Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-04 / 129. szám

LÖNKI A-0.^5 A x. Évfolyam, 129. szám 1968. JÚNIUS 4., KEDD r Átjáróhoz a főváros tövében Ecsert, a főváros legszél­sőbb, keleti részéből, Rákos­kertről gyalog is úgyszólván percek alatt el lehet érni. Ecser: község Budapest tövé­ben — de már nem főváros. Ugródeszka, pihenőhely. A vándorlás leggyakoribb útirá­nya: Szabolcs, Békés, Szolnok megye — Ecser — Budapest., A vándorló korosztály leginkább a húsz-harminc év között van, házas. Tavaly 810 személy jelent­kezett be, illetve ki Ecse- ren, az idei év első három hónapjában pedig 250. Az 1960-as népszámláláskor 2114 fő volt a község lakosai­nak száma, hogy ma mennyi, ember legyen a talpán, aki ilyen fluktuáció mellett szá­mon tudja tartani. A hozzáve­tőleges adat szerint 2700 lehet. A „honfoglalók” egyik fele átmeneti állapotnak tekinti az ittlakást, az első adandó al­kalomra les, hogy megtegye az utolsó ugrást. A második fele szívesen lenne saját lakással, házzal rendelkező állandó ecseri. Hisz a főváros akár gyalog is ... Közösen jellemző mindkét csoportra a tény: az albérlet, az ágybérlet, sokszor hihetetlenül igénytelen helye­ken. S még ez is jó, hogy van! S aztán ez a bizonyos második csoport beadja lakásigényét a tanácsnál. Egy részük becsüle­tére legyen mondva, nem ki­mondottan a sült galambot várja, az állami lakást. Hi szén jelenleg 140 igény- jogosult telekigénylőt tar­tanak nyilván a tanácsnál. Azonban a község telekkel sem úgy rendelkezik, ahogy szeretné. Nyáron lesz egy éve, hogy a végrehajtó bizottság megtárgyalta a családi lakó­ház építési és a telekellátottsá­gi helyzetet. Akkor a foghíjas telkek tulajdonosait felszólí­tották, a beépítési kötelezettség betartására. Sokan építettek, sokan túladtak a telken, s az új tulajdonos épített vagy épít rá. A tanács azonban ettől füg­getlenül parcellázni kíván. A megfelelő, kijelölt terület azonban magántulajdonban van, s a parcellázási tervhez, a kisajátításhoz egyelőre nincs pénz. Más gondja is van a tanács­nak. Legyünk igazságosak, ne varrjunk mindent a beván­dorlók nyakába, gond lenne ez nélkülük is: kevés Ecseren a jó ivóvízű kút. A bevándorlók legfeljebb a helyzetet súlyos­bítják. Az ívóvízproblémán segí­tett két éve a megyei ta­nács, ennek nyomán egy korszerű, mélyfúrású kút épült. Több járdát, utat is kellene építeni, kultúrház, vagy kul­túrterem sincs. Aztán a par­cellázandó terület villamosítá­sa is a tanács gondja, nagy­részt. A község vezetői a gondok láttán sem esnek kétségbe. A lehetőségekhez mérten eddig is sokat tettek. S itt mindjárt írjuk is le, melléjük áll a község lakossága. Csakis közös erőfeszítésükből születhetett meg például tavaly az orvosi rendelő, a szolgálati lakás és az anya-csecsemő gondozó. Ha kiszámítjuk a község ta­valyi társadalmi munka érté­két akkor, kiderül, minden felnőtt lakosra 230 forint jut. Mind több és több utcában díszük a házak előtt virág, aktívan támogatja a lakosság, a hatósági munkákat, adófize­tés, véradónap, tüdőszűrés, társadalmi ünnepek — sorolni lehetne, ahol becsülettel helyt­állnak. Mindezt úgy fejezhet­nénk ki: nemcsak anyagiak­ban fejlődnek külön-külön és együtt az ecseriek, hanem tu­datukban is! Hatvan-hetven százalékuk a fővárosba jár be naponta dolgozni. Talán ezzel is magyarázható, a sajátos földrajzi helyzettel? Igen. Nagyobbak az igényeik, s nemcsak magánéletükben, hanem a közügyekben is. Szívesebben vesznek részt a közéletben, mint más községek lakói, ismerik saját gondjai­kat, lehetőségeiket, s keresik az előbbrelépés útjait, veze­tőikkel együtt. (d. g.) Autóstoppal a 4-es műúton LEVELESLÁDÁNKBÓL Elkésett dísztávirat Nyitvatartás: reggeltől estig •v d*' . • Zsófi nagyon vidám, minden apróságnak örülni tudó kis­lány. Amikor a VIII. osztályt elvégezte, messze került a szülői háztól, ezért mindig nagy öröm számára, ha év­közben hazalátogathat. Május 18-án kettős volt az öröme. Nemcsak viszontláthat­ta szüleit és testvérét, de ket­tős ünnepet ült a család, a szülők házassági évfordulóját és Zsófi névnapját. Zsófi örö­méhez én is hozzá akartam járulni. Igaz, hogy már elmúlt hat óra, de a monori postára siettem, hogy egy dísztávirat­ban köszöntsem az ünnepeltet. Közölték velem, hogy már csak telefonon adhatok fel táviratot. A bennem élő öröm­szerzés vágya legyőzte az aka­dályt és feladtam a táviratot telefonon. Magam előtt láttam Zsófi mosolygós atcát és én is nagyon örültem. Május 21-én szereztem tu­domást róla, hogy az öröm­szerzés elmaradt. A táviratot ugyanis 20-án, délután 4 óra felé kézbesítették, amikor már Zsófi régen a műhelyben vé­gezte munkáját, szívében az otthon töltött órák örömével. Nem tudok napirendre térni a dolog felett és megkérdezem a monori és vecsési posta ille­tékeseit, miért rontották el örömünket? Ennyi idő alatt egy levélnek is el kell jutni rendeltetési helyére. Nem hi­szem, hogy olyan sok dísztáv­iratot kellett továbbítani, hi­szen ezen a napon Erik név­nap volt. (Gálné) Magasra rakott autóról bur­gonyát, zöldségfélét hordanak be a raktárba. Boris Jánosné az ajtóban figyeli, ellenőrzi a szállítók munkáját. A vásár­lók pedig arra várnak, hogy végezzenek. Kati néni négy éve vette át a zöldségesboltot, s azóta a bényeiek nemigen szenved­nek hiányt zöldségfélékben. — Honnan szerzi be ezt a sokféle árut? — kérdeztük azzal a hátsó gondolattal, hát­ha tanulságos lesz más köz­ségekben is a válasz. — A Pilisi Fmsz-től, a ME- ZÖKER-től és szabadvásár­lásból. Jó, hogy most enge­délyezték a raktárkészlet eme­lését, így hosszabb időre biz­tosított az ellátás. Kati néni reggeltől estig nyitva tart. Különösen nagy előny ez azoknak, akik mun­kából megtérve kívánnak vá­sárolni. V ereszki—Sztodola Véget ért a tanfolyam Felső fokon szabász Az üllői nőtamács és a szakmaközi bizottság két hó­nappal ezelőtt indította meg a művelődési otthonban a szabó-varró tanfolyamét. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy ötvenen jelentkeztek rá. Most, az utolsó oktatási na­pon meglátogattam őket. Külöin-külön összebújt kis csoportokat találtam a terem­ben. Az egyik asztalnál Tóth Istvánná szabász magyarázott, odébb a már kiszabott anya­got gombostűkkel helyezték az élő modellre, a harmadik helyen az előző órán elkészí­tett munkadarabot tanulmá­nyozták. Ezen a foglalkozáson meg­jelent Gál Jánosné, a járási nőtanács elnöke is. örömmel fogadták, mindjárt munka is várt rá, s ő készségesen se­gített a szabásznak. Ahogy egy kis szabad ide­je adódott, megkérdeztem: mi a véleménye a tanfolyamról? — Jól sikerült. Az volt a célunk, hogy a nők képezzék magukat, fejlesszék tudásu­kat, mert a szabászat, a var­rás elsajátításával nagyon sok hasznos munkát tudnak vé­gezni a családban. És mit mondtak a tanfo­lyamról maguk a részvevők? Krivényi Józsefné elmon­dotta, hogy varrónő, s csak azért jött el a tanfolyamra, hogy a szabászatot felső fo­kon elsajátítsa. Elérte a cél­ját. Kovács Ferencné: — Örülök, hogy jelentkez­tem. Érdemes volt tanulnom. Én eddig nem tudtam szabni, varrni is csak keveset. Sokat fejlődtem, ha lesz haladó tanfolyam, arra is jelentke­zem. Bedolgozó varrónő sze­retnék lenni. A tanfolyam ünnepélyes keretek között ért véget. Zo- kál Lajosné, a helyi nőtanács elnöke megköszönte a járási nőtanács támogatását, az ok­tatóknak pedig a fáradságot. A búcsúaktus krónikájához tartozik: az üllői asszonyok tiltakozó táviratot küldtek az ameriikad nagykövetségnek a vietnami agresszió éllen. —em— 1968. június 1., szombat dél­után 5 óra. A 4-es műút vég­telenbe nyúló betonja felett szürkésfehér fény dereng. Esőt, vihart jósol az idő, szin­te érezni lehet a megkövült csendet. Legalább egy órája várok már itt, a monori beté­rőnél, az autóstopposok For­tunájára bízva magam. A ko­csik megállás nélkül suhan­nak el előttem. A félreértések elkerülése végett szeretném megjegyez­ni: kizárólag a riporteri kí­váncsiság vezérelt, amikor el­határoztam, hogy autóstoppal indulok el Budapest felé és vissza. Arra voltam kíváncsi, milyen az „autóstoppos hely­zet” manapság a 4-es műúton. A pénztárcámat szándékosan otthon hagytam és most szor­galmasan integetek... Esteledik már, a hold sá- padt-fehér félkaréja is feltű­nik az égen, amikor lefékez mellettem egy Trabant. Har­minc év körüli férfi jelenik meg az ablakban. Aztán ki­száll, hosszas matatás után szerszámokat szed elő, fel­csapja a motorház tetejét. Örömöm, hogy az én kedve-' mért állt meg, megcsappan, aztán mégis megkockáztatom a kérést: — Elvinne egy darabig? Szúrós, gyilkos tekintet a válasz, csak később bök uj­júval a nyitott ajtó felé. — Ha Pest felé akar menni... A nem éppen bizalomger­jesztő vezető szótlansága csak Péteri táján oldódik fel. Kivédhetetlenül záporoznak felém a kérdések: — Hová utazik? , — Vecsésre. — Kihez? No, erre nem lehet őszintén felelni. — A menyasszonyomhoz. — És legalább jó nő? — vi­gyorog hátra. — Csípem a jó nőket. A Balatonnál mindig felszedek egyet-kettőt... Vecsés határában tényleg megáll. A „menyasszonyom” címe után érdeklődik, oda akar szállítani. Leírhatatlanul kínos percek következnek. Irulok, pirulok, magyarázok kézzel-lábbal, mire dühösen becsapja az ajtót és elrobog. Talán azt hitte, hogy menet­díjként lecsaphatja kezemről a nemlétező menyasszonyo­mat? Nos, hát itt vagyok Vecsé- sen. Nem akarok tovább men­ni Pest felé, irány vissza. Vá­rok, integetek, s elindulok gyalog. Közbe-közbe megfor­dulok és jelzem szándékomat, mígnem egy ütött-kopott Opel fékjei csikorognak, s az abla­kon kivigyorog rám alaposan elhízott tulajdonosa. Hátra, egy frissen renovált negyven körüli nő mellé telepszem. Bódító illatfelhő terjeng kö­rülötte, állandóan beszél. — Tudja, azért vettük fel magát, mert rajongok a ka­landokért. Múltkor is felvet­tünk egy ilyen csavargót, aki később le akart ütni bennün­ket. Maga nem ilyenféle vé­letlenül? — Miért? — dadogok ön­kéntelenül is. — Mert, hát csak azok szoktak így potyázni, akik nem akarnak dolgozni és nincs egy vasuk sem. Marha­jó sztori lenne, ha majd ol­vasnánk a lapokban, hogy maga rabolta ki a monori- erdei víkendházat, és mi vit­tük oda... — Tényleg az lenne. Alig várom, hogy Monoron ki tegyenek. Elégedett vagyok eddigi autóstoppos tapasztalataim­mal. Szép este van, jó a ked­vem, s annyira formába len­dültem, hogy elhatároztam, besétálok a községbe, onnan pedig a gombai úton fel, egy darabig, lássuk, vajon Gomba felől be tudnék-e jutni Mo- norra! Éjfél felé járhat az idő. A gombai út felett olyan sűrű sötétség lebeg, hogy az ember nyugodtan nekitámaszkod­hatna. Nagy sokára hallatszik egy távoü gépkocsi halk sur- rogása. Szerencsém van, fel­vesz. Négyen is ülnek benne, szavukon, leheletükön érez­ni, hogy a gombai Borbarlang toroköblögető vendégei vol­tak. Mellettem egy pityókás öregúr meg is jegyzi: — Fiúk, azt hiszem, hogy mi a rendőrségi fogdában fog­juk tölteni az éjszakát. Vaskos nevetés rá a válasz. Fiatal lány is van a társa­ságban, velem foglalkozik Meséli, hogy a bátyja, akié ez a kocsi, nyaranta tucatjával szedi fel az ilyen országúti aszfal [betyárokat. Szeretné ha felruccannék most velük Pestre és fantasztikus ország­úti kalandjaimról mesélnék.. Én teljesen szeszmenteser stoppoltam egész este, nerr j tudom és nem is akarom át- | venni az ő hangulatukat. Mo- | norra érve szinte úgy dobna! I ki a kocsiból. Szerintük elron- I tottam ezt a pityókás, görb< | éjszakát... Ne haragudjanak. S m haragudjon a másik két autós sem. Megtudtam, amire kí­váncsi voltam. Baky László Szinte egykapura Üllő—Szigetújfalu 5:1 (3:1) Az utóbbi időben rendkívül balszerencsésen szereplő Üllő vasárnap olyan játékkal ruk­kolt ki, amelyet régóta vár­tunk a csapattól. Nagy része van ebben Hang Györgynek, aki hosszú idő óta most került a csapatba, és két gólLal vétet­te magát észre. De Tomozi a jobb és az újonc Marton a bal oldalon is szinte ellenállhatat­lan volt. A helyzetek alapján az eredmény két számjegyű is lehetett volna. Már az 1. percben nagy ha­zai helyzet maradt ki, mivel a labda kicsúszott a léc mellett. Nem sokkal később már gól­nak örülhetett a kis számú, de lelkes szurkológárda. Győri szabadrúgását Hang Tomozi eié fejelte, aki nem hibázott. Hosz- szú hetek óta ez volt az első hazai gól. A 8. és 10. percben nagy nyomás nehezedett a vendégek kapujára, de sikerült szögletre menteniük. A beívelt labda a kapus zsákmánya lett. Tovább nőtt a hazaiak fölé­nye, mégis egy váratlan ellen- támadás során a vendégek bal- összekötője a 20. percben az üllői védelem kísérete mellett kapura tört és kiegyenlített. Az egyenlítő gól után még na­gyobb nyomás nehezedett a vendégek kapujára, de To­mozi nagy fejese a felső sa­rok mellett hagyta el a játék­teret. A 25. perc ismét hazai gólt eredményezett. Tomozi— Burza—Hang volit a labda út­ja, aki nagy gólt lőtt. Ettől kezdve szinte egy kapura ját­szott a hazai gárda, egymás után gördültek, főleg a széle­ken, a rendkívül gyors táma­dások. A 38. percben a balszél­ső Marton indított, jó helyzet­ben Burzához továbbított, aki nagy helyzetben centiméterrel lőtt kapu mellé. A 40. percben szabadrúgáshoz jutott a hazai csapat, Győri végezte el a bün­tetőt. A védőkről Tomozi elé pattant a labda, s ő mintegy 10 méterről megszerezte a ha­zaiak harmadik gólját. A fél­idő végén Burza és Hang előtt nyílt gólszerzési alkalom, de újabb gólt nem sikerült elér­ni. A II. félidő első percében Tomozit képtelenek voltak le­fogni, már csak a kapussal álll szemben, de az átemelés nem sikerült. Nem sokkal később ismét Tomozi, majd Burza okozott meleg pillanatokat a vendégek védelmének. A 7. percben -mét veszélyes roham után a sarokzászlónál szabály­talanság történt. A szabadrú­gást Marton végezte el, a lab­da Burza elé pattant, aki azonnal lőtt, és a labda egy vendégjátékos lábáról a jobb sarokba vágódott. A 10. perc­ben ismét szabadrúgáshoz ju­tott Üllő, ezúttal Hang fejese a léc mellé szállt. A 17. perc­ben ismét Hang veszélyezte­tett, de lövése éppen úgy, mint néhány pillanattal ké­sőbb Burzáé, mellé szállt. A 20. percben Burza—Hang adogatás után Burza lőhetett volna kapura, de a kapus a lábáról szedte le a labdát. A 21. percben ismét Tomozi ment el a jobbszélen, erős lövését a kapus a mezőnybe vágta. Hang rajta volt a labdán, és meg­szerezte a haziak 5. gólját. A 25. percben ismét Tomozi hagyta faképnél a védőket, be­adását Burza egyből kapura vágta. Hatalmas lövése a kapu­fán csattant. A 31. percben Burza hatalmas helyzetben fö­lé lőtt. A 42. percben Burza végre a hálóba talált, de a já­tékvezető les címén nem adta meg a gólt. Ezen a vasárnapon száz- százalékos volt az üllői labda­rúgók teljesítménye. Gombán a tartalékcsapat 4:3-as, az if­júsági csapat 3:l-es győzelmet aratott. (fülöp) A DÖNTŐ Megyek az ut­cán, odébb feltű­nik egy kétkere­kű kiskocsi, ketr ten tolják. Ponto­sabban: az idő­sebb férfi fogja a rudat, a fiatalabb fiú pedig oldalról a varrógépet, mert hogy varró­gépet tolnak a kiskocsin. Ügyet sem vetek rájuk, felvilágosult pol­gár vagyok én, jól tudom, hogy mostanában vas­A varrógép gyűjtő hónap van. De nini, közelebb érnek, s látom, hogy vattával és más, puha ruha­darabbal bélelt a taliga, s olyan óvatosan halad­nak előre, hogy az nem igaz. Er­re már felszalad a szemöldököm, ejha, mondom magamban, miná- lunk ilyen becsü­lete van az ócs­kavasnak? Az órámra nézek, a MÉH-telep is bér- zárt, mondom is nekik. Erre aztán már futnom kellett. Mert persze kide­rült, hogy az atyafiak most vet­ték ezt a derék használt varrógé­pet — Lujza né­nitől, kemény va­lutáért. (d. g.) Évenként megrendezik já­rásunkban az úttörők sakk- bajnokságát. Gyomron, a 2. számú iskolában a napok­ban lebonyolított villámtor­nán 24 úttörő és kisdobos indult. A versenyt a VI. osz­tályos Tóth János nyerte, osztálytársa, Mocsáry Balázs előtt. A harmadik Szikra Fe­renc IV. osztályos kisdobos lett. E hír kapcsán jegyezzük meg, hogy ha a községi sport­kör vezetősége gondot for­dít a sakkszakosztály újjá­szervezésére, az utánpótlás biztosítva lenne az iskolák­ból. (P. S.) MAI VlCsnR MOZIK Gyömrő:Énés a gengszter. Mag­lód: Bosszúállók. Mende: Barát­nőm, Sybille. Mcnor: Kalandorok. Pilis: Rákóczi hadnagya. Üllő: Beítrők cinkosa. Vecsés: Kalóz­kapitány újra tengerre száll.

Next

/
Thumbnails
Contents