett. E hír kapcsán jegyezzük meg, hogy ha a községi sportkör vezetősége gondot fordít a sakkszakosztály újjászervezésére, az utánpótlás biztosítva lenne az iskolákból. (P. S.) MAI VlCsnR MOZIK Gyömrő:Énés a gengszter. Maglód: Bosszúállók. Mende: Barátnőm, Sybille. Mcnor: Kalandorok. Pilis: Rákóczi hadnagya. Üllő: Beítrők cinkosa. Vecsés: Kalózkapitány újra tengerre száll.
