Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-29 / 151. szám

1968. JÚNIUS 29., SZOMBAT Hétfőn kezdődik meg a mozgólépcsörendsier TANYAK A HOMOKON „bejáratása" a Baross téren Elkészült Budapesten, a Ba­ross féri mozgólépcső, amely a felszín alatti utaselosztó térsé­géből 24,6 méter mélybe, a metro Baross téri mélyállo­másába húzódik. Maga az óriásszerkezet, amelyet a fer­de alagútba építettek be, mintegy, 50 méter hosszú. Há­rom mozgólépcső van a ferde alagútban, az egyik, az utaso­kat az utaselosztóból viszi a mélyállomásra, a másik onnan a felszínre, a harmadik pedig tartalék. A Baross téri mozgólépcső­rendszer „bejáratását” hétfőn kezdik meg. Körülbelül egy hétig három műszakban, szovjet és magyar szakembe­rek figyelik működését. A műszaki átvételre a jövő héten kerül sor. Vasárnap Sárdy János - Isaszegen Egyhónappal ezelőtt, Kom- lós János és Mikes Lilla köz­reműködésével kezdte meg munkáját Isaszegen, a műve­lődési házban a bejárók klub­ja. Akkor „minden hely el­kelt” a fehér asztalok mellett s az új klub tagsága elégedet­ten távozott az első összejöve­telről. Most vasárnap kerül sor a második találkozóra. „Ö, drága szép muzsilva, drága hang...” címmel Sárdy János ad műsort a klubban. A mű­sorban közreműködik Fodor Erzsébet, a József Attila Szín­ház tagja. Riporter-konferan­szié: Rudiik Júlia, a Magyar Televízió bemondónője. Magyarországon 1 millió ember él tanyán! Emlékszem, hogy megdöbbentett, amikor annak idején meghallottam. Magáról az életformáról, elő­ször bepillantva, úgy öt éve, Békésben, egy barátnőm szü­leinél vendégeskedve, nem tudtam ítélkezni. Elragadott az első találkozás a tanyával, ahol a föld árnyékhullámokat vető tenger, az ég sátor, a csillagok fényesebbek az ab­lakok világánál, ahol esküvő­re, temetésre egynapi gyalog­lás távolságról jár össze a ha­tár, ahol a kapcsolatok fesze­sek, akár az erkölcsök. A múltkor meghallottam, hogy említett barátnőm öz­vegy édesanyja be akar köl­tözni a faluba, öreg már. Az érzelmei, s a megszokás a ta­nyán marasztalnák, de fél. Ö, aki, emlékszem, sötét este a legnagyobb biztonsággal in­dult neki a csak holdfénytől világos határnak, valamiféle távoli szomszédokhoz, fél, mert a szomszédok az elmúlt esztendőkben sorra elhagyták a tanyákat. CD A gépkocsi kereke puhán forog a homokban. Kétoldalt erdő, meg tanyák. Aztán már Mikebudán vagyunk, tehát el­tévedtünk, mert a homokrészi iskolát' keressük. Egy öregem­ber útbaigazít kapujukból. Keresztutakról beszél. Sehogy- sem találjuk azokat a kereszt- utakat. Aztán mégis rátévedünk a jó irányra. Ott messze, egy kúriaszerű épület, az iskola. Eszembe jutnak a tanyai kol­légisták, akik arról lelkendez­tek, hogy télen az egész határ egy óriási jégpálya. Még Sára Sándorék tanyafilmje; a gye­rekek széttárják kabátjuk szárnyát és a szél úgy hajtja őket maga előtt, mint a vitor­lásokat. Működik ebben az iskolá­ban egy aggregátor. Ha mű­ködik. Olyankor rádiót hall­gathatnak, tévét nézhetnek itt a felnőttek is. Különben és általában petróleumlámpával világítanak. Időnként TIT- előadók jönnek. Újságot min­dennap hoz a postás. De az egyik szomszédban lakó csa­lád már költözne. Tv. mosó­gép, porszívó, mindenük van, csak villany nincs. 0) A községben, Albernrsán azt mondja a tanácstitkár, hogy már elhatározták a vil­lany kivezetését a homokrészi iskolához. Háromszázezer fo­rintba kerül, a falu ezt a költséget nem is képes egye­dül viselni. Albertirsa 12 000 lakosából ezer lakik tanyan. A beköl- tözési l4dv nemigen nagy, el­lenben sok a tanyai építkezés. Tanyán élni anyagilag kedve­zőbb ma is; mondjuk, hogy az állattartás sokaknak szinte ingyenbe van? A termelőszö­vetkezetben kerülik a kényes témát, a fiatal agronómus in­kább tréfásan jegyzi meg: úgyis támogatni kell a ház­tájit ... Az orvos, a védőnő, a helyi vöröskeresztes titkár szerint a tanyaiak életszínvo­nala eléri a községbeliekét. A falusiak emelkedését ezzel jellemzik: tizenöt házban van már központi fűtés. A tanyaia­két: hogy eddig négy család vett autót a külső területről. De azért most is van vagy huszonöt család, amely a köz­ségben keres telket. © A kocséri tanyavilág ugyan­ehhez a tájegységhez, e ker­tes homokkultúrához tarto­zik. De a tanyán élés itt talán még nagyobb előnyöket nyújt Kövönállók „BIZONYOS JELEK arra utalnak, miszerint...” Sajnos, előfordul még, hogy ilyen kez­detű szöveggel elmarasztalnak valakit, hosszas vizsgálódás után az illendő fejmosást meg­tartva. Itt van például N. esete. Szo­kása, hogy este a munkából hazafelé tartva, rendszeresen betér az egyik borpincébe, megiszik két decit, utána ha­zamegy. Sohasem többet — de még az sem fordult elő, hogy a pincelátogatást kihagyta vol­na. Egy szép napon bejelentés érkezett N. főnökéhez. A be­jelentő úgy vélte, foglalkozni kellene vele, hisz bizonyára iszákos, mert sokan látják őt mindennap a borpincébe jár­ni. Megindult a vizsgálat. N. igen nehezen bizonyította be. hogy nem részeges, soha nern is volt, mindössze napi két de­cit fogyaszt. Hitték is, nem is. A végén annyiban maradtak főnökei, hogy valami azért volt a dologban, mert külön­ben — jól figyeljünk! — nem tettek volna feljelentést ellene. És a lelkére kötötték: Lehet, hogy nem iszákos, de változ­tasson az életmódján, s ne ad­jon okot az ilyen feltételezé­sekre. MÁSIK ESET. A fiatalos ki­nézésű apának eladó lánya van. Más városban, főiskolán tanul a kislány. Egy szomba­ton — otthon volt látogatóban — a papa elvitte a zenés presz- szóba. Néhány nap múlva hí­vatja őt a párttitkár. Elkezdi, hogy „bizonyos jelek arra utal­nak, miszerint...”, és beszél a családi élet tisztaságáról. Az apa mind furcsább érzéssel, értetlenül, de izgatottan hall­gatja, míg ki nem derül, hogy valaki feljelentette. Könnyű volt a védekezés, de a szenten­ciát ő sem kerülhette el: más­kor jobban vigyázzon, ne ad­jon okot az ilyen feltételezés­re. Talán táblát akasszon a kis­lánya nyakába? Ezt ő kérdez­te, de hozzátehetjük, valóban, mit tehet? Hogyan lehet véde­kezni az ilyen bejelentések, a hyomukban meginduló vizsgá­latok és az utánuk elhangzó felesleges szentenciáit ellen? Mert mi történik akkor, ha a bejelentő téved, ha ő „így gon­dol” valamit, s az „amúgy” van? Mint ahogyan a példa­ként elmondott esetekben is. A bejelentő azt hitte, hogy N. valóban részeges. A papáról pedig azt, hogy most éppen házasságtörésen jár az esze. Magasan lobogott mindkét be­jelentőben a messiási láng: megmenteni a bűn útjára té­vedt embert. Megállítani a lej­tőn . .. De miért nem nekik szóltak? N. bizonyára elmondja, hogy ő nem iszákos, de mindennap megiszik két decit. Talán meg is hívja az illetőt egy koccin­tásra. A papa pedig nevetve mutatta volna te a kislányát. S ezzel minden rendben is van. NEM ÍGY TÖRTÉNT. Mert a példának említett esetekben a bejelentők nem ilyenfajta emberek voltak. Talán úgy gondolták, jobb az, nyomaté­kosabb, ha társadalmi üggyé teszik a dolgot. Az ilyenektől, ha megkérdik, rendszerint így válaszolnak: „Én azt hittem, igaz, ezért kötelességemnek éreztem, hogy jelentsem.” Valóban, vannak esetek, amikor a bejelentés erkölcsi kötelesség, nem megtenni — a társadalom elleni vétek. Még törvényeink is vannak a be­jelentő jogairól, személyének védelméről. De példáink ese­tében nem ilyenről van szó. Ez közelebb áll az intrikához, mint a bejelentési kötelezett­ségnek a társadalom érdeke iránti felelősségérzetből fa­kadó teljesítéséhez. Társadalmi felelősségérzet... A fenti példáknál lehet ilyen­ről szó? így is kellene néha vizsgálni a hasonló ügyeket. S talán nem is kellene minden ilyen „jelzéskor” vizsgálatot indítani. Az is elképzelhető, hogy az ilyen ügyeknél meg­kérdezik: jó, ezt állítod, de mivel bizonyítod? Mert az is furcsa, hogy mindig a „gya­núsított”. aki ellen a bejelen­tés érkezik, ő maga köteles annak ellenkezőiét, ártatlan­ságát bizonyítani. Az ártat­lanság bizonyítása ilyen ügyekben nem is olyan köny- nyű. Kellemetlen vizsgálatok folynak, s olykor még követ­kezményei is maradnak. Nem­egyszer hallani jellemzésként ilyet: Ja, őróla van szó, aki ellen a múltkor is folyt az a vizsgálat? És ki ne ismerné ezt az ostoba mondást, amit ilyen esetekben á „bölcsek” rendre előcitálnak: Nem zö­rög a haraszt, ha nem fúj a szél... ISMEREK EGY KÖZSÉ­GET. Furcsa emberek lakják. Minden házban, a kerítésen belül, a kiskapu mellett van egy kő. Vagy egy téglarakás. Olyan magas, hogy aki feláll rá, éppen a szeme magassá­gában éri a kerítés tetejét. Naphosszat elálldogálnak ezen a kövön az asszonyok. Nézik, mi történik a fáluban. Ki merre jár. És kivel. Azt hiszem, nemcsak ebben a községben vannak ilyen kö­veik. Kövön állnak sokan más­hol is, mert azt hiszik, hogy ezzel valamilyen társadalmi küldetésnek tesznek eleget. Meg vannak arról győződve, hogy a kövönállás a közérdek szolgálata. Szent megszállott­nak érzik magukat, s élethi- vatásjk, hogy mindig fenn áll­janak a kövön. Nem sejtik, mennyi baj forrása, hogy sze­mük mindig a kerítés magas­ságában van. Nem beszélve arról, hogy a kövönécsorgás helyett hasznosabb időtöltés is akadna a saját portájukon belül. Esetleg némi takartta- nivaló is. Nehogy azt higgye valaki, hogy a hibák, fegyelmezetlen­ségek, lazaságok, visszaélések elleni harcot, az oly sokszor nagy szolgálatokat tevő beje­lentőket, az önkéntes társa­dalmi ellenőrzést felesleges­nek, netán haszontalannak tartjuk. Nem erről van szó, hisz ennek a fontosságáról nem lehet eleget beszélni. DE A KÖVEKEN ÁLLNI... az egészen más! Annak ehhez semmi köze. Ezért nem is ár­tana azokat a köveket szét- rugdalni. — Varga — gazdaságilag. A kocséri Pe­tőfi Termelőszövetkezetben a tanyával fél hold jár ud­varnak — ha ez a föld csak legelő, akkor nem számítják be a háztájiba. Ehhez jön tehát egy hold háztáji, s a tsz- ta_; még ezenkívül is kaphat egyholdnyi legelőt. Mint ahogy ezen a vidéken álta­lános, a kis, magángazdál­kodásból örökölt szőlőket, gyümölcsösöket — általában régi tulajdonosaiknak —, ki­adják bérletbe. így aztán Ko- cséron alig akad a tanyáról beköltöző család. s ha van ilyen, az is a község szélére kívánkozik, hogy ne szakít­son a tanyai életforma anya­gi előnyeivel. Igaz, a fiatalok itt is szép számmal költöznek el a külső ’ területekről, de ők meg általában a váro­sokban keresnek lakást. © A szétszórt tanyák felszá­molódását tanyaközpontok lé­tesítésével is segíthetik. A modern tanyaközpontok kiala­kulása, falvakká növekedése már a háború előtt megkez­dődött itt, Nagykörös, Ceg- I léd környezetében. A mai I Nyársapát, Ceglédcserő meg­születéséhez az adta a kezde­teket, hogy az ottani módos gazdák a saját költségükön kivezettették a villanyt... Újabban keletkezett tanya­csoportosulás az Albertirsa melletti Mikebuda. Ez már terv szerint kialakított ta­nyaközpont. Értsük ezalatt, hogy néhány éve építettek egy tanácsházát, amely ak­kor még elhagyatottan állt. Azóta hozzáépült a tanyaköz­pont. Az odaköltözést a he­lyi erdőgazdaság is szor­galmazza. Segítséget nyújt az építkezéshez a területét elhagyó tanyaiaknak. Három éve még nem akadt, aki igénybe vette volna ezt a ked­vezményt, de most már évről évre szaporodik a számuk. A tanyaközpontok kialakítá­sa azonban inkább egyedi út­nak számít: az új centrális beruházások ugyanis túl nagy költséget jelentenek. A tanyák felszámolásának kézenfek­vőbb módja a falvakba való beköltözés. Nézzük, hogyan segíti ezt majd az új földtör­vény? Ügy, hogy módot ad a ré­gi tanya jó értékesítésére. Amennyiben az beleesik a most kialakítandó zártker­tekbe, akkor tulajdonosa megtarthatja. Ennek a Ceg­léd, Nagykőrös környéki ho­moki kultúrán különösen nagy a jelentősége. Különben a tsz vagy állami gazdaság megvásárolja. Az aranykoro­naérték nyolcszorosát fizeti ki forintban, de szőlő-, gyü­mölcsös-, erdőültetvényért az aranykoronát négyszázzal is szorozhatják. Az elvet nem elég kimon­dani. A tanyarendszer felszá­molásának . kritériumai: hogy a szövetkezetek fejlődésével mind kevésbé legyen nyeresé­ges a háztáji gazdálkodás; hogy a beköltözést különböző rendeletek is segítsék; s hogy azt az emberek igénye is sürgesse. Padányi Anna 4 Vörös Csillag 1 rakiargytir Gödöllői Gyáreqyséqe FELVESZ akorlolf építészt (mérnököt vaqy technikust) a qyáreqyséq beruházási epitkezeseinek irányítására és műszaki ellenőrzésére. Budapestről és környékéről meqfelelő és qyors a közlekedés. Ehhez költséq- hozzájárulást adunk. Várjuk a jelentkezőket a qyáreqyséq személyzeti főosztályán, személyesen vaqy telefonon. Szabad szombatok A július elsejét követő he­tekben, hónapokban kezdődik meg iparvállalatainknál a rö- videbb munkaidőre történő tömeges áttérés. Az év máso­dik felében folyamatosan, az eddigi 380 000 ember mellett további 600 000 ipari munkás és alkalmazott dolgozik heti 44 órát. Mindez azt jelenti, hogy év végéig az ipari és építőipari dolgozóknak 50 szá­zaléka már rövidebb időt tolt munkahelyén. A vállalatoknál készített intézkedési tervek többsége kéthetenkénti szabad szombattal írja elő a csökken­tett munkaidőt, mert így tart­ják célszerűnek. egyszerűbb­nek és így igényelte az érin­tett dolgozók túlnyomó több­sége is. A rövidebb munkaidő sok gondot okoz az üzemeknek, vállalatoknak, hiszen alapfel­tétel: sem a termelés, sem a dolgozók keresete nem csök­kenhet. Igen nagy munkát je­lentett, hogy önerőből, a belső tartalékok feltárásával, mű­szaki és szervezeti intézkedé­sekkel biztosítsák a kieső munkaidőalap pótlását. Ügy tűnik azonban, mintha sokhe­lyütt — s nem az iparvállala­toknál — elfeledkeztek volna arról, hogy a munkaidőcsök- bentés ezenkívül, de a kéthe­tenkénti szabad szombatokkal, ezzel összefüggésben sok egyéb teendőt is kíván. A szabad napok számának növekedése különösen a kereskedelem elé állít új követelményeket, de szükséges lesz változó módsze­reket teremteni a kulturális élet terén is. Indokolt, hogy elsősorban a tanácsok, gondos felmérés alapján, mielőbb in­tézkedjenek, hogy a kereske­delem és a kulturális intézmé­nyek megfelelően alkalmaz­kodjanak a szabad napok nö­vekedésével együtt jelentkező sajátos igényekhez. Néhány olyan üzemben, ahol kísérletként kéthetenkénti sza­bad szombattal már korábban bevezették a rövidebb munka­időt, megkérdezték a munká­sokat — köztük vidékről be­járókat —, hogy mire költöt­ték keresetüket azóta? A vá­laszokból kiderült, az átlagos­nál többet fordítottak olyan cikkek beszerzésére, melyek a szabad idő célszerűbb, vagy kulturáltabb kihasználását se­gítik. Többen vásároltak pél­dául kerékpárt, motorkerék­párt, kempingfelszerelést, könyvet, s hogy a saját szak­mánknál maradjunk: többen fizettek elő lapokra, folyóira­tokra. Várható tehát, nogy megváltozik a lakosság fo­gyasztási igénye és ezzel együtt a fogyasztás szerke­zete. Nem igaz, hogy a sza­bad szombatot a falun lakó ipari munkások többsége a háztáji munkákkal tölti el. Az elmúlt években, évtizedekben igen sokan alkalmazkodtak már a városi életmódhoz és szabad szombatjukon itthon is ennek megfelelően szeret­nének pihenni, szórakozni, kulturálódni. Bizonyosra Vehető, hogy a boltok forgalma a szabad szombatokon még az eddigi­nél is jobban megnövekszik. Azokban a községekben pél­dául, amelyekből sokan jár­nak városi munkahelyre, vár­hatóan nagyobb lesz a bol­tokban a kereslet. A szabad szombaton — köznap lévén — odahaza is eljuthatnak az üz­letekbe, nem kényszerülnek arra, hogy a vásárolt árukat nagy távolságról, a városból cipeljék magukkal. Bizonyos, hogy ebben a vonatkozásban sok tapasztalati számításra lesz szükség, de a megfelelő felkészülést már most taná­csos megkezdeni. A változó igények előrelát­hatóan a kulturális életben is hamarosan jelentkeznek. Rész­ben utalt erre r.iár a könyv- vásárlás vagy a folyóiratok előfizetősének növekedése. A kezdeti tapasztalatokból arra lehet következtetni, hogy a fa­lun élő munkások igényei el­térnek a városi dolgozókétól és ezért indokolt, hogy a sza­bad szombathoz igazodjon a kulturális intézmények prog­ramja, köztük a mozik, könyv­tárak nyitvaríartása, a kultúr- otthonok műsorának bővítése. Csupán két területről szól­tunk, bár említhettük volna a vendéglátóiparban vagy a köz­lekedésben várható változáso­kat és a különböző szolgálta­tások iránti újfajta igényeket. Mégis úgy véljük, hogy a sza­bad szombatokkal jelentkező új szükségletek kielégítését elsősorban a két legfontosab­bal. a kereskedelem és a kul­turális élet változtatásaival indokolt megkezdeni. K. A. A BUDAPESTI FEHÉRNEMŰ KTSZ SZÖVETKEZETI TAGNAK FELVESZ gyakorlott férfifehérnemű- vasalókat és varrónőket Minden második héten szabad szombat. Jelentkezni lehet: Bp. VI., Anker köz 2. sz. alatti központunkban. MALNASZURET Kemencétől le Kosdig, több ezren szedik már az illatos termést a Börzsöny-alja mál­natermesztői. Kismarosról, Kóspallagról és Verőcéről a MIRELITÉ hűlőkocsijai szál­lítják a friss gyümölcsöt a fő­városi fagyasztó üzembe. Bo­rik István, a Haladás Szakszö­vetkezet elnöke tette szóvá a málnások panaszát: helyen­ként rosszak, rázósak az utak, gyors segítségre lenne szükség. Dr. Horváth Gyula, a területi szövetség titkára azonnal cse­lekedett, s a Pest megyei Szál­lítási Bizottság és a KPM Köz­úti Igazgatósága intézkedésére nyomban munkába álltak a gépesített útjavítók. Elhárult az akadály, zavartalanul szed­hetik, szállíthatják az értékes málnát, a Börzsöny vidékén. A termés, sajnos, a nagy száraz­ság miatt kisebb, mint araeny- nyire számítottak.

Next

/
Thumbnails
Contents